Kigyűjtések a
c. könyvből 1938
Bp:
(Kiadta: Királyi
Magyar Egyetemi Nyomda)
Készítette: Kozsdi
Tamás 2002. november
A magyarság eredete
Jókai
Mór a Finnugor
elméletről: „Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsü etnográfiai
adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt. Néma bámulattal
tekintek úgy a finnugor, mint az ural-altáji és török nyelvcsoportokat
megállapító elméletekre, de minderre csak azt mondom, hogy a magyarok nyelve
mindig is csak magyar volt.” (pp205-206)
A
magyarok ősei a szittyák voltak.
(p205) A szittyák birodalma a Fekete-tengertől északra, az Ural folyótól a
Lajtáig terjedt. Szomszédjaik K. felöl a törökök, É-on az ugor
népek, ÉNY-ra a szlávok és a germánok (gótók), D-re pedig a perzsák
és a hellének voltak. (p206)
A török
és mongol műveltségnek alapjait a szittyából merítette. A szittyától tanulta
meg az írást, a betűket. A földművelés és állattenyésztés körébe tartozó szavak
nagy részben a szittyából jutottak át hozzájuk (pl: árpa, ökör, szőlő, karó,
árok, alma, balta). Az iparnál főleg a bőr feldolgozását sajátították el
őseinktől és a ruházati cikkek tetemes része is szittyaeredetű.(p207)
Az ugor
népekre, főleg a vogul déli ágára a vogul-osztjákra volt
nagyhatással a szkíta befolyás. Innen ered a hasonlóság nyelvünk és a
vogul-osztják között. (p207)
A szláv
népek egyenesen a szittyáknak köszönhetik műveltségük megalapozását. Ezt egész
sereg szlávba került szittya műveltségi szó bizonyítja. Elősegítette ezt az is,
hogy őseink rabszolgáinak legnagyobb része a szlávokból került ki.
(p207)
A
szomszédes, sőt gyakran szittya uralom alatt élő gótokra kiható szittya
műveltség kétségbevonhatatlan, hisz a germán nyelvekben is kimutatható
néhányszáz szittya szó. (p207)
A
hellénekkel állandó barátságban éltek a szittyák, hiszen a helléneknek számos
gyarmatuk volt a Fekete-tenger északi partján. (p207)
Az
ugor-szittya keveredés úgy jött létre, hogy nem az ugor keveredett a szittyába,
hanem valamely szittyatörzs töredéke olvad bele a szittyaföldtől északra lakó,
akkor még egy tömegben élő ugorságba. (p207)
A
magyar klasszikus nyelv. Küldtek, jöttem, hívnak, megyek – ilyen tömörséggel
csak a klasszikus nyelvek tudnak kifejezni (Mittebant, adveni, vocant, ibo). Ha
összelopkodta volna szavait (ahogy állítják) akkor tömörségével hogy
szárnyalhatná túl a Föld összes nyelvét? (p208)
Dr.
Aczél József 1927:
„Szittya-görög eredetünk” c. tanulmány: Nyelvünk ősgörög származású, amely
ősgörögnek a hellének is csak egy távoli ágát alkották. Úgy nyelvtanunk, mint
3000-re menő tőszavunk egyezik az ó-göröggel. A székely-szittya rovásírás
is azonos az eredeti ó-görög írásjelekkel. A rovásírás nem szolgailag
átvett jelek voltak, hanem azok használata a szittyáknál visszamegy az ősi
időkbe. (p209)
Írásos
emlékek őseinktől azért nincsenek feltárva, mert fába róttak ami elporladt, és
az orosz síkság még régészetileg sehogyan sincs feltárva (írja 1933-ban)
Churchward
munkáiból tudjuk, hogy az ősi görög nyelv tiszta kara-maya volt, s hogy az
összes ó-görög munkák kara-maya nyelv kifejezéseivel vannak áthatva. Karák C.
szerint a föld különböző helyein találhatók. (p209)
Az ősi
görögök akik mayak voltak és nem árják, mint a mai görögök a Mu uralkodó
törzsének voltak a leszármazottai. (olvasd újra pár sorra feljebb az
ógörög-magyar azonosságot!!!)
