---

 
ÚTMUTATÓ ÉS ELŐSZÓ
AZ ENCYCLOPEDIA GALACTICA VILÁGÁHOZ
A táguló univerzumok korát éljük. Miközben Világegyetemünk határa az Ősrobbanás energiájától hajtva minden irányban az örökkévalóság felé rohan, Teret és Időt hozva létre, parányi Földünkön számos elképzelt univerzummal ugyanez történik. A kezdetben csupán egy-egy történetben megfogant világ az írói képzelet, az olvasói lelkesedés és a szerkesztői nyomás hatására újabb és újabb regényeket hív életre, melyek által sokkal árnyaltabbá, összetettebbé és kifinomultabbá- egyszóval élőbbé- válik.
Nem kerülhette el ezt a sorsot Frank Herbert Dűnéje, Anne Rice Vámpírkrónikái, vagy Isaac Asimov Alapítványa sem- hogy csak hármat említsünk a rengetegből.
Ezen univerzumok tágulása a legritkább esetben egyirányú. Ilyenkor az egymás után megjelenő kötetek időben előrehaladó eseménysort írnak le, mint Herbert Dűne-ciklusa. A kitalált világok többsége viszont mozaikszerűen épül fel; egy-egy újabb „folytatás" a már ismert események előtt vagy akár azokkal egy időben más helyen megesett dolgokról szól, mint például Greg Bear Eonja (Eon), Örökkévalósága (Eternity) és Öröksége (Legacy).
Asimov jövő-víziója talán még e több irányban egyszerre táguló fiktív világegyetemek között is egyedülálló. Részben, mert immár több mint fél évszázada folyamatosan bővül, részben, mert eredetileg három, egymástól teljesen független elképzelt világként indult, melyeknek fúziója csak negyven esztendő után következett be, és végül azért is, mert alkotója halála után előbb egy, most pedig további három másik világteremtő mester keze nyomán horizontja ismét a messzeség felé tolódik.
Nézzük hát, miképpen született meg az a regényfolyam, mely húszezer évet ölel fel az emberiség történetéből!
1939-ben a fiatal Isaac Asimov megírta első robot-novelláját, a Robbie-t (Robbie). A következő két évben ezt további két írás, a Logika (Reason), majd a Te hazug! (Liar!) követte. És miközben újabb és újabb történetek születtek tollából- s ezek kapcsán kezdett kirajzolódni egy világ a maga pozitronagyú robotjaival Asimov belevetette magát egy másik univerzum megteremtésébe is. 1941 és 1950 között hívta életre Alapítványait, melyeknek történetét kilenc novellában mesélte el. Ezeket az eredetileg folytatásokban megjelenő írásokat később a Gnome Press kiadó a klasszikus Alapítvány-trilógia három kötetében foglalta egybe: Alapítvány (Foundation), Alapítvány és Birodalom (Foundation and Empire) és Második Alapítvány (Second Foundation). Az 1950-es év szemtanúja lehetett az Én, a robot (I, Robot) című novellagyűjtemény kiadásának is, mely kilenc történetet tartalmazott.
Alighogy elhagyta Alapítvány-univerzumát, az író nekikezdett egy harmadik fiktív világ, a Galaktikus Birodalom megrajzolásának is. Ennek jegyében írta meg 1950-ben a Kavics az égben (Pebble in the Sky), majd a következő két év során A csillagok, akár a por (The Stars Like Dust) és Az űr áramlatai (The Currents of Space) című műveit.
1953-at írtunk, amikor Asimov visszatért robotjaihoz; immár nem novellát, hanem robotregényt alkotott, mely az Acélbarlangok (The Caves of Steel) címet kapta. Két évre rá azután megszületett a folytatás, A mezítelen nap (The Naked Sun), és a szerző úgy tervezte, lesz egy harmadik rész is, hogy Robot-világát ugyanúgy trilógiába foglalhassa, mint az Alapítvány- és a Birodalom-univerzumokat. 1958-ban hozzá is kezdett a befejező kötethez, melynek A végtelen korlátai (The Bounds of Infinity) címet szánta. A történet azonban sehogy sem akart sikerülni, és Asimov négy fejezet után feladta. Hagyta hát a robotokat, a Birodalmat és az Alapítványokat, és egészen más témákról írt.
1966 során az Alapítvány-trilógia elnyerte a legjobb science fiction sorozatért járó Hugo-díjat. Hét évvel később jó barátja, Lester del Rey nyaggatására Asimov asztalhoz ült, hogy újabb Alapítvány-történetet írjon Villámhárító (Lightning Rod) címmel. Tizennégy oldal papírra vetése után azonban az egészet íróasztala fiókjába süllyesztette. További nyolc év elteltével a lelkes olvasók és a könyörtelen kiadó immár életveszélyessé váló nyomására mégis elővette a Villámhárítót, és folytatta, ahol előzőleg abbahagyta. A születő Alapítvány-regény nevét az Alapítványok kutyaszorítóban-ra (Foundations at Bay) változtatta, majd a könyv végül 1982-ben Az Alapítvány pereme (Foundation's Edge) címen látott napvilágot. És egy nagyon furcsa dolog történt: az Alapítvány-univerzumban robotok jelentek meg! No, nem mint tényleges szereplők. Még nem. Még csak mint legenda, mint az idő homályába vesző lények, akik az emberiség korai történelmének formálásában játszottak szerepet.
Asimov gondolt egyet, és összekapcsolta az eredetileg különálló három világot: a Robot-, a Birodalom- és az Alapítvány-univerzumot. És ami ezek után következett, az nem más, mint egy parádés, mesteri saga-teremtés. 1982-ben kiadták a Robottörténeteket (The Complete Robot), mely az Én, a robot epizódjain kívül tartalmazta az azóta írt összes többi ilyen témájú novellát is. Egy évvel később megszületett végre a harmadik robotregény; ez azonban A végtelen korlátai helyett A Hajnal bolygó robotjai (The Robots of Dawn) címet viseli, és semmi köze az 1958-as kudarcba fulladt kísérlethez. Sőt nem egyszerűen egy robot-trilógia befejező kötete, hanem újabb kapocs az univerzumok egyesítésében: a robotika korszakában felmerül az Alapítvány-kötetekben (történeti időrendben sokkal későbben) kikristályosodó pszichohistória gondolata.
Az 1985-ös esztendő során az olvasó kezébe került egy negyedik robotregény, a Robotok és Birodalom (Robots and Empire), majd egy évre rá az Alapítvány és Föld (Foundation and Earth), és az egységesülő univerzum egyre határozottabb formát öltött. A mester ezek után az Alapítvány-könyvek Alapítványainak születésére irányította figyelmét, és elmesélte a legendás alapító, Hari Seldon pályájának indulását egy újabb műben. Ez a kötet magyarul sajnálatos módon Az Alapítvány előtt címet kapta, mely nem adja híven vissza az angol eredeti jelentését (Prelude to Foundation; azt jelenti: Előjáték az Alapítványhoz), és ezért könnyen összetéveszthető egy későbbi könyvvel, melyről még lesz szó. Az Alapítvány előtt (Prelude to Foundation) egyébként 1988-ban jutott el a könyvesboltokba.
A következő évben ünnepelte Asimov írói karrierjének ötvenéves jubileumát. Vele tartottak írótársai is: a mester tiszteletére Martin H. Greenberg szerkesztésében megjelent egy könyv, Az Alapítvány barátai (Foundation's Friends), mely számos, az asimovi világokban játszódó novellát tartalmazott. Ezen történetek közül néhány beilleszthető a Robot-Birodalom-Alapítvány-sagába; később teszek említést róluk.
1991. Az idős mester végre elérkezettnek látta az időt arra, hogy Hari Seldon, az Alapítványok regénybeli létrehozójának alkotó életszakaszát elénk tárja. Nekikezdett hát élete utolsó kötetének, mely időben ama magyarul hibásan elnevezett Az Alapítvány előtt (Prelude to Foundation) után játszódik. Angol címe: Forward the Foundation. A magyar kiadás borítóján jobb híján az Előjáték az Alapítványhoz (Cédrus Kiadó, 1993) felirat szerepel, pedig hát ez az angol cím jelenti azt, hogy „Az Alapítvány előtt". Gyakorlatilag tehát az történt, hogy a két utolsó Asimov-regény angol elnevezésének magyar megfelelőjét felcserélték. Mindenesetre az egyértelműség érdekében a továbbiakban is a magyar (hibás) címet fogom használni, de mellette mindig ott lesz az angol eredeti.
Asimov mester sokáig várt Hari Seldon alakjának megfestésével. Hogy miért, arról minden beszámolónál hívebben szólnak saját szavai: „Nem írhattam volna meg ezt a könyvet negyven- vagy harminc, húsz, vagy akár tíz- évvel ezelőtt. Azért van ez, mert az évek során apránként jutottam el az Alapítvány forrásához: Hari Seldonhoz. Ma már rendelkezem az idő ajándékával: a Tapasztalattal (vannak, akik bölcsességnek neveznék, de én elzárkózom az ilyen leplezetlen önmagasztalástól). Csak most vagyok képes az olvasóimnak lefesteni Hari Seldont élete legkritikusabb, alkotó éveiben... Tudjátok, az idő folyamán Hari Seldon az én saját alteregómmá nőtte ki magát... Korábbi könyveimben Hari Seldon csupán egy legenda volt- az Előjáték-kal (Forward the Foundation) viszont életre keltettem." (Isaac Asimov, 1991. június).
Elkészült tehát a végső kötet, mellyel Asimov feltette írói pályafutására a koronát. Immár felépült az a jövő-vízió, mely a három világegyetem egyesítése révén egy döbbenetes ívű tanmesévé nőtte ki magát, és melyet a Robot-Birodalom-Alapítvány Univerzum helyett talán bölcsebb az Encyclopedia Galactica-saga névvel illetni. Utolsó regényében Asimov egy elegáns oldalvágással egy korábbi könyvét, a Nemesist (Nemesis, 1989) is sagája részévé teszi, ámbár inkább csak egy korai legendaként, és nem tényleg megtörtént eseményként említve a benne leírtakat.
Az Előjáték az Alapítványhoz (Forward the Foundation) a klasszikus Alapítvány-trilógia köteteinek felépítését követi: négy, egyenként más időpontban játszódó történetből, novellából áll, melyek önmagukban is kerek egészek. A könyv végére Asimov írt még egy epilógust is, mely Seldon életútjának összegzését és halálát meséli el. Ahogyan végigtekint alteregója életén, az olvasónak az az érzése támad, hogy szinte saját írói pályáját gondolja végig, és Seldon halálával sajátját vetíti előre. És a főhős utolsó, szinte kétségbeesett gondolata mintha csak Asimov afelett érzett szomorúságát sugalmazná, hogy mennyi mindenről írhatna még Encyclopedia Galacticájában, de ez már nem adatik meg neki. Isaac Asimov 1992. április 6-án az örökkévalóságba távozott közülünk.
Asimov halála után az Encyclopedia Galactica univerzum újból tágulni kezdett. A mester és egy fiatal író, Roger MacBride Allen még korábban összeesküvést szőttek Asimov saját világának törvényei, a pozitronrobotokat vezérlő Robotika Három Törvénye ellen, és megtámadták annak gyenge pontjait. Ezen támadás eredményeképpen született meg Asimov jóváhagyásával MacBride Allen tollából 1993-ban a Caliban, mely magyarul Kalibán címmel jelent meg. A Kalibánt a következő két évben az Inferno (Inferno), majd az Utópia (Utopia) című regények követték; magyarul nem jelentek meg, de van remény arra, hogy MacBride Allen ügynöksége esetleg hajlandó lesz magyar kiadóval tárgyalni ez ügyben.
És végül eljutottunk ahhoz a regényhez, melyet az Olvasó a kezében tart. Az Encyclopedia Galactica univerzum újabb bővülésének lehetünk szemtanúi. E könyvet további kettő fogja követni Greg Bear és David Brin munkájának eredményeképpen. Ezen újabb kötetek keletkezésének története az Utószóban olvasható. Nekem csupán annyi a dolgom, hogy néhány szót szóljak a teljes sagához való illeszkedésükről. Mindhárom kötet az Alapítványok és Hari Seldon történetét gazdagítja újabb részletekkel. Mivel a korábbi regények illetve novellák eseményei között évek-évtizedek telnek el, melyekről nem tudunk semmit, újabb történetek beillesztésére bőven akad hely. Célszerű tehát a belső történeti időrend alapján (nem megjelenésük dátuma szerint!) végignézni a címeket, és az így felállított listán azt is láthatjuk, ez az új könyv, és a majdan kiadásra kerülő két további, hol kapcsolódik be az események sorába. A most következő felsorolás egyben javaslat arra is, hogy milyen sorrendben érdemes végigolvasni az Encyclopedia Galactica-saga novelláit és regényeit.

• Robottörténetek (The Complete Robot; novelláskötet)
• Földanya (Mother Earth; novella; a The Early Asimov c. novelláskötetben) (Hamarosan megjelenik a Szukits Könyvkiadónál.)
• Acélbarlangok (The Caves of Steel; regény; magyarul megjelent Gyilkosság az Űrvárosban címmel is)
• A mezítelen nap (The Naked Sun; regény)
• Tükörkép (Mirror Image; novella; a Robottörténetek c. kötetben)
• A Hajnal bolygó robotjai (The Robots of Dawn; regény)
• Robotok és Birodalom (Robots and Empire; regény)
• Kalibán (Caliban; ROGER MACBRIDE ALLEN regénye)
• Inferno (Inferno; ROGER MACBRIDE ALLEN regénye)
• Utópia (Utopia; ROGER MACBRIDE ALLEN regénye)
• A csillagok, akár a por (The Stars Like Dust; regény)
• Az űr áramlatai (The Currents of Space; regény)
• Kavics az égben (Pebble in the Sky; regény)
• Az Alapítvány előtt (Prelude to Foundation; regény)
• Eto Demerzel (Eto Demerzel; novella; az Előjáték az Alapítványhoz [Forward the Foundation] c. kötet első része)
• Az Alapítvány félelme (Foundation's Fear; GREGORY BENFORD regénye)
• Cleon (Cleon I; novella; az Előjáték az Alapítványhoz [Forward the Foundation] c. kötet második része)
• Dors Venabili (Dors Venabili; novella; az Előjáték az Alapítványhoz [Forward the Foundation] c. kötet harmadik része)
• Wanda Seldon (Wanda Seldon; novella; az Előjáték az Alapítványhoz [Forward the Foundation] c. kötet negyedik része)
• Alapítvány és káosz (Foundation and Chaos; GREG BEAR készülő regénye)
• A pszichohistorikusok (The Psychohistorians; novella; az Alapítvány [Foundation] c. kötet első része)
• Harmadik Alapítvány (Third Foundation; DAVID BRIN készülő regénye)
• Az eredetkutató (The Originist; ORSON SCOTT CARD novellája; Az Alapítvány barátai [Foundation's Friends] c. kötetben)
• Az enciklopédisták (The Encyclopedists; novella; az Alapítvány [Foundation] c. kötet második része)
• A polgármesterek (The Mayors; novella; az Alapítvány [Foundation] c. kötet harmadik része)
• A kereskedők (The Traders; novella; az Alapítvány [Foundation] c. kötet negyedik része)
• A kalmárfejedelmek (The Merchant Princes; novella; az Alapítvány [Foundation] c. kötet ötödik része)
• A generális (The General; novella; az Alapítvány és Birodalom [Foundation and Empire] c. kötet első része)
• Trantor pusztulása (Trantor Falls; HARRY TURTLEDOVE novellája; Az Alapítvány barátai [Foundation's Friends] c. kötetben)
• Az Öszvér (The Mule; novella; az Alapítvány és Birodalom [Foundation and Empire] c. kötet második része)
• Az Öszvér keresi a Második Alapítványt (Search by the Mule; novella; a Második Alapítvány [Second Foundation] c. kötet első része)
• Az Alapítvány keresi a Második Alapítványt (Search by the Foundation; novella; a Második Alapítvány [Second Foundation] c. kötet második része)
• Az Alapítvány pereme (Foundation's Edge; regény)
• Alapítvány és Föld (Foundation and Earth; regény)

 
Végezetül néhány adalék az egyes novellák és regények közötti összefüggés jobb megértése érdekében. Azok számára, akik az asimovi univerzum megismerését a jelen köteten keresztül kezdik meg, elengedhetetlenül fontos a pszichohistória mibenlétének tisztázása. A pszichohistória az a tudomány, melynek kifejlesztésén és gyakorlati alkalmazásán a matematikus Hari Seldon Az Alapítvány előtt (Prelude to Foundation) eseményei óta dolgozik; e tudomány születése az egyik jelentős motívuma Az Alapítvány félelmének is. Nem más ez, mint a pszichológiának, a matematikának és a történelemnek egy olyan sajátos elegye, mely matematikai egyenletekkel, grafikonokkal és statisztikai számításokkal kellően nagy lélekszámú embercsoportok külső és belső hatásokra adott reakcióit képes nagy biztonsággal megjósolni. Ez a tudomány húzódik meg gyakorlatilag az összes Alapítvány-történet hátterében.
A pszichohistóriát a regényfolyam egy jóval korábbi könyvének, A Hajnal bolygórobotjainak végén egy másik fordító sajnálatos módon pszichotörténelemnek nevezte el, mely megzavarhatja az Olvasót. És ennek kapcsán szeretnék néhány további következetlenségre, illetve hibára rámutatni, melyeknek helyreigazítása fontos lehet azok számára, akik egyben akarják elolvasni és átélni a teljes sagát. Számos fordító dolgozott azon, hogy a művek magyarul is napvilágot lássanak, és nem, vagy nem elég figyelmesen olvasták el egymás munkáját. Így e fordításbeli eltérések óhatatlanul bekövetkeztek. Nem kívánok voksolni egyik változat mellett sem, mindössze néhány fontos angol megnevezés többféle magyar megfelelőjét szeretném felsorolni.
A világűrbe kirajzó első földi emberhullám tagjai Asimovtól a Spacer nevet kapták. Ennek a magyar fordításokban az űrlakó (Acélbarlangok), űrász (A mezítelen nap), űrjáró (Robotok és Birodalom) és Térutas (Alapítvány és Föld) egyaránt megfelel; mindegyik magyar név ugyanazt a népcsoportot jelenti tehát. Az emberek vallatásának egyik eszközét az író a psychic probe névvel illette, melynek jelentése pszichoszonda; olvashatunk azonban egyes magyar kötetekben pszichopróbáról, pszichikus próbáról, sőt Lelki Próbáról is. A Kalibánban szereplő Baleyworld bolygó ugyanaz, mint a Robotok és Birodalom regény Baleyföldje, illetve az Alapítvány és Föld könyv Baley világa. Az Asimov által Prime Radiant-nek nevezett eszköz az Előjáték az Alapítványhoz-ban (Forward the Foundation) az Elsődleges Radiáns, a Második Alapítvány és Az Alapítvány pereme kötetekben pedig az Ősradiáns magyar nevet kapta. A Kalibán következetesen mindenütt hibásan gravitronagyat említ, mely az angol eredetiben gravitonic brain, azaz gravitonagy. A Kalibán előszavában található kormegjelölés pedig egyszerűen nem lehet Seldoni Éra; az S. E. nem más, mint Settler Éra, azaz Telepes Kor, hiszen a Baleyworld bolygó csak akkor viselte a Baleyworld nevet, később a neve Comporellonra változott, még jóval Seldon születése előtt.
 Remélem, a fordításokkal kapcsolatos megjegyzéseimet senki nem tekinti kritikának; végül is az a szándék vezérelt, hogy mindenki jobban érthesse Asimov mondanivalóját.
 Most pedig, Kedves Olvasó, annyi maradt hátra, hogy kellemes olvasást kívánjak.
 
Szeged, 1997. augusztus 4.
 
Dr. Torkos Attila
 

---

RANDEVÚ
R. Daneel Olivaw nem hasonlított Eto Demerzelre. Ebből a szerepből már régen kilépett.
Dors Vanabili nyugtalanítónak találta a dolgot, de számított erre. Tudta, az évezredek során Olivaw-Demerzel már számtalan álcaként használt bőrt és alakot félrehajított.
Dors szemügyre vette Olivaw-Demerzelt. A Streeling Egyetemtől két szektornyira, egy elhanyagolt, szűk helyiségben voltak. Kerülő úton érkezett erre a körültekintő és bonyolult biztonsági intézkedésekkel védett helyre. A robotok törvényen kívülinek számítottak, évezredek óta éltek a tabu mély árnyékában. Dors számára Olivaw volt a parancsnok és a mentor egy személyben, ennek ellenére ritkán látta.
Dors humaniform robot volt, mégis félelemmel keveredő tisztelet bizsergette, amikor a vele szemközt ülő, részben fémes testre nézett. Olivaw-Demerzel kis híján húszezer esztendeje létezett. Ha úgy akarta, embernek látszott, de valójában nem akart ember lenni. Már régen több volt, mint ember.
Dors jó darabig boldog pszeudo-emberként élt. Még most is végigfutott a hátán a hideg, amikor eszébe jutott, valójában kicsoda és micsoda.
- Mostanában egyre nagyobb az érdeklődés Hari iránt.
- Valóban. Te pedig tartasz a lelepleződéstől.
- A legújabb biztonsági berendezések nagyon érzékenyek.
A férfikülsejű bólintott.
- Helyénvaló, hogy aggódsz.
- Több segítségre van szükségem Hari védelméhez.
- Ha a közvetlen környezetében elhelyeznénk még valakit, aki közülünk való, megkétszereznénk a lelepleződés veszélyét.
- Tudom, tudom, de...
Olivaw előrenyúlt és megérintette Dors kezét. Dors pislogva visszafojtotta a kétségbeesés könnyeit, és figyelmesen mentora arcára nézett. Olivaw már régen tökélyre fejlesztette az olyan apróságokat- például az ádámcsutkája mozgását -, amelyek még emberszerűbbé tették a megjelenését. Most azonban nem kellett ügyelnie ezekre; eleresztette magát, nem végezte el a szükséges számításokat, nem pazarolt kapacitást az ilyen felesleges gesztusokra. Élvezte a helyzet adta szabadságot.
- Szüntelenül aggódom- vallotta be Dors.
- Így van rendjén. Harit valóban sok veszély fenyegeti. Mellesleg belédtervezték az aggódást.
- Igen, ismerem a specifikációmat, de... Itt van például a te utolsó húzásod: belekeverted Harit a legmagasabb szintű birodalmi politikába. Ez különösen megnehezíti a dolgom.
- Szükséges lépés volt.
- Lehet, hogy ezzel elvontad a munkájától, a pszichohistóriától.
Olivaw lassan ingatta a fejét.
- Kétlem. Ő egy egészen különleges embertípushoz tartozik. Küldetése van. Egyszer megjegyezte, hogy a tehetséges emberek azt teszik, amit meg tudnak tenni, a zsenik pedig azt, amit meg kell tenniük... Akkor még pusztán tehetségesnek tartotta magát.
Dors bánatosan elmosolyodott.
- Hari lángész.
- Kivételes személy. Ez is jellemző az emberekre: némelyikük jócskán eltér az átlagtól. Másságukat az evolúciónak köszönhetik, de a jelek szerint erre még nem jöttek rá.
- És mi?
- Az evolúció nincs hatással az olyanokra, akik örökké élnek. A hozzánk hasonlók képesek elvégezni önmaguk fejlesztését, és időnként meg is teszik.
- Az evolúció... Megváltoztatta az embereket, de gyilkos hajlamaikat nem tüntette el.
- Mi kevesen vagyunk, ők sokan. Ez az egyik oka, hogy hiába próbáljuk megismerni a bensőjükben lapuló vadállati ösztönt. Bármit teszünk, kudarcot vallunk.
- Engem elsősorban Hari érdekel.
- És a Birodalom? Nálad az előkelő második helyre szorult?- Olivaw elmosolyodott. - Engem a Birodalom sorsa érdekel, de csak addig, amíg létével védelmezi az emberiséget.
- Mitől?
- Önmagától. Ne felejtsd el, Dors: ez a korszak a grafikon csúcspontja, a történelem legkritikusabb periódusa. Egyébként mi már régen megjósoltuk ennek bekövetkeztét.
- A legkritikusabb periódus... Mi a lényege? Van valamilyen elképzelésünk a krízis megoldására?
Daneel Olivaw arcán a beszélgetés során most először jelent meg valamilyen érzelem. Szomorúnak látszott.
- Mi nem tudunk mélyenszántó elméleteket kiötölni. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, sokkal jobban kellene értenünk az emberiséget.
- De tehetünk valamit, nem?
- Próbálkozunk, és formálgatjuk az emberiség legnagyobb alkotmányát, a Birodalmat.
- Nem tudom, én mit csinálhatnék...
- Semmit sem kell tenned. Most arra van szükségünk, hogy a lehető legjobban kiszélesítsük a látóterünket. Éppen ez teszi Harit fontossá.
Dors a homlokát ráncolta; valami bántotta, de képtelen lett volna megfogalmazni, micsoda.
- Tehát ahhoz, hogy megértsük az emberiséget, szükség van a pszichohistóriára?
- Pontosan. Eddigi tudásunk alapján ebben az egyben biztosak lehetünk. De csak ebben.
- Ha többet akarunk tudni, egyedül Harira számíthatunk?
- Gyakorlatilag igen.
