MAGYAR SZÖVEGKÖNYV HUNGARIAN LIBRETTO 1: EGY BUENOS AIRESI MOZIBAN 1952. JÚLIUS 26-ÁN (A CINEMA IN BUENOS AIRES, 26 JULY 1952) (A közönség egy mozifilmet néz. Spanyol párbeszéd, zene. A filmet hirtelen megszakítják. Az emberek tüntetni kezdenek, de mindenkit elnémít a bejelentés.) Egy Hang: Fájdalmas kötelességem közölni önökkel, hogy Eva Perón, a nemzet szellemi vezére, ma este 8 óra 25 perckor belépett az örökkévalóságba. 2: REQUIEM EVA-ÉRT / Ó, MILYEN CIRKUSZ (REQUIEM FOR EVITA / OH WHAT A CIRCUS!) Tömeg: Requiem aeternam… Donna Evita… Requiem aeternam… Donna Evita Requiem aeternam… Donna Evita… Evita…Evita...Evita... Requiem aeternam… Donna Evita… Requiem aeternam… Donna Evita… Requiem aeternam… Donna Evita… Evita… Evita… Evita… Evita… Che: Ó, milyen cirkusz, ó, milyen show! Argentína, te jó bolond, sirasd a komédiásnőt, Eva Peron! Össznépi téboly, ma rajtunk röhög az egész világ, Mintha megváltható lenne így, minden nyomorúság… Ó, milyen búcsú! A példa jó! Ha a függöny lehull egy napon, te is úgy távozz el, mint Eva Peron! Egy nemzet gyászol, e napnyugta híre oly messzire száll, Ez most mindenütt szenzáció, mely a címlapon áll! Hát sirassuk Santa Evitát, Zokogjuk körbe az istennő sírját! Nincs többé isten, ha ő már nincsen! Csillagunk eltűnt, szakadj meg szívünk! Csodáltam mindig a stílusát, A műsort, mely eladta őt, A híres Rózsa Ház sztárját, a szent Evitát! De ez most elmúlt, a füst oszlik el így a felhők felett, És mi rájövünk majd, hogy ő értünk semmit se tett! Tömeg: Salve regina mater miserricordiae. Vita dulcedo et spes nostra, Salve, salve regina! Ad te clamamus, exules filii Eva. Ad te suspiramus gementes, Et flentes, o clmenes, o pia. Che: Te átverted néped, Evita! Ezek itt hitték, hogy örökké élsz majd! Elvárták tőled az öröklétet! Nem hoztad össze, ez lett a veszted! Sírj bolond, ha neked így a jobb, Élvezd a gyászt, amíg hinni tudod! Királynőd meghalt, a király kifújt! Nincs már többé visszaút! Show-business, nekünk ez jutott! Hét éven át, ameddig csillogott! De eljött végre a búcsúszám, És a nagy siker véget ért, bárhogy is fáj. A kormány játszott itt operettet, A vezér egy szédült primadonna lett! Eszmévé vált a slágerszöveg, S mi nagykanállal ettük meg! Sírj bolond, ha neked így a jobb, Élvezd a gyászt, amíg hinni tudod! Királynőd meghalt, a király kifújt! Nincs már többé visszaút! Tömeg: Salve regina mater miserricordiae. Vita dulcedo et spes nostra Salve, salve regina Peron Ad te clamamus exules filii Eva Ad te suspiramus gementes Et flentes, o clemens, o pia. Evita: Miért is siratsz, Argentína? Egy a milliók közt, ennyi voltam… Csupán egy porszem, ne sírj hát értem! S ha én most sírok, miattad sírok… Követni fogsz, ó, én népem! S ha egy nap eljön érted, s szólít a végzet, Emlékezz, kérlek, hogy szólt az ének! Ez nem csak Eva, ez Argentína! És ez az óra, mindnyájunk sorsa… A sortűz hangja, érted is szólt ma… És ez a búcsú, mindnyájunk útja… Che: Ezt nem éljük túl! 3: CSILLAGFÉNY TÜZES ÉJJELÉN / EVA ÉS MAGALDI / EVA, VIGYÁZZ, JOBB, HA LEÁLLSZ! (ON THIS NIGHT OF A THOUSAND STARS / EVA AND MAGALDI / EVA BEWARE OF THE CITY) (Visszatérés 1936-ba egy jununi éjszakai klubba, EVA szülővárosába. EVA DUARTE tizenöt éves. Az est a végéhez közeleg. MAGALDI énekel.) Che: Hogy Eva Peron ezt összehozta, csoda! Na, lássuk hát, hogy történt, hisz pénze nem volt, S a műveltsége nulla! De eljött a perc; épp tizenöt múlt, Mikor feltűnt a képben egy énekes, egy tangóénekes, Augustin Magaldi. Ő volt az első, ki hasznára volt, Kit lépcsőnek használt Eva Duarte. Magaldi: Fenn az ég ezer lánggal ég, Soha még ilyen lázas éjt! Ma a vén gitár dallamán Szívünk égig száll! Milyen más ez a csillogás, Ez a vágy, ami ránk talált! Csillagfény tüzes éjjelén Gyere hát, ne félj! Álmodtam én, jön egy éj, és a fény utolér, vár egy királylány, Kínzott a magányos út, lángra még sose gyúlt szívem, a vándorcigány! De most már érzem, hogy vége, a bánat s a könny messze tűnt valahol… Jött egy varázsos éj, és a szíved enyém, mi amor! Fenn az ég… Fenn az ég… Fenn az ég ezer lánggal ég, Soha még ilyen lázas éjt! Ma a vén gitár dallamán Szívünk égig száll! Eva: Ez álom csupán! Augustin Magaldi! A híres nagy sztár feldobta Junint! Magaldi: Itt nem szednek szét… Egy rissz-rossz hakni megint… Che: Öreg, mi kéne még? Fogd a gázsit és tépj! Magaldi: Egy szemétdomb ez! Ez nem Buenos Aires! Ott mindig sikerem volt! Ott minden szám után szét akarnak tépni, Úgy rontanak rám! Che: Bár elkapnának egyszer! Eva: Nekem a fény kell! Édes élet, Buenos Aires, szippants fel! Barátaival: Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, szippants fel! Che: Egy rámenős lány! Most elkaptak, Magaldi! Ez, futhatsz, rád talál… Eva: Az alkalom hív! S én nem hagylak ki, drágám! Senki sem tart vissza már! Magaldi: Szép volt a játék, de ennyi elég! Eva: A porfészekből, az egyhangú hetekből Érzem, elég volt már! Rám a Nagy Élet vár! Magaldi: Vedd már észre, senki se hív! Eva bátyja: Disznó! Elhagyná a kedvesét? Magaldi: A kedvesem? Ő?! Kiről beszéltek? Eva bátyja: Ő ágyba bújt veled, és mindent megtett neked! Eva barátai: Te ingyen kaptad meg, s ha megkaptad, hát vigyed! Ő nincs tizenhat még, s ez könnyen botrány lehet! Vigyázz!! Eva: Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el! Megtettem hát, s vajon miért? Hogy ő elvigyen! Más nem érdekel… Higgye azt, csak ő kell… Che: Nyakam rá, a kis nő biztos nyerő! Ő tervez és dönt – helyetted! Itt nincs mit tenni, vidd el, hogy felfedezd, Vidd és fektesd belé pénzed, s hírneved! Magaldi: A város mindent eléd