EHNATON FÁRAÓ
i.e. 1352 - 1336 (XVIII. DINASZTIA)
A forrásokat összeállította és jegyzetekkel kiegészítette:
Kozsdi Tamás 2002. November 20.
Tartalom:
1.
Amenhotep
személye és tettei
2.
Amenhotep
családja
3. Amenhotep
testvérei
4.
Amenhotep
filozófiája, vallása – Aton-himnusz
5. A Nap városa
(Ahet-aton) leírása
6.
Az
emberek reagálása Aton tetteire
7. A fordulópont
8.
Amenhotep
után
9.
Aton az én szememben - saját vélemény
Egyiptom
történelmében talán a legizgalmasabb korszak az Amarnai időszak, azon belül is
Ehnaton fáraó titokzatos személyisége. Az Egyiptom kutatók már régen
rábukkantak a mindenkori fáraókat felsoroló listákra, de Tel el Amarna
romjainál az 1800-as évek végén talált listán szerepel négy további név is,
amelyek a korábbiakon nem voltak rajta. Köztük volt Ehnatoné is. A ma ránk
maradt egyiptomi leletek között számos olyan létezik, ahol lekaparták,
megrongálták vagy eltüntették az azonosíthatóságát egy-egy szobornak, tárgynak
vagy falfestménynek. Ezen rongálások között feltűnő az a kapocs, hogy a XVIII.
dinasztiából maradtak ránk.
IV.
Amenhotep egy Thotmesz herceg halála után lett trónörökös. Uralkodását azzal
kezdte, hogy önmagának a napisten főpapja címet adományozta, ez egyébként az
egyiptomi fáraók hagyományos funkciója volt, anélkül, hogy felvették volna
címeik közé. Egyúttal új dogmatikai nevet is adott a napistennek:
"Ré-Harahti ujjong a horizonton az ő, Su (fény) nevében, aki a napkorong
[Aton]" (egy érthetőbb fordításban: "Él Harahti, ujjong ő a Fényhegyen
az ő Su nevében, aki Aton") Az isten újfajta megjelenítése a sugárzó
napkorong. Ennek, a napisten kivételével úgyszólván valamennyi hagyományos
istent kizáró kultusznak a fejlesztése és önmaga dicsőítése vált fő
életcéljává.
"Ehnaton
forradalmi uralkodóként vonult be a köztudatba, aki szakított az ősi egyiptomi
vallási rendszerrel, melyet számos isten, illetve bálvány és állati forma
testesített meg. Csupán egyetlen istennel, Atonnal helyettesítette az ősi
isteneket, akinek nincsen sem képmása, sem alakja, és nem csupán Egyiptomnak,
hanem az egész világnak az egyetlen, univerzális istene." (Ahmed Osman:
Mózes, Egyiptom fáraója)
Amenhotep
valószínűleg uralkodásának 5. évében nevét Ehnatonra ("a napkorong
jótevője") változtatta, és el-Amarnában, egy teljesen érintetlen helyen új
főváros építésébe fogott. Ezt a várost Atonnak az általa tisztelt egyetlen
istennek, a Napistennek tiszteletére alapította. Uralkodásának 9. éve táján az
isten dogmatikus nevét egy jóval egyszerűbb nyelvezetű elnevezéssel váltotta
fel, éspedig ily módon: "Él Ré, a két Fényhegy ura, ujjong ő a Fényhegyen,
az ő Ré, az atya nevében, aki megjött mint Aton."
Ehnatonnak
különös „haltestű” alkata volt
Első hat évében nagyszabású építési
programot valósított meg Karnakban, s ezenfelül számos más városban is emelt új
építményeket, amelyeket gyökeresen új művészeti stílusú és ikonográfiai
felfogású domborművekkel díszíttetett. A karnaki szentélyek egyikében királyi
szoborkolosszusok
egész sorát helyeztette el, s legalább egynegyedük a királynőt ábrázolta. Az
el-amarnai templom falfestményein azonos számú ábrázolás látható a királyról,
illetve a királynőről.
A korábbi idealizált művészi
alkotások helyett a szobrászok igencsak realista, a valósághoz közeli
alkotásokat készítettek. A megmaradt szobrok, fali képek szinte karikatúra
erősséggel hangsúlyozzák a fáraó (és családtagjai) egyéni jellemvonásait.
Valószínűleg a
második dogmatikus név bevezetésével egyidejűleg Ehnaton országszerte bezáratta
minden más isten templomát, az "Amon" szót, sőt időnként az
"istenek" kifejezést is, annak többes száma miatt töröltette.
