Pap
Gábor
„Angyali
korona, szent csillag"
BESZÉLGETÉSEK
A MAGYAR SZENT
KORONÁRÓL
A szerzõ
hasonló címû, megjelenés elõtt álló könyvének elsõ fejezete, kézirat
gyanánt
Kegyelem
néktek és bölcsesség
Mitõl
szent a magyar Szent Korona? Ha ezt a kérdést föltesszük egy iránta érdeklõdõ
egyszerû embernek, akkor valami olyan választ kapunk, hogy hát azért, mert pápa
küldte, vagy azért, mert egyháziak koronáznak vele. Tehát valami egészen ésszerû
vagy annak tûnõ érvet keres a válasz fogalmazója. Valójában egy kicsit másképp
áll a dolog.
Elõször is nem magától értetõdõ, hogy
ennek a koronának „szent" jelzõje lett. Össze tudjuk vetni egy másik, egykor
ugyancsak használatban volt és vele nagyjából egykorúnak is látszó koronával -
ez a német-római császári korona -, de azt nem szokták szent koronának nevezni,
ott magát a birodalmat nevezik Szent Római Birodalomnak. Tehát mindenképpen föl
kell figyelni erre a jelzõre. Ahhoz, hogy a kérdésre válaszolni tudjunk, tudni
kell, hogy három típusát szoktuk megkülönböztetni a koronáknak. Az elsõ a házi
korona, a második az országló korona, a harmadik a beavató korona. A házi
koronát - mint mondani szoktuk - papucsban is lehet viselni, tehát családi
körben is hordhatja a király, hogyha éppen ez jött rá. Az országló koronát
országos ügyek intézésekor viseli. Vagy a két legfontosabb hivatala, a fõbírói
és a fõhadúri feladat gyakorlása közben, vagy pedig ha idegen országok követeit
fogadja, tehát ország-ország közötti kapcsolatban.
És
végül van a beavató korona, amirõl a legkevesebbet tudjuk, mert Európában az
utolsó másfél ezer évben - legjobb tudomásunk szerint - a miénk volt az egyetlen
olyan korona, amelyik a szó legszorosabb értelmében beavató koronának
tekinthetõ. Ennek az a sajátossága, hogy sem családi körben, sem országos ügyek
intézésekor nem lehet viselni. Egyetlen alkalommal lehet viselni, a
koronázáskor. Kifejezetten egyfajta direkt ráhatás kifejtése a feladata, és így
a legjobb analógiáit a sámánkoronák között találjuk meg. A magyar Szent
Koronának a felépítése, az alakja is sajátságos, és érdekes módon ehhez is az
egyetlen használható analógiát a sámánkoronák szolgáltatják.
Osztyák-szamojéd
(szölkup) sámán agancsos vaskoronája és a magyar Szent Korona
(Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám 1990. nyomán)
Milyen
sajátosságokkal rendelkezik egy beavató korona? Egyet említettem már. A másik is
szorosan összefügg ezzel, ez az, hogy lecserélhetetlen. Mi annyira hozzászoktunk
ehhez, hogy ha egy magyar ember meghallja, hogy pápai tiara, akkor számára
természetesnek tûnik, hogy ez valami nagyon régi, és legalább olyan becses
tárgy, mint amilyen a magyar Szent Korona, és szinte nem hisz a fülének amikor
meghallja, hogy a pápai tiara olyan idõs, mint a legutóbbi pápa, mint pápa.
Magyarul: minden pápa-koronázásra újonnan készül, ha egyáltalán készül. Ez a
lecserélhetetlenség a magyar történelemben annyira egyedi, hogy amikor az elsõ,
még hazai talajból sarjadt dinasztiánk, az Árpád-ház kihal, akkor egy kisebb
kavarodás támad korona-ügyben. Az akkori pápa jelöltje, Károly Róbert, 1308-ra
olyan helyzetbe kerül, hogy katonailag sikerül uralma alá hajtani az országot.
Egyetlen nagy gond van csupán: a magyar Szent Korona nincs a birtokában. Az
erdélyi vajdánál van, és ebben a kényszerhelyzetben a pápai legátus, egy
Gentilis nevezetû bíboros, közvetlenül a pápa leiratát hozván, kihirdeti, hogy a
magyar Szent Koronától ebben a szükséghelyzetben elveszik a szentségét és
átruházzák egy új koronára, amelyet éppen most készítettek Károly Róbert
részére. Valóban el is készült a korona, valóban meg is koronázták vele, de a
nemzet ezt az aktust nem fogadta el hitelesnek. Sõt meg van rá a konkrét
adatunk, nagyon szép szöveg, hogy már a szertartás elõtt figyelmeztették a
bíborost, nem lesz ennek jó vége, mert ez a nemzet ragaszkodik hozzá, hogy a
magyar Szent Koronával koronázzanak, minthogyha a királyság maga is ebben a
koronában rejtõznék. Mintha egyenesen ebben lenne lekötve. Ez annyira
hihetetlenül hangzott a judeokrisztián emlõkön nevelkedett Gentilis bíboros
fülének, hogy egészen egyszerûen eltekintett tõle. Megrendezte a koronázást,
amelyik egyébként még többrendbélileg szabálytalan volt, és utána... hát a
fiaskót el kellett viselniük, hogy a magyar nemzet nem fogadta el ezt a
koronázást. Végül is tárgyalások kezdõdtek az erdélyi vajdával, és vissza
kellett szerezni tõle a magyar Szent Koronát. Európa ekkor tudta meg elõször
hivatalosan, hogy mit jelent, illetve hogyan „mûködik" a magyar Szent Korona. És
azért kell ezen csodálkoznunk, mert még ma is él a közvéleményben - sõt idõnként
tudós berkekben is fölmerül - egy olyan elképzelés a Korona idekerülésével
kapcsolatban, hogy pápa küldte. Nos, az egyetlen dolog ami biztos, az az, hogy
háromszáz év alatt nem lehet elfelejteni, mire való a magyar Szent Korona. Ha
tényleg pápa készíttette és küldte volna 1000 körül, akkor pontosan tudta volna
300 év múlva is az akkori pápa, hogy mire jó és mire nem jó. Ez el kell, hogy
gondolkodtasson bennünket, mert nagyon durván fogalmazva ez annyit jelent, hogy
1308 és 1310 között rá kellett döbbennie a pápaságnak arra, hogy nem diszponál a
magyar Szent Korona fölött. Ez nagyon kemény tétel. Becsületére legyen mondva az
akkori pápának, V. Kelemennek, ezt a békát, hogy úgy mondjam, lenyelte. Tehát
végül is visszakerült a magyar Szent Korona, meg is koronázták vele Károly
Róbertet, és ettõl kezdve tekintette a nemzet érvényesnek az uralkodását. Hiába
készíttette és áldotta meg a pápa az elõzõ koronát, ez az ország nem úgy
mûködik, hogy egy ilyen önkényes döntést
elfogadhasson.
No most itt természetesen föl lehet
tenni a kérdést, hogy ha nem a pápától származik a Korona szentsége, s ha õ nem
is tudja, mitõl és miképpen szent a magyar Szent Korona, akkor honnan adódik ez
a szentség? És akkor azt kell mondani - és ez tényleg kényszerítõ következtetés!
-, hogy ezek szerint nem a római egyházon belül fogantatott ez a szentség, tehát
minden valószínûség szerint elõbbi keletû, mint ahogy ez az egyház
kiterjesztette a hatáskörét a magyarságra. És ezt nagyon komoly formában kell
fölvetni, mert visszájáról is igaz a példa. Amikor az Anjou-család kihal, az
utolsó sarja egy hölgy, Mária királynõ. Apja és elõdje, Nagy Lajos,
perszonálunióban, vagyis egyszemélyes uralma alatt egyesítette a lengyel és a
magyar királyságot. Így aztán a lengyel koronát is nálunk õrizték. Mármost a
lengyelek úgy döntöttek, hogy török veszedelem közeledvén, nekik nem kell
nõ-uralkodó, tehát nem fogadták el Máriát királyuknak. Erre visszaüzen Mária -
võlegénye, Luxemburgi Zsigmond, a késõbbi Zsigmond császár és király tanácsára
-, hogy ne sokat spekuláljanak, hiszen nállunk van a koronájuk. Magyar észjárás
szerint ez teljesen egyértelmû jelzése annak, hogy tehát a királyságuk is a
kezükben van. A lengyelek viszont enyhén szólva mosolyogtak a dolgon, és
visszaírták, hogy: na és?... Tehát ahogy a pápai udvar részére a század elején -
a XIV. századról beszélünk -, úgy a század végén a lengyelek számára érthetetlen
a mi koronánk különleges státusa. Hogy mi köze lehet egy korona tárgyi
mivoltához annak, hogy most király lesz itt nálunk vagy nem lesz király valaki.
A lengyel példa nem egyedi, az egész európai térségben egyetlenegy országban sem
értik, és hozzá kell tennem, hogy máig sem értik ezt a feladványt, azt, hogy mi
fán terem ez a sajátossága a magyar Szent Koronának. Ez csak azért tragikus -
sajnos így kell fogalmaznom -, mert nálunk az úgynevezett szellemtudományok,
tehát a humán tudományok, kezdettõl fogva, mind a mai nappal bezárólag, a mai
nap sem kivétel, szõröstül-bõröstül nyugat-európai orientáltságúak. Nagyon
egyszerûen fogalmazva: akármelyik tudósunknak akármilyen kérdést teszünk fel, a
válasz sztereotip módon nyugat-európai igazodású lesz. Nem tehetnek róla, így
nevelték õket, engem is így neveltek. Ebbõl nagyon kevesen tudnak kilátni,
illetve befelé látni, a saját értékeink felé, tisztelet a kivételnek, mert azért
van ilyen is.
Ez tehát a második sajátossága a magyar
Szent Koronának. A harmadik megint csak ezzel függ össze, és úgy szól, hogy a mi
koronánk nem tárgynak tételezõdik. No, ez már olyan állítás, hogy az ember a
fejéhez kap: most akkor még mi jöhet? Hát ez jön. A magyar Szent Korona nem
tárgy. A magyar Szent Korona személynek tételezõdik. Élõ minõségnek. Hát ez
valóban olyan feltételezés, amely természettudományos világképbe sehogy sem fér
bele. Emiatt egyetlen természettudóst se rójunk meg, õk meg olyan kiképzést
kaptak, amelyben ennek a mondatnak nincs értelme. Hiszen nincs az a teszt,
amelyet õk az élõ minõséggel szemben alkalmaznak, és amelyik kimutathatná, hogy
ez élõ minõség. Ez a korona egészen más síkon „él", mint amit jelenleg az
élettan tudománya, illetve annak résztudományai számon tartanak. De
él.
Végül a negyedik, megint csak az elõbbiekkel
összefüggõ sajátossága az ilyen beavató koronáknak az, hogy ábrázolhatatlanok.
Tehát egyfajta tabu veszi körül õket. Ez a körülmény elég sok fejtörést okozott
a kutatóknak, hiszen például a Képes Krónika tele van
királykoronázás-jelenetekkel, beleértve az Árpád-kori koronázásokat is, de sehol
még csak utalásszerûen sem jelenik meg ez a korona-alak. Hanem mindenütt egy
egészen sztereotip forma jelenik meg, ahogyan mint gyerekek rajzoltuk annak
idején, vagy rajzolják ma is a gyerekek a koronát, egy ilyen kis tüskés abroncs
formájában. Ebbõl már majdnem karikatúraszerûen egy olyan következtetést is
levonhatok - egyébként van olyan tudós, aki ezt ki is mondta, le is írta -, hogy
miután ennek a koronának az elsõ hiteles ábrázolása a XV. század elején jelenik
meg, azelõtt nem is ez volt a magyar Szent Korona. Hogy mennyire veszélyes dolog
nem ismerni ennek a koronának a „mûködési" sajátosságait, éppen az ilyenfajta
következtetések mutatják. Teljesen vadul „elment a víz alá" a következtetés,
hiszen azon az útvonalon, amelyen ez a tudósunk elindult - a nevét most nem
árulom el, mert ez tényleg elég vad dolog volt, márpedig amúgy jó szakemberrõl
van szó -, egyszerûen nem tud máshová kilyukadni, végül is a maga módján
teljesen következetes gondolatmenet volt
ez.
Mindenesetre tény, hogy az elsõ abszolút hiteles
ábrázolása annak a koronának, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban lehet látni,
egy külföldi krónikában jelent meg, mégpedig a Fugger család müncheni
krónikájában. Abban az idõben, amikor a korona kényszerû módon az országon kívül
tartózkodott, hiszen az elsõ Habsburg uralkodónknak, Albertnek az özvegye,
biztosítandó magának, illetve gyermekének, akit még akkor a pocakjában hordott,
a trónt, már tanulva Károly Róbert esetébõl, 1440-ben példátlan arcátlansággal
ellopta a Koronát. A nemzet erre nem volt felkészülve. Hogy ekkora galádságot
elkövessenek ellene, hogy saját törvényes királyának az özvegye teljesen útszéli
módon ellopassa a koronánkat. Ennek a nemzetnek, azt hiszem, még nagyon sokat
kell tanulni, mert még mindig jóhiszemû, de ekkora galádság a történelme
folyamán azért kevés érte. Beleértve a legutóbbi idõket is, természetesen. Hogy
ez a Fugger bankárcsalád milyen szerepet játszott a magyar történelemben, az
külön téma. Lényeg az, hogy náluk a koronánknak nagyon szép, precíz ábrázolása
maradt fönn, s nem kétséges, hogy a mi koronánké, hiszen a hozzá tartozó szöveg
is fönnmaradt.
A magyar
Szent Korona ábrázolása a Fugger-Krónikában (München, Bayerische
Staatsbibliothek)
Lássuk
most már, mik is a hatástényezõi ennek a koronának! Eddig csupa olyan
sajátossággal ismerkedtünk meg, amelyek csak részben mint beavató koronának,
részben pedig mint magyar koronának a sajátosságai voltak. Itt megint érdemes
elõvenni a német-római császári koronát, összevetésül. Hiszen egy pártatlan,
nemzetek fölötti megítélésben ez a két korona eléggé közel áll egymáshoz értékét
tekintve, és a régiségét tekintve is. Elég azonban egyetlen pillantás a két
tárgyra, hogy észrevegyük a döntõ különbséget is. A német-római császári korona
a maga hatásának döntõ hányadát az arany és a drágakõ révén fejti ki,
olyannyira, hogy a velünk szembeforduló és a pontos oldalnézetbõl látható
részein nincs is zománckép. Összesen négy zománckép van rajta, az átvezetõ
tagozatokon. A magyar Szent Koronán, mint ismeretes, összesen 19 figurális
zománckép van, s ezen túl még négy-négy úgynevezett azsúr vagy „plicque a jour",
tehát áttetszõ, színes üvegablak hatású zománc, a pártázat Krisztus-képének két
oldalán. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyságrendi a különbség, ezt így kell
nevezni, hiszen az egyik, a német-római képrend az 1-es nagyságrendben, a másik,
a miénk a 10-es nagyságrendben fogalmazódik. Ugyanakkor, ha a magyar Szent
Koronára ránézünk, az elsõ lenyûgözõ - mert ez valóban lenyûgözõ - hatás, ez nem
kétséges, a zománcképekbõl árad. Mármost ha egy koronán 19 figurális zománckép
van, akkor ezt nem lehet másként fogalmazni, mint úgy, hogy van egy képi
programja. Ehhez képest ezt a képi programot nem nagyon vallatják. Van képi
programja a német-római császári koronának is, annak mind a négy képe
kifejezetten ószövetségi témájú. Ezt nem árt tudni. Ha sorba rendezzük õket, az
ószövetségbeli föllépéseik szerint, akkor elõször Dávidot kell megemlítenünk,
utána Salamont, azután a „Kerubok között trónolót". Ez utóbbi nem tévesztendõ
össze a Pantokrátor Krisztussal, tehát ez nem újszövetségi, hanem kifejezetten
ószövetségi téma, és arra utal a felirata is: „általam uralkodnak a királyok".
Ez egy ószövetségi idézet. És végül: Ézsaiás próféta Hiszkia király elõtt. Ha
megkérdeznénk egy mai átlag német honpolgárt, hogy ki volt az a Hiszkia, alig
hiszem, hogy kapásból vágná. Ennek a képnek ószövetségi környezetben van
jelentése, és csak azon keresztül jön át, mondjuk, egy keresztény császárságba.
