^{Üdvözöljük az Indie Hírlevél harmadik számának olvasóit.  Fõbb hírek: Loaded party szombaton, a Puzzle hátat fordít az indienek, keressük a nagy indie portál nevét - a közvéleménykutattásban erre kérjük az ötleteket, szóval erre mindenképpen válaszoljatok!  A múlt hét nagy eseménye a JR Ewing / Newborn koncert volt, ahol az a fantasztikus helyzet állt elõ:, a hírlevél olvasói azon vitatkoztak, hogy vajon a JR Ewing vagy az abszolút nemzetközi élvonal szintjét hozó magyar Newborn volt-e színvonalasabb produkció! A hírlevél tartalma: jövõ heti programajánló (Loaded, indie kirándulás, Dropkick Murphys, Whippersnapper, Newborn és még sok minden más), koncertek nyáron Magyarországon és Közép-Európában, közösségi hírek (Puzzle és múlt heti koncertbeszámolók), az elmúlt hetekben megjelent indie lemezek ismertetése, újabb nyári független fesztiválok, kérdezz-felek, közvéleménykutatás, netikett, útóiratban az új Radiohead lemez hosszabb méltatása.}

^{JÖVÕ HETI ESEMÉNYEK}

^{jõnius 13, szerda, a Pesti Estben tévesen jelent meg, hogy Amber Smith koncert lesz a Benczúrban, ilyen koncert nem lesz (sajnos)}

^{június 16, szombat, pre-Loaded party (második indie kirándulás) bemelegítésként Holdvilág árok, indulás Budapestrõl az Árpád híd buszpályaudvarról, sárga busszal, 7.45-kor (ezzel nem kell átszállni Pomázon, viszont csak ez az egy busz van) találkozó 7.30, valószínûleg 6-os kocsiállás (Dobogókõ ki van írva) mindenesetre át kell menni egyenesen a várótermen és ott...  Visszaékezés bõven idõben ahhoz, hogy kipihenjétek magatokat a Loaded party elõtt...}

^{június 16, szombat este: Loaded party, indie és brit popzenék a Rudas Romkertben. A Rudas Romkert Budapest lehangulatosabb nyíltszíni szórakozóhelye a török fürdõ kertjében, középkori falak között, trendy bárral, a Gellérthegy lábánál a zöldben.  Ideális nyári bulihelyszín a Loaded partynak, ahol közösségünk lemezlovasai elsõsorban a poposabb és táncosabb számokat játszák; mindez ideális lehetõséget teremt arra, hogy elhozzátok az indie iránt eddig még nem elkötelezett ismerõseiteket is táncolni.  A lemezjátszóknál DJ Blondie, DJ Grassman, DJ Mágnens, DJ Pita (Pararádió). Belépõ természetesen nincsen, de annak örülünk, ha bejáratnál feliratkoznak azok az ismerõseitek a hírlevélre, akik még nincsenek rajta a listán.}

^{Mivel nagyon a következõ hét elején lesznek a következõ programok, berakjuk már most is, hogy tudjatok tervezni:}

^{Június 18, hétfõ, Mega Pub (Budapest, XIV. Öv utca 210, az Erzsébet királyné útja u.-Öv utca sarok, közös indulás lesz a Belvárosból, részletek jövõ héten).  Dropkick Murphys (US)- ír folk-punk, éppen elfogadható mennyiségû folkkal, és az új lemezhez összeszedett már elégséges hangszeres tudással, igazi nemzetközi punkrock sláger, azoknak is bejön, akik a dallamos és zúzos zenét szeretik és az ír-barátok is kapnak valamit.  Elõttük a Reach the Sky (amerikai hc), szintén nemzetközi minõség, valamint a Thug Murder (japán nõi streetpunk).  A streetpunk a bakancsos-brit hagyományosan aggresszív punkzenét jelöli, szemben a szimpatikus kaliforniai fiúkkal.  Mivel a japánok pedig minden szubkultúrából freak-parádét csinálnak, ráadásul jelen esetben japán nõkkel van dolgunk, a szaksajtó szerint egyenesen zseniális a produkció, vagyis csak egy japán tudja odáig radikalizálni a mûfajt, mint õk...  A Bandanas pedig energikus magyar punkrock, a dallamosabb fajtából.}