tesz, a jelszó: kell a pénz! A származás mutatja, hogy kilóra mennyit érsz. De középosztály alatt már az ember – nem ember. És kisöprik a szeméttel… Eva: Szarevő középosztály! Nálam sosem lesznek jók! Köpök az álszent képükre, forduljanak fel! Az apám új családja pont ilyen volt, Kinyírták, tönkretették, aztán a sírján mind zokogott. Én fényt viszek népednek, Buenos Aires! És úgy zúzom szét az Értékek Rendjét, A sok lerobbant ábránd végleg eltűnik majd. Che: Lám, minden hakniból marad egy szép emlék! Magaldi: Eva, vigyázz, jobb, ha leállsz! Az éhség legyűr, szégyen és bűn vár ott rád. A tébolyult vágy a szennyébe ránt, Sok féktelen nap, félek, tönkretesz majd, Hidd el, jobb, ha itthon maradsz! Eva: A rossz is jó nekem, ha új és izgató, Ha más, mint ez a poshadt unalom, lötyögés! Fecskék hívnak: jöjj! S én velük együtt szállnék feljebb már, S nem bánt, hogy nagy lesz azután a zuhanás. Nekem a fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el! Barátaival: Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el! Magaldi: Pár év elszáll, s minden más lesz! Ha újra jönnék, s hívnálak én, nevetnél. És nem értenéd ezt a szédült leányt, Kit bűvöl egy város, egy varázsos város, S gyermekként álmokra vár… Eva: Hogy éjjel rám másztál, netán egy szűzlány álma volt? S csak játék volt a lobogás, ölelés? Ha játék volt, hát jó, a buta liba jól játszott… S a félig játszott játék nem elég! Nekem a fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el! Barátaival: Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el! Magaldi: Eva, vigyázz, jobb, ha leállsz! Az éhség legyűr, szégyen és bűn vár ott rád! Túl nagy a súly, ez egy férfit lesújt, és megöl egy asszonyt, S te nem vagy még az sem, te nem vagy még nő, csak egy drága kisgyermek. Hát menj, én nem rabollak el! 4: BUENOS AIRES Eva: Nézz rám, Buenos Aires! Nézd hát, hogy mire jut egy valamirevaló lány! Kell, hogy megcsodálj! Csak te kellesz, Buenos Aires! Dobj fel, oly magasra, hol soha nem járt senki még! Hozzunk össze egy kis sztárparádét! Ez a fény, ez a vágy, ez a zaj, ez a tánc, igen, ez kell! Ahogy ég, ahogy száll, ahogy zúg, ahogy fáj, nekem így kell! Érints meg! Emelj fel, vagy taposs el, Bármit tehetsz, nem hagylak el úgysem! Hello, Buenos Aires! Mit szólsz? No valld be, hogy az ajánlatom nem is rossz! Kezdjük hát a showt! Ez a vad rohanás, csupa tűz-ragyogás, itt ég bennem! De ha adsz, sokat adj, ahogy élsz, ami vagy, így kell minden! Kell a fény, és kell a tündöklés, a földhözragadt élet nekem kevés! Nézz rám, Buenos Aires! Mit szólsz? Ma éjjel itt te leszel a közönség! Végre láthatsz egy kis sztárparádét! És ha túllépnék mindenen, hullócsillagként égjek el! Csodálnod kell, míg élek! És ha utam majd véget ér, jöjj el megfáradt szívemért! Adj nyugalmat majd és békét! Che: 1935. február 9-én, Buenos Airesben a nagy társadalmi esemény az argentin – angol lovaspóló meccs. A brit nagykövet – élve az alkalommal – így nyilatkozott: “E boldog országban ismeretlenek a szociális gondok. A liberalizmus és a stabilitás ékes bizonyítéka e kiemelkedő sportesemény.” Együtt, mindenki, kinn a pólópályán! “Ragyogás, rózsaillat, káprázat, Harrods-modellek, gyémántok, kristálypoharak, import borok, a legnépszerűbb emberek Angliából és Franciaországból.” És a meccs eredménye? “Oh, yes! Egy nulla az argentinok javára. Csapatunk leszerepelt” – mutatott rá a brit nagykövet, igazi sportemberhez méltó őszinteséggel. Eva: Ez a tűz, ez a láz, ez a nagy lobogás mindent elér! Csupa vér, csupa szív, ami vár, ami hív, a nagy remény! Szállj be hát, ez az üzlet közös lesz! Nem fizetsz rá, nem jársz rosszul te sem! Rio de la Plata, Florida, Riviéra, Bahama és Monaco! Rám vár minden jó! Nézz rám, Buenos Aires! Mit szólsz? Ma éjjel itt te leszel a közönség! Végre láthatsz egy kis… Végre láthatsz egy kis… Végre láthatsz egy kis sztárparádét! 5: JÓ ÉJT, EZ SZÉP VOLT (GOODNIGHT AND THANKYOU) Che: Jó éjt, ez szép volt, Magaldi! Itt már nincs szükség rád, A szép mulatság véget ért! A számlákat vidd, mind a nevedre szól, És nem kérünk mást, csak hogy gondolj majd ránk, De ha nem írunk, ne válaszolj! Eva: Ó, nagyon fáj, az hogy elszállt a nyár! Hogy szívünkre dermedt a tél! Lásd, eltűnt a vágy és nincs folytatás... Che: Na lódulj, nyomás! Che és Magaldi: Hagyjuk az érzelmes regényt, a nagy lírát, mit ér, ha megragadsz ennél, érdek nélkül?! Hisz mindnyájan tudjuk, hogy hányadán állunk, hogy miért kell egy bennfentes partner? Hogy még följebb vigyen, hogy támaszunk legyen, hogy futtasson, sztároljon minket… Ez a cél! Che: Jó éjt, ez szép volt, te tündér! Már az összes magazin, Minden intim kis hír róla szól! Mi nem sürgetnénk, de a poggyászod kész… Ne légy hűtlen barát, néha csöngess majd ránk, Sajnos gyakran lesz foglalt a szám… Eva: Ó, nagyon fáj, az hogy elszállt a nyár, Oly forró, oly lángoló volt! De te bárhol is járj, mindig emlékezz rá... Che: Mert Eva, nem fog! Che, Eva, Magaldi, 1 Szeretők: Hagyjuk az érzelmes regényt, a nagy lírát, mit ér, ha megragadsz ennél, érdek nélkül?! Hisz mindnyájan tudjuk, hogy hányadán állunk, hogy miért kell egy bennfentes partner? Hogy még följebb vigyen, hogy támaszunk legyen, hogy futtasson, sztároljon minket… Ez a cél! Che: Jó éjt, ez szép volt, te édes! Eva felszárnyal majd, ismert hang: és ez rang, tudjuk jól! Ezt te hoztad össze, ez szívünkhöz fűz! Mi számítunk rád, jó, hogy mellettünk állsz, De most kapd fel a gatyád és tűz! Eva: Ó, nagyon fáj, az hogy elszállt a nyár! Hogy a szívünkre dermedt a tél! Lásd, búcsúzni kell, s még a szó is nehéz… Che: Te jó