A női meddőség okait három szempont szerint osztályozhatjuk, a következőkben ezeket tárgyaljuk.
Hormonális problémák
Medencei és mechanikus problémák
Ismételt vetélés, méhen kívüli terhesség és halvaszületés
A meddőség lelki okai
1. Hormonális problémák
Ha a hormonok által hordozott üzenet valahol elakad, akkor nem következik be ovuláció. A meddőséggel kezelt nők kb. felénél jelentkeznek ovulációs rendellenességek.
Nem specifikus anovuláció: A szabályos ovulációval járó ciklust váltakozva ovuláció nélküli ciklusok követik.
A fogamzásgátló tabletta utáni szindróma: A tablettaszedés után kb. egy évre van szükség, hogy a test normális hormonműködése helyreálljon.
A petefészek policisztás betegsége: Ha a petefészkeken ösztrogént termelő ciszták képződnek, csökken a szervezet folliculust (tüszőt) stimuláló hormonjának a kiválasztása, ezért a kifejlődött tüszők nem kapnak tápanyagot. Leggyakrabban túlsúlyos személyeknél fordul elő, akiknek túl magas a férfihormonszintjük.
Hiperprolaktinemia: A prolaktin túl magas vérszintje gátolja az ovulációt. Ez a hormon készíti elő a női mellet a szoptatáshoz, ezért szokták még ma is a szoptatást fogamzásgátlóként is alkalmazni.
A petefészkek elégtelensége: Ide tartozik, ha a petefészek nem fejlődik ki teljesen, ill. ha működése leáll a menopauza előtt.
A GnRH hiánya (gonadotropin releasing hormone: a hipotalamuszban termelődik, és serkenti a hipofizis nemi hormon kibácsájtását): Ha ez a hormon nem termelődik, leáll a hipofízis működése.
A luteinizáló fázis problémája: Ha nem képződik elég progeszteron a méhnyálkahártya előkészítésére, akkor a petesejt nehezen tud beágyazódni, vagy ha ez mégis sikerül, nem tud megtapadni.
A méhnyaknyák rendellenességei: Hormonális zavar miatt előfordul, hogy a méhnyaknyák nem alakul elég kedvező közeggé ahhoz, hogy a spermiumokat segítse.
2. Medencei és mechanikus problémák
Felmérések szerint a női meddőség közel feléért medencei elváltozások okolhatók, melyek főleg fertőzésekből erednek.
Kismedence-gyulladás: Általános fertőzés a méhben, a petevezetékekben és a kismedence üregében, melyet sokféle mikroorganizmus okozhat. Szokásos tünetei közé tartozik a hasi fájdalom, láz és kellemetlen szagú, gyakran vérrel festett hüvelyváladék. De a betegség egy másik változata tünetmentes, ezért ezt csendes medencegyulladásnak nevezik.
A méh felépítésének rendellenességei: Eredhetnek fertőzésekből, vagy okozhatják születési rendellenességek, ill. fibrómák (jóindulati kötőszöveti daganatok a méhben).
A méhnyak rendellenességei: Problémát jelenthet, ha a méhnyak túl könnyen kinyílik. A fiatal korban abortuszon átesett nőknél különösen gyakori, hogy terhesség alatti 12-20. héten kitágul a méhnyakuk, s ez spontán vetéléshez vezethet.
Endometriosis: A nők meddőségének igen gyakori oka. A méh belső borításával (endometriális szövettel) kapcsolatos betegség, melyet az jellemez, hogy szövetszigetek jönnek létre a méhen kívül, és ezek növekszenek, véreznek és begyulladnak a menstruációs ciklus alatt. A betegség legfontosabb tünete a közösülés vagy a menstruáció alatt érzett erős fájdalom.
A petevezeték lekötése: A születésszabályozás fontos módszere. Mikrosebészeti eljárással a fogamzás ismét lehetővé válik.
3. Ismételt vetélés, méhen kívüli terhesség és halvaszületés
A legtöbb spontán vetélés az első 12 hétben következik be. Legtöbbször hormonális rendellenességre vagy genetikai hibákra vezethető vissza. A 12-24 hét alatti vetélések oka általában a méh valamilyen élettani rendellenessége (pl. T formájú méh), vagy a méhnyak spontán kinyílása.
Ha a magzat a 24-26. hét között élve jön világra, akkor koraszülésről beszélünk, ha holtan, akkor halvaszületésről.