Hatalmas vállalkozás volt ez. E változásokat
csak elenyésző lelkesedés
kísérhette.
Csak
kevés isten volt, akit nem üldöztek: az Atonnal azonosított Ré, illetve az
igazságot megtestesítő Maat (akinek nevét viszont innentől az eddigi ideogramma
szerint fonetikusan írták le, tehát inkább fogalomnak számított, mint
személynek.) Hogy Ré-vel semmi baja nem volt Ehnatonnak, azt bizonyítja két, ez
idő tájt született lányának neve (Nofernofruré és Szetepenré), valamint az,
hogy továbbra is megtartotta a ,,Ré fia" címet, ami a fáraók hagyományos
címe.
A reformer fáraó családi
hátteréről, gyermekkoráról nagyon keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy apja –
szakítva a hagyományokkal – nem hercegnőt vett feleségül.
Tiye királyné
származása a homályba vész, a róla fennmaradt szobor láttán elképzelhető, hogy
ereiben núbiai vér csörgedezett. Hogy ő volt Ehnaton anyja, azt ellenségei
később felhasználták a fáraó ellen, hiszen mivel az uralkodó apja az isten –
tehát elvont lény –, a trónöröklés törvényességét az anya biztosította, akinek
ezért mindenképpen királyi vérből kellett származnia.
Ehnatonnak egy
fiatalon meghalt fivéréről – Dhutmosze v. Thotmesz –, és több lánytestvéréről
tudunk. Elképzelhető, hogy az édes- vagy féltestvére volt a későbbi
társuralkodó, Szemenhkaré (egyes feltevések szerint III. Amenhotep gyermeke
Szitamon királyi örökösnőtől), és Tutanhamon, akit szoktak Ehnaton és egy
mellékfelesége (Kia) fiának is tekinteni.
Ehnaton,
Nefertiti és három lányuk Aton áldást osztó sugarai alatt
Főfelesége
a csodálatosan szép, Nefertiti férjével csaknem egyenrangú volt férjével, így
nagy szerepet játszott a változásokban és az uralkodásban. Ehnaton
körülbelül társuralkodóvá történt kinevezésekor vette őt feleségül. Nefertiti hat lányt (Meritaten,
Meketaten, Ankhenspaaten, Neferneferuaten, Neferneferure,
Setepenre) szült férjének, de fiút nem. Két legidősebb lányuk –
Meritaton és Maketaton – még a reformok kezdete idején, az Aton-hit
kizárólagossá válása előtt született, a négy kisebb már az Aton tiszteletére
épített új fővárosban Ahet-Atonban (,,Aton fényhegye").
Ehnaton
csodálatosan szép felesége, Nefertiti királynő
Ehnaton
apjának III. Amenhotepnek a nagy háreme miatt számtalan gyermeke született, így
Ehnatonnak sok testvére volt, akikről feljegyzés nem nagyon van. Azonban öt személyről
biztosan tudni, hogy testvérei voltak Ehnatonnak.
III. Amenhotep
és Tiye idősebbik fia azt a nevet kapta, amelyet négy elődje (köztük az
Egyiptom Napóleonjának nevezett III. Thotmesz) már híressé tett. Mivel ő volt
az elsőszülött fiú (vagy legalábbis az első, aki nem halt meg csecsemőkorában),
őt nevelték trónörökösnek. Már fiatalon Ptah memphiszi papságának tagja volt
(feltehetően a főpap), és katonai rangja is volt („a csapatok kapitánya").
Ez a rangja egy ostoron olvasható, amit Tutanhamon sírjának kincsei közt
találtak.
Nem tudni
pontosan, hogy Thotmesz herceg mikor halt meg, de még mindenképpen a 28. év
előtt. Halálával a királyi párnak egyetlen élő fia maradt: Amenhotep, aki eddig
háttérbe szorult Thotmesz mögött. A 28. évben III. Amenhotep társuralkodóvá
tette Amenhotep herceget. Valószínű, hogy ezt Tiye szorgalmazta, aki
mindenképpen azt akarta, hogy az ő fia legyen a következő fáraó (hiszen
elképzelhető, hogy III. Amenhotepnek voltak más fiai is, azonkívül Szemenhkaré
ekkorra már valószínűleg megszületett, és ha igaz a feltételezés, hogy ő
Szitamon fia, akkor talán több joga is volt a trónhoz, mint az egyszerű
származású Tiye gyermekének.)
