Mi történt 3850 millió év alatt?

A Föld és az Élet története dióhéjban.

Mielőtt végleg átadnánk a szót a történészeknek, akik végigvezetik az olvasót a világtörténelem zeg-zugos utain, álljunk meg egy pillanatra a határkőnél, ahova elérkeztünk.  Nagyon távolról, a szinte megszámlálhatatlan évmilliók mérhetetlen messzeségéből indultunk útnak, amikor ezt a kis könyvet a kezünkbe vettük, s a rövid órák alatt, amelyek olvasásával elteltek, sok-sok millió esztendőn rohantunk át.

            Az eseményeknek csak egy elenyészően kis hányadát tudták visszaadni az egymás sorjába fűzött fejezetek, mégis Föld és az Élet sok állomásán vezettek keresztül a Föld születésétől a történelmi emberig, hogy szinte nem is tudjuk végiggondolni a fejlődés, a haladás egymást követő nagyszerű eseményeit.  Aki hosszabb utazást csinál, rövid naplójegyzetekben örökíti meg megfigyeléseit, tapasztalatait, élményeit, hogy egy-egy följegyzéséből eszébe jusson részleteiben is minden, amit látott, hallott.  Próbáljuk mi is az emlékezet felélesztésének ezt a módszerét követni és foglaljuk rövid jegyzetekbe a hosszú utazás eseményeit, melyek kereken 3850 millió év alatt peregtek le.  A Föld egymást követő korszakainak legnevezetesebb eseményeit így foglalhatjuk össze:

I.  A Föld történetelőtti kora (Prearhaikum).  Tartalma kb.  3000 millió év.

1.         A Föld születésének korszaka: A Naprendszerünket alkotó ősi ködtömegből kialakul a Föld, mint a Nap bolygója.

2.         A lehűlés korszaka: A Föld ködtömegének hőmérséklete a világűrbe való nagy hőkisugárzás következtében több ezer fokkal csökken, s az izzó ködgolyó izzó-folyékony gömbbé sűrűsödik.

3.         Az első kéreg kialakulásának korszaka: Az egyre jobban hűlő Föld felszínén szilárd kéreg képződik, amelyeknek vastagságát a mélyből feltörő nagytömegű láva is növeli.

4.         A víz lecsapódásának korszaka: Az ősi légkörből lecsapódik a szilárd kéregre a víz és elönti a Föld egész területét.  Ezzel kialakul a Föld izzó magját, a tűzkört (piroszférát) körülvevő három burok: a szilárd kéreg vagy kőkör (litoszféra), a szilárd kéreg fölött elterülő vízkör (hidroszféra) és a Földgömböt körülvevő légkör (atmoszféra).

5.         Az ős szárazföld és őstenger korszaka: kialakulnak az első szárazföldek és az első tengerek; ezzel adva van a Föld felszínének ősi formája, amely a későbbi korszakokban folytonos változásokon megy keresztül.

II.  A Föld őskora (Arhaikum).  Tartama kb.  500 millió év.

6.         Az ősgnájsz korszaka: A gnájsz nevű kristályos kőzet nagy tömegekben halmozódik föl a Föld szilárd kérgein.  A szárazföld puszta és kietlen, az életnek semmi nyoma rajta.

7.         Az őspalák korszaka: Apró kristályszemcsékből álló palás kőzetek keletkeznek, olyan óriási tömegben, hogy helyenkint 30.000 méternél is vastagabb rétegsorozatban halmozódnak föl.

8.         Kambrium előtti korszak: Megindul a Földön az élet.  A tengerekben az ősi protoplazma csöppekből kialakulnak az ostoros véglények, majd a legősibb növények és állatok, amelyeknek a nyomát azonban nem őrizték meg az őskori kőzetek.  Az állat- és növényvilág továbbhaladt a fejlődés útján, úgyhogy e korszak végén, az ókor határán, - mint a megkövesedett nyomok mutatják, - férgek, korallok, szivacsok, lábasfejűek (tintahalak) és moszatok élnek a tengerekben.  A szárazföldön hatalmas hegységek gyűrődnek fel és a nagy vulkáni kitörések is tekintélyes hegységeket hoznak létre.  Élet azonban még most sincs a szárazföldön.

