Ehnaton
élete
Drunvalo
Melchizedek: Az élet virágának ősi titka
c. könyve alapján (Mandala Véda könyvkiadó 1999)
Kigyűjtötte: TKÉva
2002-11-25
A könyv írója a Berkeley-i egyetemen matematika-fizika szakon szerzett diplomát, majd ezt követően - s egyúttal nagy irányt váltva - képzőművészetet és művészettörténetet tanult. Miután végigharcolta Vietnámot, Kanadába költözött, ahol a természet lágy ölén, mintegy remeteként élt egy ideig. Később Vencouverbe költözött, ahol egy hindu mestertől kezdett el tanulni meditációt. Elmondása szerint egyik nap két angyal jelent meg nála, akik különféle instrukciókkal látták el, amiket ő sorban be is tartott. Újabb tanítókhoz járt, s közben alapos tanulmányozás alá vetette a világ különböző vallásait, valamint sokat foglalkozott a szakrális geometriával is. Majd egy szép napon megjelent előtte az atlantiszi Toth, s ő általa jutott mindazon ismeretekhez, melyeket ebben a két kötetes könyvben igyekszik megosztani az olvasókkal.
(első
kötet, V. fejezet, 155-166. o.)
A Tat Testvériség halhatatlan mesterei úgy döntöttek, hogy egy Krisztus-tudatú személynek kell királlyá válnia ahhoz, hogy az Egyiptomban fellépő komoly problémákat meg tudják oldani. Hogy elképzelésüket megvalósíthassák, kivétel nélkül minden hagyománnyal szakítaniuk kellett. Az akkori uralkodót II. Amenhotepet egy szívességre kérték. Amenhotep fia éppen a trónra lépés küszöbén állt, mikor Toth fizikai testben megjelent a király előtt és olyasmit kért tőle, amit egyébként egyiptomi király sohasem tenne meg. Nem tudni hogyan, de Tothnak valamiképp mégis sikerült II. Amenhotepet rábeszélni arra, hogy ne a fiát, hanem egy külső vérvonal képviselőjét ültesse a trónra.
Miután megkapták a királytól az engedélyt, létre kellett hozniuk az élő testet, ami nem volt éppen könnyű feladat. Hogy hozzájussanak a halhatatlan génekhez, olyasvalakikhez kellett fordulniuk, akik már halhatatlanok voltak, mert azok eltérő kromoszómaszámmal rendelkeznek – DNS-ük 44 + 2 helyett 46 + 2 kromoszómát tartalmaz. Így hát elmentek Ay-hoz és Tejéhez, akik bele is egyeztek abba, hogy interdimenzionálisan ismét egy gyermeket nemzzenek, s a gyermek hamarosan meg is született. A csecsemőt átadták II. Amenhotepnek, hogy követhesse őt a trónon. A kisgyermek tehát felcseperedvén Egyiptom királya lett. III. Amenhotep később szintén nemzett gyermeket, aki IV. Amenhotep, majd Ehnaton néven vált ismertté. Ő volt az, akinek különleges szerepet szántak. Kis várakozást követően Ay és Teje egy újabb gyermeknek adott életet, aki a Nofertiti nevet kapta. Együtt nevelkedett Ehnatonnal, majd ő lett a felesége is. Ehnaton, Nofertiti és gyermekeik tehát valójában nem igazán emberek voltak.
Ekhnaton és
Nefertiti
Ehnaton megközelítőleg 4,5 m magas volt, míg Nofertiti - fajának többi tagjához képest - kissé alacsony, mindössze 3 m magas volt. Lányaik szintén igen magas termetűek voltak. Ezen állításokat megerősítő bizonyíték is előkerült nemrég, ugyanis Amarnában, Ehnaton városában két koporsóra leltek. Az egyikben egy hétéves gyermek csontjait találták meg –ám ez a gyermek 2,1 m magas volt! Ez a lelet jelenleg valahol a Kairói Múzeum alagsorában pihen, s várja jobb sorsát.