ég! Tűnés! Kirúgott szeretők: Íme a klub, hogy a tagság nem rang. Mindenütt szarvakat látsz. Az argentin férfi mind mesterlövész. De ez egyszer nő a vadász! Che: Szép lányok, ébresztő! Késő lesz már, Hisz íme a példakép előttünk áll, Fut a sok férfi a farka után… És így épít erre egy értelmes lány… Kirúgott szeretők: Oh nagyon fáj, az hogy úgy száll a nyár… 6: LEHETŐSÉGEK TUDOMÁNYA (THE ART OF THE POSSIBLE) Tisztek: Más céljáért miért harcolnál? Nézd meg, mit ér, mérd fel és várj! Számolj, praktikálj, hogy mindig jókor lépj, az a tudomány… Eva: Hetente halljátok hangom az éteren át. Én láttam a nyomort, én tudom az ország baját! Mitől szenved Argentína, míg ott fenn mind egymást marja? Senki sincs közöttük, akiben bízhat a nép! Tisztek: Kaméleon, az légy, pajtás! Itt így, ott úgy, csak nagyban játssz! Ámíts, intrikálj, hogy jó lóra tégy, az a tudomány… Ha változnék a széljárás, Rosszul sül el tán egy és más, Békén félre állsz, hogy mindenkit túlélj, az a tudomány… Más céljáért miért harcolnál? Nézd meg, mit ér, mérd fel és várj! Számolj, praktikálj, hogy mindig följebb lépj, az a tudomány… 7: JÓTÉKONYSÁGI KONCERT / JÓ LESZEK NEKED (CHARITY CONCERT / I'D BE SURPRISINGLY GOOD FOR YOU) Che: Koncert a San Juan-i földrengés áldozatainak javára. Buenos Aires segít a szenvedőkön. Legismertebb politikusaink és művészeink vállalták a fellépést! (Kell az a kis ingyen reklám!) Che: Hölgyeim és uraim! Egy hatalmas hang és egy hatalmas szív: Augustin Magaldi! Magaldi: Fenn az ég… Fenn az ég… Fenn az ég ezer lánggal ég, Soha még ilyen lázas éjt! Ma a vén gitár dallamán Szívünk égig száll… Eva (Magaldihoz): A műsorod nem változott semmit… Magaldi: A tied sem, drágám… Che: És most… Egy férfi, aki egyre népszerűbb, egy férfi, aki a jövő embere, egy férfi, aki megragadja a pillanatot! Peron: Új út vár ránk, a nép feltámadt végre! Ím, együtt enyhítjük a ránk tört vészt, És győznünk kell, mert szívünk merész! S talán közöttünk jár már a rég várt vezér, Ki egy nyelven szól, együtt lép a néppel! Tömeg: Peron! Peron! Peron! Peron! Eva: Peron ezredes? Peron: Eva Duarte? Együtt: Sok jót mondtak magáról… Eva és Peron egyszerre: Túl sok jó ez egy egyszerű lánynak, Ki színpadon játszik, és tudja, csak reklámnak jó. Túl sok jó ez egy egyszerű tisztnek, Ki hazáját védi, és egy csak az ezrek közül. Eva: De ha te szólsz, figyelnek rád a milliók… Peron: És amit te adsz, az elrepít minket a hétköznapi világból… Ma itt egymagad vagy? Eva: Igen. Ó, igen! Peron: Úgy, mint én. Milyen bőkezű a véletlen, És hogy épp te vagy itt, ez még álomnak is szép! Eva: Bolond beszéd, de te higgy nekem, Nem volt itt kigondolva semmi em. Nem volt számítás és színlelés. Látod, nem csábítlak semmivel… Hát így fogadj el, és én jó leszek… Én sem értem, hogy miért teszem, Miért mondom el így hirtelen, Azt, hogy megbánnád, ha kihagynál, És hogy jól jársz, ha most elviszel… Neked érezned kell, azt, hogy jó leszek, S hogy kell neked az, hogy én jó legyek… Ha untatlak, kérlek, szólj csak rám, Nem baj, ha elküldesz, csak tudjam már, Mi vár rám, milyen vagy? Adsz-e jót a jóért majd? Mit válaszolsz? Nem egy elkapkodott éjszakát, Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást, Sokkal többet várok tőled én, Úgy tennél boldoggá, ha érezném, Hogy többet jelent, az, hogy jó leszek… S hogy kell neked az, hogy én jó legyek! Peron: Elbűvölsz – folytasd, kérlek! Mindent értek már és tudnod kell, Nem volt még senki más, kinek így mondhattam el: Érzem, hogy jó leszek majd… Eva: Nem egy elkapkodott éjszakát, Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást, Sokkal többet várok tőled én, Úgy tennél boldoggá, ha érezném, Hogy többet jelent, az, hogy jó leszek… S hogy kell neked az, hogy én jó legyek! Eva és Peron: Hagyjuk az érzelmes regényt, a nagy lírát, mit ér, ha megragadsz ennél, érdek nélkül?! Hisz mindnyájan tudjuk, hogy hányadán állunk, hogy miért kell egy bennfentes partner? Hogy még följebb vigyen, hogy támaszunk legyen, hogy futtasson, sztároljon minket… Ez a cél! 8: EGY MÁSIK BŐRÖND ÉS EGY MÁSIK ÁGY (ANOTHER SUITCASE IN ANOTHER HALL) Eva: Hello és viszlát! Te most pakolsz, drágám! Járd ki az iskolát! A hancúrozás itt számodra megszűnt! Legyél szép, okos lány, nehogy sírj, nekem fáj! Mozgás, kicsikém, ne állj itt ilyen bénán! Az ágy foglalt, cicukám! Kint hűvös van már, ezt vidd, nehogy fázz! Oly bájos, ahogy beszélsz, ahogy csacsogsz, kis butám! De sajnos menned kell! Lány: Mondd, miért van, hogy a férfivágy úgy ellobog, És az álmomból folyton gúnyt űz a sors… Ismerős a bánat, mégis fáj, hogy eljött, Oly átkozott és gyűlölt a helyzetem! Mondd, hogy mi vár rám? Che és a kórus: Egy másik bőrönd és egy másik ágy... Lány: Mondd, hogy mi vár rám? Che és a kórus: Fogd a cuccod, aztán menj tovább... Lány: Mondj egy kis vigaszt még! Che és a kórus: Egy nap úgyis minden véget ér… Lány: Hová is mehetnék? Éjszakák és nappalok így múlnak el, Ez a perc rám talál, visszajár szégyenem! Csak ennyi volt a búcsú, könnyű lányt, leráztak… Egy lányt, kit bárki bánthat, hisz védtelen! Mondd, hogy mi vár rám? Che és a kórus: Egy másik bőrönd és egy másik ágy… Lány: Mondd, hogy mi vár rám? Che és a kórus: Fogd a cuccod, aztán menj tovább… Lány: Mondj egy kis vigaszt még! Che és a kórus: Egy nap úgyis minden véget ér! Lány: Hova is mehetnék? Három hónap kell ilyenkor, jól tudom, Hogy újra higgyem én, valaki vár valahol… Most sírva mondom még nevét a hűtlen barátnak, Még fogva tart a bánat, s a félelem… Mondd, hogy mi vár rám? Che és a kórus: Egy másik bőrönd és egy másik ágy… Lány: Mondd, hogy mi vár rám? Che és a kórus: Fogd a cuccod, aztán menj tovább… Lány: Mondj egy kis vigaszt még! Che és a kórus: "Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér…" Lány: Hová is mehetnék? Che: Jó éjt, kicsikém! 