^{Június 19, kedd, Mega Pubban (XIV. Öv utca 210, az Erzsébet királyné útja u.-Öv utca sarok) lép fel a kaliforniai Lobster Records elsõ számú zenekara, a Whippersnapper. A fiatal ötösfogat emós beütésû, összetett, változatos newschool punkot játszik, eddig két lemezük jelent meg, a '98-as America's Favorite Pastime és a '99-es The Long Way. Felléptek már a mai amerikai punk legmenõbb zenekarainak (Lagwagon, Blink-182, Good Riddance, Strung Out) társaságában és most elsõ európai turnéjuk  során jönnek el majd hozzánk fellépni a Punk Holiday Fesztiválon a Mega  Pubban, ahol elõtük fellép a 06-90 (skate punk), Newborn (világszínvonalú  newschool hardcore, lásd az eheti koncertbeszámolók között lent), Fürgerókalábak (debilcore, garantált férfisztriptízzel egybekötve), Bankrupt (dallamos oldschool punk, kis gitárpop beütéssel), Macskanadrág (skate punk, ska).  A koncertek 19:00 órakor kezdõdnek, a Whippersnapper éjfél körül lép színpadra. A belépõ 1000 forint lesz.}

^{A bulival kapcsolatos infók, útbaigazítás megtalálhatók a Punk Holiday Fesztivál weboldalán: http://punkholiday.cjb.net Whippersnapper oldal, letölthetõ számokkal:
http://www.whippersnappermusic.com}

^{AZ ELÕTTÜNK ÁLLÓ HÓNAP és a nyár...:}

^{június 18: Dropkick Murphys (ír folk punk, US), Reach the Sky (dallamos hc, US), Thug Murder (nõi street punk, JAP), Bandanas (energikus punkok, H)}

^{június 19: Whippersnapper (US), Newborne (H), Fürgerókalábak (H), Bankrupt}

^{június 21(! változott az idõpont) Fabulon (brit gitárzene, UK-H), Puzzle}

^{(szintén, H), Amber Smith (indie rock, H)}

^{június 24 (Gödöllõ) Shutdown (US) Hold X True (H) NYHC és magyar oldschool HC}

^{június 25. Trafó, Gödöllõ - *új fellépõ!! Vision (híres amerikai dallamos hc...), NJ Bloodline (US - lokálpatrióta New Jersey hc) Falcongate (vidéki melodic hc), Baracka (csepeli proli-punk)}

^{június 29 (Tata) Vinyo (magyar-alternatív) és Galapagos (a Hiperkarma másik arca)}

^{július 9. Mega Pub - Inerdzia (It.) - padovai Oi-streetpunk, Böiler (H) - punk/oi, Hátsó Szándék - punk rock, Human Error - crust}

^{július 17. Budapest - Driven (US) - új Crimeth Inc.-es (ex-GoodLife) metalcore + vendég}

^{július 24. Trafó, Gödöllõ - Force Of Change (német old school hc)} 

^{szeptember 11. Budapest, Mega Pub - Business (UK) - street legenda, Blood For Blood (US) - agresszív hc, Anti-Flag (US) - politikus poppunk, Tiger Army}

^{szeptember 15. Good Clean Fun (US) straight edge vidáman}
 

^{KONCERTEK KÖZÉP-EURÓPÁBAN}

 ^{*Tool, Cortizone - intelligens fémzene?  június 21. Bécs, Libro Music Hall}

 ^{* Dead Moon (US) igazi rocklegenda Seattle-bõl - indie módra;  június 30. Lendava, Szlovénia (közel a határhoz!)}

^{KÖZÖSSÉGI HÍREK}

^{(Rádió, televízió, internet.)  Azon vagyunk, hogy ne csak hírlevelet és majdan portált csináljunk, hanem állandó mûsort is, ahol meghallgathatjátok azokat a zenéket, amihez próbálunk a szó gyengébb erejével kedvet csinálni, ahol hallhatjuk egymást beszélni, láthatjuk a zenekarainkat... Aki tud, segítsen, már tapogatózunk erre-arra, júliustóll remélhetõleg a lemezkritikák és a koncertelõzetesek a rádióban hallhatók.}

