Egyiptom mitológiája

Forrás: Mitológiai ABC, 2. kiadás, Gondolat – 1973

A képek forrása: J. Baines – Az ókori Egyiptom Atlasza – Helikon 1984.

Gépelte és szerkesztette: Kozsdi Tamás 2002-11-23

 

Az egyiptomiak a földi és túlvilági életüket – ez volt hitük alapvonása – a legkülönbözőbb, sokszor egymással szemben álló, ellentétesnek látszó módón igyekeztek biztosítani. pp91-92

A mi fogalmaink szerinti dogmatikus rögzítés hiányzik e vallásból. A sokféle irányító erő elképzelése mellett a világrend harmóniájára való törekvés ad egységes színezetet az egyiptomi világképnek. A világteremtésről a legkülönbözőbb elképzeléseik voltak, egységesen hittek azonban abban, hogy a hatalmas erők, istenek által teremtett világban az embernek és a társadalomnak be kell töltenie hivatását. Etikai tartalmat nyer az a feladat, amelyet a világrend egyensúlya érdekében az isten teremtményének el kell látnia. A megoldás módjai a mágikus vallási felfogásban, a halotti kultuszban, a túlvilági elképzelésekben és az oda jutáshoz szükséges túlvilági ítéletről vallott nézetükben is különbözők lehetnek. Nincs kanonikus rögzítése a vallási irodalomnak sem. p92

A különböző Piramisszövegek még a királyi temetkezést szolgálták; e szöveggyűjtemények közép-birodalmi utódjának tekinthetők a Koporsószövegek. A közép- és újbirodalmi Halottak könyvét már papíruszra írták, és általánosan használt gyűjteményei voltak a halotti kultuszt szolgáló vallásos irodalomnak. p92

Az egyiptomiak egyes természeti jelenségekben természetfölötti erőknek, felső hatalmaknak megtestesítését látták. Ezeknek az erőknek megjelenítésére bizonyos alakban való ábrázolás volt szükséges, ez az egyiptomi hieroglif írásban és a művészi ábrázolásban is alkalmazott képies, tömör, kifejező módon történt. A kifejező alak lehetett emberi, állati, növényi vagy akár egy tárgy. p92

Egy-egy isten megjelenhet nemcsak ember, hanem állat alakban is. A megszemélyesített erőt úgy is ábrázolták, hogy az emberi testet állatfejjel olvasztották egybe. p93

A mágiának hivatalos elismerése jellemző arra a felfogásra, amely egy természetfölöttinek képzelt erő igénybevételét tartja szükségesnek és alkalmazhatónak mindenféle baj, veszedelem, betegség, sőt ellenséges természetfölötti erők elhárítására is. Eszerint a kimondott szónak bizonyos formulája vagy a leírással megörökített varázsszöveg éltető erejű. p93

Az egyiptomi vallás legjellemzőbb része a halotti kultusz. Az életnek oly fokú igenlése, amely nem akarja tudomásul venni az elmúlást, számunkra szokatlan formában is kifejezésre jutott (pl. mumifikálás) p93

A halotti kultusz alapja az élet megszakíthatatlanságát szimbolizáló, feltámadó és a túlvilágon uralkodó istenségben való hit, az OZIRISZ-hit. p94

A fáraó a Piramisszövegek tanúsága szerint a mennyei magasságokban az istenek egyenrangú társaként szerepel. Az öröklétnek isteni jellegben való elérése az egyszerű halandó számára csak az óbirodalmat követő szociális megmozdulások után vált elképzelhetővé. Minden „igaznak talált” elhunyt Ozirisszá vált. Büntetlensége kimondásához ítéletre volt szüksége. A túlvilági ítélet mérlegeléssel történik. Az elhúnyt lényét kifejező szívét mérik meg az igazságot, az egyéni és világrendi harmóniát kifejező tolljelképpel szemben.  p94

 

A megmérettetés pillanata (részlet a Halottak Könyvéből – Hunofer papirusz)

Baloldalt Anubisz vezeti be Hunofert, egy másik Anubisz figura a mérleget ellenőrzi,

közben Thot feljegyzi az eredményt, a „halottfaló” pedig készenlétben áll.

 

A világ teremtéséről az ún. Memfiszi Teológia az alábbiakat őrizte meg: A teremtő PTAH istenben nyernek alakot az isteni erők, maga az ősvizet képviselő ősi istenpár is. Életre kel az, amit a teremtő szív kigondol, és az isteni nyelv kimond. p95

PTAH

 

A nap tisztelete a legősibb vallási képzetek közé tartozik, mégis a hivatalos állami kultuszba való bevonulása csak a IV-V. dinasztia idején (kb. i.e. 2600-2350) történik meg. Ekkor veszik fel a fáraók a napistennel kapcsolatos neveiket, ill. épülnek azok a monumentális napszentélyek, amelyek a napnak, de a fáraónak is mint a nap fiának kultuszát szolgálják. p99

Ré a nap egyiptomi neve és a napisten neve is. Legjelentősebb kultuszközpontja Héliopolisz (egyiptomi nyelven Junu), a napváros. Ré alakja egybeolvad Átummal (Átum-Ré) és Horusz isten egyik megjelenési formájával, a horizonton lévő Horusszal, Harahtéval. Ré-Harahteként sólyomfejjel ábrázolták, és a reggeli felkelő napot személyesíti meg. p99

  