Ehnaton legfőbb célja az volt, hogy szétzúzza a
homályba borult istenképet és országát
egyetlen valláshoz vezesse vissza, melynek hite szerint kizárólag egyetlen
Isten létezik.
Egy kis csoportot leszámítva Egyiptom túlnyomó része gyűlölte Ehnatont. Leginkább a papságból váltott ki ellenérzéseket, hiszen eddig ők irányították a népet, s közben óriási vagyonra tettek szert. Másrészt a katonaságot is maga ellen hangolta, mivel megtiltotta nekik, hogy bárkit is megtámadjanak. A történészek jelenlegi álláspontja szerint a papság és a katonaság egymással szövetkezve megmérgezte Ehnatont. Toth elmondása szerint, nem egészen erről van szó, minthogy nem ölhették meg. Ha meg is itta volna a mérget, az nem fogott volna rajta. Toth azt állítja, hogy a papság felbérelt három núbiai fekete varázslót egy olyan főzet készítésére, mely hasonló volt a mai Haitin használatos, elfogyasztóját tetszhalottá változtató keverékhez. Miután Ehnaton elfogyasztotta az italt, látszólag minden életműködése megszűnt. Mihelyt a királyi orvos bejelentette a fáraó halálát, egy különleges terembe siettek vele, ahol egy szarkofág várt rá. Testét belehelyezték a koporsóba, rátették a fedelét, mágikus pecséttel lezárták, majd egy titkos helyen eltemették. Toth szerint Ehnatonnak 2000 évet kellett várakoznia, mielőtt a pecsét egy darabja levált szarkofágjáról és a varázslat hatalma megtört. Azután visszatért Amenti csarnokába. Ez nem jelentett gondot Ehnaton számára. Toth azt mondta, hogy egy olyan halhatatlan lény számára, mint Ehnaton, az egész nem több, mint egy kis szunyókálás.
De felmerült még egy rendkívül fontos dolog Ehnatonnal kapcsolatban: létrehozott egy misztériumiskolát, mely az Egy Törvénye nevet viselte. Ehnaton tizenkét évig oktatta őket, mely időszak után csupán öt és fél éve maradt, hogy meglássa, vajon képes-e elvezetni őket a halhatatlanság állapotába. És sikerrel járt, segítségével mintegy 300 ember vált halhatatlanná. Miután Ehnaton eltávozott, a 300 halhatatlan egyiptomi csatlakozott a Tat Testvériséghez és durván Kr. e. 1350-500-ig, körülbelül 850 évig várakozott. Azután az Izraelben található Masada nevű helyre vándoroltak és megalapították az Esszénus Testvériséget. Ez a 300 halhatatlan alkotta a belső kört, mely igen naggyá növekedett. Mária, Jézus szülőanyja az Esszénus Testvériség belső körének tagjai közé tartozott. Toth elmondása szerint ő már halhatatlan volt, még mielőtt Jézus azzá vált volna. József a külső körből származott. Az egyiptomi terv részét képezte, hogy a következő lépcsőfokban lehoznak valakit, aki képes bemutatni, hogy pontosan hogyan kell egyszerű földi halandóból halhatatlanná válni, bevési a tapasztalatot az Akasha krónikába, és valóra váltja. Valakinek véghez kellett vinnie. Toth elmondása alapján Mária és József összekerült egymással, és interdimenzionálisan gyermeket nemzettek, hogy egy testet hozzanak létre Jézus számára, ami lehetővé teszi, hogy tudata a rendkívüli magasságokból leereszkedjen földi világunkba. Amikor Jézus megérkezett, egyszerű halandóként kezdte életét a Földön, éppúgy, mint bármelyikünk. Teljes egészében embernek számított. Saját műve segítségével a feltámadáson, nem pedig az égbeszálláson keresztül halhatatlanná tette önmagát, s a végrehajtás pontos folyamatát bevéste az Akasha krónikába. Az eseményt már hosszú idővel lezajlása előtt megtervezték.