 
MATEMATIKUS
MINISZTER
HARI SELDON- ... Amikor Seldon színre lépésének korát vizsgáljuk, sajnos a létező legrészletesebb- Gaal Dornick által írt- Seldon-életrajzra sem támaszkodhatunk. Dornick fiatalemberként, két évvel a matematikus halála előtt találkozott Seldonnal. Ebben az időszakban Seldonról már számtalan történet forgott közszájon, és kialakultak a személyét körülvevő legendák. A valós vagy koholt történetek jórészt azzal a homályos periódussal foglalkoztak, amikor Seldon a legmagasabb szinten részt vett a hanyatló Birodalom irányításában.
 A Seldon-kutatók számára mind a mai napig rejtély, miért éppen ő volt a galaktikus történelemben az egyetlen matematikus, aki politikai hatalomra tett szert. Seldon korábbi ténykedésében egyetlen jel sem mutat arra, hogy a történelmet elemző tudomány megalkotásán, a múlt kutatásán és a jövő előrejelzésén kívül ambíciói lettek volna bármi másra is. (Ahogy Seldon egyszer bevallotta Dornicknak: őt csupán „bizonyos jövővariációk valóra válásának" megakadályozása foglalkoztatta.)
 Minden bizonnyal Eto Demerzel vezérkari főnök, főminiszter rejtélyes eltűnése indított el bizonyos folyamatokat. Az a tény, hogy I. Cleon császár Demerzel eltűnte után azonnal Seldonhoz fordult, arra enged következtetni, hogy Demerzel választotta ki utódját. De miért éppen Seldont? Az események szereplőinek motivációját magyarázó történészek véleménye eltér. Az bizonyos, hogy a Birodalom ekkor már belépett a széthullás és a Seldon által „káoszvilágoknak" nevezett bolygókról érkező kihívások korszakába. Ha választ akarunk kapni arra, hogy a politika arénájában tapasztalatokkal nem rendelkező matematikus hogyan manőverezett nagyhatalmú ellenfeleivel szemben, további kutatásokra van szükség...
ENCYCLOPEDIA GALACTICA
Az összes itt szereplő idézetet az Encyclopedia Galactica 116. kiadásából vettük (megjelent az Encyclopedia Galactica Kiadó gondozásában, Terminus, A. K. 1020.), a kiadó hozzájárulásával.
 
1.
Éppen elég ellenséget szerzett ahhoz, hogy gúnynevet ragasszanak rá, de nem elég barátot ahhoz, hogy megtudja, minek nevezik. A tömegből mormogva kiszabaduló energiák igazolták a megállapítás helyességét. A szálláshelyéről az irodájába tartó Hari Seldon nyugtalanul vonult végig a Streeling Egyetem tágas terein.
- Nem szeretnek- jegyezte meg.
Dors Vanabili könnyedén lépést tartott a férfival.
- Nem érzek veszélyt- nézett végig a köröttük összegyűlt embereken.
- Ne aggódj, nem kell merénylettől tartanunk... Legalábbis egyelőre nem.
- Nincs valami jó kedved.
- Utálom ezeket a biztonsági rendszabályokat... De ki szeretné a helyemben?
A Birodalom Különleges Osztagának katonái legyező alakban helyezkedtek el
Hari és Dors körül. A századosuk „biztonsági éknek" nevezte az alakzatot. Néhányuk olyan villantónak nevezett szerkezetet tartott a kezében, aminek segítségével még egy nehéztüzérségi támadást is vissza lehetett verni. A többiek fegyvertelenül is éppen elég veszedelmesnek látszottak.
A vörös-kék egyenruhák folyamatosan mozgó határvonalat alkottak Hari körül, aki ebben az élő burokban lassan átvágott az egyetem főterén. Ahol a tömeg összesűrűsödött, a csillogó anyagból készült uniformisok utat törtek maguknak. Az erőszak látványa feszültté tette a matematikust. A különítményesek nem éppen a kedvességükről voltak híresek, pedig a hely a tudomány békés központja volt. Legalábbis valamikor annak számított.
Dors nyugtatón megérintette Hari kezét.
- A főminiszter nem sétálgathat kíséret nélkül, és...
- Nem vagyok főminiszter!
- A császár már közölte, téged szemelt ki erre a posztra, és az embereknek ennyi is elég.
- A Főtanács még nem hagyta jóvá a dolgot. Amíg ez nem történik meg...
- A barátaid bíznak benne, hogy sor kerül rá- mondta a nő mosolyogva.
- Ezek a barátaim volnának?- Hari kétkedőn a tömegre nézett.
- Mosolyognak.
Az emberek valóban jókedvűek voltak.
- Éljen a professzor-miniszter!- rikoltotta valaki. Néhányan hangosan nevettek.
- Tehát ez lett a gúnynevem?
- Nem is rossz.
- Mire ez a nagy gyülekezet?
- Az embereket vonzza a hatalom.
- De én csak egy professzor vagyok! Legalábbis egyelőre.
Dors szerette volna szétoszlatni Hari bosszúságát. Kuncogva megbökte; a feleségek szokták ilyen mozdulattal lecsillapítani haragvó férjüket.
- Egy régi mondás szerint, vannak idők, amikor az ember kénytelen feláldozni a lelkét.
- Nincs az a helyzet, amikor te ne találnál egy éppen odaillő bölcsességet!
- Ez az egyik előnye annak, ha valaki történész.
- Halló, matematikus-miniszter!- kiáltott egy hang.
- Ez se jobb- morgott Hari.
- Pedig jobban teszed, ha megszokod. Sokkal kellemetlenebb nevet is találhatnának neked.
Ahogy elhaladtak a streelingi nagy szökőkút mellett, Hari pillanatnyi menedéket talált a magasan ívelő, árkádszerű vízsugarak alatt. A csobogás elnyomta a tömeg zsivaját, és a matematikus egy pillanatra azt hihette, még mindig a régi, nyugodt, egyszerű életét éli, és kizárólag a pszichohistóriával, meg legfeljebb a Streeling Egyetemen belül folyó pozícióharcokkal kell foglalkoznia. Sajnos ez a védett, egyszerű kis világ elveszett, talán örökre megszűnt a számára, amikor Cleon úgy döntött, a birodalmi politika jelentős alakjává változtatja őt.
A szökőkút csodálatos volt; az egyszerű dolgok mélyén rejlő tökéletességet juttatta Hari eszébe. A fröcskölő vízsugarak szabadon áramlottak, de röptük rövid ideig tartott. A Trantoron a vizek rideg, sötét csövekben, a réges-rég halott mérnökök által megálmodott komor csatornákban folytak. A vízartériák labirintusa és a csatorna-erek mindent behálóztak. A bolygó testnedvei megszámlálhatatlanul sok vesén és torkon haladtak keresztül, s házasságkötésekkel, születésekkel megáldottan elmosták a bűnöket, a gyilkosságok során kiömlött vért, a végső agóniák hányadékát. Egyre csak áramlottak az örök sötétségben, soha nem ismerve meg a szabad, hullámzó száguldás örömét, soha nem szabadulva az emberek alkotta béklyókból.
A Trantor fogságba ejtette a vizet. Éppen úgy, ahogy Hari Seldont is.
A csoport közben elért a matematikai tanszék épületéhez. Dors a férfi mellé lépve beszállt a csőliftbe; a tétova szellő meglebbentette a haját. A különítményesek az épület előtt foglalták el figyelőállásukat.
Ahogy az elmúlt néhány hétben már többször, Hari újra próbát tett a századosnál:
- Nézze, igazán semmi szükség arra, hogy az emberei idekint várakozzanak, és...
- Ezt, ha megengedi, professzor úr, inkább én döntöm el.
Hari bosszús volt. Teljesen feleslegesnek tartotta az óvintézkedéseket. Hirtelen feltűnt neki, hogy az egyik fiatal különítményes igencsak kíváncsi tekintettel méregeti Dorst. A nő uniszex ruhát viselt, ami legalább annyit mutatott meg testéből, amennyit eltakart. Hari úgy érezte, nem hagyhatja szó nélkül a katona viselkedését.
- Nos, ha már így állunk, megköszönném, ha az emberei azon tartanák rajta a szemüket, amit figyelniük kell!
A százados meghökkent. A pimasz különítményesre nézett, és magához intette, hogy leteremtse. Hari egy szikrányi elégedettséget érzett.
- Legközelebb gondosabban választom ki a ruhámat - jegyezte meg Dors, mikor már a Hari irodájához vezető folyosón lépkedtek.
- Nem kell, nem fontos... Ostoba voltam. Nem lenne szabad hagynom, hogy az ilyen apró dolgok felbosszantsanak.
A nő kedvesen elmosolyodott.
- Nekem mindenesetre tetszett.
- Mármint micsoda? Az, hogy ostobán viselkedtem?
- Az, hogy meg akartál védeni.
A nőt évekkel korábban Eto Demerzel rendelte Hari mellé testőrnek. A matematikus már elfogadta, hogy ilyen szerepet tölt be mellette, és nem sokat foglalkozott azzal, hogy ez - akár beszéltek róla, akár nem - ellentétben állt Dors női mivoltával. Dors önálló volt, tudott gondoskodni magáról, de akadt néhány apróság, amit nehéz volt összeegyeztetni feladatával. Az egyik ilyen „jelentéktelen" dolog, hogy Hari feleségül vette.
- Akkor sokkal gyakrabban leszek ilyen - felelte a férfi valamivel vidámabban, de közben enyhe bűntudatot érzett, amiért kellemetlen helyzetbe hozta a fiatal különítményest.
Végighaladtak a matematika tanszék magas, boltíves folyosóján. Hari időnként odabiccentett valakinek. Dors bement az irodájába, a férfi pedig úgy sietett be a saját szobájába, mint a menedéket kereső állat a vackára. Leroskadt a légszékbe, és ügyet sem vetett az arcától karnyújtásnyi távolságban lebegő holoüzenetre.
A hologram megrebbent és törlődött. Az ajtóra szerelt műszerek között áthaladva Yugo Amaryl ügetett be a helyiségbe. Hari ezeket a műszereket is Cleon biztonsági intézkedéseinek köszönhette. A különítményesek mérnökei nem csak az ajtó mellett, de a szoba minden sarkában fegyverdetektorokat helyeztek el. A mezők ózonszagúvá változtatták a levegőt. A politika álarcát viselő valóság kellemetlenkedésének újabb érezhető jele...
Yugo fülig érő szájjal vigyorgott.
- Van néhány új eredményem.
- Vidíts fel! Mutass valami szépet!
Yugo fél fenékkel felült Hari széles, üres íróasztalára.
- A matematika mindig igaz és mindig gyönyörű.
- Ez így van. De nem feltétlenül szükséges, hogy abban az értelemben legyen igaz, amit a hétköznapi emberek számára jelent a szó, és akkor is szép lehet, ha semmit sem közöl a világról.
- Melletted mindig úgy érzem magam, mintha valami piszkos kis mérnök lennék!
Hari elmosolyodott.
- Egyszer valóban az voltál.
- Én aztán nem!
- Igaz, igaz... Nem mérnök voltál. Hőkutasként izzadtál.
Hari jó nyolc évvel korábban ismerte meg Yugot, nem sokkal azután, hogy a Trantorra érkezett, és Dorsszal együtt menekülnie kellett a birodalmi ügynökök elől. Akkor alig egy órácskát beszélgettek, de Harinak ennyi is elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, a tanulatlan fiúnak a vérében van a matematika. Yugo tehetséges volt, de akkor még ő maga sem tudta, mennyire. Megismerkedésük óta együtt dolgoztak, és Hari őszintén hitte, hogy többet tanult az egykori hőkutastól, mint az tőle.
- Ha! - Yugo háromszor összeütötte hatalmas tenyérét; még mindig dahli módra jelezte, ha humorosnak talált valamit. - Te nyugodtan sopánkodhatsz, ha alantas, evilági munkát kell végezned, én viszont a Paradicsomban érzem magam, amíg egy szép, kényelmes és tiszta irodában dolgozhatok.
- Attól tartok, az ilyen „alantas" munkák nagy részét ezentúl át kell hárítanom rád. - Hari nemtörődöm mozdulattal az asztalra tette a lábát. Megpróbált könnyedén viselkedni, bár nyugtalan volt. Irigyelte Yugot, akiből áradt a lazaság.
- A főminiszteri... dolog miatt?
- Egyre rosszabb a helyzet. Újra el kell mennem a császárhoz.
- Az az ember akar téged. Talán az arcodat imádja.
- Dors is ezt mondta, de szerintem a lefegyverző mosolyomnak köszönhetem az egészet. Egyébként nem fog megkapni, bármennyire vágyik is rám.
- Dehogynem!
- Ha erőszakkal rám kényszeríti a miniszterséget, olyan hanyag munkát fogok végezni, hogy hamarosan úgyis kirúg.
Yugo megrázta a fejét.
- Nem lenne bölcs dolog. A bukott főminisztereket általában bíróság elé állítják, és előbb-utóbb kivégzik.
- Erről is tudsz? Ezek szerint megint diskuráltál Dorsszal.
- Hát persze! Elvégre történész.
- Mi pedig pszichohistorikusok vagyunk. A kiszámíthatóság kutatói. - Hari az égre emelte a kezét. - Miért van az, hogy ez senkit sem érdekel?
- Mert a hatalom elefántcsont-tornyaiban ücsörgő nagyokosok közül még senki sem látta működni az elméletedet.
- Nem is fogják látni! Ha az emberek azt hinnék, képesek vagyunk megjósolni a jövőt, örökre beleragadnánk a politika csapdájába.
- Te már most is benne vagy - morogta Yugo jelentőségteljesen.
- Barátom, most az a lehető legrosszabb, amit tehetsz, hogy nyugodt hangon közlöd velem az igazságot.
- Így megkímélem magam attól, hogy a fejedbe verjem. Az tovább tartana. Hari felsóhajtott.
- Bárcsak a matematikában is lenne jelentősége az izmoknak! Akkor sokkal többre mennél.
Yugo egy kézmozdulattal félresöpörte a kötekedő megjegyzést.
- Te vagy a kulcs. Te vagy az elméletgyáros.
- Nos, az elméleteim egyelőre alap nélküli házfalak.
- Majd lesz alapjuk is!
- Nem tudok elég időt szánni a pszichohistóriára!
- Mint főminiszter...
- Főminiszterként még rosszabb lesz a helyzetem. A pszichohistória...
- Nélküled semmit sem ér.
- Lesz némi előrelépés, Yugo. Nem vagyok annyira öntelt, hogy azt higgyem, minden kizárólag tőlem függ.
- Pedig így van.
- Ostobaság! Itt vagy például te. És itt vannak a többiek is.
- Szükségünk van vezetőre. Valakire, aki gondolkodik. Időnként helyettünk is.
- Nos, azt hiszem, ezt a feladatot továbbra is elvégezhetem. Részidőben...
Hari körbenézett a tágas irodában, és szíven ütötte a gondolat, hogy ezentúl nem töltheti itt a napjait, nem lehet az eszközei, a feljegyzései, a barátai között. A főminisztereknek egy kisebb palota járt, de az ő szemében az ilyesmi csupán üres, felesleges különcségnek számított.
Yugo gúnyosan elmosolyodott.
- A főminiszterek minden idejét leköti a miniszterkedés.
- Tudom, tudom. De talán mégis lesz valami megoldás...
Az iroda holovetítője zümmögve egy képet varázsolt Hari arca elé. A szerkezet a programozásának megfelelően csak a legmagasabb prioritású üzeneteket eresztette át ilyen formában. Hari az íróasztalán heverő billentyűzetre csapott, mire a kép körül megjelent egy vörös, szögletes keret, annak jele, hogy bekapcsolódott a filterarca.
- Igen?
Cleon személyi titkárnőjének hologramjára nézett. A vörös ruhás nő kék háttér előtt állt.
- Kéretik- közölte egyszerűen.
- Megtiszteltetésnek veszem. Mikor?
A nő rátért a részletek ismertetésére. Hari hálás volt a gépnek a filterarcért. A személyi titkárnő megnyerően viselkedett, és ő nem akart olyan szórakozott professzornak tűnni előtte, amilyen valójában volt. Filterarcába beprogramozták az etikettnek megfelelő testtartásokat, gesztusokat, kifejezéseket. A gép a kiválasztott menüsoroknak megfelelően átalakította igazi arcát és pózát, maszk mögé rejtve valódi érzéseit.
- Jól van, tehát két órán belül. Ott leszek. - Hari udvarias meghajlással fejezte be a beszélgetést. A szűrő a birodalmi tisztségviselőkkel szembeni protokoll szerint átalakította a mozdulatot.
- A fenébe! - mordult fel a professzor, miután egy billentyű lenyomásával semmivé foszlatta a hologramot. - Lőttek a mai napnak!
- Mit jelent ez az egész?
- Semmi jót. Valahányszor találkozom Cleonnal, mindig bajba keveredem.
- Nem tudom... Talán helyre lehetne tenni ezt az egészet. - Én csak annyit akarok, hogy hagyjon békén!
- A főminiszterség...
- Legyél te a főminiszter! Én inkább megváltoztatom a nevem, és elmegyek programozónak... - Hari hirtelen elhallgatott, majd szárazon felnevetett. - Bár már annak sem lennék jó!
- Ilyen hangulatban nem mehetsz oda. Nem szeretném, ha ilyen morcos arccal állnál a császár elé.
- Hmm. Igazad van. Rendben, vidíts fel! Mi az a jó hír, amiről beszéltél?
- Találtam néhány ősrégi személyiséglenyomatot.
- Tényleg? Azt hittem... Nem illegális az ilyesmi?
- De az! - vigyorgott Yugo. - Viszont a törvény keze nem ér el mindenhova.
- Tényleg régiek? Már régóta szükségem lenne ilyesmire a pszichohistóriai értékek kalibrálásához, de csak akkor vehetem hasznukat, ha a Birodalom korai időszakából származnak.
Yugo arca felragyogott.
- Ezek a Birodalom előtti időkből származnak!
- A Birodalom előtti... Lehetetlen!- hüledezett Hari.
- Nálam vannak. Sértetlenek.
- Kiknek az anyagai?
- Hírneves fickóké, de nem tudom, mit csináltak.
- Biztosan fontosak voltak, ha felvételt készítettek róluk.
Yugo megvonta a vállát.
- Párhuzamos történelmi feljegyzéseket nem találtam.
- Eredeti felvételek?
- Minden bizonnyal. Ősrégi, gépi nyelven kerültek rögzítésre. Elég primitív anyag. Nehéz lenne megmondani, mennyire eredetiek.
- Akkor lehet, hogy... szimek?
- Szerintem azok. Talán végrehajtottak rajtuk némi változtatást, de az alapjuk eredeti.
- Fel lehet támasztani őket?
- Igen, egy kis munkával. De előbb ki kell bogarászni az adatnyelveket. Nem lesz egyszerű. Tudod, a szimek használata... ööö...
- Törvénytelen.
- Igen. A srácok, akiktől kaptam, azon az új-reneszánsz világon, a Sarkon élnek. Szerintük a törvények régiek, érvényüket vesztették, és senki sem foglalkozik a betarttatásukkal.
- Ideje volt már, hogy félrerúgjunk néhány akadályt.
- Eegen!- vigyorgott Yugo. - Még soha senki sem talált ilyen régi lenyomatokat!
- Akkor neked hogyan...?- Hari nem fejezte be a kérdést. Yugonak akadt néhány alvilági ismerőse. Nem volt ebben semmi különös, hiszen Dahlban nőtt fel.
- Egy kicsit meg kellett kenni pár kereket.
- Sejtettem. Nos, talán az a leghelyesebb, ha nem ismerem a részleteket.
- Így van. Egy főminiszter ne szennyezze be a kezét.
- Ne nevezz így!
- Jól van, jól. Ha így jobban tetszik: professzor vagy, semmi más. Egy olyan professzor, aki lekési a találkáját a császárral, ha nem csipkedi magát.
2.
Ahogy végigsétált a császári palotakertben, Hari azt kívánta, bárcsak Dors mellette volna. Eszébe jutott, a nő mennyire megriadt, amikor megtudta, hogy ismét Cleon figyelmének középpontjába került.
- Lehet, hogy megőrült, azért nem hajlandó lemondani rólad - mondta Dors érzelmektől mentes hangon. - A császárok mindig megengedhették maguknak, hogy bizarr módon viselkedjenek.
- Túlzol- felelte Hari.
- Dadrian, akit Takarékosnak is neveztek, rendszeresen a császári kertben végezte el a kisdolgát- mesélte a nő. - Az állami tisztségviselőket is erre buzdította, mondván, hogy ezzel megspórolnak némi vizet az alattvalók számára.
Hari, amikor ez a beszélgetés eszébe jutott, elfojtott egy nevetés. Vigyáznia kellett minden gesztusára; a palota személyzete minden bizonnyal szemmel tartotta őt. Hogy visszanyerje komolyságát, a háromezer évesnél is régibb stílusnak megfelelően elrendezett, nyírt lombú, csodálatos fákat és bokrokat kezdte tanulmányozni. Már évek óta a Trantor nevezetű kriptában élt, de a természet szépsége még mindig lenyűgözte. A jómódról árulkodó zöld növények itt kinyújtott karokként meredtek a lángoló nap felé. A bolygón ez volt az egyetlen olyan hely, ami a Heliconra, a szülővilágára emlékeztette.
Egykor álmatag fiúcska volt a Helicon munkáskörzetében. Az ültetvényeken és a gyárakban végzett munka elég könnyű volt ahhoz, hogy közben mindenféle elvont kérdésen töprengjen. Mielőtt a Polgárszolgálat vizsgái megváltoztatták az életét, több különböző témában kidolgozott néhány matematikai tételt. Később persze rá kellett jönnie, hogy felfedezéseit már régóta ismerik. Esténként, az ágyán heverve síkokról, vektorokról álmodozott, és megpróbálta elképzelni a háromdimenziósnál tágabb tereket. Közben a hegyek oldalából lemerészkedő, préda után kajtató puffogó sárkányok távoli bömbölését hallgatta. A lényeket valamikor biomérnökök hozták létre; az őskorban talán vadászatra használták őket, de már régen elvadultak, és szabadon éltek.
Hari évek óta nem látott egyetlen sárkányt sem. A vad Helicon... Gyötörte a honvágy, de hiába: a jelek szerint az volt a sorsa, hogy a Trantor acéltömegének mélyén éljen.
Hátralesett a válla fölött. A különítményesek jelzésként értékelték a pillantást, és közelebb ügettek hozzá.
- Nem kell - mondta Hari, és egy kézmozdulattal visszaparancsolta a katonákat. Átvillant az agyán, hogy az utóbbi napok során ez a gesztus milyen természetessé vált a számára. A különítményesek még a császári kertben is úgy viselkedtek, mintha minden egyes kertész potenciális orgyilkos lenne.
Megtehette volna, hogy beszáll egy gravitációs liftbe, ami elröpíti a császári palotába, de inkább ezt az útvonalat választotta, mert a kertet minden más helynél jobban kedvelte. A távolban toronymagas fák sora ködlött. Ezeket a növényeket a biomérnökök olyan óriásira növesztették, hogy még a Trantor védműveit, a fémburkot is eltakarták a szemlélők elől. Az egész bolygón egyedül itt érezhetett olyasmit az ember, mintha a szabadban, kint lenne.
 Milyen arrogáns megfogalmazás, gondolta Hari. Mintha a természet kívül esne az emberiség mozgásterén...
Letért a tetővel védett folyosóról, és felkapaszkodott egy feljárón. A talpa alatt megcsikordult a kavics. Az erdőfalon túl fekete füst emelkedett az égre. Hari lelassított, és a távolba nézett. Úgy tíz kilométerre lehet, gondolta. Biztos valami nagyobb baleset történt.
Már az egyik oszlopcsarnokban járt, amikor tisztségviselők siettek az üdvözlésére. A különítményesek felzárkóztak mögé, és a kibővült csapat elindult a császári fogadóterembe vezető hosszú folyosón.
A széles folyosón műremekek, több évezred termése sorakozott. Az ősrégi tárgyak mintha a jelenben kerestek volna valami forrást, amiből életet meríthetnek. A Birodalom mindig kemény kézzel irányította a művészet hivatalos formáját. A császárok számára fontos volt az a szilárdság, amit legjobban a múlt jelképezett, és e felfogás nyomai az alkotásokon is tükröződtek. Az uralkodók a tiszta, határozott vonalakat kedvelték leginkább; a kecses vízparabolákat fújó szökőkutakat, a klasszikus oszlopokat és árkádokat. A szoboralakok heroikusak voltak, a nemesi arcokból kibámuló kőszemek a lehetőségeket fürkészték. A ragyogó fénykövek és holokristályok belsejében kolosszális csatajelenetek látszottak. Minden alkotás, minden téma megfelelt a hivatalos ízlésnek, egyiken sem lehetett felfedezni semmilyen kihívó vagy kirívó művészieskedést. Erre a helyre nem férkőzhettek be a forradalmian új irányzatok; a „zavarónak" bélyegzett műveket gondosan kirekesztették Trantor azon nyilvános helyeiről, amelyeket az uralkodó meglátogathatott. A kellemetlenségeket, az életszagú dolgokat a perifériákra száműzték, így a Birodalom magva elérhette a tökéletes sterilitás állapotát.
