Csurka István beszéde a Hősök terén
2002. május 5.

Kedves magyar testvéreim!

Szégyellném magam és talán el is bujdosnék a nyilvánosság elöl, ha pusztán azért vonnám kétségbe egy demokratikus választás eredményét, mert azon jómagam, pártommal együtt vereséget szenvedtem. Aki látott a választások első fordulójának éjszakáján a kamerák előtt, amikor le kellett nyelnem a keserű pirulát, az tanúsíthatja, hogy még utalást sem tettem a csalásra. Nem azért, mert lelkem mélyén nem gondoltam rá, hanem azért, mert nem voltak a kezemben adatok, tények s ezek nélkül vádaskodni, és mentségeket keresni egyszerűen lehetetlen volt számomra. Mindennél jobban irtózom a gyáva és gerinctelen magatartástól, amelyik a vereségére külső mentségeket keres, és másra tolja át a felelősséget. Tépelődéseim nagy részét most is ez teszi ki, keresem és meg is találom saját hibáimat. Higgyék el, nehéz küzdelem ez, mert a hibák és a vereségek súlya alatt összeroppanni és a süllyedő hajóról a vízbe vetnie magát a kapitánynak legalább akkora bűn és hiba, mint szemet hunyni a saját vétkei felett.
Vasárnapra hétfő következett és miközben lassan ocsúdtam, egyre másra jöttek a telefonok és értesítések, és mire feleszméltem, egy sodró erejű elégedetlenségi mozgalom közepén találtam magam. A nemzeti táborból elemi erővel tört fel a becsapottság érzése, a felháborodás és a felülvizsgálat igénye. Egyre több tény került a birtokunkba, amely mind csalás, hamisítás és megengedhetetlen módszerek alkalmazását bizonyította. Ezek mind az első fordulóban, az első forduló kampánya során elkövetett visszaéléseket, törvénytelenségeket tárták fel. A törvényt, amelynek alapján az óvásokat időmúlásra való hivatkozással elutasították, 1997-ben, a Horn-Kuncze kormány idején hozták. Magyarország NATO-ba való beléptetéséhez népszavazás jóváhagyása kellett. Hornék attól tartottak, hogy a magyarság 56-os semlegességi akarata még elevenen él és minden rábeszélés ellenére sok lesz az ellenszavazat és utána esetleg az óvás. Ez pedig rontotta volna a bizonyítványukat. Ezért olyan választási törvényt csináltak, amelyik szinte lehetetlenné tette a felszólamlásokat és az óvásokat. A NATO népszavazás ennek ellenére sem volt érvényes, mert nem vett részt rajta a választópolgároknak az ötven százaléka plusz egy fő. Ennek ellenére érvényesnek nyilvánították és 1998-ban, már az új kormány külügyminisztere, Martonyi János egy amerikai vidéki könyvtárban aláírta Magyarország NATO-hoz való csatlakozásának okmányát és két hét múlva elkezdődött Szerbia bombázása. Magyarországra, mint olcsó felvonulási területre volt szüksége a NATO hadvezetésnek. Most pedig ennek a törvénynek az alapján választottuk meg azt a nemzetközi bankárt, Medgyessy Pétert, aki Magyarország olcsó bevándorlási mivoltát továbbra is fenntartja a külföldi, most már elsősorban izraeli tőke számára. Oda van a semlegesség álma, oda van a függetlenség, oda van a demokrácia. De minden törvényes, minden jogszerű. Jogállamban élünk, igaz, nem a magunkéban. Vannak az életnek, kedves barátaim olyan pillanatai, amikor hirtelen mindent világosabban, tisztábban látunk. Ez a választás ilyen történelmi pillanat. Azt hiszem, nemsokára meg fogjuk köszönni a sorsnak, hogy ezt a pillanatot megadta nekünk.
Életem során megtanultam, hogy soha sem lehetek okosabb, mint a nép.

 
Barátaim! Mi most azért vagyunk itt, mert a magyar nép okos gyülekezete felülvizsgálatot kér, mert megtapasztalta, hogy becsapták. Ezt nem én mondom, hanem több százezer olyan ember is mondja, aki most nincs itt. Most tehát, amikor itt állok a figyelő és számonkérő tekintetek kereszttüzében, az első szavam a köszöneté.
Köszönöm sok százezer ember együttérző figyelmét és hozzájárulását a történtek tisztázásához, köszönöm a sok tényközlést és mindenek előtt köszönöm azt a kitartást, amivel e mellé a nem túlságosan kecsegtető ügy mellé álltatok, köszönöm, hogy idejében felébredt a nemzeti lelkiismeret és megfogta valamennyiünk kezét. Köszönöm, hogy erőt adtatok ennek a tiltakozó gyűlésnek a megszervezéséhez.

