Egy - két gondolat a hatalomról. A TÖRVÉNY a hatalmat, és a hatalom választóinak érdekeit védi és képviseli. Akik tehát nem rá szavaztak, azok felett ez a törvény teherként vagy kényszerként jelentkezik. Most számítsunk egy kis arányt ki a választók és nem választók között. Ha egy 10 000 000 lakosú országban 6 000 000 ember szavazójogosult, akikbõl 40%, azaz 2 400 000 ember megy el szavazni és akiknek 50%-a szavaz egy meghatározott pártra végeredményül 1 200 000 ember miatt kell 8 800 000 embernek egy általuk MEG NEM VÁLASZTOTT hatalom irányításait és törvényeit tûrnie! Csak azért, mert õk nem voltak szavazni, mert õk a választáshoz felkínált pártok között senkit nem találtak arra valónak, hogy az õ érdekeiket képviselje. Külön probléma, hogy minden társadalmi folyamatnak és problémának törvényes keretek közötti megoldását tartják általában egyedül elfogadható módszernek, így egyszerûen nem nyílik lehetõség arra, illetve elítélésre talál az, hogy törvényen kívüli eszközök segítségével is társadalmi problémákat és válságokat tudjon maga a társadalom megoldani.

Holott annak bizonyítása, hogy az emberek jobban és magasabb szinten tudnának élni és kapcsolatokat teremteni egymással hatalom alá vetettség nélkül, csak egy tõlük idegen (nem általuk választott) hatalom törvényeitõl való függetlenség mellett volna elképzelhetõ, amelyre pedig a jelenlegi (demokratikus, pluralista vagy pártirányításos) társadalmi berendezkedés nem nyújt lehetõséget. Nem csak nemzetiségi elnyomás létezik, hanem PÁRT- elnyomás is, amely mellett maga a társadalom van úgy megosztva, hogy az egyik párt (az erõsebb) dönt a többi pártok és képviseltjeik felett. Az õ általuk meghozott törvényeket a társadalom MINDEN tagjára érvényesíteni akarják, azon is, aki õket NEM választotta, akinek egyébként semmi köze nem volna azokhoz a célokhoz és programokhoz, amelyeket a hatalomhoz jutott párt nem csupán a választói elé, hanem az egész társadalom elé kitûzött.

Vajon anarchiáról beszélek, amikor egy hatalmi irányítás nélküli társadalmi berendezkedésrõl szólok? Természetesen arról van szó, hogy az egyén cselekedetei felett való döntés jogát nem másnak adjuk oda, hanem vissza saját magának. Ilyen ALAP mellett a közösségi folyamatok nem kötelesek anarchikus jelleget ölteni, hanem pusztán a folyamatok felülrõl történõ meghatározottságát felcseréljük a folyamatok közösségi megbeszélések által történõ meghatározottságával. Létezhet szervezettség hierarchikus, felülrõl való irányítás nélkül? Éppen ez a feladatunk, hogy azt az új, egymás mellé rendelésen alapuló közösségi berendezkedést, amelyben nincs hierarchikus szervezeti elem, és amely eddig a hatalomra épülõ társadalmi formák keretei között sem kialakulni nem tudtak, sem megtûrtek nem voltak, most mi kikisérletezzük.

Fõ feladataink közé tartozik meghatározni az alábbi dolgok nem hierarchikus keretek közötti létezési formáját, mint:

1. érdekkonfliktusok
2. tulajdonviszonyok
3. anyagi termelés
4. jogi viszonyok (egyéni sérelmek orvoslási formái)

Mondhatjuk azt hogy a jelenkori társadalmak vannak olyan érettek, hogy a gazdasági életet már nem elõbbre viszik, hanem csak megterhelik a politikai kormányzási formák?

Mivel a törvényen kívülinek nincs érdekképviseleti szerve, jóllehet vannak érdekei, általában a fellépõ érdekkonfliktusok következtében õ lesz a vesztes fél, és jogi elítélés alá is kerül: azaz bûnözõként a társadalom börtöneibe kerül. Külön feladatunk a különbséget megállapítani azok között, akik olyan törvényszegésekkel kerültek börtönbe, amelyek nem voltak élet ellenes cselekmények, és amelyek élet ellenesek voltak. Továbbá, hogy az elítélt cselekményt gyakorlatilag a törvény maga is jogi keretek között végrehajtja de áldozata képtelen õt a saját törvényhozó testülete elé vinni, mert az neki nincs.