Hari visszataszítónak találta ezt az üres tisztaságot. A galaxis huszonötmillió lakott világán az élet számtalan formájával lehetett találkozni, de itt, a folyosón olyan érzése támadt az embernek, mintha a Birodalom a szőnyeg alá kívánná söpörni valamennyit, egyikről sem véve tudomást. Igaz, az általa „káoszvilágoknak" nevezett helyeken uralkodó művészeti irányzatok sem voltak jobbak: a torz szépséget, a borzalom iránti áhítatot ábrázolták legszívesebben. Ott a sokkolás, az émelyítően groteszk formák megjelenítése volt a cél; az arányok eltűntek, a mocskos dolgok, a perverzitás került előtérbe, és semmivé vált a logika. A hivatalos és a rebellis irányzat egyaránt unalmas volt, és egyikben sem lehetett valódi élvezetet találni.
A fal egy helyütt kattanva szétnyílt; beléptek a fogadóterembe. A tisztségviselők eltűntek, a különítményesek megtorpantak. Hari hirtelen egyedül maradt. Párnázott padlón, barokkos aprólékossággal kifaragott falfülkék között, aprólékos gonddal díszített mennyezet alatt lépkedett.
Csend.
A császár természetesen senkire sem várakozott. A félhomályos helyiségben nem támadt visszhang; mintha a falak még a legapróbb neszt is elnyelték volna. Ez szó szerint így történt: a zajokat, a császár beszélgetéseit magába szívta a több száz hallgatózó fül. A fél galaxis tele volt lehallgató készülékekkel.
Fény, valami mozgás. A megjelenő gravitációs lift világló oszlopából Cleon lépett elő.
- Hari! Örülök, hogy eljött.
A császári idézés visszautasítását általában halállal büntették. Ezt Hari is jól tudta, de csak nehezen sikerült visszafojtania egy száraz mosolyt.
- Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, felség.
- Jöjjön, üljünk le.
Cleon nehézkesen mozgott. A szóbeszéd szerint étvágya egy ideje már olyan hatalmas volt, hogy az orvosai, de a szakácsai sem tudtak vele mit kezdeni.
- Sok megbeszélnivalónk van.
Az uralkodó testét világosságkoszorú vette körül. A fény nem volt túl éles, mégis jól kiemelte alakját a félhomályos háttérből. A helyiségben elhelyezett műszerek követték tekintetét, és enyhe világosságot vetettek azokra a helyekre, ahová pillantása esett. A kihallgatásra rendelt személyek, a vendégek, legfeljebb csak tudatalatti szinten vettek tudomást erről, és így önkéntelenül felfokozódott bennük a mindenhatónak tűnő uralkodó iránti áhítat. Hari pontosan tudta, mi történik, de a trükk nála is bevált. Cleon felsőbbrendűnek, fenségesnek látszott.
- Attól tartok, váratlan nehézségeink támadtak - kezdte a császár.
- Biztos vagyok benne, felség, semmi olyasmi nem történt, amit ön ne tudna helyre tenni.
Cleon fáradtan ingatta a fejét
- Legalább maga ne emlegesse fel a rendkívüli képességeimet! Vannak bizonyos... - Nem találta a megfelelő szót. - Bizonyos erők, amelyek az ön kinevezését sürgetik.
- Értem. - Hari arca rezzenéstelen maradt, de szíve egyre hevesebben vert.
- Ne legyen ostoba! Én nem akarom, hogy maga legyen a főminiszterem.
- Felség?
- De sajnos, a közhiedelemmel ellentétben nem rendelkezem teljes cselekvési szabadsággal.
- Biztos vagyok benne, hogy mások sokkal megfelelőbbek lennének erre a posztra, mint én, és...
- Ezt ezek a mások gondolják!
- ...képzettebbek is nálam, és...
- És semmit sem tudnak a pszichohistóriáról.
- Demerzel eltúlozta a pszichohistória jelentőségét.
- Ostobaság! Egyébként éppen ő ajánlotta magát főminiszternek.
- Mindketten tudjuk, felség, Demerzel akkoriban meglehetősen kimerült volt. Nem a legjobb formájában...
- Évtizedeken keresztül helyesen ítélte meg a dolgokat. - Cleon a matematikusra nézett. - A szavait hallgatva, Seldon, az embernek olyan érzése támadhat, hogy ön nem szeretne főminiszter lenni.
- Nem, felség, de...
- Akadtak emberek... férfiak és nők egyaránt, akik ennél sokkal kevesebbért akár gyilkolni is hajlandóak voltak.
- És ők is gyilkosság áldozatai lettek, miután megszerezték amire vágytak. Cleon kuncogott.
- Ez igaz. Volt néhány főminiszter, aki túl sokat képzelt magáról, és fondorkodni kezdett a császár ellen... De most ne rendszerünk néhány, még mindig létező hibájával foglalkozzunk!
Harinak eszébe jutott, amit Demerzeltől hallott: Az egymást követő krízisek olyan fázisba értek, hogy a Robotika Három Törvénye miatt képtelen vagyok a cselekvésre. Demerzel nem tudott döntéseket hozni, mert egyetlen jó megoldás sem maradt. Bármelyik lehetőséget választotta volna is, valakinek mindenképpen kárt okoz. Ez volt az oka annak, hogy a tökéletes intelligenciájú, humaniform robot váratlanul elhagyta a színteret.
Hari eltöprengett. Ezek után neki milyen lehetőségei maradtak?
- Természetesen elfogadom a kinevezést- mondta halkan. - Ha elkerülhetetlen...
- Ó, igen! Elkerülhetetlen. De most sokkal fontosabb, hogy lehetséges-e. A Főtanács bizonyos tagjai ön ellen vannak. Az ügy alapos kivizsgálását követelik. Hari riadtan pislogott.
- Vitatkoznom kell majd velük?
- Igen. Azután pedig szavazásra kerül sor.
- Nem is tudtam, hogy a Tanács közbeavatkozhat.
- Olvassa el a törvényeket. Hatalmukban áll. Általában nem élnek ezzel a lehetőséggel, mert meghajlanak a császár magasabb szintű bölcsessége előtt. - Cleon szárazon felnevetett. - Ezúttal azonban nem ez a helyzet.
- Ha önnek így könnyebb, nem veszek részt a meghallgatáson, és...
- Nem jó! Magát akarom felhasználni arra, hogy szembeszegüljek velük.
- Fogalmam sincs, hogyan...
- A részleteket időben közlöm, maga pedig előre megfogalmazza a válaszokat. Együttműködés kérdése az egész. Egyszerű.
- Hmm.
Ha a császár azt hiszi, mondta egyszer Demerzel bizalmasan a matematikusnak, hogy megvannak a pszichohistorikus válaszok, örömmel követni fogja önt. Ha ez bekövetkezik, magából nagyon jó főminiszter lesz. Nos, a jelek szerint ez meglehetősen valószínűtlennek tűnik, gondolta Hari.
- Le kell győznünk ellenfeleinket. Kicselezzük őket - biztatta Cleon.
- El sem tudom képzelni, hogyan tehetnénk meg.
- Hát persze, hogy nem! Én viszont igen. A maga számára olyan a Birodalom és teljes történelme, mint egy nyitott könyv, amit csak el kell olvasni. Önnek megvan a teóriája.
Cleon imádta az uralkodás ízét, Hari viszont a velejében, a csontjaiban érezte, nem lenne ínyére a dolog. Főminiszterként egyetlen szava milliók sorsát határozná meg. Ez a feladat még Demerzel számára is nyomasztó volt. A Nulladik Törvény soha nem veszti érvényét, mondta Demerzel legutolsó találkozásuk végén. A szabály, ami az emberiség egészének jólétét a személyek érdekei fölé helyezte. Az Első Törvény ennek megfelelően a következőképpen fogalmazódott át: A robot nem tehet kárt az emberi lényben, és nem tűrheti el, hogy tétlensége miatt sérelem érjen egyetlen emberi lényt is, kivéve, ha ez sértené a Nulladik Törvényt. Ez így elég jól hangzik, gondolta Hari. De hogyan is remélhetné, hogy neki sikerül elvégeznie azt a munkát, amiben még Demerzel is kudarcot vallott?
Hari rádöbbent, túlságosan sokáig hallgatott, és Cleon a válaszát várja. De mit mondjon?
- Hm. Kik vannak ellenem?
- Betan Lamurk, és a körülötte összegyűlt tanácsnokok.
- Miért nem tetszem nekik?
Hari meglepetésére a császár vidáman felnevetett.
- Azért, mert maga nem Betan Lamurk.
- Nem lenne rá lehetőség, hogy egyszerűen...
- Elhallgattassam a Tanácsot? Egyezséget kínáljak Lamurknak? Zsebre vágjam?
- Eszembe sem jutott, felség, hogy ön idáig alacsonyodna, és...
- Pedig megtenném. „Lealacsonyodnék", hogy a maga szavával éljek. A gondot azonban maga Lamurk jelenti. Túlságosan nagy árat kellene fizetnem azért, hogy ő jóváhagyja a maga főminiszterségét.
- Valamilyen magas beosztásra vágyik?
- Igen. Ráadásképpen némi birtokot kér. Talán egy egész zónát.
A galaxis egyik zónáját egyetlen ember kezébe helyezni?
- Ez valóban magas ár- mondta Hari.
Cleon felsóhajtott.
- Manapság nem vagyunk ilyen tehetősek. Egyik elődöm, Dühöngő Fletch egész zónákat adott cserébe egy-egy tanácsnoki székért.
- Az ön támogatói, a császárpártiak... Ők sem tudnák kijátszani valahogy ezt a Lamurkot?
- Többet kellene foglalkoznia az aktuális politikával, Seldon. Persze feltételezem, maga annyira elmerült a történelemben, hogy az ilyesmit kissé triviálisnak tartja.
 Igen, ez valóban így van, gondolta Hari. Tényleg belemerült a tudományba, de nem a történelembe, hanem a matematikába. A munkájához szükséges történelmi anyagokat Dors vagy Yugo szállította.
- Foglalkozni fogok a jelen korral is. A császárpártiak...
- A császárpártiak elvesztették a dahliak támogatását, így nem hozhatnak létre egy többségen alapuló koalíciót.
- Ennyire fontosak a dahliak?
- Az ő elképzeléseik hallatlanul népszerűek, és Dahlban a népsűrűség is nagy.
- Nem is tudtam, hogy ekkora hatalmuk van. Az egyik közvetlen munkatársam, Yugo...
- Tudom. Ő is dahli. Tartsa rajta a szemét.
Hari pislogott.
- Yugo valóban hithű dahli. Ez igaz. De lojális és remek, ösztönös matematikus. Miből gondolja, felség, hogy...?
- Utánanézettem néhány apróságnak. - Cleon legyintett. - Az embernek meg kell tudnia pár dolgot a főminiszteréről.
Harinak nem tetszett, hogy a Birodalom mikroszkópja alá került, de ügyelt rá, hogy arca ne árulja el érzéseit.
- Yugo hűséges hozzám.
- Ismerem a történetet. Maga kijátszotta a Polgárszolgálat éberségét, és kiemelte őt a fizikai munkások sorából. Nemes cselekedet volt, de ettől még nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a dahliak hőzöngései mindig nyitott fülekre találnak. Meg akarják változtatni a szektorok képviseleti arányát a Főtanácsban, de még az Altanácsban is. Jobb lesz - Cleon a matematikusra mutatott -, ha vigyáz azzal a fiúval.
- Megteszem, felség. - Amióta Yugo szóba került, Cleon egyre jobban felhergelte magát. Minden bizonnyal ok nélkül, de Hari tudta, nem lenne értelme vitába szállnia.
- Úgy kell viselkednie, mint a császár feleségének. Legalábbis addig, amíg ez az... átmeneti időszak tart.
Harinak eszébe jutott a régi mondás, amely szerint a császár feleségének (vagy feleségeinek, attól függően, hogy az éppen érvényes szokások lehetővé teszik-e a többnejűséget) mindenáron, minden körülmények között el kell kerülnie a kényes szituációkat. A szállóigét akkor is használták, ha éppen a császár neje tartotta markában a birodalmat, vagy esetleg bebizonyosodott, hogy az uralkodó homoszexuális.
- Igen, felség. De... ez az időszak átmeneti lesz?
Cleon úgy viselkedett, mintha a köröttük tornyosuló műremekek vonnák magukra a figyelmét. Hari megérezte, nemsokára megtudja, valójában miért kellett a palotába jönnie.
- A Főtanács okvetetlenkedése miatt elhalasztjuk az ön kinevezését- szólalt meg Cleon. - Ennek ellenére szükségem lesz a tanácsaira.
- Anélkül, hogy hatalmat adna a kezembe.
- Nos... Igen.
Hari nem érzett csalódottságot.
- Tehát a streelingi hivatalomban maradhatok.
- Úgy érzem, egyelőre nem lenne helyénvaló, ha átköltözne ide.
- Rendben van. Akkor most beszéljünk a különítményesekről...
- Ők magával maradnak. A Trantor sokkal veszedelmesebb hely, mint amilyennek az önhöz hasonló professzorok tartják.
- Igen, felség - sóhajtott Hari megadóan.
Cleon hátradőlt. Légszéke háttámlája körbeölelte testét.
- Tehát... Szeretném kikérni a tanácsát ebben a Renegátum ügyben.
- Renegátum?
Cleonon most először látszottak a meglepődés jelei.
- Nem kísérte figyelemmel az ügyet? Hiszen mindenki erről beszél!
- Az aktualitások általában egy kicsit késve jutnak el hozzám, felség.
- A Renegátum... A Renegátok Szövetsége. Gyilkolnak és rombolnak.
- Miért?
- A pusztítás gyönyörűségéért!- Cleon dühösen a székére csapott, ami mintegy válaszul, masszírozni kezdte testét. - Legutóbb az egyik tagjuk, egy Kutonin nevezetű nő kívánta demonstrálni a társadalommal való szembeszegülését. Behatolt a Császári Galériába, lángszóróval szétolvasztott több ősrégi, pótolhatatlan műkincset, és megölt két őrt. Ezek után megadta magát a helyszínre siető katonáknak.
- Ki fogja végeztetni, felség?
- Természetesen. A bíróság döntése meglepően gyorsan megszületett. A nő bűnös. Bevallotta tettét.
- Önként?
- És azonnal.
A császári bíróságok vallatási módszerei legendásak voltak. A kihallgatott személy testét elég könnyen meg lehetett törni, de a birodalmi hóhérok nem érték be ennyivel: az illető pszichéjét is szétzúzták.
- Bebizonyosodott a bűnösség. A nő vétett a Birodalom ellen. Ön kiszabhatja a büntetést - összegezte Hari.
- Igen. Mégpedig a lázadók vandalizmusára vonatkozó régi törvény alapján.
- Ami lehetővé teszi a halálbüntetés és bármilyen különleges kínzás végrehajtását.
- De a halál nem elég! A Renegátum bűneiért több jár. Éppen ezért kérem most a pszichohistorikusom tanácsát.
- Azt kívánja, felség, hogy én...?
- Adjon valamilyen ötletet. Ezek az emberek természetesen azt állítják, mindent a létező rendszer megbuktatása érdekében, meg hasonló okok miatt tesznek. Az egész bolygó ismeri őket. Mindenki tudja, hogy ők pusztítják el a felbecsülhetetlen értékű és pótolhatatlan műkincseket. Híresen szállnak a sírba. A pszichiáterek szerint éppen ez a fő motivációjuk. Megölhetem őket, de nem bánják, mert sikerült híressé válniuk.
- Hmm. - Hari kényelmetlenül érezte magát. Tudta, soha sem fogja teljes egészében megérteni az ilyen embereket.
- Adjon valami ötletet. Egy pszichohistorikus tippet.
Hari eltöprengett, de semmi sem jutott eszébe. Már régen megtanulta, nem szabad kétségbeesett igyekezettel keresni a problémák megoldását, hagynia kell, hogy előbb a tudatalattija eméssze meg a kérdést. Időt akart nyerni, ezért megkérdezte:
- Felség, látta azt a füstoszlopot a palotakerten túl?
- Mit? Nem. - Cleon intett, mire az egyik fal kivilágosodott, és a helyén felvillant a kert hologramja. A távolban az olajsűrű füstoszlop egyre vastagabbá válva, kígyószerűen tekergett az ég felé.
- Működési rendellenesség- szólalt meg egy halk, közömbös hang. - A mechanikus munkások kisebb lázadása, amely megzavarta a közrendet.
- Megint forrongnak a gépagyúak?
Hari már korábban is hallott ilyen megmozdulásokról.
Cleon felállt, és elindult a hologram felé.
- Ah, igen, egy újabb tiltakozó akció. A gépagyúak valamilyen oknál fogva egyre elégedetlenebbek. Ezt nézze meg, Seldon! Hány szint ég?
- Tizenkettő - felelt az automata hang. - A hivatalos becslések szerint négyszázharmincheten vesztették életüket, nyolcvannégy személy eltűnt, sorsuk bizonytalan.
- A császári erők vesztesége?- kérdezte Cleon.
- Jelentéktelen. A lázadók megfékezése közben csupán néhány birodalmi gárdista sebesült meg.
- Ah... Nos, akkor jelentéktelen az ügy. - Cleon a képre meresztette a szemét. A felvevőkészülék a füstoszlopra közelített, azután egy füstölgő kráter tűnt fel a monitoron. A gödör belső, hatalmas töltelék- és tésztarétegekből álló tortára emlékeztető oldalán jól látszottak a forróságtól megolvadt szintek, a megpörkölődött padlók és mennyezetek. A beépített tűzoltócsövekből hasztalan fröcskölt a víz.
A kép váltott- a kamera mintha visszahúzódott volna a bolygó orbitális pályájára. A szerkezetet úgy programozták be, hogy a császár teljes egészében szemügyre vehesse az érintett körzetet. Hari gyanította, a gépnek eleddig nem sokszor nyílt lehetősége arra, hogy megmutassa, mit tud, de ennek nem is volt túl nagy jelentősége. Cleonra a köznyelv a „nyugodt" jelzőt ragasztotta, mert általában közönyösen fogadott mindent, ami más embert izgalomba hozott.
Az űrből nézve a császári kert egyetlen sötétzöld pont volt csupán a szürke tetők, a Felvilág mezőgazdasági telepeinek barnás foltjai, a szénfekete napcsapdák, a bolygó egyik sarkpontjától a másikig húzódó acélfényű felületek között. A Trantor jéghegyei már régen eltűntek, az óceánok vize pedig a városmélyi ciszternákban keringett. A bolygó negyvenmilliárd embernek otthont adó, helyenként fél kilométer mélységű városvilág volt. A mesterséges, tökéletesen védett környezetben élő embertömegek már hosszú ideje hozzászoktak az újra felhasznált levegőhöz és a szabad tér hiányához; sokakon már akkor rettegés vett erőt, ha valamelyik lifttel nagyobb távolságra kellett utazniuk.
A kamera újra a füstölgő gödörre fókuszolt. Hari látta a lángok elől menekülni próbáló, a biztos halált jelentő mélységbe vetődő pici alakokat. Több száz halott... Összeszorult a gyomra. Az emberiség e zsúfolt lakhelyein a katasztrófák mindig iszonyatos mennyiségű áldozatot szedtek.
Hari elvégzett egy gyors számítást. A bolygó felszínének minden négyzetkilométerén átlagosan száz ember élt. Bizonyos szektorok népszerűbbek voltak a többinél, itt többen zsúfolódtak össze. Teljesen feleslegesen. A tengerek kiszivattyúzása után a medrekben felépülhettek az automatizált gyárak, a bányák és az élelmiszerek alapanyagát megtermelő mikrofarmok. Mindezek elenyészően kevés emberi munkát igényeltek.
A feladatokat a gépagyúak végezték, akikről tulajdonképpen senki sem vett tudomást. Legfeljebb csak olyankor figyelünk fel rájuk, amikor valamivel megzavarják a bonyolult rendszer, a Trantor működését, mérgelődött Cleon, miközben a holomonitor előtt állva figyelte, ahogy a lángok egyre több szintbe mélyesztik bele fogaikat.
A narancsszínű tűzben alakok vonaglottak. Ezek emberek, tűnődött Hari, nem pusztán statisztikai adatok. Keserű íz áradt szét a szájában. Vezetőnek lenni időnként annyit jelent, hogy nem szabad tudomást venni mások fájdalmáról. Vajon ő képes lenne erre?
- Egy újabb megoldásra váró feladat, kedves Seldonom- szólalt meg Cleon hirtelen. - Mi szükségük van a gépagyúaknak ezekre a lázadásokra, amiket a tanácsadóim csak „jelentéktelen zavargásoknak" neveznek? Nos, mi a véleménye?
- Nem tudom...
- Biztos van a dolognak valamilyen pszichohistorikus magyarázata!- Az ilyen apró megmozdulások nem tartoznak...
- Dolgozzon rajta! Fejtse meg a talányt!
- Ööö... igen, felség.
Hari okosabb volt annál, hogy vitatkozni kezdjen. Szó nélkül figyelte, ahogy Cleon minden cél nélkül járkálni kezd a helyiségben, és időnként homlokráncolva a pusztulás hologramjára pillant. Talán, gondolta a matematikus, a császár azért ilyen nyugodt, mert már több ehhez hasonló katasztrófát látott. Lehet, hogy már nagyobb szörnyűségeknek is tanúja volt. Elszomorító gondolat... Lehet, hogy a most még naiv Hari Seldon is ilyen érzéketlen lesz egyszer?
Cleon valahogy képes volt feldolgozni a látottakat, mert néhány perccel később egy kézmozdulattal jelezte, eltűnhet a holomonitor. Vidám zene szólalt meg, a fény felerősödött. Az oldalajtókon át szolgák óvakodtak be; kezükben apró falatkákkal megrakott tálakat és tálcákat tartottak. A Hari mellett megjelenő ember serkentőszereket kínált. A matematikus egy kézmozdulattal visszautasította; őt már a hirtelen hangulatváltás is megszédítette, ami a jelek szerint megszokott volt a császári udvarban.
A matematikus már percek óta érezte az elméje legmélyén dörömbölő gondolatot, és amint lett néhány nyugodt pillanata, ráirányította a figyelmét.
- Felség, én... - szólalt meg tétován, amikor Cleon elfogadott egy serkentőt.
- Igen? Maga is kér?
- Nem, felség. Viszont eszembe jutott valami a Renegátummal, és ezzel a Kutonin nevezetű nővel kapcsolatban.
- Ó, igazán? Remek, de ha lehet, akkor most inkább ne gondoljunk...
- Mi lenne, ha felséged kitörölné a világból ezt az asszonyt?
Cleon éppen az orrához akarta emelni a serkentőszert, de a keze megállt a levegőben.
- Tessék?
- Ezek az emberek készek meghalni, miután magukra vonták a tömegek figyelmét. Valószínűleg azt hiszik, a halállal nem fejeződik be számukra az élet, mert a hírnevük túléli őket. Ettől fossza meg őket, felség! Tiltsa meg, hogy közzé tegyék valódi nevüket. A médiákban és minden hivatalos dokumentumban csak valamilyen sértő gúnynéven emlegessék őket.
Cleon a homlokát ráncolta.
- Adjak nekik más nevet?
- Nevezze Kutonint mondjuk Balga Egynek. A következőt Balga Kettőnek, és így tovább. Császári utasításban tiltsa meg, hogy bárki más néven említse őket, mert így a személyiségük örökre kitörlődik a történelemből. Nem lesznek híresek.
Cleon arca felragyogott.
- Ez aztán az ötlet! Kipróbálom. Nem csak az életüket veszem el tőlük, de a személyiségüket is!
Hari halvány mosollyal figyelte, ahogy a császár utasítást ad az egyik szárnysegédjének a legfrissebb rendelet megfogalmazására. Remélte, hogy az ötlet valóban használható, de abban mindenesetre biztos volt, hogy ezzel a húzással leakasztotta magát Cleon horgáról. A császár nem vette észre, hogy a trükknek semmi köze sincs a pszichohistóriához.
Elégedetten bekapott egy falatkát. Meglepően kellemes íz áradt szét a szájában. A császár újra felé fordult.
- Jöjjön, leendő főminiszter úr! Szeretném, ha találkozna néhány kellemes emberrel. Talán még egy matematikus számára is hasznosak lehetnek.
- Megtisztel, felség- bólintott Hari. Mielőtt elindult otthonról, Dors megtanított neki néhány udvarias közhelyet, amit akkor kellett kimondania, ha semmi más nem jutott eszébe. Most bevetette az egyiket. - Mindent megteszek, amivel a nép érdekét szolgálom...
- Ah, igen. A nép. - Cleon elvigyorodott. - Én is rengeteget hallok róla. Hari ekkor jött rá, hogy Cleon szinte az egész életét udvarias, előre kiszámítható beszédek végighallgatásával tölti.
- Bocsásson meg, felség, én...
- A „nép" szóról az a felmérés jut eszembe, amit a Trantor - szakértőim végeztek. - Cleon a mellette álló nő felé fordult, aki széltében félakkora volt, mint ő, és elvett egy falatkát a tálcájáról. - Feltették a népnek a kérdést: „Ön mit tenne annak érdekében, hogy megszűnjön a trantoriak közömbössége, apátiája?" Tudja, mi volt a leggyakoribb válasz? „Nem tudom, és nem is érdekel."
Amikor Cleon felnevetett, Hari megértette, viccet hallott.
3.
Amikor felébredt, ötletek zümmögtek a fejében.
Hari már rég megtanulta, hogyan feküdjön mozdulatlanul a pókháló vékonyságú energiamező-hálóban, amely a gerincéhez képest éppen optimális szögben tartotta a fejét; hogyan lebegjen, és hogyan hagyja a gondolatait áramlani, összekapcsolódni és szétválni.