Még egy érdekesség: Thotmesznek
volt egy macskája, Ta-Miu (a név nőstény cicát jelent), akit később
bebalzsamozva temettek el saját szarkofágban.
Henut-ta-neb
hercegnő valószínűleg a legidősebb lánytestvér volt. Két jelentősebb szobron
tűnik fel: az egyik a szolebi templomban van (Henutot itt szüleivel és Iszet
nevű húgával együtt ábrázolják), a másik Medinet Habuban (Henut itt szintén
szüleivel tűnik fel, illetve Nebetah nevű húgával és még egy hercegnővel,
akinek neve már nem olvasható a szobron).
A Henut-ta-neb név jelentése: minden föld úrnője. Ez különböző változatokban (A Két Föld úrnője, A földek úrnője) királynék gyakori címe volt, többek között Tiyéé, Nefertitié, később Anheszenpaatoné, Tiyé és Mutnedzsmeté is. Elképzelhető, hogy III. Amenhotep valamikor feleségül vette Henutot. Bár a lány címei sehol nem tartalmazzák a "Király felesége" címet, nevét sok helyen kártusba írják. Henut-ta-neb címei: Hórusz hitvese az ő szívében; A nagyszerű hölgy a palotában; A király lánya; A király szeretett lánya.
Iszet (vagy
Aszet; a név az Ízisz eredeti egyiptomi formája) Amenhotep és Tiye valószínűleg
második lánya, bár elképzelhető, hogy idősebb volt, mint Henut-ta-neb. Iszet
hercegnő hivatalos címei: A király lánya; A király szeretett lánya; A király
felesége. Ebből úgy tűnik, III. Amenhotep feleségül vette őt. Amenhotep halála
után azonban Iszetről sem hallunk többet.
Nebetah
hercegnő III. Amenhotep és Tiye harmadik ismert lánygyermeke. Mivel nincs jelen
olyan emlékműveken, amelyeken Tiye idősebb lányai megjelennek, feltehetőleg jó pár
évvel fiatalabb volt, mint Henut-ta-neb és Iszet; az amarnai reformok idején
tízes évei elején lehetett (ha egyáltalán élt addig). Nebetah neve (,,A palota
úrnője") szintén olyan név, ami királynék gyakori címe volt. Nebetah
egyetlen ismert címe: A király szeretett leánya. Ez azt sugallja, hogy már
fiatalon meghalt, mivel a fáraók szerették különböző címekkel elhalmozni a
gyermekeiket (4-5 volt az általános). Nővéreivel ellentétben arra sincs semmi
utalás, hogy valaha is kiálynői címet viselt volna.
A család
kisbabája, Baketaton a királyi pár legkisebb lánya. Nevéből (,,Aton
szolgálólánya") is látszik, hogy ő már az amarnai reformok idején
született. Baketaton létezése elég meggyőző bizonyíték III. Amenhotep és
Ehnaton 12 éves társuralkodására. Mivel úgy tűnik, körülbelül
Nofernofruaton-taserittel, Ehnaton és Nefertiti negyedik lányával volt egyidős,
aki Ehnaton 7. évében született, ez eldönteni látszik a vitát, hogy 2 vagy 12
évig tartott a társuralkodás. Baketaton egyetlen ismert címe: A király
vérszerinti lánya. Feltehetőleg ő sem lehetett hosszú életű. Tiye halála után
nem említik többé.
Ehnaton filozófiájáról és
hitvilágáról a Naphimnusza beszél a legérthetőbben és a legegyértelműbben. Ezt
a himnuszt főtisztviselőjének, Ay-nak sírjára vésték fel.
(1) „Gyönyörűen emelkedsz fel az ég horizontjára, ó élő Aton, ki megteremtetted az életet, mikor felragyogtál a keleti horizonton és szépségeddel megtöltötted a földet.
(2) Eljössz, nagyszerű és ragyogó vagy, magasan minden föld
felett, és sugaraid átölelik a földeket mindannak határáig, amit teremtettél,
Te, a Nap, és eléred az ő határaikat és aláveted őket szeretett fiadnak.
(3) Messze vagy, sugaraid mégis elérik a földet. Ott vagy
az emberek arcában, mozdulataid mégis láthatatlanok. Amikor lenyugszol a
nyugati láthatáron, a földre a halál sötétsége borul. Az éjszaka belopózik a
hálószobákba, beborít mindent, egy szem sem láthatja a másikat. Tulajdonaikat
ellopják, még ha a fejük alatt őrzik is őket, és nem kapják vissza. Minden
oroszlán előjön barlangjából és marnak a kígyók. A sötétség az egyetlen, mi
látható, s míg a föld csendes, alkotójuk a láthatáron pihen.
