A Don Juan féle játék a nõkkel lényege, hogy minden nõt félrevezetéssel hódítson meg, sohasem a saját lényének õszinte kifejezésével, hanem képmutatással. Persze a kép, amelyet mutat, tetszik a nõknek ezért tudja meg is hódítani õket. A nõk ilyenkor nem Don Juanba lesznek szerelmesek, hanem egy ideába, amit õ éppen ábrázol. Nekünk különbséget kell tennünk a nõkkel való viszonyaink megítélésében, vajon magunkat állítjuk kapcsolatba valakivel, vagy egy képmást, egy elfogult ideát (lásd a mai rock bálványokat. Ezek a rock bálványok vajon közelrõl megismerve is olyan szeretetreméltóak?).

Ha a pornográfiát mint undort keltõ és ízlésromboló dolgot bíráljuk, akkor az erkölcstelenségét bíráljuk, azaz Isten parancsolatainak be nem tartását, nem pedig például azt, hogy a szemünk elott borzasztóan csúnya, esetleg idõs, kifejezetten ronda szereplõk végeznek érzéketlenül eljátszott szexuális mûveleteket. Vagy pedig a rendezõ filmkészítési szakértetlensége, amelyben elviselhetetlenül sokáig idõzik kamerájával már jó ideje unalmassá vált jeleneteken, mert az ötlettelen történet miatt a film egyébként borzasztóan rövid lenne és a film játékidejét valamivel kitöltse. Tehát nem a rossz rendezést vagy a rossz szereplõgárdát bírálják, hanem az Istennek való engedetlenséget..

Amikor figyelembe vesszük, hogy végül is egy szép hölgy, egy jóképû férfi szexuális élete egy pornográf termékben sokkal kielégítõbb lehet, mint a csúnyáké és rondáké, akkor miért kárhoztatjuk a pornográfiát, ha az, általában a szexuális életükben megnyomorodott személyeknek próbál vigasztalást nyújtani, mégha kezdetlegesen is teszik?

Vagy hibáztatjuk a pornográfiát, mert a szexet szerelem nélkül mutatja be. De kötelesek a szexuális életet élõknek szerelmeseknek lennie egymásba?

Ha pedig keresztény hívõk vagyunk, akkor elutasítjuk az egészet , mint tiltott tevékenységet, mint bûnt, mert félünk Isten büntetésétõl, vagy a pokoltól. Sok hívõ, ha nem félne a kárhozattól, nagyon szívesen venne részt pornográf tevékenységekben, természetesen úgy, hogy azt élete párja meg ne tudja.

Negatív vonatkozásaiban pedig igen kevéssé vizsgáljuk tekintve például üzleti jellegét és iparát, mint rendkívüli pénzforrás a szórakoztatóiparon belül. Ezen keresztül nagyon fontos értékcserélõ mechanizmusra kellene bukkannunk, amelyben az érzelmi vagy ösztönös okozatokat anyagi okozatokra változtatják.

A férfiak a szép nõket nagyon szívesen elhalmozzák különféle kedvezményekkel, ajándékokkal, elõnyökkel. NEM ezt kell kifogásolni, hanem amikor mindehhez igazságtalanságot és jogtalanságot is elkövetnek, amikor egy bizonyos kedvezménynek szánt juttatás MÁSNAK járt volna, amikor egy bizonyos elõnyös helyzet MÁST illetett volna JOGOSAN értelme, képzettsége, tehetsége, bármi más indokolt ok alapján és nem a kedvezményezett szép hölgyet, akkor már problémázhatunk. A szerelem ugyan nagyon jó annak a szemszögébõl, aki annak áldásait élvezi, viszont nagyon gonosz lehet annak aki annak KÁRAIT elszenvedi. Nagyon sokan bûnöket követnek el a szerelmük érdekében, amirõl sokszor még maga a kedvezményezett személy sem tud.

Ahhoz, hogy a szerelem természetét megértsük, elõször meg kell azt tisztítani minden hamisságtól.