 
Kedves Barátaim! Ennek a választásnak nemzetközi nagytőke, a pénzvilág számára legkedvezőbb uralkodási forma, a kétpártrendszer bevezetése volt az alapvető célja. A kétpártrendszert nem itt, és nem most találták ki. Ennek lényege az, hogy legyen két párt, egy jobboldali és egy baloldali, amelyik a pénzemberek és a sajtó által elhatározott rendben váltja egymást, de lényeges változást soha nem hoz, mert mindkét párt a pénzhatalom tenyeréből eszik. Ennek a rendszernek a kristályos formája az amerikai. Ott most a jobboldalinak mondott republikánus elnök és pártja van uralmon. A mai elnök apját, idősebb George Bush, akit itt nemrégen magas kitüntetéssel jutalmaztak az Országházban, többek között azért váltották le, mert nem adott meg egy óriási hitelre garanciát Izraelnek, noha barátságát bizonyítandó, szétbombáztatta Irakot. Ez az ifjabb George Bush a jobboldali, azonban most egy olyan izraelbarát politikát folytat, amilyen a demokrata kormánynak soha nem jutott volna eszébe. Az előző elnök, Clinton, a demokrata, a baloldali két - Monika Lewinskivel folytatott - enyelgés közben béketárgyalásokat hívott össze, unszolására fogott kezet egymással Arafat és Rabin, most pedig Bush alatt szétlövik a betlehemi Születés Templomát és Magyarországon pedig jobboldaliságuk ellenére hivatalba segítenek egy baloldali, keresztényellenes kormányt.
Mert végül is nem az a kérdés, hogyan viszonylik a magyar kormány a magyar sorskérdésekhez, hanem hogy mennyire szolgálja ki az idegen, akár keresztényellenes igényeket.

A kétpártrendszer tulajdonképpen egypártrendszer. Ha a globális tőke urainak úgy tetszik, baloldali kormánnyal hajtatnak végre a tőkének kedvező gazdasági intézkedéseket, ha pedig a feltörő nemzeti önállóság igényeit akarják elaltatni, jobboldali kormányt segítenek hatalomra, amely nemzeti jelszavakkal dobálózik, szociális intézkedéseket hoz, de ez is maradéktalanul kiszolgálja a globalizmust.

A kétpártrendszer közös gyökere a neoliberalizmus és az, hogy a valódi nemzeti, népi érdekképviselet ne jelenjen meg egyik pártban sem. Legyen privatizáció keveseknek, kiválasztottaknak, legyen adómentesség, a tőke áramolhasson szabadon, az európai népek keveredjenek el mindenféle máshova tartozó szegény népekkel, amelyek persze azért szegények, mert kizsákmányolja őket ugyanaz a nemzetközi tőke, amelyik bennünket is. A nép fogadja el a fogyasztói üresség életformáját, soha ne legyenek olyan igényei, amelyeke nem kívülről töltötték a fejébe, soha ne tűzzön ki saját nemzeti célokat, a hiteles vezetői ne is taníthassák, legyen folyamatos az agymosás. A nép törődjön bele sorsába, aztán nyugodjon bele. Sorsa megpecsételődött, mert maga választotta meg magának elnyomóit.

Kedves magyar testvéreim! A szálláscsinálásra, a magyar haza eladására, az idegenek rejtett, alattomos helyfoglalására vonatkozó figyelmeztetéseinket már évek óta küldjük a magyarságnak. Hangunk az ellenséges dzsungel közepén természetesen nem hallatszik elég messzire. A független magyar érdek kifejezésére ma egyetlen hetilap szolgál, a Magyar Fórum. A többi vagy százszázalékosan, vagy részlegesen a liberalizmus kezében van, azt szolgálja sokszor úgy, hogy a mi gondolatainkból vesz át tételeket, de azokat más erők támogatására használja fel. Tőlünk ezen a választáson annyi eszmét, gondolatot, tényfeltárást és alapvető igazságot loptak el, amennyivel két választást is meg lehetett volna nyerni, de ők ezt az egyet is elvesztették!

A kétpártrendszer előkészítése hölgyeim és uraim, évek óta folyik. Ennek érdekében előbb meg kellett szüntetni és fel kellett számolni a nemzeti vagy keresztény érdekvédelem többé-kevésbé hiteles pártjait, és a legnagyobb hagyománnyal rendelkező pártban, a Kisgazdapártban olyan viszonyokat kellett előidézni, amelyek annak megszűnésére vezettek. A Kisgazdapárt tönkretétele annak az embernek a nevéhez fűződik, aki felfuttatta, akit már 1989-ben a nyakára szabadítottak, aki ellen állandóan úgy folytattak lejárató kampányokat, hogy az mégis a javára szolgáljon. Mert eközben féktelen demagógiájával nagy tömeget tudott maga mögé állítani, mozgósítani, de egyben mindig ki is ragadta őket a nemzeti építkezés, a józan nemzeti politika köréből.

