Tervezet a Trianoni Békeszerződés revíziójára

 

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom 2001. június 4-én nyilvánosságra hozott kiáltványa a határmódosítás gondolatával is foglalkozik. Egy bűn elkövetésére ugyanis a legjobb orvosság a megbánás és a megbocsátás. A nemzetközi közösség megbánhatja a gyűlölet által a magyarságra kényszerített trianoni békediktátumot azzal, hogy engedélyezi és elősegíti a békés határmódosítást. A nemzetközi joggyakorlatban működő "szülőföldhöz való jog" - véleményünk szerint - a mi esetünkben is alkalmazható lenne. E szerint népszavazáson dönthet a hovatartozásról mindenki, aki legalább három generáció óta az adott területen él.

Az összes európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada által aláírt 1975-ös helsinki záróokmány kizárja ugyan az erőszakos határmódosítás lehetőségét, ám a békés, kölcsönös egyetértésen alapuló határváltoztatást elfogadja. Ennek értelmében egyesülhetett Németország és válhatott szét Csehszlovákia és a Szovjetunió, s szakadhatott el Indonéziától Kelet-Timor. Mindazonáltal a határok erőszakos, fegyveres úton történő megváltozatatására is számtalan példa akadt a helsinki okmány elfogadása óta. Szlovénia, Horvátország, Bosznia Jugoszláviából, Eritrea Etiópiából vált ki. További határmódosítások lehetségesek a közeljövőben Oroszország és Japán, Horvátország és Bosznia, Kína és Vietnám, Kolumbia és Venezuela, az Arab-félsziget országai, valamint India és Pakisztán között.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a "szülőföldhöz való jog", valamint az etnikai arányok alapján - meghallgatva és figyelembe véve az adott területen élők véleményét - kidolgozta a határmódosítás egyik lehetséges, reális változatát. Tervezetünk a szlovák, ukrán, román és a szerb határszakaszokon módosítana, ugyanis ezekben az országokban észlelhető tömeges akarat erre a lehetőségre. 1998. és 2000. között végeztünk felméréseket az elszakított területeken, s tapasztaltuk a népszavazásra való hajlandóságot. Az önrendelkezésről szóló voksolást a tanulmányunk szerinti határok között tartanák, s ezzel - meggyőződésünk szerint - a trianoni utódállamok is jól járnának, hiszen amennyiben a történelmi Magyarország teljes területén tartanának népszavazást akkor további (nem magyar többségű) területek is kiválhatnának a mai államokból. Az új határok szervesen kapcsolódnának a mai Magyarországhoz, kizárólag a Székelyföld (Maros, Hargita, Kovászna megye) nem lenne közvetlen földrajzi összeköttetésben a többi magyar területtel. A világon ehhez hasonló megoldás több is létezik. Oroszország (Kalinyingrád körüli terület), Horvátország (Dubrovnik és környéke), Azerbajdzsán (Nahicseván), Amerikai Egyesült Államok (Alaszka), Argentína (Tierra del Fuego) bizonyos területeit szárazföldön csak úgy lehet megközelíteni, ha átutazunk egy másik országon. Létezik tehát precedens arra a megoldási javaslatunkra, hogy a Székelyföld közvetlen szárazföldi összeköttetés nélkül is Magyarországhoz tartozzon. A gyakori - Románián keresztüli - határátlépés következtében fellépő problémák kiküszöbölésére elektromos útlevél bevezetését javasoljuk.

Megoldási tervezetünk szerint nem kerül több millió román magyar területre, viszont Európa megszabadul egy örök konliktusforrástól. Székelyföld magyar ajkú lakossága ugyanis soha nem fog beletörődni egy idegen uralomba.

 

Az új határok kijelölése

(lásd térképek!)

