Kigyűjtések a

Csicsáky Jenő: Mú – Az emberiség bölcsője

c. könyvből 1938 Bp:

(Kiadta: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda)

Készítette: Kozsdi Tamás 2002. november

 

 

I. fejezet - Bevezetés

 

A Mú sziget az emberiség bölcsője, amely a Föld első nagy művelődése. Fejlődése 50,000 évre terjed. (p7).

Mú-n az uralkodó faj egy fehér fajta, amelyik sötétes bőrű, sima barnahajú fajta volt. (p7).

Mú vallása az volt, amely a ma ismert összes vallás gyökere, amelyet Osiris, Buddha, Zarathusztra, Mózes és Jézus is tanított. (p8)

James Churchward az angol indiai hadsereg hadnagyának egy hindu főpap mutatott két napégette agyagtáblát. A főpap megtanította egy ősi írásra is Churchwardot, amely a Naacal írás volt. Ez az írás hasznos a legősibb titkos egyházi írások megfejtéséhez. Erről a nyelvről később kiderült, hogy azonos az amerikai MAYA-k nyelvével. (p9) Ilyen nyelvű táblák Indiában 7 szent városban vannak szétosztva. (p10)

A burmai buddhista főpap szerint a táblákat az Indiaiak tőlük lopták el. (p12)

A burmai Naacal táblákhoz hasonló eredetű, de más jeleket használó táblákat ásott ki Niven mexikói főarchaelógus egy mexikói völgyből. 2600 db-ot! Ezek a mexikói táblákat nem Naga (déli), hanem az északi azaz UJGHUR jelképekkel vésték. Ezek kora idősebb 12,000 évnél. (p13) Érdekes az, hogy India és Mexikó közötti óriási távolság ellenére az írás hasonlóságot mutat (p14)

Naacal táblákat NAGA (Mú déli részén használt ékjelek) jelképekkel írták. A Naacalok (Szent Testvérek tanítórend) amúgy 15,000 évvel korábban hagyták el Búrmát, így az írás igen ősi. (p10, p13)

Az ősi (Indiában talált) táblák azt igazolják, hogy az összes ókori civilizációk a föld minden részén csak elhaló tagjai az Első Nagy Civilizációnak (Mú-nak).(p14)

Niven mexikói kőtáblái pedig azt igazolják, hogy az emberre vonatkozó legöregeb leletek nem Egyiptomban, sem pedig az Eufrates völgyében, hanem Amerikában vagy D-K-Ázsiában találhatók, ahol Mu első kivándorlói és gyarmatosai telepedtek le. (p14)

Az ősi amerikai, az ó-egyiptomi és az ősi indiai feljegyzések ugyanúgy írják le Mú pusztulását. A földrész erős földrengés mellett darabokra szakadozva és tűztől körülvéve süllyedt el a megnyílt föld gyomrába s aztán a víz fedte be. (p15)

Mú létezését az alábbi iratok is megerősítik: (pp15-16)

1) hindu Ramayana-eposz, a bölcs és történelemtudós Valmiki írta Narana-nak (ayhoridai Rishi-templom főpapja). Valmiki a Naacalokat is megemlíti, „akik szülőföldjükről keletről jöttek Burmába” (p15)

2) Troano ősi maya kézirat (British múzeum): keletkezése messze Amerika felfedezése előtti, Yucatánból (Közép-Amerika) való. Landa püspök, aki az összes maya írást máglyára rakatta, ezt kifelejthette.

3) Corteziánus maya Codex (Madridi Múzeum) – kb. hasonló korú és sorsú mint a Troano kézirat.

4) Uxmalban (Yucatan-fsz.) egy templom romján ott a felirás: „A nyugati országok, ahonnan jöttünk”

5) Mexikói piramis felirata: „a nyugati földek elpusztulásának emlékére emeltetett”

 

 

II. fejezet – Mu leírása és pusztulása

 

Mu egy hatalmas dombos terület volt, amely Hawaii-tól valamivel északra terjedt. Déli határa kb. a Fidzsi- és Húsvét szigetek vonala adta. Kiterjedése k-ny irányban 8000 km, é-d irányban 5000 km. Három részből állott, amit keskeny csatornák választottak el egymástól. (p17)

Lhassai emlékkő: Ami Mu-ból mára megmaradt azt úgy nevezzük, hogy Déltengeri Szigetvilág (p17)

Húsvét szg-i tábla: Óriási kiterjedésű alföldjeivel egy gyönyörű trópusi vidék volt. (p17)

Troano-kézirat: Az Alföldek gazdag legelőkkel és művelt területekkel voltak borítva, a lankás dombos vidéken buján tenyészett a tropikus növényzet.