Immunológiai okok: Az anya szervezete úgy reagál a magzatra, mintha az testidegen fehérje lenne.
Fertőzések: Ide tartozik a rubeola, a nemi úton terjedő betegségek, és a macska ürülékével terjedő toxoplasmosis.
Környezeti ártalmak: Növekszik a spontán vetélés valószínűsége, ha az anya kémiai oldószerek, rovarirtók, ólomhatású termékek, stb. hatásának van kitéve. Ide sorolhatjuk még a túlzott alkoholfogyasztást, dohányzást és a drogok használatát.
Veszélyeztetett csoportok: Gyakoribb a spontán vetélés azoknál a házaspároknál, akiknél a fogamzás nehézségekbe ütközött. Negyven év felett szintén megnő a vetélés veszélye. Kétszeres esélyük van rá azoknak a nőknek, akik magzatkorban DES-ártalomnak (anyjuk hormontartalmú gyógyszert szedett a terhesség megőrzésére) voltak kitéve.
4. A meddőség lelki okai
Szendi Gábor: Meddőség és a stressz
Régóta ismert, hogy erős pszichológiai stressz hatására nőkben tartósan elmarad a menstruáció. Ilyen helyzetek voltak a történelem során a háborúk, koncentrációs tábori élmények, vagy mindennapjaikból vett példák, mint balesetek, hosszan tartó betegségek, válás, vagy éppen az első szerelem.
E hatások, bár közismertek, ritkán vizsgálták őket tudományos eszközökkel.
Sokáig főként állatvizsgálatokból voltak ismereteink arról, hogy az élelemhiány, a megnövekedett populációsűrűség, a szubdomináns (alávetett) helyzet mind gátolhatja az ovulációt, vagyis a szaporodást.A fizikai stressz és a meddőség
Sportolók körében jól ismert jelenség, hogy az állandó erős fizikai tréning ovulációs zavarokat, a menstruáció tartós kimaradását okozhatja, és tudjuk azt is, hogy a balettáncosoknál, futóknál és más, fiatalon elkezdett sportágakban a lányok nemi érése átlagosan 1-2 évvel kitolódik. Az állandó fizikai erőkifejtés valójában komoly stressz a szervezet számára, és nem meglepő, hogy a szervezet úgy "dönt", ez az idő nem megfelelő a szaporodásra.
A tartós éhezés szintén anovulációt okoz, ez áll a helyzet áll elő anorexia nervosában. Az anorexiában szenvedő beteg (főként nők) elutasítják a táplálékot abban a hiszemben, hogy túlsúlyosak. E betegség egyik diagnosztikus kritériuma, hogy legalább három hónapja kimaradt a havi vérzés.
Az alultápláltság azonban sokkal gyakoribb, mintsem gondolnánk. Akik állandó, intenzív fogyókúrát tartanak, vagy számukra optimális súlyukat csak folyamatos kalóriamegvonással képesek tartani, szintén számolhatnak menstruációs zavarokkal, s végső soron meddőséggel.
Egy vizsgálatban meddőséggel kezelt nők 30%-a (!), a megfelelő kalória-bevitel biztosítása után, teherbe esett. Meglepő módon a vizsgált nők közt sokan az átlagnépességhez képest túlsúlyosnak számítottak, így a kutatócsoport arra következtetett, hogy mindenkit jellemezhet egy, un. "biológiai" testsúly, s ha ettől táplálékkorlátozással jelentősen eltér lefelé, akkor meddőség léphet fel.
Hogyan okozhat a lelki stressz meddőséget?