III.  A Föld ókora (Paleozoikum).  Tartalma kb.  300 millió év.

9.         Kambri-korszak: A gerinctelen állatok valamennyi törzse képviselve van már a tengerben kezdetleges, egyszerű állatfajokkal.  A növényvilágot villaalakú elágazó moszatok képviselik.  Az élet már eljut a partvidékekig, de igazi szárazföldi növények és állatok még nem élnek.

10.       Szilur-korszak: A tengerekben a lábasfejűek, a pörgekarúak és a háromkaréjú rákok uralkodnak.  Az ízeltlábú állatok, a kopoltyúval lélegző rákok kivételével, a szárazföldön való lélegzésre alakulnak át.  Az ősi lándzsahallal megindul a gerinces fejlődése és még ebben a korszakban elérkezik az őscápáig.  A növényvilág a tömlősmoszatok kifejlődésével előkészült a szárazföld meghódítására.

11.       Devon-korszak: Észak-Európában és Észak-Amerikában nagy sivatagok terpeszkednek a szárazföldön és felhalmozódik a szép vörös homokkő.  Az ősi gerinces állatok kettőslélegzésű gőtehalak útján meghódítják a szárazföldet.  Fellépnek az első páfránynövények, mint a növényvilág első igazi szárazföldi tagjai.  A tengerparton az őspáfrányok mellett egyéb magasabb rendű spórás növények, őssúrlók és őskorpafüvek is megtelepednek.  A nyálkagombák és egysejtű moszatok társulásából keletkezett zuzmók eljutnak a szárazföld belsejébe és ott is megindítják a növényi életet.

12.       Kőszén-korszak (karbon-koszak): Nagyarányú hegyfejlődés történik a szárazföldön.  A tengerpartokon nagykiterjedésű erdőségek keletkeznek az óriási fákká növekedett surló-félékből és korpafűfélékből.  A páfrányok sorában megjelennek az első magvas növények.  A tengerparti tőzeg-mocsarakban megindul a kőszén képződése.  A szárazföldön megjelennek az első kétéltű állatok, a páncélosfejű gőték és szalamandrák.  Kifejlődnek a repülő rovarok legősibb fajtái (ős szitakötők), a levegő első hódítói.

13.       Perm-korszak: A déli szárazföld eljegesedik; nagy jégárak nyomulnak a Gondvana-föld területére.  Az eljegesedett szárazföldön a növényvilágot főként a nyelv alakú leveleket fejlesztő glosszopterisz-páfrány képviseli.  A kétéltű és csúszó-mászó állatok jellegeit egyesítő keverék állatfajok uralkodnak a szárazföldön és nagy változatosságot érnek el.  Egy részük a csúszó-mászók, másrészük a madarak, ismét másrészük az emlősök felé fejlődik.  A rovarok világában megjelennek azok a rovarok, amelyek átalakulás közben bábállapoton is átmennek (a bogarak, lepkék, hártyásszárnyúak fejlődésének kezdete).  A tengerekben kevés a változás; a háromkaréjú rákok nemzetsége kihalóban van.  Az északi szárazföld melegebb éghajlata alatt az araukária-szerű tűlevelű fák és szágópálmák erdőségei kezdik háttérbe szorítani az ősi spórás növények közül a surlókat és korpafüveket, csupán a páfrányokat nem tudják még elnyomni.  A növények beporzásával a vízen kívül a szél is kezd szerepet játszani.  A növényvilág nagy területeket hódít meg a szárazföldön.

