Tartalomjegyzék *

A város általános bemutatása *

Nagy István sétány jellemzése *

Bibliográfia *

Földrajzi koordinátái: 46°21' északi szélesség és 25°48' keleti hosszúság. A város az Olt folyó teraszain és a Somlyó-patak kavicsos hordalékkúpjainak a peremén fekszik az 1033 m magas Nagy Somlyó lábánál. Tengerszint feletti magassága 655 és 730 m között váltakozik.

A város határában megtalálhatók a földtörténeti középkor üledékes kőzetei, a neogénkori vulkáni kőzetek, túlnyomórészt andezitfélék és fiatalabb folyami-tavi medenceüledékek. Az utóvulkanikus tevékenység a szénsavas ásványvizek (borvizek) és mofetták (széndioxidos és kénhidrogénes gázkiömlések) formájában jelentkezik. A város legfontosabb ásványvíz-lelőhelyei Somlyón, a Szeredai- és Zsögödfürdőn vannak. E két utóbbi már a középkor óta - mind a mai napig - közkedvelt fürdőtelep, az utóbbinál mofetta is várja a vendégeket.

Csíkszereda hűvös éghajlata alapján a Kárpát- medence egyik hidegpólusa. A medence zártsága miatt télen gyakori a hőmérsékleti inverzió és a velejáró ködképződés. Ilyenkor alacsonyabb hőmérsékleti értékeket mérnek a városban, mint a hegytetőkön. Ez az egyik oka annak, hogy Csíkszereda évi középhőmérséklete csupán 5,9°C. A nyári hónapoké 16°C, a télieké -5,9°C. A legmelegebbet, 35,5°C-t 1953-ban, a leghidegebbet, -40°C-t 1977-ben mérték. A medencejelleg talán egyetlen kedvező hatása a viszonylagos szélvédettség. Az esztendő 58,5%-ban szélcsend van. Az átlagos csapadékmennyiség 589 mm. A legcsapadékosabb hónap július, a legszárazabb február. A hótakaró 27-124 napig takarja a felszínt.

Az első település a XV. század első felére tehető. A városhoz csatolt három falu: Csíksomlyó (1333), Csíktaploca és Csíkzsögöd XII- XIII. századtól léteznek.
Csíkszereda az észak-dél és kelet-nyugat irányokban haladó utak kereszteződésénél alakult ki, mint szerda-napi vásárhely. Innen származik a város neve is.
Gróf Hídvégi Mikó Ferenc (1585-1635) - a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak a tanácsosa, diplomata és krónikaíró, Csík főkapitánya - a nevét viselő várat 1623. április 26-án kezdte építtetni. A vár jelenlegi formáját 1714-16 között Steinville császári tábornok vezetésével sorra kerülő újjáépítés során nyerte el, ezt a bejárati kapu fölötti kőbevésett felirat is igazolja.

Csík, és benne Csíkszereda hagyományosan a katolikus vallás egyik Erdélyi fellegvára. Somlyón 1630-tól kezdve ferences gimnázium, 1676-tól pedig Kájoni János nevezetes nyomdája is itt működött. Az 1643-as katonai összeírásban (lustrán) 44 családfő neve, összesen 108 személy szerepel, 25 különböző családnevet jegyeztek fel.

A város első szakmai közösségei a XVII. században jöttek létre, a csizmadiák céhét például 1649. november 4-én II. Rákóczi György szabadságlevele is említi.
1661 szomorú esztendő a csíki krónikákban. Mivel a csíkiak részt vettek a II. Rákóczi György által, a porta beleegyezése nélkül indított lengyelországi hadjáratban, Ali temesvári pasa török-tatár hadakkal megtámadta és feldúlta Csíkot.

A város első általános iskolája 1751-ben létesül.
Az 1721-es összeíráson 49 háztartást jegyeztek mintegy 250 lakóval, 1758-ban a ma is álló csíkszeredai római katolikus templom építésének idején a város lélekszáma 450 -re emelkedett, Teleki József "úti jegyzéseiben" (1799) már 83 házat említ.
Az 1848-as magyar szabadságharc során Bem tábornok Gál Sándort a székelyföldi csapatok főparancsnokává nevezte ki, akinek főhadiszállása a Mikó várban volt. A székely hadvezér több csíki zászlóaljat küldött Bem seregébe.