^{(A Puzzle hátat fordít az indie színtérnek.)  A Puzzle, a britpopnak nevezett gitárzene magyar kiválósága, a Pepsi tehetségkutató gyõztese lemezszerzõdést írt alá egy majorrel, a Universallal.  A multikhoz méltó feltételek szerint a Puzzle nem forgalmazhatja többet a korábban megjelent demóját (Dream Your Life), így az már gyûjtõk féltve õrzött kincse, kétszámos promóciós lemez készül, aztán talán album is...  Talán játszanak 21-én Budapesten, ami így függetlenségük hattyúdala és új basszusgitárosuk, Zsuzsa bemutatkozója volna. A Universal igazán szívatja szegény Puzzlet, de õk a mainstreambe törnek... Az alábbiakban a Puzzle hosszú beszámolójának szerkesztetett részeteit olvashatjátok. Riegler Attila szövegének személyes vonatkozásait kiszedve íme az autentikus Puzzle-álláspont: "Jelenleg dolgozunk az új demón, 16 új szám van, ezeket most próbáljuk, de még annyira sem fogjuk elkapkodni a dolgokat, mint eddig, mert ezek most sokkal nagyobb összpontosítást igényelnek - minden téren, mint az eddigiek. Szóval ha lesz is pár koncert, ezeken még biztos, hogy nem játszunk semmi újat, mert nem akarunk fölöslegesen, félkész számokkal 'zörögni". : )"  (...) "Az az igazság - és ezt nyugodtan megtudhatja aa nyilvánosság is - hogy mi tényleg a mainstream-ben szeretnénk nyomulni, mégpedig azért, hogy megmutathassuk ennek a sok f.nak, akik most azzal verik a mellüket, hogy õk most az új élõzenei mozgalom, /united, venus, roy stb/  hogy mi is az : élõben és élve játszani.  Mi zenélni szeretnénk, normális körülmények között, lemezeket  megjelentetni elegendõ reklámozással, turnézni jó helyeken, jó cuccal meg ilyenek...  Persze ki ne szeretné ezt ? (...) Függetlennek lenni túlságosan nehéz és hiábavaló, fõleg ma és ebben az országban, ha az ember tényleg valamit el is szeretne érni. Nem gondolok itt nagy dolgokra,  azzal is megelégednék, ha a zenélésbõl meg tudnék úgy élni, mint más a saját munkájából. És nem akarunk "Igazi Hõs"-ök lenni ezen az úton, mármint a 'földalattin' : )  sokkal inkább egy másikon és az idõ majd
úgyis dönt hogy mikké váltunk az emberek szemében." Riegler Attila beszámolója szerint a Dream Your Life britpopja után most valami nem trendy, elektronikusan felturbózott gitárzenét várhatunk tõlük, ami pop, de nincs benne sem a nyolcvanas évek revival, sem a megszokott britpop. "Nem vagyunk magyar oasis és pont" -  írja. "Summa:  Ha Amberék most a pozitív pólus, mi garantáltan a negatív, de most ennek így kell lennie és ez nekünk most így jó." (A szerkesztõ megjegyzése: a pozitív pólus utalás a "Pozitív" fanzinre és az Amber Smith cinikusan "Pozitív"-nek nevezett új kazettájára, valamint az Amber Smith pozitív inde hozzáállására...)  A Puzzle üdvözli a hírlevél kezdeméyezést, tavaly még õk is szerettek volna indie honlapot készíteni, beszámolunk még sorsukról, bár reméljük, nélkülünk is hallani fogtok róluk eleget. :) www.puzzle.pl.hu - ratja mulatságos és kesserû történetek a sztárrá válás elsõ lépéseirõl, az egykori gitárosról, aki rendõrnek beállva füves haverjait buktatja le prémiumért, és még sok minden más...}

