Avilai Szent Teréz: Belső várkastély

A hét lelki fokozat leírása:

Kivonat Avilai Szent Teréz A tökéletesség útja és A belső várkastély című könyveiből
Nagy Zoltán

 

1. Önismeret

2. Állhatatosság

3. Lemondás

4. Szeretet

5. Egyesülés imája

6. Földi tisztítótűz

7. Isten temploma

 

A lélek szépsége és méltósága meghalad minden fogalmat, mivel az Ő képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve. Ne testünkkel azonosítsuk magunkat, hanem azzal aki a lelkünk mélyén lakik. A legbelső lakásban folynak a legbizalmasabb beszélgetések Isten és a lélek között. A lelki várkastély belsejébe csak egy kapu vezet s ez az imádság és az elmélkedés. A várkastély lakói az érzékek, lelki tehetségek. A halálos bűn állapotában a sok fekete mocsok megakadályozza a látást, tájékozódást és előrejutást. Bármi jót teszünk is, az végeredményben nem tőlünk származik, hanem abból a forrásból fakad, amelybe lelkünk fája van ültetve. A belső várkastélyt gömbként elképzelve, annak magjában van az uralkodói lakás, melyet a külső lakások héjként vesznek körbe. A lélek nagysága felülmúlja mindazt, amit el tudunk képzelni. Valamennyi részét besugározza a Nap, mely a közepén lakozik.

1. Lelki lakás: Önismeret

A léleknek állandóan dolgoznia kell önismeretének mélyítésén, sosem fogjuk magunkat igazán megismerni, ha nem igyekszünk megismerni Istent. Ha felváltva hol magunkkal, hol Istennel foglakozunk, akaratunk és értelmünk megnemesedik és alkalmasabb lesz minden jóra. Nem jó a túlzás az önismeretben sem, mert az ördög túlzott aggályok, önsanyargatás, ... keltésével alkalmatlanná tehet az út folytatására. Nem jó a túlzás még az erényekben sem. Ebben a teremben nem látni világosságot, mert olyan mint egy napfényes terem, de nem tudjuk szemünket kinyitni, mert por ment bele. Így fest ugyanis az a lélek, amely ugyan nincs halálos bűn állapotában, de teljesen el van merülve a világi dolgokkal. Az igazi tökéletesség nem más, mint az Isten és felebarátaink iránti szeretet.

2. Lelki lakás: Állhatatosság

• Minél beljebb haladunk a várkastélyban, a külső anyagi világ hatása csökken korlátai oldódnak, az elkötelezettség és a kegyelmek szintje növekszik.
• A lélek ezen a fokon még nem szózatokat és közvetlen hívásokat hall, hanem egy-egy épületes szót hall erényes emberektől, jó könyvet olvas.
• Az előző szinten a lélek süketnéma, de legalábbis nagyot hall, kevés a reménye a győzelemre, ezért kevés ellenállást tanúsított ? itt a szellem sokkal elevenebb, a lelki tehetségek erősebbek. /már nem süket csak néma/
• ITT ÁLLÍTJA AZ ÖRDÖG A LÉLEK ELÉ A VILÁGI ÉLVEZETEKET! De a második szintre jutott lélekben már fölébred a vágy az önmegtagadás után, nagyon hasznos, ha olyanokkal érintkezik akik lelki dolgokban jártasak.
• Ne számítsunk mindjárt kezdetben szellemi örömökre.
• A legfontosabb, hogy saját akaratunkat hozzuk összhangba Isten akaratával, ebben rejlik üdvözülésünk egész titka.
• Ezen a szinten még a lelki tehetségek is /a mi belső bizalmas barátaink, akikkel kénytelen kelletlen együtt élünk/ harcra kelnek ellenünk, mintha csak meg akarnák bosszulni azokat a sérelmeket, melyeket bűneinkkel okoztunk.
• Ne számítsunk önmagunkra, hanem Isten irgalmában bízzunk, majd Ő vezet.
• Nem szabad erőszakolni a lelki összeszedettséget, hanem szép lassan kell a dologhoz fogni, mert különben nem lesz tartós.
• Könyörögjünk Isten irgalmáért.

