A tiszta szív a megértés alapja.- Minél több lehetõséget adunk a törvénynek, annál több lehetõséget kell adnunk a változásnak.

A magántulajdonnal eladtuk a világot holmi vagyon bírásáért.

NE ÖLJ! - ez a legfontosabb üzenet ma (is). (Se háborúban, se rendõrként, se gengszterként, semmilyen pozíció vagy nyereség reményébõl, semmilyen befolyásolásnak sem engedve.)

A félelem megfoganván bûnt szül. (Vesd össze azzal a pál apostoli mondással, hogy "a kívánság megfoganván bûnt szül".)

A cselekvés teszi a Mestert.

A vakokat nem vezetni kell, hanem szemeiket megnyitni.

A jámbor nem csap be, az okos embert nem lehet becsapni. Legyetek jámbor okosok.

A vágyakat sem korlátozni (elfojtani), sem tilosba hajtani nem szabad. (Az egészség megõrzése helyes vágykielégítést követel.)

A LEGNAGYOBB GYÖNYÖR perspektívája kísértheti az embert hazugságra és gonoszságra. Ezért a legtöbb fájdalmat és szenvedést a vagyon, a szerelem és szexualitás miatt okozzuk egymásnak. Sokakat akiket nem tántorít el az igazságtól és emberségtõl a nyomor vagy a rettenet, az éhség vagy a hideg, eltántorít a szerelem vagy a szex. A nõk miatt sok hadvezérnek a szíve fordult el az irgalomtól és cselekedett gonoszságot. (Mát.14,8-10) A legnagyobb gyönyör elve megszabja a döntéseinket, céljainkat, azt az utat választjuk amely a legtöbb gyönyör megszerzése felõl biztosít bennünket. Vajon mikor dorbézolunk, eszünk, iszunk, minden lányt ágyba viszünk (és utána úgy elhajintjuk, mint a kiürült poharat, vagy tányért), nem a gyönyöröket hajkurásszuk? Nem célunk a mámor elérése és biztosítása? Nem azért rabolunk, gyilkolunk, hogy egy kielégítõ élethez a pénzbeli alapokat megteremtsük? Az ok mégsem az élvezetek, hanem a mi sötét, gonosz, kemény szívünk. Azért kell újjászületnünk Istentõl, hogy hússzívet adjon nekünk kõszív helyett. (Ezék.11,19)

A gyönyörök és élvezetek helytelen fogyasztásának a szervezet egészségére van káros hatása. Mint Jézus mondta, az elfogyasztott étel nem fertõzi meg az EMBERT, mert nem a szívébe megy be, hanem ami a szájon kijõ az fertõzi meg az embert (a hazugságok), mert azok a szívbõl származnak.

A PAP = elkötelezett ÉRTELMISÉGI! (és politikus)

Az elidegenedés folyamatát Marx a munkatermék elidegenedésében, azaz a kizsákmányolásban látja. Fontos volna azonban ennél jóval pontosabban foglalkoznunk a keletkezésével, és okait világosabban körülhatárolni.

Jézus azt mondja, hogy ahol a gonoszság megsokasodik, ott a szeretet sokakban meghidegül.

Lássuk meg tehát (a kizsákmányoláson kívül) az átverések, kihasználások, sértések, erõszakosságok, érdekkonfliktusok (állás- és politikai harcok), elnyomások jelentõségét az elidegenedés kialakulásában, gyakorlatilag a kizsákmányolás marxi formája látszik a legkevésbbé izgatónak a témát illetõen.

Marx továbbá említi az osztályok létében és harcában megtestesülõ munkamegosztást. Itt persze lehetne elemezni a munkások egymás közötti harcát a jobban fizetõ, több szabadidõt biztosító, egészségesebb, kényelmesebb munkahelyekért, amelyek az elidegenedés egy fontos szülõje.

A kibékíthetetlen ellentétektõl terhes társadalom keretei között az egyén könnyen elmagányosodik. Vegyük észre, hogy az elidegenedés fõ következménye az ember ELMAGÁNYOSODÁSA is.

Az erõszak és hazugság nem csak a jogtalan kényszerítés, hanem az önvédelem és túlélés eszköze is.

A jövõkutatás lehetõségeit valószínûleg meghatározza az EGYES EMBEREK jövõre vonatkozó szándékai. Amíg azonban mindannyian félrevezetjük egymást a jövõre vonatkozó szándékainkat illetõen, addig nem lehetséges valódi jövõkutatás. Õszinte esetben sokkal nagyobb esélyeink lehetnének.