^{JR Ewing, Newborn - június 9. szombat, Süssfelnap}

^{Elõször is köszönetet kell mondanunk az elszánt szervezõknek, akik minden követ megmozgattak, hogy a többszörös bizonytalansági tényezõ (hely körüli nehézségek, az énekes torokproblémája) ellenére is összehozták ezt a maradandó koncertet! Az Inside Fearsrõl ezúttal lemaradtam (bocs!), amikor megérkeztem, már a Newborn nyomta javában. A hangulatról a törzsközönség (mármint a Newborn-é, nem a Süsüé :)) gondoskodott, az album "slágereinek" refrénjeit Zoli nyugodtan átengedhette nekik. Játszották a Catharsis-szel közösen kiadandó split lemez nemrég rögzített 4 számát is, mindegyik komoly, összetett munka hatalmas gitártémákkal. A zenészek energiája végig folyamatos volt, ebbõl még a koncert közben adódó technikai problémák sem vetettek vissza. A Newborn-tól megszokott profi produkciót láthattunk, kevés magyar zenekar esetében tapasztalni ennyire kiforrott, rutinos színpadi szereplést. Többek véleménye szerint lejátszották a norvég "fõzenekart" a színpadról, azonban az eltérõ mûfajok miatt én nem bocsátkoznék ilyen összehasonlításokba.Meg azért sem, mert teljesen letaglózott a JR Ewing koncertje, a gödöllõi Zegota-fellépés óta nemigen láttam ennyi energiát feltörni egy zenekarból. Az énekes "mozgáskultúrája" erõsen a Refused-ot idézte, de ez igazán bocsánatos, õket már úgysem láthatjuk színpadon. A ritmusképletek a 90-es évek (noise-)rockját idézték, de minderre olyan elementáris erõvel szabadult rá a 3 gitár és a kitekert nyakú ének, hogy retróról egy percig sem beszélhetünk. A szép számú közönség vette a lapot, a barátságos ütemek és az énekes szuggesztivitása felszabadították az elsõ sorokban "ácsorgókat". Szívbõl remélem, hogy visszajáró vendég lesz a JR Ewing ezen a környéken és egyre több "rocker" figyelme fordul a skandináv országok izgalmas zenei színterei felé.}

^{Hot Water Music, Leatherface - június 7. Flex, Bécs}

^{Szóval a felállás úgy nézett ki, hogy ez a koncert a Leatherface nevû híres és legendás zenekar koncertje volt, a Hot Water Music-nak pedig az elõzenekari státusz jutott. Ez volt az este egyetlen szépséghibája, mivel egy jó hangulatú bulin vehetett részt mindenki, aki vállalta a kiutazás veszõdségét (tizenvalahányan voltunk magyarok), de azért a Hot Water Music-ból mindenki többet szeretett volna látni. A Flexben jó fél ház lehetett, a trendi deszkás gyerekek valószínûleg minden pénzüket a két nappal korábbi Deconstruction Tour-ba fektették, meg amúgy sem érdekelte õket egy "új" epitaphos csapat meg néhány öreg punk. A Hot Water Music nem sokat váratta a közönséget, beengedés után nem sokkal neki is láttak a zenélésnek. Nagyon jól szólt a cucc, az új album abszolút kedvenc nyitószámával indítottak, a legnagyobb megdöbbenésem az ének erejébõl fakadt: a védjeggyé vált rekedtes hang olyan elementárisan tört fel a két gitáros srác torkából, hogy rögtön megértettem, miért tartják az egyik legjobb koncertzenekarnak a HWM-et annak ellenére, hogy nem mozogják be a színpadot és hanyagolnak minden hasonló színpadi allûrt. A basszusgitárosra sem lehetett panasz, õ talán a legképzettebb zenész a csapatban, egyedül a dobos játékát éreztem egy kissé szögletesnek, mechanikusnak. Az elõzenekari jellegbõl adódóan sajnos kevés idõ jutott a zenekarnak, a legtöbb dalt (mindössze hármat) az új lemezükrõl játszották, így óhatatlanul kimaradt egy csomó sláger a repertoárból. Gyors átszerelés után lépett színpadra a Leatherface, a veterán gitáros-énekest és a dobost egy fiatal basszusgitáros egészítette ki (ha jól tudom, az eredeti basszer már nem él). A HWM két gitárja után az egygitáros felállás kissé karcsúnak tûnt, de összességében szórakoztató mûsort láthattunk: az 50 fölötti mosolygós frontember alkoholbetegekre jellemzõ túlszabályozott mozdulatai nem hagytak kétséget afelõl, hogy igazi rocklegendát látunk a színpadon. Személyes kedvencem, a Pale Moonlight is elhangzott, úgyhogy a magam részérõl elégedetten zártam az estét, amihez már alig adott hozzá valamit a HWM zenészeinek közremûködése a ráadásdalokban. (külön köszönet Mágnensnek, a biztos kezû sofõrnek!) *smartpunk}
 