Ezzel szemben a mi Szent Koronánkon egyetlenegy ószövetségi témájú kép sincs. Ez
megint eléggé föltûnõ, hiszen ha összevetjük ezt a két koronát, akkor 19 képmás
között talán lehetett volna helyet szorítani Izrael egyik-másik prófétájának
vagy királyának is. Mindenesetre a kifejezett, tehát a feliratokban közvetlenül
kifejezõdõ névazonosítás azt mutatja, hogy nálunk nem szerepel ószövetségi
személy a koronán. Ezeken a „kemény tényeken" el lehet gondolkozni,
nyilvánvalóan érdemes is elgondolkozni. Hadd tegyem hozzá mindehhez, hogy a
német-római császári korona négy zománcképére egy teljes könyv íródott, a szent
római birodalom koronájának a teológiájáról. (Reinhart Staats, 1976.) A
magyar Szent Korona 19 képének teológiájáról egyelõre nincs semminemû kiadvány.
Holott ha valamirõl, akkor errõl nagyon is lehetne értekezni.
A magyar
Szent Korona és a német-római császárok birodalmi koronája (az utóbbi a bécsi
Schatzkammerben)
A
következõ tételünk - most már igazán nem lehet elkerülni -: nézzük meg, kik is
szerepelnek ezen a koronán. Ez megint olyan dolog, hogy ha körbekérdeznék... Jó,
most már tudjuk, hogy sokat ér, meg tudjuk, hogy nagyon szép, mint mûalkotás,
meg büszkék is vagyunk rá - de hát végül is mi van ezen a koronán? Kiket
ábrázolnak a Koronán lévõ zománcképek? Tartok tõle, hogy még hivatásos
mûvészettörténészek között is sokan zavarba jönnének. Itt kezdõdött
tulajdonképpen az én ismerkedésem is a magyar Szent Koronával, hogy elkezdtem
szégyellni magam, mikor hazajött a Korona 1978-ban, hogy nem tudom, kik vannak
rajta. Szerencsémre, az elsõ szakkönyv, amelyet akkor kézbe vettem, tévesen
közölte a rájuk vonatkozó adatokat. Ezért aztán elindítottam egy alaposabb
nyomozást, ami egészen meglepõ eredményekre vezetett. Mielõtt azonban ezeknek az
eredményeknek a taglalásába belebocsátkoznánk néhány szót a Koronának, mint
egyfajta centrális építménynek a szerkezeti rendjérõl. Sok olyan középületünk
van, amelynek a csúcsán régen ott díszelgett a Korona kõbe faragott mása. A
készítõk ilyenkor rendre beleestek abba a hibába, hogy a korona alsó részén,
amit abroncsnak nevezünk, szimmetrikusan rendezték el a pártázatot. Tehát nem
csak elõre tették, ahogyan ez az eredeti koronán látható, hanem hátul is
megismételték, holott hátul nincs ilyen a Koronán. Hátul mindössze egyetlen
párta-elem szerepel, errõl még külön is fogunk beszélni. Tehát nagyon szép,
beszédes aszimmetria érvényesül a koronánkban: ami a nézõk felé, tehát az
alattvalók felé fordul, az a rész tagoltabb, kibontottabb programot tartalmaz,
hátul pedig egyöntetûbb a program megfogalmazása, ott 9-9 gyöngy sorakozik az
abroncs felsõ peremén, és közöttük középen egyetlen pártaelem helyezkedik
el.
A magyar
Szent Korona oldalnézeti képe jól mutatja az aszimmetrikus elrendezést (Csomor
1986. nyomán)
A
korona felsõ részét keresztpántok néven szoktuk emlegetni, hiszen egymáshoz
képest keresztbe tett két pántról van szó. Mindegyik pánt-szakaszon 2-2
apostolkép látható, összesen tehát 8 apostol képe helyezkedik el a felsõ
Korona-részen. Na most itt már, gondolom, egész sereg kérdés megfogalmazódott az
olvasókban, és ezekre én most sorjában ki is térnék. Az elsõ kérdés mindjárt úgy
szól, hogy miért nem nevezem az egyik részt külön görög koronának vagy Corona
Grecának, ugye, ez az alsó rész lenne; és miért nem nevezem a másik részt, a
felsõt, Corona Latinának vagy latin koronának, holott a szakirodalomban és a
sajtóban, a napi sajtóban is, rendszeresen így találkozunk velük. Hát erre
nagyon egyszerû a válasz. Azért, mert semmiféle, se konkrét, se áttételes
bizonyítékunk nincs arra, hogy ez a két rész valaha is külön-külön, önállóan
funkcionált volna. Bármennyire hihetetlennek hangzik, ez tényleg így van. Itt
csupán egy feltételezésrõl van szó, amely kb. kétszáz éve tartja magát a
koronakutatás hivatalos vonulatában, de ez nem tény, hanem feltételezés, és ezt
ilyenként is kell tiszteletben tartani vagy elvetni. Ez azt jelenti, hogy
alaposabban meg kell vizsgálnunk: ha valaki a két részt külön koronának
minõsíti, akkor milyen alapon teszi ezt? Hiszen akik ilyet állítanak, azok nem
feltétlenül rossz szándékú, és fõleg nem buta emberek, ellenkezõleg, általában
tudományos kutatók, nagyon jól kvalifikált szakemberek. Ha õk azt mondják, hogy
ez görög korona, az meg latin korona , annak kell legyen valami alapja. Minthogy
koronánk esetében a legfontosabb hatástényezõ, mint láttuk, a zománcképek
„beszédje", legcélszerûbb ebbõl kiindulni. (Egyébként a „két-korona"-elmélet
hívei is ebbõl indulnak ki.)
Négy pontban foglalható
össze, miben különbözik a felsõ és az alsó korona-rész, bár ezt a hivatalos
koronakutatás sohasem foglalta össze így. Az elsõ lényeges különbség, ami
egyszersmind talán a legfeltûnõbb, a képek feliratában mutatkozik. Az alsó
részen görög feliratokat látunk. Görögül hangzanak és görög betûkkel íródtak.
Mit jelent az, hogy görögül hangzanak? Azt, hogy a nevek végzõdése rendre „-osz"
- például Georgiosz, Damianosz -, ez pedigg tipikusan görög végzõdés. A felsõ
korona-részen ezzel szemben latin betûkkel és latinos hangzással találkozunk,
például Paulus, Petrus. Tehát ez a kettõsség kétségtelenül fennáll! Ebbõl a
hivatalos vonal, 1790 óta - hogy miért azóta, arra lehet, hogy még egyszer
vissza fogunk térni! -, egyöntetûen azt a következtetést vonja le, hogy hát
azért mert alsó rész - kezdjük most ezzel - görög mûhelyben készült, ahol görög
nyelven beszéltek, az 1000 körüli idõszakban. (Ezt a „körüli" idõszakot azért
vegyük legalább 2-300 éves intervallumnak mert egyelõre nem tudunk pontosabbat
mondani. Mindenesetre ekkor Bizáncban beszélték hivatalos nyelvként a görögöt.)
Tehát a konklúzió: Bizáncban készült a magyar Szent Korona alsó része. A felsõ
rész pedig valahol Nyugat-Európában, mert ott viszont latin volt a hivatalos
nyelv. Tehát egyikében a Római Birodalom azon utódállamainak, amelyek Nyugaton
szervezõdtek. Föl sem merül, hogy ennek a két nyelvnek más szerepe, illetve
másfajta indokoltsága is lehet.
1984-ben azután az
Életünk c. folyóiratban - ez Vas megyei irodalmi-mûvészeti folyóirat - egy
Kovács József nevû egyháztörténész (ma Oszkón plébános) felhívta a figyelmet
arra a körülményre, hogy a görög és latin nyelv együttes használata a mai napig
eleven gyakorlat a római katolikus egyházban, mégpedig éppen a legszentebb
aktusoknál, a papszentelésnél és a templomszentelésnél. Mind a két esetben mind
a két nyelvet kötelezõ használni. Papszentelésnél például minden fontos szöveget
mind a két nyelven végig kell mondani, hacsak a legutóbbi idõben nem
módosítottak ezen a gyakorlaton. (Ezt mindig hozzá kell tenni, mert ebben a
vonatkozásban azért vannak módosítgatások a második vatikáni zsinat óta.) És
Kovács József azt is leírja kitûnõ tanulmányában, hogy ezek a mozzanatok nem
véletlenül kerülnek bele a szentelések szertartásaiba, hiszen itt a latin a
Római Birodalom nyelveként, vagy valamely római-utód nyugat-európai keresztény
ország nyelveként kerül ide, mint ahogy a görög sem a bizánci birodalomra való
visszaemlékezésként. Hanem ezek liturgikus nyelvek. Ez azt jelenti, hogy itt a
görög a bölcsesség nyelve, a latin pedig a hatalom nyelve. A hatalom ilyenkor
természetesen egy-forrásúnak értelmezõdik azaz felülrõl adatik, nem pedig
könyökkel harcolódik ki, mint a jelenkorban, a jelenlegi államalakulatok
esetében. Tisztán kell látnunk, hogy ez a két tényezõ, a bölcsesség és a hatalom
hierarchikus, nem pedig demokratikus kapcsolatban áll egymással. Ez azt jelenti,
hogy nem lehet a sorrendjüket megcserélni, az alá-fölé rendeltség kettõjük
között teljes mértékben megszabott. Csak egy bizonyos határig érvényesülhet a
bölcsesség, mint legfontosabb erény: abban az esetben, ha ember és ember közötti
érintkezésekben kell döntenie az uralkodónak. Ha ezt meghaladó szintû a döntés,
például életet kell adnia vagy életet kell megvonnia, akkor az erre feljogosító
hatalom már csak fölülrõl nyerhetõ. Az életadás, ha kegyelmet gyakorol a király
illetve az élet elvétele, hogyha a kegyelmet megvonja, ezek a kiváltságok nem
adódhatnak embertõl. Ilyesmi nyilvánvalóan csak fölülrõl adódhat, és ez a
középkorban teljesen magától értetõdõ ténynek számított. Mindezek ismeretében
most már elmondhatjuk: az, hogy a magyar Szent Koronán fölül latin nyelvûek a
feliratok, alul pedig görög nyelvûek, egyértelmûen jelzi, hogy az alkalmazott
nyelvek hierarchikus elrendezõdése, egymásra épülése kozmikus és egyszersmind
üdvtörténeti rendet tükröz.
A következõ és ennél
valamivel súlyosabb kérdés az, hogy vajon a másik három különbözõség ezzel az
elsõvel összhangban van-e, vagy ettõl teljesen független, véletlenszerû. Mert ha
véletlenszerû és nincs összhangban ezzel az elsõ, alapvetõ kettõsséggel, azt
kell mondjuk, tényleg lehet, hogy véletlenül állt így össze a koronánk, az egyik
részét az egyik helyen és egyik idõpontban készítették, a másikat a másik helyen
és idõpontban. De azt máris elõrebocsáthatom, hogy bizony nagyon szoros az
összefüggés a négyféle kettõsség között.
A második
ilyen kettõsség ugyanis abban ragadható meg, hogy az alsó korona-részen
valamennyi szentnek csak a fél alakja látható, a felsõ részen viszont csakis
teljes alakos képeket látunk. Tehát az apostol alakok valamennyien tetõtõl
talpig ábrázolódnak. Mármost itt kezdhetnénk fölfigyelni arra, hogy azért ez nem
egészen ilyen tiszta ügy, hiszen az elülsõ pártázat középsõ elemében
a
Pantokrátornak nevezett - a világmindenségen uralkodó, hogyha le akarom
fordítani ezt a szót - Krisztus teljes alakban szerepel, jóllehet szigorúan az
alsó korona-részhez tartozik. Ugyanabból az anyagból is van kivágva a
párta-eleme, ezt a legutóbbi ötvösvizsgálatok, Papp László és Péri József
vizsgálatai derítették ki. Ami azt jelenti, hogy nem általános érvényû ez a
második típusú kettõsség, hanem van egy átkötõ személyiség, ez pedig Krisztus
személyisége, aki a felsõ rendet lehozza a földi világba, de attól még megõrzi a
fenti világhoz való tartozás arányrendjét. Tehát a teljes alsó testével együtt
szerepel.
Mármost vajon mi köze lehet mindennek,
illetve van-e egyáltalán köze ahhoz, hogy a felsõ korona-rész a hatalom
szférája, amely felülrõl adatik, az alsó rész pedig a bölcsesség szférája, amely
viszont ember-ember közötti kapcsolatok igazgatására képesít? Hát természetesen.
Akárhová keltezzük a Koronát, a képi program kialakítása mindenképp a középkor
derekára fog esni. Ebben az idõben - és nálunk a népmûvészetben a mai napig -
alapvetõ szabály, hogy az emberi testen belül három szint van, három egymástól
nagyon határozottan megkülönböztetett „emelet". A nyakvonallal és az övvonallal
választódik el egymástól ez a három réteg. Ami a nyakvonalon felül van, az a
szellemiség szférája, a szellemiség birodalma. Ami a nyakvonal és az övvonal
közé esik, az a lelkiség birodalma, és ami az övvonal alatt van, az a testiségé.
(A kéz általában a lelkiség szférájában mozog.) Ez a hétköznapi életben azt
jelenti, hogy a középsõ szint a lelkesedésnek, tehát az érzelem, a hangulat,
esetleg még az indulat megnyilatkozásának a birodalma. A felsõ emelet az
értelemé, a földszint pedig a testiségé, az ösztönvilágé. Ez egy példásan tiszta
rendszer, külön tanulni sem kell, egyszerûen rá lehet ismerni. Na most ez azt
jelenti, hogyha valakit csak derékig ábrázolnak, ott valami gond van a
testiséggel. A középkorból ismerünk olyan ábrázolásokat, amelyek egyetemi
hallgatókat figyelmeztetnek rá, a klasszikus ókorból vett példákkal, és ezt
rajzon meg is jelenítik - nagyon ötletes, szellemes rajzok ezek -, hogy
tanulhatsz te, fiam amennyi beléd fér, évtizedekig is, ha kell, elnyerheted a
legmagasabb tudományos minõsítést, a test kísértéseivel szemben akkor is
fölvértezetlen maradsz. Soha olyan oktondi ki nem jött az egyetemi padsorokból,
aki ezzel tisztában ne lett volna, hacsak nem volt nagyon buta. (Nota bene:
akkor is mûködött a kontraszelekció, ha talán nem is olyan eredményesen, mint
ma!) Mindenesetre óva intették a nebulókat: nehogy azt higgyék, hogy a
megtanulhatón túl többet is tud adni az egyetem. Akármit híresztel magáról, nem
teljes tudást ad, hanem csak jólértesültséget, ez pedig két merõben különbözõ
dolog.
Mármost ez azt jelenti, hogy ahol a görög
nyelv használatához kötött bölcsesség a legfõbb erény, ott a test még veszélyek
forrása. Ezért nem kerülhet ábrázolásra. Fölül, egy megtisztult világban, a test
már nem veszélyek forrása, nyugodtan ábrázolható. De ha közelebbrõl megnézzük
ezeket az apostol-ábrázolásokat, kiderül, hogy nincs is övük. Itt már nincs
külön testiség és lelkiség. Ez már az átlelkesített test, a feltámadott test
megjelenítése.
Ha a második szempontot ellenõrizni
akarjuk - és hát nem árt majd ellenõrizni minden egyes szempontunkat -, akkor
célszerû megnézni azokat a felsõ koronarészen látható apostolképeket, amelyeket
a pártázat egy-egy eleme félig vagy egészen eltakar. Két ilyen kép van. Az egyik
a hátulsó részen, ezt ma Dukász Mihály császár zománcképe takarja el, pontosan a
nyakvonaláig.
