Gyarmati Gabriella - A textília poeta doctusa.[1]

Gazdáné Olosz Ella kiállítása - Elhangzott a kiállítás megnyitóján, a gyulai Kohán Képtárban 2015. május 21-én.

Gazdáné Olosz Ella (Keresztvár, Románia, 1937. január 3 – Kovászna, Románia, 1993. február 7.) erdélyi textilművészt és néprajzkutatót alig ismerik Magyarországon. Alig ismerjük Magyarországon. De egy ilyen formátumú tárlat már alkalmas arra, hogy világosan kirajzolódjanak törekvései, gondolkodásmódja, munkamódszere, és ami a legfontosabb, művészetének üzenethordozó, kommunikációképes jellege.

Pályájának kibontakozása, amely a kolozsvári Ion Anreescu Képzőművészeti Főiskola textil szakán indult, a magyar textilművészet 1960-as években végbement első nagy fejlődési hullámának idejére tehető. Egyéni orientációja, a népi tárgykultúra, a népi szövéstechnikák iránti érdeklődése szemléletbeli pozícióváltást eredményezett, műveinek pedig sajátos jelleget kölcsönzött.[3] A főiskolán elsajátított francia gobelin technikát ezen eljárásokkal ötvözte, de alkalmazott például csomózást is. Ekkoriban elsősorban anyag-, szín- és formakísérleteket végzett.

Olosz Ella tisztán látta, hogy az általa is ismert hagyománytisztelő kárpitszövési eljárás önmagában nem válhat korszerű kifejezési formává. Mint azt Frank János erről az időszakról megállapította, a „gobelin nem volt szalonképes a progresszív művészetben”.[4] A következő évtized történéseit azonban már ekképpen értékeli Husz Mária: „A magyarországi művészet társadalomtörténetében az 1970-es évtizedre olyan társadalmi, alkotás-lélektani körülmények alakultak ki, amelyek között a textilművészet egy meghatározó része stílusváltáson esett át. Ebben a folyamatban a kísérleti textilművészet domináns képzőművészeti műfajjá válhatott fontosság, hatékonyság és esztétikai elismertség tekintetében.”[5] Olosz Ella törekvései és eredményei szinkronitást mutatnak az anyaországban megfigyeltekkel.

Először ronggyal, majd kukorica hánccsal, fűzfavesszővel dolgozott, olykor természetes színét megőrizve, máskor megfestve az anyagot. Egy rövidebb időszakban használt kendert és celofánt is. Később a birkagyapjút, gyakran a rusztikus fonású csergegyapjút és a kecskeszőrt helyezte előtérbe.[6] A különböző vastagságú gyapjúfonalak használatával megnyílt előtte a szövött felületek manipulálásának lehetősége, így művei kiléptek a kétdimenzió zártságából.

Olosz Ella textilképekkel való fogalmazásmódjának két jellemző momentuma van. A kompozíció, amely fő kifejezőeszközévé vált, rendkívül feszes, átgondolt, gondosan tervezett, amelyhez finoman alakított festői felületek társulnak. Szinte minden kárpitot visszafogott színtartományban tart, bár a visszafogott színtartomány egy-egy szín rendkívül sok árnyalatát foglalja magában. (A fonalakat egyébként ő maga festette.) Látásmódja korszerű, sallangoktól mentes, már-már puritán. Mégis hatásos. Ahogyan ő maga vallotta: „Az egyszerűség döbbenetét szeretném az emberekből kiváltani.”[7]

Olosz Ella szintetizálva a korábban kellő alapossággal tanulmányozott nyugati és keleti textilhagyományokat[8], létrehozta sajátos, egyedi technikáját. Különösen érdekesek a festői hatású árnyalt és színátmenetes felületek, amelyeket számos művén a hagyományosan fekvő szövőszéken szőtt ikat technikával[9] hozott létre. Ám finom színátmeneteket a népi szövéstechnikában alkalmazott fogazással is elő tudott állítani. Előbbiek okán hasűrözést csak néhány korai, figuratív kárpitján találunk. Ahhoz, hogy magunk is megfigyeljük a különböző színek egymásba olvasztásának általa alkalmazott eljárásait, csupán arra van szükség, hogy közel menjünk a művekhez, és kövessük a tekintetünkkel a sorról sorra felépített ábrázolást.