9: ÁTKOZOTT NŐ (PERON'S LATEST FLAME) Che: Ahol a kettyintés kínos témakör, sűrű megvetés fröccsen szét… Arisztokraták: Légy precíz! Che: ... kis hősnőnk nyomán... Arisztokraták: Még szép, hogy látod! Che: Ahol a vadászszék valódi Chippendale… Arisztokraták: Öröklött kincs! Che: ... melyhez nem érhet szimpla segg, Ott gyűlölt e kültelki lány... Arisztokraták: Ez meg nem áll! Ajtóstól a házba! Arcátlan egy nőstény! Mint aki hülyének néz minket, úgy riszál és beszél! A Harrods-hoz bejár; az ékszerek közt turkál... Ő, ki nemrég még a pultnál kiszolgált! Che: A sok harcostárs Peron múltjából; az egész tisztikar a méregtől forr Peron nőügye miatt... Tisztek: Ez így van! Che: A kis nőcskét mindnyájan ismerték, Tudják, mit tud és mennyit ér, ha egy férfi kemény... Tisztek: Jól mondod testvér! Az álarc lehull! Lám, az ezredes úr, Úgy ugrik a nőre, mint egy feltüzelt nyúl! Ez ám a szajha! Színésznő! Ha van benne jó, az a lába közt van… Az ágyában férfi volt a fél vezérkar… Kipróbált ringyó! Törekvő! Az érzelemre köp! Sanda, számító kis dög! Mindig följebb sündörög! Egy nap mindent félrelök! Fúj! Simlis egy nő! Arisztokraták: Nem számít rang, se származás! Hódít a talmi csillogás! Mindent elérhet egy ringy-rongy nő! Ergo - a helyzetünk rémisztő! Tisztek: Egy tisztnél az nem bűn, hogyha felszed egy csajt, Ha ágyra döntve, nem kap tőle semmilyen bajt... És ha elment, jöhet más! Így még feltűnőbb a szende kis dög, Ahogy hülyíti az ezredest az orrunk előtt! Szemét játék! Hazugság! Miért nem jó neki az ágy?! Ott legalább jól bevált! Első volt a kurvák közt, Miért kell neki ennél több?! Fúj! Átkozott nő! Che: Ez hát a te éved volt, igaz, Miss Duarte? Innen merre indulsz, mondd, Miss Duarte? Mit játszol el? Milyen partner vár? Kihez bújsz éjjel, angyalkám? Eva: A sablon, a kötött szöveg untat már! Érzem, a nép tőlem többet vár… Che: Úgy tűnik hát, hogy műfajt váltsz… Ez lesz csak szép, a nagy néphülyítés! S hozzá a partner: Peron! Nyomozók: Jó éjt, ez szép volt! Tisztek: Már unja a kettyintést, a hancúrozást, de a szex és a kormányzás, két külön világ! Feküdjön inkább! Ahhoz ért! Miért nem jó neki az ágy?! Ott legalább jól bevált! Első volt a kurvák közt, Miért kell neki ennél több?! Az érzelemre köp! Sanda, számító kis dög! Mindig följebb sündörög! Egy nap mindent félrelök! Che: Az ágyban jó vagy kis bogár! Egy nap mindent felzabál… Élősdi és kártevő És csak a vegyszer, a fegyver teszi helyre őt! Nézd meg jól a küllemét! Szép! Elő a pénzt! Egy éjszakára jó vagy még! Arisztokraták: Nincs már úri passzió! A nagy szám egy sültparaszt lotyó! Az érték, s a mérték eltűnt már! Rajtunk röhög egy konzum-lány! 10: EGY ÚJ ARGENTÍNA (A NEW ARGENTINA) Peron: A játszma véres! A tét oly nagy! Éles, gyilkos kések villognak! Nézd, nincs egy kedvező jel! Félek, harcolnunk kell, S ki tudja, győzhetünk-e még?! Eva: Miénk a győzelem, csak várnod kell! A nemzet vezetői hólyagok! Tucatnyi betojt képű miniszter, Mit ér, ha rád néznek a milliók? Ó, csak türelmes légy! Húzódj félre, amíg áll a harc, S tálcán kapod majd a hatalmat! Várj! Várj, míg elvérzik az ellenzék! Várj, míg hívnak, s akkor színre lépsz! És a káosz helyén új rendet építhet a megváltott nép! Peron: Tudom jól, ez őrült játék, látod, mégis elragad! A harcban gyáva féreg, ki félreáll! Mi kezdtük ezt a játszmát, játsszuk végig, bármi vár! És ha vesztünk, befogad majd Paraguay... Tömeg: Peron! Peron! Peron! Peron! Peron! Eva: Ez csak tévhit! Csak gyávaság! Miért is lennél valahol száműzött, Mikor itt egyre többen hozzád pártolnak át! Nézz szét a munkások között... Dolan Getta: Egy új Argentína! A béklyó, s a lánc mind lehull! Egy új Argentína! A nép hangja felzúg, s mindent lángra gyújt! Eva: Peron célja, hogy hatalmat kapjon a munkásosztály! Ő vállalja sorsotok, harcban is társatok már! Minden vágyunk, ott ég benne! Ő a népért, tűzbe menne! Másképp hogy szerethetném?! Getta és a tömeg: Egy új Argentína! A régi egy rossz álom volt! Egy új Argentína! A nép boldog hangja tisztán fénylőn szól! Eva: Én is munkásként éltem és szenvedtem, éppúgy, mint ti... Sok álmatlan éjszakám hogy tudnám elfeledni? Peron mellett minden más lett! Peron útja vitt a néphez! Nincs más út a jövő felé! Tömeg: Egy új Argentína! Che: A legszennyesebb hazugság! Pár elcsépelt szólam, hogy átverhet egy népet! Csak menj, s robotolj tovább! Munkások: Nemzeti tőkét! Közös termelést! Népi államot, s jogot! Felosztott földet! Józan tervet! Új vezetést! Szabad sajtót! Igaz törvényt! S végre méltó munkabért! Emberibb sorsot! A nemzetnek jobb jövendőt! Peron: Meddig tart még ez a vásár?! Ígérj többet! Győzni fogsz! Dicsérd a népet! Hülyék, de övék a választás! Remegve várni, lesz-e többség? Dedós játék! Mit ér?! Van egy másik út, ami hasznosabb: az erőszak! Nyomozók: Csak egy szó és csattan a gumibot! Siess hát, hogy ránk szavazz! Eva: Ő eldobta rangját és kivált a hadseregből! Mint a Megváltó harcol és segít a szenvedőkön! Minden vágyunk ott ég benne! Ő a népért tűzbe menne! Másképp hogy szerethetném?! Mindenki: Egy új Argentína! A béklyó, s a lánc mind lehull! Egy új Argentína! A nép hangja felzúg, lángot gyújt a szívünkben, és tisztán, fénylőn szól! Peron: Tudom jól, ez őrült játék, látod, mégis elragad! És ha vesztünk, itt az útlevél, s a készpénz... Könnyű koktél, kint a parton laza úszás után, Tüzes