3. Lelki lakás: Lemondás

• Ha az előző szinten túljutottunk, nem követünk el halálos bűnöket, az Úr megadja a lelkiismeret nyugodtságát. Sokat kell imádkoznunk, hogy Ő Szent Felsége mindig lelkünkben lakjon.
• Ne bizakodjatok sem klauzúrátokban, sem önmegtagadó életetekben. Arra se támaszkodjatok, hogy Istenre vonatkozó dolgokkal vagytok elfoglalva és kitartóan imádkoztok. Több is kell, hogy az Úr teljesen birtokába vehesse a lelket. Ezen a szinten még sok a lelki szárazság, lelki fájdalom, melankólia. Elégedjetek meg azzal, hogy a király jobbágyai lehettek s ne követelődzetek nehogy még azt is elvegye tőletek, amitek van.
• Ne gondoljátok azonban, hogy neki szüksége van a mi tetteinkre: Ő csupán akarati elhatározásunkat veszi számba. Ha valaki rendületlen a mindenről való lemondásban, biztos el fogja érni ami utána következik, feltéve ha nem gondol olyat, hogy ő az Urat lekötelezte és neki már jár a kegyelmi fokozat.
• Isten azt akarja, hogy az Ő választottai is érezzék olykor saját nyomorúságukat s azért időnként megszűnteti kegyelmének hatását. Ekkor tisztán állunk önmagunk előtt, a lélek belátja milyen érzékeny még a földi bajokkal szemben. Jó ha az ember eleve felkészül az ilyen vizsgálatokra s tisztában van saját képességeivel.
• Hiszen természetes, hogy vagyonunknak gondját kell viselni, de ha ezt megtettük, bármi érjen is, őrizzük meg lelkünk nyugalmát. Hogy az illető erre nem képes, mert Isten nem emelte fel még erre a fokra, az érthető; de akkor legalább lássa be, hogy hiányzik benne ez a lelki szabadság. Hasonlóképpen van a dolog, ha esetleg megszólják őket, vagy pedig hírnevükön esik csorba.
• A lényeges az, hogy törekedjünk az erényeket gyakorolni és akaratunkat teljesen alárendelni Istennek. Folyjék a mi életünk úgy, amint azt Ő Szent Felsége óhajtja, ne a mi akaratunk teljesedjék, hanem az Övé! Ha pedig még nem volnánk ennyire, akkor legalább tanúsítsunk kellő alázatot.
• Ha túlzott józansággal haladunk, akkor minden veszedelmessé válik számunkra.
• Hitessük el magunkkal, hogy mialatt mi alig tettünk meg egy-két lépést előre, a többiek futva mennek a tökéletesség útján, s ne csak óhajtsuk, hanem tegyük is meg a magunkét. Ezen a fokon még nagyon ritkák a szellemi örömök /a misztikus ima örömei/. A szellemi örömök ha Istentől származnak szeretetet és erőt öntenek belénk. Rajtunk múlik, nem akadályozzuk meg az Urat, hogy megadja őket nekünk.
• Jó volna, ha olyan lelki vezetőt választanánk, aki már teljesen lemondott a világi dolgokról. Erről a szintről még nagyon könnyű visszacsúszni!
• Nézzük a magunk hibáit és hagyjuk a másokéit.

 

4. Lelki lakás: Szeretet

• Ez a lelki lakás a felső misztikus szint határa, mivel közelebb van Istenhez, az igazi szemlélődés itt jelenik meg, a bűnbe vivő kísértés itt már gyenge.
• Szívbeli vigasztalásnak nevezhetjük azokat a kellemes érzéseket, amelyeket mi magunk szerzünk meg magunknak az elmélkedés vagy ajakima folyamán; szóval ezek a mi természetes tehetségünk gyümölcsei. Hasonló érzelmeket tisztán földi dolgok is kiválthatnak, ezek nem kitágítják, hanem összeszorítják a szívet.
• A szellemi örömök kizárólag Istentől erednek s a mi természetünk csupán befogadja őket s úgy élvezi, mint az előbbieket, csakhogy sokkal nagyobb fokban. /nyugalom imája/.
• Nem a szellemi örömökön fordul meg a szeretet nagysága, hanem azon a szilárd elhatározáson, hogy mindent amit teszünk, Isten kedvéért tesszük s óvatosan kerülünk mindent ami Őt megbánthatná.
• Minél magasabbra jutunk az ima létráján, annál kevesebb a szerepe az értelemnek s annál több az akaraté, vagyis annál inkább közelíti meg az ima a tiszta szeretet cselekedetét. Ajánlatos minden imádkozáskor időt fordítani Isten dicséretére és az elmélkedést az érzelmek felébresztésével befejezni.
• Az értelem és képzelet olyan lelki tehetségek, melyeket csak az Úristen képes megkötni. Az is helytelen, ha szórakozottságunk miatt veszítjük el nyugalmunkat.
• Mit tehetünk mást, mint hogy beismerjük nyomorúságunkat s vágyakozunk ama haza után, ahol senki sem vet meg bennünket.
• A belső zavarnak más-más időben, meg aszerint, hogy milyen az egészségünk, különböző fokai lehetnek. Ügyet se vessünk rá.
• A szívbeli és leki örömök összehasonlítása: Van két medence, mely különbözőképpen telik meg vízzel:
1. Az egyik vize messziről jön, mesterségesen odavezetve boltíves csatornán ? ez a szívbeli vigasztalásokat jelképezi. Ugyanis az elmélkedés gyümölcseit mi magunk vezetjük be lelkünkbe azáltal, hogy a teremtett dolgokat értelmünk munkájával elemezzük.
2. A másik medencét helyben táplálja egy forrás s megtölti minden csobogás vagy zaj nélkül, úgy hogy túlárad és patak ömlik ki belőle. A második medence magából a forrásból, Istentől kapja a vizét. Ezt a boldogságot és szellemi örömöt az ember nem úgy érzi mint a földieket - mindent betölt. Ez a víz ugyanis végigfolyik az összes lelki lakásokon és lelki tehetségeken, végül pedig még a testre is átterjed. Istenben kezdődik és bennünk végződik. Midőn ugyanis az a mennyei víz kibuggyan a forrásból, a mi lelkünk kellős közepéből, olyan érzést kelt, mintha bensőnket kitágítaná. Egyúttal kimondhatatlan boldogságot okoz, melegség és tömjénillat hatja át az egész lelket. Itt a lelki tehetségek úgy hiszem még nincsenek Istennel egyesülve, hanem csak meg vannak részegülve s elámulva kérdik, hogy mi történt velük.
• Meg kell tenni tehát először is mindazt, ami az előbbi lelki lakásokban lévő lelkek kötelessége, azonfelül pedig legyen a jelszó: alázatosság! Ezzel az erénnyel férkőz- hetünk legkönnyebben az Úr szívéhez, ha valamit el akarunk érni nála.
• Ezekre a kegyelmekre és szellemi örömökre nem szabad direktben törekednünk:

1.    Istent önzetlenül kell szeretnünk!

2.    Homlokegyenest ellenkezne az alázatossággal, ha ily óriási jutalmat kívánnánk a mi nyomorúságos kis szolgálatainkért.

3.    Az igazi előkészület e kegyelmekhez a szenvedések utáni vágyakozás.

A lelki összeszedettség imája:

• A lényege nem valami külsőség, célszerű az egyedüllétet keresve behunyni a szemet.
• A szemlélődésnek ez az épülete, minden emberi munka nélkül épül fel.
• Az érzékek és külső tárgyak, mintha elvesztették volna jogaikat, ellenben a lélek visszaszerzi az övéit, amelyeket régen elvesztett.
• A lélek magába száll, illetve önmaga fölé emelkedik.

Képzeljük úgy, hogy a belső várkastély lakói, az érzékek és a lelki tehetségek elhagyják a várat, az ellenséghez pártolnak, s már régóta annak társaságában csatangolnak odakint. Közben azonban észbekaptak s belátták, hogy így saját vesztüket készítik elő; visszatértek tehát, de mivel megrögzött rossz szokásukká vált a csatangolás, nem tudnak a várban megülni. Azonban nem árulók többé s szégyenkezve ott sereglenek a vár körül. A nagy király aki a várban lakik, látja javulásukat s mivel annyira irgalmas szívű, azt szeretné, hogy térjenek vissza hozzá. De ezt a kegyelmet csak akkor adja meg, ha már készek vagyunk lemondani a világ javairól. Nem úgy értve ezt, mintha azoknak is tényleg le kellene mondaniuk, akiket ebben állásuk megakadályoz, hanem úgy, hogy meg van bennük a lemondás utáni vágy. Az Úr az összeszedettségi ima folytán hívja fel figyelmünket a belső kegyelmekre. Aki tehát ezt a kegyelmet észreveszi önmagán, buzgón dicsőítse Őt, mert e kegyelem megismerése és az érte való hálaadás nagyon jó előkészület a magasabb kegyelmekre.

• Az értelem működése csak akkor szűnhet meg, amikor a szeretet már fel van gyullasztva.
• Ezen szellemi dolgokban az ér el legtöbbet, aki minél kevesebbet akar tenni önmaga. Van elég más ami hatalmunkban áll, mint Pl: bűnbánati cselekmények, jócselekedetek, imádság.
• A legjobb ha a lélek egészen Isten kezére bízza magát, tegyen vele amint neki tetszik.
• Minél jobban erősködünk semmit gondolni, annál kevésbé sikerül.
• Isten előtt kedvesebb, ha dicsőségét tartjuk szem előtt, ellenben önmagunkról, érdekeinkről, lelki élvezeteinkről és gyönyöreinkről teljesen megfeledkezünk.
• Isten a lelki tehetségeket azért adta nekünk, hogy azokat használjuk, s velük érdemeket szerezzünk; nem indokolt tehát őket szándékosan elaltatni. Ellenkezőleg, hagyjuk őket had tegyék kötelességüket, amíg csak Isten nem jelöl ki számukra mást, magasabbat.
• Mikor érzi az összeszedettségi ima kegyelmét, jól teszi, ha szép csendesen és minden erőlködés nélkül beszünteti az okoskodást és elmélkedést, anélkül azonban, hogy az értelemnek vagy a képzeletnek működését igyekeznék teljesen felfüggeszteni. Sőt nagyon is jó, ha arra gondol, hogy Isten jelenlétében van s megfontolja az Ő mibenlétét.
• A lelki összeszedettség imája lépcsőfok felfelé a sokkal magasabb színtűhöz:

Nyugalom vagy szellemi örömök imája:

• A nyugalom imájában az akarat annyira el van merülve az Istenben, hogy az értelemnek említett nyughatatlansága rendkívül terhére van. Legjobb ha nem törődik vele, hanem magára hagyja s ő maga teljesen beleveti magát Isten karjaiba.
• A nyugalom imájának jellemzői - következményei:
1. Világosan észlelhető a lélekben egy bizonyos kiszélesedés, kitágulás, ez abban nyilvánul meg, hogy a lélek nem lesz oly szűkkeblű Isten szolgálatában, hanem nagylelkűvé válik.
2. Az örök kárhozattól való félelem nem bántja többé, erősen bízik abban, hogy valamikor színről - színre fogja látni Istent. Most úgy érzi, hogy Isten segítségével mindenre képes és sokkal jobban vágyódik az önmegtagadás után, mint azelőtt.
3. Mivel megízlelte Isten kegyelmeit, belátja milyen szemét az, amit a világ nyújt. Napról napra jobban távolodik a világi élvezetektől, erényekben gyarapodik.