A városon áthaladó vasutat 1897. április 5-én adták át a forgalomnak és ez eredményezte az első fejlettebb ipari egységek létesítését is. Növekvő közéleti szerepének megfelelően Csíkszereda 1878-ban Csíkvármegye székhelye lett. 1911-ben megkezdődött a villamos hálózat kiépítése. A város századunkban tovább gyarapodott, 1920-ban Zsögöddel, 1959-ben pedig Csíksomlyóval és Csíktaplocával.

1910-ben Csíkszereda lakossága 3701 fő volt, ebből 3591 magyar, 45 német, 44 román és 21 más nemzetiségű. 1930-ban a lélekszám már 4807 főre növekedett, ebből 3796 magyar, 598 román, 253 zsidó, 71 német és 89 más nemzetiségű. 1930-ban a városnak 4708 lakója volt, amelyből 3796 magyar, 598 román, 253 zsidó és 160 más nemzetiségű volt.

Csíkszereda átélve a második világháborút továbbra is a vidék központja maradt. 1960-tól kezdődően a város gazdaságát az erőltetett iparosítás jellemezte. A főbb ipari ágazatok: faipar, könnyűipar és a gépgyártóipar. 1968-tól az újonnan létesített Hargita megye székhelyeként az erőltetett kommunista ipartelepítési politika eredményeként a város lakossága jelentősen módosult: az 1992 január 7-i népszámlálás adatai szerint lakosainak száma összesen 46029. A nemzetiségi összetétel pedig: 38204 magyar, 7451 román, 228 cigány, 67 német és 79 más nemzetiségű.

Az 1989-es eseményeket követően a piacgazdaságra való áttérés évei következtek, melyeket kezdetben a teljes makrogazdasági instabilitás jellemzett. Az országban uralkodó trendek - háromjegyű infláció, visszaesett termelés, magas munkanélküliségi ráta, a költségvetés és a fizetési mérleg hiányának növekedése - Csíkszereda gazdaságát sem kerülte el, 1992-ben érve el a mélypontot. 1990-ben megjelent a magán szféra, amely növekvő ütemben fejlődött és mára meghatározóvá vált a város gazdasági életében.

Csíkszéknek (Gyergyó nélkül) egyetlen városa a jelenben és a múltban is Csíkszereda volt. Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben még nem szerepel, csak a szomszédos Csíksomlyó, ami érthető, mert az első évszázadokban egyházi központ volt, később pedig közigazgatási és politikai székhelye lett Csíkszéknek 1878-ig. Ekkor ugyanis a megyerendszer bevezetésével Csíkszereda lett a megye székhelye.

Csíkszereda eleinte 144, majd 200 holdnyi kis területen igyekezett Csíkszéknek vásáros központi szerepét betölteni. Ezt a kis területet kb. a XV. század elején felső utasításra szakították ki a szomszédos Zsögöd és Taploca községek határából. 1427–ben Zsigmond király a Kézdivásárhelynek kiadott kiváltságlevelében azt írja, hogy minden székely székben gondoskodott vásáros helyről (tehát Csíkszékben is). Mivel más erre alkalmas helység – legfeljebb Csíksomlyó – nem volt, Csíkszeredára kellett gondolniuk. Annál is inkább, mert Izabella királynőnek 1568–ban kiadott oklevele Csíkszeredát már mezővárosként, “Oppidium Mercurium” –nak említi, az 1567–es adóösszeírásban pedig “Oppidium Zereda” név alatt 16 kapuval fordul elő. Nevét (mint már említettem) onnan kapta, hogy – a mai napig – szerdai napon tartotta és tartja hetivásárait. Apaffy fejedelem 1674–ben megerősíti a szeredaiaknak a zsögödi és taplocai határral való legeltetési és azok erdeire való beerdőlési jogát, mellyel emberemlékezet óta mindig rendelkeztek.

A város települése, alakja egészen elüt a többi székely városokétól, amelyeknek mind van négyszögletes piactere. Csíkszereda ma is csak két egymásra merőlegesen fekvő főutcából áll, amelyek így egy nagy T betű alakját mutatják, ez a két utca köré épült ki a város. A legelső települési helye csak a kelet–nyugati irányú főutcából állott, amely a város mai központjából (ahol a két főutca metszi egymást) a római katolikus templomig terjedt. Ennek a főutcának a két vége keskeny (11–16 m), de a közepén 35 m–re szélesedik ki. Ezt a részt még a század elején is az öregek “Város közé” –nek nevezték. Ebből a széles útból készült a tipikus (megalomániás) kommunista sugárút. Tehát ez volt a hajdani vásáros helynek a közepe, a piactere, ahol a kereskedők és iparosok sátraikat felüthették. Az sem lehetetlen, hogy e kiszélesedett rész közepén valamikor egy kis kápolna, vagy legalább egy harangláb állott, mert más vidékeken is előfordulnak hasonló települési alakok, még nagyobb városokban is, ahol a hely szűk lévén, nem alakíthattak rendes négyszögletes piacteret. Az ilyen települési alakot, orsó formája után “orsós település” –nek nevezi a szakirodalom.

