A foszforműtrágya használata

 








TARTALOMJEGYZÉK

 

 

1. A foszfor jelentősége *

2. A foszfor körforgása *

3. A foszfor a talajban *

4. A műtrágyákról általában *

5. A foszforműtrágyák *

5.1. A foszforműtrágyák nyersanyagai *

5.2. A foszforműtrágya hatása a növényekre *

FELHASZNÁLT IRODALOM *

 

1. A foszfor jelentősége

A foszfor (P) az élő szervezetek egyik nélkülözhetetlen eleme. A természetben, szabadon két formában található meg: a sárga és a vörös foszfor. A sárga foszfor alacsony gyulladási hőmérsékletű, zsírokban és olajokban jól oldódik, erősen mérgező.

A vörös foszfor nehezen oldódik, gyakorlatilag oldhatatlan, ezért nem mérgező.

A foszfor biológiai jelentősége széleskörű: szervetlen sója, a trikalcium – foszfát a csontok egyik alkotóeleme; a szerves foszfor – vegyületek közül jelentősek a nukleinsavak (DNS, RNS), valamint a makroerg vegyületekhez tartozó energiatároló vegyületek (ATP, ADP).

2. A foszfor körforgása

A foszfor az ökoszisztémák legfontosabb növekedéskorlátozó eleme. A foszfor a körforgalomba foszfátion (PO4 3-) formájába kerül be. Az alapkőzet mállásakor felszabaduló és kimosódó vagy bányaművelés során a felszínre kerülő foszfátok a növények számára felvehetőek. Számos foszfát nehezen oldható üledéket képezve kerül ki a ciklusból.

A foszfor endogén, vagyis az élőlényeken belüli körfogásban nagyon gyors.

A fitoplanktonok tagjai a foszfátot 5 perc alatt felveszik, majd átlagosan 3 nap után leadják a vízbe, vagy továbbkerül a zooplanktonba, mely naponta teljes foszfortartalmával megegyező mennyiségű foszfort választ ki.

Az élő szervezetekben található foszfornak több mint a fele foszfátmolekulákban, míg a maradék egyéb szervetlen vagy szerves vegyületekben van jelen. A foszfát különleges szerepet tölt be az élőlények energiaháztartásában, egy foszfátcsoport ADP molekulára kötődésével jön létre a nagy energiájú, könnyen továbbadható ATP molekula.

A szervezeten belül sok foszfort tartalmaznak a nukleinsavak (RNS, DNS), valamint a sejtmembránok, foszfolipidek formájában.

 

 

 

 

3. A foszfor a talajban

A foszfor a talajban mind szerves, mind ásványi kötésben előfordul, ezért a foszforgazdálkodásban a biológiai és a szervetlen kémiai folyamatok azonos jelentőségűek.

A talajban lévő foszfortartalmú vegyületek három nagy csoportba oszthatók.

  1. Ca–, Fe– és Al foszfátok;
  2. Fe– és Al– hidroxidok, valamint az agyagásványok a humuszanyagok és a CaCO3 felületén megkötött foszfátionok;
  3. Szerves foszforvegyületek.

A talaj természetes foszforkészlete nagyrészt ásványi apatitot tartalmazó kőzetek felaprózódásából és mállásából származik, majd kémiai és biológiai folyamatok hatására a fent említett három formába megy át a talajban. Ezek oldhatósága igen különböző, a legjobb oldhatósági tartomány az 5,5 és 7 pH között van.

A talajban a könnyen oldható foszfor mennyisége kevés a nehezebben oldódó frakciók mennyiségéhez viszonyítva. 100 g talaj átlagosan 0,003 mg foszfort tartalmaz. Ez 60 cm vastag gyökérzónát számítva mintegy 0,040 kg/ha felvehető foszfort jelent. A termesztett növények viszont átlagosan 12 kg/ha foszfort vesznek fel a talajból, ebből következik, hogy a talajoldat foszfortartalma a termésben foglaltnak csak 4/1200 része.

Ezek a számadatok szemléltetik, hogy a talajban a foszfor folytonos és jelentős átalakulásokon megy keresztül, mert a foszforgazdálkodás csak így tudja fedezni a növények szükségletét.

4. A műtrágyákról általában

A műtrágyák növényi tápanyagot tartalmazó, ipari eredetű, illetve bányászati anyagok, amelyek a termőföldre való kiszórással pótoljuk az elhasznált tápanyagokat, és így lényegesen nagyobb terméshozamot érünk el, mint a hagyományos, természetes eredetű trágyával.

Összetételük alapján többfélék lehetnek:

  1. Egyszerű műtrágyák: ezek csak egyféle tápelemet tartalmaznak (pl. N–, P– és K– trágyák)
  2. Összetett műtrágyák: legalább két, esetenként több tápelemet is tartalmaznak. Kémiai szintézissel készülnek, bennük a tápelemek azonos vegyületben vannak jelen.
  3. Kevert műtrágya: egyszerű műtrágyák vagy egyszerű és összetett műtrágyák keverésével állítják elő.

A műtrágyák halmazállapot szerint lehetnek: szilárd vagy folyékony; ezenkívül megkülönböztetünk makro ill. mikroelemtrágyákat is.

5. A foszforműtrágyák

Az első foszforműtrágyát csontlisztből készítették 1840 – ben. Ezt követően indult meg Angliában, Németországban és Magyarországon (1890) a szuperfoszfát gyártása. Az intenzív gyártás miatt a csontliszt, mint nyersanyag, kevésnek bizonyult, és így megindult az ún. nyersfoszfátok felkutatása.