 

5. Lelki lakás: egyesülés imája

• Erre a szintre csak kevesen jutnak.
• Csak úgy léphettek be ha nem marad semmitek sem. Annál több kegyelmet kaptok Tőle, minél kevesebbet tartotok meg magatoknak.
• A nyugalom imájában a lélek bóbiskol, itt azonban mélyen alszik a világ dolgai és önmaga számára. Itt nem kell azon mesterkednünk, hogy felfüggesszük értelmünk működését. A lélek látszólag elválik a testtől, annál jobban érzi magát Istenben.
• Az előző lakásban a léleknek még lehetnek kétségei mi történik vele, ellenben itt nem működik az értelem, a képzelet, emlékezet így semmi sem zavarhatja meg a boldogságot.
• Ő Szent Felsége ilyenkor oly bizalmasan érintkezik és oly szorosan egyesül a lélek legbensőbb lényével, hogy az ördög oda nem mer behatolni.
• Ha szeretetünk haszontalan dolgokra irányul s elég erős, az ördög nagyon is képes azt elragadtatásig fokozni.
• A szívbéli örömök csupán a test felületét érintik, a szellemiek ellenben behatolnak egészen a csontvelőig.
• Ezen elragadtatás mindig rövid ideig tart, de még rövidebbnek tűnik, viszont évek múlva is emlékszünk rá.
• Csupán Ő Szent Felsége képes bennünket bevezetni lelkünk legbelsejébe. Egyesülés imája:
• A lelkünk egy hernyó, mely életre kel, midőn a szentlélek melege felébreszti, ő pedig kezdi felhasználni az általános segítő kegyelmet, amelyet Isten mindnyájunknak megad s hasznára fordítja a kegyelem eszközeit, melyeket az egyház biztosít: gyón, áldozik, jó könyvet olvas, elmélkedik, míg meg nem nő.
• Amint ugyanis a lélek, ez a kis hernyó megnőtt, elkezdi fonni a selymet s építi házát, melyben meg kell halnia. A mi életünk Krisztus ? Ő Szent Felsége legyen a mi lakásunk. Ugyanis az egyesülés imájában Benne lakunk. Önmagunkból vegyünk el és adjunk, amint teszik azok a kis selyemhernyók. Adjuk oda önszeretetünket, akaratunkat, a földi dolgokhoz való ragaszkodásunkat az elmélkedést, engedelmességet ...
• Mikor belemerül ebbe az elmélkedésbe és teljesen meghalt a világ számára, akkor kirepül fehér pillangó formájában.
• Emészti a vágy, hogy Istent méltóan dicsőíthesse; szeretne megsemmisülni és ezer halált halni érte.
• Most már semmibe sem veszi azt a munkát, amit hernyó korában végzett, mikor szép lassan szövögette gubóját. Most már kinőtt a szárnya. Hogyan haladhatna most lassú lépésben, mikor repülni képes?
• A világ oly undort kelt a lélekben, hogy vágyva vágyódik eltávozni belőle; s ez a vágy rendkívül fájdalmas lehet.
• Folyton gyakorolja magát abban, hogy akaratát Istennek alárendelje, de ez nála még sok lelki küzdelembe és sok sírásba kerül.Erről még nem tehet, mert még nem kapott több kegyelmet.
• A lélek teljesen Isten kezére bízza magát s szeretete akkora, hogy csak egy dolgot tud kívánni: azt, hogy tegyen vele Isten amit akar.
• Ebből az egyesülésből a lélek, anélkül hogy megértené, miként történt, úgy távozik, mintha Isten egy titkos pecsétet nyomott volna rá.
• Ezen a szinten a lélek belátja, hogy az Isten jobban tudja azt, hogy mit tegyen, mint ő azt, hogy mit kívánjon.
• Az egyesülésnek rövidebb útja az egyesülési ima kegyelme. A hosszabb út a természetes egyesülésé, vagyis az erénygyakorlaté, ezen az úton évek hosszú sora alatt, folytonos kitartó erénygyakorlattal jut el az ember odáig, hogy nem ismer más akaratot, mint Istenét. Ezen a hosszabb úton a “hernyónak”, önszeretetünk meghalása természetesen fájdalmasabb; ott a misztikus egyesülésben egy pillanat alatt elég az isteni szeretet lángtengerében.
• Tőlünk az Úr csak két dolgot kíván: azt, hogy szeressük Ő Szent Felségét és szeressük embertársunkat. Ha e két parancsot tökéletesen teljesítjük, akkor egyesülve vagyunk Vele.
• Legyetek meggyőződve, hogy minél jobban haladtok előre a felebaráti szeretetben, annál jobban fogtok haladni az Isten iránti szeretetben is. Ő Szent Felsége ugyanis annyira szeret bennünket, hogy jutalmul felebaráti szeretetünkért ezerféle úton módon fogja megnövelni azt a szeretetet, amellyel neki tartozunk.
• Az Úr lelkeket kíván! Ha beteget látsz, akinek szolgálatára lehetsz, ne törődj azzal, hogy elmulasztod az elmélkedést, hanem könyörülj meg rajta.