Abból a szempontból előnyös helyen jelölték ki e vásáros központot, hogy Alcsík és Felcsík érinkezésénél fekszik, sőt még keletre és nyugatra is (Székelyudvarhely felé) felvehette a kereskedelmi kapcsolatokat, de mivel nagyon vizenyős helyre került, az első telepeseknek igen sok munkát adott a víz levezetése és a sok földnek az odavitele, hogy legalább egy keskeny földnyelvet kapjanak a letelepülésre. A város környéke egészen a 80–as évek közepéig mocsaras volt, az északi városrész helyén 85–ben még összefüggő vízfelület volt esős időkben.

Később hozzácsatolták a T alakú útkereszteződéstől északra, a mai Márton Áron gimnáziumig terjedő utcát és területet, amely Taplocának Csütörtökfalva nevű tízese volt. Ezzel földművelő elem is került a városhoz. Az említett útkereszteződéstől délre - a csíkszeredai Mikó-várig terjedő főutca, amely Martonfalva (Marthon ffalwa) név alatt valamikor Zsögödhöz tartozott, csak a XIX. század második felében került Csíkszeredához. Az 1567-es adóösszeírásban Zsögöd Martonfalvával együtt 20 kapuval szerepel.

A mai vár egy négyszögletes, négy sarokbástyával ellátott várkastély, amelyet Steinville István orosz tábornok épített 1714-ben. De e helyen ezelőtt is voltak várak. 1063-ban egy Mikó nevű székely vezér engedélyt kapott vár építésére, de nincs megjelölve annak pontos helye. 1595-ben a szabadságától megfosztott székely nép ezt az első Mikó-várat bosszúból lerombolta. 1611-ben Mikó Ferenc újra felépíti s ezt már Mikó-újvárnak nevezték. Volt egy “aranyos bástyá”-ja is. 1661-ben a törökök dúlták föl. De, hogy ezek a dúlások nem azt jelentették, hogy földig rombolták volna le, igazolja az egyik bástyában még ma is látható kis kápolna két csúcsíves ablaka és a gótikus boltozatnak gyámkő-maradványai. A történelmi adatok szerint ez a kis várkápolna volt az első hely Csíkszeredában, ahol miséket végeztek rendszeresen.

A csíkszeredai Római Katolikus Egyház 1751-ig Somlyóhoz tartozott. 1758-ban felépül a plébániatemploma, egyszerű, szerény barokk stílusban. E templom és a Mikó-vár a városnak két műemléke. Volt néhány emeletes kőháza, amelyek régiek voltak ugyan, de túlságosan egyszerűek ahhoz, hogy műemléknek nevezhetnők. Ezek a kőházak, csakúgy, mint bármi más, ami a múltra emlékeztetett, a kommunista városépítésnek esett áldozatául. A város nagy polgári házaiból, csak egy utcányira való maradt meg épen, ez a Petőfi utca, ami most sétálóutcaként szolgál.

Csíkszereda még a XIX. század közepén is egy nagyon szegényes külsejű és kicsi létszámú (961) városka volt. Orbán Balázs még 1869-ben is igen gúnyosan ír róla. Fejlődése akkor kezdődött, amikor 1879-ben megyeszékhellyé lett, 1896-ben vasút-összeköttetést kapott és 1910-ben a katolikus főgimnáziumot Somlyóról a mai új és hatalmas épületbe költöztették át. Ekkor lesz rendezett tanácsú várossá. A sok hivatal, a laktanya a várban, a vasút alkalmazottai stb. sok iparost, kereskedőt tudott foglalkoztatni, azoknak pedig új lakásra is szükségük volt, ami az építkezési kedvet is növelte.

A városnak második fejlődési korszaka a két világháború közé esik, amikor a városi tanács kiegyenesítette a ki-beugró házaknak az utcai vonalát, majd a vasútállomás és a megyeháza közötti sáros piacteret feltöltette és fák ültetésével szép sétánnyá, parkká varázsolta.