Korábban a csillagjósok azt következtették, hogy a bolygók hasonló elhelyezkedése okvetlenül járványt idéz elõ. Ezt az elméletet igen nehezen lehetett megdönteni, mert nem volt olyan idõszak, hogy valahol a világon fel ne bukkant volna a pestis. Még a XVII. században is hitték, hogy a földi pestist az égi bolygók okozzák (!). Guy de Chauliac, VI. Kelemen pápa udvari orvosa a Saturnus, a Jupiter és a Mars konjunkciójában látta a pestis okát. Világos példa ez arra, hogy hitek arra szolgálnak, hogy magyarázatot adjanak a világ eseményeire, annak ellenére, hogy nincs ismeretük például a pestis igazi okát illetöen. Valóban mi bizonyítaná, hogyha minden pestisjárvány esetén állnak bolygók együtt, akkor azok NEM a járvány OKAI?

Ha a Teremtõ formálja az emberiséget, megjelentheti elõre nekik, amit tenni szándékozik. Sõt azt is megjelentheti elõre, ha valaki az emberiség ellen forral egy gonosztervet. Ha ezek a tervei Istennek jó elõre meg vannak határozva, akkor a "jövõbelátás" nem más, mint Istennek kinyilatkoztatása a szándékait illetõen. Kártyavetés, horoszkópok, tenyérjóslás, elvadult okkultista tanok nem Isten kinyilatkoztatásait tartalmazzák, ezért jövendöléseik hamis perspektívákat rajzolhatnak csak meg. Az Istentõl származó jövendölések, amiket próféciáknak nevezünk, így valóban évszázadokkal elõre kinyilatkoztathatók, és mégis pontosan teljesülnek, mert nem az emberiségen, hanem Isten cselekedetein és elhatározásain múlnak. Ezek persze nem azt bizonyítják, hogy az emberiség minden apró cselekedete egy elõre kiszámított és elhatárott terv alapján történik, és így a jövendõ semmiképpen nem változtatható meg. A jövõ megváltoztatható, az a sors, amely az emberiség kezébe van adva, az emberiség döntéseinek és cselekedeteinek a jogos függvénye, kivéve természetesen az Isten cselekedeteit, amelyeket viszont nem az emberiség dönt el, hogy megtörténjenek vagy sem.

Szükséges ez a különbségtétel még azért is, hogy az emberiség ellen fellépõ különbözõ személyek által eltervezett gonoszságokkal ne vádolhassuk az Istent, mintha õ eleve eltervezett volna a tõle származó emberiség ellen borzalmasan súlyos gonoszságokat. Az ilyen gonoszságokért csakis eltervezõje és bevégzõje a felelõs, sõt az Isten jó elõre figyelmeztethet bennünket ezen gonosz személyek szándékait illetõen. Sõt úgy gondolom, ha Isten még szól, akkor azért szól, MERT A DOLOG MÉG MEGVÁLTOZTATHATÓ ÁLLAPOTBAN VAN!

Annyira megszoktuk az átláthatatlan és legyõzhetetlennek tûnõ kényszereket az életünkben, hogy azok már a sors törvényeinek tûnnek elõttünk. Hányszor gondoljuk belenyugodva a megváltoztathatatlannak tûnõ terhek gyötrelmei között, hogy persze mert a sors ezt mérte ki reánk! Ne fogjuk a sorsra, az ilyen terhek mögött szinte mindig lappangva vagy nyíltan erõszakos, kizsákmányoló, gonosz személyek bújnak, amelyekrõl a lepel MINDIG lerántható.

Amikor egy fizikai törvényszerûség szerint bekövetkezõ kárunk vagy javunk lesz, de az ezt okozó törvényszerûséget nem ismerjük fel, azonnal ördögöt vagy Istent, büntetést vagy áldást gondolunk eredeteként. Szükséges tehát világosan megkülönböztetnünk azokat az okokat, amelyek fizikai, természeti vagy biológiai származásúak az Istentõl eredõektõl, már csak azért is, hogy amit meg az Isten cselekszik, azt se tulajdonítsuk azonnal és mindenképpen fizikai vagy természeti törvények mûködésének, mert mind két esetben súlyos tévedés az eredménye.

Egy tett értékelése már csak azért is nehéz, mivel hasznosságát csak egy bizonyos személy szempontjából akarjuk felmérni, és szem elõtt akarjuk tartani az összes lehetséges alternatívát a következményeikkel együtt.

(Itt van egy tett értékelésének a SZUBJEKTIVITÁSA!)

Egy tett értékelésénél figyelembe vett személy megválasztása meghatározza már a tett pozitív vagy negatív súlyát. (Ez a személyválogatás. Ugyanazt a tettet ki követte el, attól függõen ítélni meg.)

Az olyan könnyed számítások, amelyeket azok végeznek el, akik kizárólag saját érdekeikbõl indulnak ki és nem veszik tekintetbe a másokéit, igen súlyosak a következményei.