Ezt a trükköt akkor sajátította el, amikor a tézisén dolgozott. Éjszakánként a tudatalattija rengeteg munkát elvégzett számára, és tudatos énjének csak annyit kellett tennie, hogy reggel végighallgatta, megvizsgálta az eredményeket. Ezek a gondolatok apró, törékeny pillék voltak csupán, amiket a félálom hálójával lehetett a legkönnyebben elkapni.
Hirtelen felült és három dolgot gyorsan felírt a jegyzettömbjébe. Az elképzeléseket később majd betáplálja a komputerébe, hogy az irodájában bármikor előhívhassa őket.
- Purrr!- Dors nagyot nyújtózott. - Látom, Koponya úr is felébredt már.
- Ühüm. - Hari a levegőbe bámult.
- Gyerünk, mozgassuk meg magunkat reggeli előtt!
- Nézd csak! Mi a véleményed ezekről az elképzelésekről? Tegyük fel, hogy...
- Seldon professzor! Az elméleti viták nem tartoznak a feladataim közé. Hari kizökkent a transzból. Dors ledobta magáról a takaróját. A férfi megcsodálta hosszú, karcsú lábait. Dorst erősnek és gyorsnak építették, de ezeket a tulajdonságokat bámulatos, érintésre rugalmas és mégis puha külső alá rejtették. Hari érezte, hogy elszáll a félálom, és megváltozik a hangulata.
- Testmozgás?- kérdezte vigyorogva. - Igen. Mi is tartozik a feladataid közé?
- Például az, hogy megbízzam egy professzorban, és elvárjam tőle, hogy ne használjon kétértelmű szavakat.
Az ezután következő forró, szédítő ölelkezésben a vidámság és a szenvedélyesség mellett az volt a legjobb, hogy közben nem lehetett gondolkozni. Hari tudta, hogy az előző nap feszültséget okozó eseményei után éppen valami ilyesmire van szüksége, és Dors még inkább tisztában volt ezzel.
Amikor kilépett a zuhanyzóból, az automatából elővarázsolt kávé és reggeli illata fogadta. Az egyik falon a híradó képei villogtak, de Harinak a legtöbbet sikerült figyelmen kívül hagynia. Dors a haját igazgatva bukkant elő a zuhanyfülkéből; ő már sokkal figyelmesebben nézte a hírfalat.
- Úgy látszik, a Főtanácson belül fokozódik a feszültség- mondta. - Egyre többet foglalkoznak a szektorok szuverenitását érintő vitával. Ha a dahliak...
- Egy szót se többet, mielőtt nem kaptam be pár kalóriát!
- Neked figyelemmel kell kísérned ezeket az eseményeket.
- Nem kell, amíg nem muszáj.
- Te is tudod: nem akarom, hogy veszélyes dolgokat csinálj, de most éppen az az ostobaság, ha nem törődsz a hírekkel.
- Azzal tölteni az időt, hogy éppen ki van fent és ki lent a hatalmi harcban... Kímélj meg ettől. Én a tényekkel foglalkozom.
- Szereted a tényeket, igaz?
- Természetesen.
- Pedig időnként brutálisak lehetnek.
- Időnként pedig kizárólag rájuk támaszkodhatunk. - Hari elgondolkodott, azután megfogta a nő kezét. - A tényekre és a szerelemre.
- A szerelem is tény.
- Az enyém igen. Ha viszont látom a romantikával kapcsolatos szórakozások iránti szűnni nem akaró érdeklődést, az jut szembe, hogy a legtöbb ember számára nem tény, hanem cél.
- Erre mondanátok matematikusok, hogy ez csak egy hipotézis.
- Igen. Feltételezés, hogy pontosan fogalmazzunk.
- Kímélj meg a precizitástól!
Hari hirtelen mozdulattal magához húzta a nőt, a fenekére tette a kezét, és leplezni kívánt erőlködéssel felemelte.
- Ez viszont... tény.
- Ajaj!- Dors szenvedélyesen megcsókolta a férfit. - Kettőnk közül valakinek elment az esze.
Hari evés közben megadta magát a rázúduló híráradatnak. Egy farmon nőtt fel, és imádta a kiadós reggeliket. Dors mértékletesen evett, ügyelt a formájára. Többször kijelentette már, két dolgot szeret igazán: a testedzést, és Hari Seldont. Az elsőt azért, hogy ereje legyen a másodikhoz.
Hari a holofal hozzá közelebb eső felén a piaci híreket jelenítette meg; ezek az indexek szerinte jobban mutatták a Trantor helyzetét, mint a Főtanácson belüli torzsalkodásokról szóló beszámolók. A matematikusokra jellemző módon szerette figyelemmel kísérni a részleteket, de öt perc múlva csalódottan rácsapott a kapcsolótáblára.
- Az emberek elvesztették a józan eszüket. Nincs az a főminiszter, aki képes lenne megvédeni őket saját ostobaságuktól.
- Az én feladatom csak annyi, hogy téged védjelek meg tőlük.
Hari kikapcsolta a holofalát, és a Dorsén megjelenő képre, a Főtanács tagozódását bemutató háromdimenziós ábrára pillantott, amelyen az egyes frakciók jelét vörös vonalak kötötték össze az Altanácsban lévő szövetségeseikkel.
- Ugye nem hiszel benne, hogy menni fog ez a főminiszter dolog?
- Van rá esély.
- Az ellenségeimnek van igazuk. Nem értek az ilyesmihez.
- Cleon talán igen?
- Neki legalább megvan a megfelelő háttere.
- Ki akarsz térni a megbízatás elől?
- Pontosan. - Hari végzett a sztékjével, és nekilátott a tojásrántottának. Egész éjszakára bekapcsolva hagyta az izomfejlesztő energiastimulátort, és ettől- meg persze a Dorsszal végzett reggeli előtti „tornagyakorlatoktól"- rettenetesen megéhezett.
- Szerintem a jelenlegi stratégiád a lehető legjobb- vélte Dors elgondolkodva. - Maradj matematikus, és ne menj a politikai csatározások közelébe.
- Erről van szó! Senki sem akar megölni egy olyan fickót, akinek nincs hatalma.
- Viszont bárkit eltüntetnek, aki eléjük áll a hatalom felé vezető úton.
Harinak nem igazán tetszett, hogy már kora reggel ilyen dolgokkal kell foglalkoznia. Minden figyelmét az ételnek szentelte. A rántottát pontosan az ő ízlésének megfelelően készítették. Nehéz volt elhinni, hogy az ételüzemben a csatornák hordalékát használták fel alapanyagként. A tojás, amit evett, sohasem látott madarat. A húst soha nem fedte bőr, nem volt csontok, porcok, vagy zsír közelében. A répa levél nélkül, pucoltan érkezett; anyaga az ételüzemben kapta a friss növényre emlékeztető ízt és állagot. Hari mindezt tudta, de nem sokat foglalkozott azzal, hogy a reggelijének mennyi köze van a valódi élelmiszerekhez - őt csak az érdekelte, hogy ízlik-e neki, amit eszik.
Hirtelen rádöbbent, hogy Dors már percek óta a Főtanács manővereiről beszél, de ő egyetlen szavát sem fogta fel. A nő fontosnak tűnő tanácsokat adott többek között ahhoz, hogyan bánjon a médiásokkal, hogyan fogadja a holohívásokat. Mindenre volt valami javaslata- mint mindenki másnak az utóbbi időben.
Hari befejezte az evést, ivott egy korty kávét, és úgy érezte, felkészült az előtte álló napra, amit matematikusként, és nem miniszterként akart eltölteni.
- Erről a sok mindenről anyám egyik mondása jut eszembe... Tudod, hogyan lehet megnevettetni az Istent?
 Dors üres tekintettel nézett vissza rá; elvesztette a téma fonalát.
- Hogyan...? Ó, ez valami humor?
- Mondd el neki a terveidet. Dors kötelességtudóan nevetett.
A lakás előtt a különítményesek vártak rájuk. Hari szükségtelennek érezte a jelenlétüket. Dors éppen elég védelmet jelentett a számára, de ezt aligha magyarázhatta el a birodalmi tiszteknek. Egy szinttel feljebb és lejjebb is különítményesek posztoltak; teljes volt a védelmi háló. Hari a Streeling Egyetem felé menet integetéssel üdvözölte az ismerőseit, de a különítményesek védőalakzata miatt nem válthatott szót velük.
A tanszéken rengeteg munka várta, de ösztöneire hallgatva előbb a számításaival foglalkozott. Elővette az ébredés után készített jegyzeteit, rájuk pillantott, és vagy egy órán keresztül úgy kavargatta a levegőben megjelenített különféle holo-szimbólumokat, mint más a levesben a tésztát.
Kamaszkorában a szigorú iskola által előírt feladatok végzése közben mindig arra gondolt, hogy a matematika tudományának ugyanaz a lényege, mint az érmegyűjtésnek: az ember megtanul egy halom relációt és elméletet, majd összeilleszti, és egy meghatározott elv szerint sorba rendezi azokat. Csak lassan jutott el odáig, hogy az egyes tételek csúcsán felfedezze az égbeszökő lehetőségeket. Fokozatosan rájött, hogy a differenciálszámítások, a számelméletek, a halmazelméletek ablakot nyitnak egy addig ismeretlen, végtelennek tetsző tájra. Megértette, a matematika valójában egy felderítésre váró vidék, az elmének egy olyan világa, ahol gondolatai szabadon barangolhatnak, és mindig találhatnak valami újat.
Ahhoz, hogy át tudjon kelni e végtelen táj egyes szakaszain, szabad áramlást kell hagynia gondolatainak. A vizsgált problémára kell koncentrálnia; tekintetével követnie a megoldást, ami kósza pilleként röpköd a matematika földje fölött, új és újabb kitérőkre kényszerítve, addig sosem látott részletekhez vezetve őt, hogy végül azután megmutassa a titok nyitjához vezető utat.
A holohívások, az emberek, a politika- a valós világnak ezek a részletei megállították gondolatainak gyorsvonatát, megakadályozták a megoldás-pille üldözését. Úgy döntött, megkéri Yugot, Dorst és a többieket, hogy egy darabig tartsanak távol tőle mindent, ami bezárhatná előtte a matematika világára nyíló kaput.
Ezen a napon azonban nem számíthatott Yugora; a fiún - amikor keresztülcsusszant az ajtót lezáró, recsegő energiamezőn - látszott, nagyon töpreng valamin.
- Csak egy pillanatra zavarlak- mondta. - Erről mi a véleményed?
Hari és Yugo korábban kidolgozott egy tervet, amivel álcázhatták a pszichohistóriai kutatásokat: rendszeresen publikálták a „társadalmi rögök és csomók" analízisével, a matematika egyik nagy múltú, de unalmas területével foglalkozó tanulmányaikat. Munkáikban a Trantor, és időnként más világok egyes csoportjainak és frakcióinak elemzését végezték el.
A kutatás tulajdonképpen a pszichohistória szemszögéből nézve is hasznos volt, mert a számítások képezték az alapját annak az egyenletnek, amit Yugo mindenáron „Seldon-tételnek" akart nevezni. Harit eleinte bosszantotta ez a kifejezés, de- annak ellenére, hogy szerette volna titokban tartani az elmélettel való kapcsolatát- már rég nem tiltakozott ellene.
Amikor ébren volt, gyakorlatilag mindig a pszichohistóriával foglalkozott, de mégsem akarta, hogy a tudomány leszűkítse a látószögét. Esély sem volt rá, hogy egyetlen ember képes lehet leírni és meghatározni az emberiség történelmében felszínre került szentek és gazfickók tömegeinek jellemzőit, hogy valamennyi kérdésre megtalálja a választ.
- Nézd csak!- Yugo megjelenített néhány szöveg- és szimbólumsort Hari holomonitorán. - Megvan a dahli krízis teljes elemzése. Olyan rendezett, amilyennek te szereted.
- Hmm... A dahli krízis? Mi az alapja?
Yugo őszintén meglepődött.
- Hát az, hogy nekünk nincs megfelelő számú képviselőnk!
- Te Streelingben élsz.
- Ha valaki dahlinak született, örökre az marad. Ahogy te is mindig helicali leszel.
- Heliconi. Értem. Szóval nincs küldöttségetek az Altanácsban?
- Sem a Főtanácsban!
- A törvények lehetővé teszik...
- A törvények fölött eljárt az idő.
- A dahliak arányos részt kaptak...
- A szomszédaink, a ratannaniak és a quipponiak is ellenünk mesterkednek.
- Hogyan?
- Több olyan szektor van, ahol dahliak élnek. Kisebbségben. Őket senki sem képviseli.
- Itt, Streelingben te képviseled őket...
- Nézd, Hari, te heliconi vagy. Te ezt nem értheted. Rengeteg szektor van, de ezek mind csak helyek. Dahl lakói viszont... egy nép.
- A törvények foglalkoznak a különböző szubkultúrákkal és kisebbségekkel is.
- Ezek a törvények nem működnek!
A matematikus Yugora nézett. Az összeszorította a fogát, és látszott rajta, nem érdemes vitatkozni vele. Tudott valamit a lassanként kibontakozó krízisről. A törvény több mint egy évezreden át megőrizte az egyensúlyt, de ehhez időnként meg kellett változtatni néhány alaptételét. Ebben a helyzetben ez a megoldás nem tűnt kivitelezhetőnek.
- Igen, ebben egyetértünk. Nos, mit sikerült kiderítened a Dahlról?
- Nézd, fogtam a társadalmi faktor elemzését, és...
Yugo ösztönösen értelmezni tudta a bonyolult egyenleteket. Hari mindig élvezettel figyelte, ahogy a dahli hatalmas keze a levegőben hadonászva sorra rámutat az egyes elemekre, és a végén rábök az eredményre. A számítások jók voltak, bár egy kissé egyszerűnek tűntek.
A „rögök és csomók" munka nem sok érdeklődést keltett. Több olyan matematikus akadt, aki a tanulmányok átolvasása után ígéretes fiatal tehetségnek tartotta Yugot, aki azonban sohasem lesz képes kibontakoztatni képességeit. Harinak ez pontosan megfelelt. Voltak matematikusok, akik úgy gondolták, a kutatások legfontosabb eredményei nem kerültek publikálásra; ezekkel ez emberekkel Hari mindig kedvesen bánt, de egyszer sem éreztette velük, igazuk van.
- ...tehát itt van a feszültség-rög, aminek az értéke... te is láthatod, felfokozódik Dahlban- fejezte be Yugo a magyarázatot.
- Értem, de erre akkor is rájöhetsz, ha megnézed a legfrissebb híradót.
- Nos, igen... De én bebizonyítottam, hogy valóban ez a helyzet.
Hari megpróbálta palástolni érzéseit. Yugot a jelek szerint nagyon felizgatta a téma.
- Az egyik faktort valóban megmutattad, de a csomóegyenletekben több tényező van.
- Igen, persze, de mindenki tudja, hogy...
- Amit mindenki tud, az nem igényel bizonyítást. Vagyis csak akkor, ha mindenki rosszul tudja a dolgot.
Yugo arcán gyors egymásutánban jelentek meg az érzelmek: először meglepődés, azután aggodalom, majd düh, sértődöttség, végül döbbenet látszott rajta.
- Te nem támogatod Dahlt, Hari?
- De igen, Yugo. - Seldont tulajdonképpen nem érdekelte az ügy, ám Yugo olyan szenvedélyesen állt hozzá, hogy ezt ostobaság lett volna bevallania. - Nézd, a tanulmánnyal minden rendben van. Hibátlan. Publikálhatod.
- A három alapvető csomóegyenlet a tiéd.
- Nem kellene nekem tulajdonítanod.
- Rendben, már megint a régi lemez... De a tanulmányon megjelenik a neved. Furcsa gondolat bizsergette meg Hari agyát, de úgy gondolta, ebben a helyzetben az lesz a legjobb, ha nem ellenkezik Yugoval.
- Ha így akarod...
Yugo rátért a tanulmány kiadásának részleteire. Hari közben álmodozva szemügyre vette az egyenleteket. A trantori demokráciát jelképező kifejezések, a társadalmi feszültségek táblázatai, az apparátus... Egy kicsit sűrű volt a dolog, de helyénvalónak tűnt, és azok véleményét támasztotta alá, akik úgy gondolták, kutatásai legfontosabb eredményeit még mindig nem tette közkinccsé. Természetesen valóban ez volt a helyzet.
Hari felsóhajtott. Dahl fekélyesedő politikai seb. A trantori Dahl-szektor a Dahl Galaktikus Zóna tükörképeként viselkedett. A Trantoron valamennyi befolyásosabb zónának volt egy szektora, és ezek lakói mindent megtettek azért, hogy népük, zónájuk érdekeit képviseljék.
A Dahl azonban apró pont csupán abban a végtelen térben, amit Hari fel akart deríteni. Egyszerű, sőt, triviális kis részlet. A Főtanács képviseleti rendszerét leíró csomóegyenletek a Trantor sokkal rosszabbat sejtető helyzetének csonka változatai voltak.
A Trantor pedig csupán egyetlen világ. Megdöbbentően nagy, szövevényes kapcsolatokkal behálózott, értelmetlen egybeesésekkel, véletlenszerű átfedésekkel és érzékeny függőségi hálókkal bonyolított rendszer, de csak egy a sok közül. Hari képletei egyelőre arra sem voltak alkalmasak, hogy leírják ezt a negyvenmilliárd önálló léleknek otthont adó bolygót.
A Birodalom egyenletekkel való kifejezése pedig még ennél is nehezebb. Az egymással ellentétbe kerülő, szédítően bonyolult kapcsolatokban élő emberek mind arra törekszenek, hogy elérjék saját elégedettségi szintjüket. Kezükben tartják az egyszerű, közvetlen kapcsolatokat, ismerik a rájuk érvényes szabályokat, és addig haladnak előre, míg beleütköznek a komplexitás olyan vastag, magas falába, amin képtelenek áthatolni, amit lehetetlen megmászni. Akkor azután megtorpannak. Beszélgetni kezdenek, pletykálkodni, dühöngeni, és végül... hazardírozni.
A huszonötmillió világból álló Birodalom megértése nagyobb feladat volt, mint az univerzum fennmaradó részének megismerése, hiszen a többi galaxisban nem éltek emberek, akik tovább bonyolították volna a képleteket. A csillagok és a gázfelhők vak, értelemtől mentes mozgásának leírása gyerekjátéknak tűnt az emberek nyüzsgölődésének meghatározásához képest.
Ez a gondolat gyakran nyomasztóan hatott Harira. A Trantor is elég bonyolult volt a nyolcszáz szektorával és negyvenmilliárd lakójával. Mit kezdjen akkor a Birodalommal, ahol a huszonötmillió világ mindegyikén átlagosan négymilliárd ember él? Százezerbillió ember!
Világok, amelyeket a hipernyílások szűk szájai kötnek össze. Ezek a nyílások bizonyos szempontból pezsgőbbé tették a gazdasági életet, de a galaxisban fénysebességgel szétáramló kultúrák és információk destabilizáló hullámokat gerjesztettek. Az oskatooni földműves néhány órával azután tudomást szerzett a galaktikus korong túlsó peremén uralkodó herceg elleni merényletről, hogy a padlóra kiömlött vér megbarnult.
Ezt hogyan lehet beépíteni a képletbe?
A Birodalom összetettebb volt annál, hogy egy ember, vagy akár egy komputer teljes egészében megérthesse. Csak azok az egyenletek lehetnek helytállóak, amelyek nem próbálnak minden egyes apró részletet figyelembe venni.
Ebből persze az következik, hogy az egyes személyek semmit sem jelentenek a tanulmányozásra érdemes események mércéjén, és egymillió ember is annyi csupán, mint a tó vizébe pottyanó esőcsepp.
Hari hirtelen rájött, milyen bölcs dolog volt titokban tartani a pszichohistóriát. Vajon hogyan reagálnának az emberek, ha rájönnének, hogy szerinte semmit sem számítanak?
- Hari? Hari?
Már megint túlságosan belemerült a gondolataiba... Yugo még mindig az irodában volt.
- Ó, bocsáss meg, csak elgondolkoztam...
- Tanszéki értekezlet.
- Tessék?
- Mára hívtad össze.
- Ó, ne!- Pedig már egy számítás felénél tartott. - Nem halaszthatnánk el?
- Az egész tanszéket küldjük haza? Mindenki rád vár.
Hari kötelességtudóan követte Yugot a gyűlésterembe. A helyiség három szintje már megtelt. Cleon mindig támogatta ezt a tanszéket, ami ennek köszönhetően valószínűleg a legjobb volt a Trantoron. A specialisták különböző témák miriádjaival foglalkoztak; bizonyos szakterületek tevékenységét még Hari sem értette igazán.
Elfoglalta a helyét a legmagasabb szinten, a terem mértani középpontjában. A matematikusok szerették a valóságot visszatükröző geometriát: a professzorok a kerek emelvényen felállított karos légszékekben foglaltak helyet. Valamivel alacsonyabban a segédprofesszorok ültek, azok az emberek, akik már nem szorultak képzésre, de még nem jutottak fel karrierjük csúcsára. kis kényelmes székeket kaptak, bár ezekhez nem járt teljes komputeres és holofunkció. Még lejjebb, egy árokszerű mélyedésben, a nem túl kényelmesre tervezett székeken a professzorbojtárok kaptak helyet. A legidősebb volt a legközelebb a terem közepéhez. Az ő soraikon túl az asszisztensek és az instruktorok gyűltek össze - egyszerű padjaikat nem szerelték fel komputerekkel. Yugo közöttük telepedett le, és a homlokát ráncolva úgy nézett körül, mintha nem tudná, hogy kerül éppen ide.
Hari a hangulatától függően időnként dühítőnek, máskor pedig nevetségesnek találta, hogy a tanszék legtermékenyebb tagjai közé tartozó Yugo csak ilyen alacsony státuszt kaphat. A pszichohistóriát azonban titokban kellett tartani, ezért a dahli fiú nem emelkedhetett feljebb. Hari ezt azzal próbálta ellensúlyozni, hogy kitűnő irodát jelölt ki Yugonak, és időnként valamilyen juttatásban részesítette. Yugo a jelek szerint nem sokat foglalkozott a rangjával - az ő számára már az is nagy előrelépés volt, hogy a Polgárszolgálat vizsgáinak letétele nélkül bekerülhetett az egyetemre.
Ezen a napon Hari úgy döntött, elköveti azt a bűnt, hogy figyelmen kívül hagyja a tanszék hierarchiáját.
- Köszönöm, kollegák, hogy megjelentek. Több adminisztratív ügyet is el kell intéznünk. Yugo?
Halk moraj. Yugo szeme tágra nyílt, de gyorsan felállt, és a szónoki emelvényre sietett.
Hari mindig másra hárította a gyűlések levezénylését, bár mint elnök, minden alkalommal ő hívta össze az embereket, ő jelölte ki az időpontokat. Tudta, sokan erős személyiségnek tartják, mások pedig azért tisztelik, mert ő ismerte a legbehatóbban a kutatási programokat. Az emberek gyakran elkövették azt a hibát, hogy összetévesztették a tudást a hatalommal. Hari rájött, amikor ő elnököl, csak kevesen mernek ellentmondani véleményének. Ha azt akarta, hogy a nyílt viták eredményesek legyenek, csendben kellett jegyzetelnie, és csak a legfontosabb pillanatokban szólalhatott meg. Évekkel korábban Yugo megkérdezte tőle, miért így irányítja a megbeszéléseket. Hari akkor egy legyintéssel elintézte a problémát. Nem vagyok vezéregyéniség, mondta. Yugo olyan furcsán nézett rá, mintha azt kérdezte volna: Most ugratni akarsz?
Hari elmosolyodott. A körötte ülő professzorok közül néhányan felhördültek és jelentőségteljesen összenéztek. Yugo erős, tiszta hangon, gyorsan beszélve rátért a napirendi pontokra.
Hari hátradőlt a székében, és a bosszankodó professzorokra nézett. Néhányan elfintorodtak Yugo erős tájszólása hallatán.
- Egy dahli!- súgta valaki a társának.
- Vérlázító!- érkezett a válasz.
Hari nem törődött velük. Az apja szavaival élve: ideje volt már „fenéken billenteni" a nagy tekintélyű matematikusokat, és Yugonak is ki kellett próbálnia, milyen érzés egy tanszék irányítása.
Lehet, hogy ebből a főminiszteri dologból a végén mégis lesz valami, és akkor szüksége lesz majd valakire, aki a tanszéken a helyére áll.
4.
- Nemsokára indulnunk kell- mondta Hari. A jegyzettömbjébe firkálgatott.
- Miért? A fogadásig még rengeteg időnk van. - Dors nagy gonddal kisimította és kritikusan szemügyre vette a ruháját.
- Sétálni szeretnék előtte.
Dors üggyel-bajjal belebújt a szűk ruhába.
- Bárcsak ne ez lenne a legdivatosabb!
- Ha nem tetszik, vegyél fel valami mást.
- Most először jelensz meg egy császári rendezvényen. A lehető legjobban kell kinézned.
- Ezt most ugye úgy kell értenem, hogy neked kell kinézned a lehető legjobban, amikor mellettem állsz?
- Te úgyis ebben a streelingi professzor-öltözékben jössz.
- Illik az alkalomhoz. Meg akarom mutatni, hogy még mindig csak egy professzor vagyok a sok közül.
Dors megigazította a ruháját.
- Tudod, bizonyos férjek igencsak élveznék, ha látnák hogyan öltözködik a feleségük.
 Hari felpillantott. Dors éppen akkor húzkodta le az ámbrakék ruhaköltemény szélét.
- Szerintem nem örülnél neki, ha izgalomba jönnék, és a végén el sem jutnánk a fogadásra.
