Lõgérpatonyi Csiba József pénzrablási pere (1835. április 20. - 1842. augusztus 22.)

Felperes: Csiba József
Alperes: Nagy Ferenc

Rokonunk, Csiba József, három év letelte után elegendõ evidenciát gyüjtött össze arra, hogy lopásért- az annakidején szokásos gyakorlat, szerint "perbe fogta"- az ugyancsak lõgérpatonyi Nagy Ferencet, aki viszont azt állította, hogy a pénzt nem õ, hanem az õ szolgája Bánóczky Sándor egy másik lõgérpatonyi gazdával, Sátor Jánossal lopta el.

A jelentétes összeget kitevõ pénzt, 1.500 forintot, állítólag egy ládában, mely ruhanemüt is tartalmazott, õrizte s lopás akkor történt, mikor feleségével Pozsonyban (most Bratislava) tartózkodott.

Tanú tanú után tett bizonyságot; ki a vádlottak ellen, ki mellettük. Nagy Gergely szerint a vádlott Nagy Ferenc éjszaka a más földjeire járt ki búzát lopni. Mikus Julianna azt mondta, hogy édes anyjától azt hallotta, hogy mikor az a Sátor János hálószobájába száraz ágynemüt vitt, ott látta Sátor Jánost feleségével mikor éppen az asztalra döntött rakás pénzt számolták.

Nagy Sándor lõgérpatonyi gazda tanúsította, hogy a lopást követõ reggel Nagy Ferenccel és Farkas Jánossal hárman nyomoztak s arra a konklúzióra jutottak, hogy Csiba József házától a ládát kerteken keresztül vitték, keresztül Nagy Ferenc kertjén is. Nagy Ferenc kertje frissen volt bevetve herével; a ládának egész feneke nyomott hagyott a puha földön, továbbá jól látható volt az egyik tolvaj mezítlábas s a másiknak csizmás lábnyoma melyek az országútra vezettek ki. Szerinte Sátor János lopós természtü ember volt kit lopásért már korábban megbüntettek.

További tanú Törei Lídia azt állítja, hogy Sátor Jánosné beteg ágyban kínlódván, halála elõtt a tanúnak azt mondta: "Úr Isten, az én mostoha fiam, János miért tette azt, amit tett; nem szorult rá!" Sos Mihály nagypadányi birtokos vallotta, hogy anyósa, Sátor Józsefné midõn Csiba Jánossal három esztendõvel azelõtt Pozsony felé utazván az országút mellett egy feltört ládát találtak melyben holmi ruhák s irományok voltak. A ládát letétbe tették s mikor Pozsonyban Csiba Józseffel összetalálkoztak, mondták neki, hogy a ládáját az országút mellet feltörve találták. Csiba József, mikor ezt hallotta, nagyon megijedt, mondván, hogy abban volt minden pénze.

Pongrácz Antal, Csiba József szolgája, az ötödik tanú szerint mikor gazdája Pozsonyba utazott csak lánya Lenor, õ, meg szolgatársa Ignátz, maradtak a birtokon. Az nap jött hozzájuk Bánotczky Sándor, Nagy Ferenc szolgája és azt kérdezte tõle:" No, Antal, ugye most csak maguk vannak? Ugye majd benn fog aludni a lánynál?" melyre a tanú azt válaszolta, hogy "nem". (több mellék- esemény lejátszódása után ezen tanú és Ignátz be lettek zárva az istállóba, csak hajnalban, mikor a lány sírva jött ki jajgatva, hogy a ládát a szobából ellopták, szabadultak ki. Gazdájától hallotta, hogy a ládában 1300 forint, többnyire ezüst, pénz volt meg felesége retiküljének levágott ezüst kapcsai.

Hatodik tanú Nagy Péter lõgérpatonyi gazda állítja, hogy tavaly télen Nagy Ferenctõl azt hallotta, egy midõn az az elfekvõ tehenét éjszaka kiment megnézni, éppen akkor vitték kérdéses ládát a szerüs kertje végén keresztül, s rá ismert, hogy a saját szolgája Bánóczky Sándor volt másod magával.

Hetedik tanú Takáts Ignátz, két évvel azelõtt, Csiba József szolgája. Állítja, hogy Csiba József lánya, Lenor, Kováts Péternét oda hívta aludni, de ládát azon éjszaka még is ellopták.

Több mint ötven tanút hallgattak ki ebben az ügyben. Bírósági ítélet Nagy Ferenc ellen ment azzal a megokolással, hogy annak tanú vallomása nem volt hihetõ, mivel a szóban forgó éjszaka oly sötét volt, hogy öt-hat lépésnél tovább nem lehetet látni, s így a rablókat felismerni nem lehetett. Továbbá, honnan szerzett tudomást a rablásról még ugyan azon éjszakán mikor az történt? Továbbá, a szerinte bünös szolgáját, Bánóczky Sándort, nem csak hogy nem jelentette fel, de még nyolc hónapig szolgálatában tartotta. Bánóczkyt és Sátort felmentették Nagy Ferenc vádja alól, hogy Nagy Ferenc sorsa mi lett, azt nem tudjuk, azt sem tudjuk, hogy meg került-e a pénz.