Amennyiben
az elõbbi feltételezésünk helyes - hiszen itt végig feltételezésekrõl van szó,
ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni! -, ennek az apostolnak valami vétsége kell
legyen, amit szûretlenül nem lehet beengedni az emberlakta világba, és ez a
testiségével függ össze. Hiszen ezt takarják el, a szellemiségével minden
rendben van. Az elülsõ részen lévõ Pantokrátor Krisztus-kép pedig teljes
egészében eltakar egy másik apostolt. No most így ez tûnhet véletlenszerû
szerelési hibának is, így is szokták magyarázni. A hivatalos vonalban erre mind
megvan a magyarázat: eredetileg itt két különálló korona volt, az egyesítést
sebtiben, ügyetlenül csinálták, így eltakarták az egyikkel a másikat. Persze,
hát ez a legegyszerûbb, legkézenfekvõbb magyarázat. Én nem azt mondom, hogy az
ilyenfajta okfejtések logikátlanok, hanem azt mondom, hogy szûklátókörûek. Erre
alkalmazhatjuk a bibliai passzust: legyen neked a te hited szerint! Ez a tudós
generáció nem is érdemel többet. Mert neki ez elég is, boldog is vele, legyen is
boldog. Én azt hiszem, hogy ez nem hat dehonesztálónak, de akár annak hat, akár
nem, ezt egyszer ki kell mondani.
A hátulsó
apostolkép, most már elárulhatom, Tamás apostolt ábrázolja, és gondolom, ezek
után leesnek a tantuszok is, hiszen pontosan Tamás az az apostol, aki érzéki
típusú bizonyítékot kért valamire, ami érzékfölötti. Tudniillik a feltámadás
tényére. Ha ez a tulajdonsága szûretlenül kerül be az emberi társadalomba, abból
nagyon nagy bajok fakadnak. Ezeket a bajokat ma már a szagukról ismerjük, hiszen
velük van tele az életünk. Az elülsõ részen pedig Szent Bertalan az az apostol,
akit teljes egészében eltakar az elõtte lévõ Pantokrátor-kép, és itt megint meg
lehet kérdezni, vajon mi volt az a vétség, amit viszont teljes egészében ki kell
szûrni az emberi társadalomból. Tehát a szellemi szinten is. Ennek nagyon komoly
vétségnek kellett lenni, hát az is volt. János evangéliuma írja le, mindjárt az
elején, ahol elhívják az apostolokat, hogy az egyik társa szólt ennek az ott
éppen Náthánáel néven szereplõ Bertalannak, hogy hát gyere el, hiszen itt a
betegek gyógyulnak, halottak támadnak fel, tehát eljött a Messiás. No most, ha
ezt Tamás hallaná, akkor mit mondana? Azt mondaná, hogy hiszem majd, ha látom.
Tehát neki egy érzéki tapasztalás kellett ahhoz, hogy a hite mûködésbe lépjen.
De itt Bertalanról van szó, Bertalannak nem elég az érzéki tapasztalás.
Egyáltalán nem is igényli az érzéki tapasztalást, hanem olyan értelmû választ
ad, hogy Galileából nem jöhet Messiás. Tehát õ jobban tud, õneki van egy készen
kapott tudásanyaga, és ezek után támadhatnak föl a halottak, gyógyulhatnak a
betegek, õt ez abszolúte nem érdekli. Szeretném, ha észrevennénk, hogy ma ez a
legnagyobb veszély. Ha ez szûretlenül érkezik be az emberi társadalomba, akkor
jönnek a vörös könyvek, amelyeknek a nevében milliókat lehet kiirtani. De nem
kell feltétlenül a mából venni a példát. Visszamehetünk nyugodtan fél évezredet
és akkor egy szép fekete könyv tûnik a szemünkbe, címlapján arany kereszttel,
átmegy vele valaki az óceánon, és kiirtat a nevében fél földrészt. És mind a
kettõ dolgozik ma is: a vörös könyv is és ez a fekete is. Tehát nagyon kell
vigyázni, mert amiket mi véletlenszerû elbarkácsolásnak tekintünk a Koronán,
azok a mozzanatok nagyon komoly üzeneteket hordozhatnak, már annak, akinek az
ilyenek valók. Aki lezárja a dolgot, azzal, hogy meg se nézem, meg se vizsgálom,
az pontosan a Szent Bertalan-effektusba csöppen bele: õ jobban tudja, hogy az
alsó korona-részen azért mellkép a mellkép, mert ott és akkor, Bizáncban, a
császári ötvösmûhelyben éppen olyat lehetett kapni, fölül meg azért egész alakos
az egész alakos, mert ezt Nyugat-Európában így csinálták szériában. Tehát
megoldja a kérdést anélkül, hogy a felszínénél tovább jutott volna. Az
ilyenekkel nem lehet vitatkozni, de nem is szabad vitatkozni, mert nekik most
eddig terjed a tájékozódásuk. Itt tartanak. Lehetnek õk ettõl nagyon
becsületesek, nagyon értelmesek, nagyon tisztességesek. Majd ha eljön az ideje,
akkor õk is elgondolkodnak a mélyebben fekvõ
dolgokon.
A harmadik különbség a két korona-rész
között a zománctechnikában mutatkozik. Az alsó részen egy tepsiszerû mélyedésbe
kerül bele az emberalak, ezen a tepsin belül rekeszeket alakítanak ki,
aranyszalagocskákkal választják el egymástól az egyes színeket, a háttér pedig a
feliratoktól eltekintve amelyek szintén zománcozottak maga a hordozó aranylemez.
A felsõ korona-részen viszont, az apostol-ábrázolásoknál, végig az úgynevezett
telizománc technikát alkalmazzák. Itt nemcsak a figura és a felirat zománcozott,
hanem a háttér is. Sõt nagyon érdekes motívumok vannak ott, amelyekkel
sajnálatos módon egyáltalán nem foglalkoznak a diplomás korona-kutatók. Holott a
felsõ korona-részen a teljes zománcozott felületnek körülbelül a fele a
hátterekre esik. Tehát az az üzenet, amely bennük rejlik, semmiképpen sem
elhanyagolható.
Ahogyan az elõzõ, a kettes pontnál az
elülsõ-alsó Pantokrátor volt a kivétel, a maga egész alakos megmintázásával, úgy
a harmadik tételnél a felsõ Pantokrátor a kivétel.
Itt
telizománcot kellene találnunk ehelyett azonban azt találjuk, hogy a hordozó
aranyalap végig megmutatkozik a háttérben, mintha csak az alsó korona-részen
járnánk. Mit jelent a pantokrátori cím - azon túl, hogy Világbíró, vagy a
Világmindenségen Uralkodó -, attól függõen, hogy az alsó vagy a felsõ emeleten
jelenik meg? Az alsó részen testi mivoltában tûnik elénk, a felsõ részen emberi
szem számára láthatatlanul van jelen, hiszen a királyt senki sem kérheti meg
arra, hogy ugyan már hajtsa le a fejét hadd nézzem meg, mi van a búbján. Tehát
az eredeti jogrend szerint teljes lehetetlenség, hogy hétköznapi ember
közvetlenül megtapasztalja mi van a Korona tetején. Ezt két személy tudhatja
csupán (a koronaõrökön kívül, akikrõl késõbb még lesz szó!), és ezek közül egyik
sem a király. Az egyik a világi hierarchia csúcsán álló személy, a nádorispán,
aki a koronázási szertartás alkalmával párnán viszi a koronát. Ilyenkor, ha
éppen kedve telik benne, hogy nézegesse, megnézheti. A másik pedig az egyházi
hierarchia feje, az esztergomi érsek, mert hivatalosan és szabályszerûen csakis
õ koronázhat. Tehát õ a koronázás aktusában ugyancsak megnézheti. De hát õ
nyilvánvalóan tudja is mi van rajta. Mindenesetre a kétféle Pantokrátor együttes
jelenléte a koronán ez az egyik legsúlyosabb vádpont a Korona úgymond
barkács-jellege témakörében. Elég lett volna egy is - ezt kb. így fogalmazza meg
a jellegzetesen mai észjárású mûvészettörténész, történész vagy régész kolléga.
A másik ilyen vád direkt megfogalmazásban is úgy hangzik, ahogy az imént
idéztem, hogy tudniillik minek kellett egy ilyen fontos képet, mint egy
Pantokrátor, olyan helyre tenni, ahol nem is lehet látni. Ez az okoskodás
nyilván teljesen érthetõ és logikus egy mai észjárású ember számára. Csak egyet
ne felejtsünk el. Ugyanaz az egyháztörténész, Kovács József, ugyanabban a
cikkében nagyon szépen levezette már, hogy itt kétféle kifejezõdési módjáról van
szó a teremtõ erõnek. Alul a föld felé közvetített emberszabású , a Fiúban
testet öltött teremtõ erõ jelenik meg amire egyértelmûen utal a mellette lévõ
két névjel, az IC és az XC. Fölül pedig a Nap és a Hold, a nappal és az éjszaka,
a világosság és a sötétség jelei között jelenik meg a Pantokrátor, nincs
névfelirata, ami egyértelmûen arra utal, hogy itt az elsõ gesztusában
megjelenített teremtõ erõ vagyis az atyai tulajdonságrendszer jelenik meg. Most
arra lehet rákérdezni, hogy ugyan már, hát akkor miért nem a teremtõ Atyát
ábrázolták, miért ugyanaz a figura jelenik meg fönt is, lent is? Nos, nem árt,
ha tudjuk, hogy az Atya, mint olyan, ábrázolhatatlan. Csak a reneszánsz, de
különösen az ellenreformációs barokk vezette be azt az eléggé sete-suta
gyakorlatot, hogy ha hosszú szakállú õsz embert látok, az az Atya, ha rövidebb
és fekete szakállút, az a Fiú, és a kettõt külön is lehet ábrázolni, sõt az
Atyát a Fiútól függetlenül is. Hát ezt a gyakorlatot nem akarom itt
minõsíteni... Mindenesetre a középkorban ilyesmirõl szó sincs. Hanem az a tétel
érvényesül, hogy az Atya a földi világ számára a Fiúban jelenti ki magát. Ez
pedig azt jelenti, hogy ha valaki mégis kíváncsi, és azt mondja: én azért is
megnézem, milyen az Atya, akkor az, ahogy mondani szoktuk, arcára zuhan, ugyanis
az Atyát is a Fiú képében láthatja csak, emberi szem nem tudja a Teremtõt a maga
sûrített mivoltában fölfogni. Ez annyira közhelyes dolog, hogy azon kell
csodálkoznunk, miért nem lehet mindjárt elsõ látásra-hallásra
megérteni.
Mindebbõl viszont, amit eddig elmondtam,
az is kitûnik, hogy ahol a legmagasabb pontra érünk, ott nem szûnik meg a
személyesség. Ugyanis amit itt technikai fogás és azon belül mutatkozó kettõsség
címen kapunk az korántsem csak technikai fogás. Itt arról van szó, hogy az
individuális megjelenés, az, hogy én a környezetemtõl élesen elválok, ez csak a
földi életre jellemzõ. Ehhez földre kell születni. Amikor még csak útban vagyok
a teremtõ központtól lefelé, a föld felé, vagy visszaútban vagyok, akkor ez a
fajta kötöttségem megszûnt. Nem individuális létem van, hanem egyetemes létem
van, és ott, abban a közegben, egy kozmikus fényjátékban én egyetlen komponens,
egyetlen összetevõ vagyok csupán. De ugyanazokból az alapelemekbõl épülök föl,
mint a környezetem. Nincs individuum abban az értelemben, ahogy a földi,
hétköznapi létben találkozunk vele. Amint azonban a legmagasabb szintre érek, a
kétféle lehetõségnek a szintézisét kapom. Ez az, amit a mai, túlracionalizált
világban olyan nehezen értünk meg: hogy’ lehet az, hogy az Isten egyszerre
végtelen és személyes? Itt megáll az ész! Ha személyes - így okoskodunk -, akkor
nem lehet végtelen. Ha végtelen, nem lehet személyes. Nos, ha ennyire okos az
érvelõ, hát akkor legyen neki az õ hite szerint. Mindenesetre ez a képzetkör,
amelyik a magyar Szent Koronában kifejezõdik, nem a mi formállogikai alapon
konstruált várakozásainkkal, hanem a középkor felfogásával van szinkronban,
amely szerint bizony egyszerre személyes és végtelen természetû az Isten. Ha nem
lenne személyes, nem lehetne közvetlen kapcsolatot teremteni vele, olyan
tulajdonságai révén, amelyek bennünk is megvannak. Mármost ez nem teológia óra -
és én igencsak botcsinálta teológus is lennék -, de hát bizonyos hittételek itt
megfogalmazódnak, és viszont vak sem vagyok, tehát ezeket észre kell
vennem.
Mint ahogy azt is észre kell vennünk, hogy ez
a három eddigi tételünk végeredményben nem három tétel volt, hanem ugyanazon
tételnek háromféle vetülete. Más szóval: nem egymástól független ez a háromféle
különbözõség, hanem ugyanazt mondja el háromféle módon, mégis egymással
összhangzatosan. És akkor még nem is beszéltem a
negyedikröl.
A negyedik féle kettösség pedig éppen
az, amelyet legörömestebb s talán leghamarabb észrevesznek a laikusok. Azt
tudniillik, hogy az alsó korona-részen a látványhûség sokkal közelebb áll a
hétköznapi tapasztalatunkhoz mint a felsõ részen. Tehát látványhû ábrázolást
látunk alul, egészen odáig, hogy még a pszichológiai finomságok is ábrázolódnak,
fönt pedig egy elvont emberkép fogalmazódik meg. Na most ezt már magyaráznom sem
kell, gondolom, hiszen ez a fajta kettõsség a fenti, 2-es számú tételünkbõl
egyenesen következik. Itt ugyanis nem arról az apostoli tulajdonságról van szó,
amelyik úgy jelentkezett, hogy az apostol éppen a Genezáreti-tó partján taposta
a homokot. Az a hétköznapi, földi élete volt. De azt már a bibliai szöveg is
hangsúlyozza - maga Jézus mondja az apostoloknak! -, hogy „ti nem ebbõl a
világból valók vagytok". Ez az a létforma, amelyben közvetíteni lehet a teremtés
forrásától lefelé, az emberi élet színtere felé.
Aki
ezek után is úgy gondolja, hogy az említett négyféle különbség mégiscsak azzal
magyarázható, hogy az egyik korona-rész ekkor és ekkor, itt és itt készült, a
másik meg egy másik helyen, más idõpontban, annak tényleg legyen az õ hite
szerin. Én nem mondom, hogy nincs igaza, de azt hiszem, hogy messze-messze nem
ez a leglényegesebb tétel Korona-ügyben. Itt az üzenet a leglényegesebb tétel,
és ezt a koronát mi már csak így, a maga definíciószerû kettõsségében ismerjük.
Mint említettem, sem áttételes, sem közvetlen utalás nincs arra, hogy valaha is
két különálló egységként, egymástól függetlenül mûködött volna. Elõször 1790-ben
merült föl ilyen ötlet. Egy orvosprofesszor, és itt minden szó fontos, egy
orvosprofesszor - Weszprémi Istvánnak hívják - leolvassa az alsó korona-rész
feliratait. (Pontosabban: nem õ maga olvassa le, hanem egy megnevezhetetlen
barája, de ez nem tartozik szorosan a témánkhoz.) És megdöbbenve tapasztalja,
hogy ott egy névvel jelölt, de évei szerint is ismert bizánci császárt talál,
VII. Dukász Mihály személyében (uralkodott 1071-tõl 1078-ig),
alatta
pedig két olyan kép van, amelyet szintén azonostani tud egy társ-császárral,
Konsztantinosszal, illetve Gézával, a mi I. Géza királyunkkal, aki kortársa volt
ennek a bizonyos Dukász Mihálynak.