Több, kultuszával és jellegével eredetileg nem egyező isten, különösen a késői korban, nevük összekapcsolása által kifejezetten azonosul vele, hogy Ré hatalmának részesévé váljék. Egyiptom újbirodalmi (i.e.1580-1085) fővárosának, Thébának és egész Egyiptomnak fő istene: Ámon is egyesül nevében és tevékenységében Ré-vel. Ámon-Ré az istenek királya. Ámon, az Elrejtett, a legrégibb elképzelések szerint is a kaotikus ősállapot egyik istene. p100

 

A napkultusznak egy sajátos, nagy jelentőségű, de csak rövid ideig tartó korszakát jelenti az ATON-vallás. ATON tulajdonképpen a napkorongot jelenti, csak a XVIII. dinasztiában (i.e. XV-XIV. sz.) lesz a napisten neve. IV. Amenhotep (Ehnaton) személyéhez fűződik annak a folyamatnak diadalravitele, amely az egyedüli, üdvösséget és jólétet nyújtó istenség, ATON tiszteletét rendelte el a többi birodalmi istenséggel szemben, akiknek tiszteletét meg is tiltotta. IV. Amenhotep vallási reformja társadalmi vonatkozásban is alapvető változást jelentett, mert egy időre megdöntötte a túl befolyásossá vált Ámon-papság hatalmát, és kialakított egy új vezető, udvari réteget. p102

A napkultusz mellett egy ugyanolyan átfogó erejű témakör, az élet mulandóságát tagadó OZIRISZ-vallás alkotja az egyiptomi hitvilág másik oldalát. Ahogy a földi életet RÉ napsugara biztosítja, úgy a továbbélés, az örökké fennmaradás jelképe, mintaképe és megszemélyesítője Ozirisz isten. p102

A mítosz szerint Ozirisz kiváló uralkodó, ő tanítja meg a földművelésre és mindenféle más hasznos munkákra az embereket, igazságos törvényekkel kormányozza az országot, jólétet teremt. Irigy és gonosz testvére, SZÉT megöli. Ozirisz haláláról az az elterjedt nézet, hogy élve koporsóba zárta, és aztán a tengerbe vetette. Ozirisz hűséges élettársa. IZISZ megkeresi a holtestet, amely éltre kel, és gyermeket nemz. Fiúgyermekük, HORUSZ veszi át apja földi örökségét, míg OZIRISZ az Alvilág uralkodója lesz. p103

 

Az OZIRISZ-mítoszban Ozirisznak és az apjáért síkra szálló Horusznak ellenpólusa a gonoszságot megtestesítő SZÉT. A Horusszal az uralomért folytatott harcban azonban arra is találunk utalást, hogy SZÉT olyan erőt képvisel, amely a fáraó személyében is megtestesül. Félelmetes hatalom, pusztító erők: a vihar, a halál, a sivatag istene Szét. Egy pontosan meg nem határozható, okapiszerű állatként, ill. annak fejével ábrázolt ember alakjában személyesítették meg. p105

A halotti kultusznak és ezáltal OZIRISZ körének egyik legfontosabb szerepét tölti be ANUBISZ isten. A sírvilágnak jellegzetes képviselőjeként fekvő vagy léő sakál vagy kutya, ill. sakál- vagy kutyafejű ember alakjában jelenítették meg. Anubisz az elhunyt testének épségben tartását szolgáló balzsamozásnak, mumifikálásnak isteni védnöke, sőt egyes elképzelések, ábrázolások szerint ő maga a balzsamozó. p107

A napkultusz és a halotti kultusz sajátos arculatot ad az egyiptomi vallásnak, és az istenek egész sora kerül kapcsolatba velük. Az egyiptomiak az általuk elképzelt természetfölötti erőket még számos más istenalakban is megszemélyesítették. Az említett két istenkör több alakja teremtőerővel rendelkezik, de vannak olyan istenek is, akiknek elsődleges és legjellemzőbb tevékenységük a teremtés, az alkotás. p109

Az írásnak, számolásnak, a tudománynak alkotója, megteremtője THOT (egyiptomi néven Dzsehuti), az íbiszfejjel ábrázolt isten. Szerepe sokrétű, mert nemcsak az istenek írnoka és a túlvilági ítélet feljegyzője, hanem közvetítő is az égi hatalmak közt. p110

 

Az ország termését és ezzel Egyiptom létét biztosító vízmennyiség az áradástól függött, így fontos volt az évi nagy áradás időpontjának meghatározása. E nyári áradás kezdete egybeesett a Sirius csillagnak az égen közvetlenül napkelte előtt való megjelenésével. A Sirius (egyiptomi nevén Szopedet, görögül Szotisz) csillagnak külön istennője volt, ugyanazon névvel. Az áradást megindító isteni erőt tisztelték benne. Szotisz alakja idővel teljesen beleolvadt Iziszbe. A római korban kedvelt ábrázolási mód szerint az istennő egy kutyán ül, amely a kutya csillagkép tagjának, Siriusnak jelképes kifejezője, kezében pedig szisztrumot tart, amelyen az egyiptomiak hite szerint megindítja a Nílus áradását. p112

 

A csillagtérképkép közepén a Sirius látható, mint a Nagykutya csillagkép legfényesebb csillaga.

Az Orion felé néz, mint hűséges társa (kép jobb oldal) a nagy vadásznak.

 

Az istenség megtestesülésének tartott egy-egy állaton kívül a faj összes példányát, így pl. macskát, íbiszt, oly nagy számban temették el mumifikálva, hogy egész temetők, néha valóságos föld alatti katakombarendszerek keletkeztek. p114