A
görögök
történetével először érkezünk a
világtörténet folyamán európai talajra. Európát a természet dúsan tagozta a
tengerpartokon s éghajlati viszonyait is úgy alkotta meg, hogy ez a földrész
különösen alkalmas az emberi művelődés kifejlődésére. Leginkább megvannak ezek az előnyei a
Földközi-tenger mellékének. Három
félsziget nyúlik itt be a szárazföldről a tengerbe. Ezek közül a legkeletibb, a Balkán-félsziget
a leginkább tagozott. Csupa öböl s még
körül van véve apró szigetekkel is, amelyek szinte áthidalják az Égei-tengert s
összekötik a görög félszigetet és Kis-Ázsiát.
Igy a természettől a Balkán-félsziget van mintegy kiszemelve arra, hogy
összekapcsolja Ázsiát Európával. Lakóhelyük
földrajzi természete volt elsősorban az, ami a kiváló képességekkel megáldott
kis görög népnek nagy világtörténeti szerepet jelöl ki. A görög az a nép, amelynek legtöbbet
köszönhet a világ minden nép között. Ő
áltanuk terjedt át Európára csaknem az egész kultúra. S amit teremtettek, az oly tartósan hatott,
hogy még ma is a görög szellem az alapja minden tudományunknak és
művészetünknek. Persze azt nem
állíthatjuk, hogy a görögök teremtették meg az európai kultúrát. Csak annyi bizonyos, hogy ők voltak annak
első letéteményesei, első formálói.
Óriási képességük volt arra, hogy amit a Kelettől tanultak, azt
feldolgozzák és szellemileg újjáteremtsék.
Országuk természeti körülményei is olyanok voltak, hogy állandóan
ráutalták őket a testi és szellemi tevékenységre.
A régi
Görögország a Balkán-félszigetnek az a része volt, amely a kerauni és kambuni
hegylánctól délre terült el. Nyugaton a
Jón-tenger, délen a Földközi-tenger, keleten az Égei-tenger övezte. Partmelléke bámulatosan tagozott volt. Nyugaton az Ambrákiai és a Korinthoszi-öböl,
keleten a Pagazai, Málizi és Száronikosz-öböl három részre osztja be
Görögországot: Észak, Közép és Dél-Görögországra. A utóbbi három további öböl még négy kisebb
félszigetre szakítja. A szárazföldnek és
a tengernek ez a benső kapcsolódása rendkívül jelentős volt az ország
kultúrális fejlődésének szempontjából.
Rendkívül hozzáférhetővé tette
az országot s előmozdította a hajózást
és
a kereskedelmi forgalmat. A
hegységek,
amelyek Görögországot behálózzák
s Európa egyik legkedvesebb országává
teszik,
mind a Pindosz-hegységből indulnak ki, amely az illir Alpesek
déli
folytatása. A Pindosz
ilyenformán
elválasztja először északon Illiriát
Makedóniától, azután délebbre
Epiruszt
Thesszáliától.
Görögország éghajlata nem olyan meleg, mint Itáliáé a megfelelő szélességi fok alatt, mert észak felé nyitott az ország. De a tengeri levegő, mely elárad az egész országon, általában enyhévé teszi az éghajlatot. A talaj elég termékeny, de a föld olyan, amelynek megmívelése meglehetősen fáradságot kíván. Ez a körülmény a görög népet állandóan rákényszerítette természeti adományainak fejlesztésére. A gabonatermés sohasem födözte az ország lakosságának szükségletét, azért a hiány megszerzése a kereskedelemre s ezzel a tengerre utalta a népet. Ez magyarázza a görögöknek azt a tulajdonságát, hogy állandóan keresték az újat. Az ország különös szaggatottsága és tagozottsága okozta a görög népnek azt a hajlandóságát is, hogy apró államocskákban, önálló városokban szervezkedjék, amelyek mindegyikének megvolt a maga különös sajátossága. Az ország beosztása egyébként a következő volt. Észak-Görögország két részre szakadt: Thesszáliára és Epiruszra. Közép-Görögországban volt: Akarnánia, Etólia, Lokrisz, Dorisz, Fokisz, Boiótia, Attika, mely utóbbinak fővárosa Athén s végül Megarisz. Attikától csak keskeny tengerszoros választja el Szalamisz szigetét. Dél-Görögország vagy Peloponnézosz államai a következők voltak: Korinthia, Szikionia, Argolisz, Lakonia (fővárosa Spárta), Messzénia, Árkádia, Élisz, és Akhaia. A Görögországot környező számos sziget közül a legnevezetesebbek: A jón szigetek közül a Jóni-tengerben: Korkira, Paxosz, Leukász, Ithaka, Kefallenia. Az égei szigetek közül: Szalamisz, Euboia, Lemnosz, Imbrosz, Szamothráke, Tházosz. Kis-Ázsia mellett: Tenedosz, Lezbosz, és Khiosz. Ezektől délre egy egész szigettenger, az “elszórt szigetek “, a Sporádok, melyek közt a legnagyobbak: Számosz, Ikária, Kosz, Rhodosz, Karpathosz. A Kikládok-nak nevezett másik szigetcsoportban: Délosz, mint középpont körül feküdtek: Androsz, Keosz, Tenosz, Párosz, Naxosz, Melosz, Thera. A 280 kilóméter hosszú Kréta a legnagyobb görög sziget a Földközi-tengerben. Főhegysége az Ida.