A nő kacéran elmosolyodott.
- Pedig pontosan ezt szeretném...
Hari hátradőlt a légszékben, és teátrálisan felsóhajtott.
- A matematika múzsája kellemesebb. Nem ilyen követelőző.
Dors a férfihoz vágott egy cipőt. Pontosan egy centivel tévesztette el a fejét. Hari elvigyorodott.
- Vigyázz, mindjárt bejönnek a különítményesek, hogy megvédjenek! A nő lesimította a ruha szélét, és meglepetten a férfira nézett.
- Valahogy mintha a szokásosnál is szórakozottabb lennél.
- Pedig szokás szerint az élet ügyes-bajos dolgait kutatom.
- A szokásos probléma? Mi olyan érdekes a történelemben?
- Én inkább azt szeretném tudni, mi nem érdekes benne.
- A megszokott megahistorikus megközelítés, a gazdasági, a politikai szemszögből való vizsgálat valóban nem kielégítő.
Hari felnézett a jegyzeteiből.
- Vannak történészek, akik szerint a társadalom apró szabályait kellene megvizsgálni ahhoz, hogy megértsük a mindent mozgató nagyobb törvényszerűségeket.
- Ismerem ezt az álláspontot. - Dors kétkedően lebiggyesztette az ajkát. - A kis szabályok és a nagy törvények. Mit szólsz az egyszerűsítéshez? Lehet, hogy a törvényeket a szabályok összessége alkotja?
- Természetesen nem.
- Mondj egy példát!- kérte a nő.
Hari gondolkodni akart, de Dorst nem lehetett leállítani.
- Példát!- bökdöste a férje oldalát.
- Jól van. Tessék, egy szabály: amikor találsz valami holmit, ami megtetszik, az a leghelyesebb, ha egy egész életre való készletet beszerzel belőle, mert majdnem biztos, hogy abbahagyják a gyártását.
- Nevetséges. Ez nem szabály, hanem vicc.
- Igen, vicc, de igaz.
- Te betartod ezt a szabályt?
- Természetesen.
- Hogyan?
- Emlékszel, mit láttál, amikor először benéztél a szekrényembe? Dors pislogott. Hari elvigyorodott; eszébe jutott a régi eset...
 Dors körbeszaglászott Hari szállásán, és menet közben félrecsúsztatta az egyik hatalmas, de pehelykönnyű ajtót. A polcokon típusok és színek szerint összeválogatott ruhák feküdtek. Dors lélegzet után kapkodott.
- Hat váltás kék ruha. Legalább tucatnyi cipő, mind fekete. És az ingek!... Fehérek, olívzöldek, pár vörös. Legalább ötven, és mind egyforma!
- És mindegyik pontosan olyan, amilyet szeretek- tette hozzá Hari. - Reggelente könnyen megoldom a problémát, hogy mit vegyek fel. Találomra benyúlok a szekrénybe, és kész.
- Azt hittem, minden nap ugyanazt a ruhát hordod. Hari meglepetten vonta fel a szemöldökét.
- Hogy ugyanazt? Úgy érted: piszkos ruhákat?
- Hát... Mindig ugyanolyan volt rajtad.
- Naponta váltom a ruháimat!- Hari felnevetett. - Általában mindig ugyanolyanban járok, mert ezt a fazont szeretem. Ez tetszik, de ilyet már nem találsz a boltokban.
Dors végighúzta az ujját az ingeken.
- Ezek legalább négy szezon óta nem divatosak...
Hari kirázta a fejéből az emléket, és felnevetett.
- Emlékszel? A szabály működőképes.
- Az én számomra a hét huszonegy alkalom az átöltözésre. Neked kötelesség az öltözködés.
- Te nem veszel tudomást a szabályról.
- Tényleg, mióta öltözködsz így?
- Azóta, amióta rájöttem, mennyi időt pazarlok arra, hogy eldöntsem, mit vegyek fel. Az is gyakran előfordult, hogy az üzletekben nem találtam meg a kedvenc ruhadarabjaimat. Találtam egy megoldást, és megszüntettem mindkét problémát.
- Csodálatos vagy!
- Nem. Egyszerűen szisztematikus.
- Rögeszmés...
- Ez csak találgatás és nem diagnózis.
- Drága vagy! Őrült, de drága. Talán ez a két tulajdonság összetartozik.
- Ez is szabály?
Dors megcsókolta.
- Igen, professzor úr!
 A különítményesek abban a pillanatban alakzatba rendeződtek körülöttük, ahogy kiléptek lakásuk ajtaján. A védőőrizet kezdete óta Harinak és Dorsnak annyit már sikerült elérniük, hogy a katonák megengedték nekik, külön szálljanak be a gravitációs csőliftbe.
 A gravitációs lifteknek valójában semmi köze sem volt a gravitációs fizikához: működésük az elektromágnesség elvén alapult. Az utasokat másodpercenként ezernél is több elektrosztatikus mező tolta tovább az elektromágneses csőben. Ahogy a mezők egymásnak adták a testét, Hari a haján érezte simogatásukat, bőrén a csiklandozásukat. Amikor tizenhárom szinttel magasabban kiléptek a csőből, Dors végighúzta a haján a töltésmentesítő fésűt. A szerkezet recsegve elvégezte a dolgát, és programja szerint „rendezett hajzatot" készített.
 Ráléptek az üzletekkel szegélyezett széles útra. Hari szerette az olyan helyeket, ahol százméteres távolságnál messzebbre láthatott.
 Gyorsan haladtak; a kereszteződésekben nem volt forgalom, ami lelassította volna őket. A mozgófolyosó az út közepén haladt, de ők a kirakatok közelében maradtak, és séta közben bámészkodtak egy kicsit.
 Ha valakinek sietős dolga volt, egyszerűen beszállt valamelyik liftbe, esetleg igénybe vette a légitaxikat. Az utakon mindkét irányban haladtak mozgófolyosók, és mivel mindegyik egyenesen, kanyarok nélkül futott, ritkán támadt torlódás. Akinek egy kicsit több ideje volt, az gyalog indult el a célja felé. Sokan pusztán a testmozgás kedvéért sétáltak, de akadtak, akik a Trantor hangulata miatt választották a gyaloglást. Az idelátogatók élvezték az embermeleget, a különböző kultúrák és életmódok képviselőivel való testközeli találkozást. Hari is szerette ezt az állandóan stimuláló mozgalmasságot, bár ebben az esetben is igaz volt a mondás: „jóból is megárt a sok".
A tereken, a park-hatszögeken járkáló emberek huszonötmillió világ stílusában öltöztek. Néhányan furcsa bőrruhát viseltek; Harinak fogalma sem volt róla, milyen állatoktól származnak az irhák. Egy férfi csípőig érő lábszárvédőben parádézott, ami alól minden lépésnél kivillant kék csíkokkal telefestett teste. Az egyik ösztövér nő feszes ruhájára apró, nyitott szájú arcokat festettek; a figurák mindegyike egy-egy csontfehér mellbimbót szívogatott. Harinak kétszer is szemügyre kellett vennie a furcsa öltözéket, hogy felfogja, mit lát. A hangosan csivitelő lányok extrém módon kivágott díszruhákban pompáztak. Az egyik gyerek (vagy talán felnőtt volt valamelyik erős gravitációjú világról?) fototizároton játszva búgatta a lézersugarakat.
A különítményesek felvették a legyező alakzatot, a századosuk pedig Harihoz lépett.
- Itt nem tudunk megfelelő védelmet biztosítani az önök számára, professzor úr.
- Ezek itt egyszerű emberek, nem bérgyilkosok. Nem is sejthették, hogy ide fogunk jönni.
- A császár azt mondta, vigyázzunk önre, tehát mi vigyázni fogunk. Dors mosolyogva válaszolt.
- A közvetlen veszélyt majd én elhárítom. Nyugodt lehet, értem a dolgom. A százados ajka megkeményedett. Végigmérte a nőt.
- Igen, erről már hallottam, de mégis...
- Szóljon az embereinek, vertikálisan használják a detektoraikat. Az alattunk vagy fölöttünk lévő szintről érkező célzott lövedékek valóban kárt tehetnek bennünk.
- Ööö... Rendben van. - A százados visszaügetett a katonáihoz.
Elhaladtak a Farhahal Kvadráns kirakósjátékra emlékeztető falai mellett. Valamikor, réges-régen az egyik tehetős férfinak az lett a rögeszméje, hogy csak palotája elkészülte után fog meghalni. Ennek a gondolatnak köszönhetően valahányszor befejezéséhez közeledett az építkezés, a férfi újabb munkákat rendelt el. A palota végül szobák, termek, függőfolyosók, hidak, pincék és kertek kusza és bonyolult halmazává vált, amiben szinte fel sem lehetett ismerni az eredeti, viszonylag egyszerű épületet. Amikor Farhahal végül mégis meghalt - annak ellenére, hogy az egyik torony még csak félig készült el -, az örökösök és a perekben részt vevő ügyvédek addig-addig civakodtak, míg az épületegyüttes állapota leromlott. Senki sem hozta helyre, senki sem vette birtokba; bűzös romhalmazzá változott, amelynek falai közé csak a bűnözők, meg a semmit sem sejtő turisták mentek be.
A különítményesek szorosabbra fogták a védőgyűrűt, a százados az egyik automata buszba rendelte a menetet. Hari vonakodva bár, de engedelmeskedett. Dors arca feszült volt; általában akkor látszott ilyennek, amikor aggódott valami miatt. Nesztelenül suhantak a sötét alagutakban. A busz kétszer megállt. A ragyogó fényekkel megvilágított állomásokon Hari felfedezte a jármű elől fedezékbe rohanó patkányokat. Megfogta a nő karját, és a rágcsálókra mutatott.
- Brrr!- Dors megrázkódott. - Az ember azt hinné, hogy legalább a Birodalom központjából sikerült kiűzni az ilyen kártevőket.
- Ezek szerint mégsem. - Hari gyanította, a trantori patkányok talán még a Birodalom fénykorában is vígan éltek. A rágcsálóknak mindegy volt, hogy pompa vagy hanyatlás veszi körül őket.
- Szerintem ők az emberek örök társai- mondta Dors komoran. - Nincs olyan világ, ahová ne jutnának el.
- Ezekben az alagutakban a buszok olyan gyorsan haladnak, hogy időnként megeshet, a hajtóművek a levegővel együtt beszippantanak egy-két patkányt is.
- Ez tönkreteheti a hajtóműveket!- méltatlankodott Dors. - Még baleset is előfordulhat!
- A patkányoknak sem éppen örömünnep...
Áthaladtak egy szektoron, melynek lakói teljesen kizárták világukból a napfényt. Még a mennyezeti napcsatornákon keresztül átszűrődő halvány sugarakat sem engedték be magukhoz. Dors elmagyarázta Harinak a dolog történelmi hátterét: valamikor régen az embereknek rettegniük kellett a nap káros ultraviola sugaraitól, és a fóbia a probléma orvoslása után is megmaradt.
A busz lelassított és végighaladt egy hosszú rámpán, ami alatt, az épületek között emberek nyüzsögtek. A természetes fény ide sem hatolt be: mindent mesterséges foszfor-ragyogás világított meg. A szektor hivatalos neve Kalanstromonia volt, de polgárait a Trantoron csak Kísérteteknek nevezték. Ritkán utaztak, és amikor mégis megtették, fehér arcuk messziről kirítt a tömegből. Ahogy lenézett rájuk, Hari árnyékok közé húzódva lakmározó lárváknak látta őket.
A császári fogadást a Julieen-szektor egyik kupolacsarnokában rendezték. Hari és Dors a különítményesekkel érkezett a kapuhoz. A katonák lemaradtak, de előtte még átadták a matematikust egy ötfős civil ruhás csoportnak. A testőrök bólintással üdvözölték Harit, majd úgy tettek, mintha észre sem vennék. Elindultak a széles folyosón, és látszólag ügyet sem vetve védencükre, egymással cseverésztek.
A terem bejáratánál álló nő aztán a figyelem középpontjába állította Harit. Hirtelen zenefelhő vette körül; a streelingi himnusz dallamai közé a Helikon Szimfónia futamai keveredtek. Az egybegyűltek érdeklődve felkapták a fejüket, és Harira néztek, aki pontosan ezt szerette volna elkerülni. Az egyik protokollcsapat az érkezőkhöz sietetett, és egy balkonra vezette a matematikust és Dorst.
Ahogy körülnézett, Hari minden bosszúsága elpárolgott. A kupola csúcsáról pazar kilátás nyílt. A tetőről spirálkarok nyúltak le a távolba vesző, fákkal borított platók felé. Az íves falak és a függőkertek évente több millió látogatót vonzottak magukhoz. A kíváncsiak között- ahogy a protokollcsapat egyik tagja sietve elmondta- sok volt, aki öngyilkossági szándékkal érkezett. Az évszázadok során összesen 999 987 ember vetett véget itt az életének. Valamennyi esetet gondosan feljegyezték.
- Ahogy a szám közeledik az egymillióhoz- folytatta az idegenvezető könnyed hangon -, majdnem minden órában van egy öngyilkossági kísérlet. Éppen ma történt, hogy az utolsó pillanatban sikerült lefogni egy férfit, aki le akarta vetni magát a falról. Az illető olyan holoruhát viselt, amin a becsapódás pillanatában felvillant volna az „ÉN VAGYOK A MILLIOMODIK" felirat... Az emberek nagyon vágynak rá, hogy itt szerezzenek hírnevet maguknak - fejezte be a férfi, és furcsa büszkeséggel Harira nézett.
- Hát igen- mormogta Hari, aki alig várta, hogy végre megszabadulhasson a fickótól. - Az öngyilkosság az önkritika legőszintébb és legdurvább megnyilvánulási formája.
Vezetőjük bólintott.
- Igen, és az emberek úgy érzik, ezzel részt vesznek valamiben. Ez bizonyára vigaszt nyújt a számukra.
A protokollcsapat mindent előkészített Hari számára. Végigvezették a kupola alatt összesereglett emberek között, és neki csak annyit kellett tennie, hogy bemutatkozott X-nek, üdvözölte Y-t és tisztelgett Z előtt.
- Lehetőleg egy szóval se említse a Judena-zóna krízisét!- kérte az egyik hostess Haritól, aki ennek könnyen eleget tudott tenni, mert sohasem hallott az ügyről.
Az előételek csodálatosak voltak, a főfogás pedig még ezeknél is ízletesebb. Hari a végén elfogadott egy serkentőt az egyik bombasztikus külsejű felszolgálónőtől.
- Egész este mást se kellene csinálnod, mint hogy bólogatsz, mosolyogsz és egyetértesz bizonyos emberekkel- jegyezte meg Dors az első félóra után.
- Vonzó ötlet - súgta vissza Hari, miközben a főprotokollos nyomában az előkelőségek következő csoportja felé tartottak. A ködös kupolacsarnok levegőjét feszültté tette a hamarosan sorra kerülő tárgyalások és megkötendő egyezségek előérzete.
A császár teljes uralkodói pompával érkezett. A hagyományoknak megfelelően legalább egy órán keresztül kellett fogadnia az üdvözléseket. Az ősrégi szokás szerint senki sem távozhatott hamarabb, mint ő. Hari azon tűnődött, vajon előfordult-e már Cleonnal, hogy egy hasonló rendezvényen részt vett valamilyen érdekes beszélgetésben. Valószínűleg eszébe sem jutott ilyesmi, hiszen kiválóan elsajátította az uralkodás mesterségét.
Cleon kitörő örömmel üdvözölte Harit, úgy tett, mintha megcsókolná Dors kezét, de két másodperc múlva már nem velük foglalkozott, hanem egy másik, várakozó arccal ácsorgó emberfürthöz lépett.
Hari is folytatta körútját. A következő csoport már első pillantásra más volt, mint az előzőek. A protokollos halkan megsúgta: ezek nem diplomaták vagy arisztokraták, nem is ideges hivatalnokok, hanem valóban befolyásos személyiségek.
- Ők tényleg valakik...
A csoport közepén egy magas, izmos férfi állt. Tucatnyi társa érdeklődve leste minden szavát. A protokollos megpróbálta elvezetni mellettük Harit, ám a matematikus megállította.
- Ez nem...?
- Ő Betan Lamurk, uram.
- Tudja, hogyan kell szóval tartani az embereket.
- Valóban, uram. Kívánja, hogy bemutassam önöket egymásnak?
- Nem... Csak hallgatni szeretném.
Jó ötletnek tűnt megismerni az ellenfelet, méghozzá anélkül, hogy az illető tudomást szerezne erről. Hari az első matematikaversenye előtt az apjától tanulta ezt a cselfogást. Az ilyen trükkök jól beváltak a finomabb megoldáshoz szokott egyetemi környezetben, az apját viszont ezek sem mentették meg...
Lamurk széles homlokának két oldalán a rovarcsáphoz hasonlító fekete hajtincsek egészen a szemöldök vonaláig értek le. Egymástól távol ülő szemei parázsként izzottak a ráncgyűrűk közepén. A keskeny orr mintha az arc legbüszkébb alkotórészére, a furcsa vonalú szájra hívta volna fel a figyelmet. Az alsó, vaskos ajak mosolygósnak látszott, felső, vékony párja azonban vicsorgón felfelé húzódott. A szemlélő az ajkak ellentéte láttán úgy érezhette, Lamurk hangulata bármelyik pillanatban megváltozhat, vidám fickóból dühöngő ellenféllé válhat. A hatás bámulatos volt, Hari tervezni sem tudott volna jobbat. Hamar rájött, Lamurk pontosan ismeri, és ki is használja arca előnyeit.
Lamurk az Orion spirálkar zónaközi kereskedelmének egyik kérdésével foglalkozott, azzal a témával, ami nemrég került a Főtanács elé. Hari számára a kereskedelem nem volt egyéb, mint egy változó a sztochasztikus egyenletekben, ám a férfi viselkedése annál jobban érdekelte.
Lamurk, hogy nyomatékot adjon valamelyik kijelentésének, a feje fölé nyújtotta karját, szétterpesztette az ujjait és felemelte a hangját. Ezután rögtön halkabbra fogta a szót, a kezét pedig mellmagasságba eresztette, két tenyerét összeillesztette. Ahogy jól modulált hangja mélyült, kezei lassan eltávolodtak egymástól, de alig egy másodperccel később újra hangosabban szólt, kezeit pedig a fejével egy vonalban pörgette egymás körül, hogy még jobban magára vonja hallgatói figyelmét. Időnként végigpillantott a körötte állókon, hogy szemével magára parancsolja hallgatói tekintetét.
- ...és néhányunk számára a „Pax Imperium", vagyis a Birodalom békéje egyet jelent a Tax Imperiummal", azaz a Birodalom számára befizetendő adóval. Vagy nem így van? - kérdezte, amikor végzett az éppen tárgyalt témával. Felvillantott egy gyors mosolyt, és magabiztosan várta a következő kérdést. Ekkor vette észre Harit.
- Seldon professzor!- kiáltotta a homlokát ráncolva. - Üdvözlöm! Már épen azon tűnődtem, mikor fogunk végre találkozni.
- Kérem, miattam ne szakítsa félbe az... ah... a tanítást.
Néhányan halkan kuncogtak. Hari rájött, társasági körökben enyhén gúnyos tréfaként értékelik, hogy „tanításnak" nevezte a Főtanács egyik tagjának beszédét.
- Lenyűgözőnek találtam az előadását - tette hozzá gyorsan.
- Ó, ez valószínűleg csak egy ügyes kis véleménykifejtés azokhoz az eszmefuttatásokhoz képest, amelyeket önök, matematikusok szoktak tartani - felelt Lamurk udvariasan.
- Pedig attól tartok, a matematika társalgási témának sokkal szárazabb, mint a zónaközi kereskedelem.
Újabb kuncogás; Hari ezúttal nem értette, min derülnek a köröttük állók.
- Én csak megpróbálom meghatározni az álláspontokat - mondta Lamurk. -A jelek szerint sok ember számára a pénz jelenti a hitvallás alapját. Néhányan egyetértően felnevettek.
- Szerencsére a geometriában nem léteznek frakciók és szekták - jegyezte meg Hari.
- Mi itt éppen azt próbáljuk kideríteni, mi lenne a legjobb megoldás a Birodalom egésze számára, professzor úr.
- Szerintem a legjobb a jó ellensége.
- Feltételezem, a Főtanácsban is a matematikai logikát alkalmazná a problémáink megoldására. - Lamurk hangja barátságos maradt, de tekintete megkeményedett. - Természetesen csak abban az esetben, ha megkapja a miniszteri kinevezést.
- A matematika törvényei egyértelműek és szilárdak, de nincsenek kapcsolatban a valósággal. Ha ez a kapcsolat létrejönne, elvesztenék szilárdságukat.
Lamurk az időközben megszaporodott nézőkre pillantott. Dors megfogta Hari kezét. A matematikus a nő kézszorításából rájött, hogy a találkozás valahogy nagyon is fontossá vált. Nem értette, miért és hogyan, de nem volt ideje rá, hogy elemezze a kialakult helyzetet.
- Akkor az a bizonyos pszichohistória, amiről már oly sokat hallottam, teljesen haszontalan dolog volna?- kérdezte Lamurk.
- Az ön számára minden bizonnyal, uram.
Lamurk szeme résnyire szűkült, de ajkáról nem tűnt el a jóságos mosoly.
- Túl nehéz lenne nekem?
- Attól tartok, még nem érett meg a használatra. Még nem határoztam meg a logikáját.
Lamurk nevetett. Széles mosollyal végignézett az egyre növekvő hallgatóságon, és vidáman felkiáltott.
- Egy logikus gondolkodó! Milyen üdítő kontrasztban áll a valódi világgal!
Általános nevetés. Hari megpróbált kiagyalni valami választ. A szeme sarkából látta, hogy a testőrei megállítanak egy embert, megvizsgálják a fickó ruhája alatt lapuló tárgyat, majd továbberesztik.
- Tudja, professzor, a Főtanácsban nem szoktuk elméletekre pazarolni az időt. - Lamurk hatásszünetet tartott, mintha kampánybeszédet mondana. - Nekünk igazságosnak kell lennünk, és... időnként, emberek, keménynek is!
Hari felvonta a szemöldökét.
- Az apám mindig azt mondta: kemény az az ember, aki csak igazságos, és szomorú az, aki csak bölcs.
A tömeg felhördüléséből Hari tudta, ezzel a megjegyzéssel célba talált. Lamurk szemén is látszott, nyugtázza a csapást.
- Nos, mi a Főtanácsban megpróbálunk igazságosak lenni. Kétség sem férhet hozzá, hasznát vennénk a Birodalom műveltebb zugaiból érkezettek segítségének. El kell majd olvasnom az ön egyik könyvét, professzor úr. - Lamurk a tömegre villantotta a szemét. - Gondolom, lehetőségem nyílik majd rá.
Hari megvonta a vállát.
- Elküldöm majd önnek a transzfiniciális geometriával foglalkozó értekezésem egy példányát.
- Hatásos cím. - Lamurk nem vette le a szemét a hallgatóságról.
- A könyvekkel ugyanaz a helyzet, mint az emberekkel... Nagyon kevés van, ami nagy szerepet játszik, a többség belevész a tömegbe.
- Ön melyik csoporthoz tartozna inkább?- vágott vissza Lamurk.
- Én a tömegben szeretnék maradni. Akkor legalább nem kellene részt vennem ilyen sok fogadáson.
Hari meglepetésére páran ezen a válaszon is nevettek.
- Nos - mondta Lamurk -, biztos vagyok benne, hogy a császár nem fárasztaná önt az efféle rendezvényekkel. Viszont mégis mindenhová meghívást kap majd... Ha másért nem, az éles nyelve miatt, professzor úr.
- Az apámnak volt egy másik mondása is: a bölcsesség olyan, mint a borotvapenge. Sokkal valószínűbb, hogy akkor vágja meg a használóját, amikor kicsorbul.
Harinak ekkor eszébe jutott az apja mondása az okosról meg a szamárról, és az engedésről meg a szenvedésről. Sajnos ezt már nem vethette be. Hirtelen az agyába villant: Lamurk éppen arról volt híres, hogy a Főtanács gyűlésein mindig megcsillogtatta humorát. Valószínűleg előre megírt szöveget mondott, mert most nem nagyon adta tanújelét elmésségének.
Lamurk arca megkeményedett, ajka vértelen vonallá változott, vonásai eltorzultak, mintha undorodna valamitől, azután csúnyán, tompán felnevetett. A tömeg néma csendben várakozott. Az emberek érezték: történt valami.
- Ah, bocsánat, van még néhány személy, aki szeretne találkozni a professzor úrral - vetett véget a sűrűsödő, egyre feszültebb csendnek Hari protokollosa.
Hari megrázott néhány kezet, elmormolt pár értelmetlen udvariasságot, és hagyta, hogy kísérői arrébb vonszolják.
Bevett még egy serkentőt, hogy lecsillapítsa az idegeit. Az összecsapás után sokkal feszültebb volt, mint közben. Lamurk hideg, dühös pillantással búcsúzott el tőle.
- Én majd szemmel tartom - súgta Dors. - Te csak élvezd a népszerűségedet.
Hari ezt egyszerűen lehetetlennek tartotta, mégis próbát tett. Ritkán adódott lehetősége arra, hogy ilyen sokféle embert lásson; hogy visszanyerje nyugalmát, szokásos szerepkörébe húzódott: újra udvarias megfigyelővé változott. A társasági csevegés nem igényelt túl nagy összpontosítást, sokszor egyetlen meleg mosollyal többet ért el, mint szavakkal.
