Atilla temetése 453. –
a híres hármaskoporsó igazsága
Arvisurából gyűjtötte: Arion
2002-09-08
(269. Arvisura,
Szanka fősámán rovása valamint
a 236 (N) Arvisura
Boszkan, Tarkacs és Ügyek rovása alapján)
Atillát a sámánok-tanácsa hármas-koporsóban akarta eltemetni. A kiképző tábor középső sátorába vitették és jégverembe téve várták meg az arany, ezüst és vaskoporsó megérkezését. Darócot küldték Ózdra Nekese vaskoporsójáért. Nekese-Szanka-Ugron sámánok erre az időre az Arvisura-sokszög használatával kijelölték a temetkezés helyét.
Aladárt és kishúgát, Szalajkát elkísérte Daróc vitéz, Nekese fősámán harmadik fia. Ugyanis ő lovagolt el Nekese előre elkészített vaskoporsójóért Ózd-kegyhelyre, amit Arvisura szertartás szerint három-férjes házasságoknál minden dúsgazdag asszonynak előre el kellett készítenie.
Az ércet gondosan válogatva Dobsináról hozták, amelyet Indijó elnevezés szerint „Cinóber" ércnek neveztek, amiből 438-ban Ózdon Nekese a saját vaskoporsóját öntette. Bihar fővezér ugyancsak az Arvisura szerint egyszer már leöntette Hadraba fejedelemnek a Kabar oszlopokat Dernő fősámán vezetésével. Most Nekesének is olyanféle koporsót kellett öntenie, amit soha „Nem eszi a fene". Mérgesen tett eleget az Arvisura parancsának és 24 vasforraló fújtatójával végrehajtotta a csodát, mert a csoda-koporsót 438-tól 453-ig „Nem ette meg a fene"! Vajon kibírta-e az idők rádobált sarát?
Amikor Daróc megérkezett, azzal fogalatoskodtak, hogy az aranykoporsót az ezüstbe kényszerítsék, de ez sehogyan sem akart sikerülni. Végül Daróc letörte az ezüst koporsó lábait, s így sikerült az ezüst koporsót az aranyba beletenni. A vaskoporsóval nem volt semmi baj, mert Deédes aranyasszony férjei közül Nekese volt a legmagasabb, és a hatalmas tárkány-fejedelem koporsójában elfértek a többiek.
Atilla így - szemben a hiedelemmel - nem arany, hanem Eszék, magyari származású daragúz tyumenvezér ezüstkoporsójában nyugoszik. Majd Maros hun származású marúz tyumenvezér aranykoporsójába téve helyezték el a hatalmas vaskoporsóba.
Daróc szolgálatos testőr-vezérnek kellett a tökéletes lezárást végrehajtania, mielőtt a végeztes pergőt, emlékezésként a koporsóban elrejtette. Atilla temetésekor a Maros négy gázlójánál huszonnégy sámánifjú helyezkedett el az őriző lovasokkal, míg a fejedelmi, víz alá való temetkezés lezajlott.
Réka (Atilla felesége – szerk.) még sértődöttségében is megsiratta első szerelmét. Halottját aranyos koporsóba fektette, majd Maros-Eszék arany-ezüst koporsójába helyezve, annak díját színarannyal kifizette. Mire Nekese palócai a Sajón és Tiszán leúsztatták a „Nem eszi a Fene" rozsdamentes vasfényes koporsót, amellyel a kettős koporsót beborították, a sámánifjak megszerkesztették Atilla temetésének halotti énekét:
„Napsugárban,
Holdsugárban,
Kéklenyércnek
Szentvasában,
nyugodjon
a Gilgames-vér csillaga!
Kihez
felért rabszolgának,
sóhajtozó
gályarabnak,
keresztekre
felfeszítettek jajszava!
A búcsúztatóban Nekese fősámán
minden jót elmondott Atilláról és nagy elődjének, Nimródnak életművéhez
hasonlította hódításait. Elmondta, hogy egy fényes csillag futott le az Égről;
Vanisten birodalmából.
Deédes Aranyasszony a Nagysüán
győzteseinek nevében azt mondta:
- Egi-Birodalmunk reményeivel
indultunk győztes ifjúságunk élén. Győztes vezérként temetünk el: Napsugárban,
Holdsugárban, Kéklenyércünk csillagában! Nimród elődünkkel mehetsz vadászni a
Nagymezőkre! Gilgames vére szentté varázsolta a Melegvizek Birodalmát! Mindenki
cserben hagyhatja szent emlékedet, de Csaba vezér kisfiaddal együtt székihun,
daragúz, marúz és palúz 4 töményes néped örökké táplálni fogja emléked a
Szent-Lándzsa szövetség keretében! Nyugodjál Atillám békében!
Csaba megbízásából Maros fia, Szöged lett Atilla sírjának őrzője, aki a Maros és Tisza összefolyásánál őrséget alapított Szöged elnevezéssel. A járőrök minden reggel innen úsztattak át a Tiszán, a Szkitha-sziget belső oldalán végig lovagoltak és az Artunya-karám őrpalotában megpihentek. Másnap reggel visszalovagoltak Szögedre. Közben megfigyelték, nem bolygatja-e meg valaki a vizek folyását, nehogy megzavarja valaki Atilla álmát. (Ezen őrszolgálatot Ilona 505-ben megszüntette.)