 

6. Lelki lakás: földi tisztítótűz

• Itt az ember keresi az egyedüllétet s hogy igyekszik, amennyire állása engedi, mindentől megszabadulni, ami zavarhatná magányának csendjét.
• E szint bejárata erős lelki szenvedéseken át vezet, melyek kellően megtisztítják és lehetőség szerint fölemelik a lelket:
1. Ismerősök méltatlankodása, akik szenteskedőnek tartják.
2. A fejlett lélek számára a dicséret valósággal elviselhetetlen kínzás:
1. Az emberek oly könnyel mondanak valakiről jót, mint rosszat, így megtanulja az egyiket épp annyira becsülni mint a másikat.
2. Az Úr jobban megvilágosította értelmét s belátja, hogy semmi jó dolog nem származhat tőle, hanem minden jó Ő Szent Felsége ajándéka
3. Azok a kegyelmek, melyek neki jutottak alkalmilag más lelkeknek voltak hasznára, szerinte tehát Ő Szent Felsége kívánja azt, hogy őt jónak tartsák, annak ellenére, hogy nem az, mert ily módon eszközül szolgálhat mások lelki javának előmozdításában.
4. Inkább gondol Isten becsületére és dicsőségére, mint a magáéra, nincs meg benne az a kezdőknél oly gyakran előforduló félelem, hogy ezek a dicséretek vesztét okozhatnák.
3. Összehasonlíthatatlanul nagyobb szenvedés az, ha valakit egészen alaptalanul jónak kiáltanak ki, mint ha megszólják.
4. Az Úr betegségeket is küldhet.
5. A szenvedések útja nagy kegyelem, mert általa az ember Krisztushoz válhat hasonlóvá.
• A lelki viharban nincs más segítség, mint az Isten irgalmába vetett bizalom.
• A kegyelem ugyan megmarad a lélekben ama belső kínok között is, mert hiszen bármennyit szenvedjen nem vétkezik Isten ellen.
• Ez a nagy szenvedés akkor nehezedik ránk legjobban, mikor be kell lépnünk a hetedik lakásba.
• Az ördög is okozhat külső szenvedéseket, de ezek ritkábbak s nem is oly fájdalmasak, úgy hogy nem érdemes róluk beszélni.
• Az Úr rendkívül finom és gyengéd ösztönöket ébreszt a lélek legmélyén. A lélek ugyan nem hall semmi hangot, de egészen jól megérti, hogy Isten hívta. Ő Szent Felsége kiszól a hetedik lakásból, ekkor a többi lelki lakások lakói, az érzékek, a képzelet a lelki tehetségek egyszerre elhallgatnak. Azt az egyet világosan érzi, hogy az Isten vele van. Ez a fájdalom a szíve mélyéig hatol s mikor kihúzza nyilát. Az aki megsebezte, úgy érzi, mintha szívét is kiszakítaná. Ez az élvezetes kín, amely tulajdonképpen nem is nevezhető kínnak, nem marad sokáig egyetemleges. A hatása nagyon különbözik attól, melyeket az alsóbb imafokozatokon tapasztalhatunk, ahol a szellemi örömök kábultságot és némi kétséget okoznak. Itt ellenben egyáltalán nincs kábultság, sem az érzékekben sem a lelki tehetségekben.
• A lélek nagyon nagy hasznot merít e kegyelemből: elhatározza, hogy mindent elszenved Istenért; hőn óhajtja, hogy sok megpróbáltatásban legyen része; igyekszik kitérni a földi élvezetek elől.
• Ezenkívül egyéb eszközöket is használ az Úr a lélek felébresztésére. Megtörténik például olykor, hogy mikor ajakimát végez s nem gondol lelki dolgokra, egyszerre egész váratlanul, valami élvezetes belső láng fogja el. Olyasféle ez az érzés, mintha erős, kellemes illat terjedne el hirtelenjében mellette ,s izgatná összes érzékeit.
• Az ember kaphat szózatot, mely származhat Istentől vagy saját képzeletétől. Ennek eldöntését segítik:
1. Isten szavai hatalmas uralkodó szavai, melyek nemcsak jeleznek valamit, hanem mindjárt végbe is mennek. /Ne szomorkodj!/
2. Az embert nagy nyugalom árasztja el. - Némelyek szerint ebben a lelki lakásban még nem maga az Úr beszél a lélekkel, hanem az angyalok.
3. Ezek a szózatok hosszú ideig, egyesek mindenkoron megmaradnak az emlékezetben.
4. Isten szavai teljes biztonságot hagynak a lélekben akkor is, ha valami jövendő dolgot mondanak előre. Ha a szavak képzelődésünk eredményei, akkor sem bizonyosság tudata, sem belső béke, sem lelki gyönyörűség nem követi
• Az Úrnak más módja is van, hogy a lélekhez szóljon; ez némi értelmi látomással jár.
1. Itt annyira szabatos a mondás, hogy a hallott szavakból nem lehet elhagyni egy szótagot sem anélkül, hogy annak hiányát ne éreznénk.
2. A szózat egészen váratlanul jön; esetleg akkor, midőn éppen másokkal beszélgetünk vagy feleletet kapunk fontos kérdésünkre; legtöbbször olyasmire vonatkoznak, ami soha eszünkben nem volt.
3. Itt az ember érzi, hogy másvalaki szól hozzá.
4. A szavakkal együtt valamiképpen sokkal több jut a lélek értésére, mint amit a szavak magukban véve jelentenek.

