Őrölő, forgó vízimalom vagyok. Nincs percnyi megállás, mert a víz folyik és a kerék forog. Fáradó tagjaim csikorognak, jajgatnék már a fájdalomtól, de fogam szorítom, derekam feszül és a víz folyik rendületlenül. "Forogj, őrölj csak gyorsan tovább!" Szám összeszorítom, feszítem derekam, s fejem felszegve én is hajtom magam. Poros gyomot, vagy nemes gabonát megőrli kövem s csorbítja fogát. S egyre csak zuhog ez a víz rám. Közben a malom percre meg nem áll, csak őröl, csak forog, míg széttörik bele. Majd ha szertehull, és elviszi az ár, még akkor is lehet, hogy őröl tovább. MELEG VASÁRNAP A PALATINUSON Vasárnap hajnalban készítjük a táskát, időben ott legyünk a pénztárnyitásnál Felkapaszkodunk egy zsúfolt autóbuszra, s végre megérkezünk a Palatinusra! Bőszen utat törünk könyökkel vagy fejjel egy jó óra múlva kezünkben a jeggyel. Kabinok, szekrények foglaltak már régen, fogasokért menjünk, nosza, legyünk résen! Fogasok már kézben, hely nincs vetkőzésre Türelem, türelem, lesz idő fürdőzésre!" Fürdőruha feszül karcsú derekakon, pirul már a hó bőr vállon és nyakon. Talapalatnyi füves hely sincsen szabadon, mozdítni sem bírom elzsibbadó karom. Vannak, akik falnak, hátuk fának vetve, táskarádiókból harsog vidám zene. Nyugalmat keresők a víz alá bújnak, mit számit, ha egymás oldalába rúgnak? Egész hétre való élményt összegyüjtve szívszorongva várunk újabb hétvégére. Mert ismét itt töltjük a vasárnapunkat, valahol ki kell pihenni magunkat! NYÁRI ZÁPOR. Amikor szárazság s hőségből elég, a nagy meleg velődig elér, egyszercsak bátortalanul, pár merész cseppecske lehull. Többi már nem vár biztatást... megered és ömlik. A porban kis szemei golyócskákban összeszaladnak, kergetőznek, egymást elkapják, s többé már el sem engedhetik. Ember, lomb, fü, fa, virág tartja testét és kortyolja a rég várt, port elütő, levegőt megszürő nyári esőt. Fentről a dübörgés sem maradhat el. Fények cikáznak, s a csillogó levelek, mélyet szippantó emberek sora kitárul s nyeldesi, míg kapja. Tavasz varázsát ide csalja.