A technika jóval megelõzte korunkat, de a szexuális kiváltságaink még a feudalizmus erkölcsi törvényein alapulnak (a nõ a földdel együtt egy birtoktárgy, s a birtoklás viszonyait a földesúri hûbéri rendszer elosztási szabályai határozzák meg).

Nem feltétlenül a nõ az, aki a gonoszságokat elköveti, de nagyon sokszor a nõért tesszük a legnagyobb gonoszságokat meg. Gyilkosságokat kívánhat meg a férfitõl és ha az senkit nem szeret a nõnél jobban, nagyon kis esélye van annak, hogy ne cselekedje meg.

Hogy élelmiszereket bocsájtunk áruba, kevésbbé ítéljük el, mintha valaki a szexualitását bocsájtaná áruba. Pedig az élelmiszerek üzleti folyamataitól sokkal inkább függ egész életünk, mint a szexualitás áruba bocsájtásától, már ennél fogva is sokkal komolyabb megítélés alá kellene esnie. Másodsorban, szinte egyetlen élemiszert nem tudunk a pénztõl függetlenül beszerezni, így életünk minden porcikája az élelmet és a pénzt kiosztó apparátus könyörületességétõl függ, cserébe magunk teljes eladásáért. Ennek ellenére lázadás nélkül a legtermészetesebb dolognak vesszük magunk és az élelmiszerek áruba bocsájtását, viszont azonnal dühöngünk, bíráskodunk és köveket ragadunk magunkhoz, ha megtudjuk, hogy valaki (esetleg közvetlen társunk) szórakozásképpen szexualitását áruba bocsájtja.

A fajgyûlölet közel azonos érzelem a féltékenységgel. Vajon közös gyökerük van-e? Vagy a hataloméhségbõl származó féltékenység esetében is, nem ugyanarról a tõrõl fakadnak? A féltékenység talán nem egy TEKINTÉLYVÁGY?

Vegyük észre a szoros összefüggést a dicséretek utáni vágy és a féltékenység között! Akár szerelmi, akár kollégális viszonyok között ha az egyén nem kapja meg azt a dicséretet (jutalmat vagy ajándékot), amit elvár vagy megérdemeltnek érez, de észreveszi, hogy valaki MÁS megkapja, akkor azonnal féltékeny lesz, mert továbbra is fenn akarja tartani igényét. Talán mondjuk úgy, hogy kielégítetlen dicséretvágyról van szó.

A csábítás problémája tulajdonképpen abban rejlik, hogy más látszatot mutatnak a partnernak, mint a tulajdonképpeni céljuk és adottságuk.

Nevezhetjük-e a szülõk veszélyes felelõtlenségének, hogy gyermekeket hoznak világra, amikor az éhhalál fenyegeti õket? (Lásd az indiai gyermekhalandóságot, ahol rengeteg gyermek hal meg az éhségtõl, mégis gátlástalan a szaporulat.)

A kényszerközösség fogalmát sajnos ki kell terjesztenünk a munkahelyi kollektívákról és a lakóközösségrõl a CSALÁDRA is, minden olyan csoportosulásra amelyben az emberek nem szivük szerint választott személyekkel, hanem eleve adott személyekkel van kapcsolatban. Ezenbelül azonban lehet egy munkahelyi közösség, a szomszédok, vagy a család olyan közösség, amelyben a személyek egyben a szívük szerint választottak is, akkor a kényszerközösség fogalmát azokra természetesen nem húzhatjuk.

Leggyakrabban azonban ennek kevert állapota áll fenn, a szokványos társaság olyan személyekbõl tevõdik össze, akiket választanának is szívük szerint, meg olyan személyekbõl is, akiket nem.

A család esete speciálisan egyedi abból a szempontból, hogy kialakításakor még szívük szerint egymást választják a személyek, de az idõ múlásával a legterhesebb kényszerközösséggé válhat. Lásd azokat a fiatalokat akik inkább vállalják a hideg utcákat, az alultáplálkozást, minthogy együtt kelljen élniük a szüleikkel, a családjukkal, a meleg otthonnal és a jólétben. Ezentúl a válások lényege is ez, a saját maguk által választott együttélési formából kényszerközösség alakult ki, amelynek szorossá vált köteleibõl akarnak kitörni.

