MILYEN
MŰVÉSZETI BIZONYÍTÉKAI VANNAK
HOGY
A MAGYAROK SZENT ÁLLATA A DELFIN?
·
Delfinfaragvány az Árpád háznál.
Esztergomi útikönyv részlet 1981-ből[i].
Feltételezem,
ha márványból készítették, akkor „értékes” ábrázolási módnak vehetjük. Kérdés,
hogy az Árpád ház korában miért volt kedve a kőfaragónak épp delfint faragni,
ha nem a szent állatot akarta ábrázolni?

·
Delfinfaragvány Mátyás királynál.
Mátyás
király is az őseihez hasonlóan használ delfinmintákat. Ez a lelet nem
Esztergomban, hanem a Budai várban látható[ii].

Forrás: NATIONAL PALACE MUSEUM – Taipei
Leközölve: 2000. november 5. Taipei Times.
Ez a tányér nem lehetett az Árpád házé sem Mátyás
királyé, hiszen a Föld Ázsiai részéből nem jöttek portyázók a két dinasztia
korából. Az alábbi leletet ezért csak ázsiai Hunnak gondolom.

·
Váradi Tibor: Az amit ma kereszténységnek ismerünk, az az eredeti Jézus által
kinyilatkoztatott tanításoknak továbbá görög és egyéb tanításoknak a keveréke.
Ehhez csapódott valamilyen szinten a Nimródi hagyományok is. De voltak olyan
részei is a Nimródi hagyományoknak amelyet mindenáron próbáltak eltörölni. Az
ősmagyar kereszténységben, az egyik szent állat a párduc volt. Az ősmagyarok
Jézust, Nimród tiszteletére sokszor párducnak ábrázolták. A párduc jelképet a
római kereszténység mindenképpen próbálta eltörölni a magyarság tudatából,
főleg amikor István korában a római térítés megkezdődött. Ekkor a párduc
helyébe bekerült a bárány szimbólum. Ugyanígy a magyarság másik szent állatából
a delfinből lett a hal. De Domonkosfán vagy Ócsán ez a párducszimbólum
ma is megjelenik még. Van olyan ábrázolás ahol Jézus látszik a párduccal sőt
olyan is, ahol a párduc viszi a
keresztet. Rómában is van ilyen ábrázolás Domján templomában.[iii]
[i]
Zolnay László, Lettrich Edit – Esztergom. Panoráma kiadó 1981 p78
[ii]
A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai – Múzeum saját kiadvány
Felelős: dr. Selmeczi László Történeti Múzeum Főigazgató Con-In Volánbusz p32
[iii] Váradi
Tibor: „Isten Áldd meg a magyart…” Gondolatok a magyarságról előadás Magyarok
Háza 2001. október 9.