Itt a
gondolattmenetünk egy kicsit eltávolodik majd magától a Koronába rejtett
üzenettõl. Egy kicsit, de nem nagyon. Ugyanis: az elsõ gondolat, ami fölmerül az
emberben, amikor ezeket hallja, az az, hogy 1790 elõtt szó sem esik Dukász
Mihályról a koronánkkal kapcsolatban. 1613-ban viszont egy koronaõr, aki
hivatalból kellett hogy lássa, sõt minden koronázás elõtt és után szögrõl-szögre
megvizsgálja a Koronát, tehát tulajdonképpen az egyetlen olyan polgári
személyiség, aki hitelesen tanusíthatta, mi van a Koronán vagy mi nincs, ez a
koronaõr, akit Révay Péternek hívtak, leírta, hogy ekkor mi látható a Koronán
elöl és hátul. Gondolom, meglepõen fog hangzani - pedig ezt a tényt nagyon
régóta ismerik a mûvészettörténészek, a történészek és a régészek -, itt nem
Dukász Mihályt írja le, bár félreérthetetlenül megmondja, hogy ki látható a
hátsó oromzti elemben. Szûz Mária képe van ott. Tehát elöl a Pantokrátor
Krisztus képe, hátul pedig 1613-ban Szûz Mária képe. Azt hiszem, ez a tény nem
nagyon szivárgott be a köztudatba, bár újabban már akadnak, akik tudomást
vesznek róla, sõt komolyan is veszik. Mindenesetre az a zománckép, amelyik ma a
helyén van, teljes magasságának 26 %-ával túlnyúlik az eredeti foglalaton. Azon
az eredeti foglalaton, amelyik megvan ma is mögötte. Miután ilyen módon -
merthogy ennyivel nagyobb - nem lehet beletenni a Dukász-képet a foglalatba,
kénytelenek voltak szegeccsel a foglalat elé rögzíteni. Na most egy olyan
koronán, amelynek a készítõi mesterfokon tudják, hogyan kell foglalni -
egyáltalán, szokjunk hozzá, hogy mesterfokon vannak megoldva a dolgok a Koronán,
ami elsõsorban a zománcokra vonatkozik, de egyébként is! -, ott ilyen
barbárságot tényleg nem csinálnak, de nincs is ok rá. Magyarul: volt valami
ebben a fogllatban, csak azt egy adott pillanatban kivették belõle és miután az,
amit a helyébe akartak tenni, nem fért bele, kénytelenek voltak szegeccsel eléje
rögzíteni. A szegecs nem fogta meg, úgyhogy végül is az, ami ma tartja, nem a
szegecs de nem is az a másik szegecspár, amelyet valamikor megpróbáltak fölül
beleerõltetni. Ferenc József koronázása elõtt, 1867-ben lágyforrasszal,
szaknyelven szólva „cinezéssel" rögzítették a Dukász-lemezt az alatta lévõ
foglalathoz. Most ez tartja. Egyébként zötyögne és iszonyatos zörejt csapna
koronázáskor, mondjuk a kardvágás emelkedett
perceiben.
Mármost miért olyan nagy gond ez? Azért,
mert a Koronával kapcsolatos mai egész tudományos vélekedéshalmaz azon az egy
„fix" alapon nyugszik, hogy Dukász Mihály mikor uralkodott. Ha én ezt az egy
adatot kihúzom a Koronából - mert ki kell hogy húzzam, nem azért, hogy a
bajszukat cibáljam a tudós kollégáknak, hanem azért, mert nem oda való! -, akkor
két évszázadnyi, sok-sok munkával összehordott kártyavár omlik össze. Most
nagyon durva példát mondok: hogy ha holnap Clinton úrnak a zománcképét ide
beteszem, alája balra Kuncze úrét, a túloldalra pedig Horn úrét, akkor
holnapután errõl a díszes együttesrõl el tudom híresztelni, hogy ma készítették
az Egyesült Államokban, és alattvalói hûsége jutalmául kapta Horn úr, Kuncze úr
asszisztálása mellett. A neveket természetesen csereberélhetjük, az eredmény nem
változik, a példa példaértékû marad. Hogy ez miért és miként nem jut eszébe
történészeinknek, mûvészettörténészeinknek, régészeinknek?... De még az
ötvösöknek sem, mert még az ötvösvizsgálat anyagában is állandóan úgy
hivatkoznak Dukász Mihályra, mintha bármit meg lehetne vele határozni. Pedig
semmit sem lehet vele meghatározni! Egész egyszerûen nem tartozik a Koronához!
És ezt már az aranymûves csoport, amely nem tévesztendõ össze az ötvöscsoporttal
- tehát az aranymûves csoport, amelyyiknek a vezetõje Lantos Béla volt, Ludvig
Rezsõ és Poór Magdolna voltak a tagjai, az írnoka pedig, aki késõbb önálló
kutatásaival híressé, idõnként hírhedtté tette ezt a vonalat, Csomor Lajos -,
nos, õk négyen már az elsõ összefoglalóik óta egyfolytában, minden
publikációjukban külön-külön is hangsúlyozzák, hogy ezzel a képpel semmit nem
lehet datálni. Vagyis a Dukász Mihály-kérdés leválasztandó a Korona-kérdésrõl.
Egyet lehet megkérdezni: hogy mikor került oda, cserejátékosként, és milyen
célból?
Itt azonnal megszólal bennem a kisördög,
remélem, most elõször és utoljára hogy tudniillik vajon tudja-e, aki ezt a
kérdést fölteszi, hogy akármit válaszolok rá, annak nem lesz közvetlen
vonatkozása az eddig elmondottak igazságtartalmához. Tehát ha én most nem tudnám
megmondani, miért szerelték le és mikor a Mária-képet, az akkor is tény marad,
hogy a Dukász-kép másodlagos, és akkor is tény, hogy valamilyen átprogramozás
céljából helyezték ide. Erre kénytelen vagyok utalni, mert ha én most
történetesen egy hipotézissel, tehát egy újabb feltételezéssel válaszolok, akkor
erre azt mondhatja az ellenfél: na látod hát te se tudod megmagyarázni a
helyzetet. Na és, és ha nem tudom? Akkor attól most a Dukász-kép bele fog férni
a foglalatába? A tény akkor is tény
marad!
Mindenesetre tényként kell elfogadnunk, hogy
1613-ban itt még Szûz Mária képe van. És most minden szót külön hangsúlyozva ki
kell mondanom: okunk van rá, hogy higgyünk Révay Péternek, a koronaõrnek! Ezt
azért kell ennyire hangsúlyoznom, mert évek óta valóságos kampány folyik
„szakmai körökben" Révay Péter hiteltelenítésére. Makacsul és hihetetlen
intenzitással. Ez a szerencsétlen ember foroghat a sírjában, holott az egyik
legpróbáltabb becsületû férfiú volt a magyar történelemben, akinek szolgálata
alatt kétszer is gazdát cserélt a Korona. A Bethlen Gábor-féle szabadságharc
ideje ez, a nagyságos fejedelem is birtokba vette a koronát, õneki is ki kellett
venni a ládájából, meg kellett mutatni, majd visszatenni. Utána, amikor Bethlen
Gábor a békekötés értelmében visszaszolgáltatta az akkori Habsburg uralkodónak,
megint ki kellett venni és ellenõrizni. És mindenütt ott volt Révay Péter, és
mind a két szembenálló fél elismerte a hûségét. Ezt az embert hazudozással vagy
azzal megvádolni: ó, nem is látta, csak valamit írt, mert jól hangzott - ez
valami hihetetlen arcátlanság. Szóval egyszerûen már én is felháborodom, pedig
nem is vagyok Révay Péter rokona.
Holott a dolog
borzasztóan egyszerû. Mivel is vádolják õt? Azzal, hogy biztosan más koronák
példájából vagy egyéb úgynevezett ikonográfiai programokból indult ki, amelyek
szerint ahol egy koronán elöl Pantokrátor Krisztus van, ott hátul Szûz Máriának
kell lenni. De hát egyetlenegy koronát sem ismerünk a miénken kívül, amelyik
ilyen lenne! Honnan szedte volna ezt az ötletet? Valami egészen infernális düh
csap ki azokból, akik Révay Pétert ilyen alantas módon igyekeznek lejáratni.
Bárki lehet, csak Szûz Mária ne legyen hátul! Ettõl az ember eleve gyanút fog:
miért olyan fontos nekik, hogy bárki, csak az ne, aki tényszerûen meg van
említve?
Hogy mindez úgy hat, mintha krimiben
olvasnánk? A Korona történetébe nem tudunk úgy belenyúlni, hogy ott krimivel ne
találkoznánk. Kétségtelen: maga az egész történet olyan, de hát nincs is több
ilyen korona. Egész egyszerûen nincs még egy eset, hogy egy ilyen tárgyszerûnek
látszó valami, ami tulajdonképpen valaki, ilyen mértékig közvetlenül lenne
összeköttetésben egy nemzetnek a sorsával. S azt se felejtsük el, hogy ez a
nemzet nem valamelyik félreesõ zugában lapul Eurázsiának, hanem Európa kellõs
közepén, a legjobban védhetõ és teljesen önellátó egységben, amely egyszersmind
kulcsa Európának. Ezt nem csak ma tudják - az más kérdés, hogy velünk óvakodnak
közölni! -, de mindig is tudták. Az egész eurázsiai térségben nincs még egy
ehhez fogható, jól védhetõ, s ugyanakkor elég tágas hely, amelyik tehát alkalmas
arra, hogy a benne élõ nép ki is fejlessze önmagát, hogy elég sokrétûen tudja
önmagát reprezentálni. Ez már a Szent Korona-eszméhez, illetve -tanhoz vezetne
tovább, de ezen a fonalon nem akarok most tovább
menni.
Visszatérve 1613-ba, bizony el kell fogadjuk
hitelesnek Révay Péter híradását, és amennyiben ezt elfogadjuk, utána 1790-ig
van egy tól-ig-ünk, amíg a csere létrejöhetett. Igen ám, de a Koronán nem lehet
csak úgy csereberélni dolgokat. Hiszen a koronaõri intézmény éppen ezért
szervezõdött. Ami azt jelenti, hogy csak a koronázás alkalmával találkozhat
bárki, beleértve a királyt is, a Koronával. Egyébként benne van a ládájában, és
nagyon jól elzárt helyen tartják. Ez azt jelenti, hogy van összesen öt évünk
arra, amikor ez a csere megtörténhetett. II. József, aki, mint tudjuk, nem
koronáztatta meg magát, tehát nem kötötték a magyar törvények, egyszerûen
rendeletileg kiviteti az országból a Koronát. Ez 1784-ben történik, és attól
fogva egészen a hazahozataláig, 1790-ig semmit sem tudunk róla. Ez alatt - és
csakis ez alatt az idõ alatt! - lehetett rajta képeket cserélni, anélkül, hogy a
nemzetnek tudomása lett volna róla. És hogy ez mennyire köztudott volt: amikor
hazahozták a Koronát, egy átvételi elismervénynek számító kettõs metszet készült
róla. Az egyiknek a felirata az, hogy „Ilyennek írták le eddig tudósaink a
magyar Szent Koronát", a másiknak pedig, amelyik már lényegében a mai állapotot
mutatja: „Mi ilyennek találtuk 1790-ben Febr. 16-ik napján". Ilyet akkor állít
ki az ember, ha nem az eredeti állapotában veszi vissza azt, amit kiadott a
kezébõl. Szerencsétlenségünkre a hátoldalát nem ábrázolták ugyanekkor. Vagy
ábrázolták, csak gondos kezek eltüntették ezt a rajzot, mint annyi más fontos
dokumentumot. Azt a részt, ahol a csere történt, elõször 1792-ben láthatjuk,
annak a Decsy Sámuelnek a munkájában, aki egy helyen elszólja magát. Leírja
ugyanis a mai állapotot, pontosan ezekkel az alakokkal, s ugyanakkor, mikor a
drágakövekrõl szól, és a hátulsó drágakõhöz ér, arról azt mondja: az, amelyik a
Szûz Mária képe alatt van. Tehát tudja, hogy ott Szûz Mária képe volt, de
ugyanakkor az aktuális helyzetet is leírja, mert akkor éppen közszemlére volt
kitéve a Korona, tehát láthatták, így aztán tudja, hogy ott már Dukász Mihálynak
a képe van.
1790-ben,
a Korona hazahozatalakor készült metszet, a korábbi, leírás alapján rajzolt és
az újabb, közvetlen látványélmény nyomán született ábrázolással (Lovag 1986.
nyomán)
Vegyük
észre: ezek azért nagyon súlyos dolgok! Nagyon nem mindegy, hogy én a túltengõ
érzéki tapasztalást vagy az ilyen irányban megnyilvánuló vágyat Szûz Máriával
takarom-e le vagy egy bizánci császárral! Ugyanis az érzéki tapasztalás
túlhangsúlyozását mindenkor, minden normális társadalomban a szüzességgel
kompenzálták. És ha az meg tudja szûrni, akkor nem válhat pusztító erõvé. Nem
tud egyeduralkodóvá válni. A jelenlegi helyzetben, ahogy a világ tudományossága
mutatkozik, ez a szûrõ nem mûködik. Amit érzékelek vagy meghosszabbított
érzékeim segítségével birtokba tudok venni, és amit ebbõl egy nagyon sivár, a
formállogikán alapuló racionalizmussal következtetni tudok, az létezik. Amit
nem, az nem létezik.S ha valaki mégis állítja, az ellen szankciókat alkalmazok.
Ma ez a gyakorlat. Érzékeljük, mennyire nem mindegy, hogy itt hátul, a
„hitetlen" Tamás fölött, ki helyezkedik
el?
Ugyanakkor nem közömbös az sem, hogy tisztában
vagyunk-e vele, milyen apostolok foglalnak még helyet a Koronán, a felsõ részén,
alul pedig milyen szentek. Ilyenkor az ember elsõ kérdése az, hogy honnan
kezdjük a sorolást? Általában azt szokták javasolni, hogy az alsó korona-részen.
Tipikusan rossz indulás, tudniillik ennek a koronának egyetlen úgynevezett
szinguláris pontja van - szinguláris pont az, aminek nincs párja -, ez pedig a
felsõ Pantokrátor. A Teremtõ. Ez a korona egyenesen a teremtéstõl adja a maga
képi programját. Ezt nem lehet alulról indítani. Ebbõl a teremtés-pontból
csordogál lefelé az apostoli hierarchián keresztül a teremtõi tulajdonság, és
fölül, a hatalom szintjén (gondoljunk a latin nyelvûségre!) két önálló emeletbe
rendezõdik. Mármost nagyon nem mindegy, kik kerülnek a felsõ emeletre,
közvetlenül a teremtõ erõ négy oldalára, mert ez az a legmagasabb szint, ahová
még el lehet jutni úgy, hogy közben egyszer azért taposta a lábunk a
Genezáreti-tó partját is. Ide az a négy apostol került, akik közül három
közvetlen részese volt annak az élménynek, amikor maga az Atya sugárzott át a
Fiún. Ez a három apostol Péter, János és Jakab volt (az idõsebb Jakab), maga az
esemény pedig a táborhegyi átváltozás, latin nevén transfiguratio. Ennél
közelebb nem lehet kerülni a teremtés forrásához. Egyetlenegy valaki került még
hasonló helyzetbe, a damaszkuszi úton, mikor közvetlenül a feltámadott Krisztus
hívta el, ez pedig éppen Pál apostol, a negyedik a keresztpántok felsõ
emeletének lakói közül. Tehát ezek helyezkednek el itt a legfelsõ szinten. S
mindegyiknek a tulajdonsága eggyel lejjebb ereszkedik, s ott érintkezik a földi
szférával. Akik a szembenézõ keresztpánton helyezkednek el alul, azokat már
láttuk. Tamásról és Bertalanról van szó. Mind a kettõ olyan tulajdonságot
képvisel, amelyik nem kerülhet be szûrés nélkül az emberi közegbe, mert irdatlan
nagy veszélyek forrásává válna. A másik két oldalon szûretlenül jöhet le az
apostoli tulajdonság. Most megint érdemes megkérdezni: kik vannak itt alul?
Ezek: András az egyik oldalon, õ Péter alatt van, tehát a király jobb keze
felõl, a másik pedig, bal oldalon, Fülöp. Mármost Andrást és Fülöpöt vajon mi
köti össze? Hát ha itt normális történelemtanítás folyna, akkor azonnal
rávágnák: az, hogy õk ketten a szkítatérítõ apostolok. Õk térítették meg a
szkítákat. Na most erre kérdezhetik, hogy akkor mit keresnek a magyar koronán?
Na hát épp ez az! Mit keresnek? Nyilván csak olyan népnek hozhatnak üzenetet,
amelyik önmagát szkítautódnak tartja. De nemcsak õ maga-magát, hanem a teljes
környezete, az ellenségei is, a barátai is. Vajon van-e még egy ilyen nemzet
Európában a magyaron kívül? Mert én nem tudok róla. Tehát adva van egy olyan
kozmikus, egyszersmind üdvtörténeti program, amely tényleg csak szkíta-utód
királynak szólhat. Az is viselte ezt a koronát. A magyar király. Mindehhez még
azt kell észrevennünk, hogy ez a program szûretlenül érkezik le. Tehát ami a
szkíta õsbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából, azt nem szükséges
megszûrni. Ez pedig nagyon fontos tétel. Mert kezdünk egyre több dolgot tudni
már errõl a szkíta õsbölcsességrõl, és úgy tûnik, hogy ezt tényleg nem kell
megszûrni, ha érvényesíteni akarjuk az emberlakta világban. Akár a maiban, vagy
éppen a holnapiban is.