IV.  A Föld középkora (Mezozoikum).  Tartalma kb.  3 35 millió év.

14.       Triász-korszak: A szárazföldek térhódítása ebben a korszakban éri el a tetőfokát.  Hatalmas kontinensek keletkeznek az északi földgömbön.  A szűk térre szorított tengerekben a pörgekarúak nemzetségének uralma meggyengül; helyettük a csigák és kagylók nyomulnak mindinkább az előtérbe és megjelennek a következő korszak tengereiben uralomra jutó ammoniteszek előhírnökei is.  A szárazföldön perm-korszaki csúszó-mászóknak az emlősök felé hajló ágából kifejlődnek az első melegvérű állatok, s ezeknek egyik főága a legkezdetlegesebb emlősökhöz, az ősi erszényes-állatokhoz és csőrös emlősökhöz vezet.  A csúszó-mászók sorában megjelennek a jura-korszaki óriásgyíkok előhírnökei, nemkülönben a csőrös gyíkok, amelyekből később a madarak alakulnak ki.

15.       Jura-korszak: A tenger mind több területet hódít vissza a szárazföldtől, s végül az egész földkerekségen a tenger kerül túlsúlyba.  A nagy kiterjedésű óceánokban virágkorukat élik az ammoniteszek és a belemniteszek.  A csúszó-mászók uralma eléri a tetőfokát.  A tengerekben ragadozó tengeri sárkánygyíkok (ihtioszaurusz, plezioszaurusz) élik világukat; a szárazföldön a legmagasabb fejlettségüket érik el az óriásgyíkok, a levegőben pedig a repülő sárkánygyíkok az urak.  A triász-korszaki csúszó-mászók egyikéből (valószínűleg a csőrös gyíkok valamelyikéből) kifejlődik az első madár, az arheopterix.  A perm-korszaki emlősformájú csúszó-mászók teljesen eltűnnek.  A jura-korszak végén megjelennek a magasabb rendű virágos növények, a zárvatermők.

16.       Kréta-korszak: A virágos növények mindenfelé tért hódítanak.  Megjelennek az első lombos fák.  Kezdenek kialakulni a Földön az éghajlati övek és megindul az évszakok váltakozása.  Az ammoniteszek és középkori csúszó-mászók (tengeri gyíkok, óriásgyíkok, repülő sárkánygyíkok) kihalnak, helyettük az emlősök és az igazi madarak kerülnek uralomra.  A tengerekben helyenkint óriási tömegekben élnek a foraminiferák (krétaképződés) és a zátonyképző rudista-kagylók.

A Föld újkora (Kenozoikum).  Tartama 10 millió év.

17.       Harmadkor (tercier): A Föld szilárd kérgében nagyarányú megmozdulások történnek.  Felgyűrődnek a mai nagy lánchegységek és a vulkáni tevékenység eredményeként feltornyosulnak a mai vulkáni hegységek.  Kezdenek kialakulni a mai kontinensek és tengerek körvonalai.  A magasabb rendű virágos növények és lombos fák meghódítják az egész Földet.  Kifejlődnek az emlősállatok különböző rendjei és az emlősök fejlődése a félmajmokon át elérkezik a legmagasabb fokig, az emberszabású majmokig.  Feltűnnek az ősember első kétséges nyomai és az emberi kultúra legkezdetlegesebb alkotásai: tűzkőből durva megmunkálással (pattintgatással) készített eszközök (hajnalkövek).