Napjainkban egyszerre figyelhető meg a test és lélek vulgáris, népszerűsítő "egységben" szemlélése, és orvosi körökben a merev szétválasztása. Egyik megközelítés sem megalapozott, mert a test és lélek nem "egységes", hanem tulajdonképpen a szervezet különféle szintű működéseiről van szó. Senki nem csodálkozik, ha az izgalom élményét heves szívdobogás kíséri, vagy ha gyomra görcsbe áll az idegességtől. A stressz, akár a lelki élmény dominál benne, akár a fizikai (pl. fájdalom), ugyanazon agyi területek aktivitásával jár. A fizikai és lelki stressz között tehát nincsen különbség,
Mára már pontosan tudjuk, hogy a stressz hatására keletkező stresszhormonok kifejezetten gátolják az agyban lévő "hormon-karmester", a hipotalamusz nemi hormonokat serkentő anyagainak (pl. a gonadotropin releasing hormon) kibocsátását. Ennek következtében a hipofízisnek, vagy agyalapi mirigynek nevezett "elsőhegedűs" nem bocsát ki két igen fontos hormont, a luteinizáló (LH) és a follikulus serkentő hormont (FSH), amelyek beindítanák ill., fenntartanák a normális női havi ciklust. A stresszhormonok további hatása, hogy csökkentik a petefészkek nemi hormon érzékenységét, vagyis ami kevés női nemi hormon mégiscsak kikerül a véráramba, még annak a hatása is gátlódik. A stressz további hatása a fokozott prolaktin termelődés is. ez a hormon a nevét onnan kapta, hogy szülés előtt előkészíti, szülés után serkenti a tejelválasztást. A prolaktin az egyik leghatásosabb ""fogamzásgátló" hatású hormon a szervezetben, régen, ill. elmaradottabb országokban még mai is, az anya részben azért szoptatta sokáig gyermekét, hogy ezzel is védekezzen a teherbeesés ellen. A prolaktin többek közt gátolja a méhfal normális ciklikus fejlődését, így ha valami csoda folytán a fenti védelmi rendszer ellenére is megtermékenyülne egy petesejt, a méhfal nem fogadja be azt.
Teljesen hasonló mechanizmusok révén válhat a férfi is meddővé, a férfiak nemihormon termelését és spermaképződését ugyanis nagyjából ugyanazok a hormonok irányítják, mint nőkben. Férfiaknál a hipotalamuszból származó nemi hormonokat serkentő "szuperhormon" gátlódása révén csökken a hipofízis nemi hormon kibocsátása, s így lecsökken, vagy leáll a férfi nemi hormontermelődés és a spermaképződés. A férfiak speciális problémája a merevedési zavar, amely sokakat annyira megvisel, hogy mindenféle elképesztő műtétre is hajlandóak - de vajon jártak-e előtte pszichológusnál? A merevedési zavarok hátterében ugyanis gyakran az áll, hogy a merevedéshez az autonóm idegrendszer un. paraszimpatikus részének fokozott aktivitása szükséges, ez viszont a stresszmentes, nyugalmi időszakra jellemző működés. Mint tudjuk, az autonóm idegrendszer másik része, a szimpatikus idegrendszer jellegzetesen a stresszre aktiválódik, következésképpen az a férfi, aki tartós stresszhatás alatt áll, nem képes ellazulni, nem képes a merevedéshez szükséges paraszimpatikus túlsúlyt "előállítani". Az első kudarc után viszont általában szorongás lép fel az újabb próbálkozásoknál, s a szorongás garantáltan fokozott szimpatikus aktivitást fog eredményezni, aminek újabb kudarc a következménye, és a dolog egyre rosszabb.Pszichoterápia a meddőség ellen?
Valószínűleg sok szakorvos hajmeresztő gondolatnak tartaná az ötletet, hogy relaxációval, kognitív viselkedésterápiával vegye fel a harcot a meddőséggel szemben. Az ötlet használhatósága pedig sokszorosan igazolt.
A meddőség mindig megrázó dolog egy gyermeket akaró házaspárnak, s különösen a nők érzékenyek erre a problémára. Így nem meglepő, hogy a meddő nők nagy része előbb-utóbb depresszióssá válik a gyermektelenség gondolatától és a sikertelen kezelésektől. Kiderült azonban, hogy depresszió és meddőség kapcsolata nem ilyen egyoldalú: nem csak a meddőség okozhat depressziót, hanem a depresszió is meddőséget. Egy vizsgálatban depresszióban szenvedő nőket mindössze 10 alkalommal kognitív viselkedésterápiában részesítettek. A terápiában résztvevő nők 60%-a (!) megtermékenyült az ezt követő hat hónapban, míg a terápiában részt nem vettek közt csak 24%-os volt a teherbeesési arány. Tudósok azt gondolják, hogy itt is a természet a bölcsebb az embernél: a depresszió egy olyan stresszállapot következménye, amely tartósan és elháríthatatlanul áll fent a nő életében; a szervezet ekkor úgy ítéli meg, hogy a nő biológiailag nem alkalmas egy baba kihordására és nevelésére. Ezért depresszióban a szervezet gátolja a fogamzási képességet. A terápia hatékonysága láttán persze ellent vethetné valaki, hogy valójában itt csak arról van szó, hogy ha csökken a depresszió, nőhet a nemi vágy, és a meddő nő bizalma is az újabb teherbeesési próbálkozás sikerességével szemben. Ha csak ennyiről volna szó, akkor is mindenképen javasolt volna a meddő nők pszichoterápiás kezelése, de vannak bizonyítékaink arra nézve, hogy valóban egy biológiai ellenállást "győz" le a pszichoterápia. Több független kutatás ugyanis azt vizsgálta, milyen hatással van a mesterséges megtermékenyítés sikerességére a nők érzelmi állapota. Kiderült, hogy a depressziós, az erősen szorongó, vagy az erős negatív emóciókkal jellemezhető nők fele, olykor harmad akkora valószínűséggel estek teherbe, mint a "derűsebb" nők, miközben teljesen azonos kezelés kapott mindkét csoport.