Egy személy értékelése hasonló problémákat vet fel. Amikor azt mondjuk, hogy ha az apád egyáltalán nem olyan okos, mint a tanáraid, akkor fabatkát sem ér, akkor egy szempontból ítélve meg valakit teljes értéktelenséget állapítunk meg, holott más szempontok szerint még komoly értékeket találhatnánk benne. Ez a veszély fennáll akkor is, amikor például magunkat film- vagy rocksztárokhoz hasonlítgatjuk, és ennek következtében egy hamis kisebbrendûségi érzést formálunk ki, nem véve figyelembe valódi tulajdonságainkat az értékeléshez. (Vonatkozik ugyanez a mintaképekkel való összehasonlításra is!)

A legtöbb ember nem rendelkezik határozott világnézettel, hanem sok esetben összefüggéstelen vélemények halmazával állunk szemben, amelyeket bizonyos körülmények még egymással is szembe képesek állítani. Az ilyen véleményhalmazok súlyát a pillanatnyi érzelmi és indulati reagálások (válaszok a tettek hatásaira) adják meg. Eredetüket a korábbi (gondolkodással fel nem dolgozott) tapasztalatok teszik ki, értékelésük pedig a baráti vagy idegen személyekre gyakorolt HATÁSUK megállapításával történik meg. Ezt a határozott rendbe nem illesztett gondolkodást próbálják támadni vagy hibáztatni a filozófusok, vagy nagy bölcseleti rendszerek követoi, hogy a rendszerbe illesztett gonolkodási mód igazolódhasson.

A "szabadító", a "megváltó" amerikai ideálja szoros kapcsolatban van az erõszak igazságos alkalmazásával. Talán a zsidók is Krisztus idejében ilyen erõs, hatalmas és erõvel le nem gyõzhetõ megváltóra vártak, aki a törvényt erõszakkal is érvényesíti.

Valószínûleg a nagy tévedés az erõ és az erõszak közötti különbség elmosásából származik.

Amerika talán egy rómabeli világhatalom barbarizmusának modern változatához közeledik? Mennyiben más, hogy a barbároknak ma motorjuk, lõfegyverük, bõrruhájuk van? Talán annyiban, hogy nagyobb gonoszságokra válnak képesebbekké?

Egy erõ birtokosa általában kézenfekvõnek látja azt a lehetõséget, hogy a problémák megoldását az erõ ALKALMAZÁSÁNAK szemszögébõl ítélje meg, a mozgatórúgók feltárása és így a probléma megértése helyett. Sajnos éppúgy elképzelhetõ ez a dolog isteni erõk alkalmazásának igényével, mint ahogy a testi, fizikai vagy katonai erõkkel tesszük.

Talán létezik egy fajta különbség egyedek között, azon oknál fogva, hogy némelyek egy csoportban, egy hatalmas központi agy alá vetve élnek, mások pedig függetlenül, magányosan, szétszórtan és a maguk agyára bízva. A különbséget föltételezem abban, hogy a központilag vezéreltek (tehát a szervezettebbek!) magasabb intelligenciával bírnak, viszont lassú a gondolkodásuk, és így óvatosabbak a kapcsolatteremtésben; míg a magányosabbak kevésbé intelligensek, ugyanakkor sokkal gyorsabban gondolkodnak. Érdemes ezen elgondolkodni.

Igen fontos az ellentét a RELATIVISTA és az ABSZOLUTISTA között. Például az igazságot relatívan felfogni az a körülmények figyelembevételét is jelentheti, míg abszolút értelemben fogva fel, teljesen mindegy milyen körülmények között vagyunk. Másik különbség, hogy az abszolutista örökké ugyanazt tartja a legfontosabbnak, leghelyesebbnek és minden fokozat kategórikusan ki van nyilatkoztatva (lásd a katolikusokat), míg relatív értelemben ezek változóak, és csak viszonylagosan érvényesek a fontossági és helyességi megállapítások. Vajon a relativizmus csökkenti egy igazságnak a tekintélyét, változatlanságát, fensõbbségét, csökkenti-e a hûséget az igazság irányában, csökkenti-e az állandóságát? Hasonló probléma ez az örök hûség, örök szerelem, örök házasság körül is! Mindezek az abszolutista szellem szigorú termékei és csakis az "abszolút igaz és hû" lehet abszolút örök is. Az örök törvények is az abszolutista szellem termékei, távolról sem a relativizmusé. A jó és gonosz meghatározása is más felállított kategórikus mértékek segítségével, vagy pedig az esmények változó körülményeihez viszonyítva.

Erkölcsi igazságok tekintetében egyáltalán nem mindegy, hogy abszolutisták vagy relativisták vagyunk!