Troano-kézirat: E nagy földrésznek 64 millió ember boldog életétől termékenyült. A lakosságnak fényűző otthonai voltak.

Húsvét szg-i tábla: Széles sima utak szelték át és keresztezték a földrészt, s az utak kövei oly pontosan voltak egymással összeillesztve, hogy közöttük a fű nem tudott előretörni.

Troano-kézirat: A 64 millió lakosság 10 törzsre tagozódott. E törzsek 10 nép vagy fajta voltak, de valamennyien csak az egyik fajta kormányának vezetése alatt állottak.

Lhassa emlékkő: A nép királyt választott, aki Ra Mu (Mu Napja) néven világi és egyházi feje volt az egész birodalomnak. A birodalmat a Nap birodalmának nevezték. Ra Mu volt az istenség földi képviselője; személye nem lehetett imádat tárgya.

Lhassa emlékkő: Valamennyien egy vallást követtek. Hittek a lélek hallhatatlanságában, az esetenkénti újratestesülésében, azaz feltámadásában, s a léleknek az ősforráshoz, ahonnan származott, azaz az Istenséghez való visszatérésében.

Maya feljegyzések: Oly nagy volt az istenség iránti tiszteletük, hogy nevét soha ki nem ejtették, s még imáikban is csak jelképesen szólították. Ra szolgált az összes isteni tulajdonságok gyűjtő jelképéül. Ezt vagy piros gömbbel, síkban koronggal, vagy körrel jelölték.

Troano-kézirat és Cortezianus Kódex: Mu lakossága magasműveltségű és felvilágosodott volt. Emberevők abban az időben még nem léteztek. Az uralkodó fajvilágos bőrű, nagy és sötétszemű, lágynézésű, simahajú nép volt. A többi sárga-, barna- és fekete bőrűek soha nem uralkodtak.

Valmiki: Kitünő hajósok voltak úgy tengeren, mint a légben (!!!!!), s megfordultak az egész földön. Mint kitűnő építészek nagy templomokat és gyönyörű kőpalotákat építettek. Óriási monoliteket faragtak és állítottak fel emlékül (Húsvét szg-i szobrok vagy Tiahuanaco faragványai). Hajósaik nagy forgalmat bonyolítottak le állandóan utasokkal és árukkal a gyarmatok, valamint az Anyaország között. 

Lhassa: Mu 7 nagy fővárosa volt a vallás, a tudomány és a tanulás székhelye. Ezen kívül még sok város volt szétszórtan a hármas földrészen.

Troano kézirat: E földrészen jelent meg az ember először a Földön.

 

Mú több alkalommal élt át földcsuszamlásokat, földrengéseket, özönvizet, amiben teljes egészében elpusztult, a víz alá került és a 64 millió lélek „megtért őseihez”. Alászállt a Mu-ba. Innen ered a görög mitológiai Alvilág és az odavezető viziút története. A Csendes-óceán azóta őrzi csendben a halom lelket.

A mai „Déltengeri Szigetvilág” bennszülöttei Mu egyenes ági leszármazottai. (p22)

Az özönvíz és a mindent elpusztító természeti csapások után a maroknyi túlélő, akik a szigeteken maradtak mindenféle csónak, szerszám, élelem és eszközök nélkül az éhhalállal kellett szembenézni vagy a kannibalizmussal. Köveket, nyilakat, dárdákat kellett készíteniük védelmükre és támadásukra. (p23)

Generációk során régi dicső múltjuk teljesen kitörlődött emlékükből. Az Özönvíznek nevezett eddigi méreteiben legnagyobb földi kataklizmától majdnem teljesen megsemmisítve, mintegy utolsót lobbant az ősi művelődés a latin birodalommal. Ennek hamujából kelt életre a ma civilizációja. (p24)