Mivel Csíkszereda az utóbbi 50-70 évben a szomszédos Taploca, Zsögöd és Somlyó községek lakosainak tekintélyes részét foglalkoztatta, ezek a községek belekapcsolódtak a város vérkeringésébe, újabb lakóházaikat a városhoz mind közelebb igyekeztek építeni, miáltal néhány évtized alatt egybeépültek Csíkszeredával. Ennek természetes következménye lett az, hogy 1930-ban Zsögödöt, a második világháború után pedig Taplocát és Somlyót is közigazgatásilag a városhoz csatolták. Ezzel természetesen a nagy Csíkszereda lakóinak száma 10000-re növekedett. Így azt mondhatjuk, hogy a szerény kis vásároshely, amelynek Zsögöd és Taploca valamikor régen adott egy vizenyős földsávot, néhány év alatt magába olvasztotta e községeket, sőt még Somlyót is, amely valamikor Csíkszéknek kulturális és politikai központja volt.

Csíkszereda város sohasem volt tízesekre osztva, mint a székely falvak, inkább csak városi szokás szerint a városrészek és az utcák kaptak nevet. Ennek oka nemcsak az, hogy nem faluból lett várossá, mint például Gyergyószentmiklós, hanem mert fokozatosan nagyobbodott a területe. Tehát volt az ősi Csíkszereda a Város közével, amelyet Főútnak is neveztek (a mostani Virág utca), ehhez tartozott a Ligat s annak külső része a Lipován (a mostani Hargita utca), később hozzácsatolták Csütörtökfalvát (a mostani Cosbuc utca egy része), amelynek alsó része volt a Nyúl völgye, majd Martonfalvát, a Mikó-vár és környékét (a mostani Vártér).

Az említett két főutcán kívül nagyon kevés mellékutcája volt a régi Csíkszeredának, ezeknek régi “természetes” elnevezése alig maradt meg az emberek emlékezetében, mert a különböző államhatalmak az elmúlt száz év alatt saját politikusaiknak, íróiknak, költőiknek nevéről nevezték el azokat. A római katolikus templom mellett volt egy Káposztás-kert - ma már beépített terület (Fűzfa–negyed) -, a templom mögött a Nád mejjéke és Földégés nevű hely (Nagyrét utca). A templommal szemben két utca indult, az egyik a Temető utca (a Virág utca kezdő szakasza) a régi temető és a volt Barom-piac mellett. Itt volt egy Sárpalló nevű hely, a másik utca a Borvíz utca (Fürdő és Rebreanu utcák), amely a Szeredai-fürdőhöz és a Malomhoz vezet. Ennek az utcának az elején pont a templommal szemben - ma már beépített terület - volt a város legrégibb temetője, később Csordagyűjtő-hely lett (Virág utca eleje). Ezt az utcát és teret, ahol régen tartották a hetipiacokat, Fazekas-piacnak nevezték. A mai park helyén még száz évvel ezelőtt csak egy nádas Vizellő-rét volt egy kicsi vízimalommal, ahol a nádban vadrucák tanyáztak. A régi postával szemben egy rövid kis utcát az ott lakókról Gerébek utcájának, a posta mögött pedig a Kalamárok utcája volt (a mostani Gál Sándor és ). A mai poliklinika mellett felfelé vezető út a Gálovics útja nevet viselte. Ettől északra feküdt Csütörtökfalva. Utcája csak a nyugati oldalán volt, amely a zsidó imaház mellett a katolikus templomhoz vezet. Az utca elején egy részt Disznó-piacnak neveztek. Magát az utcát régen az ott lakó Márton Istvánról nevezték el, aki országgyűlési képviselő volt. Nevezték még Rétremenő utcának is. Miután felépült a zsidó imaház, egyszerűen Zsidó utca (Decemberi Forradalom utca) volt a neve.

A Gálovics úttól délre Martonfalván csak egy kis vízre járó sikátor volt, amely az említett vízimalomhoz vezetett. A Mikó-vár előtti térséget Vár térnek, a mögötte folyó Somlyó-patak melletti részt egyszerűen Patak mejjékének nevezték. Itt volt a várhoz, a laktanyához tartozó Katona-temető, a Katona-fürdő és a fából épített Közkorház. A vár bejáratával szemben egy lejtős oldalon volt a lövöde, amelyet a német kifejezés után Sicc-kertnek neveztek.