Elragadtatás-extázis-önkívület
egy és ugyan az, Isten azért bocsátja a lélekre, mert az érzékei birtokában nem lenne képes Istennel egyesülni.

• Ő Szent Felsége lángra lobbantja a lelket, mely ilyenkor teljesen megújhodik, bűnei bocsánatot nyernek. Mikor így megtisztult, Isten magához öleli, de hogy hogyan azt csak ők ketten tudják. Sőt maga a lélek sem érti át ennek módját, pedig belsőleg teljesen eszméleténél van.
• Ezt a lelki lakást és az utolsót nem választja el zárt ajtó.
• Az elragadtatás alatt háromféle látomást kaphatunk:
1. Érzéki látomás: az ember testi szemével lát jelenést.
2. Képzeleti látomás: a jelenés képzeleti alakban jön, álomszerű, lelki szemünkkel látjuk.
3. Értelmi látomás: az ember se testi se lelki szemével nem lát semmit, hanem tudja, hogy ott van és anélkül, hogy bármit is hallana, érti amit a jelenés mond. /Az előzőekben látás és hallás szerepel, itt értés és tudás./
• Az ember ezekben az elragadtatásokban mindig meglát valamely isteni titkot.

Lélek röpte /elragadtatás/:

• Teljesen váratlanul, hirtelen mintha valaki erőszakosan kirántaná a testből a lélek megindul. /először ijesztő lehet/.
• Ha az ember (lélek) ekkora kegyelmet kap, akkor vagy szeretetből, vagy félelemből őrizkedni fog minden bűntől.
• Az Úr teljesen megelégszik azzal, ha mi újra és újra belátjuk nyomorúságunkat és szegénységünket s ha megértjük azt, hogy semmink sincs, amit ne tőle kaptunk volna.

Képzeleti látomás:

• A lélek úgy érzi, hogy teljesen más dimenzióba röppent, egészen más a fény, más a látvány. Egy pillanat alatt annyit megért, amit racionálisan évek alatt se.

Értelmi látomás:

• Valami megmagyarázhatatlan csodálatos megismerés útján “látja meg” az angyalokat és velük az Urat anélkül, hogy szemével bármit is látna.
  Hatások:
1. A lélek meggazdagodik: békesség, nyugalom, tökéletesedés lép fel.
2. Megismeri Isten végtelen nagyságát, előrelép az önismeret és az alázatosság.
3. Nagyon kevésre becsül minden földi dolgot, ha csak nem használható fel Isten szolgálatára.
4. Nincs kétsége a felől, hogy most az egyszer örök üdvösségét illetően biztonságban van
• A pokoltól való félelem nem igen bántja a lelket, az a gondolat, hogy esetleg elveszítheti Istent, néha szorongatja. Kizárólag attól fél, hogy Isten el találja bocsátani kezét s akkor megbántja Őt és visszaesik előbbi nyomorult állapotába.
• Vannak egyes lelkek, akiket az Úr a tökéletes szemlélődés színvonalára emelt, s akik azután mindig azon is szeretnének maradni. Ez lehetetlen. Tény azonban, hogy miután ily magas kegyelmet nyertek, nem képesek oly jól elmélkedni, az Úr Jézus életének és szenvedéseinek titkairól, mint azelőtt.
  Ezen a szinten tér át a lélek a kötött elmélkedésről a szabad elmélkedésre.
1. Kötött elmélkedés: ennél a tárgyat szorgalmas és erőfeszítő értelmi munkával részeire bontjuk, elemezzük, kivonjuk belőle az összes tanulságot, és azokat magunkra alkalmazzuk.
2. Szabad elmélkedés: aránylag kevés gondolattal hosszabb ideig foglalkozik, itt az analizálást a szemlélődő szeretet váltja fel. /Szt. Teréz 22 évi kötött elmélkedés után váltott át szabad elmélkedésre./
• Kezdő lelkek gyakori hibája, hogy mikor elérik a nyugalom imáját s megízlelik a szellemi örömöket és vigasztalásokat, állandóan ez élvezeteket keresik. Nem jó dolog itt elmerülni. Bármennyire át legyen valaki szellemülve, annyira azonban mégsem szabad az anyagiaktól irtóznia, hogy még az Úr legszentebb emberiségétől is elforduljon. Az ördög ily módon annyira juttathat bennünket, hogy elveszítenénk az áhitatunkat a legméltóságosabb Oltáriszentséggel szemben is. Ekkor ugyanis elveszítjük lelki vezetőnket, Krisztust. A szellemi örömök hajszolása esetén a lélek mint egy röpködő madár nem tudja, hogy hova üljön. Ezzel rendkívül sok időt veszít, nem halad eközben kellő ütemben az erényekben és nem tökéletesedik az imában.