Szomorú történet ez. Áldozata nem a Kisgazdapárt, hanem az egész magyar nép. Torgyán Józsefen keresztül töltötték bele a magyar népbe az értelmetlen hőzöngést, a gátlástalanságot, vele és haramiakörével mutatták fel, hogy a nemzeti oldal is harácsol, tele van zsákmányszerző betyárokkal. Velük tették a kirakatba az értéktelenséget, a műveletlenséget, a bárgyú hozzánemértést.

12 év telt el Torgyánnal. Közben benne volt két magát nemzetinek mondó kormányban és mindegyikből kiugrott, mindig kifelé beszélt, még akkor is, amikor ellenzékbe szorult. Mert akkor az volt a feladata, hogy az ellenzéket verje szét, ha pedig ezzel a hőzöngéssel koalícióba került, akkor azt rombolta. Kétszer törte ketté a saját pártját és kétszer támasztották fel. Most pedig eldobták, mert már nincs rá szükség. Torgyán tehát a kétpártrendszer előkészítésének főszereplője, aki mindig lebegtetni tudta elmeállapota tisztaságát, de zavarkeltésével, vádalkuival a mai tragikusnak mondható helyzet kialakulásának egyik fő felelőse.

A Kereszténydemokrata Néppárt szétszedése már az antalli időkben elkezdődött. Az antallisták fele már több év óta benne van a Fideszbe, a kint lévők pedig ügyes uszítók segítségével egymást marják és az egyre zsugorodó koncot tépdesik, mint a hiénafalka, amikor neki esnek az oroszlánok által otthagyott borjú maradékának. A végjáték itt is szánalmas volt. A mandátuméhség belehajtotta a párt legutolsó vezetőgárdáját a "Centrumba", s végül a pórul járt keresztények megtették a létrehozóknak utolsó gesztusként a hűségnyilatkozatot, kiegyenlítették a számlát, amit a "Centrum" létrehozásáért kaptak: az MSZP felé terelték megmaradt, gyér szavazótáborukat. Amikor ilyeneket lát az ember, nem tehet mást, minthogy szégyelli magát, mint magyar és mint keresztény. Ennek a választásnak a legügyesebb szemfényvesztése a Centrum létrehozása és indítása volt. Magyarországon most bemutatták azt a képtelen trükköt, hogy a választáson több párt indult, mint amennyi valójában létezik. A Centrum már nem létezik. És addig, amíg a népbe bele nem oltották, hogy kétpártrendszer következik, addig nem is létezett csak közvetlenül a választás előtt bújt elő. A programja is csak ennyi volt: itt vagyunk középen. Azért, hogy csak akkor vegyétek észre a kétpártrendszert, amikor már megszavaztátok. Valójában egy szavazat elszívókén működött és Isten tudja, talán nem is csak elszívóként, hanem lerakóként is, de erről már valószínűleg nem tehet. Ha majd mégis lesz szavazatszámolás, nem csak arra kell majd ügyelni, hogy mennyi Fidesz és mennyi MIÉP szavazat van az MSZP és SZDSZ kötegekben, hanem arra is, hogy a Centrumot mennyi szélsőséges szavazattal dúsították fel.
A választás másik nagy szemfényvesztése a nagy részvételi arány volt, amelyet mindenki a demokrácia és az állampolgári felelősségvállalás jeleként üdvözölt. Rendben is lett volna mindez, ha azoka a szavazók, akik most hirtelen szavazásra kaptak kedvet, nem megengedhetetlen módszerrel lettek volna az urnák elé terelve. Ha attól eltekintünk is, hogy hány helyen etették, itatták még a kampánycsend idején is azokat a roma szavazókat, akiknek le kellett rajzolni, hogy hova tegyék az ikszet, mert olvasni nem tudtak, ha attól eltekintünk is, hogy ügyes agitátorok pénzt adtak a tömbházak kapujában, vagy egyenesen a lakásokba felugorva egy-egy személyi igazolvány egy órai igénybevételéért, attól már nem tekinthetünk el, hogy egyes körzetekben a választási bizottságok egyes tagjai telefonon adták le az értesítést azokról, akik még nem szavaztak és akiket be kell hozni szavazni. Nem ezek közül került ki a hét halott?