18.       Jégkorszak (dilivium): A nagyarányú csapadékképződés korszaka.  A Föld északi felén beáll az eljegesedés, nagy jég- és hómezők, hatalmas jégárak keletkeznek.  Az eljegesedés időnkint enyhébb időszakok (interglaciális időszakok) váltják fel a jégárak visszavonulásával.  Ekkor történik a mezőgazdasági szempontból olyannyira fontos lösz nagy tömegekben való lerakódása.  A jégkorszak elején feltűnnek az ember biztos nyomai Európában (heidelbergi ember), később megjelenik az igazi ősember (Homo primigenius), amelyet Európában a Neander-völgyi emberfajta képvisel.  A jégkorszak második felében a Neander-völgyi embert háttérbe szorítják Európában a mai emberfaj (Homo sapiens) első képviselői (aurignaci és cro magnoni fajta).  A jégkorszaki ember főként barlangokban lakik, vadászattal és halászattal foglalkozik és tápláló növényi részeket (gyümölcs, olajos magvak, húsos gyökerek) gyűjtöget.  Értelem és mesterségbeli készsége egyre jobban fejlődik, de azért még nem tudja magát függetleníteni a természettől.  Ebben a korszakban történnek a kultúra alapvető eseményei: kifejlődik az emberi beszéd, feltalálják a tüzet; a kőből pattintgatással készített eszközök a gyakorlati célnak megfelelően különböző alakot öltenek és szebbek, formásabbak lesznek; lobban a művészet első szikrája (barlangi festmények, szobrocskák, faragások az eszközökön); megtörténik az első társadalmi szervezkedés (barlanglakó törzsek); megkezdődik kezdetleges formában a hitélet.  A jégkorszaki kultúra a legmagasabb fokát a jégkorszak végén a rénszarvas-vadász éri el.

19.       Földtörténeti jelenkor (alluvium): A jégkorszak elmúlik, a jégárak véglegesen visszavonulnak a mintegy félmillió évig birtokolt területekről.  A jelenkor elején a csontból, a fából készült eszközök mellett még kőeszközöket használ az ősember, de a követ csiszolással finomabban munkálja meg; az eszközök formái tökéletesednek.  A mesterségbeli készség növekszik; megkezdődik a szövés-fonás és a fazekas mesterség.  A vadállatok megszelídítésével az ember megkezdi az állattenyésztést, a növények felfedezésével és termesztésével pedig a földmívelést.  A zsákmányolást a termelés és ennek megfelelően a kóbor életmódot a letelepedés váltja fel.  A kultúra a tavak mellett virágzik, ahol cölöpépítményekben élnek az emberek.  A jelenkor második felében az ember feltalálja a fémek érceikből való előállítását és a fémek feldolgozását.  A kőeszközök lassan háttérbe szorulnak, és ezzel befejeződik az ember őstörténetének kőkorszaka.  A kőeszközöket előbb rézeszközök (rézkorszak), majd bronzeszközök (bronzkorszak) váltják fel, végül a vas jön használatba, és ezzel megkezdődik a vaskorszak.  A kultúra a fémek használatával még inkább előrehalad.  Megkezdődik a nagyipar és a kereskedelem; a társadalmi élet az államalakítás fokáig fejlődik; feltalálják az írást és kezdik feljegyezni a szóhagyományokat, valamint az eseményeket.  Ezzel befejeződik az emberiség történelemelőtti kora és megkezdődik az úgynevezett világtörténelem.

20.       A Föld mai kora: Jellemző a mai korra, hogy a Föld felszínének átalakításában a természeti erők mellett már nagy szerepe van az embernek is.  Az ember elrabolja a természettől a tavakat, lecsapolja a mocsarakat, mesterségesen öntözi a pusztaságokat, csakhogy minél több termőföldje legyen, és hogy városokat építhessen, közlekedési utakat készíthessen.  Föltúrja a Föld belsejét, hogy minél több hasznosítható ásványi kincset hozhasson a felszínre.  Saját céljainak a szolgálatába állítja a természeti erőket, a víz, a szél erejét.  Technikai találmányaival meghódítja a szárazföldet, vizet és a levegőt.  A mezőgazdaság, állattenyésztés, erdőgazdaság modern módszereivel irányítja az állat- és növényvilág fejlődését.  A szellemi élet minden terén nagyszerű eredményeket ér el.