A vártól Zsögöd felé vezető nagy utat a városiak Zsögödi útnak, a zsögödiek pedig Vár utcának nevezték. Itt az elején több korcsma és vendéglő volt, pl. “Barcsai vendéglő”, vagy “Vendéglő az utolsó krajcárhoz”. Ezek közelében volt a “Lőporos-ház” és a “Zsidó temető”, valamint egy akasztófa.

Az Udvarhelyre vezető Főutcát az első világháború előtt Kossuth Lajosról, a templomon túli folytatását Hargita utcának, a vár felé vezető martonfalvi utcát Petőfi utcának nevezték. A mai kórház melletti utat azelőtt Erzsébet útnak, később Kórház utcának hívták. A régi városháza melletti sikátort, amely a mai borvízforráshoz vezet, Pap árkának nevezeték.

Az Olt a lakott területtől nyugatabbra folyik el. Patak egy van, a Somlyó pataka, amelyet a mai sétatéren szabályoztak, kiegyenesítettek és részben befedtek, majd a vasúti töltés alatt haladva, Zsögödnél ömlik az Oltba. A római katolikus templom háta mögött van még egy kicsi patak, amelyet egyszerűen Pataknak vagy Érnek neveztek. Ez tulajdonképpen a nagy vizenyős rétnek a vizét vezeti le és az óvoda háta mögött folyik a Somlyó patakába.

Ma a városrészek fokozatosan összenőnek. A modern építkezés - a földbe ásott cementgyűrűk segítségével - lehetőséget talál még a vizenyős területek beépítésére is. Azért a nagyon vizenyős rétek még hézagot jelentenek a város egy tömbbe épülési elképzelésének.

Évszázadokra visszamenőleg biztos adatunk nincs, hogy hol voltak a városból kivezető utak. Lehet, hogy a ma Udvarhelyre vezető országút a vizenyős és tőzeges terep miatt a város keletkezésének első időszakában nem létezett, s ha igen, az nagyon rossz lehetett. Mivel a felcsíki községek a Csicsói-vár romja felett és az ún. béta útján közlekedtek Udvarhely felé, a csíkszeredaiak is csak nagy kerülővel mehettek arra.

1820-ig Alcsík lakói Zsögödön át, a Mikó-kúria és a zsögödi templom közötti úton, a ma is használatos mezei úton a Suta-fenyő alatt mentek Somlyóra, a Borloka (Boloka) pataka mellett és a somlyói borvízforrás mellett léptek be Somlyóra. Csak 1780-1820 között húzták meg a Szék útjának nevezett kb. 2 km-es elég egyenes utat a Somlyó és Nagymart nevű dűlő között, a mai líceum mellett.

Csíkszeredának csak két műértékkel bíró régi épülete van. Az egyik a már említett Mikó-vár, a másik az 1758-ban, barokk stílben épült római katolikus plébániatemplom. 1751–ig Somlyóhoz tartozott Csíkszereda. Temploma nem volt , így a hívek az szerint, hogy a város melyik részén laktak, vagy a Mikó–vár kápolnájába, Zsögödre, Taplocára vagy Somlyóra jártak istentiszteletre. Volt a városnak még egy harmadik műemléknek számítható kis épülete, a 19. Század elején, neoklasszikus stílusban épült Lőporos ház, de ezt a második világháború után lebontották.

A város negyedik, és legnagyobb változásokkal járó fejlődési szakasza a kommunista, diktatórikus rendszerrel jött. Ez a rendszer tette 1968–ban a várost az újonnan megalakult Hargita megye megyeszékhelyévé. A megyeszékhellyé válás maga után vonta a modernizálódást. Feljavították az utakat, víz–, gáz– és kanalizáló hálózatot építettek ki. A villany és telefonhálózatot kiterjesztették az egész városra. Az eddig felsorolt modernizálások csak a város javára váltak, de a kommunista rendszer nem érte be ennyivel.

A növekedő népesség elszállásolását nem lehetett házakban megoldani, így tömbházakat, toronyházakat építettek. Ezek az építkezések nagy része nem lakatlan területen történt, hanem lebontották a nagyméretű polgári házak kb. 80%–át, ezzel megszüntetve azt a Csíkszeredát, amit az a sétáló láthatott, aki végigsétált a két világháború között a kisváros utcáin. Ezek az épület lebontások egy része erőszakos kilakoltatással (államosítással) ment, a másik része, a szerencsésebbik fele, pénzt kapott vagy tömbházlakást a lebontott háza helyébe. Akármilyen nézőpontból közelítjük meg a történteket egy össznépi tragédiával állunk szemben, ami mély nyomokat hagyott az egész társadalom gondolkodásmódjában.