Értelmi látomás:

• Ő Szent Felsége akaratából többé egy pillanatra sem válunk meg társaságától, mindenfelé keresi a velünk való érintkezést és kimutatja irántunk való szeretetét.
• A lélek egyszerre csak észreveszi, hogy Jézus Krisztus ott van mellette. Ez nem úgy van, mint a képzeleti látomás, mely gyorsan elmúlik, hanem eltarthat néhány napig, sőt olykor egy egész esztendeig. Jézus szavait nem akkor halljuk mikor akarjuk, hanem egészen váratlanul, amikor szükséges.
  E hatalmas kegyelem hatásai: az Ő Szent Felségével való folyamatos együttlétből rendkívül gyöngéd szeretet fakad iránta s a lélekben még jobban megerősödik a vágy, hogy kizárólag szolgálatára szentelje magát. A lélek e kegyelmek hatására oly rohamosan halad a tökéletesedés útján, és akkora belső békességre tesz szert, hogy ez már magában véve is kizárja az ördögi beavatkozás esélyét.
• Ha mégis az ördög csapdájába esünk, szembetűnő következményeként önteltség jelentkezne. Ez esetben forduljunk bizalommal Istenhez és kérjük Ő Szent Felségét, ne engedje meg, hogy tévútra térjünk.
• S azt se gondolja senki, hogy azért, mert az Úr őt annyira dédelgeti, most már ölbe teheti a kezét.

Képzeleti látomás:

• Ebbe az ördög sokkal könnyebben árthatja bele magát, viszont ha a mi Urunktól ered, mivel jobban megfelel földi természetünknek, nagyobb hatása van az összes előbbinél.
• Lefolyása: sebes mint a villámcsapás, az Úr elevenen jelenik meg a lélek szemei előtt. Midőn az Isten ezt a kegyelmet adja meg a léleknek, az elragadtatásba jut, mert nyomorúsága nem képes ezt a félelmetes látomást elviselni. Félelmetes, bár szebb boldogítóbb mindennél, az Ő megjelenése oly végtelen fölségű. Ha hosszan tart az a képzelet játéka, melynek semmi különös hatása nincs. Először nagy háborgás keletkezik, de azután minden egyszerre megnyugszik s a lélek előtt oly magasztos igazságok tárulnak fel, hogy nincs szüksége tanítóra. Anélkül, hogy megeröltette volna magát, a végtelen Bölcsesség megszüntette tudatlanságát. Meg kell figyelni, vajon növeli-e a lélekben az alázatosságot és az erényekben való hősiességet.
• Bármennyire is csodálatosak ezek a látomások, nem szabad vágyódnunk utánuk:
1. Vétek volna az alázatosság ellen olyasmi után vágyódni, amit sohasem érdemeltünk meg.
2. Ha a legkisebb ajtót is hagyjuk nyitva az ördög előtt, az ezerféle szemfényvesztéssel támad ellenünk.
3. Abban a pillanatban, ha erősen vágyódunk valami után, a képzelőtehetségünk meg van vesztegetve.
4. Nagy vakmerőség volna részünkről, ha magunk akarnánk megválasztani az utat, amelyen az Úr vezessen, holott nem tudjuk, hogy nekünk melyik út felel meg legjobban.
5. Akinek az Úr megadja a kegyelmet, nagyon sokat és sokféleképpen fog szenvedni, biztos el tudjuk viselni?
6. A legbiztosabb dolog nem akarni mást, mint amit Isten akar!
• Azt is jegyezzétek meg, hogy abból ha valaki sok ilyen kegyelmet kap, nem következik, hogy az örök boldogsága is nagyobb lesz, sőt ellenkezőleg, csupán a kötelezettségei nagyobbak, s mivel többet kap, jobban kell szolgálnia.
• Igaz, hogy ezek a kegyelmek nagyon nagy segítségére lehetnek a léleknek és az erények magas fokára juttathatják el, de aki ezt az előrejutást a saját fáradtságán érte el, annak sokkal több az érdeme.
• Isten az igazság, az alázatosság pedig az igazság útján való járás. Mert nagy igazság az, hogy mitőlünk semmi jó sem származhatik, hogy nyomorultak semmik vagyunk. Aki ezt nem vallja, az a hazugság útján jár. S minél inkább valaki meg van győződve saját semmiségéről, annál inkább megegyezik a legfőbb igazsággal, mert az Ő útján halad. /Soha ne térjünk le az önismeret útjáról!/

A tisztító szenvedés szakasza: Mikor már évek óta részesül ezekben a látomásokban, folyton nyögdécsel, fáj a szíve, mert hisz minden kegyelem növeli szenvedését. Minél jobban megismeri Istenének nagyságát, annál inkább érzi, hogy mily messze van tőle, annál jobban vágyódik utána. Ez a kín nem a testet, hanem a lelket kínozza, olyan mint a tisztítótűz. Nagyon fájdalmas vértanúság az, hogy ezentúl nem fél többé, bármilyen szenvedés várjon is rá.