asszony, nyugodt álom… Vár a jólét! Eva: Nem lesz baj, hidd el, hogy jól állunk, S nem kell majd száműzve lézengnünk valahol! Sose félj! Harcoljunk, míg eljön az, amire vártunk rég, A félig játszott játék nem elég! Hát nézz szét! Ugyanazt látjuk, nem maradt más út: ma győznünk kell! És úgy higgy ebben, szerelmem, ahogy én tudom, Ahogy én hiszem: miénk lesz itt minden! Mindenki: Egy új Argentína! A béklyó, s a lánc, mind lehull! Egy új Argentína! A nép hangja felzúg, lángot gyújt a szívünkben, és tisztán, fénylőn szól! 11: A RÓZSA HÁZ ERKÉLYÉN / MIÉRT KELL, HOGY SÍRJ ARGENTÍNA? (ON THE BALCONY OF THE CASA ROSADA / DON'T CRY FOR ME ARGENTINA) Che: Ünnepelj, Argentína! Az elnök szól hozzád! Juan Peron! Peron: Argentinok! Argentinok! Ránk most új élet vár! Harcoljunk hát, míg el nem tűnik mind a szolgaság, s a tőkés elnyomás! Végre független lesz majd az iparunk! A nép dönt majd szabadon a hatalomról! Új aranykor köszönt ránk! Megremeg a Föld! Egy nemzet áll most talpra! Bámul a világ! Egy népet tesz boldoggá ma Juan Peron és asszonya, kit istenít Argentína: Eva Duarte Peron! Tömeg: Peron! Peron! Peron! Peron! Che: Ahogy elnézem itt ezt a színpompás néprevüt, El kell ismernem, a rendezés nagyszerű! A szövegkönyv blőd, de a bonviván kitűnő! Nézzétek csak, hogy rajongunk érte, uraim! Peron! Peron! Peron! Tömeg: Evita! Evita! Evita! Evita! Eva: A szó új ízét nem érzem én, Bennem még tisztán él, úgy, mint rég, Minden dal, s minden kép, mely a múltról beszél... Betölt egy érzés: nincs menekvés, Sorsom vállalnom kell! Eltűrni gúnyt és szenvedést, S menni, ha az időm letelt! Úgy vártam már, hogy jöjjön a változás! Szennyes és vaksötét volt a ház, Az a hely, ahol éltem, hol a fény sosem járt... És mégis szép volt! A fiatalság és a szabadságvágy Legyőzött kételyt és közönyt, Míg szívem a néphez talált! Miért kell, hogy sírj, Argentína? A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! A pénz, s a hírnév nem csábít már... A féltett kis ábrándvilág csak egy gyermek álma volt, S mint a füst, messze szállt... A szép csodáktól, az illúzióktól ne várj megoldást! A válasz itt él szívemben, ha szeretsz, én nem hagylak el! Miért kell, hogy sírj, Argentína?... Miért kell, hogy sírj, Argentína? A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, s a s szívem most újra könnyű és álmodó... És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó... Most hallhatjátok, hogy mit mond Argentína! Csak engem hív! Csak engem vár! Egy tiszt: A pojáca-tündöklés a kormányzáshoz kevés! Eva: Ezt megjegyeztem, kisember! Tömeg: Evita Peron! Az Argentin Madonna! Evita Peron! Az Argentin Madonna! Evita Peron! Az Argentin Madonna! Evita Peron! Az Argentin Madonna! Eva: Én csak egy gyönge asszony vagyok, ki azért él, hogy szolgálja Peront az ő nemes útján, mely megváltja a népet! Én is úgy éltem, mint ti! Én csak azért küzdöttem mindig, hogy nektek segítsek! Hogy ti győzzetek! Egy nap itt minden a tietek lesz! Testvéreim! Ha most az ágyúk hangja dördül, ha a dicsőség áldott dala zendül, ez ma nemcsak Peronnak szól, ez a mi ünnepünk! Mindannyiunké! Arisztokraták: Nincs már úri passzió! First Lady lett a kis lotyó! Az érték, a mérték eltűnt már… Eva: Eltűntök ti is a színről mind! A moslékra a szemétdomb vár! 12: SZÁLLJ, RAJONGVA SZÁLLJ! (HIGH FLYING ADORED) Che: Szállj, rajongva szállj, ott fönn, te szűz királynő! Te szép, gyönyörű lány, imádott tested oly szédítő! Egy virtuóz vagy az ágyban, és egy szent! Az utcalány, a kórusgörl, micsoda nő lett! Kiverekedted! Szállj, rajongva szállj, ott, ahol még soha senki nem járt! Rég álmodtad már azt, hogy egy napon az első hölgy legyél! Milyen láng ragyog ránk varázsos szemedből? Milyen vágy röpít égig onnan lentről, a semmiből? Ne nézz vissza, szédítő a mély! Szállj, rajongva szállj, de meddig még? Hiszen ez már a cél! A csúcson vagy, csodál a nép, de fentről - vigyázz! - túl szép a kép! Túl szép, hisz nem is vagy huszonhat még! Mindent elértél már, semmit sem várhatsz, semmi sem izgat. Szállj, rajongva szállj, míg egy szép nap a porba hullsz majd! Túl gyors volt, túl meredek az út; hamar kifulladsz, nincs időd! Amit látsz, amit adhatsz: üres csillogás! Amit már sosem kaphatsz: az egy őszinte pillantás! A Nagy Sikerrel ez gyakran együtt jár! Eva: “Szállj, rajongva szállj...!” Tudom, gúnyolsz, de ez se bánt már… Az én sztorim oly gyönyörű: “Egy csitri hogyan lett Szupersztár?" Tudom jól: jókor jöttem, és ez szerencsés... Kellett már egy nagy dobás! A többi csak szervezés... S ez nem jött össze senkinek így még! 13: A SZIVÁRVÁNY ÚTJÁN (RAINBOW HIGH) Eva: Nem volt tévedés, és nincs több kétkedés, Hisz láttuk már, hogy sikerült! És ha itt most jó ez a show, tegyük sínre, Hisz máshol is beválhat! Fodrászok, ruhatervezők és egyéb sztárcsinálók: Arc! Haj! Száj! Szemek! Szex! Hang! Test! Ruhák! Fény! Varázs! Vágy! Csodák! Kéz! Ékszer! Izgalom! Gyönyör! Eva: Ma boldog a népem, mert rajonghat értem, Egy Christian Dior kell, aki öltöztet majd! Mint szivárvány szállnék ott fönn, hol a napfény jár, Úgy ragyognék mindig, mint senki más! Fodrászok, ruhatervezők és egyéb sztárcsinálók: Arc! Haj! Száj! Szemek! Szex! Hang! Test! Ruhák! Eva: Kell, hogy csodálj! Én úgy fogok győzni, mint Machiavelli! Ez egy nagy üzlet már! Mint szivárvány szállnék ott fönn, hol a napfény jár, Úgy ragyognék mindig, mint senki más! Fodrászok, ruhatervezők és egyéb sztárcsinálók: Arc! Haj! Száj! Szemek! Szex! Hang! Test! Ruhák! Fény! Varázs! Vágy! Csodák! Kéz! Ékszer! Izgalom! Gyönyör! Eva: Minden rajongóm tudja, hogy fényemtől sápad az ellenség – az egész régi rend! Hát ragyogjon minden! Kell, hogy bámulj! Kis púder és festék, és Greta Garboként tündöklök már! A magasban szállok ott fönn, hol a napfény jár, A szivárvány útján! Ti most nem egy kis éjjeli pillangót sztároltok már! A Szivárvány-lányra a jó öreg kontinens vár! Nézz rám, vén Európa! A napfény rád ragyog, és jön már a Szivárvány-lány! Kell, hogy megcsodálj! Nézz rám, Európa! Mit szólsz? Most heteken át te leszel a közönség! Végre láthatsz egy kis, végre láthatsz egy kis, Újra láthatsz egy kis sztárparádét! 