Az emberiség teljes hadikészültsége technikai fegyverek egész sorozatára terjed ki. Azt gondoljuk, hogy akármilyen ellenség kezdjen támadni, az csakis ilyen fegyverek segítségével történhet meg, jöjjön az ellenség akár az ûrbõl, akár a földrõl. Így a kormányok is a legnagyobb anyagi támogatást a tecnikai fegyverek fejlesztésére fordítják. A jelenlegi UFO- jelenségek azonban arra engednek következtetni, hogy hülye lesz az ûrbõl érkezõ ellenség bennünket technikai és atomfegyverek segítségével megtámadni, amikor az emberiség abszolút felkészületlen és tájékozatlan egy agyán keresztül behatoló invázióra! Tulajdonképpen tecnikai háború esetén a harci gépek segítségével a pusztító mellékhatások is akkorák lennének, hogy azzal a támadó sem nyerne akkorát, mint így, ha az emberiséget az agyán keresztül igázza le. Egy intelligens támadó ezt mindenképpen számításba veszi!

Egy szellemi támadás nyílván a pszichikai befolyásolás minden eszközével történne meg, az ellenfelet teljesen harcképtelenné lehet így tenni, a földet pedig pusztítás nélkül uralmuk alá tudnák venni. Figyeljük meg az UFO-s jelenségekbõl hallott emberrablások milyen agyi manipulációkról árulkodnak, a pszichikai ráhatásoktól az operációkig, mindenféle eszközzel.

Foglaljunk össze néhány ismert módszert:

a) Emlékezetlefedés, szinte ez a legfontosabb. Az idegenek akciójának totális elfojtása az emlékezés számára. (Nem teljes kitörlés az agyból, és így az elfelejtése a történteknek, mivel hipnózisokkal az emlékezeti gátlás többnyire feloldható, és az emlékek elõhívhatók.) Amikor olyan pontosan tudnak egy meghatározott idõbeli eseményt lefedni, hogy az elrabolt csupán csak azt az idõtartamot felejti el, amíg az õ kezükben volt, akkor lényegében BÁRMILYEN, már megismert információ lefedésére is képesek! És itt a veszély lényege, hiszen mindannyiunknak tudnunk kell, mekkora szerepet játszanak életünkben a megismert információk, nézetek, emlékek, azaz a tudás, még a leghétköznapibb felfogás számára is. Csupán csak a döntéseinkre gyakorolt hatásukat felmérve a tudásismeretek "szûrésén" (azaz amit megtart az emlékezet számára és amit letakar) keresztül, roppant erõs befolyásolási lehetõségre kell bukkannunk. Most azt az idõpontot feledtetik el az elrabolttal, amíg a vizsgálatuk alatt volt, holnap politikai nézeteit, tudományos meggyõzõdését, szándékait és terveit fogják elfeledtetni.

Nagyon fontos itt megemlítenünk, hogy az emlékezetlefedésre a Bibliában is találunk konkrét példákat, mint olyan eszköz, amit az Isten is alkalmaz az embereken. Luk.24,16-ban visszatartóztatja a tanítványok szemét, hogy ne ismerjék meg Jézust (!). Luk.24,31-ben meg van az orvoslása is, itt nyilatkoztatja meg a szemeiket, és megismerék, hogy õ volt Jézus. Vagy 2.Kor.4,4 utal azokra, akikben a világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák Krisztus világosságát (!). Itt a megoldás a 2.Kor.4,6 ahol az Isten gyújt világosságot a mi szívünkben, vagy az Ap.Csel.26,18 ahol a feladatot a pogányok szemeinek megnyitásában tûzi ki, hogy a sötétségbõl a világosságra és a Sátánnak a hatalmából az Istenhez térjenek.

b) A test fizikai lebénítása, azaz az egyén saját teste feletti tudatos kontrolljának az átvétele! (Tulajdonképpen õk veszik irányítás alá az egyén mozgását, cselekedeteit!)

c) Megfélemlítés.

d) Agyi operációk, tûkkel, fényekkel; orron, fülön, stb.-n keresztül.

Az ismeretek VISSZATARTÁSA, elzárása személyek elõl ugyanolyan súlyú hibákat eredményez, mint az ismeretek meghamisítása, azzal a különbséggel, hogy míg a második téves döntéseket eredményez, addig az ismeretek elzárásával súlyos problémák MEGOLDÁSÁT akadályozzuk meg. Egy komoly probléma megoldását sem találhatjuk ki annak felületes ismerete alapján (legyen az gazdasági, politikai vagy életszínvonalbeli probléma), még ha nagy erõs szakértõk vagyunk is a témát illetoen. A tények ALAPOS ISMERETE feltétlenül szükséges a helyes megoldás kidolgozásához. (Lehetetlen egy programhibát addig megtalálni és kijavítani, amíg annak forrásában a teljes programkörnyezetet át nem vizsgáltuk!)