A szexuálisan érzéketlenné vált személy hasonló a vakhoz, aki érzéketlen az élet színeire.

Igen kérdéses az a szemérmesség, amelyik elleplezi a fiatalok elõl az egészséges szexet. Ha a fiatal ugyanis az elzártabb filmek és újságok után kezd el érdeklõdni, már sokkal nagyobb a valószínûsége annak, hogy az egyébként ott található természetellenes, erõszakosabb, szerelem nélkülibb szexualitás lesz az elsõ amivel mint szexuális élmény fog találkozni. Különösen akkor fontos ez, ha az egészséges vagy ferde szexualitásunk kialakulása szempontjából kulcsfontosságú szerepet játszanak az elsõ szexuális tartalmú élményeink.

A legelsõ bûn akkor volt, amikor megfosztották az Édent az erotikától.

A világban a gyilkosok a hõsök, a nyilvános szeretkezés pedig erkölcstelen pornográfia.

Amit Isten egybeszerkeszt, ember ne válassza szét, de amit Isten feloldoz, azt te miért kötöd egybe?

Megmondatott, hogy ne törj házasságot. Én pedig azt mondom, ne köss hamis házasságot!

Örök szerelmeket ígérünk múlandó szépségeknek.

A látszaton alapuló szerelem a házasságkötés után derül ki.

Szeretet nélkül köt Isten egybe párokat?

Minden hamis konstrukció leromboltatik. Ha az házasság, akkor az is.

Ragaszkodom, hogy ami fájdalmat okoz, értsük meg.

Legtöbben egy üveg bor és egy szombat éjszaka miatt jöttünk a világra.

Mint minden gyönyör, a szexualitás is alkalmas arra, hogy az ember szívét elhajtsa az igazságos ítélettõl, hogy gonoszt cselekedjen. (Például elõnyök és hátrányok kiosztása.)

Amiképpen létezik a szexualitás túlhajtása, akképpen létezik a szexualitás elnyomása is.

Egy férfi megengedi magának, hogy akivel csak lehet, szeretkezzen. Ám ugyanezt nem engedi meg a feleségének. Mivelhogy ez így igazságtalan, ezért kapcsolatait elhallgatja a társa elõtt, hogy az fel ne lázadjon ellene. (Ugyanez vonatkozik fordítva a nõre is.)

A legtöbb férfi nem azért vesz el egy nõt feleségül, mert együtt akar élni vele, hanem hogy lefeküdhessen vele és a szexuális kapcsolatot hosszabb idõre is biztosítsa.

A legtöbb nõ nem azért megy férjhez, hogy férjével közös életet alakítson ki, hanem mert anyagi és egzisztenciális megvalósulásának biztosítékát véli felfedezni férje társadalmi pozíciójában. (Ezért a társadalom megfelelõ osztályából választanak maguknak partnert.) És sokan túllépnek a fiatalkori szerelmeiken.

A "paráznaság" egy magyar fogalom. Az angol Bibliában helyette a következo fogalmak szerepelnek, amit a magyar egybevon, és így elmossa a különbségeket:

1) Házasságtörés
2) Prostitúció
3) Szexuális erkölcstelenségek (fajtalanság, vérfertõzés, aberrációk)

Az elsõ alatt körülbelül valamilyen gonoszsággal megtört szerelmi kapcsolatot kellene érteni. (Hazugságok, kihasználások, agressziók, de lényegében a szerzõdésszegés legtöbb formája is érvényes ide.)

A második a szexuális gyönyör pénzért való eladását jelentené, a szexualitás áruvá változtatását.

A harmadik alatt olyan szexuális viszonyt is érthetünk, amelynek érdekében vagy amelynek segítségével igazságtalanságot, vagy gonoszságot cselekszik az ember.

