Csíkszereda mint város 1558 óta van jegyezve, mint mezőváros. Ebben az időben a városnak alig volt 100-150 háza és két utcája: a Virág és a Petőfi , T betűt alkotva (ahogy írta Orbán Balázs). A város nem is változik 1897-ig, amikor a vasút megjelenik a Csíki-medencében, magával hozva a "civilizációt". Az eddig kétutcás város fejlődésnek indul, a román hatalomátvétel után a 60-as, 70-es években nagyütemű építkezésekkel a városból a kommunizmus egyik betonhalmazát hozták létre.

A Virág utcát és a benne levő "urak" házait a földel egyenlővé tették, majd 8-10 emeletes toronyházakat építettek ide. A Petőfi utcát a kommunizmus még nem tudta lerombolni mert a 89-es fordulat "megakadályozta" ebben. Így az utca egyetlen emléke annak ami a régi Csíkszereda volt, ezért ragaszkodott a Polgármesteri Hivatal az utca konzerválásáért (és jogosan).

Az utca nemzeti költőnknek állít emléket, a hiedelem szerint az utca egyik házában szállt meg a költő egyik erdélyi útján. Az utca a helybéli zsidók és örmények lakhelye volt, akik kereskedéssel foglalkoztak, üzleteik a házak első részén volt.

A felújítást megelőző időszakban az utca nagyon tönkrement, a forgalom által megrongálódott házakat a mostani és akkori és mostani lakósai (cigányok) nem javították. Az aszfaltburkolat, mint mindenhol a városban, itt is több volt mint rossz. Ekkor döntött úgy a Polgármesteri Hivatal, hogy sétálóutcát készítenek a Petőfi utcából.

Az átépítés több mint 3 évet tartott, pénzhiány és egyéb (bürokráciai) okok miatt. Az elkészülés után megelégedve nyugtázták, hogy most van a városnak egy sétáló utcája és egy helyi tv esti híradójában más példák mellett, Bécs fő-sétálóutcájához hasonlították a Petőfi utcát.

A utca jellemzést kezdeném az épületekkel: az utca alaphangulata tényleg a régi időket juttatja eszébe az arra járóknak, ezek egyediek a maguk módján, mert Csíkszeredában az egyetlenek amelyek túlélték a viharos évszázadokat. Az építkezési stílusok összemosódottak, nem lehet egy igazán domináns stílust felfedezni. Az utóbbi két évben az új (üzlet) tulajdonosok kijavították az épületeket, de nem a régi épületekhez megfelelő színeket választották meg, így az egész utca tarkabarka lett, a halványkéktől, a narancssárgán keresztül, egészen a pirosig mindenféle árnyalat megtalálható. Egy nemrég felújított épület oldalán volt egy nagyméretű régi neon reklám, ami természetesen nem működött, de nekem személyesen nagy értéket képviselt, mert a kommunista idők egyetlen maradványa volt, és a város akkori egyetlen ékszerboltjának volt a reklámja. Az új tulajdonos levette és eldobta, ez az utca hangulatát teljesen lerombolta számomra. Azért itt is van egy pár kivétel, néhány épületet az eredeti színében hagyták meg, sajnos csak néhány ilyen ház van.

Egy pár épületben régen is üzlet volt, most a házak 75%-ában van vendéglő, pizzéria, ABC, vegyes üzlet, közért, stb., tehát mindenféle üzlet, ami egy vásárhangulatot kelt dél körül amikor az emberek vásárolnak. Nyáron a vendéglők előtt színes, reklámokkal teli napernyők vannak, ami egy általános kocsmahangulatot varázsol minden este. Az üzletek kirakatai ábrázolják a tulajdonosok ízléseit, néhány kirakat egészen talál az utca hangulatához, de nagyrészük ízléstelen tarkabarka áruk halmaza.

A vendéglők-kocsmák klientúrája nagyon változó, a legolcsóbb "sarki kocsmától", a 4 csillagos vendéglőig mindenféle típusú vendéglátó megtalálható, ebből kifolyólag az utcát (inni vágyó) látogató emberek nagy skálája megtalálható.

Minden év augusztusában városnapokat tart a Polgármesteri Hivatal, ekkor minden magára adó cégnek standja van a sétálóutcában és a környékén, ami az egész rendezvénynek egy nagy, közös városi kocsma jelleget ad, minden 5 méterben legalább egy sörsátor és egy cigányasszony, aki a portékáját árulja. Az egésznek az az eredménye, hogy a rendezvényekre nem figyel oda a városnapokat látogató, hanem vagy egy olcsóbb sörárust keres, vagy, ha ezt már megtalálta. akkor ülőhelyet keres ahol elfogyaszthatja a fél órai küzdelemmel jól kiérdemelt pohár sörét.