De attól nem tekinthetünk el, hogy hiába volt népszámlálás tavaly, a választások előtt egyszer sem adtak ki jelentést arról, hogy hány szavazásra jogosult állampolgár él az országban. Hogyan lehet az, hogy amikor a népesség sajnálatosan fogy, a szavazásra jogosultak száma nő. Csak nem a kétszer, vagy többször szavazóknak csináltak így helyet? Csak nem a charter járatok szavazóinak adtak lehetőséget, hogy holt lelkek helyett szavazzanak? Micsoda ádáz nemzetidegen trükkök ezek? Avagy hogyan bocsáthat ki egy párt, amelyik ezekkel az otromba csalásokkal már megnyerte az első fordulót, a második fordulóra tizenkilencezer forintról szóló váltót, amelyre azt írja "kormányváltó" és a választás után az MSZP beváltja. Mi ez, ha nem megtévesztés? Mi ez, ha nem csalás? Tizenkét évvel az állítólagos rendszerváltás után a volt kommunisták és az SZDSZ meg tudják ismételni az 1947-es kékcédulás választásokat. Milyen rendszerváltozás volt itt, kérdezem. Ezt a választási eredményt a magyarság halmazati büntetésként kapta azért, mert eltűrte a paktumos politikát, mert nem hallotta meg az ébresztésre való felszólítást, mert hagyta, hogy a Fidesz egészen a választások első fordulójának tragikus eredményéig folytassa a megbukott antalli politikát. Barátaim! Tegyük a kezünket a szívünkre: és valljuk be, nem csak bennünket szedtek rá rútul, hanem mi is becsaptuk magunkat.

Én megteszem ezt a nehéz vallomást: áltattam magam, hogy majd csak jóra fordul minden és a szép szavak után következnek a tettek és most így vagyunk. Éreztük, sejtettük, hogy rossz az egész rendszer, de elhitettük magunkkal, hogy majd csak megváltozik. Nem változott: napról-napra rosszabb lett.
Abban, hogy ez a választási eredmény itt kialakulhatott, a legnagyobb része a hatalmas, elképesztően aránytalan liberális és MSZP-s túlsúlynak és lélekrombolásnak van. Ma a tudatipar 90%-a liberálisok, a globális erőket kiszolgálók és a külföld tulajdonában van. A magyar társadalom túlnyomó része a két kereskedelmi csatorna befolyása alatt áll és ez a befolyás velejéig nemzetellenes. Minden választási gyűlésemen elmondtam, hogy esélytelenek vagyunk ezzel szemben, mert hiába jött el a gyűléseinkre sok száz, olykor sok ezer ember egy-egy kisvárosban, ha a liberálisok minden böffenését, minden gyalázkodását, ugyanakkor sokmillió ember számára közvetítette a TV2 és hozzá még lélekromboló, lejárató műsorokat is. Milliók számára ment a lejáratás, a szélsőségezés, a nácizás, és ha kellett, lényeges mondandók elhallgatása és a rágalmazás. Néhány százezer számára pedig, akik megmaradtak a közszolgálata tévé nézői, dőlt a lágy sikerpropaganda, de a liberálisok leleplezése soha. Aztán, amikor jött a hidegzuhany, már jók lettek a mi radikális jelszavaink, de akkor már késő volt. A kétpártrendszer létrejött. Magyarország megszállása előtt még annyi akadály sincs, mint amennyi eddig volt. Akik ennek örültek, akik engem 1993-ban kitettek az MDF-ből, mert már akkor azt kívánta tőlük a kozmopolitizmus, azok, akiket ma is szolgálnak, ma is örülhetnek. A szélsőségesek nincsenek bent az Országgyűlésben, mert senki nem fogott össze velük. Aki pedig a legjobban harcolt a velünk való összefogás ellen, Dávid Ibolya, Boros Péter legjobb tanítványa: ő lesz az Országgyűlés legjobb alelnöke, beleül abba a székbe, melyben Maczó Ágnes is ült, amíg Torgyán ki nem rakta belőle. Gratulálunk.
Barátaim! Nem azért vagyunk itt, hogy csak keseregjünk és szemrehányásokat tegyünk, hanem azért, hogy számot vessünk helyzetünkkel és meghatározzuk a teendőinket. A választási eredményt ki fogják hirdetni és a kormány feláll. A Fidesz népi kezdeményezése hatástalan lesz. Mi azonban támogatjuk, ezen már ne múljon. Szögezzük le azonban: ránk kitartó következetes magyarokra nehéz idők várnak. A gyűlölet máris kifröccsen a győztesekből a saját magyarellenességük kíséretében. Még nincsenek is kormányon és máris ölnek. Megöltek egy kiváló magyar sportembert, Simon Tibort, a volt válogatott labdarúgót, a Ferencváros legendás játékosát, egykori motorját, aki minden szívdobbanásával közénk tartozott. Egyperces néma főhajtással emlékezzünk meg a kétpártrendszer első halottjáról. (egy harangszó kondul, pár másodperc szünet, még egy harangszó, folytatódik a beszéd). Köszönöm.