Ami az alsó korona-részt
illeti, ott természetesen nem emeletenként rendezõdik el a képi program, mert
nincsenek emeletek, hanem páronként. És itt is ugyanolyan szép, tiszta rend
valósul meg, mint fent, egészen addig, míg a hátsó uralkodó-képmásokig el nem
érkezünk. Elöl a Pantokrátor Krisztus hozza le a földi közegbe a teremtõ
tulajdonságrendszert, ugyanis ezt az apostolok közvetlenül nem tudják lehozni.
Ahhoz földre kell születnie a teremtõ minõségnek, ember alakot kell öltenie, és
akkor tud szétáradni ez a tulajdonságrendszer, úgy, hogy ne semmisítsen meg
bennünket, de azért észrevegyük. Ne száguldjon át rajtunk anélkül, hogy tudomást
vennénk róla. Az elsõ lépésben arkangyali kettõs közvetít tovább: az egyik
oldalon
Szent
Mihály, a másik oldalon Gábriel. Gábriel az Annuntiatio angyala, õ örömhír
formájában hozza be a magasabb minõséget az emberi közegbe. Szent Mihály viszont
a már bekövetkezett, az örömhír ellenére bekövetkezett bajt orvosolja, véresen.
Tehát az egyik arkangyal pozitív módon munkálja a jót, a másik pedig a mégiscsak
létrejött rosszat metszi vissza. Ez egy szakrális királyság esetében egyensúlyos
szerepkör. Ha csak az egyiket alkalmazzuk, akkor kiszolgáltatjuk az országot az
önkényuralomnak, illetve az anarchiának.
A következõ
két kép Gábriel oldalán Szent Demetert, Mihály oldalán Szent Györgyöt jeleníti
meg. Itt már kezdhetjük érezni, hogy ezek a szentek nem véletlenszerûen kerültek
sem sorba, sem párba. Hiszen amit Szent Mihály az égben mûvelt, hogy tudniillik
a Sátánt sárkány képében letaszította - ahogy a Jelenések könyvében meg vagyon
írva -, lényegileg ugyanezt teszi egy emelettel lejjebb Szent
György.
Õ a
földszinten, a föld alól elõbújó sárkányt semmisíti meg. Tehát lehet látni, hogy
fokozatosan ereszkedünk lefelé, az égi környezetbõl a földi környezetbe. Ugyanez
történik a túloldalon. Míg az angyali üdvözlet angyala az örömhírt a legmagasabb
szinten jelenti be, addig Demeter egy olyan legenda-részlete révén kerül ide,
ahol börtönbõl, tehát föld alatti állapotából kiindulva térít meg egy
gladiátort, aki aztán, a térítés nyomán, gyõztes lesz a harcban. Vagyis Demeter
nem maga harcol, hanem a jó hír - „evangélium" görögül jó hírt jelent! -
továbbításával, illetve célba juttatásával tudja magasabb szintre emelni a
rendszert. Tehát máris tisztán lehet látni egyfajta logikát a szerepek
elrendezésében. És azt is, hogy mindkét oldalon fokozatosan közelítünk a föld
színéhez. Átkerülve a hátoldalra, két orvos-szent fogad bennünket. Ezek ikrek,
az egyik Kozma, a másik Damján, magyaros ejtéssel. Itt lehet tetten érni,
mennyire fontosak a pszichológiai finomságok ezen a szinten. Ha az ember
összeveti õket, nekik kellene a legjobban hasonlítani egymáshoz, hiszen
ikerpárról van szó. És valóban, nagyon hasonlítanak is, de a különbözõségek még
szembetûnõbbek, ha összevetjük õket. Kozma, aki a harcos vonulatban szerepel,
alulról néz fölfelé, õ az empirikus tudásszerzés képviselõje. A tapasztalatokat
részletrõl részletre rakosgatja össze, és így jut el egyfajta közelítõ értékû
tudásig. Ennek a tájékozódás-módnak a képviselõje az orvosok között ma a sebész.
A másik oldalon Damján egy csukott könyvre teszi a kezét, és fölülrõl lefelé
nézve mondja ki a már teljességében megismert igazságot. Ennek a gyakorlatnak a
késõi képviselõje a modern orvostudományban az a belgyógyász, aki soha nem nyúl
szikéhez, hanem - legalábbis elvileg - tudja a
dolgokat.
Itt minden részlet fontos. A zománckép
nagyon nehezen elõállítható képtípus, ráadásul ilyen pici felületen, szinte
hihetetlen, hogy ezt meg tudták csinálni, annyira finom munka. Aki ilyet csinál,
az semmiképpen sem tesz le véletlenszerû, hogy úgy mondjam, ingyen dolgokat, itt
minden apró részletnek jelentése van. És ezt meg kell szoknunk. Mert bennünket
egy idõ óta hozzászoktattak a firkálgató mûvésztípushoz, és az ilyennek a
mûveibe bele-bele csúszik egy-egy „ingyen" részlet, nem kell azt olyan komolyan
venni. Ez azonban a középkoritól merõben eltérõ alkotói attitûd. Ezt
visszavetíteni a Korona-készülés idõszakába - ez a legnagyobb balfogások egyike,
pedig igazán elég sok balfogás volt már a Korona-kutatásban. Én magam
készítettem rekeszzománcot, nagyon jól tudom, hogy ebben a mûfajban nem lehet
„tévedni" vagy éppen könnyelmûsködni. Az ember olyannak csinálja meg a mûvet,
amilyennek akarja. Pontosan olyannak. Ha nem úgy sikerül akkor újracsinálja.
Tehát itt nincs olyan, hogy megszalad egy kicsit a vésõ, vagy megszalad egy
picit a ceruza. Nem szalad meg!
Ezt már csak azért is
hangsúlyozni kell, mert a Korona feliratai bizony elég furcsák. Jó néhány olyan
feliratrészlet van, amelyet nem intézhetünk el azzal, hogy biztosan nem ismerték
jól a betûket, vagy hogy kicsit megcsúszott a rekeszhatároló szalag... Paulus
nevében például a két U betû merõben különbözõ módon mintázott. Pedig ezek
rekeszszalagokból vannak kihajtogatva. Egymástól két betûnyi távolságra
elfelejtette volna a mester, hogy az U-t hogyan írják? Nem érdekel senkit a
kérdés, illetve elintézik egy kézlegyintéssel: nehézkezû volt a mester. És ez
nem egyedülálló példa. Tamás nevében egy TL ligatúrát, azaz betûösszevonást
találunk. Sehol, soha nem írták Tamás nevét L-lel. Tehát nyilvánvaló: legalább
még egy jelentésréteg rejlik ezekben a feliratokban! Senki sem foglalkozik vele.
Mintha ott sem lenne.
Pál
apostol névfelirata a kétféle U betûvel, és Tamásé a T-L
betûösszevonással
A
legutolsó két alakhoz érkezünk a Korona alsó részén. Hát ez a kettõs bizony elég
sok vita tárgyát képezte és képezi ma is. Az aranymûvesek 1983-as vizsgálati
eredményeinek publikálása óta bekerült az irodalomba az a feltételezés, hogy
ezek a zománcképek másodlagosak a Koronán. Ez alapos feltételezés! A
Konstantin-lemez egyszerûen nem fér bele a foglalatába.
Szemmel
láthatólag úgy gyötörték bele, hogy tényleg csak az imádság tartja a helyén. Más
a formátuma is, mint a többinek. Azok álló formátumúak, ez fekvõ. Erre azt
szokták mondani, hogy ugyan már, csak nem fogunk milliméterek tört részén
vitatkozni? Nos, tetszik vagy nem tetszik ez pontosan az a mûfaj, ahol
milliméterek tört részén vitatkozunk. Nem mondanám, ha nem húsz éve dolgoznék a
Nemzetközi Zománcmûvészeti Alkotómûhelyben. Tehát én nem csak a szagát ismerem a
zománcnak, hanem azt is, hogyan készül. A másik, a Géza-lemez esetében viszont
elég alapos okunk van föltételezni, hogy körbenyírták. Egyébként azt az
állapotát tekintve, ahogyan ma látjuk, a Konstantin-lemez is biztosan körbe van
nyírva. Ennek megvannak a maga pontos bizonyítékai, de hát ezt nem akarom most
részletezni, mert hosszadalmas lenne.
Viszont van még
egy olyan kérdésünk a sok-sok tárgyalatlan kérdés között, amelyet feltétlenül
érinteni kell. Azoknak az apostoloknak illetve szenteknek, akik itt szerepelnek
legalábbis két létfokozatuk van. Az egyik az, amelyikkel cipõbe bújnak, ágyba
bújnak, esznek, isznak, és így tovább. A másik pedig, amelyik egyfajta virtuális
léthez köti õket, tehát jelenlévõ is, nem is, hiszen csak eszmeileg van jelen,
nem hétköznapi, fizikai értelemben. Mit értsünk ezen? Egészen egyszerûen
fogalmazva azt, hogy minden egyes szent jelent egyszerre legalábbis egy
történelmi személyt, és jelent egy dátumot a naptárban. Ez pedig nem ugyanaz az
aspektus, nem ugyanaz a megjelenési módja ugyannak a minõségnek. Mert amikor
valakinek a naptárban megtalálom a helyét, az azt jelenti, hogy egy évköri
rendben ismerem fel a szerepét, rendeltetését. Ez az évköri rend pedig a fény és
árnyék folyamatos arányváltozásának a ritmusára alakul ki, és ez voltaképpen a
Világ Világosságának a létformája egy éves keretben. Ez az úgynevezett szakrális
év vagy egyházi év. Ebben lesz értelmes egység, mondjuk egy Angyali üdvözlet a
tavaszi napéjegyenlõségen, rá három vagy négy nappal, és mert ez a fogantatásnak
megfelelõ aktus volt, innen kilenc hónapra - tessék ellenõrizni! -, december
21-étõl, a téli napfordulótól ugyanezt a három napot kell leszámolni, és a
negyedikre virradó éjjel fog megszületni a Gyermek. Tehát itt az évkör
tulajdonképpen ennek a Fény-Krisztusságnak a létezési közege. Azért kell mindezt
ilyen hosszadalmasan elmondani, mert manapság ezt nem nagyon szokták tudni.
Viszont mindez magától értetõdött egy középkori ember, akár egy egyszerû
templomlátogató ember számára is. Itt még nincs különválasztva a fénynek a
természettudományos aspektusa - mert ilyen akkor még nincs is, vagy csak
csírájában van -, és a vallási aspektusa. Ez egy és ugyanaz! Ha bejön a napfény
a templomba vagy akár az én szobámba, vele jön a Világ Világossága. Itt van,
jelen van. Jelenti általa magát. Most ezt borzasztóan nehéz egy szekularizált
államban elmagyarázni, mert hát egybõl a rekeszizmok kezdenek dolgozni. Szuverén
joguk természetesen a rekeszizmoknak, hiszen aki övön alul éli meg önmagát,
annak ez, mármint a leépítõ célzatú, bárgyú röhécselés a „természetes" létezési
formája. De egyet tudni kell! A Korona korában ez nem volt annyira
rekeszizom-tornáztató tétel, mint ma. Ez azt jelenti, hogy itt tulajdonképpen a
teremtés központjából érkezõ fényzuhatagnak különbözõ testet öltései, földet
fogásai elõször az apostoli minõségnek, majd tovább közeledve a föld felé, azok
az alakzatok, amelyekkel, illetve akikkel itt találkozunk. Nem erre az egy
mûtárgyra - ha most mûtárgynak tekintem a magyar Szent Koronát - jellemzõ ez a
komplex tér-idõbeli szemlélet, sõt nem is csak a középkorra. A reneszánsz
derekán Leonardo még úgy festi meg az Utolsó vacsorát, hogy a korabeli - és
egészen a XX. század végéig bezárólag a késõbbi - asztrológiai tankönyveknek
szabályszerû segédábrája lehetett. Annyira egyértelmûen az állatövi jegyek
fiziognómiai sajátosságai szerint vannak jellemezve az apostolok. S ebben semmi
vulgárasztrologizálás nincs, egyszerûen arról van szó, hogy középütt mint a
Világ Világossága, konkrétabban mint Sol Justitiae az Igazság Napja jelenik meg
Jézus, és az õ tulajdonságai bomlanak le, aszerint, hogy az adott idõszakban a
fény az árnyékkal milyen arányban van, péterséggé, jakabsággá, jánossággá, és
így tovább.
Leonardo
da Vinci Utolsó vacsorája az Igazság Napjának (Sol Iustitiae = Jézus Krisztus)
az évkörön való, különbözõ módú és mértékû szétsugárzását jeleníti meg, az
apostolok az egymásra következõ állatövi jegy-érvénytartamok megszemélyesítõi
(Beckerath 1984. nyomán)
Ez
tulajdonképpen pofonegyszerû dolog. Épp ezért meglepõ az a kifogás, amelyet
gyakran lehet hallani a laikusoktól is, szakemberektõl is, hogy tudniillik mit
kell ennyi mindent belemagyarázni egy „dísztárgyba" (értsd: a magyar Szent
Koronába). Én meg azt kérdezem: hogy’ lehet megállni, hogy az ember ne olvassa
le mindezeket? Valami kitûnõ óvszerük lehet a kedves kollegáknak, hogy soha
egyiküknek sem jutott eszébe leolvasni a zománcképekrõl a bennük rejlõ,
kifejezetten évköri-asztrálmítoszi hangszerelésû üzenetet? „Beleolvasni" nem
tudom ebbe a képrendbe a Talpra magyart. Tessék megpróbálni! Ez nem úgy van,
hogy elkezdek beleolvasni valamit, aztán ez meg szegény nem tud visszaszólni!
Dehogynem, egyfolytában szól hozzám! És ha csak egy jottányival odébb siklik az
értelmezés, egybõl visszarúgja. Nem lehet ráerõltetni. 19 kép, egymással
összefüggõ rendben - ezzel nem lehet szórakozni!
Ez
azt jelenti, hogy ha megkeresem az említett szentek dátumait a naptárban, akkor
egy nagyon érdekes rendszer körvonalai bontakoznak ki. Ezt a vallatást még
1979-ben kezdtem el, és azóta az ilyen irányú vizsgálódás egyfajta vezérfonala
lett a további Korona-kutatásnak. Van, aki nem hivatkozik rá, de használja az
eredményeit, van, aki hivatkozik rá, de nem használja, mindenesetre úgy néz ki,
hogy ez a megközelítés most már kitörölhetetlen nyomokat hagyott a Koronával
foglalkozó töprengéseken. Mirõl van szó egész konkrétan? Arról, hogy a képi
üzenet, amelyet eddig csak emeletenként, illetve páronként tudtunk értelmezni,
most tudva, hogy melyik szentnek melyik hónapban és azon belül melyik napon van
az ünnepe, sorba-olvashatóvá válik. Nem tudom, képesek vagyunk-e lemérni ennek a
ténynek a jelentõségét! Végül is ha egy üzenetet nem tudok sorba-olvasni, akkor
úgy járok, mint az anekdotában Bánk bán és fõurai: „a királynõt megölni nem kell
félnetek..." Nem tudom, hol van a vége az egyes mondatoknak. Nem tudom, hogy’
lehet az üzenetet úgy értelmeznem az életemben hogy a kis évkörben élvén - mert
ebben élünk mindannyian - hasznosítani is tudjam. Hogy konkrétan meg tudjam
élni.
Mármost ha a legkisebb változtatás elvét akarom
érvényesíteni - márpedig azt kell érvényesítenem, különben én diktálok a mûnek,
és nem a mû nekem -, akkor ez a sorba-olvasás nagyon érdekes vonulatot fed fel.
Pállal érdemes elindulni, õ a Vízöntõ havának a képviselõje a maga január 25-ei
névünnepével. A hónapok ugyanis akkori megfogalmazás szerint egy-egy ún.