Ebben az időszakban alakult ki az a “szokás”, hogy a nyersanyagok és műtrágyák – hatóanyag tartalmát egyaránt P2O5 %– ban fejezik ki. Ez mindmáig megvan, bár helytelen, mert a műtrágyák nem tartalmaznak foszfor – pentoxidot, az átszámolási arány a következő: 1% P2O5 = 0,436 P.

5.1. A foszforműtrágyák nyersanyagai

A nyersfoszfátok különböző apatitokból állnak, melyek közös jellemzője a nehezen bontható apatitstruktúra: fluorapatit, hidroxiapatit, klórapatit.

Az apatitok két nagy csoportba oszthatók:

  1. Primer eredetű apatitok, könnyen felismerhető kristályos szerkezete van. A legtöbb magmatikus kőzetben primer ásványként fordul elő. Ezek a foszfátok fluorapatitot tartalmaznak. 20–30 % nefelin kíséretében, foszfortartalma 31–33 % P2O5. Legfontosabb lelőhelyek: Kola – félsziget, Norvégia, Svédország, Kanada.
  2. Szekunder eredetű apatitok vagy foszforitok: mikrokrisztályos szerkezetűek. Általában tengeri üledékek, amelyek tartalmaznak 30–40 % P2O5. Lelőhelyek: A.E.Á, volt Szovjetunió, Csende– és Indiai óceán szigetei.

A foszforműtrágya – gyártás célja a nehezen oldható foszforvegyületek átalakítása vízben vagy gyenge savakban oldható vegyületekké. A nyersfoszfátok savas feltárással vagy hőkezeléssel alakíthatóak át oldható foszfátokká, savfelesleg hatására foszforsav keletkezik. Ennek megfelelően az alábbi eljárásokat, ill. termékeket különböztetünk meg:

  1. kénsavas feltárás – szuperfoszfát;
  2. foszforsavas feltárás – hármas szuperfoszfát;
  3. salétromsavas feltárás – nitrofoszfátok;
  4. termikus feltárás – termofoszfátok.

5.2. A foszforműtrágya hatása a növényekre

A foszforműtrágya összetétele: 35 % Ca (H2PO4)2, 50 % CaSO4, 15 % egyéb alkotórész. A szuperfoszfát az egyik legelterjedtebb műtrágya, bár minősége kifogásolható, hatásmódja nem felel meg az előírásoknak. Nagyon sok, a gyártási technológia hiányosságai miatt nemkívánt nyomelemet és nehézfémet tartalmaz. Ennek ellenére nagyon elterjedt, ez valószínűleg az alacsony árának is tulajdonítható.

Minden növénykultúrában használatos, erősen savagyú a fiziológiai hatása, túlzott használata a talaj elsavanyosodásához vezet, amit mész adagolásával el lehet kerülni.

A foszfor a generatív szervek megjelenését, a termésképzést serkenti, a foszfor ilyen hatása abból adódik, hogy gyorsítja a szervek differenciálódását.

A foszfor fiziológiai hatását tekintve a nitrogén antagonistája, míg a foszfor a generatív, a nitrogén addig a vegetatív szervek növekedését és működését segíti.

A foszforhiány nitrogén bőséghez vezet, a növények rendszerint sötétebbek, sőt vörös elszíneződést is tapasztalhatunk rajtuk. Az alsó levelek elsárgulnak, majd akropetális sorrendben fokozatosan elhalnak.

A hiányos foszforellátás mindig negatívan hat a virág– és termésképzésre. A gabonánál különösen fontos, hogy a vegetációs időszak végén, vagyis a szemképzés idején megfelelő mennyiségű foszfor álljon rendelkezésére.

A foszforfelesleg közvetlen hatása általában nem észlelhető, nagy foszforadagok időszakos nitrogénhiányt okoznak, illetve oldhatatlan vas és cink – foszfát képződés következtében zavart okozhatnak a vas– és cinkellátásban, vas– és cinkhiányt indukálhatnak.

Vashiány esetén a klorofill – tartalom csökken, gátolt a fehérjeszintézis, s növekszik a redukálócukrok és szerves savak mennyisége. A vashiány közvetlen jele a klárázis nevű hiánybetegség fellépése.

A cinkhiány hasonló a vashiányhoz, klárázis lép fel a fiatalabb levelek interkosztális részén. A cinkhiány még felboríthatja a növény nitrogénháztartását is.

A foszforműtrágya gyártásánál a nyersfoszfát eredetétől függetlenül a végtermék örökké tartalmaz különböző szennyezőanyagokat, nehézfémeket (pl. Cd, Pb, Hg, Al, Mn stb.).

70 kg/ha P2O5 bevitelekor 2–3 g/ha Cd is kerül a talajba. Az embernél a kadmium lassan felhalmozódik és végső soron veseelégtelenséget okoz. A növényekben a Cd – mérgezés klorózist, nekrózist, fotoszintézis – zavart okoz.

A műtrágya hatása a talajra komplex, a trágyázás gerjesztőleg hat a talaj tápanyagforgalmára, ezáltal nemcsak a trágya hatóanyaga érvényesül, hanem a talaj tápanyagtőkéje is jobban hasznosul.

Mindez addig igaz, amíg szem előtt tartjuk a következő szempontokat:

A fenti intézkedések betartása mellett csökkenteni lehet a “kizsákmányoló” típusú gazdálkodás káros hatásait.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

 

 

Stefanovits P.: Talajtan; Budapest 1992, Mezőgazda Kiadó

Loch J. – Nosticzius Á.: Agrokémia és növényvédelem; Budapest 1992, Mezőgazda Kiadó

Tryll Sz. (szerk.): Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban, Budapest 1996, Mezőgazda Kiadó

 

 

 

 

 

 

Hosted by www.Geocities.ws

1