Légy résen!               
Be prepared!                                               
Gata oricând!                                                                                                                            

Mindig éltek olyan egyéniségek, akikről a történelem nem emlékezett meg, akik neve nem vált széles körben ismertté, de szellemük, példamutatásuk, nevelő hatásuk révén nagyban hozzájárultak a társadalom alakításához.

Dobri János 1914 november 23-án született Brassóban. Édesapja vasúti kalauz volt, de 1918-ban megrokkant  és nyugdíjba került. Kevés nyugdíjából csak nagy nélkülözések árán tudta felnevelni 7 gyermekét. János lévén a hetedik gyerek 1921-ben kezdte tanulmányait. Először a református elemi iskolába járt, majd a volt brassói Római- katolikus Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Sajnos anyagi

dr. Dobri János

helyzetük annyira súlyos volt, hogy a nyári szünidőben gyárban kellet dolgoznia. A megerőltető munka megrontotta egészségi állapotát és az érettségi letétele után egy évig  betegeskedett. Az iskolai évek alatt ismerkedett meg és lett egész életére híve a cserkészmozgalomnak, az ifjúság nevelésének. Mint ifjú IKE tag, Polák Istvánnal megszervezték a brassói Református Kereskedelmi Iskola cserkészcsapatát.  

Egykori cserkésztársa, Salamon Sándor így emlékezik meg róla: “Dobri Jánost 1931-ben ismertem meg, amikor első gimnazistaként a brassói római- katolikus gimnázium tanulója lettem. Ő akkor már nagydiáknak számított, lehetett 17 éves. Magas, sovány, hórihorgas ifjú volt, magas törzsén kicsi feje, élénk, vidám, tréfára mindig kész, nevetős, nagyon élénk természetű. Osztálytársai is mind meglett embereknek tűntek a mi szemünkben, de azok ügyet sem vetettek ránk, kicsikre. Jánost többek között az is megkülönböztette társaitól, hogy testvéri szeretettel fordult felénk, 11-12 éves gyerekek felé. Nagyon szeretett gyerekekkel foglalkozni, tanítgatni őket, játszani velük. Ő lett a rajparancsnokom. Csapatunknak ő lett a jó szelleme, lelkesítő, mozgósító ereje, dinamikus motorja.” 

Dobri János 1934-ben felvételt nyert a kolozsvári  református teológiára, ahol tanulmányait mindig jelesen végezte. 1939-ben külföldi ösztöndíjra jelöltetett ki, de a kitörő második világháború megakadályozta az elutazását. 1940-ben a Magyar Cserkészszövetség erdélyrészi megbízottja lett és az 1937-ben betiltott csapatok újraélesztésén munkálkodott, melynek érdekében őrsvezetőképző tábort szervezett Kolozsváron.  

Tevékenysége más téren is megnyilvánult. Kolozsváron sok székelyföldi és kalotaszegi fiú és lány cselédeskedett. Ezek vasárnap délutánonként a város egyik kijelölt utcáján sétálgattak. Dobri János megszervezte, hogy a piarista gimnázium dísztermében találkozzanak. A mesemondás, népdaléneklés, néptánc vonzotta a fiatalokat, akik végül  olyan tömegesen jöttek, hogy alig fértek a tágas teremben. Nem volt szükség a céltalan sétára. 

Vezetőképző tábort szervezett Besztercén, majd a  következő évben a Kolozsvárt koszorúzó dombok egyikén, a Lombi-tetőn, szép erdő közepében létesült cserkészparkban vezetőképzőt, továbbá csapattáborokat rendeztek, és lelkes munka folyt a tábor szépítésére, használhatóságának fokozására.      

1943-ban feleségül vette Czira Klára egészségügyi védőnőt és 1944-ben megszületik első lánya, Ágnes, de még ez évben frontra kerül mint tábori lelkész. 1944 október 17-én Nagybányán fogságba esik. A fogságban orosz nyelvet tanult és megismerkedett az orosz irodalommal, majd magyarra fordított belőlük. 1948 június 23-án került haza a fogságból, ép lélekkel és még erősebb hittel. A kolozsvári Bolyai egyetem megbízásából fordítói munkát vállalt, később pedig a református teológián kapott tanári állást, ahol keleti egyháztörténetet és orosz nyelvet tanított. 1951 július 28-án letartóztatták és ez év december 7-én közlázítás vétségében a kolozsvári Hadbíróság 6 hónapi elzárásra és 2000 lej pénzbüntetésre ítélte. 1953-ban újra letartóztatták.  

Az 1956-os események hatására az erdélyi ifjúság és értelmiség is felemelte szavát. Ennek következményeként 1957 áprilisában Dobri Jánost 16 társával letartóztatják, 6 év börtönbüntetésre, teljes vagyonelkobzásra  ítélik, valamint 3 év jogfosztásra ítélik szervezkedés vádjával. Börtönéveit Szamos-újváron és a Duna- csatornai kényszermunka- telepen tölti. Hite és a jövőbe vetett bizodalma másokba is erőt önt. Felekezetre való tekintet nélkül hirdeti Isten igéjét és úrvacsorát oszt fogolytársainak. 1963-ban szabadul és a későbbi Napochim gyárban, majd esperesi titkárként keresi kenyerét. 1969-ben a kerekdombi egyházközség megválasztja lelkipásztorának, melyet el is vállal azzal a céllal, hogy templomot épít a fából készült kis imaház helyére. 1970-ben engedélyt kér a templom építésére, de ezt csak 7 várakozással teli év után kapja meg. 1980-ig épül fel a templom, a reménység temploma. Dobri János nemcsak betonból, kőből téglából építette ezt a templomot, hanem építette a lelki házat is, különösen a fiatalok, az ifjúság körében,  mert nálánál senki sem hitte biztosabb hittel, hogy akié az ifjúság azé a jövő.    

1985-ben a parókiális épület építéséhez is hozzá kezd, és végig figyelemmel kíséri annak építését. Az 1989-es változások után cserkésztársaival együtt a cserkészet újraélesztésén dolgozik. 1990-ben részt vesz a gyergyói cserkésztáborban: “Ment, hogy még lásson cserkészruhás fiúkat és lányokat, lássa, hogy miképpen csírázik a mag, melyet Ő oly féltő szeretettel őrzött az új vetésre.”       

1990 okóber1-én a mindenek Ura végleg hazahívta. Utána nemcsak egy megpróbált élet, egy nagy család, egy templom maradt, hanem egy eszme is. Az, hogy mindig töretlen akarattal, Istenbe bízva nevelni az ifjúságot, a cserkészeket, építeni a közösséget szeretettel és határozottan mindig előre nézve.