állatövi jegyérvénytartamnak felelnek meg. Persze most erre is föl lehet
hördülni, hogy már megint asztrologizálunk. Csakhogy ne felejtsük el: a középkor
elképzelhetetlen a keresztény asztrológia nélkül. Olyannyira, hogy a nagy
katedrálisoknak a portálján mindenütt megjelenik a Zodiákus. Ez a mai fölfogás,
hogy kereszténység kontra asztrológia - egészen újkori jelenség, szülõje
a sötét tudatlanságon alapuló fundamentalizmus, a legrosszabb fajtából, amely
vetekszik az iszlám fundamentalizmus bigottságával. Tehát nagyon is ismerték a
középkorban ezt a rendszert, és az a feltûnõ, hogy a koronánkon megjelenõ
valamennyi szent névünnepe egy-egy ilyen értelemben vett hónap elsõ tíz napjába
esik. Hangsúlyozom: ilyen értelemben vett hónapról van szó! Nem a mai hónapok
elsejével indulnak az állatövi jegyérvénytartamok , hanem - akárcsak a mai
csillagászati hónapok - mindig a „normális" hónap 21-e táján, s tartnak a
következõ hónap 20-áig, legkésõbb 22-éig. Ezeknek az elsõ tíz napjába esnek
rendre a Koronánk szentjeinek az ünnepei. Összesen 19 figurális zománcképrõl van
szó, de ebbõl hármat le kell vonni, mert az Atya (felsõ Pantokrátor), a Fiú
(elülsõ-alsó Pantokrátor) és a Szûz-Anya ünnepei nem egy-egy naphoz kötöttek az
évkörben, hanem mintegy átitatják azt, elejétõl végéig átömölvén rajta. Tehát
összesen 16 képrõl beszélhetünk ebben a vonatkozásban. És még egy
„rendellenességre" föl kell figyelni: arra, hogy Fülöp ilyen tekintetben
kivételnek számít. Hogy miért, miért nem? - ez külön kérdés, mindenesetre
indokolható módon kivétel. Ez azt jelenti, hogy az itt ábrázolt szentek ünnepei
összhangzatos módon az elsõ tíz napjába esnek minden hónapnak. Ez pedig nagyon
fontos tétel, mert az ókor óta folyamatosan meglévõ asztrológiai tudás szerint
csak az elsõ tíz nap adja a szûretlen hónap-tulajdonságokat. Ha én egy szentet
egy hónap képviselõjévé akarok tenni, az elsõ tíz napban kell kijelölnöm a
helyét. Utána már átszûrõdnek egyéb jegytulajdonságok is a második tíz napon, és
a harmadik tíz napon egy harmadik jegy tulajdonságai. Ez nem valami „hú de
bonyolult" ügy, ha akár egy mai alapfokú asztrológiai tankönyvet kezünkbe
veszünk, abban is benne van. Mindenesetre ha ismerjük ezt a szabályt, akkor
azonnal belátjuk, hogy a Korona szentjei - Fülöp kivételével - mind-mind ilyen
„keveretlen" jegy-tulajdonságot képviselnek, így hát együttesük legalábbis egyik
jelentés-síkján az Állatövet, mint az emberlét földi kibontakozásához
nélkülözhetetlen, lényege szerint kegyelmi ajándékként mûködõ keretrendszert
jeleníti meg.
A magyar
Szent Korona „naptári rendje", a rajta megjelenõ apostolok és szentek névünnepei
alapján
Annak
idején, felkérésemre, egy ilyen rendszer spontán létrejöttének a valószínûségét
megpróbálták mérnök kollégák, illetve egy matematikus kollegina modellezni.
Elképesztõ valószínûtlenség jött ki. Körülbelül akkora a valószínûsége egy ilyen
rendszer véletlenszerû összeállásának, mint annak, hogy én két egymást követõ
héten ugyanazzal az öt számmal, és csakis én, megnyerem az öttalálatost a
lottón. Hát ebbõl a tényállásból már lehet következtetni. Ez arra figyelmeztet,
hogy nem jó önkényességet emlegetni ilyen bonyolult rendszerek értelmezésekor.
Mert hogyha nagyon bonyolult a rendszer és egy másik nagyon bonyolult
rendszerrel, mint amilyen például a jegyérvénytartamokból és
bolygó-viselkedésekbõl kirajzolódó asztrálmítoszi rendszer, hézagtalanul fedésbe
hozható, akkor ez „kemény" bizonyítéknak számít amellett, hogy a kettõnek akár
genetikus köze is lehet egymáshoz. Akkor már nem lehet azt mondani, hogy ez
bizonyítatlan hipotézis. És a Korona esetében errõl van
szó.
Ha pedig ezt a naptári rend szerinti, azaz
hónapról hónapra araszolgató körbejárást megcsinálom, akkor mint összetett
pályagörbe, egy gyönyörû kettõs spirál rajzolódik elém. Egyszerûen nem lehet
másképp végigjárni ezt a szent-sort. Ha Pál apostoltól indulok el, mint a
Vízöntõ képviselõjétõl, akkor a következõ „hónapszent" a Halak havában, Géza -
lenne! De hát, mint említettem, a Géza-kép minden valószínûség szerint
másodlagos a Koronán. (Sejtjük, hogy ki lehetett eredetileg a helyén, ezt a
kérdést azonban most nem részletezném, késõbb még úgyis vissza kell térnünk rá.)
A Halak után a Kos következik (Gábor), utána a Bika (György), utána az Ikrek
(itt megint csak annyit mondhatunk, hogy nem Konstantin, de hogy pontosan
ki, azzal egyelõre adósak maradunk), azután fölcsavarodik az útvonal Péterhez a
Rák havába, és visszatér az õsforráshoz. Nem lehet ezt a kanyart tovább a maga
irányában folytatni, mert akkor a többi kép nem fûzhetõ fel rá a hónapok
sorrendjében. Új indítás következik tehát. A második menet Jakabbal indul, õt
odafönt Fülöp és Bertalan követi, aztán az elülsõ-alsó Pantokrátor lesegít
bennünket az alsó részre, és máris Mihálynál vagyunk, a Mérleg havában. Innen
Kozmára, Damjánra lépünk tovább, mert abban a hónapban Mihállyal együtt hárman
vannak. Demeternél (Skorpió hava) újra följövünk a keresztpántokra, és kettõs
kanyarral, Andráson (Nyilas), majd Tamáson át felérkezünk Jánoshoz. (Az utóbbi
két apostol ünnepe a Bak havának elsõ tíz napjába, szaknyelven szólva
dekanátusába esik.) Ez lesz tehát az útvonal, ha sorba rendezzük a naptárban az
ünnepeket, amelyeknek a névadói jelen vannak a Koronán.
A
névünnepek évköri sorbajárásának teljes folyamatábrája jellegzetes kettõs
spirálvonalat ír le (a számítógépes kirajzolás Hervay Tamás
munkája)
Mármost
ennek a felismerésnek sok és súlyos következménye van. Kezdjük a
legkézenfekvõbbel. Képletünk segít abban, hogy megtaláljuk, kik lehettek
eredetileg az abroncs hátoldalán, a mai uralkodóképmások helyén. Erre ugyanis
nincs írott adatunk, vagy egyenlõre nem találtuk meg. Mindenesetre egyet tudni
kell: korántsem biztos, hogy ezek a képek elvesztek. Az eddigi kutatás végig
abból indult ki, hogy ó, már soha nem fogjuk megtudni, kik szerepeltek itt. Ez
az „ó, már soha..." - egyáltalán nem valószínû. Inkább az a valószínû, hogy „ó,
meg fogjuk tudni...", mert nem volt szokás kidobálni ilyen értékes képeket.
Tehát valamilyen másodlagos befoglalásban, valamelyik kincstárban, amelyik még
most nem publikus, nagyon valószínû, hogy föl fognak bukkanni. Van is rá jelzés,
hogy ez nem reménytelen dolog. De errõl majd
késõbb.
Az utolsó olyan kérdés, amelynek részletes
taglalása talán belefér még beszélgetésünk kereteibe, az a datálás kérdése:
mikorra tennénk a magyar Szent Korona készülését? Hát erre a mai hivatalos
kutatási vonal nagyon egyszerû választ tud javasolni. Az alsó korona-részt
Dukász Mihályhoz köti, figyelmen kívül hagyva, hogy ez a kép másodlagos a
Koronán. Kritika nélkül elfogadja azt a laikus személy által - hiszen egy orvos,
azaz „amatõr koronakutató" által - megfogalmazott tételt, hogy akiket ábrázolnak
a Koronán, azok feltétlenül egyszerre, egy idõben uralkodtak. 200 év óta
hurcolja magával ezt a batyut a mûvészettörténet-kutatás! Hát erre, mondanom sem
kell, semmi bizonyíték nincs. Ez a Konstantin, akit Weszprémi István debreceni
orvosprofesszor 1790-ben Dukász Mihály kortársaként és társuralkodójaként
„azonosított", lehet vidáman egy másik Konstantin is. Egyetlen kikötés van, hogy
bíborban születettnek kell lennie, mert ez szerepel a feliratában. Na de
ilyenbõl sem az az egy volt a bizánci történelemben! Sehol sincs megszabva, hogy
ezeknek egyszerre kellett uralkodniuk. És az a Geobitzasz, aki ott van a másik
oldalon - vagy ahogyan a hivatalossá vált olvasat javasolja: Géza -, ez sem
biztos, hogy a mi I. Géza királyunkkal azonos.
Ez is
lehet nyugodtan egy másik Géza. Hiszen a késõbbi, hiteles szövegekben nem is így
írták bizánci-görög nyelven a Géza nevet, hanem úgy, hogy Geitza, illetve Iatza
(Ioannesz Kinnamosz, Niketasz Koniatesz). Ami azt jelenti, hogy a Koronánkon egy
archaikusabb, régimódibb névforma jelenik meg, amelynek egyáltalán nincs párja,
analógiája a sok évszázados bizánci diplomáciai gyakorlatban. De ebbe most hadd
ne menjek bele, mert messze vezetne.
Ami biztos, az
az, hogy két abszolút megbízhatónak tûnõ úgynevezett terminus post quem
adódott eddig a hivatalos kutatásban. „Terminus post quem" azt jelenti, hogy
olyan idõpont ami után keletkezhetett csak az illetõ tárgy vagy
következhetett be egy esemény. Ezek nagyon fontos tételeknek számítanak a
történeti-mûvészettörténeti-régészeti kutatásban. Az egyik ilyen volt az 1070-es
évszám, hozzávetõlegesen (1075-öt szoktak javasolni). Ez Dukász Mihály és I.
Géza közös uralkodásának kezdetére utal. A másik az 1000-es év, ami elõtt nem
készülhetett a Korona, mert, úgymond, azelõtt nem volt Magyarországon
kereszténység. Ez egy teljesen fixnek, megrendíthetetlennek látszó dátum.
Legföljebb pár évvel korábbról lehet szó, ha feltételezzük, hogy Sylvester pápa
készíttette és juttatta Magyarországra a Koronát. Itt viszont egy nagyon súlyos
tételt kell kimondani, illetve most már inkább csak megerõsíteni. Nevezetesen
azt, hogy a pápának a Korona idekerülésével való kapcsolata erõsen
megkérdõjelezhetõ. Ezt több oldalról megtették már, történész oldalról a legjobb
megközelítés, megítélésem szerint, Váczy Péteré, és ráadásul elég friss. Már a
Korona hazatérése után fogalmazódott meg, és magyarul is olvasható a Történelmi
Szemlében. Õ ugyanis kimutatja, hogy az a nagyon kevés adat, ami a Rómából
történt koronaküldésre vonatkozik, vagy kétséges hitelû, vagy félreértésen
alapul. Ami a kétséges hitelt illeti, ez a legendának a késõi, 1110-1116 közötti
megfogalmazására vonatkozik, ahol ráadásul nem is említik név szerint a pápát.
Korántsem biztos, hogy Sylvesterrõl van szó. Akit viszont ugyanitt lengyel
királyként említenek, az nem Szent István és nem a feltételezett, illetve
sugalmazott koronaküldés kortársa! Tehát itt mindenképpen gond van. De ismerünk
egy kortársi történetírói beszámolót is, ez Thietmar von Merseburgnak a
beszámolója, csak itt valamit eltévesztettek a történészek, és ezt Váczy Péter
idézett írásában példás szakavatottsággal hozza helyre. Arról van szó, hogy az a
kifejezés, amelyik Thietmarnál szerepel, hogy ti. „coronam et benedictionem
accepit" - kötött jelentésû formula. Nem azt jelenti, hogy a pápa
tárgyszerûségében küldte volna Vajknak (a késõbbi Szent Istvánnak) a Koronát.
Ugyanezt a kifejezést használja Thietmar mûvének egy másik helyén III. Henrik
német király feleségével, Kunigundával kapcsolatban is, akinek pedig biztosan
nem küldött koronát sem pápa, sem más. Ez a szókapcsolat pusztán annyit jelent,
hogy egy koronázásra áldását adja a római egyház feje. A „corona" kifejezés
ilyenkor nem tárgyszerû koronára utal, hanem arra, amit Pál apostol így fogalmaz
meg: „végezetre eltétetik nekem az igazság koronája..." Ez azt jelenti tehát,
hogy a Koronának Rómából való származása, akár a felsõ rész akár az alsó rész
vonatkozásában, legföljebb áttételes módon érthetõ. De errõl majd késõbb
bõvebben.
Az 1000-es dátummal kapcsolatban van egy
másik komoly gond is. Az tudniillik, hogy a magyarság körében korántsem biztos,
hogy a Szent István-i térítéssel kezdõdött el a kereszténység. Ez megint nagyon
régi vitatéma, a reformáció kori egyháztörténet-írásban már komoly formában
megfogalmazódott. Debreceni Ember Pál egyháztörténetében külön fejezet szól „a
magyarok lelki állapattyáról" a Szent István-i térítés elõtt, és ahogy õ is
kimutatja, ma is nagyon valószínûnek tûnik, hogy a kereszténységnek nem a római
formáját értve ugyan, nem is a Bizáncban hivatalossá vált formáját, de létezett
a kereszténység közöttünk. És ez az a fejezet gondolatmenetünkben, amelyet ha
tovább részletezünk, kulcsot kaphatunk az olyan ábrázolások megfejtéséhez,
amelyekkel eddig egyáltalán nem foglalkoztak, mert az ún. „nagyegyház"
szempontjából nincs jelentõségük. Tehát tényleg létezik a Korona képrendjében
egy keresztény program, de az, alapjellegzetességeit tekintve, sem római
kereszténynek, sem görög kereszténynek nem nevezhetõ. Más szóval: ez a program a
judeokrisztianizmus két, egymással is vetélkedõ fõága közül egyiknek a
tanításrendszerébõl sem vezethetõ le. Ezt a képrendet a kereszténység egy
mellékágával lehetne elsõ közelítésben legszerencsésebben kapcsolatba hozni, bár
meg kell mondjam, ez is eléggé kockázatos vállalkozás, mert a római egyház
kifejezetten elítélõ hangsúllyal alkalmazta az egész középkoron át ezt a
terminus technikust. A manicheista vagy manicheus kereszténységrõl van szó. Az õ
sajátságos üdvtörténeti elképzelésük nem kizárólagos érvénnyel jelentkezik ugyan
a Korona képi programjában, de igen hasznos információkkal szolgálhat, mert a
manicheistáktól nagyon sok írott dokumentum maradt ránk. Ha ezeket alaposan
áttanulmányozzuk, akkor rádöbbenünk, hogy amit mi itt az elõbb mint évköri
szent-sorrendet végigjártunk, az tulajdonképpen a fény felszabadításának az
útvonala.
A fényfelszabadítás mûvelete két menetben
zajlik le. Az elsõ menetben olyan állatnak a testén szûrõdik át a fény, amelyik
négylábú, mégpedig tovább nem pontosítható négylábú állat. Ott látjuk Péter és
Jakab apostol képének a hátterében. A négylábú állat - ezt szintén a manicheista
hagyományból tudjuk - a tûz elemét jelölte. A második menetben azután a levegõ
elemét jelölõ madár tûnik fel, amelyik sem nem galamb, sem nem turul, sem nem
sas, sem nem sólyom, hanem egyszerûen: madár. Nagyon lényeges tudni: ha õk
sólymot akartak ábrázolni, akkor sólymot ábrázoltak. Ha galambot akartak,
galambot ábrázoltak. És itt pontosan lehet látni, hogy ezeknek az állatoknak a
testén szûrõdik át az az apró alapjel, amelyik a kiteljesedett fény megidézõje a
manicheista kéziratokban, de egyéb emlékeken is. Azé a fényé, amely földi
lekötöttségébõl éppen rajtuk keresztül tud felszabadulni.