A magyar értelmezésben elmosódnak ezek a különbségek, és ennek segítségével szinte majdnem minden (a házasfelek közötti kapcsolatot kivéve) szexuális viszony kárhoztatás alá kerül, és bûnnek minõsül minden szex.

Ha a szexualitásnak két funkcióját nézzük, amelyek igencsak valóságosak:

1) Szaporodás
2) Férfi és nõ közötti szeretet kifejezése az által, hogy egymásnak örömöt és gyönyört okozzanak, akkor nem kellene további funkciókat ragasztani hozzá, amelyek nem tartoznak a szexualitás feladatköréhez (pl. kötelességeket, elvárásokat és jogokat)

Legalább kétféleképpen meg kellene különböztetni a szexuális viszonyokat:

1) amelyek mögött SZERETET húzódik
2) amelyek mögött ÉRDEKEK lappanganak

Továbbá:

3) Ezektõl eltérnének azok a kapcsolatok, amelyek mögött pusztán a gyönyör utáni vágy van,
4) továbbá azok, amelyekbe az illetõ valamilyen kényszer hatására került.

A hármas pont esetében az egyén különösképpen önmagára gondol, az egyes pont esetében pedig a partnerra, akinek örömöt és gyönyört akar szerezni.

A legfontosabb az a probléma, hogy MINDEGYIK kapcsolatból születhet gyerek, tekintet nélkül a szexuális kapcsolat JELLEGÉRE! (Ez felveti azt a kérdést, vajon minden gyerek Isten áldása volna-e, miképpen az ószövetség idejében a gyermektelenség a törvényszegõ élet büntetése, azaz átok volt - 5.Mózes 7,14; 28,11.15.18 -. Fontos látnunk, hogy a gyerekek világrahozásáért nem az Isten a felelõs, hanem mi emberek, akik ésszel ész nélkül ejtjük teherbe az asszonyokat.) Sõt arra is tekintet nélkül, hogy a SZEXUÁLIS viszonyt akaró egyén vajon akar-e egyáltalán GYEREKET, vagy sem.

(A szerelmesek azért fekszenek le egymással, mert gyereket akarnak, vagy mert szeretik egymást?)

És mivel a gyerek jön fûtõl is, meg fától is, ezért az egyénnek meg kell választania, hogy melyik kapcsolatformát gyakorolja, amelyikbõl a gyerek megszülethet, például a szeretetbõl fakadó kapcsolatokat feladhatjuk egy a gyerekneveléshez nagyobb biztonságot ígérõ kapcsolat miatt.

Abból azonban mindenképpen probléma születik, ha a szexuális viszonyt kialakító felek között NINCS LETISZTÁZVA, hogy ki milyen okból fekszik le a másikkal. (Például az egyik fél csupán a gyönyörre vágyik, a másik meg azt gondolja, hogy az illeto szeretetbõl fekszik le vele. Ebbõl a félreértésbõl, ami a szándékolt megtévesztésbõl fakadt, már számos súlyos probléma született.)

Meg kell tehát értenünk, hogy szexuális tevékenységünk MIKOR csap át igazságtalanságba, hazugságba, gonoszságba, szenvedés és bánat okozásába, és miért, mik az indítékaink, hogy megcselekedjük azokat.

A szerelem és szeretet között tegyünk különbséget a következõ módon pl.:

1) a szeretetben elnézzük barátunk hibáit, szeplõit, és szabadon hagyjuk õt
2) a szerelemben azonban valami tökéletest ragadunk meg a másikban (stílus, értelmesség, okosság, szépség, kedvesség, bátorság), és megpróbáljuk lekötni, kizárólag magunkévá tenni õt.