Az általunk megrajzolt igazságosabb határok elsősorban a jelenlegi etnikai arányokat veszik figyelembe. Nem szeretnénk elkövetni ugyanazt a hibát, amelyet a trianoni döntéshozók elkövettek, vagyis nem az infrastruktúrális tényezők számítanak. Fontosnak tartjuk azonban kijelenteni, hogy az egykori Kisantant országainak népszámlálásait nem fogadjuk el, azokat csupán a viszonyítás érdekében használjuk. Meggyőződésünk és tapasztalatunk ugyanis, hogy a magyarság lélekszáma az adott területeken a szerb, román, ukrán (szovjet), szlovák népszámlálási adatoknál jelentősen magasabb. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a kilencvenes években - gazdasági és politikai okoból - több tízezer magyar hagyta el a szülőföldjét. Becslésünk szerint a Délvidékről hatvanezer magyar menekült el, miközben helyükre (a tömbmagyar területekre) kétszer ennyi boszniai, horvátországi és koszovói szerb érkezett. Erdélyből legkevesebb kétszázezer magyar vándorolt el, Kárpátaljáról húsz-harmincezer magyar hiányzik. Figyelembe kell azonban vennünk azt a tényt, hogy az elvándoroltak jelentős része egy gyökeres gazdasági és politikai rendszerváltozás esetén visszatérne szülőföldjére, s - annak ellenére, hogy nem otthon él - többségük még ma is szerb, román, ukrán állampolgár. A magyarok arányszámain a státusztörvény is sokat javíthat. A jelenlegi népszámlálási adatokat azért sem fogadhatjuk el, mert azzal szentesítenénk az elmúlt évtized szerb és a román etnikai tisztogatásait, s ez egyáltalán nem áll szándékunkban. Ezért adataink a magyarság minimális lélekszámát tükrözik.

 

Szlovákia:

 

A jelenlegi Dél-Szlovákia területéből három különálló, de a mai Magyarországgal szomszédos és szervesen összetartozó területet javaslunk leválasztani.

1. A mai dél-nyugat-szlovákiai Csallóköz, Mátyusföld és Ipoly-mellék alkotta tömb. Ez a mai Dunaszerdahely, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Komárom és Léva járások területével megegyezik. A terület határain található települések: Somorja, Galánta, Érsekújvár, Léva, Ipolyság. Ez a vidék 1910-ben összefüggő magyar többségű terület volt, ma a betelepítések-kitelepítések és az asszimiláció következtében csökkent ugyan a magyarok aránya, de még így is abszolút többséget (52%) képez.

2. Dél-Szlovákia középső részén elhelyezkedő összefüggő terület. Losonc és Rozsnyó alatti rész. Jelentősebb települései: Fülek, Rimaszombat, Tornalja, Szepsi.

3. Dél-kelet-Szlovákia területe, amelyet a Bodrog és az Ung folyók, valamint a mai ukrán határ szegélyez. Ide tartozó jelentős települések: Királyhelmec és Nagykapos.

 

Ukrajna:

 

A mai Ukrajnához tartozó Kárpátaljának a jelenlegi magyar határ menti sávját választanánk le. Ez egy szinte teljesen egységes magyar többségű területet képez. A legfontosabb települések: Csap, Eszeny, Nagydobrony, Csongor, Barkaszó, Fomos, Beregújfalu, Beregszász, Salánk, Verbőc, Tiszaújlak, Csepe, Szőlősgyula, Tiszaújhely.

 

Románia:

 

A mai Romániához tartozó Erdélyben és Partiumban élő magyarság egyik fele tömbben, másik fele szórványban (főleg a nagyvárosokban) él. A tömbbmagyarság területeinek visszatérésére van remény. Két nagyobb és három kisebb területet választanánk le. Ezek közül csupán a Székelyföld nincs közvetlen földrajzi összeköttetésben a mai Magyarországgal.

