Kigyűjtések a

Csicsáky Jenő: Mú – Az emberiség bölcsője

c. könyvből 1938 Bp:

(Kiadta: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda)

Készítette: Kozsdi Tamás 2002. november

 

 

A magyarság eredete

 

Jókai Mór a Finnugor elméletről: „Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsü etnográfiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt. Néma bámulattal tekintek úgy a finnugor, mint az ural-altáji és török nyelvcsoportokat megállapító elméletekre, de minderre csak azt mondom, hogy a magyarok nyelve mindig is csak magyar volt.” (pp205-206)

A magyarok ősei a szittyák voltak. (p205) A szittyák birodalma a Fekete-tengertől északra, az Ural folyótól a Lajtáig terjedt. Szomszédjaik K. felöl a törökök, É-on az ugor népek, ÉNY-ra a szlávok és a germánok (gótók), D-re pedig a perzsák és a hellének voltak. (p206)

A török és mongol műveltségnek alapjait a szittyából merítette. A szittyától tanulta meg az írást, a betűket. A földművelés és állattenyésztés körébe tartozó szavak nagy részben a szittyából jutottak át hozzájuk (pl: árpa, ökör, szőlő, karó, árok, alma, balta). Az iparnál főleg a bőr feldolgozását sajátították el őseinktől és a ruházati cikkek tetemes része is szittyaeredetű.(p207)

Az ugor népekre, főleg a vogul déli ágára a vogul-osztjákra volt nagyhatással a szkíta befolyás. Innen ered a hasonlóság nyelvünk és a vogul-osztják között. (p207)

A szláv népek egyenesen a szittyáknak köszönhetik műveltségük megalapozását. Ezt egész sereg szlávba került szittya műveltségi szó bizonyítja. Elősegítette ezt az is, hogy őseink rabszolgáinak legnagyobb része a szlávokból került ki. (p207)

A szomszédes, sőt gyakran szittya uralom alatt élő gótokra kiható szittya műveltség kétségbevonhatatlan, hisz a germán nyelvekben is kimutatható néhányszáz szittya szó. (p207)

A hellénekkel állandó barátságban éltek a szittyák, hiszen a helléneknek számos gyarmatuk volt a Fekete-tenger északi partján. (p207)

Az ugor-szittya keveredés úgy jött létre, hogy nem az ugor keveredett a szittyába, hanem valamely szittyatörzs töredéke olvad bele a szittyaföldtől északra lakó, akkor még egy tömegben élő ugorságba. (p207)

A magyar klasszikus nyelv. Küldtek, jöttem, hívnak, megyek – ilyen tömörséggel csak a klasszikus nyelvek tudnak kifejezni (Mittebant, adveni, vocant, ibo). Ha összelopkodta volna szavait (ahogy állítják) akkor tömörségével hogy szárnyalhatná túl a Föld összes nyelvét? (p208)

Dr. Aczél József 1927: „Szittya-görög eredetünk” c. tanulmány: Nyelvünk ősgörög származású, amely ősgörögnek a hellének is csak egy távoli ágát alkották. Úgy nyelvtanunk, mint 3000-re menő tőszavunk egyezik az ó-göröggel. A székely-szittya rovásírás is azonos az eredeti ó-görög írásjelekkel. A rovásírás nem szolgailag átvett jelek voltak, hanem azok használata a szittyáknál visszamegy az ősi időkbe. (p209)

Írásos emlékek őseinktől azért nincsenek feltárva, mert fába róttak ami elporladt, és az orosz síkság még régészetileg sehogyan sincs feltárva (írja 1933-ban)

Churchward munkáiból tudjuk, hogy az ősi görög nyelv tiszta kara-maya volt, s hogy az összes ó-görög munkák kara-maya nyelv kifejezéseivel vannak áthatva. Karák C. szerint a föld különböző helyein találhatók. (p209)

Az ősi görögök akik mayak voltak és nem árják, mint a mai görögök a Mu uralkodó törzsének voltak a leszármazottai. (olvasd újra pár sorra feljebb az ógörög-magyar azonosságot!!!)