A történet részletes leírása található Koncsol László „Patonyföld" 1. Csallóközi Kiskönyvtár Kalligram Kiadó 1996. Pozsony (Bratislava) IBSN 80-7149-165-9, könyvében.

English

Legal action (20 April 1835 - 22 August 1842) by József Csiba for alleged robbery.

Accuser: József Csiba of Lögérpatony
Defendant: Ferenc Nagy of Lögérpatony

Our relation, József Csiba, after he managed to collect sufficient evidence, in accordance with the custom of the times, "commenced legal action" for robbery against a Ferenc Nagy also of Lögérpatrony, who in turn accused his own servant Sándor Bánóczky and another landowner in Lögérpatony, János Sátor with being the real perpetrators.

The substantial sum of 1,500 forint was allegedly kept, together with some clothing in a trunk. The robbery took place when he and his wife were absent in Pozsony (now Bratislava).

Witness after witness testified, some against, others in favour of the defendant. According To Gergely Nagy, the defendant Ferenc Nagy habitually stole wheat from others' fields during night. Julianna Mikus stated that she heard from her mother that when she (the mother) took fresh linen to the bedroom of János Sátor she saw Sátor and his wife counting money heaped on the table.

Sándor Nagy, another landowner resident of Lögérpatony testified that the three of them, Ferenc Nagy, János Farkas and himself, had carried out some investigation on the morning following the robbery and arrived at the conclusion whereby the trunk had been carried through the backyards including that of Ferenc Nagy. Nagy's yard was freshly sawn with clover; the trunk's bottom left its full imprint in the soft soil; furthermore, the footprints of one barefooted thief and the prints of the other's boots, both leading towards the highway, were clearly visible. In his belief, János Sátor was a born thief who was earlier convicted for stealing.

A further witness, Lídia Töredi, stated that Mrs János Sátor (senior) whilst in agony on hear deathbed told the witness: "My goodness, why had stepson János done this, it was not at all necessary for him to do such things!" Mihály Sos, landowner from Nagypadány gave evidence according to which his mother-in-law, Mrs János Sátor, whilst travelling to Pozsony with János Csiba three years earlier, came across a busted chest that contained several pieces of clothing and documents. They deposited the box and when they later met József Csiba in Pozsony, they informed him of having found his damaged trunk by the roadside. Hearing this, József Csiba got a big fright saying that it had contained all his money.

According to Antal Pongrácz, a servant of József Csiba, the fifth witness, when his master undertook the journey to Pozsony, only his daughter Lenor, he himself, and another fellow servant, Ignátz, stayed on the property. That day Sándor Bánótczky, the servant of Ferenc Nagy, paid them a visit and said "Well, Antal, you are now only by yourselves, aren't you? You will sleep inside at the girl's, won't you?" To this the witness answered in the negative. This witness (after several side episodes) together with Ignátz found themselves locked in the stable and was freed only at dawn when the girl came out crying and howling that the trunk has been stolen from the room. .He heard from his master that the box contained 1,300 forints, most of it in silver, together with the silver clasps cut from his wife's handbag.

The sixth witness, Péter Nagy, landowner from Lögérpatony testified that last winter he heard it from Ferenc Nagy the story whereby when he (Ferenc Nagy) went out during the night to check his ailing cow, precisely at that moment was the trunk in question was carried across the barn-end of his backyard and he recognised his servant Sándor Bánóczky with another someone.

The seventh witness is Ignátz Takáts, two years prior a servant of József Csiba. His testimony states that, Lenor, the daughter of József Csiba, has asked Mrs Péter Kováts over to sleep in her house, nevertheless the trunk was stolen that very same night.

Over fifty witnesses were heard in this matter. The judicial judgement had gone against Ferenc Nagy. on the ground of his testimony lacked credibility, namely the night in question was so dark that with visibility limited to five-six steps, it would had not been possible to recognise the robbers. Furthermore, how did he gain knowledge of the robbery on the very same night when it took place? Furthermore, not only did he not report his servant, Sándor Bánóczky, guilty in his belief, but kept him in his employ for another eight months.

Ferenc Nagy's complaint against Bánóczky and Sátor was dismissed; what was Ferenc Nagy's fate we do not know, nor do we know whether the stolen money had ever turned up.

A detailed account of the case can be found in: Koncsol László „Patonyföld" 1. Csallóközi Kiskönyvtár Kalligram Kiadó 1996. Pozsony (Bratislava) IBSN 80-7149-165-9