Taksony 947-972

Taksony, Zoltán fia, a Névtelen Jegyző szerint atyjának 947. történt lemondása következtében lett vezér, ami azonban tévedés, mert Zoltánra unokatestvére, Vál, a Jutos fia következett. Annyi bizonyos, hogy Zoltán lemondásának évében, 947. T. hatalmas sereggel járt Itáliában s ott nagy győzelmeket aratva, Otrantóig nyomult. II. Berengár király csak 10 véka pénz lefizetésével bírta visszatérésre. Ellenben 950. Henrik bajor herceg, I. Ottó német király testvére, szerencsésen harcolt T. hadai ellen, ha nagy tévedés is, hogy e közben a Tiszáig nyomult volna előre. 951. a magyarok a Loire mentén Franciaország legnyugatibb partjáig hatoltak. Németországot ekkor elkerülték, de annál kegyetlenebbül pusztították 954., midőn a lázadó Ludolf és Konrád herceg őket segítségül hívta I. Ottó német király ellen. 954 márc. 19. Wormsnál egyesült Konrád herceg a magyarokkal, kiktől azonban Lotaringia elpusztítása után maastrichtnál elvált. A magyarok Belgium nyugati részének, a francia Champagnenak s Burgundiának dúlása után Felső-Olaszországon át zsákmányokkal megrakodva és sok fogollyal tértek haza Magyarországba. 995. újra megjelentek, s Lehel, Bulcs, Botond és sur vezetése alatt irtózatosan dúlták Németországot, míg Augsburgnál döntő csatát nem vesztettek (l. Augsburgi csata). A magyarság ekkor fölhagyott a nyugat felé való kalandozásokkal, a nélkül, hogy ezekről más irányban végkép lemondott volna.

958-ban T. hadai Konstantinápoly közelében, 961-ben pedig Trákiában szenvedtek vereséget. Pár év múlva azonban a görög császári trónra jutott Phokas szövetségesei, a bolgárok, olykép szövetkeztek a magyarokkal, hogy nekik országukon keresztül szabad támadási vonalat engedtek a görögök ellen; így többször be is törtek a magyarok. Xenophon visszavonulására emlékeztet, midőn 967-ben 300 magyar Tesszalonika alól az egész Balkán-félszigeten át baj nélkül hajtotta haza a maga 500 görög foglyát. Negyvenen fogságba estek ugyan, de ezeket a császár a maga testőreivé tette s Assziriába vitte őket. 968. a császár a bolgárok és magyarok ellen Szvetoszláv kijevi nagyherceggel szövetkezett, ki a következő évben el is foglalta Bolgárországot, de nem akarván a császárnak átengedni, ez most az elnyomott bolgárokkal igyekezett szövetkezni kiverésére. Nikephoros Phokas helyébe a palotaforradalom 969 dec. 13. ugyan Tzimiskes János emelte trónra, de az új császár is folytatta elődének politikáját, mire Szvetoszláv a magyarokkal és besenyőkkel erősödve indult ellene. Drinápolytól délre Arkadiopolisznál 970. Bardas vezér döntő csatát aratott a szövetségeseken, mire a magyarok és besenyők hazaoszlottak s ezentúl a magyarok a Keletet sem zaklatták beütéseikkel.

A nemzeti költészet azonban még századok múlva is emlegette, Botond vezér ezekben a hadjáratokban hogyan zúzta be Konstantinápoly érckapuját, hogyan küzdött meg a görög óriással stb. T. vezér, ki személyesen sohasem lépett az események előterébe s ki alatt a magyar pogányság rohamos hanyatlásnak indult, a XI. sz.-beli Aloldus szerint abban az évben, t. i. 972. hunyt el, midőn volt szövetségesét, Szvetoszlávot a görögök teljesen megalázták. T.-t hagyomány szerint a pestvármegyei Taksonyban temették el. Feleségéről csak az az adat maradt fenn, hogy atyja Zoltán, 947. kun leánnyal házasította össze, kitől Géza és Mihály nevű fiai születtek.