Aba Sámuel 1041-1044

Aba Sámuel, a hagyomány szerint Edömér kún vezér ivadéka, a Mátraalján egy nemzetség feje, Szt. István hugának, Saroltának férje volt. Mikor 1041-ben forradalom tört ki a zsarnok Péter ellen, őt választották meg királynak. Péter azonban III. Henrik német-római császárhoz fordult segítségért s Henrik 1042-ben valóban megverte Abát, de, beérve a tőle kapott nagy ajándékokkal, csakhamar visszatért. A télen Tullnt dúlták Aba hadai, mire a bosszús császár, ki a békealkut szándékosan halogatta, újra az országra tört, azt a Rábcáig elfoglalta s Abát a Bécsi-erdőről való lemondás megígérésére kényszerítette. Gyöngeségének híre még híveit is elkedvetlenítette, ellenfelei pedig, ezt fölhasználva, Péter visszahelyezésén kezdtek dolgozni, mire Aba közülök 50-et kivégeztetett, másokat pedig száműzetett.

E miatt Szt. Gellért csanádi püspök ugyan keményen megfeddette őt s megtagadta tőle a húsvéti koronázást, a papság azonban mégis híve maradt, hogy az egyházat a magyar nemzeti törekvések ellenzőjének ne tüntesse föl. Az urak egy része Németországba menekült s behítta Henriket és Pétert. Aba a ménfői ütközetet 1044 jul. 5-én árulás következtében elvesztette s futnia kellett. Hívei közé menekült, a Tisza felé, hogy új sereget alkosson: Füzes-Abony tájékán azonban gyilkosság áldozatául esett. A nép az általa alapított sári monostorban temette el; s midőn néhány év múlva sírját felbontották, a hagyomány szerint «sebeit begyógyulva találták». Ez is mutatja, mennyire ragaszkodott hozzá a magyar nép