 

1. Nagyszalonta és környéke (61% magyar)

2. Kisjenő és környéke (60% magyar)

3. Nagyiratos és Kisiratos (75% magyar)

4. Észak-partiumi terület (52% magyar): A mai magyar határ menti magyar többségű sáv Nagyváradtól a mai román-ukrán határig valamint Szilágy megye keleti része Zilahig. Ide tartozó fontos települések: Nagyvárad, Margita, Érmihályfalva, Nagykároly, Szatmárnémeti, Szilágysomlyó, Szilágycseh.

5. Székelyföldi terület. Ez megegyezik a mai Maros, Hargita, Kovászna megyék területével. A teljes terület több mint hatvan százaléka magyar. Ide tartozó legfontosabb települések: Marosvásárhely, Dicsőszentmárton, Segesvár, Szászrégen, Szováta, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Maroshévíz, Gyergyószentmiklós, Szentegyházasfalu, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna, Barót.

 

Szerbia:

 

A Délvidékről két - a jelenlegi magyar határ szomszédságában lévő - területet választanánk le. Ez összesen 434.535 embert érintene, akik közül 227.062-en (52%) magyarok. Továbbá 40.822-en horvátok és 10.383-an ruszinok.

1. Bezdán és Bácskertes, valamint környékük. A horvát, magyar és szerb hármashatár sarkában lévő terület.

2. Zombor kivételével a teljes észak-bácskai és észak-bánáti terület egészen Temerinig nyúlik ( a magyar többségű Bácsföldvárat és Temerint összekötő út mentén). Ide tartozik: Szabadka, Bácskossuthfalva, Nemesmilitics, Topolya, Kula, Bácsfeketehegy, Kishegyes, Óbecse, Bácsföldvár, Temerin, Mohol, Ada, Zenta, Magyarkanizsa, Horgos, Padé, Csóka, Törökkanizsa, Bajmok.

 

Magyarország népessége a határmódosítás után:

 

magyar

szerb

román

ruszin

szlovák

összla-kosság

Új-

Magyarország

11.7

millió

91.276

823.921

103.383

474.063

13.78

millió

Csonka-Magyarország

9.7

millió

5000

25000

3000

80000

10.2 millió

Visszatérő

területek

1971556

86.276

798.921

100.383

394.063

3580701

% -ok Új-Magyarországon

85%

0.6%

6%

0.75%

3.4%

100%

 

 

Az utódállamok népessége a határmódosítás után:

 

összesen

magyar

Jugo-szlávia

10.047.000

112.000

1.1%

Románia

21.263.431

1 millió

4.7%

Ukrajna

51.827.000

50.000

0.01%

Szlo-vákia

4.334.403

50.000

1.15%

 

Magyarországhoz visszacsatolandó jelentős települések lakossága a kilencvenes években (tanulmányunk szerint)

(A betelepítések elsősorban a városokat, közigazgatási központokat érintették, ezért térünk ki külön a jelentősebb településekre)

Honnan?

Település neve

össz-lakossága

magyarok %-ban

Szerbiától

Csantavér

12078

96%

Szerbiától

Kishegyes

5803

92.3%

Szerbiától

Magyarkanizsa

11541

88.2%

Szerbiától

Horgos

7201

83.6%

Szerbiától

Ada

12078

82.9%

Szerbiától

Zenta

22827

78.4%

Szerbiától

Topolya

16704

66.9%

Szerbiától

Mohol

7522

63.6%

Szerbiától

Palicsfürdő

7375

61.9%

Szerbiától

Csóka

5244

61.1%

Szerbiától

Temerin

16971

55.9%

Szerbiától

Óbecse

26634

50.6%

Szerbiától

Szabadka

100386

39.6%

Szerbiától

Törökkanizsa

8062

39%

Szerbiától

Bezdán

5472

68%

Szerbiától

Kula

49311

10%

Szerbiától

Bajmok

8620

34.1%

Romániától

Nagyvárad

222741

33.3%

Romániától

Marosvásárhely

161216

51.6%

Romániától

Szatmárnémeti

130584

41.3%

Romániától

Csíkszereda

45769

83%

Romániától

Sepsiszentgyörgy

55000

76%

Romániától

Székelyudvarhely

40000

97.6%

Romániától

Érmihályfalva

11700

85%

Romániától

Kézdivásárhely

20000

91.2%

Romániától

Gyergyószentmikl.