Módszerek, amelyek mellett erkölcsi rendszerek érvelnek, gyakran oly kezdetlegesek, hogy a KONKRÉT problémák megoldására tett kísérletek esetén bármely (döntési) válasz kijöhet - attól függõen, hogy kezdetben milyen értékeket vittünk be a rendszerbe. Mivel erkölcsi rendszereket használunk következtetéseink levonására és jogaink magalkotására is.

Azzal, hogy befolyásolni akarjuk a jövõt, olyan körülményeket alakítunk ki a leendõ generáció számára, amelyben õ azt a megállapítást teheti: ! "ÍME EZ A MÚLT ÖRÖKSÉGE". Jelen pillanatban a múlt öröksége: adózási terhek, leromlott gazdaság, tönkretett munkásréteg, szellemietlen politika és mindezt az elõzõ generáció "építette" a szép jövõ számára.

Azt hiszem felül kellene vizsgálni minden olyan társadalmi folyamatot, amelyben a jövendõ generáció nem csinálhatja önállóan a dolgait, hanem a "múlt berendezkedéseinek a FÜGGVÉNYÉBEN", illetve azokat a szándékokat, amelyben már a jelenben meg akarják szabni, hogy mit csináljon az eljövendõ generáció. Ezek a törekvések ugyanis mindenképp társadalmi feszültségekhez, sot válságokhoz vezetnek. Borzalmas egy nemzedék számára, aki nem tehet arról, hogy atyáik hogyan rontották el a gazdasági és politikai életet, mégis az elrontott dolgok terheit viseljék!

Az is borzalmas, hogy tehetségtelen, éretlen és mûködésképtelen kormányt VÁLASSZON a nép egy válságból való kiút megoldásához.

Vajon a föld szenvedésteli és véres történelme nem bizonyíték arra, hogy országok vannak balgatag, tájékozatlan, vak, éretlen és tehetetlen személyek keze alatt VEZETVE?

Sokan foglalkoznak azzal, hogy mi miért történt úgy, ahogy éppen megtörtént. A "mi lett volna ha" típusú kérdések állítólag nem történelemfilozófiai kérdés, pedig annak a lehetõsége, hogy MÁSKÉPP történjen meg valami, rendkívül nagy! Egy új vagy egy elfelejtett apró gondolat miatt MÁR nem úgy zajlik le valami, ahogy az a normál esetben megtörtént, a következményei pedig egyenesen beláthatatlanok lehetnek! A mindennapi gyakorlataink is éppen attól függnek, hogy latolgatjuk ha ezen vagy azon változtatunk, més elképzelés szerint végezzük, mennyire másképp változnak meg az események?

Azt gondolják sokan, hogy a történelem vak, misztikus, embertõl független erõk, esetleg a csillagok kezében van. Pedig egyszerûen nem látjuk (mert az illetõk elrejtik magukat, és cselekedeteiket a nyilvánosság elõl), hogy bizonyos események hátterében PONTOSAN kik állnak, és kiknek a döntéseitõl függött, hogy valamilyen jó vagy rossz esemény bekövetkezett. Sok kárt lehetett volna elhárítani, ha az okozó személyek idejében belátták volna döntésük téves, vagy ártalmas voltát, de ennek kiderülésére sokszor éppen azok rejtett tevékenysége miatt nem kerülhetett sor. Ne hárítsuk át a felelõsséget a rosszul döntõ emberekrõl a csillagokra, vagy a misztikus erõkre, ha pontosan ezek a személyek az okaik a szenvedéseknek és gyötrelmeknek, csak azért, mert éppen képtelenek vagyunk megfejteni, hogy kik állnak az események hátterében. Nyilván jelentõs eseménynél nem is csak egy személyre kell gondolnunk, hanem esetleg emberek tömegére, vagy szervezetére, a lényeg azonban így is ugyanaz: az emberiség ötleteiért, terveiért és cselekedeteiért a felelõsséget nem másnak, hanem az emberiségnek kell vállalnia. (Például egy diktátor sem került hatalomra csak a maga erejébõl, hanem mert némelyek SEGÍTETTÉK benne, mert hatalmat adtak neki, mert támogatták. Így nem csak õt kell támadni a rossz döntései miatt, hanem mindazokat, akik benne vakon megbíztak, hogy HATALOMHOZ juthasson. Bizony az egyszerû emberek tehetnek sokszor egy-egy véres hatalom kialakulásáról, mert vakon szavazták és választották meg azt a személyt hatalomra, aki végül tömegek szenvedéseit és gyötrelmeit okozta.)