^{ÚJ LEMEZEK}

^{Lush: Ciao! (4AD Records) - Mostanában a 4AD szívesen dobja piacra korábbi meghatározó zenekarainak best-of-jait, így tekinthetjük át a Lush 1989-tól 1996-ig terjedõ életmûvét is. Az album a három megjelent nagylemezükrõl és néhány EP-rõl, kislemezrõl válogat. A Lush nem kis mértékben a legendás Cocteau Twins hangzásvilágának hatása alatt kezdte el mûködését, csakúgy, mint a zenekar kortársai és hangzásbeli rokonai, a My Bloody Valentine, a Ride, a Slowdive, vagy a Chapterhouse. Elsõ, Spooky címû albumukon még Robin Guthrie, a Cocteau Twins gitárosa a producer, de az elegánsan hangszerelt nóták mögött valójában  a két dalszerzõ, Emma Anderson és a magyar származású Miki Berenyi bájos, hétköznapi történetei rejtõznek, melyek olyan hitelesnek hatnak, mintha a szomszéd lány mesélné õket. Az éteri, lebegõ indiepop-zenét játszó mezõnybõl a Lush az évek során egyre fokozódó nyíltságával, közérthetõségével emelkedett ki, mely utolsó lemezükre pár ultra-slágert is szült: a se veled, se nélküled kettõsségét egy Pixies-típusú punk-pop nótába csomagoló Single Girl, vagy a Fiat 500-as iránt rajongó, Stone Roses dalnak is beillõ 500 (Shake Baby Shake) méltó helye igazából a listák élén lenne. A lemez visszafelé halad az idõben, így annak végére jutunk el a Lush korai, törékeny fátyol-himnuszaihoz (For Love, De-Luxe), amelyek a kilencvenes évek elején hozzájárultak a mûfaj definiálásához. Az album talán túl sok lassú, enyhén gótikus ihletésû dalt tartalmaz, amelyeket egy ilyen válogatás mellõzhetett volna, néhányat pedig csak a csiszolt hangzás ment meg a középszerûségtõl. Habár az akkori média nemigen fordult támogató módon a csapat felé (kedvenceik a kissé elvontabb, befelé forduló "cipõbámuló" zenekarok voltak), a Lush dalai tehetségrõl és a zenei korlátokon való felülemelkedésrõl tesznek tanúbizonyságot. Az angolszász zenei színtérrõl sajnos a kilencvenes évek közepére-végére a mûfaj mûvelõi eltûntek, hogy helyet adjanak a jóval egysíkúbb és újat sokkal kevésbé nyújtó Britpopnak. A popzenébe vitt fantázia itt bemutatott mértékének újabb felbukkanása azóta is várat magára. A dallamos indie pop iránt vonzódók polcán ezért ott kell lennie ennek a lemeznek. *dr hab}

^{Joan of Arc - How Can Any Thing Be Any More EP (Jade Tree) Úgy hírlik, a chicago-i art-punk/post-rock zenekar elõzõ albuma, a The Gap felvételénél készült, de az albumra fel nem került anyagokból vágta össze ezt az EP-t. A majdnem fél órás hosszúság és a 8 track ne tévesszen meg senkit, tulajdonképpen csak 4 igazi dalról beszélhetünk, a többi felvétel (a JoA-nál megszokott módon) tulajdonképpen csak intrót képez a dalok elõtt. Az EP nagyjából az albumok hangvételét követi, bár a dalok valamivel gyengébbek és unalmasabbak a korábbiaknál, talán csak a melankólikus záródal, a What If We Are... jelent ezalól kivételt. Ha még csak hírbõl ismered a zenekart, de kíváncsi vagy rájuk, inkább valamelyik albumukat ajánlanám elsõ hallgatásra, a How Can Any Thing...-et bõven ráérsz majd csak azután megszerezni, hogy a 4 nagylemezt már begyûjtötted. *smARTpunk}