A régi Csíkszereda megszűnt létezni, helyette egy betonrengeteg keletkezett, "méhkaptárokkal" (tömbházak). A város központja áttevődött egy mesterségesen létrehozott központi térre. A tér két szélén van a Megyeháza ("Fehér Ház") és a Szakszervezetek Művelődési Háza ("Új–kultúrház"), ugyanabban a pazarló stílusban épültek, travertin lapokkal van burkolva mindkét épület, belső berendezése a fényűzés legnagyobb fokát mutatja. A téren szervezték régen a nagy felvonulásokat, gyűléseket.

A város 10 nagy részre lehet osztani fel:

• Központ
• Kalász negyed
• Tudor negyed
• Ligat
• Zsögöd
• Csíksomlyó
• Taploca
• Erdőalja és Csiba
• Csobotfalva
• Keleti és nyugati gyártelepek

A negyed területe régen magánbirtokban volt, a Virág utcai toronyházak helyén polgári házak voltak. Az első tömbházakat 1978 nyarán kezdték építeni a területre, a területeket és a rajta levő házakat államosították, egy állami bizottság felértékelte, ennek az összegnek egy részét kapták a volt tulajdonosok, esetleg egy tömbházlakást az épülő negyedben. A házakat lebontották, a kerteket feltöltötték, a kertek utáni vizenyős–mocsaras területeket lecsapolták. A hetedik tömbházat 1981–ben adták át a használatra.

A Virág utcai toronyházak azért épültek, hogy a csúfnak ítélt 4 emeletes tömbházakat eltakarják. A sétány kb. 200 méter hosszú, a tömbházak között 10 méteres távolság van. A sétány szélessége kb. 75 m, mindkét oldalán autóút van.

A sétányt autóval 3 helyen lehet megközelíteni az északi irányból, gyalogosan viszont 7 helyről. A tömbházak között csak egy helyen lehet autóval átmenni, a két szélén viszont jól járható autóút van. Parkolóhelyek vannak a déli utcán, az út két oldalán, és a keleti bejáratnál tágas parkoló áll az autók rendelkezésére.

Problémát jelentenek a parkolóhelyek. A lakósság kb. 800 személyre tehető, ehhez képest kb. 200 autó van a negyedbe. 100 darab garázs mellett a többi autó ott parkol, ahol tud, így kaotikus állapotok uralkodnak hét közben, hétvégén viszont pangás van, az autók nagy része "eltűnik". A problémát növeli az a tény is, hogy a polgármesteri hivatal nem régen bevezetett egy fizetéses parkolási rendszert. A Virág utcai parkolásért fizetni kell, a Virág utca hátánál nem kell fizetni a parkolásért, így napközben , csúcsforgalomban van a legtöbb autó a negyedben. A parkolóhelyek problémája a negyedben nem megoldható, ez zártságából következik, így csak a negyeden kívül lehet parkolóhelyeket, garázsokat létesíteni.

A tömbházak között, mint már említettem, kb. 10 m köz van. Ez a 10 m magába foglal egy 2 m–es járdát, a fennmaradt 8 m pedig zöldövezet. Ezek a zöldövezetek állapota elég jó, mert minden tömbház lakói ügyelnek az előttük levő zöldövezetre, fákat ültetnek.

A közvilágítás még kívánnivalót hagy maga után, csak minden második tömbház mellett van egy villanyoszlop, ez nem elegendő a villanyoszlopok közötti nagy távolságok miatt.

Problémát jelent a toronyházak szemételszállítása. A szemétgyűjtők a 4 emeletes tömbházak felé nyílnak, nyári napokon kellemetlen szagot árasztanak, nem beszélve a légy és szúnyoginvázióról.

A negyedben és környékén, több üzlet van ahol a legszükségesebb dolgokat bevásárolhatja az itt lakó.

Végszóként elmondható az, hogy a Nagy István sétány egy mesterségesen létrehozott városrész: fantáziátlan betonrengeteg és rengeteg autó kaotikus keveréke.

1. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
2. Csíkvármegye története, Kriterion Kiadó 1996, Bukarest
3. Csíkszereda hivatalos honlapjának egyes részei: http://clmc.topnet.ro/