14: A SZIVÁRVÁNY ÚTRA KELT (RAINBOW TOUR) Peron: Ünnepelj, Európa! Az Argentin Szivárványt küldöm el hozzád! Első tiszt: Madrid seggre ült, oly szép volt Evita! Ő a spanyolokat ujja köré csavarta, Még az újságok is úgy hívják, hogy Madonna! Az ünnepi műsort negyvenötezren nézték, És Eva lekörözte sikerben Francot, Hát mi kell még? Első és második tiszt: Franco, nagy vezér, s a hatalma biztos, Oly hasznos a vele kötött szövetség, S a pénz, amit kaptunk, szinte ajándék. Első tiszt: Itt eldőlt már, hogy Eva egy üzleti lángész, Úgy tárgyal, hogy zsebrevág bárkit, Egy nagy zsugás! Peron és a tisztek: Szép Szivárványunk útra kelt, és a túra egy jó befektetés! Bár kétkedtünk, hogy bejön-e majd… Második tiszt: Veszt Evita vagy győz? Peron és a tisztek: És a válaszunk: Győz! Eva: Senki más nem hitte el azt, hogy bátran lépni kell! Csak így történnek nagy csodák! S ha látnád ezt a tombolást, Már éreznéd, hogy mennyit ér a kórusgörl! Peron: Én jól tudom azt, hogy mennyit érsz! És várom a hírt: Mit hoz Olaszország? Második tiszt: A szép tündérmesét itt nem vette be senki, Bárhogy villogtunk, Róma fagyos volt, Itt nem rohantak Evához a rajongók… Első és második tiszt: Olaszországban nem volt sikerünk, sajnos… Második tiszt: Nekik még Peron és Mussolini egykutya… Eva: Lekurváztak! Ez szép ünneplés! Azt ordították: “Kurva vagy!” Admirális: De Signora Peron! Ez csak félreértés! Rólam is sokan még azt mondják, hogy “tengerész”. A rangom pedig már rég “tengernagy”! Első tiszt: Nagy baj nincs, hisz a pápa fogadta őt… Kapott egy plecsnit, s aznap értünk szólt a szentbeszéd! Így Eva – bár fű alatt – mindent elért! Első és második tiszt: Az argentin – olasz jó viszony sínen van már! Ezt Eva hozta egyedül össze, senki más! Peron és a tisztek: Szép Szivárványunk útra kelt, és a túra egy jó befektetés! Bár kétkedtünk, hogy bejön-e majd… Első tiszt: Veszt Evita vagy győz? Peron és a tisztek: És a válaszunk: Che: Egy ábrándos… Peron és a tisztek: Győz! Negyedik tiszt: A Szép Szivárvány végre Párizsba ért, És elhozta a boldog napok emlékér, A békeidők láttak ilyen tündöklést! Már úgy tűnt, itt is bevált az asszonyi báj… De egy betegség jött, s látjuk Eván, hogy fárad már… Peron: Fáradt, Eva fáradt! Che: Lásd be hát, az álmod semmivé vált! Hisz Londonnak nem kell a Szivárvány! Peron: Ott túl nagy a köd, így ez nem is bánt… Che: Itt nem segít más, csak egy fényes díszparádé… Szép lesz a szent asszony, mint győztes – ha visszatér… Peron és a tisztek: Szép Szivárványunk útra kelt, és a túra egy jó befektetés! Bár kétkedtünk, hogy bejön-e majd… Che: Veszt Evita vagy győz? Peron és a tisztek: És a válaszunk: Győz – vagy nem… Győz – vagy nem… Győz – vagy nem… 15: A SZÍNÉSZNŐ E ROSSZ SZEREPBŐL RÉG NEM KÉR (THE ACTRESS HASN’T LEARNED THE LINES [YOU’D LIKE TO HEAR]) Arisztokraták: Egyszer minden véget ér. Nem kell több mímelt szenvedély! Az államügyekből lett színjáték. Heti nyolc show, plusz matinék! Miért lenne más egy féregből? Miért is okulna egy kórusgörl? Miért lenne más egy féregből? Miért is tanulna egy kórusgörl? Eva: A kórusgörl nem tanulta meg a szerepét. Nem tud taposni a nyomorgók hátán, mint jótékony tündér. Hogy fotózzák, míg készíti a sok kis csomagot! Mint közismert nagy filantróp, Nem lesz az elnöke, Bármily nagyszerű a Jótét Lelkek Egyletének. Úgysem, hogyha felkérnétek rá. Késő már, hogy felkérjetek rá. A színésznő e rossz szerepből rég nem kér. Sem a klub nem kell, sem a bál, sem a tánc! Kétlem, hogy a bajban havi egy tombola segíthet, Egy vizsgálat kell csak, és ti leléptek! Che: Bocs, hogy egy bunkó így közbeszól, De úgy hangzott egy, mint egy szentbeszéd. Mi, pórias lelkek már szagáról sejtjük az átverést. Rühelljük azt, ha gyereknek néznek! Ebből épp elég! Mire föl domborítsz, ha nem saját hasznodért? Eva: Az alapítványom, ha létrejön, majd mindenben igazol. 16: ÉS AZ ÜZLET ÚGY BEINDULT, HOGY DŐLT A PÉNZ (AND THE MONEY KEPT ROLLING IN [AND OUT]) 1. Menedzser: És az üzlet úgy beindult, hogy dőlt a pénz! Éva belemart, s gyűjtötte hörcsögként! Hogy sokan már azt suttogták, saját hasznára hajt, De ez, tudjuk jól, csak rágalom... 2. Menedzser: Ha egy üzlet így beindul, a hasznot nézd! S ne foglalkozz azzal, hogy túl laza a könyvelés! Hisz Eva háza nyitva áll az éhezők előtt... Özvegyek és árvák, dicsérjétek Eva Peront! Kórus: Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Gurul a pénz! Gurul a pénz! Gurul a pénz, a pénz! 1. Menedzser: Ha egy üzlet így beindul, első a reklám! A sok vak, nyomorék, féleszű mind ott csüng Éván! S hogy a segélypénz nagy része egy svájci számlára ment, Ez csak hazugság, egy rossz szöveg! 