Az
etruszkokról, akik ugyancsak rovásírást használták ősi görög nép volt. (p210)
A
hellének csak Euclides alatt tértek át a régi rovásírásról a még mai
használatban levő írásjeleikre. (p210)
A
perzsa és a szittya nyelv egymásra hatott, így keveredett a nyelv. (p207) A
perzsa birodalmat úgy a déli hellén-görögség, mint az északi szittya-görögség
századokon át rettegésben tartotta és Darejosz serege, bár százezrekből állott,
mégis kudarcot vallott a leleményes szittya taktikával szemben. Volt idő,
amikor Perzsia szittya uralom alatt állott. (p210)
Herodotos: a kallipidák
(görbelábúak, lovasok) tulajdonképpen görög-szittyák, míg a gelonosziak félig
szittyául, félig görögül beszélnek. (p210) Karjaikat fölmetszik, vérükből egy
boros korsóba csöpögtetnek és abból isznak, egyenesen őseink vérszerződésének a
szertartására ismerünk. (p210)
Az,
hogy a magyar izig-vérig görög, azaz kara-maya, tehát se nem mongol, se nem
ugor, se nem árja, az megdönthetetlen pozitívum. (p211)
Szent
Gellért legendája: Péter
király alatt a föllázadt pogányok megint a szittya istenséget kezdték imádni.
Tudósaink nem is vonták ezt kétségbe azelőtt, de az árjavérű tudósok az ugor
rokonság kitalálása után támadták hagyományok hitelességét, mert szeretnék a
szittyákat az indogermánokkal rokonságba hozni. (p211)
Tudományos
köreinkben a múlt század ötvenes évei óta (értsd: 1850) egy olyan iskola
szervezkedett, mely a magyar őstörténelem hazai forrásait minden eszközzel
igyekszik hitelességüktől megfosztani, hogy aztán engedjük magunkat idegenből
importált téveszmékkel félrevezetni (leírva 1933!!!) (p211)
Ott
ahol a magyar őshazát gyaníthatjuk, kellett lakni egy hatalmas, művelt görög
(kara-maya) népnek, amely népnek a föld utolsó nagy mágneses kataklizmáját
túlélt kisebb csoportjának vagyunk késői leszármazottai. (p213)
A szláv
nyelvekben édeskevés a görög elem, talán csak minden tizedik. Nos, amikor
átvettünk a szlávból 500-600 szót, gondosan csak a görög eredetűeket vettük át
onnan. A törökben is van vagy 150 görög eredetű szó, s mi az átvételkor csak
ezeket válogattuk ki és vettük át. Így vagyunk a többi nyelvekkel is, mindenütt
gondosan csak a görög eredetű szavakra vadásztunk. (p214)
Az,
hogy a külföldi krónikák a kunokat egynek veszik a törökökkel, annak a „turc”
szó az oka. A tizedik század bizánci írói ugyanis Árpád magyarjait is turk
néven említik. Bölcs Leó görög császár a magyarokat a IX. sz.-ban turci-knak
nevezte. Ez a turc elnevezés a külföldi tudósoknál nagyon sok zavart idézett
elő s innen származott az a helytelen elmélet is, amely szerint török eredetű
lett volna a magyar meg a kun. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a kun nyelv a
szittya-görögnek csak egy tájszólása s így a magyarságba való nagyarányú
kun-beolvadás a faj tisztaságát mit sem érintette. Ugyanígy nem érintette a
faji tisztaságot a besenyők, kazárok, avarok, alánok, utrigurok és kutrigurok
beolvadása sem, mert ezek is csak tájszólásai voltak a szittya-görög
népcsaládnak. (p220)
A
szláv-, török- és tatár-keveredés nem volt olyan óriás mérvű, hogy
beolvadásukkal a magyar fajta jellegzetes változást szenvedett volna, mint a
mai görögség, akiknek vérébe erős árja, arab és szemita vér keveredhetett s így
nagyon távolra kerültek őseiktől. (p220)
Egy Sandwich
szigeti szájhagyomány szerint kezdetben nem volt csak víz, amikor egy nagy
madár szállott alá s tojást tojt a tengerbe. A tojás szétrepedt és Hawaii bújt
ki belőle. (p223)
A Turul
a nemzetségünk toteme, akinek az öreg Álmost feláldozták, hogy varázsereje,
bölcsessége és bátorsága fiának, Árpádnak lelkébe költözzék. (pp222-223)
Az
egyiptomi SEB isten fejéke egy madár volt. Seb az Istenség teremtő erőit
jelképezte.