(4) Ragyogóvá válik a föld, amikor megjelensz a horizonton,
Atonként ragyogva nappal. Te elűzöd a sötétséget és nekünk adod sugaraidat.
Ünnepet ül a Két Föld, az emberek felkelnek, Te ébreszted fel őket. Megmossák
végtagjaikat, felöltöznek és kezeiket áldóan emelik ragyogó megjelenésed felé.
Az egész vidék megelevenedik: minden jószág békében legel, a fák és mezők
zöldellenek. A madarak kirepülnek fészkeikből, szárnyaik a Te lelkedet
dicsérik. Minden állat lábra áll. Minden, ami repül vagy leszáll, él, mikor Te
felkelsz értük. Hajók úsznak északra ahogyan délre is, megnyílnak az utak megjelenésedkor.
A hal a folyóban fickándozik arcod előtt. Sugaraid fénylenek a Nagy Zöldben
[tenger]. Te növeszted ki a férfiak magvát az asszonyokban; életre hívod a fiút
anyja méhében, megnyugtatod őt, letörlöd könnyeit; dajkálod őt már a testben,
Te, ki az élet lélegzetét adod mindannak, mit teremtettél, és ő előjön anyja
testéből, hogy lélegezni kezdjen születése napján, megnyitod az ő száját és
élelmet adsz neki. A fióka már a tojáshéjban felcsipog, Te adsz neki lélegzetet
odabenn, hogy éljen; Te adsz neki erőt, hogy kitörjön a tojásból, és ő előjön,
és két lábán sétál.
(5) Milyen sokfélék a Te műveid: az ember szeme előtt
rejtve maradnak. Te vagy az egyetlen isten, kihez senki sem hasonló. Te
teremtetted a földet, Te egyedül, minden embert is, bármi van a földön, a lábon
sétáló és magasban szárnyaló teremtményeket, Khor [Palesztina és Szíria] és Kus
országait és Egyiptom földjét. Te helyeztél minden embert az ő helyére és adtál
nekik élelmet, mindenki megszerzi ételét, és élete folytatódik; a nyelvek különböznek
beszédükben, miként jellemük is, és arcszínük megkülönbözteti az országokat.
(6) Te okozod a Nílus áradását az alsó világban, hogy
életet adjon a népnek, melyet teremtettél, Te, ura mindennek, ki vajúdtál velük,
ura minden földnek, mely érted ragyog, te, Aton, a Felséges. Minden távoli
vidéknek Te adtad az életet. Te emelted a Nílus vizét az égbe [eső], és az
kiárad értük, és a Nagy Zöldhöz hasonló hullámokat hoz létre a hegyekben, hogy
öntözze az ő földjeiket falvaikban. Milyen eredményesek a te terveid, ó,
örökkévalóság ura! Nílus vize az egekben, ez a Te ajándékod az idegen
országoknak és az országok élőlényeinek. De a Nílus az alvilágból jön elő,
Egyiptom földjéért. A Te sugaraid táplálnak minden mezőt. Amikor felragyogsz,
ők felélednek és teérted növekednek.
(7) Te rendezed sorba az évszakokat, hogy
felvirágoztassanak mindent, amit teremtettél: a telet, hogy lehűtse őket, a
nyári hőséget, amit megízlelhetnek belőled. Megteremtetted a távoli eget, hogy
benne ragyogj, és láss mindent, mit létrehoztál, Te egyedül, különböző
alakjaidban élő Atonként ragyogó, fényesen felragyogó, egyszerre távoli és
közeli. Formák millióit teremtettél magadból, városokat és falvakat, földeket,
utakat és folyókat. Minden szem Téged figyel, a nappali korongot.
(8) Senki nincs, ki ismer téged, kivéve fiadat,
Noferhepruré-waenrét. Te adtad neki a képességet, hogy ismerje gondolataidat és
erődet. A föld a Te kezed által kel életre, ahogy megteremted. Te eljössz és ők
élnek. Feltámadsz és meghalsz. Te magad vagy az élet és az emberek általad
élnek. A szemek a szépséget látják, míg köztünk vagy. Minden munka abbamarad,
amikor lenyugszol jobbra [nyugat]. Megjelenésed felvirágoztat mindent a király
kedvéért, amióta létrehoztad a földet. Te emeled fel őket, fiad kedvéért, aki a
testedből született, ki Felső- és Alsó-Egyiptom királya, az Igazságban Élő, a
Két Föld Ura, Noferhepruré-waenré, Ré fia, az Igazságban Élő, a Ragyogó
Megjelenések Ura, Ehnaton, nagy az ő idejében; a nagy királyi feleséggel
együtt, kit ő szeret, a Két Föld Úrnőjével, Nofernofruaton-Nofretitivel, éljen
és virágozzék örökkön-örökké."
