Tisztelt Főosztályvezető Úr!

 

Szeretném felhívni a figyelmét bizonyos jogi problémákra, amelyek az Akadémia szabályzatainak és ügyrendjeinek félreérthető vagy hiányos megfogalmazásaiból adódhatnak.

 

Mint Ön is tudja, a Doktori Tanács Ügyrendi Bizottságának (DTÜB) határozata értelmében doktori eljárásom során befolyásolni próbáltam a Doktori Tanács (DT) tagjait, holott, mint az MTA Doktori Szabályzata (DSz) írja, „Sem a kérelmező, sem más nem befolyásolhatja a doktori ügyben eljáró testületeket és személyeket véleményük kialakításában, illetőleg döntésük meghozatalában.”

Való igaz, írtam leveleket a DT tagjainak, mert úgy gondoltam, hogy a DSz nem írja elő, hogy a DT mindkét felet meghallgassa, amikor pedig feltűnő ellentét van a doktori eljárásra bocsátást javasló bizottsági és az eljárásra bocsátást nem javasló osztály-állásfoglalások között. Attól az egyoldalúságtól szerettem volna megóvni a DT tagjait, hogy pusztán a negatív állásfoglalást ismerhessék meg, és megosztani velük például a Tudományetikai Bizottság (TeB) állásfoglalását, az I. Osztály állásfoglalásainak szakmai gyengeségét és ténybeli valótlanságait. Mivel a DT-nek sem a napirendje, sem határozatai nem nyilvánosak (az akadémiai demokrácia nagyobb dicsőségére), nem tudom, szokás-e a hivatalos előterjesztőn kívül mást is meghallgatni a DT ülésein – mindenesetre a DSz szerint nem kell semmilyen más álláspontot figyelembe venni. Vagyis: a másik fél nem meghallgatandó (az akadémiai demokrácia nagyobb dicsőségére). Ezért nem volt más választásom, valóban megpróbáltam befolyásolni a DT tagjait. Kérdés, vajon a szabályalkotó arra gondolt-e, hogy igaztalannak vélt vádakkal szemben a kérelmező ne is védekezhessen – hasonlattal élve, hol tartana az igazságszolgáltatás, ha a bíró befolyásolhatatlansága kizárná a védelem intézményét? És a szabályalkotó valóban a teljes nyíltsággal, számos kívülállónak elküldött levelet szándékozott-e befolyásolásnak minősíteni? Nem inkább a titokban zajló, színfalak mögötti győzködést?

Ami azt illeti, az MTA I. Osztálya az ügyemben hozott állásfoglalásával ugyancsak befolyásolni próbálta a tagokat; és ki tudja, hogy bárki más, bármi más módon nem befolyásolta-e őket. Vajon én, aki ugyancsak érintett vagyok az eljárásban, és elemi érdekem az eljárás tisztasága, ugyan hogyan ellenőrizhetem, hogy semmiféle befolyásolás nem történt? Vajon a DT tagjai azt is bejelentik, ha például az illetékes osztály valamelyik tagja megpróbálja így vagy úgy meggyőzni (vagy akár tájékoztatni) őket? És ha történetesen magánemberként volnék jóban a DT tagjaival, és valamennyiükkel gyakran leveleznék, akkor milyen megítélés alá esnének a leveleim? (Azért jó azt tudni, hogy akkora befolyásom van a DT tagjaira, hogy ez már egyenesen ÜB-ért kiált.) Ennek a befolyásolási szabálynak alapos átírásra, de legalábbis komoly értelmezésre volna szüksége ahhoz, hogy bármennyire is komolyan lehessen venni.

 

Az ÜB eljárása sem megnyugtató. Egy grémium – amelynek legfeljebb a vezetője van megnevezve (csakis a határozatban, nyilvános forrásban nem), a másik két tag és a titkár neve kideríthető, de nem nyilvános (az akadémiai demokrácia nagyobb dicsőségére) – hoz egy határozatot rólam. Ám arról, hogy határozatot fognak hozni az ügyemben, nincs tudomásom, erről senki nem értesít (az akadémiai demokrácia nagyobb dicsőségére), nem is tudhatok róla, ameddig magam rá nem kérdezek az ügyem állására. Az ítélet meghozatalának ténye is titokban marad. Hiába tudom, hogy van határozat, azt, hogy mit tartalmaz, csak akkor tudhatom meg, ha megyek, és elolvasom – írásban a határozatot nem kapom meg, de még csak nem is fénymásolják, nem is fényképezhetem le: az akadémiai demokrácia nagyobb dicsőségére. Nem csodálnám, ha erről Önnek is Kafka egyik halhatatlan regénye jutna eszükbe. Azt hiszem, ilyesmi egy demokratikus országban, egy demokratikus intézményben elképzelhetetlen.

 

Ráadásul azokat, akik a határozatot hozzák, az nevezi ki, aki a határozatra felkéri a grémiumot – hiszen „A Doktori Tanács Ügyrendi Bizottsága […] elnökét és két tagját az MTA Gazdaság- és Jogtudományi Osztálya javaslata alapján három évre a Doktori Tanács elnöke bízza meg.” Ezek után ha én a DTÜB-hoz fordulok, éspedig éppen a DT elnökének dolgában, elgondolkodhatom arról, hogy (a legnagyobb jóindulatot feltételezve mindenkiről) vajon miféle esélyeim lehetnek. És vajon a DT elnökével is megteszi-e majd az ÜB, hogy sem a határozatról nem értesíti, sem az írásbeli határozatot nem adja át, de még fényképezni sem engedi? Ezt elvárom az ÜB-től.

 

 

Nagyrabecsüléssel:

 

Kálmán C. György, CSc, dr. habil., prof.

2009. május 12.