A
fényfelszabadítás elsõ menete tüzes közegben zajlik le, ennek jelölõje a
négylábú állat Szent Péter zománcképének hátterében; a második menet levegõs
közegét a Szent András-kép madara jelzi; mindkét esetben az állat testén
átszûrõdve jut magasabb létszintre az önmagát kiteljesítõ fénymag (Bradák Károly
rajza)
Mármost
ez a fényfelszabadítás, mint üdvtörténeti program, éppenséggel a gerince a
manicheista tanrendszernek. És ezt a „nagyegyház", mint olyat, soha nem ismerte
el. Egyszerûen nincs jelen a kelléktárában, nem tudja értelmezni. Ezen az egy
mozzanaton túl egyébként még mintegy tucatnyi olyan nyomós érv gyûlt össze az
elmúlt években, amelyik mind arra mutat, hogy a Korona képi programja nem a
„nagyegyházi", hanem a manicheista eszmerendszerben fogant. Ez azt jelenti, hogy
nem a római vagy a bizánci kereszténység ideológiai programja fejtõdik ki benne,
általa. Így aztán nyilvánvalóan nem is tudhatta a pápa - sem a XIV. század
elején, Károly Róbert korában, sem a XX. század végén, a mi korunkban -, hogyan
mûködik a magyar Szent Korona. És ezzel a ténnyel függ össze, hogy a fény a
koronázás során tényleg fölszabadul, és ilyen értelemben a Korona valóban élõ
minõségként „viselkedik".
A Fénynek az anyagi
világban való lekötöttségbõl a tisztult állapotba való fölszabadulása - nos,
éppen ez a lényege, ez a központi vonulata a manicheista tanrendszernek. De hát
miért mondok manicheizmust? Hiszen az imént abban maradtunk, hogy nem ez az
igazán idetaláló név. Azért, mert a manicheizmus a saját leszármazási vonalán
két közbülsõ állomást tart nyilván. Az õ névadó mesterük Mani, õróla nevezte el
a kortársi gyakorlat, illetve az utókor a manicheizmust. Igen ám, de a saját
hagyományuk szerint Mani készen kapta a bölcsességét. Azt a legendás személyt,
akinek a könyvtárát örökölte, hogy aztán a saját neve alatt terjessze tovább a
benne talált tanokat, Buddásznak hívták, s azt már régen kimutatta a kutatás,
hogy ez a név Buddhának, a buddhizmus névadójának a fedõneve. Tehát a
buddhizmusban lecsapódott bölcsesség megy tovább a manicheizmusban és ennek a
bölcsességnek a megszemélyesítõje Buddász. Igen ám, de Buddász sem a saját
bölcsességét adja tovább a manicheista hagyomány szerint, hanem neki is van egy
mestere, azt pedig úgy hívják, hogy Szkythiánosz. Na most hát ha ez a név se
beszélõ név, akkor nem tudom, mi az. Tehát itt egészen nyilvánvalóan a
szkythiánoszi, azaz szkíta bölcsesség az õsforrása a manicheista tanításnak. S
mint láttuk, pontosan ez az a bölcsesség, amelyik szûretlenül jöhet le a Koronán
a teremtés-központból a földi világba, András és Fülöp apostolok, a
„szkítatérítõk" közvetítésével.
Itt lehet kezdeni
megérteni, hogy miért nem tudtak ezzel a koronával, illetve a benne rejlõ képi
üzenettel Európában mit kezdeni. S akkor udvarias vagyok, mert múlt idõt
használtam. De gyakorlatilag ma sem tudnak. Mert ez a vonala a kereszténységnek
hozzánk, magyarokhoz nem a manicheista mellékágon keresztül jött, mint ahogy a
bogumilizmusba onnan jött, vagy a patarénizmusba, meg a többi nyugat-európai
eretnekségbe, a valdensekhez, a kathárokhoz, egészen a huszitizmusig végig azon
a mellékágon jött, hanem hozzánk közvetlenül érkezett, a szkythiánoszi, azaz
szkíta fõvonulatban. Ne felejtsük el, hogy az elsõ pogánylázadás leverése után
I. Endre királyunk a pogány vallásgyakorlatot tiltó rendelkezésében nem azt
írja, hogy „manicheista vallás", hanem nevén nevezi, amit tilt, így, hogy
„scythiai õsi pogány szokás". Ez a hivatalos magyar fordítása a rendelkezés
latin szövegének. Az eredetiben viszont a „scythicus" jelzõ mellett az
„ethnicus" és a „gentilis" szavak szerepelnek, mint a „rítus" további jelzõi. S
ennek a jelzõs szerkezetnek lehet olyan értelmet is adni, hogy „a szkíta néphez
és nemzethez kötõdõ", vagyis „szkíta népi-nemzeti"
vallás.
Azt hiszem, némely viszontagságai a Koronának
érthetõvé válnak, ha az ember tudomásul veszi ezt a képi programot. Ebben kell -
és biztosan meg is lehet - találni az abroncson hátul eredetileg megjelenített
uralkodóknak a helyét és szerepét is, és itt nagy segítségünkre van az, hogy
tudjuk, milyen hónapban kereshetjük a névünnepüket. Mert hiszen a hónaprend az
fix. Így az egyik hiányzó személyt az Ikrek havában, a május 21-étõl 31-ig
terjedõ idõközben kellene megtalálnunk, a másikat pedig a Halak havában, azaz
február 21-étõl 28-áig. Az a helyzet, hogy sem a nyugati, sem a keleti
kereszténység kínálatában nem lehet ideillõ szenteket találni. A jelenleg itt
található zománcképek szereplõi sem jöhetnek számításba, bár névünnepük évköri
besorolását tekintve „a helyükön" lennének. Viszont ilyen szent, hogy „Szent
Géza", nincs, és sohasem is volt, de Konstantin sem vált szentté a nyugati
egyházban, így õ sem kerülhetett volna ebbe a szentkép-sorozatba. Hiszen itt
minden egyes évkörön belüli „érzékeny pont", magyarán: az, hogy melyik szent hol
kap helyet az évkörben, a nyugati keresztény beosztáshoz igazodik. Más szóval:
az az ünneprend, amelynek képviseletében a magyar Szent Koronán elrendezõdnek az
apostolok és egyéb szentek, a nyugati egyházon belül örökítõdött tovább. Ezt
megint jó figyelembe venni. Mindenesetre úgy tûnik, hogy ezek a névünnepek egy
olyan páros felé visznek el bennünket a hátsó, hiányzó, illetve lecserélt két
kép esetében, amelyet a mi hagyományunk mint mitikus kettõst tart számon.
Egyiküket Buddász névvel illeti, és akkor a manicheizmus egyik forrásához
érkezünk vissza. A manicheizmus legnagyobb ünnepét pontosan itt találjuk meg az
évkörben: ez a Béma ünnep, amely a Halak havának elsõ tíz napjában, február
26-án volt. Tehát pontosan ide illik. Ez pedig Mani mennybevitelének az ünnepe.
Manit a belsõ-ázsiai térség felé történõ térítések során nem mint Manit
emlegették, hanem mint Buddhát. Ez volt a neve. A manicheista iratokban, mint
Buddha Maitreia - a jövõ Buddhája szerepel. A másik hiányzó kép esetében megint
egy eléggé evidens név-rímelés vezetett, ha mondhatjuk így, a megoldáshoz. Május
21-én egy olyan Ethelbert nevû angol király van bejegyezve a római egyház
kalendáriumába, amelynek a megfelelõje még ugyanebben az egyházi kalendáriumban:
Etele. Tehát így szerepelnek együtt, hogy „Ethelbert, azaz Etele". (Dedek
Crescens Lajos: Szentek élete.) Ennek a szentnek a névünnepe május 21-én telibe
találja azt az évköri pontot, ahol a helyébe került Konstantin névnapja
van.
Mindebbõl egy nagyon szép rendszer bontakozik
ki, amelyben az utolsó két hely egy szakrális uralkodó, illetve egy effektív,
vagyis lebonyolító típusú uralkodó kettõsének jut. Ez a tény összhangban van
azzal a másikkal, amelyre már vizsgálódásaink kezdetén felfigyeltünk, hogy
tudniillik az alsó korona-részen az arkangyali, a harcos, illetve az orvosi
szintû párosok mindig egy eszmeibb jellegû és egy lebonyolító jellegû
tevékenység képviselõi. Itt legfeljebb azon csodálkozhatunk, hogy a hátul lévõ
kettõs ma is ezt az elrendezõdést mutatja. Ugyanis a szakrális és a nem
szakrális uralkodók kettõssége a mai állapoton is jelen van: a szóban forgó
Konstantin annak idején effektíve nem tudott beleavatkozni az államigazgatás
menetébe, amíg Dukász Mihály uralkodott, más részrõl viszont Géza a
legtipikusabb lebonyolító jellegû uralkodónak számít. Tehát amikor ez a képcsere
megtörtént, akkor nyilván valamilyen sejtésük lehetett még a cserélõknek arról,
hogy ez a „mûszer" másként nem mûködik, csak ha a naptári, illetve a
szereppárosok mûködésrendjét meghatározó program helyreállítódik benne. Igen ám,
csakhogy egy dologban nagyot tévedtek az átprogramozók. Tudniillik az eredeti
elrendezésben Konstantin helyén kellett legyen Attila, vagyis a lebonyolító
típusú uralkodó, és Géza helyén Buda - ha a naptári ünnepüket veszem alapul a
helyük kijelölésekor. És most már kezdi érezni az ember, hogy itt egy nagyon
mély bölcsesség érvényesült, amelyet egészen egyszerûen nem vettek észre a
képcserék végrehajtói. Mirõl van szó? Az elõzõ lépésnél, Kozma és Damján
kettõsénél egy ikerpárt kaptunk a képek rendjében. Ez azt jelenti, hogy az idõ
nullázódott: a két szentnek azonos az ünnepe, a két figura egyazon idõegységben
nyilatkozik meg. És ez az a pont, ahol - ha én itt bármiféle erõhatás
levonulását konkrét formában feltételezem - direkt módon történhetett az
áthatás. Nem körbe-körbe, hanem egyfajta „átlövés" formájában. Tehát a király
befolyásolása a koronázás alkalmával itt történik a legdrasztikusabb módon. Ez
azt jelenti, hogy ami hatás a jobb oldal felõl jött, az áttevõdik a bal oldalra,
ami onnan jött, áttevõdik erre az oldalra. Igen ám, csakhogy ezt egy lineáris
gondolkodástípus nem tudja fölfogni. Azt sem tudja fölfogni, hogy egy császári
koszorún vagy bármilyen koszorún miért kell a csomó hátul? A csomó pontosan arra
szolgál, hogy ami bal oldalról indult, azt a bog után átvezesse a jobb oldalra,
és viszont. Nagyon fontos tétel: nem lineáris típusú - nem elõre kiszámítható és
csak egyetlen vonalszerû mozgást ismerõ - a mindenség mûködése! Az emberi életé
sem.
Nem tudom, eléggé hangsúlyoztam-e, hogy amit a
hátsó, általam eredetinek tartott képpárról itt elõadtam, az - hipotézis.
Elmondtam, hogy milyen úton-módon jutottunk hozzá, de ez korántsem jelenti azt,
hogy ettõl mindjárt bizonyított ténnyé vált volna: itt Attila, amott meg Buda
szerepelt egykor.
Fel szokták tenni még azt a kérdést
is, hogy viselhette-e Szent István, netán éppen Attila a magyar Szent Koronát. A
kérdés elsõ felére határozott igennel válaszolnék, az idevágó érveket fentebb
már felsorakoztattam. Hogy Attila feltehette-e a fejére ezt a koronát? Nos, egy
ilyen feltételezés egyelõre nem tûnik túlságosan valószínûnek. (Hangsúlyozom:
egyelõre, a jelenleg ismert tényanyagra alapozva a kijelentést!) Ha figyelembe
vesszük, hogy Attila és Buda rajta van a Koronán, mint mitikus kettõsség - bár
ez nem azonos a történelemben megjelenõ kettõsséggel, még akkor sem, ha
kétségtelenül van közük egymáshoz! -, mindenesetre nem túl valószínû, hogy
önmaga képét, akármilyen áttételes formában is, viselhette a fején. De egy
bizonyos. A magyar Szent Korona 1000 elõttrõl való datálásának ma már semmilyen
komolyan vehetõ akadálya sincs. Azok az érvek, amelyek eddig elhasználódtak -
szó szerint is - annak érdekében, hogy Dukász Mihályhoz, illetve Szent Istvánhoz
legyen köthetõ, nem erõs érvek többé. Ha én tudok egy úgynevezett szkíta
kereszténységrõl, akkor itt semmi szükség sincs Szent Istvánnál lehúzni egy
sorompót, hogy elõtte nem készülhetett! Dehogynem! Nagyon is készülhetett. A
megfogalmazásmód inkább a régebbi analógiák felé mutat, mint a késõbbiek felé.
Az alsó résznek - szakszóval: az abroncsnak - egyetlen, ha nem is túlságosan, de
azért bizonyos mértékig komolyan vehetõ analógiáját ismerjük, az egyik
aranymûves kutató, Ludvig Rezsõ jóvoltából. Ezt a legmegbízhatóbbnak látszó
(német) szakirodalom az V-VI. század fordulója tájára teszi. Az V. században élt
Attila. Ha az analógiaként szóba jöhetõ ötvösmû V-VI. századi, azt kell
mondanunk, hogy ez az Attila-fiak, illetve Attila-utódok kora. Én ebben a
kérdésben egyenlõre nem foglalnék határozottabban állást, mert annyi még a
bizonytalansági tényezõ, hogy az elhamarkodott kijelentésnek nagyon rossz
következményei lehetnek. És ezt viszont nem árt kimondani. Hogy rossz
szolgálatot tesz a jó ügynek, aki pusztán azért, hogy szerepeljen a nyilvánosság
elõtt, tényként tüntet föl hipotéziseket, vagy egyáltalán olyan dolgokat mond
ki, amelyek kimondásának nincs még itt az ideje.
A
másik, az elõbbinél nem kevésbé fontos kérdés: ha egyszer korábban készült,
mégis hogyan juthatott el Szent Istvánig ez a korona? És ez egyben az utolsó
kérdésünk is ennek a rövid és meglehetõsen egyoldalú beszélgetésnek a során.
Itt, azt hiszem, komolyan kellene venni egy olyan feltételezést, amelyet én
elõször Beöthy Mihály szájából hallottam, valamikor 1979-80 táján. Ez a Beöthy
Mihály a Koronát kutató mérnökcsoport egyik tagja, ma is mûködõ kiváló elme.
Tudomásom szerint õ vetette föl azt a kérdést, hogy ez a korona nem
szerepelhetett-e az ún. „avar kincsben". Nagy Károly krónikásától tudjuk, hogy
ennél nagyobb kincset egész fennállása alatt nem rabolt össze a Frank Birodalom.
Ennek a rablásnak több olyan azonosítható tárgyi emléke van, amelyet ma sem tud
hova tenni az európai mûvészettörténelem. Jobb híján hát a Karoling-korra teszi,
de szemmel látható, hogy ezeknek az ötvösremekeknek ott nincs elõzménye, sõt
nincs következménye sem. Tehát ez egy Frankföldön másodlagosan befoglalt, de
nyilvánvalóan nem ott született anyag. Hogy tudjuk, milyen súlyú ügyekrõl van
szó, egy magyar kutató, Alföldi András már korábban kimutatta, hogy az egyik
Karoling-korinak tartott kanna - ezt ma a svájci Sankt Moritzban õrzik - az avar
jogar alkatrészeibõl (köztük zománcképekbõl!) lett összeállítva. A foglalás, az
tényleg Karoling-munka, tehát Nagy Károly és utódainak korát idézi, de a zománc,
az nem. Jellegzetesen nem az.