Ezek a tökéletességet kifejezõ dolgok nem mind van meg egyszerre az egyénben (pl. lehet valaki szép, de buta, vagy fordítva). A legáltalánosabb törekvés, hogy amennyiben tudja az egyén hogy valamiben fogyatékossága van, akkor azt partnere elõtt leplezni igyekszik. Ezért derül az ki csak késõn, a szerelmi kapcsolat létrejötte UTÁN, amikor már sok fontos döntést már létrehoztak. A tökéletességen legtöbb esetben valamilyen tulajdonság legnagyobb, legerõsebb, leg-leg-jét értjük, amelyet általában nem tapasztalunk. (Legszebb, legokosabb, legbátrabb, legügyesebb.) Ezek természetesen az adott KÖRÜLMÉNYEK között tûnnek ilyennek. Nyilván a körülmények megváltozásával ezeknek a tulajdonságoknak az ÉRTÉKE is megváltozik, más jobbat (szebbet, okosabbat, kedvesebbet) tudunk találni. Ha szerelmi vonzódásunk alapja ilyen "leg" tulajdonság volt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy szerelmünk elmúlik, és másba fogunk idõvel szerelmesek lenni. Az idõ meghozza az értékek megváltozását.

Miért hûségesebbek a nõk a férfiaknál?

Ha alapul vesszük, hogy egy nõ szerelmének alapja tegyük fel a férfi okossága, a férfi szerelmének alapja a nõ szépsége. Mi történik egy idõ múlva?

A férfi okossága elmúlik ha felfogása megromlik, a nõ szépsége pedig a napi fáradalmakkal arányosan elmúlik. Ebbõl következõen, amelyik félnél elõbb tûnik el a szerelmét lángra lobbantó alap(a másik félben talált érték), az a fél lesz (lehet) elõbb hûtlen.

(Persze történhet ez fordítva is, de a jelenlegi társadalmi korlátozások között a nõi szépség elmúlása sokkal inkább valószinû.)

Erotikus kultúránk a szellemi kulturánk kibontakozásával lendülhet igazán fejlõdésbe. Mit várjunk egy alacsony szellemi szinvonalú társadalom erotikus kultúrájaként? Nemde fogyatékos vagy aberrált legtöbbünk szexuális magatartása? Szellemi és lelki motívumok nélkül az erotika brutalizálódásával és eltorzulásával kell számolnunk.

Milyen nézetek azok, amelyek segítségével követik el az asszonyok gonoszságaikat a földön az emberek ellen? Csábítás, amely a szépítés és félrevezetés ötvözetébõl tevõdik össze, a hálójukba esetteket kihasználják és megzsarolják, különbözõ igazságtalanságok megtételére kényszerítik? (Varázslás? Bálványimádás?)

Azt az erotikus kultúrát kell megvizsgálnunk, amelyet a pénz, a hatalom és az erõszak eszközei formáltak meg. EREJE megnyilatkozik például abban, hogy képes a társadalom legválogatottabb fiatal lányainak a beszipkázására.

Erotikus kultúrán növünk fel, amelyet nem a szeretet, hanem az erõszak és kevélység teremtett meg. A lányokat megerõszakolják minden filmen, elbutítják, leigázzák és agyon gyötrik, ez vezet mindenütt szexuális csúcsponthoz, ez körül alakul ki az erotikus környezet és feltételek, képtelenek vagyunk erotikát teremteni erõszak nélkül a szeretet által. Miért? A szeretet elhivatott képviselõi (pl. a keresztények), akiknek feladatuk volna, hogy megteremtsék a szereteten alapuló erotikus kultúrát, elvakultan támadnak minden szexuális megnyilatkozást, nemhogy még kultúrát is teremtsenek köré, így az emberiségnek gyakorlatilag csak egy romlott kultúrát kell unos - untalan fogyasztania. Vannak ugyan szerelmes filmek, de ezek korántsem erotikusak, annyira szégyenlõsek a keresztények és a vallások állandó támadásai miatt, akik a szexualitás romlottságát nem annak erõszakosságában vagy torzultságában látják, hanem önmagában.