A textil több mint a felvető és a bevető szálak termékenyítő egybeolvadása. A textillel kapcsolatos szenvedély – sok mással együtt olyan valami, – amit nem lehet egykönnyen definiálni. De átérezni és megtanulni igen. Nagy Judit 1980-as Szövés = életmód című, önvallomásként is felfogható, emblematikus kárpitjára kell utalnom. Nagy Judit egy semleges háttérre tűzött fehér cédulára azt írta vörössel: Szövés = életmód. Ez a minden elemében szövéssel megvalósított mű valamelyest „magyarázza az új törekvéseket, és az alkotó(k) e műfajhoz való, megváltozott viszonyulását is. (Az újfajta hozzáálláson természetesen nem csupán azt kell értenünk, hogy a tervező maga szövi meg kárpitjait, hisz már Ferenczy Noémi is ekképpen járt el jónéhány évtizeddel korábban.)[10] Aki nem részletesen kidolgozott, méretarányos terv alapján dolgozik, ahogyan azt Olosz Ella sem tette[11], annak minden kárpit elkészítése száz, vagy akár több száz munkaórát kitevő hosszú meditációt jelent. Vagy ahogyan az alkotó fogalmazott, „egy felfokozott izgalmi állapot jelent (…), ahhoz hasonlót, amikor a robogó jármű előtt átszalad az ember.”[12] Ez az előbb említett életmód elsődleges tényezője. De aki nem műveli e mesterséget, az is tudja, hogy a szövés nem tartozik a haladós munkák közé. Aki erre adja a fejét, az elkötelezi magát a szövőszékhez ülés, a szövőszékben ülés[13] mint életmód előtt.

Hol is lehetne megfelelőbb helyen kiállítani Olosz Ella munkáit, mint Kohán György művei mellett. Olosz Ella tudta, amit magam Kohán György művészete jellegadó értékének vélek, hogy a monumentalitás a képzőművészetben nem a nagy méretet jelenti, hanem a speciális arányrendet.[14] Kettejük között egyéb hasonlóságot is lelhetünk. Mindketten műveiken kíséreltek meg először szembenézni a halállal. Kohán György hatalmas méretű, már-már absztrakt táblákon festette meg a sírgödröt, ahogyan Olosz Ella is megszőtte egy egyszerű, szimbolikus kompozícióban a koporsó formát.

Magyarországon, a gyulai tárlaton kívül több lehetőségünk is adódik arra, hogy Gazdáné Olosz Ella munkáival találkozzunk. Az 1991-ben a Műcsarnokban rendezett önálló bemutatóját követően egy alkotása magyar közgyűjteményi tulajdonba került. A Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 című kiállításán pedig több alkotása is szerepel jelenleg.

• [1] Név nélkül: Gazdáné Olosz Ella „a textília poeta doctusa”. In: http://www.webvidek.ro/2008/?bejegyzes=108
• [3] Ő azonban tovább lépett, ellentétben több, a népi kultúrát sztereotip módon átíró alkotótársával.
• [4] Idézi: Gyarmati Gabriella: A Munkácsy Mihály Múzeum képző- és iparművészeti kiállításai 2001 és 2004 között. In: Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. Szerkesztette: N. Varga Éva, Szatmári Imre. Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2007. 296. p.)
• [5] Idézi: Hegyi Ibolya: Az idő szövete. Doktori értekezés. 2008. 54. p. In:http://konyvtar.mome.hu/doktori/ertekezesek/DLAertekezes-HegyiIbolya-2008.pdf
• [6] Gazdáné Olosz Ella. Szerkesztette: Gazda József, Kopacz Attila. Kovászna, Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, 2013. 23. p.
• [7] Név nélkül: Gazdáné Olosz Ella emlékezete. In: http://www.3szek.ro/load/cikk/56862/gazdane_olosz_ella_emlekezete
• [8] 1957-től vett részt gyűjtőutakon, 1970 és 1979 között pedig tanulmányutakat tett Nyugat-Európában, valamint Közép- és Közel-Keleten. (http://www.geocities.ws/gazdaneoe/eletrajz.html)
• [9] A technika a láncfonalak felvetés előtti színezésén alapul, alkalmazásával pedig lágy kontúrral határolt formákat kapunk.
• [10] Gyarmati Gabriella: I. m. 296. p.
• [11] Tenyérnyi méretű színes vázlatokkal készítette elő a szövés munkafolyamatát.
• [12] In: Isten kezében – Kapuk a végtelenbe. Gazdáné Olosz Ella képzőművész 1937–1993. Portréfilm, 2013. Szerkesztette: Barlay Tamás, Fülöp G. András. In: http://nava.hu/id/1497938/
• [13] A kifejezésbeli különbség az álló és a fekvő szövőszék használatával kapcsolatos. Olosz Ella egyébként mindkét fajta szövőszéket használta.
• [14] In: Isten kezében – Kapuk a végtelenbe. Gazdáné Olosz Ella képzőművész 1937–1993.

[Forrás : http://www.barkaonline.hu/kepzmveszet/4702-gazdane-olosz-ella-kiallitasarol]