^{Burning Airlines - Identikit (DeSoto Records)  A Burning Airlines az egykori Jawbox-frontember, J. Robbins zenekara, jelenlegi albumuk második a sorban a 99-es bemutatkozó Mission: Control! óta.A nagyszerû nyitódal (Outside the Aviary) fogós dallamával alig két percben mintegy összefoglalása az elsõ albumnak, a lemez többi része már némileg új vizekre evez. A nyitószámon kívül alig akad olyan dal az albumon,
amelyik elsõ hallásra magával ragadná a hallgatót, mint ahogy tették azt az elsõ nagylemez dalai. A dallamok, énektémák néhol erõltetetten összetettnek tûnnek, többszöri hallgatás után azonban feltárul elõttünk Robbins zseniális dalszerzési képessége. Abszolút pozitívum, hogy míg az elsõ lemez félúton kissé leült, addig az új album színvonala folyamatosan magas, még ha elsõ hallgatáskor a nyitódal után érzünk is bizonyos megtorpanást. A hangzásra most sem lehet panasz, Robbins maga volt az album producere, ami nem is csoda, figyelembe véve, hogy manapság õ az egyik legkeresettebb producer a posztpunk-emo zenekarok körében. Számos apró, hangzásbéli rafinéria színesíti tovább a lemezt, az elmélyültebb hallgatás tehát mindenképpen ajánlott. Ezzel a nagyszerû albummal a BA még határozottabban jelöli ki saját, összetéveszthetetlen stílusának kereteit, amely egyrészt a Jawbox poszt-hc zenei világának meghosszabbítása, másrészt valahol a nyolcvanas évek elejének értelmiségi punkja, illetve a kilencvenes évek indierock irányzatai mentén húzódnak.  *smartpunk}

^{Megjelent a Radiohead új albuma, amelyre a Kid A-vel egyidõben készült, de arra az albumra nem illõ számok kerültek fel.Horváth Marci hosszú méltató kritikáját a levél alján olvashatjátok teljes terjedelmében  "A tavaly õsszel megjelent Kid A pedig a teljes elborulás, a zenekar újjáteremtette önmagát, teljesen levetkõzve az eredeti zenei világot, no dalforma, no refrén, csak effektek, és puttyogások (bár kettõ õs Radiohead-dal azért van), Thom Yorke még keserûbb és még szebb, és az egész éppen azért válik kerek egésszé, mert széthúzó, szétesett. Hiába, gyönyörû tud lenni, ha egy alapvetõen megborult zenekar egy megborult lemez után még inkább megborul, és így jön létre a világ szinte minden zenei díjkiosztóján taroló album..." lásd PS2 a levél végén.}

^{FESZTIVÁLOK NYÁRON}

^{* Július 7-8. -  Sárváron a Várudvarban kétnapos hardcore/punk fesztivál lesz, külföldi és magyar fellépõkkel. A fellépõk: 1. nap: Broken Promises (Bel.),Moronique (A), Burn Hollywood Burn (Fr.), Sunshine To Breakfast, Kevés, With Open Arms, Belief Gives Power 2. nap: Low Punch(Slo.), Inerdzia (Ita.), S.F.F., Newborn, Embers, JAck, At Once Hero...
A belépõ 1 napra 1600Ft, 2 napra 2500Ft Sátorozási lehetõség van, a szervezõk a koncerteken kívül vegan kajákkal, focibajnoksággal és distro-k kirakodóvásárával várják a vendégeket.}