Egyiptomiból angolra fordította: Sir Alan Gardiner
Angolról magyarra fordította: Meritaton Isetnofret
A Nap városa
(Ahet-aton) leírása
Az Ámon-papság
hatalma Uaszetben (Thébában) legyőzhetetlen volt, és bár a fáraó uralkodásának
kezdetén még itt élt – Atonnak is itt emeltette az első templomot –, hamar
belátta, hogy Ámon városában nem harcolhat Ámon ellen. Vallásának magvait új,
érintetlen talajon akarta elvetni, így uralkodásának ötödik évében IV.
Amenhotep – ekkor már Ehnaton („Aki üdvös Atonnak") – új fővárost
alapított: Ahet-Atont.
Ahetaton
pedig egyetlen év leforgása alatt kinőtt a pusztaságból. Pálmafái büszkén
hajladoztak széles útjain, ligeteiben pirosra értek a gránátalmák, tavaiban
élénken virítottak a lótuszok. Valóságos virágzó liget volt az egész város.
Fából épült házai könnyedek, kecsesek voltak, mint a nyaralók, s a házak pálma-
és nádoszlopai tarka színekben pompáztak. A ligetek folytatódtak a házak
belsejében is, mert a falakon örökös tavaszi szélben hajladoztak a festett
pálmafák és szikomorfák, a kőpadlón nádas susogott, színes halak úszkáltak, s
tarka szárnyú vadkacsák rebbentek fel a légbe. Semmi sem hiányzott e városból,
ami felvidíthatja az emberi szívet, hiszen szelíd gazellák sétáltak ligeteiben,
strucctollbóbitás szilaj paripák húzták utcáin a könnyű kocsikat, és konyháiból
a négy világtáj minden fűszerének csípős illata szállt.
Ilyen lett az
Égi Magasságok Városa, és amikor ismét beköszöntött az ősz, és a fecskék újra
előbújtak iszapba vájt odúikból, hogy az áradó víz felett nyugtalan rajokban
cikázzanak, Ehnaton fáraó Atonnak szentelte e földet és e várost. Határköveit
megszentelte keleten, nyugaton, északon és délen, és mindegyik határkőről Aton
adta áldását reá és családjára, és mindegyik határkő feliratában esküvel
fogadta, hogy Aton földjét soha többé nem hagyja el.
Az akkori viszonyok szerint Ahet-Aton hihetetlenül modern város volt. Középpontjában állt Aton nagy temploma, mely teljesen nyitott volt, hogy az áldásos napsugarak akadálytalanul beáradhassanak. A városban több kisebb Aton-templom is épült, némelyik a királyi család egyes tagjai számára. A közeli királyi palota két részét a főutca felett átívelő fedett híd – az első híd Egyiptomban – kötötte össze; nagyobb ünnepek alkalmával a fáraó és a királyné itt jelentek meg a népnek és innen dobáltak jutalmat a kitüntetetteknek. Ebben a negyedben állt a levéltár. Romjai közt a régészek megtalálták az ún. amarnai leveleket, melyek rávilágítanak a kor külpolitikájára.
Közvetlenül a kikötő mellett volt a
város kereskedelmi negyede. Itt cukorsüveg formájú, fehérre meszelt silókban
tárolták a gabonát, a modern épületekben sokféle árut kínáló boltok nyíltak. A
nagy Aton-templom a főút mentén helyezkedett el. 212 méter hosszú volt, és hat
egymásba nyíló, négyszögletes udvarból állt. Teteje nem volt, hogy a napsugarak
zavartalanul beáradhassanak.