Ahogyan rejtve van elõttünk a jövõ, épp annyira rejtve van elõttünk a múlt is. Nagyon fontos megvizsgálnunk, hogy ezek REJTETTSÉGÉBEN mi magunk mennyire játszunk közre, a jövõ kiszámíthatatlanságához egyenként mindnyájan hozzájárulunk, amikor szándékainkat, terveinket mások elõl elleplezzük, sõt valódi tartalmuk felõl a többieket FÉLREVEZETJÜK (például komoly üzleti érdekeket tud sérteni egy vállalat fejlesztési terveinek idõ elötti nyilvánosságra hozása vagy más cégekhez való eljuttatása, a tinédzser megtéveszti a szüleit amikor iskola helyett egy buliba akar elmenni, a legközelebbi jövõt is kiszámíthatatlanná tesszük). És a múlttal is így vagyunk. Leplezzük tíz körömmel cselekedeteinket amelyekkel másoknak ártottunk, leplezzük hamisságainkat, bûneinket, és mindezzel feltárhatatlanná és kiismerhetetlenné igyekszünk mi magunk tenni a múltat, tehát a jelen okait, a mostani problémáink születésének gyökereit, összezavarjuk a megtörtént események magyarázatát és értelmét.

A technika fejlõdése, a szellemi fejlõdés vajon biztosíték-e az emberiségnek arra vonatkozóan, hogy a jövõben a jó és gonosz harcában végül is a jó fog felülkerekedni?

Vagy pedig akármilyen körülményeket és feltételeket építünk ki, a jövõ embere saját maga fogja megteremteni magának az õ jóját és gonoszát. Sot inkább úgy tûnik, az emberiség egyre nagyobb eszközöket és lehetõségeket kap a kezébe ahhoz, hogy mind nagyobb jókat és gonoszakat csináljon, sötétséget vagy felemelkedést teremtsen maga körül. A jó és gonoszon túllépõ valódi felemelkedés feltételei csakis ennek a tudatnak a teljes megértésével valósítható meg. De amíg a gyereket születésétõl kezdve a közvetlen környezete és nevelése sötétségben tarhatja addíg a jó és gonosz típusok keletkezésére a feltételek mindig adottak.

A REND és RENDCSINÁLÁS. A rendetlenség nem minden esetben a hanyag és lusta emberek jellemzõje, hanem azoké is akik ellenkezõleg, annyira tevékenyek és szorgalmasak, tevékenységük számukra annyira értékes és fontos, hogy sem idõt nem akarnak vesztegetni arra, hogy tegyük fel rendet csináljanak, sem energiát nem akarnak olyan dologra pazarolni, ami számukra nem annyira értékes. Valószinûleg olyankor válik számukra is problémává a rendetlenség, ha az fontos tevékenységük közepette zavaró módon egyszercsak KORLÁTKÉNT, tevékenységük akadályaként lép fel. Különbséget kell tehát tennünk a rendetlenségek között az szerint, hogy lusta vagy szorgalmas emberek okozzák-e.

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ha valaki nem szereti önmagát (ez az egészséges önzés alapja?), akit ismer, hogy szerethetne mást, akit nem ismer? Ha valaki nem gyûjt magának, mibõl fog osztani másnak (ez a kapitalizmus?)? Aki nem törõdik magával, csak a rongyos ruháját tudja megosztani, aki pedig törõdik, az mást is fel fog tudni ruházni.

Szeretnénk szeretni az embereket, ennek ellenére vagy képmutató, vagy erõltetett lesz amit teszünk. Mindaddig képtelenek vagyunk az igazi szeretetre, amíg olyan nézeteket, és hiteket fogadunk el átgondoltság hiánya vagy tudatlanságunk miatt, amelyek valójában szeretetlenségbõl származnak; amíg olyan kötelezettségek vállalásaiba kezdünk, amelyek az elidegenedés termékei és fenntartói. Amíg gyakorlatban munkánk és kötelességünk az elidegenedést tartja fenn, addíg szeretetünk gyenge vagy csupán csak képzelt lesz.

Hogy a szavakkal meg lehet valakit rontani? Mindennap tanúi vagyunk annak, sõt mi magunk is sokszor megtesszük, hogy szavainkkal elkedvetlenítünk valakit, hogy megrontjuk a kedvét, sõt, ha igyekszünk valamire a másikat befolyásolni, akkor tudatosan próbáljuk meg elvenni a kedvét valamitõl, illetve kedvet csinálni a másiknak valamihez.

Azt hiszem innentõl kezdve kell alaposan szemügyre vennünk, hogy a szavak és a hangulatok között igenis fontos összefüggések vannak. Éppúgy próbálkozunk hangulatot teremteni, mint valakinek a kedvét megrontani, mégpedig a saját szavainkkal.