Jómagam ez alatt a néma perc alatt fogadalmat tettem: nem nyugszom bele, nem adom meg magam, nem félek, esküszöm.
Az első dolog, amit meg kell tennünk ebben a pillanatban a pontos ténymegállapítás: rossz az egész rendszer, amiben élünk. Nem az Országos Választási Bizottság a hibás, amiért kihirdette a csalással született eredményt és nem a Legfelsőbb Bíróság, amiért elutasította az óvásokat, hanem az egész rendszer mindenestül.
"Hol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban" - írta a nagy költő. Mi még ugyanabban a zsarnokságban élünk, mint 89 előtt. Tévedtünk, amikor elhittük, hogy leráztuk. Most ugyanúgy csalással, erőszakkal jutottak hatalomra ugyanazok, akik azelőtt uralkodtak, mert a rendszer is ugyanaz, csak más a neve. A feladatunk tehát az, hogy a rendszert változtassuk meg.

A kérdés az, hogy hogyan. Lehet-e még egyáltalán. Azt mondom, lehet, de nem egy csapásra. Lehet, de csak szívós munkával, akarattal, összefogással. Az első kötelesség, amit teljesítenünk kell, az egymás iránti szolidaritás elmélyítése. Most közülünk sokat kerülnek bajba. Sokat vesztik el az állásukat. És nehéz lesz magyarnak lenni, de meg kell maradnunk magyarnak. Segítsük tehát egymást, ne hagyjuk el a bajba jutottakat, emeljünk szót értük, ha kell, nyújtsunk nekik anyagi segítséget. Fogjunk össze. Mi magyarok. Ne engedjük elveszni azokat az intézményeket, amelyeket létrehoztunk, ne engedjük kicsavarni a kezünkből azokat a szerény eszközöket, amelyeket nagy nehezen megteremtettünk. Alkossunk élő láncot, védőgyűrűt, családjaink, orgánumaink, templomaink köré. Bajban vannak templomaink, bajban vannak iskoláink, bajban lesznek a magyarság tudatát ápoló intézmények.