21000

88.7%

Romániától

Szászrégen

40000

25%

Romániától

Székelykeresztúr

11000

95.5%

Romániától

Barót

5000

94.5%

Romániától

Szováta

12000

88.9%

Romániától

Kovászna

15000

66.4%

Romániától

Nagyszalonta

20000

61.1%

Romániától

Nagykároly

25000

53.4%

Romániától

Szilágycseh

4900

61.3%

Ukrajnától

Beregszász

29221

55.8%

Ukrajnától

Csap

9307

43.4%

Ukrajnától

Tiszaújlak

3404

77.4%

Szlovákiától

Galánta

16978

40.6%

Szlovákiától

Komárom

37346

63.6%

Szlovákiától

Érsekújvár

42923

31.1%

Szlovákiától

Párkány

13347

73.5%

Szlovákiától

Léva

33991

15.2%

Szlovákiától

Rimaszombat

24771

39.8%

Szlovákiától

Nagymegyer

9100

87%

Szlovákiától

Dunaszerdahely

23500

83.3%

Szlovákiától

Gúta

11000

82.7%

Szlovákiától

Királyhelmec

8000

80.4%

Szlovákiától

Somorja

12000

71%

Szlovákiától

Tornalja

8150

67.8%

Szlovákiától

Fülek

10388

67.6%

Szlovákiától

Ipolyság

8556

65%

Szlovákiától

Nagykapos

9385

63.8%

A még napjainkban is abszolút magyar többségű városok Magyarországhoz való csatlakozását - véleményünk szerint - nem kell indokolni. Dőlt betűvel szedtük viszont azokat a visszacsatolandó jelentős településeket, amelyek nem rendelkeznek abszolút magyar többséggel. Ezen városok Magyarországhoz való tartozását a következő indokok támasztják alá:

 

1. csoport, a relatív többségűek: Szabadka, Bajmok és Csap településeken a magyarság relatív többséget képez. Szabadkán 25 ezerrel több magyar él, mint szerb. A magyarok és a horvátok együttes aránya pedig már a 60 %-ot is meghaladja. Bajmokon hasonló a helyzet. Csapon az államalkotó ukránok és ruszinok több mint 7%-al kevesebben vannak mint a magyarok, akik itt szintén relatív többséget képeznek.

 

2. csoport, a szülőföld jogán: Nagyvárad, Szatmárnémeti, Szilágysomlyó, Galánta, Érsekújvár, Léva, Rimaszombat olyan történelmi magyar városok, amelyek az elmúlt évtizedek csendes és hangos etnikai tisztogatásai miatt elveszítették egykori magyar többségüket. Feltűnő, hogy ezeken a településeken az 1910-es és az 1941-es magyar népszámlálásokkor a lakosság 85-90%-a vallotta magát magyarnak. Ezek szerint a legutolsó néhány évtized alatt váltak idegen többségűvé ezek a városok, vagyis a "szülőföldhöz való jog" szerint - egy népszavazás esetén - ezek a települések még ma is magyar többségűek lennének. Nagyvárad és Szatmárnémeti például csak a hetvenes években veszítette el magyar többségét.

 

3. csoport, a különleges fekvésű városok: Törökkanizsa, Kula, Segesvár és Szászrégen olyan városok, amelyek ugyan jelentős magyar populációval rendelkeznek, de a településeken a magyarság nem képez többséget. A városokban azonban a románok illetve a szerbek is csupán törékeny többséget jelentenek, és olyan nagyszámú magyar települések gyűrűjében fekszenek, amelyek miatt - továbbá földrajzi és stratégiai okoknál fogva - a településeken élők valószínűleg önként is a Magyarországhoz való tartozás mellett döntenének.

 

Hosted by www.Geocities.ws

1