Alighogy szeptember elején a Budapesti Műszaki Egyetemen bemutatták a fiatal magyar egyiptológus,
Vörös Győző új könyvét, a kiadott példányok nagy részét már el is kapkodták a legtöbb könyvesboltból.
A könyv Vörös Taposiris Magna-i ásatásainak első háromévi eredményeiről számol be. Néhány hónappal
korábban szintén a műegyetem építészettörténeti és műemléki tanszékére adta be a szerző azt a doktori disszertációt,
amely a most megjelenő Taposiris Magna - Isis kikötője alapjául szolgált. A könyvhöz Gaballah Ali Gaballah,
az egyiptomi kulturális minisztérium régészeti legfelsőbb tanácsának államtitkára írt - a kutatócsoport munkájának
eredményeit méltató - előszót.
|
|
Az ásatás során megtalált, Isis istennőt ábrázoló fekete gránit kultuszszobor feje
|
| |
Vörös Győző három évvel ezelőtt, 1998-ban megjelent, Templom Théba koronáján című könyve igen nagy, olykor személyeskedésektől sem mentes vitát váltott ki a hazai szakmai berkekben. Miközben külföldön elfogadták, Magyarországon sokan kétségbe vonták, hogy a Théba melletti Thot-hegyen valóban Egyiptom legkorábbi kőtemplomát tárták fel, s hogy Montuhotep Szankharé középbirodalmi fáraóé a megtalált sír - amint a könyv állította. A hazai elismerés hiánya nem kedvetlenítette el az ifjú egyiptológust: 1998-ban, az egyiptomi kulturális minisztérium régészeti tanácsa által kijelölt új kutatóhelyen még nagyobb elszántsággal vetette bele magát a munkába.
A rendíthetetlen kutatókedvnek meg is lett az eredménye: a Taposiris Magna-i ásatásokat bemutató művet valószínűleg nem fogadják majd a korábbihoz hasonló ellenszenvvel bírálói. Ezt nemcsak a disszertáció kiváló minősítése bizonyítja, hanem Mezős Tamásnak, a Budapesti Műszaki Egyetem dékánhelyettesének bemutató szavai is alátámasztják, aki szerint Vörös Győző igen alapos kutatással jelentős tudományos és kultúrtörténeti eredményeket ért el. A nemzetközi elismerés jeleként pedig Vörös Győző lehetőséget kapott arra, hogy 2002 tavaszán, az alexandriai könyvtár ünnepélyes megnyitóján mutassa be könyve angol nyelvű kiadását.
A napjainkban Abu Sir nevet viselő, Alexandriától negyvenöt kilométernyire nyugatra található Taposiris Magna az ókorban kikötőül szolgált. A régészeti lelőhelyet ma két fő műemlék uralja: egy húsz méter magas kőtorony és egy ókori akropolisz romjai. A kisebb-nagyobb megszakításokkal kétszáz éve folyó kutatások alapján a szakmabeliek körében határozott álláspont alakult ki a taposirisi emlékekről. A kikötőben fennmaradt templomromokról nagy bizonyossággal állították, hogy befejezetlen templom maradványai, amelyet Osiris istennek építettek volna a Ptolemaiosok korában. A kőtoronyról pedig mind ez idáig azt vallották, hogy az alexandriai Pharosnak, az ókori világ hetedik csodájának kicsinyített mása.
|
|
|
A kőtorony napjainkban a feltárások helyszínén
|
|
|
Vörös Győző lapunknak elmondta: amikor 1998-ban a taposirisi területet kérte következő ásatása helyszínéül, a régészeti hivatal illetékese meglepődött választásán. Nemcsak azért, mert túl fiatalnak találta a kiemelt koncessziós terület elnyeréséhez, hanem azért is, mert úgy vélte: Taposiris Magna befejezetlen templomának romjai semmiféle meglepetést nem rejthetnek. Vörös Győző érvei mégis meggyőzték őt: igaz, hogy fiatal, de így legalább egész életét erre a kutatásra áldozhatja - mondta. Ami pedig a templomot illeti: Sztrabónnál, az ókori geográfusnál talált egy mondatot, amely szerint Taposiris Magnán "nagy népünnepeket szoktak tartani". Ha pedig ez igaz - márpedig inkább hihetünk a tudós sok kiadást megélt korabeli munkájának, mint az utókor eredményeinek -, akkor a templomot befejezték. Ez azonban még bizonyításra szorult.
Másfél évi szakadatlan munka után ez is sikerült. Az ásatások során előkerült korinthoszi féloszlopok egyikén ugyanis egy kicsi, vékony, vörösre festett vakolattöredékre bukkantak, majd számtalan továbbira, amelyek csak befejezett épületről származhatnak.