Kedves Magyar Testvéreim! Számot kell vetnünk azzal, hogy mi következik. Tudnunk kell, hogy miért kapta meg a nemzetközi bizalmat a Medgyessy csapat és miért építenek közös védelmi falat a csalással kierőszakolt választási győzelem köré. Cél: a magyar élettér teljes és végső megszállása, kisajátítása.
Még ki sincs hirdetve a végeredmény, s máris teljes a hangváltás. Szanyi Tibor a nyegle és obszcén kijelentéseiről elhíresült MSZP-s képviselő, külpolitikus már kijelenti: "közölni kell mintegy félmillió magyar gazdával, hogy öt éven belül más foglalkozást kell keresnie". Igen, félmillió magyar kisember feleslegessé válik, mert Szanyi úr és társai így akarják, mert ők, ha kell, ha nem beverik a magyarságot az UNIO-ba, de ne tévedjünk, itt az UNIO mellékes körülmény. A cél az, hogy félmillió szegény magyar paraszt legyen földönfutó, váljon meg a földjétől. És menjen a fenébe. Kell a hely másoknak. Ez az új Szanyi-csomag. A kiszorítás. Szanyi már rendelkezik, Szanyi már ítél, és ha hagyjuk, végrehajt. Szanyinak semmi köze a magyar faluhoz, belvárosi, XIII. kerületi képviselő, ott győzött, ahol előtte Oláh Jánost fejbe vágták baseball ütővel, hogy eltört az orrcsontja. De a választás tiszta volt, Szanyi úr nyert, és a Szanyi-csomag ötszázezer magyart földönfutóvá tesz. A kisemberek, a kisparcellások számára értelmetlenné teszik a gazdálkodást és földjeik eladására kényszerítik őket. Ezzel fokozni akarják a magyar föld kiürítésének sebességét. Mi a teendő ezzel szemben? Nyugodjunk bele a választási eredménybe? Fogadjuk el egy rossz, nemzetellenes rendszer intézményeinek határozatait? Nem, mi most nem csak a választási csalások miatt tüntetünk, hanem mert nem hagyhatunk ötszázezer magyart a szanyik martalékául. Ebből a pökhendi kijelentésből pontosan lemérhetjük, hogy mire készülnek: ötszázezer magyar, aki nem tud mással foglalkozni, mint a földdel, fölöslegesnek van jelentve, földönfutónak van elképzelve, pedig még ki sem hirdették a választási eredményt. Mi lehet a válaszunk? Bojkott. Mi pedig fölöslegesnek ítéljük azokat, akik miatt ötszázezer magyarnak vesznie kell. Aki csak teheti, bojkottálja a nemzetközi kereskedelmi áruházakat és vagy egy kiskereskedőktől, vagy közvetlenül a termelőtől, a falusi embertől szerezze be amit csak tud. Meg kell venni a krumplit a termelőtől, s esetleg még felárat is kell fizetni neki, de szolidárisnak kell lenni vele. Mi köze van Szanyinak a magyar paraszthoz? Semmi. Hóhér akar lenni. Alakítsunk ki egy vidéket segítő turizmust, járjuk az országot, létesítsük közvetlen kapcsolatokat. Politikailag pedig utasítsuk el az Európai csatlakozást, ha csak ötszázezer áldozattal lehetséges, nincs semmi értelme. Fogjunk össze minden halálraítélttel, senkit se hagyjunk elveszni egy őrült magyarellenesség áldozataként. Csak magyar árut vásároljunk. Elégedjünk meg a kevésbé csillogó csomagolással. Ha a nemzeti értelmiség, a magyarság kemény magja kiáll, ha kitartóan, következetesen viselkedik, meghátrálásra lehet kényszeríteni a globalizmust. Az ellenállás egyszerűbb, mint gondolnánk. Ha elég sokat nem vesszük meg azokat az árukat, amelyeket a két kereskedelmi csatornán reklámoznak, akkor esetleg ezek továbbreklámozása lehetetlenné válik. Ha összefogunk, az interneten létrehozhatunk egy újságot, egy értesítési láncot, amely napról-napra, hétről-hétre közzéteszi azoknak az áruknak a listáját, azoknak a magyar kereskedőknek, kisvállalkozóknak a termékeit, amelyeket megvételre javaslunk. Ezzel semmilyen törvényt nem sértettünk meg, semmilyen etnikai kirekesztést nem valósítottunk meg, csak életben maradásunk érdekében tettünk egy szerény lépést. Ez nemzeti önvédelem. Kérem, ne higgyék, hogy egy idealista beszél most önökhöz. Szelíd lépésekre, erőszakmentes ellenállára akarom rábírni önöket. A nyers hatalmi erőszak tény: be fog következni, már be is következett, be van jelentve. Durvák lesznek és kegyetlenek. Olyan kegyetlenek, mint amilyeneknek megismertük őket az előző rendszerben. És a fegyver is a kezükben lesz. A legerősebb fegyverük a pénz. De itt a legsebezhetőbbek. Fel kell vérteznünk magukat a legalattomosabb terror ellen. Hosszú, kemény harcra kell felkészülnünk. És vigyáznunk kell egymásra, vigyáznunk kell önmagunkra. Nem szabad áldozattá válnunk. Meg kell erősítenünk magunkat. Nézzünk magunkba: ez a tragédia azért következhetett be, mert bensőleg nem voltunk elég erősek, elég határozottak, nem tartottunk össze, elnéztük, hogy a másik magyart üssék mellettünk, elhittük a róla szóló rágalmakat. És nem voltunk elég kitartóak. Önnevelésre is szükség van. A szelíd ellenállás nehezebb, mint a hirtelen haragra gerjedés. Ki kell tartani mellette. Vegyük tudomásul, hogy az életünk van veszélyben, a teljes történelmi magyarságunk és az egész hazánk. Fontos, hogy az élet minden percében érezzük, hogy van kötelességünk, van lehetőségünk, van erőnk, és amíg küzdünk, amíg cselekszünk, addig élünk. A belenyugvásunkat és az önfeladásunkat akarják.

A csendes, szívós, erőszakmentes ellenállás óriási szervezőerő. Értsük végre meg, hogy az öntudatos emberrel, aki élete minden percében egy erkölcsi parancsnak engedelmeskedik, nem tudnak mit kezdeni. Ők azt akarják, hogy aljasodjunk el, de mi nem adjunk föl önmagunkat. Ez a választás azt bizonyítja, hogy a magyarság a falig hátrált a saját hazájában. Kiadta a kezéből a gyakorlati hatalom eszközeit. Engedte, hogy a társadalom egy részének kimossák az agyát. Szanyi Tibort, aki már most rendelkezik ötszázezer magyar élete fölött, az első körben megválasztották Budapesten, a XIII. kerületben. El lehet ezt képzelni józan ésszel? Ennyire ostobák vagyunk? Nem. Ilyen helyzetbe hoztuk magunkat sok-sok előző gyengeségünkkel, azzal, hogy hagytuk magunkat félre vezetni. Rábíztuk magunkat a könnyű áramlásokra: majd a fiúk, majd a szép zászlólobogások, majd az értelmes beszéd, majd a hit, majd az ima. Ők pedig alattomban szervezkedtek, megszállták a tájékoztatás intézményeit, beférkőztek a nemzeti intézményekbe és romboltak és romboltak és hazudtak és hazudtak. És hazudnak és hazudnak. Most pedig szépen elbújnak a rossz törvények mögé. Mindenki azt gondolta, hogy majd a másik. Majd a jó kormány. De a jó kormány nem mozdult. Hiába lepleződött le a privatizáció egész korruptsága, gazembersége, senki nem vett vissza semmit. Elvettek tőlünk mindent a cementgyártól a konzervgyárig, az újságtól a tévécsatornáig és most itt tartunk: első körben nyer egy nyegle magyarellenes. Földönfutásra ítél első szavával ötszázezer magyart. Hiába kiáltottuk: ébresztő magyarság! Mi lettünk a kirekesztők, a leprások, akikkel senki nem foghatott össze. A megalkuvók, a gyáva magyarok, az illeszkedők pedig ünnepeltették magukat, miközben a szanyik dolgoztak a háttérben, a sötétben.