Az estély a trantori társadalom mikrokozmosza volt. Szabad pillanataiban Hari megfigyelte a szociális rétegek egymáshoz való viszonyát.
Cleon nagyapja felélesztett néhány régi ruelli tradíciót. Az egyik az volt, hogy a nagyobb császári rendezvényeken mind az öt osztálynak képviseltetnie kellett magát. A jelek szerint Cleon is kedvelte ezt a szokást; talán azt hitte, így nagyobb népszerűségre tehet szert a tömegek előtt. Hari ezt nem tartotta valószínűnek, de megtartotta a véleményét.
Az első csoporthoz a nemesek, azok az arisztokraták tartoztak, akik öröklés révén jutottak hozzá címükhöz, rangjukhoz. Piramisuk csúcsán maga Cleon helyezkedett el, alatta pedig a Kvadránshercegek, a Spirálkar-hercegek, a főrendek, végül pedig az olyan helyi bárók, amilyenekkel Hari már odahaza, a Heliconon is találkozott.
Amikor az ültetvényeken dolgozott, sokszor látta a bárók elszáguldó légsiklóit. Az egyes uraságok birtoka legfeljebb akkora volt, hogy siklóval egyetlen nap alatt el lehetett érni az egyik végéből a másikba. Idejük javát a Nagy Játék foglalta le, a szüntelen harc, hogy még nagyobb vagyont szerezzenek családjuknak, politikai szövetségek és házasságok kötése révén még magasabb pozícióba jussanak.
Hari, hogy leplezze a nemesek iránti ellenszenvét, bekapott még egy serkentőt. Vagy ezer bukott világról érkezett antropológiai jelentést végigtanulmányozott már. Ezek az izolált bolygók fokozatosan visszafejlődtek, lakóik életmódja egyre primitívebbé vált. Hari tudta, ez a piramis alakú tagozódás az emberi társadalmak egyik legrégibb és legtermészetesebb felépítési formája. Ez még azokon a világokon is kifejlődött, ahol a gazdasági tevékenység a mezőgazdaságra korlátozódott, és ősi módszerekkel készítették a fémeszközöket. Az emberek szerették a rangot és a parancsuralmat.
A nemesi családok soha véget nem érő versengése volt az első és legegyszerűbb pszichohistóriai rendszer, amit Harinak sikerült modelleznie. Először az alapvető játékelméletet kombinálta össze az egyedkiválasztódással, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve az egészet belehelyezte egy olyan egyenletbe, ami a dűnék oldalán lepergő homokszemek mozgását írta le. Ez így együtt pontosan meghatározta a nemesi réteg átalakulását, a családok felemelkedését és bukását, a hosszú és nyugodt időszakokat követő hirtelen mozgolódást, amit társadalmi csuszamlásnak lehetett nevezni.
Hari a tömeget figyelve kiválogatta azokat, akik az arisztokrácia másik, az elsővel elvileg egyenrangú csoportjához, a merisztokráciához tartoztak.
Az egyik jelentős birodalmi egyetem tanszékvezetőjeként ebben a hierarchiában Hari is nagyúrnak számított. A piramis különböző pontjain lévő helyeket itt nem öröklés útján, hanem bizonyos érdemek révén lehetett megszerezni. A merisztokraták célja különbözött a nemesek dinasztikus törekvéseitől. A Hari osztályába tartozók többségét annyira lekötötte a választott szakterületen végzett munka, hogy nem is gondolt családalapításra. A nemesek a birodalmi kormány csúcspozícióinak megszerzésére törekedtek, a merisztokraták viszont úgy gondolták, ők tartják kezükben a valódi hatalmat.
 De jó lenne, ha Cleon nekem is valami alacsonyabb pozíciót szánna!, gondolta Hari. Alminiszterként, vagy tanácsadóként könnyedén eldolgozgatna egy ideig, vagy szándékos hibát követne el, hogy leváltsák. Mindegy, melyik megoldást választaná, egy-két éven belül újra Streelingben lehetne. Az alminisztereket nem szokták kivégezni, legalábbis nem az inkompetenciájuk miatt. Ami pedig még fontosabb volt: nem az alminiszterek hordták a vállukon a hatalom legnagyobb terheit, nem ők voltak a felelősek az embermilliárdok életéért.
Dorsnak feltűnt, hogy Hari a gondolataiba merül. Szelíd unszolására a férfi megkóstolt néhány ízletes falatot, és csevegett egy keveset.
A nemeseket könnyű volt felismerni pompázatos, a legutolsó divat szerint készült ruhájukról. A gazdasági szakemberek és a tudós merisztokraták inkább a szakmájukra jellemző, egyszerű, egyenruhaszerű öltözéket viselték. Hari rájött, már azzal politikai hitvallást tett, hogy a professzorok körében szokásosnak számító ruhát vette magára. Sokan azt gondolhatták, ezzel arra utal, hogy a következő Főminiszter- negyven év után először- nem nemesi származású lesz. Nem az zavarta, hogy ezzel mindenkinek elárulta a véleményét, inkább az, hogy gyakorlatilag semmit sem ért el vele.
Tradíciók ide vagy oda, a másik három társadalmi osztály képviselőit alig lehetett észrevenni a fogadáson. A hivatalnokok komor barna vagy szürke ruhát viseltek, arckifejezésük remekül illett öltözékükhöz. Maguktól ritkán szólaltak meg; általában valamelyik arisztokrata mellett tüsténkedtek, és készséggel sorolták a tényeket, az adatokat, amelyeket a vitatkozó nagyurak könnyedén felhasználhattak beszélgetéseik során. Maguk az arisztokraták általában nem mozogtak otthonosan a számok világában, sokan még egy szimpla összeadást sem tudtak volna fejben elvégezni. Úgy vélték, az ilyesmi a gépek és az alsóbb néposztályok feladata.
A tömeget vizsgálgató Hari csak nehezen tudta felfedezni a negyedik osztály, a Szürkék képviselőit, akik úgy mozogtak az előkelőségek között, mint a verebek a pávák tömegében. A Trantor lakosságának egyhatoda a Szürkék közé tartozott. A Birodalom különböző világairól, a Polgárszolgálat mindenre fényt derítő tesztjeinek köszönhetően kerültek a fővilágba, majd miután leszolgálták idejüket, visszatértek peremvilági posztjaikra. Úgy áramlottak keresztül a Trantoron, mint a víz a sötét ciszternákon. Velük általában senki sem foglalkozott; a legtöbb trantori becsületesnek tartotta őket, de nem szentelt nekik több figyelmet, mint mondjuk a fémfalaknak.
Hari tudta, eredetileg rá is a Szürkék élete várt. A Heliconon élő okosabb, tehetségesebb fiatalok számára a Szürkévé válás jelentette az egyetlen kiutat az ültetvényekről. Harinak szerencséje volt, sikerült megkerülnie a bürokratikus utat: amikor meg tudta oldani az egyszerű nyolcadrendű tenzoregyenleteket, egyenesen az akadémiára küldték. Akkor tízéves volt.
A ruellianizmus szerint a „polgárság" volt a legrangosabb valamennyi társadalmi osztály közül. Elvileg még a császárnak is meg kellett osztania velük hatalmát, ám a fogadásokon a legnépesebb galaktikus osztályt főként az ételeket és italokat kínálgató szolgák képviselték, akiknek a vendégek még annyi figyelmet sem szenteltek, mint a komor hivatalnokoknak. A Trantor lakosságának gerincét alkotó munkások és boltosok- a nyolcszáz szektor bennszülött honpolgárai - nem képviseltethették magukat az efféle rendezvényeken. Velük még a ruellianizmus sem foglalkozott.
Ami a legutolsó, legkisebb és legszínesebb osztályt, a művészeket illeti, őket nem lehetett nem észrevenni. A vendégek között zenészek és zsonglőrök járkáltak, de a legérdekesebb látványosságot az a légszobrász kínálta, akire Dors hívta fel Hari figyelmét. A matematikus már hallott erről az új művészeti formáról. A „szobrok" a művész által apró pamacsokban kifújt színes füstből készültek. Kísérteties, szellemszerű formák lebegtek az ámuldozó vendégek között. Némelyik előkelő pózban ábrázolt, arisztokratikus pamacsruhát viselő füstember a nemesek karikatúrájának készült. A füstfigurák mozogtak, lebegtek, végül szétszakadoztak, váratlanul semmivé váltak.
- Ez a legújabb módi - jegyezte meg valaki. - Úgy hallottam, a művész egyenesen a Sarkról érkezett.
- Arról a reneszánsz világról? - kérdezte egy másik bámész hitetlenkedve. - Nem merész egy kicsit? Ki hívta meg?
- Azt beszélik, maga a császár.
Hari összeráncolta a homlokát. A Sark volt az a bolygó, ahonnan azok a bizonyos személyiség-szimulációk érkeztek, amikről Yugo beszélt.
- Reneszánsz világ - mormolta kissé dühösen. Már tudta, miért találja olyan bosszantónak a füstalakokat: az efemer természetű formák sorsa az volt, hogy kaotikusan felbomoljanak, semmivé váljanak.
A légszobrász közben egy szatirikus formacsoportot készített. Az első alakot karmazsinvörös füstből fújta. Hari csak akkor jött rá, kit ábrázol, amikor Dors nevetve oldalba bökte.
- De hiszen ez te vagy!
Hari gyorsan becsukta tátva maradt száját. Hirtelen nem tudta, hogyan reagáljon. A második, kék füstből gyúrt alak a dühös arcú Lamurk pontos mása lett. A ködfigurák egymással szemben lebegtek; a füst-Hari mosolygott, Lamurk szobra mérgesen ráncolta a homlokát, azután hirtelen guvadt szemű, előreálló ajkú bohóccá változott.
- Azt hiszem, elérkezett a távozás ideje - suttogta Hari protokollosa. A matematikus örömmel bólintott.
Amikor hazaértek, biztos volt benne, hogy az elfogyasztott serkentőkben volt valami szokatlan anyag, ami az estélyen megoldotta a nyelvét. A lassú beszédű, meggondolt Seldon magától sohasem lett volna hajlandó nyíltan összetűzni Lamurkkal. Hari tudta, óvatosabban kellett volna viselkednie.
Amikor elmondta, mi aggasztja, Dors megrázta a fejét.
- A történteknek nincs köze a serkentőkhöz. Te beszéltél, az az éned, amelyik csak ritkán mutatkozik meg.
6.
- A bulik azért vannak, hogy az emberek jól érezzék magukat - jelentette ki Yugo, és Hari mahagóni íróasztalára tett egy bögre kávét.
- Hát... Ez nem arra volt jó - felelte a matematikus.
- Az a sok pompa, a nagy hatalmú emberek, a gyönyörű nők, elmés társalgások... Azt hiszem, két napig sem unnék rá.
Ahogy így belegondolok, éppen ez a legszörnyűbb az egészben. Mármint a hatalom. A jelek szerint a befolyásos emberek közül senki sem foglalkozott a Birodalom hanyatlásával.
- Van valami ősrégi mondás, ami éppen ide illik.
- Igen. Hárfáznak, miközben Róma lángol. Dors természetesen ezt is ismeri... Szerinte a Birodalom előtti korból, egy különösen jelentős zónából származik. Van egy másik is: „Minden hipernyílás Rómába vezet".
- Még sohasem hallottam erről a... Rómáról.
- Én sem, de a fellengzősség a jelek szerint örök és kiirthatatlan. Utólag persze komikusnak tűnik az egész.
Yugo nyugtalanul járkált Hari irodájában.
- Szóval nem foglalkoznak a hanyatlással...
- Számukra az egész nem más, mint a hatalmi harcok díszlete.
A Birodalomban léteztek világok, zónák, sőt egész spirálkarok, amelyekben rég megmutatkoztak a hanyatlás jelei. A legrettenetesebb az volt, hogy ezeken a helyeken az emberek ízléstelen szórakozásba, erkölcstelenségbe menekültek a gondok elől. A médiák zajongva adtak hírt az egyes esetekről, és egyre népszerűbbé váltak a Sarkhoz hasonló világokról származó „új-reneszánsz" irányzatok.
Hari a Birodalomban a visszafogottságot, a finomságot és a diszkréciót, az intelligenciát, a tehetséget, a pompát becsülte legtöbbre. A Helicon durva és elmaradott világ volt, bár nem annyira, hogy lakói ne tudjanak különbséget tenni a dísz és a disznó között.
- A politikusok mit mondanak?
Yugo fél fenékkel a matematikus íróasztalára ült, de vigyázott rá, nehogy a falapba ágyazott kapcsolókra telepedjen. Amikor belépett Hari irodájába, úgy tett, mintha csak a kávé miatt jött volna, de ez csupán ürügy volt. Valójában a legfrissebb pletykákra volt kíváncsi. Hari elmosolyodott; az emberek akkor is szívesen hallottak a hatalmasok viselt dolgairól, ha történetesen elégedetlenek voltak velük.
- Abban reménykednek, hogy valamelyik „morális újjászületés" mozgalom... mondjuk az átalakított ruellianizmus... sikeres lesz, és gerincet ad a zónáknak, ahogy ezt valaki megfogalmazta.
- Hmm. Szerinted működni fog a dolog?
- Lehet, de nem sokáig.
Az ideológia bizonytalan kötőanyag. Még a vallásos lelkesedés sem ragaszthat össze sokáig egy birodalmat. Vannak erők, amelyek megváltoztathatják a szerkezetét, de ezek sem tudnak sokáig ellenállni a nagyobb, állandó elemek- például a gazdaság- áramlatainak.
- És mi van az Orion-zónában folyó háborúval?
- Senki sem beszélt róla.
- Mit gondolsz, jól építettük be a háborúkat az egyenletekbe? - Yugo mindig remekül értett hozzá, hogy váratlanul rátapintson arra a problémára, ami Harit éppen foglalkoztatta.
- Nem. A háború a történelem túlságosan nagy jelentőségűnek tartott eleme.
Természetesen a háborúk gyakran központi szerepet kaptak. Érthető, hiszen senki sem olvasgatott gyönyörű verseket, amikor a közelében kirobbant egy ökölharc. A hirigek az olyanok kezét is lefoglalták, akik nem akartak egyebet,csupán élni a mindennapi életet. A háború a mérnökök és a kereskedők számára sem kifizetődő. Felmerül tehát a kérdés: miért billen mégis a háború javára a mérleg, amikor a másik oldalon a Birodalom teljes gazdasága az ellensúly?
- A háborúk egyszerűek, de figyelmen kívül hagyunk valami alapvető tényezőt... Érzem, hogy így van.
- Mindent a Dors által előásott történelmi adatokra alapoztunk- védekezett Yugo. - Az alapunk szilárd volt.
- Ebben nem kételkedem, de mégis...
- Nézd, több mint tizenkétezer év konkrét tényeit sikerült összegyűjtenünk. Erre építettem fel a modellt.
- Mégis úgy érzem, megfeledkeztünk valami lényeges dologról.
Az összeomlásokat a legtöbb esetben nem absztrakt okok váltották ki. A Birodalom konszolidációjának első éveiben még virágoztak a kisebb hercegségek, később azonban elpusztultak. Történelmük tele volt ismétlődő eseményekkel.
A csillagközi királyságok újra és újra összeomlottak a túlzott adóterhek alatt. Az adókból sok esetben a zsoldoshadakat finanszírozták, amelyek megvédték az adott királyságot a szomszédaitól, vagy fenntartották a belső rendet. Mindegy, mi miatt volt szükség az adóterhek megnövelésére, a nagyobb városok népessége hamar lecsökkent, mert az emberek elmenekültek az adószedők elől, és a „vidéki békében" kerestek menedéket.
Spontán cselekedet volt. De mi lehetett a valódi oka?
- Az emberek! - Hari hirtelen kihúzta magát. - Ez az, amiről megfeledkeztünk!
- Hm? Te magad bizonyítottad be... Emlékszel? A redukciós elmélet! Te állítottad, hogy az egyes személyek nem számítanak!
- Nem is számítanak. Az emberek viszont igen. Mi az egyenleteinkben csak tömegekkel foglalkozunk, de nem ismerjük az emberek cselekedeteinek mozgatórugóit.
- Talán ezeket is kideríthetjük a rendelkezésünkre álló adatokból.
- Talán igen, talán nem. Mi lenne akkor, ha óriáspókok volnánk, és nem főemlősök? Vajon ebben az esetben is ugyanilyen lenne a pszichohistória? Yugo a homlokát ráncolta.
- Nos... ha az adatok nem változnának...
- A kereskedelemre, a háborúkra, a népességi statisztikákra vonatkozó adatok? Nem számítana, hogy pókokat számolgatunk emberek helyett?
Yugo megrázta a fejét. Arca elborult; képtelen volt elismerni Hari állításának igazát, mert ezzel a hosszú évek kemény munkájával elért eredményeket kérdőjelezte volna meg.
- Az adatokból mindenre választ kaphatunk...
- Ismerd be az igazat: most azért vagy itt, hogy részletesen megtudd, mit csinálnak a gazdag és híres emberek, amikor összegyűlnek és szórakoznak... Ez hol szerepel az egyenletekben?
Yugo ajka bosszúsan megrándult.
- Ez semmiség! Ez egyszerűen nem számít!
- Ki mondja ezt?
- Hát, a történelem...
- A történelmet a győztesek írják. Ez tény. De hogyan veszik rá a generálisok a férfiakat és a nőket arra, hogy átmasírozzanak a fagyos sármezőkön? Mi az oka annak, hogy az emberek nem tagadják meg a parancsot?
- Ezt senki sem tudja.
- Nekünk tudnunk kell. Vagyis... az egyenletekben ennek is szerepelnie kell.
- Hogyan?
- Fogalmam sincs.
- Menjünk a történészekhez?
Hari felnevetett. A történészekről ugyanaz volt a véleménye, mint Dorsnak. A múlt tanulmányozásában már jó ideje nagyobb szerepet kapott a történészek ízlése, mint az áttanulmányozható adattömeg. Volt idő, amikor még ő is azt hitte, a történelem kutatása azonos a dohos cyberfile-ok átnézésével. Később éppen Dors volt az, aki megmutatta neki, a rendelkezésre álló ferrithengereken, polimertömbökön vagy mátrixokon tárolt adathalmazokból hogyan tud megkeresni egy bizonyos információt, amiből matematikája szilárd alapját képezheti. Menet közben azt is megtudta, hogy Dors és a többi történész csupán annyit tesz, hogy újabb tudás-téglákkal egészíti ki a folyamatosan növekvő építményt.
A történelem tanulmányozásának aktuális stílusa szerint dolgozók azonban ehelyett csak annyit tettek, hogy az előre meghatározott mederbe terelték a múltat. Az egymással szemben álló frakciók dühös vitákat folytattak a régmúlt események miatt: a saját történelmüket állították szembe az ellenségeikével. A „spirálcentrum" hívei szerint a historikus erők a spirálkarok mentén terjedtek tovább, ezzel szemben a „fókuszpártiak" azt állították, hogy az elvek, a trendek, a mozgalmak és az evolúció a Galaktikus Centrumból áradt szét. A technokraták hevesen ellenezték a természetpártiak azon állítását, hogy a változásokat az emberben rejlő erők, képességek segítik elő.
A tények és a lábjegyzetek milliárdjai között a specialisták meglátták a múltban a jelenkor politikájának tükörképét. Mivel a jelen széttöredezett és átalakult, nem maradt hozzá más referenciaanyag, csak a történelem, ami meglehetősen bizonytalan támpontot nyújtott- különösen akkor, amikor az ember rájött, hány olyan lyuk van a feljegyzésekben, amit egyelőre a rejtély tölt ki. Hari szerint az egész jobban hasonlított a divatra, mint egy szilárd alapra. A múltnak egyetlen vitathatatlan pontja sem volt.
Természetesen akadtak kérdések, amelyekre a választ széles körben elfogadták. A legtöbb ember azt vallotta, hogy a Birodalom mindent összevetve jó, és a stagnálás hosszú periódusai a legjobb korszakok, mert valakinek mindig nagy árat kell fizetnie a változásokért. Ebből a szemszögből nézve teljesen mindegy, hogy az egyes frakciók hogyan szidalmazták egymást és dicsőítették magukat; abban mindenki egyetértett, hogy az emberiség nagy utat tett meg. Ezen túl azonban eltértek a vélemények. Kevesen maradtak azok, akik aggodalommal figyelték, merre tart az emberiség, merre a Birodalom. Hari egyre inkább úgy érezte, hogy ez a kérdés elsikkad az „én történelmem a tiéd ellen" című harci játék során, mert a legtöbb történész tudat alatt rettegett a jövőtől. A lelkükben érezték a hanyatlást, és tudták, hogy a látóhatáron túl nem egy újabb felemelkedés-stagnálás ciklus, hanem a teljes összeomlás vár a Birodalomra.
- Nos, mit tegyünk?
Hari hirtelen ráeszmélt, Yugo már másodszor teszi fel a kérdést. Kizökkent az elmélkedésből.
- Nem tudom...
- Tegyünk be egy újabb „ösztön"-változót?
Hari megrázta a fejét.
- Az emberek nem ösztönlények. Ők úgy viselkednek, mint... az emberek. Mint a főemlősök. Azt hiszem...
- Akkor... tanulmányozzuk a főemlősöket?
Hari felemelte a kezét.
- Megadom magam! Érzem, hogy ez a logikai ösvény elvezet valahová, de... még nem látom a végét.
Yugo vigyorogva bólintott.
- Majd meglátod, amikor megérik a gondolat.
- Köszönöm. Tudom, nehéz velem dolgozni. Hangulatember vagyok.
- Rá se ránts! Időnként hangosan gondolkodsz, ennyi az egész.
- Néha úgy érzem, egyáltalán nem gondolkozom.
- Megmutassam a legutolsó eredményemet? - Yugo imádta megmutatni a felfedezéseit.
Hari hátradőlt a székben, Yugo pedig bekapcsolta az iroda holovetítőjét. A levegőben jelsorozatok, egyenletek, háromdimenziós, színkódolt ábrák jelentek meg. A rengeteg jel láttán Harinak egy folyóparton pihenő madársereg jutott az eszébe.
A pszichohistória alapjában véve a történelmi változók logikája szerint egymásba kapcsolt egyenletek óriási halmaza volt. Lehetetlen lett volna az egyiket megváltoztatni úgy, hogy a többi a régi maradjon. Ha alterálódott a népesség, nem csak a kereskedelem, de a szórakozási formák, a szexuális morál, és még több száz egyéb faktor is megváltozott.
Kétségtelen, akadtak közöttük lényegtelen tényezők. De melyek lehettek azok? A történelem tényszilánkokkal teli feneketlen kútnak látszott, és az egyes darabkák a többi nélkül értelmetlennek tűntek. A történelemkutatás alapvető feladata éppen a legmélyebben gyökerező változók megtalálása volt.
- Utóirányítási ráta... Abrakadabra! - Yugo elegánsan elrendezett háromdimenziós grafikonokat varázsolt a levegőbe. - Gazdasági mutatók, változó-családok, ipar.
- Ez melyik korszak?- kérdezte Hari.
- A galaktikus időszámítás szerinti harmadik és hetedik évezred közötti időszak.
A gazdasági változókat jelképező többdimenziós formák csavart nyakú palackokra emlékeztettek, amelyeket - amikor Yugo folyamatosan előrébb léptette az idő-mutatót - valamilyen folyadékok töltöttek meg. A folyadékok sárgán, barnán, vörösen virítva, lassú táncra emlékeztető hullámzással mozogtak, s időnként egymásba csaptak. Harit mindig lenyűgözte, mennyi szépség származott a matematikából. Yugo bonyolult ökonometriai mennyiségeket ábrázolt, melyek az évszázadok áramlása során finom arabeszkekké válva jelentek meg.
- Meglepően jó az egyensúly - ismerte el Hari. A történelmi adatok sárga felületei összeolvadtak a palackokkal, és a bennük kacskaringósan felfelé kúszó folyadékokkal. - Négy évezred leírása! Mi a helyzet a végtelenségi tényezővel?
- Az új renormalizációs módszerrel sikerült kiszűrnöm.
- Pompás! A galaktikus középkorra vonatkozó adatok a legbiztosabbak. Így van?
- Igen. A politikusok a hetedik évezred után kezdték aktiválni magukat. Dors segít nekem a felesleges adatok kiszűrésében.
Hari elismeréssel bámulta a színek csodálatos keveredését, az áttetsző palackokba zárt ősi bor hullámzását.
A pszichohistóriai tényezők szorosan kapcsolódtak egymásba, ennek ellenére a történelem - sokak véleményével ellentétben - nem az idők szakadéka fölött átívelő merev és erős acélépítményre, sokkal inkább egy kötélhídra hasonlított, ami minden lépés megtételekor megreccsent és megfeszült. Az alkotórészek erős koherenciája az egyenletekben is megmutatkozott, a számítások eredménye olykor végtelenné vált. Mivel a valóságban semmi sem lehetett végtelen, az egyenleteket módosítani kellett. Hari és Yugo több évet töltött az ezt lehetővé tévő módszer kifejlesztésével, ami a jelek szerint használható volt.
- Milyenek lesznek az eredmények, ha továbbfuttatjuk az egyenletet, és nem állunk meg a hetedik évezrednél?- kérdezte Hari.
- Megnövekszik a hullámzás - vallotta be Yugo.