Az etruszkokról, akik ugyancsak rovásírást használták ősi görög nép volt. (p210)

A hellének csak Euclides alatt tértek át a régi rovásírásról a még mai használatban levő írásjeleikre. (p210)

A perzsa és a szittya nyelv egymásra hatott, így keveredett a nyelv. (p207) A perzsa birodalmat úgy a déli hellén-görögség, mint az északi szittya-görögség századokon át rettegésben tartotta és Darejosz serege, bár százezrekből állott, mégis kudarcot vallott a leleményes szittya taktikával szemben. Volt idő, amikor Perzsia szittya uralom alatt állott. (p210)

Herodotos: a kallipidák (görbelábúak, lovasok) tulajdonképpen görög-szittyák, míg a gelonosziak félig szittyául, félig görögül beszélnek. (p210) Karjaikat fölmetszik, vérükből egy boros korsóba csöpögtetnek és abból isznak, egyenesen őseink vérszerződésének a szertartására ismerünk. (p210)

Az, hogy a magyar izig-vérig görög, azaz kara-maya, tehát se nem mongol, se nem ugor, se nem árja, az megdönthetetlen pozitívum. (p211)

Szent Gellért legendája: Péter király alatt a föllázadt pogányok megint a szittya istenséget kezdték imádni. Tudósaink nem is vonták ezt kétségbe azelőtt, de az árjavérű tudósok az ugor rokonság kitalálása után támadták hagyományok hitelességét, mert szeretnék a szittyákat az indogermánokkal rokonságba hozni. (p211)

Tudományos köreinkben a múlt század ötvenes évei óta (értsd: 1850) egy olyan iskola szervezkedett, mely a magyar őstörténelem hazai forrásait minden eszközzel igyekszik hitelességüktől megfosztani, hogy aztán engedjük magunkat idegenből importált téveszmékkel félrevezetni (leírva 1933!!!) (p211)

Ott ahol a magyar őshazát gyaníthatjuk, kellett lakni egy hatalmas, művelt görög (kara-maya) népnek, amely népnek a föld utolsó nagy mágneses kataklizmáját túlélt kisebb csoportjának vagyunk késői leszármazottai. (p213)

A szláv nyelvekben édeskevés a görög elem, talán csak minden tizedik. Nos, amikor átvettünk a szlávból 500-600 szót, gondosan csak a görög eredetűeket vettük át onnan. A törökben is van vagy 150 görög eredetű szó, s mi az átvételkor csak ezeket válogattuk ki és vettük át. Így vagyunk a többi nyelvekkel is, mindenütt gondosan csak a görög eredetű szavakra vadásztunk. (p214)

Az, hogy a külföldi krónikák a kunokat egynek veszik a törökökkel, annak a „turc” szó az oka. A tizedik század bizánci írói ugyanis Árpád magyarjait is turk néven említik. Bölcs Leó görög császár a magyarokat a IX. sz.-ban turci-knak nevezte. Ez a turc elnevezés a külföldi tudósoknál nagyon sok zavart idézett elő s innen származott az a helytelen elmélet is, amely szerint török eredetű lett volna a magyar meg a kun. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a kun nyelv a szittya-görögnek csak egy tájszólása s így a magyarságba való nagyarányú kun-beolvadás a faj tisztaságát mit sem érintette. Ugyanígy nem érintette a faji tisztaságot a besenyők, kazárok, avarok, alánok, utrigurok és kutrigurok beolvadása sem, mert ezek is csak tájszólásai voltak a szittya-görög népcsaládnak. (p220)

A szláv-, török- és tatár-keveredés nem volt olyan óriás mérvű, hogy beolvadásukkal a magyar fajta jellegzetes változást szenvedett volna, mint a mai görögség, akiknek vérébe erős árja, arab és szemita vér keveredhetett s így nagyon távolra kerültek őseiktől. (p220)

Egy Sandwich szigeti szájhagyomány szerint kezdetben nem volt csak víz, amikor egy nagy madár szállott alá s tojást tojt a tengerbe. A tojás szétrepedt és Hawaii bújt ki belőle. (p223)

A Turul a nemzetségünk toteme, akinek az öreg Álmost feláldozták, hogy varázsereje, bölcsessége és bátorsága fiának, Árpádnak lelkébe költözzék. (pp222-223)

Az egyiptomi SEB isten fejéke egy madár volt. Seb az Istenség teremtő erőit jelképezte.