2. Menedzser: Ha egy üzlet így beindul, a hasznot nézd! Csak lassítja a dolgot, a sok adat és könyvelés! Míg főnökünk egy Szent Asszony, ne várj revíziót... Özvegyek és árvák, dicsérjétek Eva Peront ! Kórus: Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Gurul a pénz! Gurul a pénz! Gurul a pénz, a pénz! Menedzser: Ha egy üzlet így beindul, minden csodás… A szegények közt Eva, akár egy látomás. S hogy sódar helyett sódert oszt, és pénz helyett simogatást, Ez csak gonosz vicc, csúf hazugság! Menedzser: Ha egy üzlet így beindul, ne tétovázz! Tömd tele a zsebed, bolond vagy, ha félreállsz! Míg főnökünk egy Szent Asszony, ne várj revíziót… Sikkasztók és csalók, dicsérjétek Eva Peront! Kórus: Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Ide is egy kevés... Oda is egy kevés... Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Ide is egy kevés... Oda is egy kevés... Gurul a pénz! Gurul a pénz! Gurul a pénz, a pénz! Menedzserek: Eva! Che: Ha egy üzlet így beindul, egy nép imád, Elnémíthatsz bárkit, ha kinyitja a pofáját! Hogy eltűnnek a segélyek és csalás az alapítvány, Ezt a szép titkot ne tudja senki más! S ha bűzlik a lopott pénz, segít majd Svájc! Szolid a kamat, de a banktitok garantált! A maffiavezér, az SS-tiszt, a Sah és a vonatrabló - Itt őrzi a zsákmányt; épp úgy, ahogy EVA PERON! Kórus: Innen is egy kevés... Onnan is egy kevés... Ide is egy kevés... Oda is egy kevés... Innen is egy kevés… Onnan is egy kevés... Ide is egy kevés… Oda is egy kevés... Gurul a pénz! Gurul a pénz! Gurul a pénz, a pénz! 17: SZENT VAGY, EVITA! (SANTA EVITA) Gyerekek: Jöjj, drága Eva, áldást vár egy árva szív! Mondj el értem egy fohászt az angyaloknak! Emlékezz rám, és én jó leszek mindennap! Jöjj, drága Eva, áldott anyámként tekints reám, kérlek! Légy az álmom! Ó, te varázsos, bűbájos, tündöklő hölgy! Kérlek, fogadd el egy gyermek hitét! Jöjj, áldott Eva, téged vár egy árva szív! Mondj el értem egy fohászt az angyaloknak… Che: Most fogd meg őket, Evita, míg romlatlanok! Gyerekek: Emlékezz rám, és én jó leszek mindennap. Munkások: Santa, Santa Evita! Madre de todos los ninos! De los tiranizados, de los descamisados, De los trabajadores, de la Argentína! 18: EVA ÉS CHE KERINGŐJE (WALTZ FOR EVA AND CHE) Che: Meddig tart még ez a förtelmes tánc?! Félek, nem bírom gyomorral már! Ez a színjáték pompás találmány! A rosszmájú nézőre kutyakorbács vár! El kell, hogy menjek, de megkérdem tőled: Mondd, meddig kell bámulnunk még, A megváltó, szent asszony képét, Míg százezrek szenvednek, s tűnnek el börtönben, ugyanúgy, mint rég?! Eva: Jobb is, ha eltűnsz, te szédült bohóc, Siess, vár rád a mártír-brigád! Csak tudnám, hogy mit vársz még tőlem?! Ha partner kell harcodhoz, keress hozzá mást! A kormányzás, drágám, egy ősrégi játék, és adott a játékszabály! A favágók döntsék a tőkét! Én beérem azzal, hogy néhány jó emberem boldoggá teszem, és rajonghat értem a nép! Itt a sátán! Közöttünk jár ezer éve! Kormányok buknak és nincs soha béke! Mondd, miért lennék őrült, hogy új harcot kezdjünk?! A régit, éppen, hogy megnyertük, újabb nagy kockázat nem kell! Fordulj máshoz! Che: Meddig tart fönt ez a felpumpált léggömb, Mondd, mi lesz, ha fordul a szél?! Ha egyszer a jövőbe néznél, már tudnád, hogy elkéstél, Átlépünk rajtad, hisz számodra nincs többé cél! Eva: Hát menj el, s ha felfordulsz, nem sír majd senki! Csak játszd el a névtelen hőst! De mielőtt olajra lépnél, még megkérdem tőled, mondd, mit kéne tennem?! Ha száz évig élnék, tán akkor se győzném: oly végtelen a gond, a nyomor, s a bűn! Itt a sátán! Közöttünk jár ezer éve! Kormányok buknak és nincs soha béke! A szép vörös zászlód, majd lobogtasd máshol, itt nem kell! Küzdj meg a dzsungellel, vérezz a hegyekben, De innen tűnj el, drágám! Ó bárcsak száz évig élhetnék! Félek, legyűr a gyöngeség... Adj még időt, ó, én teremtőm! Nézd! Szívem harcol, de meddig még...? Testem széthull, és itt a vég... Harminckét év... Ez hát egy élet... Che: Én azt hittem, hogy minden ideköt, De börtön lett az "áldott szülőföld"! És látnom kell: hazám egy név csupán! Oly mindegy már: El Salvador, Dél-Vietnám, Bolívia, Jemen, Kongó! Győz majd egy új világ! 19: Ő EGY GYÉMÁNT (SHE IS A DIAMOND) Tisztek: Ha nincs senki más, majd a hadsereg dönt! Végre helyrerakjuk végleg ezt színésznőt! Ha már az Elnök süket báb! Mi nem tűrjük el, hogy egy rongy nő az úr! Bár a markában jól áll a kormányrúd... Efféle szerszám, akad más... Miért nem jó neki az ágy?! Ott legalább jól bevált! Első volt a kurvák közt, Miért kell neki ennél több?! Che: Mi újság? Buenos Aires? Csupa öröm: Csőd, cenzúra, terror! A világ második legnagyobb aranytartaléka elúszott! A hatalmas marhacsordák honában jegyre adják a húst! Az ellenzéki lapok egyike, a La Prensa, nincs többé, elhallgattatták, mint minden hangot, amely a peronizmus ellen szól! Ez van ma, Buenos Aires! Peron: Olcsó kis vásár volt ez nélküle! Ő egy gyémánt! S nékünk óvnunk kell e kincset! A legkeményebb kő, megtörni nem lehet! Akárhogy átkozzátok, mindent elért! S én nem hagynám el soha senkiért! Ő nem egy játékszer, hogy eldobjuk... Tündöklő gyémánt, s fénye szivárvány-híd, Hisz láttuk: bárhol járt, úgy csodálták, mint senki mást! És bárhogy gyűlöltétek, fölétek nőtt! Győzött, és ha kell, majd újra győz! Igaz, hogy beteg volt, és fáradt még... Varázsa mégse tört meg, szép, mint rég, nagyon szép! Gyönge még, de néhány hét, és talpra áll! Ne reméljen senki közben változást! Ő tett minket naggyá, senki más! Tisztek: Ő tett Téged szarrá, ez nem vitás! 