^{* Augusztus 3-5. - A csehországi Pilsenben nagyszabású, 3 napos underground hardcore-megmozdulás lesz FluffFest néven. Ez is sátorozós, családias hangulatúra tervezett fesztivál, vegan konyhával és bárral (vegan fagyi!), felvonul számos distro, a jegy pedig mindössze 25 DM. A fellépõk fõleg Eurórai zenekarok lesznek a legkülönfélébb mûfajokból. Eddig a következõk látszanak biztosnak: ANYWAY (cze), BURDEN (can), CALIBAN (ger), CATARACT (ch), DURANGO 95 (ger), DUSSANDER (cze), ENDSTAND (fin), ESGMEQ (cze), FACEDOWN (bel), FEAR MY THOUGHTS (ger), FRANKLIN LAKES (swe), GRIDE (cze), HEAVEN SHALL BURN (ger), HIGHSCORE (ger), LEIAH (swe), LVMEN (cze), NETBRAKE (bel), RECEIPT (it), STRENGTH APPROACH (it), THEMA 11 (cze), UNCONFORM (russia), VALINA (at), VITAMIN X (ned), de a lista folyamatosan bõvül, ezért érdemes néha ellátogatni a fesztivál homepage-ére: www.poisonfree.com/fluff}

^{KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS}

^{A kérdés: mi legyen a nagy magyar indie portál neve / címe.}

^CÉLUNK

^{Továbbra is a közösség informálása és szervezése.  Szeretnénk egy indie portált indítani és koncerteket, bulikat szervezni.  Úgy segíthettek, ha a) megválaszoljátok a heti közvéleménykutatási kérdésünket b) részt vesztek az információk terjesztésében, ami hetente egy word dokumentum kiprintelését és közintézményben, pl. iskola való kifüggesztését jelenti, a dokumentumot külön körlevélben küldjük annak, aki jelzi, hogy küldhetjük c) lemezkritikákat, koncertbeszámolókat, infókat küldtök d) részt vesztek a szerkesztésben.}

^VÁLASZOK

^{Zsuzsa javasolta, hogy mindenhova tegyünk be linket, ahova tudunk, természtesen a jövõben is fogunk tenni, bár ez igazán majd a portálon fog mûködni.  Nem kérdeztétek, de mondjuk, hogy a szövegeket notepadben (jegyzettömb) vagy e-mailben írjátok, ne Wordben (egyes rendszereken elrontja a karaktereket, és olvashatatlan lesz).  A lemezkritikákat a már megszokott fenti terjedelemben közöljük.  A hosszabb/nem aktuális témákat félretesszük az archívumba, és nyáron feltöltjük az indie portálra.}

^KÉRDÉSEK

^{Bombázzatok vele. Amire nem tudjuk a választ, azt betesszük a következõ körlevélbe, ennyi olvasó közül valaki biztos tudja a választ...}

^NETIKETT

^{A reply all funkciót hanyagoljátok, ahhoz túl sokan vagyunk.  Minden a többiekre tartozó infót berakunk a következõ hírlevélbe, ha az indierockos címre elkülditek.  Bármilyen indie kérdésetek van, megválaszoljuk vagy berakjuk a következõ hírlevélbe magát a kérdést. Mindenkinek a nevét el lehet olvasni a cc-ben, mert közösséget építünk, illetve hát aki a ti negyedekbe fér, ez akkor fog megint mûködni, ha már nem a freemailrõl levezünk.. A válaszoknál töröljétek ki az eredeti hírlevelet, mert elég hosszú...}
 

^{Összeállította Antal Dániel és Darvas Péter
Közremûködtek Smartpunk, dr Habil, Horváth Marci, Riegler Attila (Puzzle)}
 

^{PS.  Ha a hírlevelet szándékod ellenére kaptad, és le szeretnél kerülni a listáról, akkor küldj egy ilyen értelmû levelet az [email protected]-ra.  Ha ismerõsöd forwardolta tovább a levelet, és szeretnél feliratkozni (aminek nagyon örülnénk, hiszen fontos tudnunk, hány emberhez jutnak el információink), akkor küldj az [email protected] címre egy levelet a teljes neveddel. A hírlevélhez várjuk mindenki hozzászólásait. Információkat egész héten küldhettek a címre, vasárnap napközben zárjuk le a hírlevelet, addig minden infót berakunk, ami profilba vág; nem csak koncert- és lemezinfókat, hanem egyéb rokon kulturális eseményeket, ha az várhatóan érdekli a lista olvasóit.}