Hogy a gazdasági élet függõvé van téve attól az állami szervezetnek a törvényeitõl amelynek képviselõit és döntéshozóit NEM MINDENKI választotta vagy jelölte ki a társadalomból, viszont MINDENKI tõlük van függõvé téve, gyakorlatilag a törvénysértõ gazdasági folyamatokat, a vállalkozásokat és kereskedelmet teszi számukra szükségessé, ha függetlenül szeretnének gazdasági tevékenységet folytatni az állami hatalomtól. EZ tulajdonképpeni a MAFFIA tevékenységének is alapvetõ indoka, különösen az olyan adózás kikerülése amely egy számukra érdektelen szervezet (az állam) felé kötelezi õket fizetésre. Olyan mértékben, amelyben a gazdasági tevékenységbõl származó nyereség ilyetén megosztása az állam és a termelõ között semmiképpen nem indokolt az adott gazdasági tevékenységben való részvételük alapján (amibõl az állam nem vette ki a részét, mivel minden termelési és kereskedelmi folyamat inkább vállalkozókhoz, mint az állami szervekhez van kötve). Ily módon még tisztességesnek mondható vállalatok is jogosultak bizonyos mértékben az állammal való szembeforduláshoz, mert õk is ki vannak téve ennek az igazságtalan adózásnak, hát még a MAFFIA, akinek semmi köze nincs az államhoz és akitõl az állam mégis jogot formál követelésekre. Figyeljük meg, hogy minden független GAZDASÁGI tevékenységet, hogy megtámad az állam! (Kalózok, hamis termék gyártók és forgalmazók, stb.) Így persze rászorítja õket az illegálitásra, amely pedig külön támadási alapot szolgáltat a késõbbiek folyamán ellenük. Vigyázzunk, mert amíg állami hatalmat mûködtetünk az egész társadalom felett, addig a MAFFIÁKNAK létjogosultságuk van! És mint üldözött kisebbség nem feltétlenül elítélendõ, ha olyan módszereket vetnek be (rablás, gyilkosság), amelyet a törvénytisztelõ ellenfél is alkalmaz velük szemben és nem elítélendõ; továbbá azért sem, mert mint önvédelmi forma jelentkezik a kisebb fél részérõl.

Mondhatjuk, hogy amíg a társadalom egy része által választott hatalom uralkodik a másik rész felett is, addíg a törvényalkotók elnyomják a törvényenkívülieket és ennek a HARCNAK a megjelenési formája jelen társadalmunkban a BÛNÖZÉSI viszonyok? (Gyakorlatilag ezzel a hatalmi berendezkedéssel maga TEREMTI meg ellenségeit, azaz a "bûnözõket" a törvényalkotó!) A bûnözés forrásai között mindenképpen kérem figyelembe venni a fentieket.

A törvények alá vetett társadalom hasonló ahhoz a százkarúhoz, akinek minden karját gúzsba kötik, mivel az egyikkel gyilkolt.

Diktátori pályát láthatunk meg már abban, aki tekintélyét erõszakkal igyekszik fenntartani. Ha tehát hatalomhoz is jut, mi fogja õt akadályozni abban, hogy parancsának megtagadóit meg ne gyilkoltassa?

Az ember nem azért teremt diktatúrát, hogy megvédje a forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát teremtsen.

Amig a hatalmat isteni eredetûnek vagy a természet rendelésének fogjuk fel, addig adottnak tekinthetjük a kényszerítés és a manipuláció jogát. (Nem megkérdõjelezhetõnek.)

A hatalom egyik legfõbb érve, hogy vezeti és kényszeríti az embereket abból a célból, hogy megvédje õket és érdekeiket szolgálja, mint ahogy az apa teszi azt a gyermekével. El kell felõlük hárítani a bajt, ha kell erõszakkal is. Ha egy kisgyerek a gyufával játszik, vagy ammóniát akar inni, a szülõnek közbe kell lépni. Hasonlóképpen kényszeríti az állam például a motorkerékpárosokat arra, hogy bukósisakot viseljenek. (Persze ez egész odáig is elmehet, törvényt alkossanak például arra, hogy aki falusi táncmulatságra megy el, elõtte pihenjen egy csöppet, nehogy aztán az esti levegõtõl a megerõltetõ testmozgás után megfázzon.)

Az irányítás és meggyõzés mellett a hatalomnak van még két manipulációs lehetõsége is, az erõszak és a megtévesztés.

Hiába bíráljuk a hatalom tekitélyelvét a társadalomban, amíg nem fedezzük fel annak egyik fõ kitermelõ bázisát a szülõi tekintélyelvû nevelésben.

A szülõi nevelés általában vagy mereven tekintélyelvû és mindenképpen rá akarja kényszeríteni a gyerekre azt az értékrendet és szemléletet, amit helyesnek talál, mintegy belé verve; vagy pedig annyira engedékeny ennek a tekintélyelvnek az elutasítása folytán, hogy minden konfliktusos helyzetben ráhagyja a gyerekre, tegye amit jónak lát, nehogy ártsanak a gyerekeiknek, ha igényeikkel szemben falba ütköztetik õket. Ebbõl következik, hogy mindenképpen egyik a vesztes, vagy a gyerek, vagy a szülõ. Vagy pedig a két véglet között váltogat a szülõ éppen attól függõen, mikor mennyire bírja elviselni gyerekei tûrhetetlenné vált magatartását. A konfliktusok egyik ajánlott megoldása ezekkel a módszerekkel szemben, hogy azok hatékony kezelését ítélkezés mentes odafigyeléssel és saját érzéseink õszinte közlésével valósítsuk meg.

Hogy a nevelés, a törvény szigorú legyen vagy engedékeny, keménykezû vagy lágy, az egy "VAGY-VAGY" ketrec, amelyben végül gyõzelemre vagy vereségre megy ki a dolog.

Amikor annyira bemerevedik a társadalmi szerkezet, hogy megváltoztatására már nincs értelmes alternatíva, megérett az erõszakos ítéletre. (Felkelések, lázadások, külsõ agressziók)

Ha nem látható át a társadalom struktúrája és a benne zajló folyamatok az nem a társadalom bonyolultságát jelenti, hanem hogy sok erõfeszítéssel átláthatatlanná tették.

Levélezési cím: [email protected]