Azt hiszem roppant fontos az, hogy kimondott szavainkat a többiek érzelmekkel reagálják le, hogy mások szavait mi magunk is érzelmeinkkel reagáljuk le. Igen nagy jelentõsége van a szavainknak, de szavaink súlyát igazából sajnos nem ÉRZELMI kihatásaiból mérjük még fel, hanem csak abból, hogy valamilyen szaktudományos iskola tanításait vegyük alapul, ahol a szavaknak ideológiai, vagy szakmai jelentõséget tulajdonítunk.

A legprimitívebb ember is érzelmekkel küszködik, ha olyat mondunk neki, mégha az alkohol borítja is el az agyát. Sot, a részegek a kimondott szavakat IGEN érzékenyen képesek lereagálni, annyira, ahogy például józanul se menne nekik.

Ha meglátjuk, hogy a cselekedetek mögött az erõt mindig az ÉRZELMEK adják meg (kivéve a rabszolgát), akkor az érzelmek és a SZAVAK közötti összefüggés vizsgálata különös jelentõséggel kellene, hogy bírjon. (Sokszor nem a szavak, hanem a szavak érzelmi töltései azok, amelyekkel megbántunk vagy megvígasztalunk másokat, esetleg újabb problémákat teremtve ezzel.)

Igen sok az indulatos, haragos, kedves és a kedvetlen ember, szavaink lángra gyújthatják, vagy lecsillapíthatják õket (amely persze megalapozza, vagy alapjaitól fossza meg késõbbi céljaikat).

Sokan pont EZT akarják kihasználni már az ember gyerekkorától kezdve, így hamarosan megtanulunk érzelmeket PALÁSTOLNI, sot MÁST mutatni, mint amit valójában érzünk. Vajon a vallásos gyülekezeti képmutatásunk nem a saját érzelmi szegénységünk tudtának a kihatása? Hogy NEM szeretjük azt, akit elveink szerint kellene? Vagy mosolyunk éppen azt palástolja, hogy nem is vagyunk szívünkben vidámak?

ÉRZELMI ÁLLAPOTAINK és SZAVAINK között tehát FONTOS összefüggés van!

Megpróbáltuk igen gyakran vetélytársainkat elkedvetleníteni, lehangolni, hogy elmenjen a kedve bizonyos célok követésétõl. De vajon próbáltunk-e már valakit BOLDOGGÁ TENNI?

A tudomány évszázadok óta a háborút, és a háborús felkészülést szolgálja. Épp itt az ideje, hogy az emberek életét és ne a halálát kezdje el szolgálni. Amikor egy ötlet, egy új fegyver kifejlesztésére vonatkozott, nem volt akadálya a sorozatgyártásának sem, de a nem katonai találmányok kitalálóinak élethalálharcot kellett vívniuk a megvalósításig.

Jobb eltévedni egy járatlan úton, mint járt úton egyhelyben vagy visszafele topogni?

Sok elmélet nem tartja fontosnak a következmények felmérését, ezért nem tesznek mérlegre kellõ számú tényezõt, amikor elhamarkodottan úgy ítélnek, hogy valami ártalmatlan, vagy káros. (Ez az elhamarkodottság lényege!)

A TÜRELEM az egyik legfontosabb dolog, amit mindannyiunknak meg kell szerezni. Meg kell azonban tudnunk különböztetnünk a megalkuvástól, a meghátrálástól, hogy engedjük a mi kihasználásunkat türelemmel. A türelem inkább a problémák megoldásához általában használt KÉNYSZEREKRÕL VALÓ LEMONDÁSBAN rejlik, mivel mások pontosan úgy gondolják, hogy ha nem látnak más kiutat, nem várnak, bevetik az erõszakot, kényszert alkalmaznak a megoldás érdekében. Pontosan ITT van jelentõsége a türelemnek, hogy igenis mindaddig várni kell, amíg kényszerítõ eszközök nélküli megoldást találunk, amig a problémák VALÓDI megoldását meg nem találjuk. Vajon hány szerszámot, gépet, mûszert, technikai eszközt szerelnek baltával, ha szervízbe viszik õket? A társadalmi gépezet hibáit és romlását mégis baltával és nyaktilókkal igyekeznek kijavítani. (Vajon az ENSZ és Amerika türelmesebb lehetne Irakkal szemben, amikor minden perc az Irak által leigázott Kuwait szenvedéseit növeli? Amikor a terrorikus eszközök bevetése Irak részérõl, a legtöbb ország érdekeit is sérti?)

