·
A
Tatárlakai lelet a legfontosabb bizonyíték a fenti kérdés megválaszolására. Az
alábbi kis korongot a Maros partján 1961-ben N. Vlassa kolozsvári régész
találta. Az agyagtáblából készült korong átmérője 6cm, vastagsága 2,1cm. A C-14-es
karbon vizsgálat szerint 1000 évvel régebbi, mint a mezopotámiai sumer eredetű
képírás[i].
·
A mezőkben elosztva összesen tízféle képírásos
jelet találunk, melyekből hat alakilag megegyezik a székely-magyar rovásírás
jeleivel, kettő pedig megközelítőleg azonos vele[ii].
A C-14 mérések a
tatárlakai táblácskákat a Kőrös-kultúra időszakába – Kr.e. 5000-5500 körüli –
sorolták, és így legalább 1500 évvel megelőzik a legrégibb mezopotámiai, sumír
írásbeliség termékeit. Az elégetett ember (aki az amulettet a nyakán viselte)
szerves maradványainak rádiócarbon (C-14) mérését dr. Hans E. Suess, a San
Diego-i egyetem professzora végezte.[iii]
Azonban ha konkrétan a Tatárlakai leletek írásjeleit
és a sumír szótári jeleket hasonlítjuk össze, még megdöbbentőbb a bizonyíték
arra nézve, hogy a Tatárlakai lelet betűiből ered a későbbi „híres” sumír írás.[v]
[i]
Bárány Éva – A hunok útján Uránusz Kiadó Budapest 1997 p31
[ii]
Bárány Éva – A hunok útján Uránusz Kiadó Budapest 1997 p31
[iii]
Badiny Jós Ferenc – Igaz történelmük vezérfonala Árpádig. Ősi Örökségünk
Alapítvány 2001. p186
[iv]
Bárány Éva – A hunok útján Uránusz Kiadó Budapest 1997 p36
[v]
Badiny Jós Ferenc – Igaz történelmük vezérfonala Árpádig. Ősi Örökségünk
Alapítvány 2001. p203