Aton
templomának megmaradt romjai
Ahet-Aton
magánházai a középületekhez hasonlóan égetetlen téglából épültek, a küszöböket,
ajtó- és ablakkereteket mészkőből készítették. A fenti regényrészlettel
ellentétben fából csak az ajtók és oszlopok készültek, hiszen a fa hiánycikk
volt egész Egyiptomban, a paloták számára a mai Libanon területéről
importálták. A telkeket magas fal vette körül, őrházikóval a kapu közelében, ahonnan
derékszögben vezetett az út a házhoz. Ez három fő részre oszlott: a
fogadóteremhez a központi helység csatlakozott; magasított mennyezetét festett
oszlopok tartották; rácsos ablakai magasan voltak, hogy mérsékeljék a vakító
napfényt. A helység két oldalán sorakoztak a ház urának dolgozószobái. A
fogadóterem feletti loggiára szintén a központi helységből lehetett feljutni. A
ház harmadik részének központi terme a ház úrnőjének szobája volt, körülötte
helyezkedtek el a hálószobák.
A főépület
mögött különböző melléképületek voltak: a konyha, a pékség, a sörfőzde, a
szolgák lakrészei, az istállók, kutyaólak, raktárak, műhelyek, fonodák. A
házhoz tartozott még egy díszkert, melynek központi tavacskájában lótuszok
nőttek, körülötte pálmák, szikomorfák, gránátalmafák, virágzó bokrok és
papirusz termett. A kert bejáratánál kis szabadtéri kápolna; oltárán Aton
szórta sugarait a királyi családra.
A
fennmaradt emlékek alapján az ahet-atoni (az új főváros) élet harmonikus idillnek
tűnik, a felszín alatt azonban fenyegető folyamatok zajlottak. Az isteneitől
megfosztott nép még nem mert nyíltan a fáraó ellen fordulni, de ahet-atoni
otthonaikban nagy titokban a régi istenek szobrait őrizték. Ha megpróbáljuk
beleképzelni magunkat az egyiptomi átlagember helyzetébe, megérthetjük ezt.
A vallás
évezredeken át beleivódott az emberek gondolataiba, ezernyi szállal szőtte át
életüket, jelen volt mindennapjaikban. Meghitt közelségben éltek a teremtő
Ptahhal, az írást feltaláló Thottal, a gyermekeket védelmező Iszettel (Ízisz),
hogy csak néhányat említsünk a legnépszerűbbek közül. Az egyiptomi társadalmat
teljesen készületlenül érte a különös, elvont isten előléptetése egyedüli
istenné, így érthető, hogy a drasztikus lépés ellen ösztönösen tiltakozni
kezdtek, még akkor is, ha ezt nyíltan nem tehették meg.
Új
városa alapítása előtt Ehnaton megtartotta a szed-ünnepet. Normális körülmények
között erre a 30. uralkodási évben kerül sor és a fáraó szimbolikus
megfiatalítását jelenti, Ehnaton esetében azonban azért volt rá szükség, hogy a
fáraó megújult erővel foghasson bele a nagyszabású vállalkozásba. Óriási
lelkesedéssel is kezdett terve megvalósításához.
Ahet-Aton
(a név jelentése nem tisztázott; Aton fényhegye vagy Aton horizontja) a 4. és a
8. uralkodási év között épült. A királyi család már akkor odaköltözött, amikor
a város még nem állt teljesen készen. A fáraó esküt tett, hogy sem életében,
sem halálában nem hagyja el új városát, melynek határait tizenegy határkősztélé jelezte.
A régi
rendszer hívei Thébában maradtak, ami annyiban volt hátrányos, hogy a fáraó nem
tudta ,,szemmel tartani" őket. Helyettük egy teljesen új hivatalnokréteg
épült ki, sokan egyszerű származásúak voltak. Ők feltétel nélkül támogatták a
fáraót és reformjait, de befolyásuk a városra korlátozódott. A hadsereg sem
állt Ehnaton mellett; a főparancsnok Horemheb nem volt a reformok fanatikus
híve. A katonai ügyeket Ehnaton alatt egyébként is elhanyagolták, a fáraó
egyetlen hadjáratot sem vezetett, templomai faláról (a korai időket leszámítva)
teljességgel hiányzik az a szimbolikus jelenet, amikor a fáraó lesújt
ellenségeire.
Úgy
tűnik tehát, hogy az Amarna-kor alatt végig fennállt a kettősség: a régi és az
új világrend egymás mellett létezett. Thébában még élt az idős fáraó, III.
Amenhotep; a külföldi uralkodók sokszor inkább Tiye királynéval leveleztek, nem
Ehnatonnal, aki elhanyagolta a külpolitikát. Ahet-Aton elszigetelten állt az
eleinte minden bizonnyal értetlen, majd lázadozó ország közepén.