Beszélhetünk a mércék és értékek inflálódásáról is pontosan azon oknál fogva, hogy sokan vagyunk kénytelenek JOBBNAK illetve ROSSZABBNAK minõsíteni dolgokat, termékeket és személyeket a valóságosnál. (Például a tanár végzõs diákjairól azt a véleményezést adja, hogy ne okozzon kárt nekik az elhelyezkedésnél, hogy 60%-uk beletartozik a mínõsíthetõ csoportba, jóllehet csupán 10%-uk az, amely valóban meg is üti a kívánt mértéket.) Nyílván megkérdõjelezõdik sorozatos esetek után magának a mércének a kielégítõsége, és kénytelenek lesznek magasabbra szabni a színvonalát. Figyeljük meg tehát, hogy nem csak a PÉNZ-nek van inflálódást mutató tulajdonsága, hanem tulajdonképpen bármilyen értéknek, amely valamilyen minõsítést próbál meg tükrözni, és hogy ennek egyik oka a példa szerint a FÉLREVEZETÕ MINÕSÍTÉSEK gyakorlata.

Különösen igaz ez nagy szervezetek vagy nagy távolságok esetén, ahol azok, akiknek a minõsítéseket felmutatják, sohasem tudják, hogy az elõttük álló személyeket vagy termékeket kik és milyen mérce szerint osztályozták. Igazságtalan ez azokhoz is, akiket NEM minõsítenek, de azokhoz is, akik adják vagy akik felhasználják a minõsítéseket. Tulajdonképpen igen kis százalékban tudjuk megállapítani, hogy egy-egy minõsítés valójában mit takar, és hogy mennyi benne a megtévesztés.

A politikusok azt mondják, hogy ha a diplomácia ( a tárgyalások) nem vezetnek eredményre, akkor az erõszak segítségével kell igazságot tenni. Lenin azt mondja, hogy ha a hatalom magától meg nem dõl, akkor meg kell dönteni. A fegyver a szabadság és igazság kivívásának az eszköze. Úgy tûnik évszázadok óta elfogadott nézetük ez az embereknek. Erre a legközvetlenebb bizonyíték, hogy olyan társadalomban él mindegyik nép, amelyikben a törvényesség és rend fenntartását fegyveres szervezeteik, az állami apparátus segítségével oldják meg. Úgy is látszik, segítségük nélkül összeomlana minden szabadságuk, békességük, igazságosságuk amennyit kivívtak, és elvadult gonosztevõk markába kerülne mindenki. Tények bizonyítják ezeket, ahol meggyengült a hatalom, ott elszabadult a bûnözés, ahol erõs kézzel és vasszigorral vezettek országot, ott megindult a gazdasági felvirágzás, és békességben éltek egymással az emberek. Persze törvénytisztelõ hatalomról beszélünk, nem diktátorok és zsarnokok elnyomó és kizsákmányoló hatalmáról. Egy ILYEN világba jött el Jézus, aki a történelemben elõször az igazságban és békességben való életet FEGYVER ALKALMAZÁSA NÉLKÜL akarta megteremteni és megalapozni. Ennek ellenére mi mind máig csak a fegyveres megoldásokban bízunk, csak azokra tudunk támaszkodni.

Hatalom nélkül milyen társadalmi berendezkedést tudunk elképzelni? Lehet például Tanácsokat alapítani, és az odatartozást nem vezetõségi döntés határozná meg, hanem tesztfeladatok és próbákon való megfelelés. Egy idõ múltán ezek a próbák a tagok alkalmatlanná válásának a bizonyítékait is szolgáltathatnák, és Tanácshoz tartozásuk is megszûnhetne. A Tanács és a társadalom viszonyát szintén nem irányítási mechanizmusok, hanem önkéntes vállalások jellemezhetnék. A Tanács által meghatározott feladatok felkínálásra kerülhetnek a társadalom közös fórumain, amelyben részt vállalhatna bárki, ha egy alkalmassági vizsgán megfelelõnek bizonyul. Külön kérdés, hogy jutalmazni kell-e azokat akik elvégzik a feladatot, vagy elmarasztalni és büntetni azokat, akik vállalásaikat nem teljesítik.

A világban a legkomolyabban azokat az ügyeket vagy sértéseket kezelik, amelyek a pénzzel vannak összefüggésben. Kifizetések, befizetések rendje, adók, beárazások, ezen keresztül az összes törvényes és törvénytelen pénzkeresõ foglalkozást a legfontosabb kérdésként kezelik. Ha valaki anyagi kárt okoz, vagy a termelésben fennakadást, korlátozást hoz létre, szigorú intézkedéseket hoznak létre ellene.

Ha a REND teremtése inkább kárt okoz a társadalom életében, akkor a felforgatók tevékenysége többnyire hasznot jelent. Ilyenkor a rend hívei részérõl a "felforgatás" támadása nagyon ellenségesre képes változni, mert tevékenységüket látszólag eszmeileg is támogatni tudják. Ilyenkor nagyon hangsúlyossá válik a Rend erkölcsisége és az Anarchia egyenlõsége a bûnnel, továbbá nem igazságukkal, hanem hitükben fogják meg az embereket.

Levelezési cím: [email protected]