A házak mostani lakósai cigány nemzetiségűek, akik vagy kiküldik a gyerekeiket koldulni az utcára, vagy a gyerekeik által összekoldult pénzt igyák el az egyik gyengébb kocsmában, utána pedig hangoskodva hazamennek.

Az utca kövezete szürke színű, amit kombináltak bordó színű kövekkel. Ezekből rombusz alakú formákat raktak ki , ami nekem azt a benyomást kelti mintha a játszótéren a gyerekek rosszalkodtak volna és a köveket széthordták az egész utcába. A szürke szín nagyon lehangoló, szomorú hangulatot ad az utcának.

A csatornák fedője az utcához illő, sötét színű öntvényből készült, rajta van a város címere. A csatornák tetejével tényleg nincs baj, mert a korabeli Csíkszereda hangulatát hozzák, viszont ami baj, hogy nagyon sok van belőlük és ezt ront az amúgy is gyenge összhatáson. A csatornákból kiáramló bűz a nyári estéken nagyon zavaró.

A lámpaoszlopok a csatorna tetőkhöz hasonlóan fekete színűek, ezek is találnának az utcába, ha nem volnának olyan vastagok. Távolról egészen jól mutatnak, közelről pedig ijesztő óriásoknak tűnnek. A lámpaoszlopok alján ülőkéket helyeztek el, ezeknek zöld színe van, ami a fekete oszlopok és a szürke utca között egy üde színfolt, de mégsem talál oda.

Télen az ünnepek közeledtével az oszlopokat színes lámpákkal kötik össze, ami az amúgy szegényes városképet egy kicsit megszínesíti, ünnepi hangulatot varázsol a hóval teli utcába. Az utca központi részén egy fenyőfát állítanak fel, amit a város fenyőfájának kiáltanak ki.

Az utcába járművel behajtani tilos nappal, éjjel is csak az üzlettel rendelkezők láthatják el áruval üzleteiket, ennek ellenére az utca két vége mindig tele van autókkal, egyesek pedig az Peugeot-val vagy Mercedes-Benz-el ott hajtanak végig az emberek között, hadd lássa más is az új autót. Ez a tény hogy az autósok kényük-kedvük szerint ki-be járkálhatnak az egész utcát zsúfolttá teszi, a sétáló örökké arra kell figyeljen, hogy mikor jön egy autó vagy egy biciklis (mert ezeknek is tilos behajtani az utcába).

A kutyáikat sétáltató honfitársaim látványa mindig melengeti szívemet (állatbarát lévén), addig amíg a kutya nem enged a természet hívásának és egy nagy bog .... hagy maga után, amit a gazdi éppúgy nem lát meg mint aki bele fog lépni. A többi kutya amelyik ott sétál, persze gazda nélkül, mert szegények nincs ilyen, az arra sétáló emberektől "kér" eledelt, s ha nem kap akkor nagy csaholással veszi ezt tudomásul.

Az utca közepén a Majláth Gusztáv Károly, néhai erdélyi püspökről elnevezett tér van. Ez a tér a kommunizmus műve, teraszos kiépítésű, szürke színű betonlapokkal lerakott, ha nem volnának a virágágyások, amibe nyáron a szivárvány miden színében pompáznak a virágok, akkor egy sivár beton sivatag lenne ahol a görkoris gyermekek próbálgatnák tudásukat a lépcsőkön és bicikli lejárókon. A téren van a város legnagyobb áruháza és egyetlen mozija.

A mozi homlokzatán egy nagyméretű mozaik található amit egy helybéli művész készített. Nem vagyok nagy műkritikus, de a mozaik egy üde színfolt a szürke betonlapok között, úgymond kiemelkedik az egész utcából.

Az utca tele van zöld színű padokkal, lévén sétálóutca az elfáradt sétáló legyen ahol megpihenjen, ezzel nem is volna baj amíg ezeket a padokat nem hordoznák szerteszét, nem törnék össze vagy nem piszkolnák össze őket, ez viszont a városlakókról mond el egy s mást. Mint az a tény is, hogy a sok szemeteskuka mellett az utca majdnem mindig szemetes, de ez viszont a városgazdálkodásról mond el valamit.

Az utcának vannak pozitív vonásai is: eddig a fiatalságnak nem volt egy helye ahol össze tudott volna gyűlni, nem volt a városnak egy közössége, most legalább van egy ilyen hely ahol nyáron koncerteket, szabadtéri bulikat szerveznek, aminek sajnos megvan az árnyoldala is, az egész utca egy nagy kocsmává válik.