20: EZÉRT LESZEK ÉN AZ ALELNÖK / EVA SZONETTJE (DICE ARE ROLLING / EVA’S SONNET) Peron: A játszma véres, a tét oly nagy! Éles, gyilkos kések villognak, Nézd, mennyi rémisztő jel: Tüzes szegekkel ver megannyi gyilkos pillantás! Eva: De a hírünk a régi, a varázslat él, S az élcsapat bármikor harcra kész; Nincs semmi okunk rá, hogy meghajolj A nagyszájú tábornokok, kitömött baglyaid előtt! Peron: Félek, hogy elmúlt a nagy díszparádé… A söpredék munkát és kenyeret kér… Eva: Ezt ne mondd! Ők a nép! Az én népem! Peron: A néped magadra hagyna…. Mindenre kaphatók! Oly könnyen manipulálhatók! Nem áll melléd, ma bármit mond És bárhogy rajong a sok félnótás… Azok a kitömött baglyok joggal mondhatják: A te politikád megszűnt! Eva: Épp te mondod ezt? Szóval nem áll mellém senki? Ha ezt az utcán hallanák! Mikor az egész világ előtt csak én vagyok Argentína! A tábornok urakat megtagadná gőgjükért a saját anyjuk! Épp ők adják a rangom, ha én leszel majd az alelnök! Peron: Nem lesz így, hisz te is tudtad mindig azt, hogy gyűlölnek, megvetnek mind! És bárhogy harcolsz ellenük, e harc oly meddő… Hisz egyre gyöngülsz már… Eva: Én? Peron: Csodás kis tested, látod, összetört… Nincs benned tűz, eltűnt a vágy, s a fény a szemedből… Elfáradtál, drágám, pihenj hát, vigyázz! Beteg vagy, s az ellenség már vesztedre vár! Ha most új csúcs felé törnél, félek… Eva: Nincs semmi baj! Rossz idők jártak, de nézd, néhány nap még, s újra könnyű lesz minden! Ha jobban lennék, te sem kételkednél, melletted állnék, mint nemrég! Ne feledd soha azt, hogy lettem naggyá, hogy győzhess! Rám néz a világ, ez a kis betegség újra divatba hoz! Peron: Kis betegség? Hát nem érted meg, hogy haldokolsz? Borzasztó, mit mondtam… Nem, te nem halhatsz meg! Eva: Hát ezért leszek épp most az alelnök! Rám vár a nép, hírünk majd messze száll… Két Peron a hatalom trónján! Már hallom boldog milliók dalát! A falvak és a városok csak rám figyelnek már! Mind tőlem vár áldást… Hisz én vagyok Argentína, senki más… Ha én leszek majd az alelnök! Peron: Mondd, hogy mi vár ránk? Mondd, hogy mi vár ránk? Eva: Hová is mehetnénk… Peron: Jó éjt, kicsikém… 21: EVITA UTOLSÓ RÁDIÓBESZÉDE (EVA'S FINAL BROADCAST) Che: Ha nem sért a kérdés, Evita, mondd, mit érzel most?! Egy hálátlan új szerep vár, ez más, mint a megszokott! Lásd, felelned kell! A mikrofon fegyver! Egy szép búcsú, feldob még! Eva: A szép lány, a kis kórusgörl most félreáll... Fényes álmokról nem beszél többé már... Sajnál minden embert, értük sír, miattuk szenved... A szíve értük fájt, hisz csak értük élt... (UGYANENNEK MÁSIK VÁLTOZATA) Eva: Én nem úgy játszottam szerepem, Ahogy elvárnák, Semmit fel nem adtam, én erős vagyok most is, Csak a testem gyönge. Én nem hagylak el téged, Argentína! Nem kell hírnév, nem kell fény! Nem kell cím, és nem kell rang, mind visszaadom. Együtt a néppel, sorsom vállalnom kell! Oly nagy hittel, mint rég, oly tisztán, Hogy népemben éljek tovább! Miért is siratsz, Argentína? A sorsom volt élni érted! Eldobtam mindent, csupán, hogy érezd, áldott a végzet, meghalni érted… Mindent elmondtam, s a szívem most újra könnyű és álmodó... És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: igaz volt minden szó! 22: A HALDOKLÁS (MONTAGE) Che: Csodáltam mindig a stílusát, A műsort, mely eladta őt, A híres Rózsa Ház sztárját, A Szent Evitát! De ez most elmúlt… Magaldi: Eva, vigyázz, jobb, ha leállsz! Az éhség legyűr, szégyen és bűn vár ott rád! Túl nagy a súly, ez egy férfit lesújt, És megöl egy asszonyt… Menedzser: Amíg a főnökünk egy szent asszony, ne várj revíziót! Özvegyek és árvák, dicsérjétek Eva Peront! Lány: Csak ennyi volt a búcsú, könnyű lányt leráztak, Egy lányt, kit bárki bánthat, hisz védtelen… Getta és a munkások: Egy új Argentína! A béklyó, s a lánc mind lehull! Egy új Argentína! A nép hangja felzúg, Lángot gyújt a szívünkben, és tisztán fénylőn szól… Tömeg: Salve Regina… Donna Evita… Peron: Szállj, rajongva szállj, ott fönn, te szűz királynő! Te szép, gyönyörű lány! Imádott tested oly szédítő! Egy virtuóz vagy az ágyban és egy szent! Che: Sírj, bolond, ha neked így a jó! Élvezd a gyászt, amíg hinni tudod! Királynőd meghalt, a király kifújt! Nincs már többé visszaút! 23: PANASZ (LAMENT) Eva: Egy lány, kit messzi fények hívtak, Útra kelt, és egy szép nap célhoz ért... Csillagfény tüzét hozta, és az égig szállt... És ott fönn álmok ködében élt... Che: Emlékét nem őrzi már senki, És az álmait elfújta a szél... Véget ért a játék, nincs már ismétlés… Egy csillag, lásd, így lett semmivé... Eva: Ó, mennyi fény! Túl szép volt S innen már nincs visszaút! Ó én népem! Gondolj rám! Tiéd már a folytatás... Balzsamozók: Arc! Haj! Száj! Alak! A holttest ránk maradt... Így élt tovább a látszat... Így él tovább velünk a múlt... Che: A pénzén egy hatalmas, szobrokkal díszített síremléket építettek, de csak a kövek, a szobrok maradtak háborítatlanul a sírkertben. Evita bebalzsamozott holtteste eltűnt, a sírbolt üresen állt tizenhét éven át... ÁLDOTT HAZÁM, ARGENTÍNA (DON’T CRY FOR ME ARGENTINA) szövegíró : G. Dénes György Egy félénk kislány, az voltam én, csak néztem az ablakon át. az ösvény, a repkény, a kert és a ház, a mennyország volt. Már felnőttem, és jól tudom én, a jól ismert ház és a völgy, a térképen csak szürke folt. Már nem vagyok félénk, gyöngéd sem lágy, nő lettem, értelmes lény, ez szívemnek álmoknál többet jelent. Egy táj, egy ország, vágyódás, vonzódás, féltékeny gond, szenvedély, vagy annál is több, ahogy gondolok rád. Áldott hazám Argentina, Míg élek én el nem hagylak, Pusztíthat vak hit, elnyomhat sátán, Nem győzhet rajtad pusztító sátán Itt jóban rosszban, Napfényed vár rám Nem kell a hírnév, siker és pénz, másnak ez mindent megér, légy távol és szédült luxusban élj. kínoz a honvágy nézd itthon a fák, sok ismerős táj, mint jó barát néz vissza rám, a dal másképp szól itt hozzám. Hadd mondjam még el, Itt is van gond és itt sem minden jó, Nemcsak vigasz volt, Végig szín igaz volt itt minden egyes szó.