III. Amenhotep
és Ehnaton mindvégig jó viszonyban maradtak, és elképzelhető, hogy Ámon híveit
csak az idősebb fáraó iránti tisztelet tartotta vissza attól, hog nyíltan
fellépjenek Ehnaton ellen. III. Amenhotep és Tiye gyakran meglátogatták fiukat;
mindkettejüknek volt saját palotája Ahet-Atonban. Nem véletlen, hogy Ehnaton
hatalma azután indul hanyatlásnak, miután apja meghal és már nem tudja
támogatni őt.
A fordulópont
Ehnaton
uralkodásának 12. évében feltehetőleg járvány tört ki Egyiptomban. Először a
fáraó második lánya, Maketaton hal meg, azután III. Amenhotep. Körülbelül ebben
az időben meghal Tiye királyné és a két legkisebb hercegnő is, Nefertiti pedig
rejtélyes módon eltűnik, talán az Északi Palotába költözik gyermekeivel és
Tutanhamonnal.
A 14.
évben Ehnaton maga mellé veszi társuralkodónak öccsét (féltestvérét?),
Szemenhkarét, és hozzáadja feleségül Meritatont. Indokai felől megint csak
találgatni tudunk: talán már belenyugodott, hogy nem születik fia, de az is
lehet, hogy az egyre erősödő ellenzék kényszerítette. Ha helyes az a
feltételezés, hogy Szemenhkaré anyja Szitamon, a királyi örökösnő volt, akkor
sokkal több joga volt a trónhoz, mint az egyszerű származású Tiye fiának!) A
társuralkodás évei - éppúgy, mint Szemenhkaré rövid uralkodása Ehnaton halála
után - egyfajta kiegyezés a régi idők híveivel. Ámon újra megjelenik, szentély
is épül neki Thébában.
Ehnaton halálának körülményeiről
semmit nem tudunk, és ismerve a körülményeket, feltételezhetjük a
legrosszabbat. Utódja, Szemenhkaré nem egészen egy évig állt a birodalom élén
(az utolsó feljegyzett uralkodási éve a negyedik, amibe bele kell számolni a
hároméves társuralkodást is) - feltehető, hogy azok, akik Ehnatont
meggyilkolták, nem érték be a fiatal fáraó ,,kiegyezéspolitikájával," a
részleges visszatéréssel a régi kerékvágásba, és radikálisabb változást
akartak. Ezt csak a gyermekkorú, tehát könnyen irányítható Tutanhamon uralma
alatt sikerült elérniük. Tutankhamon (i.e. 1333-1323)
hétéves fiúként került a trónra. Uralkodásának kezdetén az új vallást
elhagyták, noha teljes kirekesztése és üldözése sokkal későbbre datálható. A
tényleges hatalom Ay-nál és a hadsereg parancsnokánál Horemhebnél volt.
Az el-Amarnai "új
fővárost" rendkívüli kíméletlenséggel lerombolták, azonban mégis sok
különösen értékes lelet fenn maradt.
Ehnaton
személyével kapcsolatban rengeteg alapvető kérdésre nincs válasza senkinek. Nem
tudni, hogy anyja honnan is származott, azt sem, hogy hol töltötte
gyermekkorát, hogy tizenhét évnyi uralkodás után meghalt-e, vagy tovább élt?
Volt-e társuralkodója, és ha Szemenhkaré az volt, az kije volt neki? Ki volt
Ay, aki a negyedik Amarnai uralkodóként ismert. És vajon hol és mikor temették
el Ehnatont? Sírja Amarnában megépült, de a mai kutatások szerint nem temették
oda. Ez nem tény, csak feltevés, mivel a múmia hiányzik, a tárgyi bizonyítékok
pedig nagyon hiányosak.
Az én
szememben Ehnaton magasabb minőségű lélek mint a kora átlaga. A tetteit nem a
korhoz viszonyítva tekintem, hanem önmagában. A világ ma sem fogadna el ilyen
reformokat, mégha erősen rá is férne bolygónkra. Aton hibájának találom a
radikalizmusát. Az átmenet hiánya a legtöbb emberben visszatetszést szült,
pedig az egyisten hitre való áttérés nem ütötte volna élesen az addigi többisten hitet, ha elmagyarázták volna az
embereknek, hogy azok a „sokistenek” csak kivetülései egy nagynak, egy
egésznek. Persze az emberek jó része nem fogadta volna el így sem, mert ezt
felfogni nem értelmi kategória, hanem lelki. Az Amon vallást hirdető papok szájából kiesett a sajt erre a 16
évre, s mivel akkor már óriási hatalma és befolyása volt ennek a rétegnek (mintha
csak ma lenne), Aton reformja rövidéletű lehetett.
