1. Bevezető *

2. A tarvágás technológiája *

3. Az erdő hatása a környezetre *

4. A tarvágás közvetlen hatásai a környezetre *

5. Lehetséges megoldások *

FELHASZNÁLT IRODALOM *

Ezen dolgozat témája egy, a lakóterületemhez közeli, talajvédelmi probléma leírása, okainak feltárása és esetleges megoldások felvázolása. Minthogy nem találtam egy konkrét, igazán vészes talajvédelmi problémát, választottam egy, nem annyira szembetűnő az egyszerű ember számára, de annál veszélyesebb következményeit tekintve (hosszú távon). Ez a talajvédelmi probléma a tarvágásos erdőkitermelőmódszer következményei, amely kitermelési módszer nagyon elterjedt a romániai erdőgazdálkodásban.

A vágásterület nagyságától függően beszélünk kis vagy apró tarvágásról, ha annak szélessége és hossza legfeljebb 250 m, és nagy tarvágásról, ha 250 m – nél szélesebb és hosszabb a tarra vágott terület. Minél szélesebb a tarvágás területe, annál inkább szükséges a mesterséges felújítás. A keskeny tarvágások a természetes felújulást is segítik.

1. Az ugróvágásos felújítóvágás során a felújítási területet 25 m széles sávokkal 20 egyenlő részre osztjuk. Ezekben 1–1 év kihagyással évente 2–2 sávat termelnek le, és így a hatodik évben kerülnek vissza az első évben kitermelt sáv mellé. A 25 m széles sávak oldalvilágítása az első 5 évben elég a csemetéknek. Az egész területet így 10 év alatt termelik le. Magtermelés hiánya esetén a kivágott sávokban mesterséges úton kell felújítást elvégezni.

 

 

 

 

 

 

 

2. Kulisszás felújítóvágáskor szintén 25 m széles sávokra bontják a párhuzamosan futó sávok közül több sávot állva hagynak, és közöttük egyenlő elosztásban egyet – egyet kitermelnek. A következő években innen egymás utáni sorrendben termelik ki a további sávokat.

 

 

 

 

 

 

 

A sávos felújítások közös előnye a könnyű és olcsó termelés. Hátrányuk viszont, hogy mindkettőben két tömör erdőfal alakul ki, ami kitett különböző káros hatásoknak, amelyet később tárgyalok.

3. Lékes felújítóvágás egy famagasságnál kisebb átmérőjű vágásterület, ami a kitermelés után természetes úton újul fel.

Az erdő hatással van a környezet minden elemére, és arra törekszik, hogy enyhítse szélsőséges vonásait.

Az erdőben a levegő összetétele is más, a nagyobb O₂ és O₃ koncentrációval szemben a CO₂ koncentrációja sokkal kisebb.

Az erdő eltűnésével megszűnik a hőmérséklet ingadozásának mérséklő hatása, az itteni hegyvidéki éghajlat szélsőségeinek negatív hatásai károsítják a növényzetet.

Az erdő, mint előbb láttuk, a területre jutó csapadék hatását mérsékli, a nagy lombkoronára jutó csapadék egy része elpárolog, a másik része pedig a levélfelület nedvesítését szolgálja. A csapadék az ágakon és a törzsön jut le a talajra, csepp formájában csak nagyon kis százaléka éri el a földet.

Az erdő megszűntével a párologtatás is megszűnik azon a vidéken, ez a makroklímát nem befolyásolja nagy mértékben, de a vidék mezo– és mikorklímáját annál inkább, kevesebb lesz a lehulló csapadék mennyisége.

Az erdőt nevezik még a “Föld tüdejének” is, az utóbbi 50 éven az erdőkitermelés miatt az O₂ utánpótlás 5–8 % – al csökkent. Ezzel kapcsolatban van a levegőben levő szennyező anyagok kiszűrésének a csökkenése is.

Köztudott, hogy az erdő csökkenti a szél sebességét, ha ki van alakítva az erdőszéleken egy sáv, amely lépcsőzetes felépítésével majdnem teljesen kivédi a szelet.

Az ugrósávos és kalisszás vágási módoknál szabadon maradt erdőszélek, kiváltképpen a lucfenyvesekben, nagyon kitettek a széldöntéseknek. Az utóbbi években nagy károkat okozott erdeinkben a szél, a 97' – es széldöntési károkat még napjainkban is termelik ki.

Itt még beszélnünk kell az ásványi anyagvesztességről is, amit a talaj elszenved a humusztakaró elvesztése után.

Románia erdei, hivatalosan 2000 végéig, a Román Állam tulajdonában vannak, illetve a Romsilva S.A. nevű állami cég kezelésében. Romániában a dombvidéki (és síkvidéki) lombhullató erdőket már az 1930 – as évekig letarolták. A rablógazdálkodás azóta “átköltözött” az erdélyi nagy erdőterületekre, és a diktatúra idején a fakitermelés olyan erővel folyt, hogy Románia első számú csoportterméke a faanyag volt. Ez az 1989 – es fordulat után sem változott, hanem csak mérséklődött. Az erdők vissza fognak jutni a régi tulajdonosaikhoz (örököseikhez), talán így megszűnik, lelassul a kitermelés és megszűnik a rablógazdálkodás.

Az igazi megoldás az volna, hogy a kivágott területeken megszűntetni a legeltetést, a tönkrement természetes vízhálózatot rendbe hozni és csemetéket ültetni a régi fák helyébe.

1. STEFANOVITS P.: Talajtan; Budapest 1992, Mezőgazda Kiadó
2. TUFESCU – POMEA – ARDELEA: A környezet földrajza; Bukarest 1997, Tankönyvkiadó
3. MARIAN – VLAD – DOBOS: Silvicultură; Bucureşti 1993, Editura Pedagogică
4. VARGA Sz.: Erdészeti ismeretek; Sopron 1997, Egytemi jegyzet (kézirat)
5. VERESS Éva: Környezetvédelem és a mezőgazdaság; Bukarest 1977, Ceres Könyvkiadó