Mostantól mindenkinek tudnia kell, hogy személyes felelőssége van a magyarság iránt, a nemzet iránt. Már csak apró lépése, figyelme, szolidaritása a megtartó erő. A magyar élet mélypontján vagyunk. Legnagyobb csapások a kultúrát fogják érni. Még erőszakosabban fogják a nemzetközi konzumkultúrát, a giccses, rossz, erőszakra nevelő és romlott tömegkultúrát terjeszteni. Nem szabad nézni őket. Nekünk saját fórumainkat kell fejlesztenünk. Ők letiltották a dalaik éneklését, mi pedig nem vesszük meg a lemezeiket, a Pa-Dö-Dö-iket nem nézzünk. Szemétnek tekintjük a műveiket. Nem kellenek. Csak magyar zenét hallgatunk, csak magyar dalt énekelünk, csak nemzeti értékeinket ápoljuk. Az SZDSZ meg fogja szerezni az informatikát és az oktatást. Arra fog törekedni, hogy ezen keresztül meghamisítsa a magyar történelmet, hogy húsz-harminc év múlva ne is emlékezzen senki a magyar kultúrára, a történelem tényeire, és csak a Szanyi Tiborok szerepeljenek a történelemkönyvekben.

NEKÜNK EZÉRT SAJÁT HÁLÓZATOT, SAJÁT OKTATÁST KELL KIÉPÍTENÜNK. Lesznek magyar tudósok, akiket félre szorítanak, leléptetnek a katedráról, mások elöl pedig elzárják az előrelépés ajtaját. Bármilyen tehetséges, ha nem helyette egy Szanyi, mehet, ahová akar. Teremtsünk számunkra fórumokat, jelenjen meg az élő magyar történelem, irodalom, a maguk által működtetett és olvasott hálózaton. Tartsuk mi el azokat, akiket ők mellőznek. És hívjuk fel egymás figyelmét mindenre, ami érték, s határolódjunk el mindentől, ami talmi. Ők kisajátítják a hivatalos kultúrát és ítélnek, mi pedig egymást tájékoztatjuk: egy hivatott szakemberekből álló társulat meghozza az ítéletet és közzéteszi az interneten. Ez talmi, ne vedd, ne nézd, ne olvasd, méreg. Vigyázat, méreg! És nem beszélünk róla. Mert az első az, hogy a lelkünkből szorítsuk ki a rontást.

És a politika? Ha a szelíd, erőszakmentes, tudatos ellenállás kifejlődik, könnyebbé válik a hatalomátvétel is. Az őszi önkormányzati választásokon a magyarság legjobb erői visszavághatnak. VISSZA KELL SZEREZNÜNK TŐLÜK BUDAPESTET. És vissza is szerezzük. Ez a nagy vörösség, ami most látszik: csalás. Budapest népe nem vörös, hanem becsapott. A MIÉP már most megkezdi a felkészülést Budapest visszaszerzésére. Budapest főpolgármestere magyar lesz. Csak egy, az egész magyar oldal által támogatott magyar ember lehet a főpolgármester, aki úgy söpri el Demszkyt, mint őszi szél a falevelet. Megtisztítjuk a fővárost.
Barátaim! Részleteket nem egy embernek kell kidolgoznia, de amit elhatározunk, azt egy akarattal kell végrehajtanunk. Az első, hogy nem adjuk meg magunkat. Itt most hirdessük meg a nemzeti ellenállást, ami ha kell, a polgári engedetlenségig felcsap. Hozzuk meg közfelkiáltással a következő határozatot.

