Kigyűjtések a

Csicsáky Jenő: Mú – Az emberiség bölcsője

c. könyvből 1938 Bp:

(Kiadta: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda)

Készítette: Kozsdi Tamás 2002. november

 

 

VII. fejezet – Szemelvények Egyiptom vallásáról

 

 

Az alábbi sorok olvasásánál ne feledjük, hogy Egyiptom már csak elhaló tagja volt az Anyaország művelődésének, de még így is csodálattal kell meghajolnunk előtte. (p54)

Mahler egyiptológus professzor: Abban a pillanatban, amikor történeti talajra lépünk, az egyiptomi vallás már oly formában jelenik meg, mely egy ezt megelőző hosszú fejlődésre enged következtetni. Eredete tehát a történelem előtti korba esik, amely korból emlékek nem maradtak reánk. A vallásos képzetek már akkor rég megvoltak, amikor a piramisokat kezdték építeni. (p54)

Emanuel Rouge, Le Page, Renouf, Pierret és Brugsch azon a véleményen vannak, hogy az egyiptomi vallás alapvető fővonása az Isten egysége. (p54)

Isten az egy, az egyetlen, az egymagában lévő, aki mellett nincsen senki sem. Ő teremtettt mindent és Ő az egyetlen, akit senki sem teremtett. Isten önmagától lett, Ő az aki kezdetben volt, vagyis mint kezdet keletkezett. Így tanítják ezt a feliratok. (p55)

A transzcendentális eszmékre nem voltak szavaik, kép volt a szavak jelképe s csak a beavatott ismerte azok magasabb jelentőségét. (p56)

Mikor még nem volt egységes állam Egyiptom, számos autonóm megyét alkotott, ahol az Egyisten fogalmát különbözőképpen személyesítették meg. Minden kerületnek megvolt a maga istene, más szertartással, más hatáskörrel. Az egyikben pl. a világ alakítója Ptah erejét tisztelték, a másikban a „rejtett”, a láthatatlan lényt Amont imádták, kikezdettől fogva volt, mindörökre fennmaradt stb. Végeredményben mindenütt ugyanazon tannal találkozunk, bár eltérő nevekbe burkolva. (p56)

Valamennyi isten élén RA állott, a Napisten, akit egész Egyiptom a világot kormányzó legfőbb istenség gyanánt ismert el. (p56)

Amon volt a thébai nagy isten, akiben az új életre való ébredés gondolata testesül. Ő az, aki a rejtett dolgokat a sötétségből a világosságra hozza, így szimbóluma annak a reménynek, hogy a halottak egykor fel fognak támadni. Amon Ra néven Napistenné lett, s mint ilyen az „istenek királya” nevet nyerte. Ő a mindenható, igazságos, irgalmas isten, teremtője minden földi és mennyei dolognak, az örökkévalóság ura és a végtelenség alkotója. (pp56-57)

Nunu az ősidőktől való égi vizek istene, akitől minden dolog létrejött. Ő Ra atyja, ennélfogva Nunuban találják ősokukat a kozmogonikus spekulációk. Ő szellemi előidézője a világ teremtésének. Egy koporsó alakú szekrényen térdelő – egészen a kezéig beburkolt – férfiúval ábrázolják, hosszú szakállal, a fején két tollal s a kezében korbáccsal. (p57)

Az ó-egyiptomi faj nem bizonyított honnan került oda, de annyi bizonyos, hogy a belső afrikai népekkel semmilyen rokonságban sincsen. (p57)

Az ősi egyiptomi szövegek misztikus és rituális tartalma kulcsot tartalmaz, amely felnyit minden rejtett dolgot az égen és a földön valamint feltárta az alvilág kapuit is. Szabaddá tette a holtak lelkének útját, feltámasztotta és megszólaltatta a halottakat. Csak a beavatott ismerhette ezeket. (p57)

Mahler professzor könyvéből tisztán bontakozik ki az ősi egyiptomiak Hármas Egy Isten-imádata, amely a sokféle isten-jelkép mellett a kései tömegek előtt esetleg többisten imádattá fajulhatott el. (p58)