A visszacsatolódó hurkok léte nem számított új dolognak. Hari ismerte az ősrégi elméletet, mely szerint, ha egy bizonyos rendszer alkotóelemei szorosan egymáshoz kapcsolódnak, és az egyiket meg lehet változtatni, akkor lehetőség nyílik valamennyi irányítására. A belső visszacsatolások milliárdjainak segítségével szabályozni lehet annak a rendszernek a működését, amely normál esetben spontán módon vezérelte önmagát.
A történelmet persze senki sem irányíthatta, de bizonyos korszakokban - például a Yugo által vizsgált négy évezredben - az egyenletek valahogy mindent rendbe tettek. A pszichohistória tehát képes volt a történelem „utóirányítására".
Emberi agy nem foghatta fel az igazán bonyolult rendszerek irányításának módját. Ám ha a rendszer működésében hiba következett be, valakinek vállalnia kellett, hogy belenyúl a közepébe, és megtalálja a probléma forrását.
- Ötletek? Nyomok?
Yugo vállat vont.
- Ezt nézd meg!
A folyadékok a palackok falához csapódtak. Egyre több tekert nyakú, rikító színű adat-folyadékkal teli palack jelent meg a levegőben. Hari tágra nyílt szemmel figyelte, ahogy az áramlatok ellepik a narancsszínű változó-teret, és mozgásra kényszerítik a szomszédos bíborszínű rétegeket. A hologram hamarosan egy vad örvényre emlékeztetett.
- Tehát az egyenletek kudarcot vallanak - állapította meg Hari.
- Igen. De az idősáv is túl széles. A nagyobb ciklusok körülbelül százhuszonöt évig tartanak, az események utáni lecsillapodási időszak pedig általában kevesebb, mint nyolcvan esztendő. Nézd...
A hologramörvény már olyan volt, mintha egy hurrikán áztatná a lábát egy szivárványszínű óceánban.
- Ez a kavarodás a Dors által „generációs divatnak" nevezett tényező miatt következik be - magyarázta Yugo. - Voltak bizonyos zónák, ahol tudatosan megnövelték az emberek átlagéletkorát. Ha ezt figyelembe véve előreléptetem az egyenletet az időben, minden rendben van, de... azután nem találok adatot. Hogy lehet ez, kérdeztem, és beleástam magam a történelembe. Kiderült, hogy az ilyen sokáig élő társadalmak viszonylag rövid ideig léteztek.
- Biztos vagy benne? - csóválta Hari a fejét. - Az ember azt hinné, az átlagéletkor megnövekedése révén egy kis bölcsesség kerül végre a palettára.
- Hát nem ez történt! Mélyebbre néztem, és rájöttem, hogy amikor egy társadalomban az emberek átlagéletkora megközelíti a szociális ciklusok hosszát - ez átlagosan száztíz standard év -, instabilitás jelentkezik. Egész bolygók kezdenek háborúzni, általános a depresszió és a megbetegedés.
Hari kérdőn nézett Yugora.
- Ez az összefüggés... közismert?
- Nem hiszem.
- Tehát az emberek nem növelhetik meg túlságosan az átlagéletkort, mert ezzel társadalmi katasztrófákat okoznak, és leállítják a fejlődést.
- Így van. - Yugo mosolyra húzta a száját. Hari már ismerte ezt az arckifejezését: akkor vigyorgott így, amikor büszke volt munkája eredményére. - A szaporodó szabálytalanságok pedig káoszt eredményeznek.
Ez volt az a probléma, amire még nem találtak megoldást.
- A fenébe! - Hari szívből gyűlölt mindent, ami kiszámíthatatlan.
- Nos, főnök, eddig jutottam, és nem tovább.
- Semmi baj!- felelte Hari vidáman, bár nem volt valami jó a kedve. - Nagyot léptél előre. Ne felejtsd el a mondást: a Birodalmat sem egyetlen nap alatt építették fel.
- Hát, lehet, hogy hosszú ideig tartott, míg létrejött, de a jelek szerint szétesni sokkal hamarabb fog.
Ritkán beszéltek a pszichohistóriai kutatások legfontosabb motivációjáról, a Birodalom felfoghatatlan okok következtében történő hanyatlása miatt érzett aggodalomról. A szétesést sokan sokféleképpen magyarázták, de senki sem látott a jövőbe. Hari abban reménykedett, neki sikerülni fog, ám a munka dühítő lassúsággal haladt.
 Yugo levertnek látszott. Hari felállt, megkerülte az óriási íróasztalt, és szelíden hátba verte a fiatalabb férfit.
- Fel a fejjel! Publikáld az eredményedet.
- Publikáljam? Hiszen titokban kell tartanunk a pszichohistóriát!
- Csoportosítsd az adataidat, és jelentesd meg valamelyik történelemelemzéssel foglalkozó lapban. Dors majd segít kiválasztani, melyikben.
Yugo arca felderült.
- Megírom, aztán megmutatom neked, aláírjuk...
- Nem, engem hagyj ki belőle. Ez a te munkád.
- Hékás! Hiszen tőled tanultam, hogyan kell elkészíteni egy analízist, hol...
- Ez a tiéd. Tedd közzé.
- Hát...
Hari nem tett említést arról az apróságról, hogy a kialakult helyzetben minden, az ő nevével fémjelzett írás a figyelem középpontjába kerülne. Biztos lennének néhányan, akik megsejtenék, hogy az elmélet valójában jóval több, mint az átlagéletkor-effektus elemzése. Nem, egyelőre az lesz a legjobb, ha a dologgal kevesen foglalkoznak.
Miután Yugo visszatért a munkájához, Hari egy darabig még elmélázva nézegette az íróasztala fölötti hologramon az adat-folyadékok örvénylését. Az asztalán álló kicsiny, elegáns kerámialapra nézett - Dorstól kapta -, és elolvasta a ráírt idézetet, a kedvencét:
Ha a megfelelő időben gyakorolsz nyomást a történelmi forgáspontra, minimális erővel kikövezed a távoli jövő felé vezető utat. Közvetlen céljaid közül csak azok elérésére szánj erőt, amelyek eredményei hosszabb távú terveid valóra válását segítik.
- Kamble császár, IX. Jóslat, 17. szakasz.
- De mi van akkor, ha nem lehetnek hosszabb távú terveink? - mormolta Hari, és folytatta a munkáját.
7.
Másnap megtudhatta, milyen a birodalmi politika a gyakorlatban.
- Nem is tudtad, hogy egy háromdimenziós Szkóppal figyelnek?- kérdezte Yugo.
Hari az irodai holovetítőjén éppen a Lamurkkal folyatott beszélgetés felvételét nézte.
A védelmére kirendelt különítményeseknek is kezdett gondot okozni az otthona előtt összegyűlt médiacsőcselék. A katonák felfedezték, hogy az egyik médiacsapat a lakás fölött három emelettel üzembe helyezett egy lehallgató készüléket. A százados erősítést kért, és Harit meg Dorst az egyik szervizjáraton keresztül kikísértette a házból. A matematikus az egyetemen keresett menedéket.
- Nem, nem vettem észre. Annyi minden történt... - Harinak eszébe jutott a fickó, akit a fogadáson a testőrei megmotoztak, majd eleresztettek. A 3D kamera és a hozzá tartozó hangrögzítő olyan kicsi volt, hogy a médiapióca a ruhája alatt is nyugodtan elrejthette. Igaz, rendszerint a bérgyilkosok is a ruhájukkal takarják el fegyvereiket, de a testőrök hamar különbséget tudnak tenni a hírvadászok és az embervadászok között.
- Tartsd szemmel őket, ha beszállsz a ringbe - figyelmeztette Yugo, aki dahli lévén járatos volt az efféle ügyekben.
- Kösz a figyelmeztetést- felelte Hari szárazon.
Dors a szájához emelte az ujját.
- Elég könnyen elbántál Lamurkkal.
- Nem akartam, hogy azt higgyék, mindenáron szét akarom cincálni a Főtanács egyik vezető tagját!- mondta Hari szenvedélyesen.
- Pedig pontosan ezt csináltad - jegyezte meg Yugo.
- Igen, lehetséges, de akkor és ott udvarias csevegésnek tűnt az egész... - Hari megcsóválta a fejét. A háromdimenziós felvétel szerkesztett változata alapján a beszélgetés verbális ping-pongnak tűnt, amit labdák helyett borotvaéles szópengékkel játszottak.
- Belerúgtál, valahányszor alkalom kínálkozott rá - állapította meg Dors.
- Pedig még csak nem is utálom! Sok jót tett a Birodalom érdekében. - Hari elgondolkodott. - De ez az egész... Élveztem, na!
- Talán mégis van tehetséged az ilyesmihez  - jegyezte meg a nő.
- Inkább ne lenne!
- Nem hiszem, hogy sok választásod volna - foglalta össze a lényeget Yugo. - Egyre híresebb vagy.
- A hírnév nem más, mint a jól ismert név körül összegyűlt félreértések tömege - szögezte le Dors.
Hari elmosolyodott.
- Ezt jól megfogalmaztad!
- A Vén Eldoniant idéztem. A császárok közül ő élt a legtovább. A klánjából egyedül ő halt meg végelgyengülésben.
- Egyébként lehet a dologban valami - morogta Yugo. - Számíthatsz rá, hogy adomák, pletykák főszereplője leszel.
Hari dühösen megrázta a fejét.
- Azt már nem! Nem hagyhatom, hogy ez a semmiség elvonja a figyelmemet a munkáról. Yugo, mi van azokkal a csempészett személyiség-konstellációkkal, amiket... khm... szereztél?
- Nálam vannak.
- Gépi nyelven? Futni fognak a komputeren?
- Igen, de átkozottul nagy a memóriaigényük. Párat megpróbáltam lejátszani, de nagyobb feldolgozóhálózatra van szükségük, mint amekkorát én biztosítani tudtam.
Dors elkomorodott.
- Nem tetszik nekem ez az egész. Ezek nem egyszerű konstellációk. Ezek szimulációk!
Hari bólintott.
- De mi itt most kutatást végzünk, és nem egy szuperfajt próbálunk előállítani. Dors felállt, és energikusan járkálni kezdett.
- A személyiség-konstellációk megfelelnek bizonyos törvényeknek, de a szimek használata a legősibb tabuk közé tartozik!
- Igen, az őskorban valószínűleg így volt, de...
- Ez már a történelem előtti korokban is így volt! - Dors orrcimpája vibrált a dühtől. - A tiltások azokban az időkben gyökereznek. Egyetlen feljegyzés sincs arról, miért lettek nem megengedettek... Valószínűleg még jóval az Árnykorszak előtt történt valami katasztrófa.
- Az meg mi a csoda? - kérdezte Yugo.
- Egy hosszabb időszak... Pontosan nem tudjuk, milyen hosszú; valószínűleg több ezer évig tartott. Azelőtt, hogy a Birodalom egységessé vált.
- Úgy érted, ez még a Földön volt? - Yugo kétkedő arcot vágott.
- A Föld létezése inkább legenda, mint tény. De igen, ez a tabu talán ugyanabból a korból származik, mint a mondák.
- Ezek a szimek reménytelenül ostobák - legyintett Yugo. - Semmi közük sincs a mi korunkhoz. Az egyik egy vallási fanatikusé. Még sohasem hallottam a hitéről. A másik valami okostojás író. Senkire sem jelentenek veszélyt, legfeljebb önmagukra.
Dors gyanakodva méregette Yugot.
- Ha ennyire értéktelenek, miért lennének hasznosak a számunkra?
- Azért, mert hitelesíthetik a pszichohistóriai mutatószámokat. Olyan modellező egyenleteink vannak, amelyek az alapvető emberi percepciótól függnek. Ha a rendelkezésünkre áll egy ősrégi agy, még akkor is, ha feljavított szimuláció az egész, meg tudjuk határozni az egyenletekből hiányzó konstansokat.
Dors kétkedően felhorkantott.
- Nem értek a matematikához, de azt tudom, hogy a szimek veszélyesek lehetnek.
- Nézd, ezekben a dolgokban már egyetlen épeszű ember sem hisz - nyugtatta Yugo. - A matematikusok már évszázadok óta alkalmaznak pszeudo-szimeket. Ott vannak például a gépagyúak...
- De ezek nem teljes személyiségek, igaz?- kérdezte Dors komoran.
- Nos, így van, de...
- Nagy bajba kerülhetünk, ha a te szimjeid véletlenül jobbak, okosabbak. Yugo lustán mosolyogva, széles keze egyetlen legyintésével félresöpörte a nő aggodalmát.
- Ne izgulj! Mindent kézben tartok. Egyébként már megoldottam a gépidő meg a futtatás problémáit, és találtam magunknak egy fedőtevékenységet. Hari csodálkozva nézett rá.
- Mi lenne az?
- Van egy vevőm a szimekre. Valaki, aki le akarja futtatni az anyagot, fedez minden költséget, és megfizeti a... khm... jogdíjakat. Kereskedelmi célokra akarja felhasználni őket.
- Ki az? - kérdezte Dors és Hari egyszerre.
- A Fortélyszövetség! - jelentette ki Yugo büszkén.
 Hari értetlen arccal bámult rá. Dors megtorpant, mintha egy réges-régi emlék után kutatna.
- Igen, emlékszem rá - mondta végül. - Egy komputeres rendszerekkel foglalkozó cég.
- Pontosan. Az egyik legjobb a szakmában. Piacuk van a régi szimekre. Szórakoztató programokként árulják az ilyesmit.
- Még nem hallottam róluk - tanácstalankodott Hari.
Yugo ámuldozva csóválta a fejét.
- Nem tartasz lépést a korral, Hari.
- Nem is próbálok. Én inkább megelőzni szeretném.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet egy külső céget bevonni az ügybe - vetette fel Dors. - És mi ez az egész a fizetéssel kapcsolatban?
Yugo arca felragyogott.
- Hajlandóak kifizetni a költségeket. Már mindent megtárgyaltam velük. Dors aggodalmasan előredőlt.
- Lesz beleszólásunk abba, hogy mit csinálnak a szimekkel?
- Erre nem lesz szükségünk - védekezett Yugo. - Valószínűleg hirdetésekben, vagy hasonlókban akarják használni az anyagot. Másra nem is nagyon lehet, hiszen az emberek valószínűleg egy kukkot sem fognak érteni az egészből.
- Nekem akkor sem tetszik. A kereskedelmi felhasználást sem találom jónak, de emellett túlságosan kockázatos feléleszteni egy őskori szimet. A közfelháborodás...
- Hé, ez már a múlt! Az emberek nem gyűlölik a gépagyúakat, és a mechanikus fickók is egyre okosabbak.
 A gépagyúak alacsony mentális kapacitással rendelkező gépek voltak. Intelligenciaszintjük felső határát törvények szabályozták. Hari gyanította, hogy ezeket a törvényeket a valódi, ősi robotok alkották, hogy a mesterséges intelligenciák ne hozhassanak létre még jobban specializált és még kiszámíthatatlanabb típusokat.
 A valódi robotok - mint például R. Daneel Olivaw - a háttérben maradtak, és hosszú távú célokért dolgoztak. Sajnos a Birodalomban felgyülemlő feszültség következményeként a kibernetikára vonatkozó szabályok, mint minden más törvény, egyre inkább érvényüket vesztették.
Dors felállt.
- Én ellenzem a dolgot. Most azonnal abba kell hagynunk az egészet. Yugo is felpattant.
- Hiszen te segítettél megtalálni a szimeket! Most meg azt mondod...
- Nem akartam, hogy ez legyen belőle! - A nő arcvonásai megkeményedtek. Hari töprengve Dorsra nézett. Kíváncsi volt, mitől lett egyszeriben ilyen heves. Biztosan van valami a háttérben... De mi lehet az?
- Nem értem, miért ne kereshetnénk egy kis pénzt a kutatásaink melléktevékenységeivel- mondta halkan. - Egyébként valóban hatalmas komputeres kapacitásra van szükségünk.
 Dors szája dühösen megrándult, de nem szólt. Hari eltűnődött, miért izgatta fel magát ilyen nagyon.
- Általában, kedvesem, fittyet hánysz a társadalmi konvenciókra.
- Neked meg általában nem ajánlják fel a főminiszteri széket!- vágott vissza a nő.
- Ilyen apróságok miatt nem fogom megfúrni a kutatási programunkat - mondta Hari határozottan. - Érthető?
 A nő bólintott. Hari hirtelen véreskezű zsarnoknak érezte magát. Dors a munkatársa és egyben a felesége volt; ez a helyzet potenciális konfliktusforrásnak számított, de eddig mindig sikerült kikerülniük az összetűzést. Mi lehet az oka, hogy Dors most mégis ilyen hevesen reagált?
 Elvégeztek néhány, a pszichohistóriával kapcsolatos feladatot, majd Dors felhívta Hari figyelmét a következő megbeszélésére.
- Az illető nő a történelem tanszékemről jött át. Megkértem, hogy nézze végig a legutóbbi tízezer év trantori trendjeit.
- Ó, nagyon jó! Köszönöm. Bevezetnéd?
Sylvin Thoranax csinos nő volt. Egy doboznyi régi adatpiramist hozott magával.
- Ezeket a bolygó túloldalán, egy könyvtárban találtam - magyarázta. Hari kézbe vette az egyik piramist.
- Még nem találkoztam ilyenekkel. Porosak.
- Némelyik még a könyvtári nyilvántartásban sem szerepelt. Néhányat letöltöttem. Jók. A fordítómátrix segítségével még mindig olvashatók.
- Hmm. - Hari mindig szerette a régi korokból származó technikai eszközökből áradó ódon hangulatot. - Direkt módon is el lehet olvasni az anyagot? A nő bólintott.
- Tudom, hogyan működik a leegyszerűsített Seldon-egyenlet. Ezeket az adatokat fel lehet használni a matematikai összehasonlítások elvégzésére. Megtalálhatják a keresett együtthatókat.
Hari elhúzta a száját.
- Az egyenlet nem az enyém. Hosszú kutatómunka eredménye, számtalan ember dolgozott rajta...
- Ó, professzor úr, hiszen mindenki tudja, hogy ön fektette le az alapokat. Ön határozta meg a megközelítés módját.
 Hari egy kicsit még dohogott - valóban bosszantotta a dolog -, Thoranax azonban ügyet sem vetve rá folytatta a piramisokról szóló kiselőadást. Amikor a fellelkesedett Yugo is bekapcsolódott a beszélgetésbe, Hari úgy döntött, nem próbálja megmagyarázni, valójában kinek köszönhető az a bizonyos egyenlet. Thoranax végül Yugoval együtt távozott. Hari hozzálátott a napi teendők elvégzéséhez.
A napirendje hologram formájában lebegett előtte:
- előadókat szerezni a szimpóziumra (a vonakodókat különös kedvességgel kell meghívni)
- felterjesztéseket írni a birodalmi fickóknak
- elolvasni a diákok tanulmányait miután a logikai ellenőrző program továbbengedte őket.
 A napja nagy részét ilyen teendőkre kellett áldoznia. Csak akkor jutott eszébe, hogy korábban ígéretet tett egy előadás megtartására, amikor az egyetem kancellárja megjelent az irodájában.
A kancellár összepréselt ajkai szűnni nem akaró, ironikus mosolyra húzódtak, pillantása olyan volt, mint bármelyik szelíd tudósé.
- Az... öltözéke?- kérdezte kissé éles hangon.
Hari az irodai szekrényéhez lépett, előkereste a bő ujjú, széles övvel ellátott talárt, és az egyik mellékhelyiségben gyorsan átöltözött. Amikor elindult, a titkárnője a kezébe adta a multifunkcionális látókockát. A kancellár kíséretében átvágott a főtéren; különítményesei állandóan változó alakzatban próbálták körbefogni. Jól öltözött férfiakból és nőkből álló, 3D kamerákkal felfegyverzett tömeg állta az útjukat. Egyikük tetőtől-talpig végigpásztázta műszerével Harit - talán az öltözékét díszítő kék és sárga Streeling-csíkokat akarta bemutatni.
- Beszélt mostanában Lamurkkal?
- Mi a helyzet a dahliakkal?
- Mi a véleménye a szektor új elöljárójáról? Ön szerint számít, hogy az illető hölgy triszexuális?
- Mi a véleménye az új egészségügyi jelentésekről? Ön szerint a császárnak kötelezővé kellene tennie a Trantoron a testedzést?
- Ne törődjön velük- súgta Hari a kancellárnak.
A férfi elmosolyodott, és integetett a kameráknak.
- Csak a munkájukat végzik.
- Mi ez a testedzés ügy?- kérdezte a matematikus.
- Az egyik felmérés kimutatta, hogy az alvás közbeni elektrostimulálás nem fejleszti olyan mértékben az izmokat, mint a régimódi testgyakorlás.
- Nem meglepő. - Hari gyermekkorában az ültetvényeken dolgozott, és igazából sohasem lelkesedett az ötletért, hogy egy gépezet tartja karban az izmait, miközben ő alszik.
A kérdéseket üvöltöző médiások egyre közelebb húzódtak.
- A császárnak mi a véleménye arról, amit ön mondott Lamurknak?
- Igaz, hogy a felesége nem szeretné, hogy főminiszter legyen önből?
- Mi a helyzet Demerzellel? Hol van?
- Mit gondol a zónák vitájáról? Elképzelhető, hogy a Birodalom kompromiszszumot köt?
Egy nő furakodott a társai elé.
- Ön hogyan edzi a testét?
- Mértékletesen- felelte Hari gúnyosan, és gyorsan ellépett az értetlen arccal bámuló nő közeléből.
Amikor beléptek a főcsarnokba, Seldonnak eszébe jutott, hogy a teremőrnél le kell adnia a látókockáját. Egy esetleges hívás megzavarhatta volna az előadást.
- Sokan összegyűltek- jegyezte meg Hari, amikor a kancellárral együtt felért a nézőtér fölé benyúló előadói balkonra.
- Kötelezővé tettük a részvételt. Minden diáknak el kellett jönnie. - A kancellár mosolyogva lenézett a sokadalomra. - Jó benyomást akartam gyakorolni az odakint összegyűlt médiásokra.
Hari ajka megrándult.
- Hogyan ellenőrzik, hogy mindenki eljött?
- Előre kijelölt helyek vannak. Érkezés után mindenkinek be kell ütnie az azonosítási számát a székek komputerébe.
- Elég nagy hűhót csaptak... és az egész csak azért, hogy rákényszerítsék az emberekre a részvételt.
- Mindenkinek a saját érdeke volt, hogy eljöjjön! És persze a miénk is.
- Ezek itt felnőtt emberek! Ha nem azok, hogy foglalkozhatnak magas szintű tudományokkal? Hadd döntsék el ők, mi a jó nekik!
A kancellár összeszorította az ajkát, de nem válaszolt. Felállt, és üdvözölte a közönséget. Amikor Harira került a sor, ő is felemelkedett a helyéről.
- Most, hogy mindenki igazolta a jelenlétét, megköszönöm a meghívást, és közlöm, ezennel véget ért előadásom formális része.
A közönség meglepetten felmorajlott. Hari végigpillantott a termen, és megvárta, míg újra csend támad.
- Nem szeretek olyanoknak beszélni, akik csakis azért hallgatnak meg, mert valaki erre kötelezte őket. Aki távozni kíván, kérem tegye meg.
Leült. Az előadóteremben hangzavar támadt. Néhányan ügyet sem vetve társaik fújolására, felálltak a helyükről. Amikor Hari újra szólásra emelkedett, üdvrivalgás köszöntötte.
Még sohasem volt ilyen lelkes közönsége. Kitett magáért; csodálatos beszédet tartott a matematika jövőjéről. Egyetlen szóval sem említette a Birodalmat és annak hanyatlását, kizárólag a lélegzetelállítóan szép matematikáról beszélt.
8.
Az Érintkező Kultúrák Minisztériumából érkezett nő lenézett Harira.
- Magától értetődik, hogy meg kell kapnunk a segítséget az önök csoportjától. Hari hitetlenkedve rázta a fejét.
- Egy... szenzóhoz?
A matematikus irodájának vendégszékében ülő nő megigazította formaruháját.
- Ez egy nagyon fontos program. Valamennyi matematikusnak teljesítenie kell az adományrendeletben előírtakat.
- De mi nem értünk a komponáláshoz...
- Megértem a bizonytalanságát, ám mi, a minisztériumban úgy érezzük, éppen ezekre a szenzo-szimfóniákra van szükség ahhoz, hogy felserkentsünk egy... egy lassan fejlődő művészeti formát.
- Nem értem.
A nő arcán hivataloskodó, hűvös mosoly jelent meg.
- A mi elképzeléseink szerint ezzel az újfajta szenzo-szimfóniával a művész... pontosabban a matematikus... az euklideszi konceptuális elmélethez hasonlóan átformálja a gondolkodás alapvető szerkezetét, és létrehoz egy új elméletsort, amit azután lefordítunk a művészet nyelvére...
- Ki végezné a „fordítást"?
- Egy szűrőkomputer, ami a konceptuális mintázatokból érzetek széles skáláját hozná létre.
Hari felsóhajtott.
- Értem.
A nőnek hatalma volt, ő pedig nem tehetett mást, végig kellett hallgatnia az elképzeléseit. A pszichohistóriai kutatások támogatása biztosnak tűnt, hiszen egyenesen a császár magánbüdzséjéből kapták a pénzt, ám a tanszéknek szüksége volt a Birodalmi Adományhivatalra, és az onnan érkező támogatásra.