Ne csodálkozzunk, ha szexuális izlésünk velejéig romlott és elferdült. Ahhoz, hogy szexuális izlésünk megtisztuljon, felfogásunk és érzelmeink igen komoly változására lenne szükség, amely minden életgyakorlatunkat a szellem mikrószkópja alá képes venni, hogy végre hiányosságai és súlyos tévedései a napvilágra kerülhessenek.

A szerelem azt is elvakíthatja, akit sem a pénz, sem a hatalom nem tudott gonosszá tenni. Avagy a féltékeny férfi vagy nõ nem volt képes sohasem gyilkolni a szeretet és szerelem érdekében? A családon belüli rabszolgaság formái talán nem a féltékenykedések során fejlõdnek ki?

Nem a pénz, nem a szex, nem az anyós, nem más szeretõ, nem a féltékenység, és nem a késõi kocsmázások, hanem a düh a legtöbb válás okozója.

Ha családi körülményeink borzasztóan terhelnek mert szüleink zsarnokok, iszákosok, agresszívek és tudatlanok, még ne menjünk hirtelen bele egy házasságba, hogy az megszabadítson bennünket õtõlük. Várjuk meg míg magunkat el tudjuk már tartani, és önállósulni tudunk és akkor hagyjuk ott a családot, mert különben a házasság is ugyanoda fog vezetni, amibõl éppen kimenekülni szándékoztunk.

A bajba jutott házasság olyan házasság, amelyben változtatásokra van szükség. Ilyenkor az emberek hamis ürügyeket találnak ki, csakhogy ne kelljen szembeszállniuk a párjukkal, vagy hogy a maguk számára még több elõnyt kényszerítsenek ki tõle. Ilyen hamis ürügy annyi van, mint az égen a csillag. Például azért félnek, mert azt hiszik, hogy partnerüknek nem fog tetszeni az a dolog, ahogy változtatni szeretnének és visszautasítást fog belõle kiváltani. A visszautasítás pedig annak a jele, hogy partnerünk nem fog szeretni.

A házasságban felmerülõ viták esetén valamelyik partner úgymond sztrájkba lép, és nem adja meg társának azt a kényeztetést és törõdést, amit eddig minden nap megkapott, megpróbálja a másik értésére adni a saját jogait is. Létezik ez esetben egy megfigyelés: a sztrájkban rendszerint az a fél szokott gyõzni, akinek kevésbbé fontos a házasság.

Az alacsonyabbrendûségi érzéseink a féltékenység szülõerõi is.

A szerelemben feltehetõen annál féltékenyebb az a fél, amelyiknek sokkal inkább rosszabb az önmagáról kialakított képe, annál inkább képzeli azt, hogy társa hamar fog nála jobbat találni.

Végül is érthetõ, ha az ember ingerült, szomorú vagy frusztrált, ha a partnere elviszi egy szórakozóhelyre, majd hagyja, hogy egész este magában üldögéljen.

A gyakorlat többnyire azt bizonyítja, hogy szexuális viselkedésünket nem a velünk született ösztönök, hanem a környezetünktõl ellesett és megfigyelt tapasztalatok alakítják ki. Csupán egy erõs, de homályos szexuális késztetéssel születünk, amibõl aztán a körülmények hatására a legkülönbözõbb szexuális viselkedés alakulhat ki.

Ennek alapján tévhit azt elvárni a partnertõl, hogy viselkedjen természetesen, mert a szexet nem kell megtanulni, hiszen jön az magától. Ezért olyan sok a rossz szexuális tapasztalat is, mert a körülményeken, az innen-onnan felszedett ismereteken múlik mi lesz a velünk született, homályos szexuális késztetéssel. Amely, ha nem fejlesztik okosan, elsatnyulhat, vagy beteges formákat ölthet.

Senki sem tudja tehát eleve, hogyan kell viselkedni a szeretkezés során. Az erre vonatkozó ismeretek lassan alakulnak ki, inkább a véletlentõl, mint a tervszerû neveléstõl függõen (merthogy az utóbbi jóformán még ma sem létezik). Amit tehát az ember így megtud és kialakít, ahhoz tartja magát, és azt tartja "természetesnek".