 

7. Lelki lakás: Isten temploma

• Minél jobban látjuk, hogy teremtményeivel mily belsőleg érintkezik, annál inkább fogjuk dicsérni nagyságát, de meg azután nem is vesszük többé kevésbe azt az emberi lelket, amelyben az Úr akkora örömét leli. Hiszen lelke mindegyikünknek van, de mivel nem becsüljük meg úgy, amint Istennek képét és hasonmását illenék megbecsülni, nem is veszünk tudomást a nagy titokról, amelyek benne foglaltatnak.
• Mivel lelkünket nem látjuk, azt képzelhetnénk, hogy bensőnkben mély sötétség honol. Ez ugyan áll azon lelkekre, melyek nincsenek a kegyelem állapotában, ezek sötét börtönbe vannak becsukva, bilincs van a kezükön és a lábukon, vakok és némák, úgy hogy semmit nem tehetnek, amit érdemül lehetne nekik beszámítani. Legyen arra különös gondunk, hogy értük sokat imádkozunk.
• Azok a lelkek akik Isten irgalmából megbánták bűneiket és a kegyelem állapotában vannak, olyanok mint egy pazar fénnyel berendezett világ mely bensejében van Istennek lakása is.
• Mielőtt bejutunk a hetedik lakásba is a Szentháromság három Személye értelmi látomás formájában nyilatkoztatja ki magát nekünk. Mint valami lángtenger, valami ragyogó fényességű köd, úgy jelenik meg szellemünk előtt a három isteni Személy. Ekkor csodálatos megértés jön létre a lélekben, minek folytán belátja, hogy a három isteni személynek egy a lényege, egy a hatalma, egy a tudása s hogy a három egy Isten. Úgy érzi, hogy ez az isteni társaság ott van a lelke legmélyén, valami feneketlen mélységben. Ameddig a lélek nem lesz hűtlen Istenhez, biztos vagyok benne, hogy Ő mindig észrevehetően fogja vele éreztetni folyamatos jelenlétét.
• Úgy tűnik fel, hogy bármennyit is kellett szenvednie, bármennyi üggyel-bajjal foglalkoznia, lelkének jobbik fele sohasem mozdult ki ebből a lelki lakásból. Úgy tűnik mintha a lélek két részből állna:
1. Lélek: a test éltető eleme, mely a vegetatív funkciókat tartalmazza, test fenntartó érzékelő képességek.
2. Szellem: önálló halhatatlan lény, tehetségei: értelem, akarat.
• A hatodik lakás látomásai a lélek tehetségeiben: a képzeletben és az értelemben folytak le, ellenben a hetedik lakáséi a lélek állagában, a lélek mélyén jelennek meg, annak szellemi része eggyé lesz Istennel.
• Nem szabad azt gondolni, hogy a lelki tehetségek, az érzékek és szenvedélyek, mindig ilyen békében vannak. A szellem igen, de a többi lelki lakásban, ahol az előbbiek laknak, bőven akad vihar, küzdelem, szenvedés, fáradtság, ezek azonban nem zavarják meg a szellem békéjét, ugyanis már szenvedélyei már le vannak győzve s nem mernek hozzá közel menni.
• E lelki lakásban úgyszólván ismeretlenek:

a.     Lelki szárazság: midőn az Úr hosszabb rövidebb időre megvonja a szívbéli és szellemi örömöket vigasztalásokat, úgy hogy kötelességszerűen unottan végezzük imáinkat.

b.    Lelki vihar: a kísértések elemi erejű támadása, melyeket csak az akaraterő maximális megfeszítése árán lehet leküzdeni.

c.    Lelki sötétség: az értelemre a lelki dolgokat illetően homály borul. Minden tettet kínzó aggály követ, olyan érzésünk támad, mintha elvesztettük volna a megszentelő kegyelmet

• A lelki egyesülés arra szolgál, hogy cselekedetek szülessenek belőle. Ez az igazi bizonyítéka annak, hogy ez a kegyelem csakugyan Istentől való. Mert édes kevés hasznom volna belőle, ha csak magányban volnék mélységesen áhítatos, ha csak ott kelteném fel magamban az Isten iránti szeretetet.
• Aki pedig közületek nem tudna ennyire jutni, haladjon lassan-lassan ebben az irányban. Ha azt akarja, hogy az ima hasznára legyen, fékezze meg saját akaratát.
• Tudjátok-e mit jelent igazi lelki életet élni? Azt, hogy Isten rabszolgái legyünk, hogy viseljük azt a bélyeget, melyet vasával a kereszttel sütött ránk, hogy kegyelemnek tekintsük, nem pedig sérelemnek, ha Ő rabszolga gyanánt adna el bennünket a világnak, aminthogy Őt eladta Atyja a világért. Ha valaki nem képes így gondolkodni, az nyugodt lehet afelől, hogy nem fogja sokra vinni, mert ennek az egész lelki épületnek az alapja az alázatosság.
• Az alapok ne álljanak csupán ajakimából és elmélkedésből, mert ha nem gyűjtötök erényeket és nem gyakoroljátok őket, mindig törpék maradtok a lelki életben. Aki nem növekszik az kisebbedik.
• Az is bizonyos, hogy abból az erőből, amelyet a lélek ebből az egyesülésből merít, jut a lelki vár összes lakójának, sőt még a testnek is, olyannyira, hogy sokszor nem is érzi többé a fájdalmat.
• Megjegyzendő, hogy a testnek rossz dolga van az élet folyamán, mert akár mennyire erőlködjék is, a lélek ereje mégis nagyobb az övénél s ugyancsak kíméletlen harcot folytat ellene, s amellett a lélek még csak nem is méltányolja a test fájdalmait, hanem mindig keresi.
• Célunk, hogy minél erősebbé váljunk Isten szolgálatában.