Az 1989-es forradalom után Dobri János megbízásából Kovács Lajos elvállalta, hogy a Kerekdombon cserkészcsapatot szervez. 1990 októberében megalakult a csapat, de a hivatalos bejegyzésre 3 évet kellett várni. Eleinte kis létszámú volt  a csapat, ezért fiúk, lányok ugyanazon őrsnek, a Nyuszi őrsnek lettek tagjai.

     1991 júniusában a csapat néhány cserkésze Debrecenbe utazott a Református Világtalálkozóra, ahonnan számos élménnyel tért haza. Ezt  a lónai tábor követte, amelyen a kolozsvári cserkészcsapatok végre együtt ünnepelhették a cserkészet lángjának újralobbanását. Sok látogatójuk volt, sokan akarták látni, hogy mit is jelent  "cserkészkedni". Mindenkinek tetszett az, amit ott látott. Látták azt, hogy a 10-11 éves gyerekek  képesek lemondani két hétre az otthoni kényelemről és  megpróbálnak közösségben, szeretetben cserkészkedni. A tábor után új jelentkezők jöttek. A hétvégi foglalkozásokon Lajos bácsi számunkra addig ismeretlen dolgokról beszélt, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetett a foglalkozás végén közösen elmondott "szeretet himnuszra". A szeretet a közösségnek, mindennek az alapja, hiszen ha "szeretet nincsen énbennem, semmi vagyok" és "A szeretet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy."

     1992-ben a Dobri János cserkészcsapat 3 őrssel vett részt a torockószentgyörgyi nagytáboron, melyen a kolozsvári csapatok újra együtt táborozhattak. A táborból nem hiányoztak a kirándulások: a Székelykő megmászása az évek során fontos hagyománnyá vált, és természetesen a torockószentgyörgyi várat is meglátogatták a cserkészek.  A tábor ideje alatt érkezett meg a gödöllői vezetőképző táborból Jakab János, aki később a csapat vezetője lett. Izgalmas portyát és szórakoztató tábortüzeket szerveztek. A fogadalomtételre  a táborban  került sor, ahol a cserkészek megkapták a várva várt zöld  nyakkendőt.   

     1993-ban a Brassai Sámuel és Puskás Lajos csapatokkal közösen megszervezett táborra Várfalván került sor. A tábor keretmeséje az indián nép harca lett, így a névválasztás következtében a táborvezető, Kovács Lajos, a "Bőbeszédű Aggastyán" , Jancsi pedig a " Csodaszarvas" nevet vette fel. A táborhely nagyon alkalmas volt sátorozásra: közepén forrás volt, erdő és lenyűgöző táj vette körül. Gyakran fürödtünk az Aranyosban, kirándultunk a Berkesi szorosba, a tordai hasadékba,  Székelykőre és megmásztuk a Vidalyt is. A tábori „ hétköznapok” pedig természetesen változatos programmal: forgószínpaddal, akadályversennyel rendelkeztek. 

      Tábor után számos egy vagy többnapos kiránduláson vett részt a csapat, például 1993 szeptember 25- 26 között Sztánát és az Almási várat látogatta meg a csapat.  

      1993 őszén  a csapat néhány cserkésze részvett a gödöllői cserkésztalálkozón.

      Karácsonykor az időközben hagyománnyá vált betlehemessel lepte meg a csapat a cserkészek otthonát. 

     1994 január 7-9 között Hunyad mellett téli táborra került sor, melyen a valkói templomot is meglátogatta csapat.

      Február 12-én a csapat szervezésében sor került az első cserkészfarsangra a Józsa Béla kultúrotthonban, melyen az Apáczai Csere János, Báthory István, Brassai Sámuel, Hunyadi Mátyás, Puskás Lajos és Rákóczi Ferenc cserkészcsapatok vettek részt. A farsang hatalmas sikert aratott, így a csapat kezdeményezése végül hagyományt teremtett.

      Május 29-én cserkészeink részt vettek a kerekdombi templomban Dr. Dobri János, a templomépítő lelkész és a csapat névadója emléktáblájának leleplezésén.

      Az 1994- es cserkésztábor ismét Várfalván került megrendezésre. A csapat a tábor alatt  részt vett első éjjeli túráján, amelynek alkalmával meglátogatta a Jára völgyében táborozó Hunyadi cserkészcsapatot és 3 kétnapos túra megszervezésére is sor került. A tábori délutánokon hagyománnyá váltak a Dobri- Brassai focimérkőzések is. A tábor utolsó napján Jakab János átadta a csapat vezetését Ajtai Emesének.  

      Szeptember 1- 3 között Jankó Zsolt vezetésével a csapat egy része erdélyi körúton vett részt. A cserkészek végigjárták Erdély nagyobb városait, ugyanakkor megcsodálhatták a sajátos erdélyi táj szépségeit is. Mivel Ajtai Emese nem vállalta a csapat vezetését a Dobri János cserkészcsapat egy időre képzett vezető nélkül maradt. Ez alatt az idő alatt Fodor Annamária és Jankó Zsolt próbálta meg a csapat irányító szerepét betölteni.  

     Október 22- 23 között a „ Dobrisok” a Vigyázón kirándultak a Brassai cserkészcsapattal. 

     Az 1995- ös évet kirándulással kezdtük: a csapat január elején Hunyad mellett néhány napos téli tanyázást szervezett. 