^{PS2 Sok szóban az új Radiohead lemezrõl....}

^{Radiohead: Amnesiac
A június 4-én megjelenõ új (sorban az ötödik) Radiohead album kemény fejtörõ minden zenérõl írni szándékozó rádiófejnek. A tavaly õsszel megjelent Kid A pedig a teljes elborulás, a zenekar újjáteremtette önmagát, teljesen levetkõzve az eredeti zenei világot, no dalforma,  no refrén, csak effektek, és puttyogások (bár kettõ õs Radiohead-dal azért van), Thom Yorke még keserûbb és még szebb, és az egész éppen azért válik kerek egésszé, mert széthúzó, szétesett. Hiába, gyönyörû tud lenni, ha egy alapvetõen megborult zenekar egy megborult lemez után még inkább megborul, és így jön létre  a világ szinte minden zenei díjkiosztóján taroló album. És most itt vagyunk 2001-ben, here is the új album Amnesiac címmel, 11 szám, a legszimpatikusabb, ami elsõre beugrik: a zenekar bevette eszköztárába a jazzt is(a veterán jazz trombitás, Humphrey Lyttleton az utolsó számban közremûködik, de a számok többségében szakítanak a jazzes témák, fúvósok, vonósok, tejjel-mézzel folyó, kéremszépen). Így a zene teljesen új színezetet kap, teltebb és eredetibb, mint valaha is volt. Ezért igazán nagy a Radiohead, mert minden lemezére meg tud újulni, folyamatosan változik (pedig akkor is simán nyernék a bajnokságot, ha nem változnának), és mégis önmaga marad, ízléssel, ahogy kell. És mi más lenne a rockzene lényege? (Lehet, hogy bárgyú a hasonlak, de az oxfordi kvintett az a rockban, ami a Madonna a popban, szóval ezer színû kaméleon) Az elsõ szám, már a címe is elmebeteg: Packt Like Sardines In A Crushed Tin Box, teljes õrület. Triphopos, dances izé hallik megtörve egy üstdobbal, kolomppal, Thom Yorke hangja széttorzzítva, szempler vokál, nagyon üt, kedvesen, mosolyogva támadja az idegrendszert. Ezt követi a személyes kedvenc, az elõször a '99-es Tibet-koncerten elõadott Pyramid Song(eredetileg Egyptian Song volt), lágyan kúszik a mellkas alatt (Thom Yorke zongorajátéka), érzelmesen, aztán gyomorba, keményen, vág (beüt Phil Selway, a dobos, ritmusképletek! ritmusképletek!). Nehéz feleszmélni, az egész olyan, mintha egy szimfonikus zenekar egy szétcsapott éjszaka után leülne játszani, beszívva, és mégis megvan az andante, a crescendo, a molto giusto. Hiába, komoly zene ez, semmi viccelõdés, jópofizás. Aztán jönnek sora az audio mélységek: a vokóderes Pull Revolving Doors, a You And Whose Army? amelyben zongora ismét, rákúszik a vonós szekció, költészet és szépség, jazz nagybõgõvel,  Thom Yorke síró hangon ismétli: "Come on... Come on... hidegrázás. Az I Might Be Wrong, a forduló meglepetésembere: blues gitárral indul, cseppet country western feeling, aztán nem is tudom, kicsit kilóg a remek trackek közül. A címadó dal így hangzik: Amnesiac/Morning Bell, nem véletlenül: a Morning Bell már rajta volt a Kid A-n is, ez egyfajta ugyanaz, és mégis más eset, át lett hangszerelve, kevésbe grúvosabb, és nagyon atmoszférikus. A Dollars&Cents címû dal cines kezdéssel, furcsa, valószínûtlen hangszereléssel az egyik legjobban sikerül darab a lemezen, a National Anthemmel rokon. Az utolsó elõtti szám a Like Spinning Plates, és végül a tökéletes gyémánt, az Élet az Üvegházban (Life In Glass House), már a címe is gyönyörû, hát még. Már régen lemezre kellett volna kerülnie, egy nagyon régi dalról van szó ugyanis, amelyet többnyire beálláskor játszottak Rádiófejék.  A már említett jazz trombitás mellett kisebbfajta jazz orkesztra mûködik közre a dalban, harsona, klarinét, kürtök, a háttérben templomi harangok zúgnak, és ilyenkor törölgeti homlokát a fiatal rockíró, hogy nem, hát ilyet nem lehet.*Horváth Márton}