Jó ötletnek találom, hogy elvonult
a városból és egy teljesen újat alkotott, ami nagyon modern volt. A régit
lerombolni és ujat épiteni nehezebb és hosszabb lett volna, mint így. Kár, hogy
nem volt ideje a városnak igazi lélekkel, szellemmel átitatódnia, hiszen
lerombolták amint Aton eltűnt vagy meghalt.
A Nap-himnusz
nagyon egyszerű szemléletmódja igazi bölcsességről tanúskodik. Nem ír
kacifántos lélekképeket, hanem megragadja a körülötte lévő világot olyan
egyszerűen ahogy az van. Aton kora művészete is az egyszerűség felé hajlott, a
majdnem karikatúra szerű ábrázolásaival. Igazi vízöntő jellem, bár
extravagancia nélkül. A himnusz minden mondatában átérződik az a tudat, hogy
mindennek a középpontja a Nap. Nem az égitest, hanem az a lélek, amelyik az
egész rendszert életben tartja. Úgy képzelem ezt a lelket, mint a Földanyát
azaz Gaiat. Ez ugyanaz az éltető minőség. Aton pedig ismerte ezt a rendszert
(Matrixot) és nemcsak hitte, hanem tudta is.
Külalakja és
nem hétköznapisága miatt az utókor kutatói a saját neméhez vonzónak titulálták,
elmondták azt is, hogy végtelenül ronda volt akit nem volt sikk ábrázolni, sőt,
tettei miatt hasonlították a modern kor Hitlerjéhez is de ezeket csak
modernkori primitív lebunkózásnak tartom. Ha már nem érjük fel ésszel, akkor
lehozzuk a saját szintünkre. Ezért láthat napvilágot ma olyan hír, hogy
Tutankhamon gerincferdüléses volt, vagy hogy Jézus létezése azért lehetséges
mégis (2000 éves szkepticizmus), mert találtak egy síron pár írásjelet, amelyen
Jézus neve is szerepel.
Aton
egy másik dimenzióban lenne normális lélek, itt a földön igazi csodabogár,
akinek ráadásul a legnagyobb hatalom is megadatott 16 éven keresztül. Ma már
ilyen figurákat lelőnének az első nyilatkozata után, vagy a koronázása
előestéjén. Aton nem háborúzot, nem érdekelte a külpolitika. A háború
ellenessége lelke egészen más minőségéről nyilatkozik, bár a külpolitika
elhanyagolása szerintem nem volt helyes. Talán az önzőség képe merül fel
előttem mint ok.
Konkrétan
megvizsgálva ezt a másik dimenzióbeliséget, a fura külalakokat tudom felhozni.
Aton alakja eltérő a földi emberétől, Nefertiti koponyaformája a Közép-amerikai
sas csillagképből való lények koponyáira emlékeztet. Az alábbi képen Nefertiti
látható, egy el nem készült szobron, ahol a fejforma mindenféle sisak és
fejfedő nélkül már mutatja magát, hogy nem „normális”.
Aton nőiessége
éppúgy látszik, mint férfiassága. Az ilyen lelket én nem homoszexuálisnak
tartok, hanem olyas valakinek aki már egybeolvasztotta a két nem
különbözőségét, és kár lenne azon gondolkodni, hogy nemi szerv tekintetében
melyikkel áldotta meg a Teremtő! A világtörténelemben ilyen személyt ha
keresnék, akkor a bibliai János jutna egyedül eszembe.
Szimpatikus
dolog lenne a mai férfias erőket túlsúlyban felmutató világban Aton és
Nefertiti egyenrangúsága. Nefertiti csodálatos nő volt, homoszexualitással
vádolni Atont szerintem maga a perverzió.
Ehnaton
rövid földi pályafutása megmutatta, hogy mindig volt és van példa arra, hogy a
Teremtő elküldje egy olyan minőségű fiát, amelyik a legalsóbb rétegekhez is
eljuttatja a Fényt, ahogy 1300 évvel Ehnaton után Jézus is tette. Semelyikük
sem lehetett „hosszúéletű” ebben a világban, de a minta mindig átadatott, és a
mai napig beszélünk róluk akár elfogadott a létezésük akár nem.
Felhasznált irodalom és
források:
J. Baines-J.Málek: Az Ókori
Egyiptom Atlasza 1984 Helikon p45.
http://www22.brinkster.com/meritaton/index.html
- Meritaton Isetnofret fantasztikus munkáii
http://www.geocities.com/hatizsakhu/ehnaton.html