Niven mexikói főarchaeológus által kiásott ősi mexikói táblák között sok madár jelképes tábla található. A rajtuk levő írások szerint ezek az Istenség teremtő erőinek a működéséről szólnak. (p223)

É-Amerikában a haiden indiánoknál ugyancsak megtaláljuk az Istenség teremtő erőit jelképező madarat, amely totem-oszlopukat díszíti, illetve koronázza s amelyet Mennydörgős madárnak neveznek. (p223)

A Szent Négyek madár jelképét megtaláljuk a babyloniaiaknál, kaldeusoknál, hettitáknál. A Szent Négyeket ábrázoló négyküllős kört szárnyakkal megtaláljuk egy ősi hindu kéziratban. (p223)

Az Istenséget ábrázoló napkorong madárszárnyakkal megtalálható még az amerikai Guatemalában, Egyiptomban, Assziriában, Perzsiában és végül az ősi Görögországban. (p223)

Az összegyűjtött madár-jelképek adataiból arra a meggyőződésre jutunk, hogy az Anyaország (Mú) valamelyik részében az Istenség teremtő készségéből kiáradó erőknek az általánosabban használatos jelképe, a kereszt helyett egy képzeletbeli nagy madarat használtak. (p223)

Turulunk kiterjesztett szárnyai a teremtő erők állandóan cselekvő, működő állapotát fejezik ki. (pp223-224)

A madár elkísérte népünket az idők teljes hosszán. Volt Egyiptomban, Babylonban, Asszíriában, Elő-Ázsiában, volt velünk Indiában, Perzsiában, Görögországban, volt É-Amerikában, a középamerikai Guatemalában, minden bizonnyal elő fog kerülni D-Amerikában is, és végül volt Mu-ban az emberiség szülőföldjén, ahonnan tízezer évekkel ezelőtt indultak el őseink, hogy terjesszék a művelődést a föld népei között. (p224)

Az Anyaország elmerülésével megszűnt a nagy uralkodó s életben maradt töredékét a számban nagyobb fajok már nem ismerték el felettük állónak. Erejük tudatában már többen indultak el közülük, hogy lehengereljék a világot. Kik akasztották meg mindig az ilyen nekilendült áradatot? (p226)

·        Kik állították meg a perzsákat? A görögök

·        Kik vágtak végig a római latin birodalmon? A hunok.

·        Kik véreztek el a tatár áradatánál? Elődeink

·        Kik akasztották meg a török előrenyomulást? Ükapáink

·        Kik törték meg legelőször a vörös bolsevista terjeszkedést és így kik mentették meg Európát elsősorban a vörös mételytől?

 

dr. Cserép József a bp-i Pázmány Egyetem egykori tanára 1929: Fajunk eredetét és vándorlását ugyanazon az úton vezeti vissza Mu-ra, az általa is 11,500 évvel ezelőtt elmerültnek jelzett szárazföldre, mint azt fentebb Szent Turulnak nyomán megjelöltem. Krónikák nyomán ő is megállapítja, hogy görög jövevényeknek vagyunk tekinthetők. A mai nyelvünk az ősi maya nyelvvel való élénkebb egyezését felemlíti. (p226)

Az ókori klasszikus írók nyomán ő is arra a megállapításra jut, hogy kultúra és civilizáció terén mindig Madya népe vezetett s a Zeustól bilincsekbe vert ősmagyar Prometheusz, Gaea, illetve Madya fia, Aischilos szerint, elsorolván népe kultúrvivmányait, e szavakkal végzi:

 

„Egyszóval az emberiség minden tudását nekem köszönheti.”

 

 

Hosted by www.Geocities.ws

1