Megint egy másik vizsgálatban az is kiderült, hogy a pszichoterápiában részesült nők 55%-a esett teherbe, szemben a pszichoterápiában nem részesültek 20%-val, és e vizsgálatban az volt a meglepő, hogy a teherbeesések aránya egyáltalán nem függött az orvosi kezeléstől.
A kutatások azt jelzik, hogy a mesterséges megtermékenyítési próbálkozások kudarcát nagy biztonsággal előre jelzi a nő szorongásossága ill. depressziója.Egyéni különbségek
Ami az egyik embernek meg se kottyan, az a másiknak sok. Ez a régi igazság a stresszkutatásban stressztűrő kapacitás néven fogalmazódott újra. Jól tudjuk, hogy a depresszió és szorongáshajlam többek közt örökletes tényezők által is meghatározott, így már kicsi gyermekkorban jelentős különbségeket láthatunk a "szégyenlős" és a "vagány" gyerekek közt. Ezek a különbségek az élet előrehaladtával gyakran még fokozódnak is, így lesz aztán az, hogy "látszólag minden rendben van" valaki körül, "jó családból való", mégis szorongó, depressziós? és még esetleg meddő is. Persze mindez nem a sors könyvében van megírva, sokat tehetünk hajlamaink ellen.
Menjünk akkor inkább pszichológushoz?
Túlzott leegyszerűsítés volna elvetni az orvostudomány vívmányait, amelyek annyi házaspárnak adták meg a már örökre elveszettnek hitt gyermekáldás örömeit. Vannak ugyanis olyan tényezők, amelyek mindenképpen igényelik az orvosi kezelést. Ugyanakkor a meddőséget csak biológiai problémának kezelni, hasonló dőreség volna. A pszichés faktorok ugyanis nagy részben biológiai mechanizmusokon keresztül okoznak funkcionális meddőséget, és hiábavaló és költséges az igyekezet a "természet akaratával" szemben hormonokkal, mesterséges megtermékenyítéssel küzdeni. Sokkal ésszerűbb megközelítés, megragadni minden lehetőséget, amely hozzásegíthet a meddőség leküzdéséhez. Biztató, hogy az idézett kutatásokat főként orvosok végezték.
A pszichés faktorok okozta biológiai elváltozásokon túl, azonban további komoly szerepe lehet a pszichoterápiás megközelítésnek. Sok nő idejekorán feladja a próbálkozást, pedig elvileg lehetne gyermeke, de belefárad. A meddőség sivárrá és boldogtalanná, csökkentértékűvé teheti a nőt vagy férfit, s ebben a lelkiállapotban - túl az elemzett biológiai problémákon- már a nemi kapcsolat is teher, ami pedig azért sokak szerint feltétele a gyermekszületésnek. Sok házaspár nem tud szembenézni a "ki a hibás" kérdéssel, és ezért törődnek bele gyermektelenségükbe. S bármily meglepő, sok gyermektelen házaspár küzd szexuális problémákkal, s csupán ez az akadálya a várva-várt gyermek. Mindezek a problémák tipikusan a pszichoterápiák hatáskörébe tartozó problémák. Sok ember azonban még ma is megbélyegzettségnek tekinti a pszichológushoz való fordulást - inkább szenved, pedig az idő pedig vészesen halad előre: a fogantatás és gyermekvállalás lehetősége időben behatárolt a véges emberi életben.