Budapest, 2002-05-05

Határozat
2002. május 5.-én

Mi magyarok, tisztességes, törvénytisztelő, adófizető állampolgárok, akik mindenek előtt az állam és a társadalom bizalmi elven alapuló működésének feltétlen hívei vagyunk, mi, akiket most, a 2002-es országgyűlési választások előkészületei és lebonyolítása során mélyen megaláztak igazságkereső és jobbító törekvéseinkben, mi, akiknek a szolidaritás elvén alapuló magyar társadalom megteremtésére irányuló kezdeményezését a jog betűje mögé bújva, a közbizalom elvét félredobva elutasították, ezennel kijelentjük, hogy ezt a félrevezetéssel, csalással, idegen erők idegen módszereinek felhasználásával kialakult választási eredményt nem ismerjük el a magyar nemzet akaratát híven tükröző szabad és tisztességes választás eredményének, és az így létrejött Országgyűlést a magyar népszuverenitás legfelsőbb intézményének.
Ugyanígy nem fogadhatjuk el az ilyen összetételű Országgyűlés bármilyen alkuk és paktumok révén létrejövő magyar kormányát felelős magyar kormánynak.
Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a politikai küzdőtér egyik oldalában sem volt meg a kellő akarat a kételyek idejében való eloszlatására. A kormány, amelynek Belügyminisztériuma volt hivatva gondoskodni a választás szerveinek működési feltételeiről, a választások tisztaságáról, elhárította magáról a felelősséget és megbénult. Az államnak a választás lebonyolítására és ellenőrzésére hivatott szervei sem működtek rendeltetésszerűen. A politikai elit túlnyomó részében, egyik oldalon sincs meg a kellő akarat és elszántság, bátorság az idegen érdekek érvényesítésével való szembeszegülésre. Magyarország esetleges és módfelett bizonytalan európai csatlakozása nem jelentheti azt, hogy a magyarságnak el kell fogadnia jellemétől, hagyományaitól idegen létformákat, és tűrnie kell, hogy kis- és nagyhatalmak korlátozás nélkül beleszóljanak legbensőbb ügyeibe.
"Vétkesek közt cinkos, aki néma". Most a keresztény magyarok egy részét a saját hazájában taszítják másodrendűségbe, tehát mi nem hallgathatunk.
Mi bizalmi elven alapuló tiszta magyar demokráciát akarunk, nem és nem óhajtjuk a kényszerítés, fenyegetés, az erőszak és a gyilkolás közegében alattvalóiként tengetni egyetlen életünket.

Manipulációmentes, szabad társadalmat kívánunk. A csaláson, korrupción, alapuló idegen érdekeket kiszolgáló kormányt és egy rossz, romlott rendszert nem fogadunk el.
Magyarságunkban, kereszténységünkben, hazabirtokosi mivoltunkban, történelmi jogainkban nem hagyjuk megingatni magunkat, és azon leszünk, hogy minden, ma még tévelygő, félrevezetett testvérünket felvilágosítsuk, és a nemzeti engedetlenség számára megnyerjük.

Elvégezzük, ami ránk van róva, dolgozunk, amíg hagynak, vetünk és aratunk, a nemzet érdekeit nem sértjük, nem ártunk, de minden csalást leleplezünk, szüntelenül kifejezzük nemzeti akaratunkat és a nemzetellenes intézkedések ellen fellépünk.

Új, pontosan meghatározott feltételek között lebonyolított tiszta, szabad választást követelünk. A jövendő MSZP-SZDSZ kormány mielőbbi megbuktatására minden törvényes eszközt és a polgári engedetlenség minden erőszakmentes formáját felhasználjuk.

Ellenállásunkat addig folytatjuk, amíg egy új, helyreállított és pontosított törvény alapján megtartott, idegen érdekérvényesítők befolyása és aknamunkája nélküli szabad választást ki nem írnak. Azt kívánjuk, hogy álljon fel egy valóban a nemzet közbizalmát élvező Országgyűlés és az annak felelős kormány. A tiszta választás bárminemű eredményét készségesen elfogadjuk.

A Fidesz Magyar Polgári Párt népi kezdeményezését, amellyel a szavazólapok megőrzését és az ellenőrzött újraszámlálást akarja elérni, támogatjuk, de csak akkor, ha annak van jogkövetkezménye. Ha a csalás ténye az átszámláláskor bebizonyosodik, új választást írnak ki.

A pótcselekvések ideje lejárt. A magyarság élete veszélyben van. Ha az Országgyűlés többsége ellenáll a népi kezdeményezésnek, maga állítja ki erkölcstelenségi bizonyítványát. Magyarok vagyunk és azok is maradunk. Nem kívánunk körmönfont csalássorozat áldozataiként, másodrendű állampolgárokként, engedelmes szolgái lenni semmilyen idegen hatalomnak, semmilyen helytartóságnak.

A mi felfogásunkban a demokrácia a rend és az igazság érvényesülése a szabadság és a kötelesség egyensúlya. Ez a haza a miénk, Magyarország a magyarokén. Most tett fogadalmunk mellett híven kitartunk. Isten minket úgy segéljen.

A határozat közfelkiáltással elfogadva