Fiataloknál az ismeret- és tapasztalathiány több-kevesebb bizonytalanságot eredményez.

Ebbol az ösztönelméletbõl fakadnak az olyan téves elvárások, hogy ha az ösztönök vezetik egymáshoz a partnereket, akkor már az elsõ szexuális együttlétnek tökéletesen kell sikerülnie. Ha viszont nem sikerül, akkor meg a legjobbnak azt látják, ha rögtön szakítanak, mert arról nem tartják érdemesnek beszélni, hogy miért nem sikerült, vagy hogyan lehetne jobb. Ez a "mindent" vagy "semmit" felfogást leginkább neurotikusokra jellemzõ, s általában a gyermekies fejlettségi szinten megrekedtekre, akik nem tudnak késleltetni, szeszélyesek és fegyelmezetlenek. Ugyanígy téves elvárás az is, hogyha valaki a partnerétõl az éppen feltámadt szexuális vágyának azonnali viszonzását várja el.

Ha a házasságot olyan üzleti megállapodásnak tekintenék, amely eleve felruházza õket mind azokkal a jogokkal, amelyekért késõbb térden állva könyörögnek, akkor a házasságban is ugyanúgy követelhetnék a jogaikat, mint például a munkahelyükön, anélkül, hogy bûntudatot éreznének.

Szétválás esetén azzal kell kezdeni a vizsgálódást, amivel megzavarták egymást, amivel kiábrándították a másikat. Mert a frusztráció, és a csalódás miatt hidegülnek el egymástól, nem pedig azért mert elégedettek a másikkal.

Sokszor nem az a probléma egy kapcsolatban , hogy kimondják, hanem hogy feltételezik a kérdéses dolgokat. Nem beszélik meg a dolgokat és véleményeik feltételezettek (majd igazolatlanul elfogadottak) maradnak.

Azok a kapcsolatok kerülnek különösen bajba, ahol a partnereknek kevés közük van egymáshoz, mivel például szûk a KÖZÖS ÉRDEKLÕDÉSI területük. Pontosan úgy, mint az az ügyvéd, aki boldogtalan az irodájában, mivelhogy igazából festeni szeretne.

Egy nõ szexuális kielégítetlenségének fõbb okai:

1) Partnere fütyül a nõ szeretetvágyára, vagy mert csekély benne a késztetés, vagy mert nem figyel oda
2) Képtelen az orgazmusra
3) A partnere túl gyorsan elélvez

Ha ilyenkor megpróbálkozik valaki mással, akkor saját maga számára is inkább már bizonyítani akarja, hogy nem teljesen frigid. Ha ezek után új szeretõje ismételten el tudja juttatni az orgazmushoz, akkor már JOGGAL vetheti vissza a szexuális problémáit elõzõ partnere gyatra technikáira, vagy a kettõjük között levõ rossz érzésekre. Ha nem kezdett volna mással viszonyt (mert például vallása tiltja), akkor soha sem lehetne abban biztos, hogy nem teljes egészében õ-e a hibás a rossz szexuális kapcsolatért!

Egy szexuális kapcsolat feltételei közé nemcsak a partner testi adottságai, hanem helyzete, állapota, szellemi szintje, érzelmi világa is beleszámít, ám ezeket szeretjük figyelmen kívül hagyni.

A legtöbb nõ úgy gondolja, addig nem lesz senkinek sem a felesége, amíg választottja meg nem esküszik (foleg pap elõtt), hogy amíg él, SOHA SENKI MÁST NEM FOG SZERETNI rajta kívül. Ez mi, ha nem a legáltalánosabb szeretetlenség forrásának az oka? Saját magát is tartja ehhez az elvhez, egy férfit sem akar SZERETNI azon kívül, akit arra kiválasztott.

Úgy találom, hogy a házasságok és szerelmek korunk barátságtalanságainak és elidegenedéseinek legkomolyabb forrása.

Levélezési cím: [email protected]