Ennél is megdöbbentőbb volt, ahogy Vörös Győző rájött: Isisnek, nem pedig Osirisnek szentelték a templomot. Amerikai útja során ugyanis kezébe került egy kiadvány, egy nagyszabású, az Isis-kultusz emlékeiből rendezett kiállítás katalógusa. Isis istennő Fiesoléből származó (Olaszország), fél életnagyságú, fehér márvány szobrának képét nézegetve megakadt a szeme a talapzaton lévő feliraton: "Dominae Isidi Taposiri", azaz a taposirisi Isis úrnőnek. Taposiris Magnán tehát nem Osirist, hanem Isis istennőt tisztelték! A kairói Egyiptomi Múzeumban Vörös Győző rábukkant a szobor kisplasztikai megfelelőjére. Ráadásul mindjárt két példányban! Ez pedig csak úgy lehetséges, ahogy napjainkban Lourdes-ban vagy Fatimában: a hellén világ zarándokhelyein is kaphatók voltak a kultusszobrok másolatai.
|
 |
|
|
A palestrinai mozaik részlete
|
|
|
A kutatás talán legkiemelkedőbb eredménye az olaszországi Palestrinában őrzött "Nílus-mozaik" titkának megfejtése volt. A világhírű műalkotást Démétriosz, a Krisztus előtti második században élt topográfus készítette. Erről a csodálatos, körülbelül húsz négyzetméteres mozaikról sok száz évig elfogadott vélemény volt az egyiptológusok és a művészettörténészek körében, hogy együttesen ábrázolja a Nílus partján fekvő Egyiptomot és Etiópiát. Ezt vallotta a kérdés elismert szakértője, a holland Meyboom is. Ezzel szemben Vörös Győző arra a következtetésre jutott, hogy az Alexandriából származó Démétriosz műve Taposiris Magnát ábrázolja.
Maróth Miklós akadémikus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a felfedezés korszakos jelentőségére hívja fel a figyelmet a könyvhöz írott előszavában:
"A bizonyítás legérdekesebb része az, amikor Taposiris Magna topográfiájának ismeretében szembesíti a mozaikon látható épületeket, azok elhelyezkedését a területen található romokkal, és kimutatja, mégpedig minden kétséget kizáróan, hogy a mozaikon Taposiris Magna képe látható. Ezzel nemcsak egy eddig sokat vitatott kép értelmezését sikerült megoldania, hanem egyszersmind váratlan segítséget kapott további ásatásai folytatásához is: nem saját fantáziája és az építészet szakmai törvényei állnak rendelkezésére az egykori állapotok rekonstruálásához, hanem egy, az eredeti állapotot mutató kép is. Ezzel a könyv nemcsak az építészettörténetnek, hanem a művészettörténetnek is nagy szolgálatot tett."
Miután a palestrinai mozaikot egyértelműen sikerült azonosítani Isis kikötőjével, a műemléki helyreállítás páratlan lehetőségei nyíltak meg a magyar kutatók előtt. Bár sokak szerint a műemlék legfőbb hivatása, hogy tanúként jelenjék meg a későbbi korok számára, a taposirisi templom esete rendkívüli. Mivel ugyanis mikroarcheológiai módszerekkel a szentély pontos helyét is azonosították, oszlopait újra fel lehetne állítani. Az eredeti antik ábrázolás - "fénykép" (!) - pedig a tetőszerkezeti elemek visszahelyezésében tudna segítséget nyújtani. Az egykori szentély alapjainak és az épület megmaradt részeinek ismeretében tehát egy minden eddiginél jelentősebb, részleges anasztilószisz (helyreállítás eredeti helyszínen, eredeti kövek felhasználásával) tervei körvonalazódnak. Az egyiptomi kulturális minisztérium régészeti tanácsa is elismeri, hogy Vörös Győző kutatásainak köszönhetően a magyar ásatások helyszíne az ókori Egyiptom legjobban rekonstruálható lelőhelye.
Vörös Győző kifogástalanul szerkesztett, gyönyörű könyve nemcsak azért érdekes, mert pontról pontra, minden kétséget kizáróan bizonyítja merőben új állításait, hanem azért is, mert mindezt olvasmányosan, hozzá nem értők számára is érthetően, sőt élvezhetően teszi. S ami ennél is több: aki e könyvet kezébe veszi - Vörös Győző szavaival élve - valóban maga élheti át a fájdalmasan kihalt, romos és elfeledett antik kikötő feltámadásának katartikus élményét.
Thaisz Miklós - Kvassay Krisztina
Heti Válasz 2001.nov.05. http://www.hetivalasz.hu