Mármost az a
feltételezés, amelyet, mondom, Beöthy Mihály fogalmazott meg, úgy szól, hogy
minden valószínûség szerint a magyar Szent Koronát is ekkor rabolták el, ami azt
jelenti, hogy annak is ott kellett lennie az avar kincstárban. Ez egyáltalán nem
vad feltételezés, hiszen még IV. László királyunkról is, akit mi inkább Kun
László néven ismerünk, azt írja 1276-ban az elfogulatlannak mondható ausztriai
krónikás, hogy a tõle elrabolt kincsek „a tempore regis Ungarie Attile et ab
aliis successoribus suis usque nunc in Ungaria fuerant conservata", ami annyit
tesz, hogy „Magyarország királyának, Attilának és más utódainak idejétõl fogva
egészen mostanáig Magyarországon õriztettek". Tehát az Árpád-házi királyok
kincstárában bizony Attila-kincsek voltak.
Mármost az
említett hipotézis értelmében Koronánk kikerült volna Nagy Károlyhoz, aki rögtön
a pápának ajándékozta volna tovább. Hogy aztán a pápa használta-e utóbb - éppen
Nagy Károly megkoronázására, amint azt újabban egy külhoni magyar Korona-kutató,
Szigeti István feltételezi -, vagy betette a kincstárába, ami talán a
valószínûbb ebben az esetben, ez megint kérdés, de hiszen itt hipotéziseken
vitatkozunk, ezt nem szabad elfelejteni. Ami viszont gondot okoz, az az, hogy ha
mindez így történt, akkor innentõl kezdve a pápa mintegy orgazdája egy
rablásnak. Ez pedig elég kínos tétel. Befejezésül érdemes tehát az 1110 és 1116
között fogalmazott ún. Hartwik-féle Szent István-legendát megvallatni, ahol a
koronaküldésrõl szó van. Ugyanis egy nagyon érdekes fordulata van ennek. A
magyar fordításban is kitûnik, s erre Csathó Pál hívta fel annak idején a
figyelmemet, aki nagyon sok értékes megfigyeléssel gazdagította a
Korona-kutatást, hogy tudniillik ebben a történetben lengyelek számára készíttet
a megnevezetlen pápa egy koronát , és a lengyelek kérik ezt a koronát.
Egyenesen a kérésükre készül. Ez a „kér" ige, ahányszor szerepel a lengyelekkel
kapcsolatban, mindig a quero, querere igeként hangzik el, illetve íródik
le. A pápa azonban közvetlenül a korona átadása elõtt álmot lát. Ebben
megjelenik neki egy angyal, és közli vele, hogy ne a lengyeleknek adja a
koronát. Egy másik országból majd követek jönnek, és az uralkodójuk részére
koronát követelnek. Adja õnekik. Hosszú ideig azt hittem, hogy itt
pusztán stílusfordulatról van szó: a magyar fordító arra törekszik, hogy
elkerülje a sok kér, kér, kér igébõl adódó károgást. Kiderült, hogy nem ez a
helyzet. Az eredeti latin szövegben is benne van ez a kettõsség, és a „követel"
igének ott az a szó felel meg, hogy flagitare. Mármost ha az ember
utánanéz a középkori latin nyelv szótáraiban a „flagitare" ige jelentéseinek,
akkor a példamondatokból kiderül, hogy az eredeti jelentése: járandóság
behajtása, visszakövetelése. Tehát egy járandóságról van szó, ami lehet adó, és
akkor annak a behajtását jelenti, de jelentheti kölcsönadott pénznek a
visszakövetelését is. Ráadásul mindezt hevesen. Ennek az igének a töve a
flagelluméval, a korbácséval közös, és így mintegy visszautal a „flagellum Dei",
„Isten ostora" kifejezésen keresztül - Attilára. Hiszen Attilát nevezték így a
kortársak, illetve nevezi így az utókor, egészen napjainkig. Hát ez bizony meg
kellett hogy gondolkoztasson.
Mirõl lehet szó
ugyanis? Arról, hogy a „korona-kiárusítás" szépen kitervelt mûveletébe (nota
bene: 1784 és 1790 között hasonlóképpen igyekezett „végkiárúsítani " a kalapos
király az átprogramozott Koronát, csak akkor, gyaníthatólag, a II. Katalin orosz
cárnõvel közösen kikotlott, „Új Bizánc" nevû, rövidesen dicstelenül elvetélt
államalakulat javára!) az utolsó pillanatban beleavatkozik az Európát ekkor már
gyakorlatilag teljes egészében katonailag ellenõrzõ magyar fejedelemség. Ezt
megint el szoktuk felejteni: ha ma ugyanígy zajlana le a folyamat, egyértelmûen
így fogalmaznánk: a Kárpát-medencében élõ magyarság katonai ellenõrzés alatt
tartja a kontinenst. Ennek ez a pontos megnevezése, nem az, hogy „kalandozás".
Mindenesetre úgy tûnik, a magyarok megtudják, hol van a koronájuk. Ugyanis a
„kalandozások" útvonala - ezt viszont egy emigráns történész, Fehér Mátyás Jenõ
mutatta ki - feltûnõ kapcsolatban van azokkal a helyszínekkel, ahová Nagy Károly
annak idején szétajándékozta az avar kincs értékesebb darabjait. Már régebben is
föltûnt a kutatóknak, hogy nem minden ún. „kalandozás"-útvonal fontos stratégiai
szempontból. De Fehér Mátyás Jenõ - ha valakit már besaraztak hazai berkekben,
hát õ ezek egyike volt; ezt csak azért mondom, hogy ha valaki most örömrivalgva
megy a történész ismerõséhez, hogy milyen nagyszerû ember Fehér Mátyás Jenõ,
akkor az nagyon le fogja lombozni õt hivatalból! -, mindenesetre õ mutatta ki,
nagyon alapos kutatások eredményeit összegezve, hogy bizony ezek a
„kalandozások" feltûnõen az olyan apátságokat veszik célba, ahová Nagy Károly
bizonyítottan továbbajándékozta az avar kincs exponált darabjait. Még mielõtt
azt hinnénk, hogy itt a kincs visszarablása a tét - ellopták 20 forintomat,
szaladok a rabló után, jól megpofozom és visszaveszem - nos, nem errõl van szó.
Ha visszaemlékezünk arra, amit a Koronáról az elõzõekben hallottunk-olvastunk:
itt mûködõ organizmusról van szó. Ha ez olyan kézbe kerül, amelyik nem
tudja, hogyan mûködik, úgy járhat vele, mint a varázslóinas az elszabadult
varázseszközökkel: ön- és közveszélyessé válik általa. Tehát ezt vissza kell
szerezni! Ha most arra gondolunk, hogy például sugárzó anyagot, mondjuk
atomerõmû fûtõelemét itt elkezdenének ilyen Nagy Károly-félék rabolgatni, mert
tudják, hogy ez nekünk fontos, valami miatt mi ezt nagyon õrizzük, hát kb. ez a
helyzet rekonstruálható. Ennek a továbbgondolása volt tulajdonképpen Beöthy
Mihály érdeme, aki ismerte Fehér Mátyás Jenõnek ezt a publikációját, és miután
itt a Koronáról volt szó, tényleg valószínûtlennek tûnt, hogy ezt valamelyik
apátságba dugja be Nagy Károly, hanem elég valószínû, hogy egyenesen Rómába adta
tovább. És ebben az esetben ha mi, magyarok megjelenünk a pápa elõtt, az biztos,
hogy nem „quero, querere" igével fogjuk „kéregetni", hanem - az Isten ostorára
hivatkozva - hevesen visszaköveteljük.
És ez az a
pillanat, ahol az emberben egyszerre földereng egy kép. Tudom, hogy ez már aztán
a délibábnak a tipikus esete, de abszolúte nem izgat. A helyzet az, hogy tényleg
megjelenik egy kép, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy ez a betoldás - mert ez még
a Hartwik-féle legendaváltozatban is betoldás - mai szóhasználattal élve egy
közös közlemény. Tehát: megkapjátok a koronátokat, ha felveszitek a
kereszténységnek azt a válfaját, amelynek a játékszabályait mi diktáljuk. Azaz a
judeokrisztiánizmust, római kiadásban. Aki pedig nem áll keresztvíz alá, lett
légyen a szkíta rítus szerinti keresztény, vagy nem keresztény, az innentõl
pogánynak minõsíttetik, és ám lássa a következményeit. Nyilván akkortájt is
voltak titkos záradékok, hogy ezen kívül még mi mindent kell végrehajtanotok, de
az utolsó pillanatban... Nos, mi tudjuk, hogy miért fontos számunkra a Korona
visszaszerzése, õk nem tudják. Csak azt tudják, hogy mi mindent megadunk már,
csak kapjuk vissza. És akkor annyit sikerül még a magyar félnek elérni, hogy
legalább ez a „flagitare" ige benne maradjon a záró dokumentumban. Itt elaludt
vagy nem mûködött elég erélyesen az elhárítás a túloldalon, ez az árulkodó tétel
hát benne maradt. Megpróbálták ugyan késõbb eltussolni: van olyan publikációja a
Hartwik-legendának, amelyben nem szerepel a „flagitare" kifejezés - de már
elkéstek. Sõt éppen ez az utólagos kozmetikázás tette gyanússá a szememben az
ügyet.
„Summa-summárum" - kellene most mondanom, de
hát ami igaz, igaz: nem a végén, hanem a legeslegelején járunk a magyar Szent
Koronáról szóló beszélgetésnek. Egyelõre legfeljebb kinagyolni tudtuk a
fontosabb téma-egységeket, a pontosító kérdések még csak ezután következnének,
hogy a részletekbe menõ vizsgálatok eredményeit is elõhívják. Mindezekre azonban
terjedelmi, azaz már megint „természetesen" anyagi okokból - várnunk kell.
Reméljük, nem sokáig.
Írtam
Budapesten, a millecentenárium évében.
HIVATKOZOTT
IRODALOM
Badiny
Jós Ferenc: A magyar
szent korona arányrendszerének és mitológiájának közel-keleti kozmológikus
vonatkozásai. Vitairat h.n., é.n. (Buenos Aires, 1986.)
Beckerath,
Erich von: Geheimsprache
der Bilder. Die astrologische Lehre und ihre Symbolik in der bildenden Kunst.
Iberaverlag, Wien, 1984.
Benda
Kálmán - Fügedi Erik: A magyar
korona regénye. Magvetõ Kiadó, Bp. 1979.
Beöthy
Mihály, Fehér András, Ferenczné Árkos Ilona, Ferencz Csaba: Egy régi
kor kozmológiájának emléke: a magyar korona. Fizikai Szemle 1981. 12.
sz..
Beöthy
Mihály, Fehér András, Ferenczné Árkos Ilona, Ferencz Csaba, Hennel Sándor:
Eppur
si... Fizikai Szemle 1984. 2. Sz.
Bertényi
Iván: A magyar
Szent Korona. 9., bõvített kiadás. Kossuth Könyvkiadó, Bp.
1996.
Bogyai,
Thomas von: Über die
Forschungsgeschichte der heiligen Krone. In: Insignia Regni Hungariae 1983.
65-89. o.
Böhlig,
Alexander (bevezetés, fordítás, magyarázatok): Der
manichaeismus. Die Gnosis III. Artemis Verlag, Zürich-München,
1980.
Bradák
Károly: A magyar
korona hátsó ormának problematikája. Zománc 1987-1988. 4-28.
o.
Csomor
Lajos: Magyarország
szent koronája. A Vay Ádám Múzeum Baráti Körének kiadása, Vaja,
1986.
Csomor
Lajos: Szent
István koronája nyomában. Panoráma, Bp. 1987.
Decsy
Sámuel: A magyar
szent koronának és az ahhoz tartozó tárgyaknak históriája. Bécs,
1792.
Dedek
Crescens Lajos: Szentek
élete. Dr. Kiss János egyetemi tanár kiadása, Bp., é.n.
Deér,
Josef: Die
Heilige Krone Ungarns. Graz-Wien-Köln, 1966.
Eckhardt
Sándor: Attila a
mondában. In: Attila és hunjai (szerk.: Németh Gyula). Magyar Szemle Társaság.
Bp. 1940. (Reprint: Akadémiai Kiadó, Bp. 1986.)
Fehér
M. Jenõ: Középkori
magyar inkvizíció. Transsylvania Könyvkiadó Vállalat, Buenos Aires,
1968.
Fehér
M. Jenõ: Az avar
kincsek nyomában. A nyugati avarok birodalma I. Magyar Történelmi Szemle
kiadása, Buenos Aires, 1972.
Hoppál
Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György: Jelképtár.
Helikon, Bp. 1990.
Insignia
Regni Hungariae I. Studien zur Machtsymbolik des mittelalterlichen Ungarn. Die
Krone und die Krönungsinsignien von Ungarn. Wissenschaftliche Tagung.
Magyar
Nemzeti Múzeum, Bp. 1981. IX. 22-24. - Válogatott elõadásszövegek. Az MNM
kiadása, Bp. 1983.
Kocsis
István: A Szent
Korona tana. Múltja, jövõje. Püski, Bp. 1995.
Koller,
Josephus: De Sacra
Regni Hungariae Corona Commentarius. Pécs, 1800.
A
korona elrablása. Kottanner Jánosné emlékirata, 1439-1440. In: A korona
kilenc évszázada 1979. 111-147. o.
A
korona kilenc évszázada. Történelmi
források a magyar koronáról. Vál. és szerk.: Katona Tamás. Pro Memoria sorozat.
Európa Könyvkiadó, Bp. 1979.
Kovács
Éva - Lovag Zsuzsa: A magyar
koronázási jelvények. Corvina Kiadó, Bp. 1980.
Kovács
József: A Magyar
Szent Korona. Ikonológiai megjegyzések. Életünk, 1984. 8. sz. 885-904.
o.
Lovag
Zsuzsa: A magyar
koronázási jelvények. Magyar Nemzeti Múzeum-Széchenyi Mûvészeti Központ, Bp.
1986.
Ludvig
Rezsõ: Rekeszrajz
tanulmányok és a Mária-kép megszerkesztése a magyar Szent Korona hátsó
foglalatára. Zománc 1989-1990. 13-20. o.
Magyar
Pál: A kor
világképe és a korona. Új Tükör, 1980. 29. sz.
Moravcsik
Gyula: Az
Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Akadémiai Kiadó, Bp.
1984.
Óváry
Imre, Adeghate Ernest, Donáth Tibor, Kenéz József, Kiszely István, Nemes Nagy
József: A korona
szimbolikája. „Nyelvében él..." Az INTART Tudományos-Mûvészeti-Pedagógiai
Társaság I. Symposiuma. 1986. december 12-13. Elõadás-szinopszisok. Bp. 1986.
12-13. o.
Pap
Gábor: Rasdi
mesél. Õsvallási elemek egy kortárs-mûvész zománcképein. Õshagyomány, 15. sz.
17-31. o.
Papp
László - Péri József: Idõközi
munkabeszámoló a Korona ötvös vizsgálatairól. Zománc, 1989-1990. 4-12.
o.
Révay
Péter Turóc vármegyei fõispán rövid emlékirata Magyarország több mint 600 éve
tündöklõ Szent Koronájának eredetérõl, jeles és gyõzedelmes voltáról, sorsáról.
In: A korona
kilenc évszázada, 1979. 296-358. o.
Révay
Péter: De
monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae. Frankfurt,
1659.
Staats,
Reinhart: Theologie
der Reichskrone. Anton Hiersemann, Stuttgart, 1976.
Szathmári
István: Blöff
vagy szenzáció? Zománc, 1991-1993. 79-84. o.
Thierry
Amadé: Attila
mondák (ford.: Szabó Károly). Pfteifer Ferdinánd kiadása, Pest,
1864.
Váczy
Péter: Thietmar
von Merseburg über die ungarische Königskrönung. In: Insignia Regni Hungariae
1983. 24-43. o. (Magyarul: Merseburgi Thietmar a magyar királykoronázásról.
Történelmi Szemle 1985. 4. sz. 628-642. o.)
Widengren,
Geo: Mani und
der Manichaeismus. W. Kohlhammer Verlag, Stuttgart, 1961.
Zománc
1975-1985., 1989-1990., 1991-1993. A
Nemzetközi Zománcmûvészeti Alkotótelep katalógusai, Kecskemét.