Niven
mexikói főarchaeológus által kiásott ősi mexikói táblák között sok madár
jelképes tábla található. A rajtuk levő írások szerint ezek az Istenség teremtő
erőinek a működéséről szólnak. (p223)
É-Amerikában
a haiden indiánoknál ugyancsak megtaláljuk az Istenség teremtő erőit jelképező
madarat, amely totem-oszlopukat díszíti, illetve koronázza s amelyet
Mennydörgős madárnak neveznek. (p223)
A Szent
Négyek madár jelképét megtaláljuk a babyloniaiaknál, kaldeusoknál, hettitáknál.
A Szent Négyeket ábrázoló négyküllős kört szárnyakkal megtaláljuk egy ősi hindu
kéziratban. (p223)
Az
Istenséget ábrázoló napkorong madárszárnyakkal megtalálható még az amerikai
Guatemalában, Egyiptomban, Assziriában, Perzsiában és végül az ősi
Görögországban. (p223)
Az
összegyűjtött madár-jelképek adataiból arra a meggyőződésre jutunk, hogy az
Anyaország (Mú) valamelyik részében az Istenség teremtő készségéből kiáradó
erőknek az általánosabban használatos jelképe, a kereszt helyett egy
képzeletbeli nagy madarat használtak. (p223)
Turulunk
kiterjesztett szárnyai a teremtő erők állandóan cselekvő, működő állapotát
fejezik ki. (pp223-224)
A madár
elkísérte népünket az idők teljes hosszán. Volt Egyiptomban, Babylonban,
Asszíriában, Elő-Ázsiában, volt velünk Indiában, Perzsiában, Görögországban,
volt É-Amerikában, a középamerikai Guatemalában, minden bizonnyal elő fog kerülni
D-Amerikában is, és végül volt Mu-ban az emberiség szülőföldjén, ahonnan
tízezer évekkel ezelőtt indultak el őseink, hogy terjesszék a művelődést a föld
népei között. (p224)
Az
Anyaország elmerülésével megszűnt a nagy uralkodó s életben maradt töredékét a
számban nagyobb fajok már nem ismerték el felettük állónak. Erejük tudatában
már többen indultak el közülük, hogy lehengereljék a világot. Kik akasztották
meg mindig az ilyen nekilendült áradatot? (p226)
·
Kik
állították meg a perzsákat? A görögök
·
Kik vágtak
végig a római latin birodalmon? A hunok.
·
Kik
véreztek el a tatár áradatánál? Elődeink
·
Kik
akasztották meg a török előrenyomulást? Ükapáink
·
Kik törték
meg legelőször a vörös bolsevista terjeszkedést és így kik mentették meg
Európát elsősorban a vörös mételytől?
dr.
Cserép József a bp-i
Pázmány Egyetem egykori tanára 1929: Fajunk eredetét és vándorlását ugyanazon
az úton vezeti vissza Mu-ra, az általa is 11,500 évvel ezelőtt elmerültnek
jelzett szárazföldre, mint azt fentebb Szent Turulnak nyomán megjelöltem.
Krónikák nyomán ő is megállapítja, hogy görög jövevényeknek vagyunk
tekinthetők. A mai nyelvünk az ősi maya nyelvvel való élénkebb egyezését
felemlíti. (p226)
Az
ókori klasszikus írók nyomán ő is arra a megállapításra jut, hogy kultúra és
civilizáció terén mindig Madya népe vezetett s a Zeustól bilincsekbe vert
ősmagyar Prometheusz, Gaea, illetve Madya fia, Aischilos szerint, elsorolván
népe kultúrvivmányait, e szavakkal végzi:
„Egyszóval az emberiség
minden tudását nekem köszönheti.”