      Május 19- 21 között Szárhegyen résztvettünk a cserkésztalálkozón. A csapat zenészei sokat  készültek erre az alkalomra és ennek eredménye is lett mivel hatalmas sikert arattak .

      Az 1995- ös évi nagytáborra Kidében került sor, mely a kissé mostoha körülmények (vízhiány) ellenére is sikeresnek bizonyult. Számos kirándulást szerveztünk a Dobokai várhoz, Bábolnára, a Kőlyukhoz . A sportjátékok (röplabda, foci) és a cserkészjátékok (számháború, bige) itt sem hiányozhattak, és az éjszakai magas hőmérséklet lehetővé tette a szabad ég alatti alvást.

      Novembertől hivatalosan kinevezett vezetőt kapott a csapat László András személyében .

      Decemberben 5 cserkész képviselte csapatunkat a csernátoni adventi cserkésznapokon.  

      1996 március 15-én a Kerekes Magdi által vezetett kiscserkészek az ünnepi istentisztelet után fogadalmat tettek.

      A 1996- os nagytábort szintén Várfalván szerveztük, melyen a táborvezető Jankó Zsolt volt. Ezt a tábort már sikerült saját erőből megszervezni és  éjszakai fogadalomtétellel gazdagítottuk a tábori programot.  

      Ősszel résztvettünk a Magyar Református Világtalálkozón, melynek keretében a Kerekdombon öregcserkésztalálkozóra került sor számos hazai és külföldi cserkész jelenlétével. A csapat néhány tagja részt vett az Ika vár alatt megrendezett cserkésztáborban és lehetőségük volt megtekinteni a Református Világtalálkozó záróünnepségét.  

      1997-ben Várfalván táboroztunk. Ez alkalommal a táborvezető Pócsai András volt . A megkedvelt kirándulási helyeket most is meglátogattuk és új élményekkel térhettünk haza. Az  utóbbi két nyári tábor természetesen László András csapatvezető  felügyelete alatt volt megszervezve.

      1997 októberében a csapat vezetését névileg Dobri András, gyakorlatilag Jankó Zsolt vette át.

      1998 március 1- én került sor a próbáztató portyára a lombi erdőben, melyen cserkészeink kitűnő eredményt értek el. Március végén Jegenyén tavaszi táboron vett részt a csapat ahol rengeteg játék, akadályverseny, tábortőz tette színesebbé az ott eltöltött napokat.      

      Az 1998- as nagytábor július 10-20 között került sor Torockószentgyörgyön. Kalandos eseményben volt részünk, amikor az esőzések miatt a faluban kellett eltöltenünk egy éjszakát. Vetélkedők, kirándulások, csillagtúrák sorozata után végül a számháborúra is sor került, a  programok között pedig az új tábori szakács, Kálmán Ungvári Kinga főztjét kanalaztuk. A tábort meglátogatta Kovács Lajos és Jakab Jancsi, illetve egy nappal később László András és Sebestyén Árpád csapatvezetők.

      1999 március 15-én  ünnepélyes fogadalomtételnek lehetett tanúja a kerekdombi református gyülekezet, melyen Lajos bácsi beszámolója és a cserkészek előadása  tette ünnepélyesebbé az eseményt. Az idei tavaszi tábort a zsoboki  otthonban szerveztük ahonnan cserkészeink felejthetetlen élményekkel tértek haza. 

      Az 1999 évi nagytáborra, melyre ismét Torockószentgyörgyön került sor,  Budapestről, Egerből és Szlovákiából érkeztek vendégeink. Velük  szoros barátság, igazi cserkésztestvéri kapcsolat alakult ki.  

      2000 tavaszán a legkisebbekre is sor került: a templomban ígéretet tettek, hogy jó kiscserkészek lesznek.

      A csapat minden évben megünnepelte március 15-ét. 

      A csapat minden évben résztvett a cserkésznapon, melynek akadályversenyein sikerült mindig jól szerepelnünk. Ugyanakkor minden farsangi rendezvényen sikerült díjat nyerni. 

      A cserkészcsat minden év november elsején a házsongárdi temetőben megemlékezett  a csapat névadójának, Dobri Jánosnak cserkész- tevékenységéről.

      Mikulásnap minden évben nagy öröm kiscserkészeink számára, hiszen ezen a napon a teadélután  keretében megajándékozzuk egymást. Ugyanakkor minden évben ellátogatunk betlehemezni cserkészeink otthonába, mellyel nemcsak örömet okozunk, de általa megismerjük egymás szüleit is.

      2000 július 14-23 között kiscserkészeink a budapesti Prohászka Ottokar cserkészcsapat meghívására a magyarországi Bokor község mellett táboroztak Fodor Zita vezetésével. A kiscserkészek nagyon jól érezték magukat, hiszen számos kiránduláson, akadályversenyen, éjjeli túrán vettek részt, tábor után pedig három napot vendéglátóiknál töltöttek Budapesten.

      A 2000 évi nagytábort a csapat tavalyi vendégeink meghívására Eger mellett a bervavölgyi cserkészparkban töltötte. A vendéglátók nagy szeretettel fogadták a csapatot és a városban szervezett akadályversenyeken keresztül megismertették velünk Eger város történelmét, nevezetességeit.