A kutatásokkal foglalkozó egyetemek állandó versenyben álltak egymással. A kutatóknak főként nyugalomra lett volna szükségük, ám a támogatások megszerzéséért folyatott harcnak köszönhetően a merisztokraták - a tudósok és az oktatók egyaránt - olyan egészségi problémákkal küszködtek, amelyért a stresszt lehetett felelőssé tenni. Köreikben az átlagnál jóval magasabb volt a válási ráta; kevesen nemzettek gyermekeket. Energiájuk jó részét arra fecsérelték el, hogy minden apró eredményt publikálni próbáltak, mert csak így növelhették jelentőségük látszatát. Azoknak, akik támogatást akartak szerezni a birodalmi hivataloktól, a legfontosabb teendőjük a folyamodványok kitöltése volt. Hari nagyon is jól ismerte az ilyen űrlapokon szereplő kérdéseket: sorolja fel és elemezze az igényelt támogatás mennyiségét, formáját; hozzávetőlegesen határozza meg, milyen eredményeket érhet el a kutatással; írja le, milyen laboratóriumi felszerelésekre, komputerekre van szüksége, és hogy van-e lehetőség a már meglévő eszközök modernizálására, átalakítására; fogalmazza meg a támogatandó munka filozófiai aspektusát stb, stb.
 A hatalmi piramis felépítéséből fakadóan a legtapasztaltabb tudósok végezték a legkevesebb kutatást: ahelyett, hogy a munkájukkal foglalkoztak volna, igazgatták az intézményeiket, és támogatósdit játszottak a hivatalokkal. A Szürkék minden egyes adományozott papírdobozt nyilvántartottak. A támogatást igénylőknek csupán tíz százaléka kapta meg a kért segítséget- vagyis általában csak az igényelt összeg felét, azt is jó kétéves késéssel. A „sok eszkimó, kevés fóka" helyzetnek köszönhetően a hivatalok a megadandó támogatás fejében biztos eredményeket követeltek, tehát elvárták, hogy a kutatók már a szükséges összegek kiutalása előtt elvégezzék a munka oroszlánrészét. Ezzel próbálták bebiztosítani magukat az ellen, hogy olyan tervet finanszírozzanak, ami később kudarcba fulladhat. A támogatásra szoruló egyetemek nem tehettek mást, biztosra kellett menniük. Kizárólag a sikeresnek ígérkező témákkal foglalkoztak, és közben nem vették észre, hogy ezzel megfosztották magukat a legnagyobb élvezettől, amit munkájuk kínálhatott: le kellett mondaniuk az ismeretlen és a váratlan események okozta izgalomról.
- Majd... beszélek a tanszékem dolgozóival- motyogta Hari. A „rájuk parancsolok, hogy csinálják meg" megfogalmazás sokkal őszintébb lett volna, de nem akarta elrontani a beszélgetés hangulatát.
A nő távozása után Dors és Yugo rontott be az irodába.
- Én nem fogok dolgozni ezekkel!- kiáltotta Dors lángoló szemekkel. Hari megvizsgálta a két jókora tárgyat. Első pillantásra kőtömböknek tűntek, de nem lehettek nehezek, mert Yugo fél kézzel tartotta őket.
- A szimek? - kérdezte a matematikus.
- Méghozzá ferrittömbökre rögzítve!- vágta rá Yugo büszkén. - Egy Sark nevű bolygó egyik patkányfészkében találtak rájuk.
- Nem ezen a világon dívik az a bizonyos „új-reneszánsz" mozgalom?
- De igen... Elég nagy őrültség. Nehéz volt üzletet kötni velük, de én megszereztem a szimeket. A vezetőjük, egy Butta Fyrnix nevezetű nő beszélni szeretne veled.
- Már megmondtam: nem szeretnék belekeveredni az ügybe.
- Ööö... Az alkuhoz az is hozzátartozott, hogy megígértem neki a dolgot. Hari idegesen pislogott.
- El fog jönni hozzám? Ide?
- Nem, de fizetik a direktsugár költségét. A nő készenlétben áll, éppen most beszéltem vele. Nyomd meg a gombokat, és máris kapcsolatba kerültök.
 Hari érezte, hogy valamilyen kockázatos dologba keveredik, olyasmibe, amit normális esetben nagy ívben elkerülne. A direktsugár-idő drága volt, mert a birodalmi hipernyílásrendszerben ezer évre előre szinte minden percet már lefoglaltak. Felesleges fényűzésnek számított közvetlen beszélgetések lebonyolítására használni a sugarat, de ha ez a Fyrnix még a készenléti időt is hajlandó kifizetni, pusztán azért, hogy elcseveghessen egy matematikussal...
Az ég kíméljen a fanatikusoktól, gondolta Hari.
- Nos, jól van - egyezett bele.
 Butta Fyrnix magas, izzó tekintetű nő volt. Amikor képe megjelent az irodában, szélesen elmosolyodott.
- Seldon professzor! Nagy örömömre szolgál, hogy emberei érdeklődést tanúsítottak új-reneszánsz mozgalmunk iránt.
- Nos, azt hiszem... most inkább azokról a bizonyos szimulációkról van szó. - Hari örült, hogy a kapcsolat kétperces csúsztatási idővel működött. A legnagyobb hipernyílás bejárata egy fénypercnyire volt a Trantortól, és a jelek szerint a Sarktól is.
- Természetesen! Találtunk néhány ősi anyagot. A mozgalmunk, amit remélem ön is megismer majd, eléggé progresszív. Ledöntöttük a régi korlátokat.
- Bízom benne, hogy érdekes eredményeket kapunk - mondta Hari kitérően. Hogy az ördögbe bírta rá Yugo erre az őrültségre?
- Olyan dolgokkal állunk elő, amelyek fel fogják nyitni a szemét, Dr. Seldon. - A nő megfordult, és maga mögé mutatott.
 Hari csak ekkor látta, Fyrnix egy ősrégi polcokkal telezsúfolt, hatalmas raktárhelyiségben áll.
- Hisszük, hogy mi végre felnyitjuk a ládát, amiben megtaláljuk a válaszokat a Birodalom előtti korokkal és a Föld-legendával kapcsolatos kérdésekre.
- Én... ööö... Nagy örömömre szolgálna, ha ismerhetném az eredményeiket.
- El kell jönnie hozzánk, hogy mindent a saját szemével lásson. Az eredményeink lenyűgöznének minden matematikust. Reneszánszunk éppen olyan előretekintő mozgalom, amire a fiatal, életerős bolygóknak szüksége van. Remélem, ellátogat hozzánk... talán éppen hivatalos minőségében.
 Tehát a nő a jövő főminiszterét akarta maga mellé állítani! Harinak jó néhány kellemetlen percet kellett átélnie, mire sikerült leráznia Fyrnixet. Amikor a nő képmása szétfoszlott a levegőben, a matematikus dühösen Yugora meresztette a szemét.
A fiú széttárta a kezét.
- Én jó alkut kötöttem! A feltétel az volt, hogy összehozom veled a nőt.
- Remélem, nem fizettél túl magas árat. - Hari felállt, és óvatosan az egyik kockára tette a kezét. Az anyag meglepően hideg volt. Sötét belsejében rácslabirintusokat és megtört fénysugarak kacskaringós csíkjait látta - mintha egy országút kanyargott volna egy sötét város körül.
- Hát persze, hogy nem!- mondta Yugo hetykén. - Pár dahli segített... ööö... lebonyolítani az üzletet.
- Azt hiszem, erről nekem nem szabad tudnom!- horkant fel Hari.
- Mint főminiszter valóban nem - hangsúlyozta Dors.
- Nem vagyok főminiszter!
- De az lehetsz, méghozzá hamarosan. Ez a szimulációs játék túl kockázatos, és mintha ez nem lenne éppen elég, most még az üzérrel is beszéltél, akitől az anyag származik. Nem vagyok hajlandó dolgozni ezekkel!
- Nem is kért rá senki - jegyezte meg Yugo halkan.
 Hari megdörzsölte a ferrittömb hideg, sima felületét, megemelte - elég könnyű volt -, mindkettőt kivette Yugo kezéből, és az íróasztalára állította.
- Milyen régiek?
- A sarkiak azt mondták - felelte Yugo - fogalmuk sincs róla, de legalább...
Dors hirtelen megmozdult. Felkapta a tömböket, a legközelebbi fal felé fordult, és egymáshoz csapta a két kockát. Fülsiketítő csattanás. Ferritszilánkok záporoztak a falra, apró törmelékdarabkák röppentek Hari arcába.
A rácsok megrepedésekor kiszabadult a tömbökben rejlő energia. Dors teste felfogta a robbanást.
A hirtelen beálló csendben Dors meg sem moccant. Vérző kezét szürke por lepte be, a bal arcán karcolás vöröslött. Lassan Hari felé fordult.
- Kötelességem gondoskodni a biztonságodról.
- Elég furcsa módon csinálod- morgott Yugo.
- Kötelességem megvédeni téged minden potenciálisan...
- Megvédtél?- vágott közbe Hari. - Azzal, hogy megsemmisítettél egy ősrégi tárgyat?
- A robbanást felfogtam, minimalizáltam a téged fenyegető veszélyt. Különben igen, szerintem a sarkiak mesterkedése igenis...
- Tudom, tudom. - Hari nyitott tenyérrel a nő felé nyújtotta a kezét. Előző este, amikor az igencsak jól sikerült előadás után hazatért, gyászos hangulatban találta Dorst. Az ágyuk is fagyos csatatérré változott, de a nő nem volt hajlandó megnyílni és elmondani, mi bántja. Visszavonulással akart győzni, ahogy ezt Hari egyszer megfogalmazta. El sem tudta képzelni, mi zavarja ennyire a feleségét. A házasság olyan, akár egy végtelen felfedezőút, gondolta kesernyésen.
- Én döntöm el, mi kockázatos, és mi nem az - fakadt ki Hari az iroda padlóján szürkéllő törmelékekre pillantva. - Te pedig elfogadod a döntésemet, kivéve, ha egyértelmű fizikai veszély fenyeget. Megértetted?
- Bíznom kell a saját ítélőképességemben.
- Nem! Ezekből a sarki szimulációkból talán megtudhatunk valamit a ködös ősidőkről. Olyasmit, ami hatással lehet a pszichohistóriára. - Hari eltűnődött. Lehet, hogy a nő Olivaw parancsát teljesítette? Miért izgatja ez a dolog ennyire a robotokat?
- Amikor egyértelműen veszélybe sodrod magad...
- A tervezés és a pszichohistória az én dolgom!
Dors szaporán pislogott, összepréselte ajkait. Kinyitotta a száját, de nem szólt. Végül bólintott.
Hari megkönnyebbülten felsóhajtott.
A következő pillanatban berontott a titkárnője, mögötte pedig a különítményesek. Gyors magyarázkodás következett. Hari a századosra nézett, és határozott hangon közölte, a ferrittömbök valahogy egymásra estek, és összetörtek.
- Az ilyen, mikroszkopikus információtömegeket tartalmazó tárgyak - magyarázta azon a tanáros hangon, amit már oly régen begyakorolt - igencsak törékenyek. Túlnyomás uralkodik a belsejükben.
A százados felszegte az állát, és végignézett a szilánkokon.
- Nem lett volna szabad megengednem, hogy ilyen ósdi szerkentyűk kerüljenek az ön közelébe.
- Maga semmiről sem tehet - nyugtatta Hari. - Ha valaki hibát követett el, az én vagyok.
A magyarázkodás talán tovább tartott volna, de váratlanul megszólalt a holofon hívásjelzője. Hari a császár személyi titkárnőjének megjelenő arcára nézett. A nő meg sem szólalhatott, képe máris szétfoszlott. Harinak csak annyi ideje volt, hogy bekapcsolja a filterarc funkciót. A következő pillanatban Cleon alakja bukkant elő a gyapotfehér ködből.
- Rossz híreim vannak - mondta a császár, mellőzve az üdvözlést.
- Sajnálattal hallom - felelt Hari bizonytalanul. Sietve előhívta a megfelelő filterarcot, és remélte, a holoálca eltakarja a ruhájára hullott ferritport. A holokép körül megjelenő vörös keret elárulta, a császár már az átalakított arcát látja.
- A Főtanácsot lefoglalja ez a bizonyos képviseleti ügy. - Cleon bosszúsan rágcsálta az ajkát. - Amíg ez tisztázódik, félre kell tennünk a főminiszteri kinevezését.
- Értem. A képviseleti ügy...?
Cleon meglepetten pislogott.
- Azt akarja mondani, hogy nem kísérte figyelemmel az eseményeket?
- Itt, Streelingben rengeteg dolga van az embernek.
Cleon legyintett.
- Persze, persze, fel kell készülnie a változásokra... Nos, egyelőre erre nem kerül sor. Lazíthat. A dahliak a maguk oldalára állították a galaktikus Altanácsot. Több képviselőt akarnak, és nem csak a Trantoron, hanem az egész átkozott spirálkaron! Lamurk a Főtanácsban az övékkel ellentétes álláspontra helyezkedett. Egyik fél sem hajlandó a visszavonulásra.
- Értem.
- A Főtanács egyelőre semmit sem tehet, így nekünk is várnunk kell. A képviseleti ügy még a miniszteri kinevezésnél is fontosabb.
- Természetesen.
- Átkozott törvények! - kiáltott Cleon dühösen. - Ezek miatt nem nevezhetem ki azt, akit akarok!
- Értem - bólintott Hari. De Jobb lenne, ha nem engem akarnál, tette hozzá gondolatban.
- Úgy gondoltam, az a legjobb, ha tőlem értesül a dologról.
- Végtelenül hálás vagyok önnek, felség.
- Van néhány téma, amit szeretnék megbeszélni magával. Ez a pszichohistória különösen érdekel. Egyelőre elfoglalt vagyok, de hamarosan lesz egy kis időm.
- Köszönöm, felség.
Cleon köszönés nélkül tűnt el.
Hari megkönnyebbülten sóhajtott egyet.
- Szabad vagyok!- kiáltotta boldogan, az égre emelve a kezét.
A különítményesek furcsa tekintettel bámultak rá. Hari újra az íróasztalát, a falat és a padlót beborító szürkésfekete törmelékre nézett. Az irodája leginkább egy szemétdombra hasonlított, de számára így is csodálatosabb volt, mint a császári palota.
9.
- Ami az utazást illeti: már azért is meg fogja érni, mert elkerülhetsz Streelingről - mondta Yugo.
Beléptek a gravfülke-állomásra. A különítményesek megpróbáltak feltűnés nélkül lépkedni védencük mellett, bár Hari szerint éppoly kevéssé voltak feltűnőek, mint egy pók a hidegtálon.
- Ez igaz - hagyta rá a matematikus. Streelingben nem lehetett nyugta a Főtanács tagjaitól, bizonyos csoportok könnyen megzavarhatták a tanszék békéjét, ráadásul bármelyik pillanatban megjelenhetett előtte a császár hologramja. Igen, az utazás biztonságot jelent.
- A járat 2.6 percen belül megérkezik.
Yugo a szemét balra fordítva olvasta le a retinamonitorán megjelenő információt. Hari sohasem szerette ezeket az eszközöket, bár időnként hasznosak voltak - például olyankor, amikor az ember mindkét keze tele volt csomagokkal. Yugo ugyanis két táskát cipelt. Hari felajánlotta neki a segítségét, ám a fiatalabb férfi elhárította az ajánlatot, mondván, hogy „családi ékszerek" vannak nála, és a szállításuk különös gondolt igényel.
Áthaladtak egy optikai érzékelőn. Ez a szerkezet foglalta le a gépen a helyeket, ez vonta le az utasok számlájáról a viteldíjat, mérte meg a beszállók súlyát, és ezt összhangban tartotta a jármű terhelési értékével.
Beszálltak a fülkébe. Hari szokás szerint belemerült egy matematikával kapcsolatos elképzelésbe, így egy kissé meghökkent, amikor a fülke elindult lefelé.
- Hoppá! - Megmarkolta az ülés kartámaszát. Az indulást jelző hang azon kevés dolgok közé tartozott, ami még a legmélyebb meditációból is képes volt kizökkenteni őt. Eltűnődött, vajon mikor szólalhatott meg a jelzés, majd Yugora nézett, aki lelkendezve arról a dahlita településről magyarázott, ahová indultak.
- Még mindig azokon a politikai dolgokon töröd a fejed?- kérdezte Yugo.
- Mármint a reprezentációs kérdéseken? Nem, nem érdekelnek a belső viszályok, nem foglalkozom a frakciókkal meg a hasonlókkal. Matematikai szemszögből nézve az egész egy nagy rejtély.
- Szerintem tiszta ügy- ellenkezett Yugo éles, de mégis tiszteletteljes hangon. - A dahliakra már túl hosszú ideje rájár a rúd.
- Mert csak egyetlen szektor szavazataival rendelkeznek?
- Igen... Pedig egyedül Dahlban négyszázmillióan élünk.
- Másutt meg még többen.
- Pontosan! Ha a trantori népességet vesszük alapul, a dahliak képviselete csak hatvannyolc százalékos.
- Ami pedig a galaxist illeti...
- Ugyanez a helyzet! Van saját zónánk, ez rendben is volna, de csak az Altanácsban vannak képviselőink.
Yugo cseverésző barátból hirtelen komor politikussá változott. Hari nem szerette volna, ha egész úton vitatkozniuk kell.
- A statisztikákkal csínján kell bánni, Yugo. Ismered a régi viccet, amiben három statisztikus elmegy kacsát lőni?
- Kacsát? Az meg micsoda?
- Egy madár, amire némelyik világon ma is vadásznak. Az első statisztikus egy méterrel a kacsa fölé lőtt, a második egy méterrel alá. A harmadik erre vidáman felkiáltott: „Megcsíptük!"
Yugo kötelességtudóan nevetett. Hari megpróbálta követni Dors tanácsát, aki azt javasolta, amikor az emberekkel beszélget kicsit kevesebbet használja a logikáját, és többet a humorát. A Lamurk-incidens szerencsére nem járt negatív következményekkel: a médiák, és ahogy a császár elmondta, a Főtanács tagjai is Harit tekintették a szócsata győztesének.
Sajnos a jelek arra vallottak, hogy Dors a logikára és a humorra egyaránt immúnis volt. A ferrittömbök szétzúzása után feszültté vált a kapcsolatuk. Többek között ennek volt köszönhető, hogy Hari örömmel fogadta Yugo javaslatát, töltsenek távol egy napot Streelingtől. Dorsnak ezen a napon két előadást kellett tartania, és képtelen volt szabaddá tenni magát. Egy kicsit zsörtölődött, de azután megnyugodott; talán arra gondolt, hogy a különítményesek nélküle is képesek lesznek megvédeni Harit, legalábbis addig, amíg a férfi nem csinál semmi „ostobaságot".
- Rendben van- folytatta a megkezdett gondolatmenetet Yugo -, de a bíróságok szemében is szálka minden dahli.
- Most már Dahl a legnagyobb szektor. Idővel lesznek saját bíráitok.
- De nekünk nincs időnk! A klikkek mindenből kizárnak minket. Hari mélyen gyűlölte a politikai viták szokásos körkörös logikáját, ezért megpróbált a matematikus Yugora hatni.
A politikai szövetségek elvileg minden döntéshozó testületet a markukban tarthatnak, barátom. Tegyük fel, hogy egy bíróság tizenegy tagból áll. Ha hatan összetartanak, magukhoz ragadhatnak minden hatalmat. Titokban találkozhatnak egymással, és megegyezhetnek, hogy úgy döntenek majd, ahogy hatuk közül a többség akarja. Ha megállapodnak, szövetségesekként leszavazzák majd a másik öt bírát.
Yugo ajka dühösen megrándult.
- A Főbíróság tizenegy tagú... Erre céloztál?
- Nem, én általánosságban fogalmaztam. De még a kisebb szövetségek is eredménnyel működhetnek. Tegyük fel, hogy a Főbíróság négy tagja titokban találkozik, és közös álláspontra jut egy bizonyos kérdésben. Ezután egymás szövetségeseiként leszavazzák a másik hat, önállóan döntő bírát. Ebben az esetben négy ember határozza meg a Főbíróság döntésének végeredményét.
- A fenébe! Rosszabb a helyzet, mint gondoltam- keseredett el Yugo.
- Én csak annyit mondtam, hogy minden véges számú taggal rendelkező képviselő-testület korrumpálható. Ez csupán egy általános elmélet, semmi más.
Yugo bólintott, de Hari bosszúságára újra a dahliakat ért sérelmekről, a bíróságokon, a tanácsokban való megkülönböztetésükről kezdett kántálni.
- Ó, a hatalom, ami sárba tiporta a dahlikat! Milyen unalmas lehet a gyakorlása...
Hari rájött, gondolkodási stílusában nyoma sincs Yugo szenvedélyességének, és a Lamurkhoz hasonlóak ravaszságának. Hogyan is remélhetné, hogy képes lenne ellátni a főminiszteri feladatokat? Vajon a császár eddig miért nem jött rá erre?
Biccentett, magára öltötte a töprengő figyelem álarcát, és hagyta, hogy a monitorfalakon feltűnő látvány megnyugtassa idegeit. A fülke egyre lejjebb merült a széles, spirál alakú gravitációs veremben.
A Trantoron a hosszú távú utazások zöme a bolygó felszíne alatt történt. A járatokban a természetes gravitáció szippantotta magához a fülkéket, melyeket csupán ujjnyi vastag mágneses mezők tartottak biztonságos távolságban a falaktól. Az utasok belezuhantak a sötét vákuumba, de az ablaktalan fülkékben ebből jóformán semmit sem lehetett érzékelni, mert a belső monitorokon sorra megjelentek a verem falain túli világ részletei. A fejlett technika diszkrét, egyszerű, csendes, sőt, mondhatni emberközpontú volt- egészen addig, amíg megalkotói pontosan tudták, mit akarnak elérni vele. Furcsa kölcsönhatásban volt használóival: az emberek tanultak a technikától, és az is sokat megtudott tőlük.
A monitoron egy erdő képe száguldott el Hari szeme előtt. A Trantor lakói közül sokan fák, sziklák és felhők között éltek, valahogy úgy, mint a régiek az őskorban. A környezet természetesen mesterséges volt: az emberek úgy alakították ki, úgy építették meg a bolygó belső labirintusait, hogy közben kielégítsék legbelsőbb szükségleteiket, és legalább azt érezzék, mintha egy valódi erdőben sétálnának. A technika időnként olyan volt, mint a mesebeli jó szellemek.
- Mondd, zavarna, ha kikapcsolnám ezeket?
Yugo kérdése kizökkentette Harit a merengésből.
- Mármint a fákat?
- Igen. A nyílt tér képét.
- Csak nyugodtan...
Yugo megnyomott néhány gombot. A monitorokon váltott a kép; az erdők eltűntek, helyükön egy sétálóutca jelent meg. A trantoriak közül sokan képtelenek voltak elviselni a végtelennek tetsző tereket, vagy az ezekről készült felvételek látványát.
A zuhanás megszűnt, a fülke szintbe állt, és nemsokára emelkedni kezdett. Hari az ülésbe préselődött, de a támla gyorsan felvette teste formáját. Nagy sebességgel haladtak, de semmit sem éreztek belőle. A verem mágneses védőrétege tovább fokozta a gyorsaságot. Az utazáshoz nem volt szükség energiára, a fülke a gravitáció vonzási erejét kihasználva süllyedt le, és attól elrugaszkodva emelkedett fel.
Amikor megérkeztek a carmondi szektorba, és kiszálltak, a különítményesek közelebb húzódtak Harihoz. A hely nem hasonlított az egyetemvárosban megszokott környezetre. Külsőre csak néhány épület tűnt érdekesnek, belül azonban majdnem minden esetben látványos építészeti megoldásokat - szellős kereszthajókat, hatalmas fémoszlopokat és vaskos drótköteleket - alkalmaztak. A rideg környezetben, akár egy tenger dühös áradata, óriási embertömeg hullámzott.
A robogók számára épített magasúton folyamatosan áramlottak a hússal, dobozokkal, darabárukkal megrakott utánfutókat vontató járművek. A szűk sikátorokba beszorított éttermek leginkább pici székekkel és asztalokkal körülvett, hatalmas főzőlapra hasonlítottak. A főútvonalak mentén borbélyok végezték munkájukat. Kuncsaftjaik teljes körű kiszolgálást kaptak, mert miközben a mesterek a hajukat igazgatták, a garast remélő koldusok a lábukat masszírozták.
- Elég... mozgalmas hely- mondta Hari diplomatikusan, amikor az orrába csapott a dahlita ételek illata.
- Eegen. Tetszik?
- Úgy tudom, a legutolsó császár az egyik törvényében megtiltotta a koldulást és az utcai árusítást.
- Így van. - Yugo elvigyorodott. - De a dahliak ezt sem veszik komolyan. Rengeteg embert költöztettünk át ebbe a szektorba. Gyere, megéheztem.
Még korán volt, de mégis engedtek az illatok csábításának, és bekaptak pár falatot egy talponálló büfében. Hari megkóstolt egy „bombázót". Az étel furcsán mozgott a szájában, azután füstös, beazonosíthatatlan ízzé robbant, a végén pedig keserédes utóízt hagyva maga után, szétolvadt. A különítményesek nyugtalanul ácsorogtak a tülekedésben; sokkal rendezettebb körülményekhez voltak szokva.
- Nagy itt a pezsgés - állapította meg Yugo tele szájjal. Kiejtése és viselkedése arra az időre emlékeztette Harit, amikor a fiú nem volt egyéb egyszerű hőkutasnál.
- A dahliak nagyon jól értenek a terjeszkedéshez - felelte a matematikus óvatosan. A dahliaknál magas volt a születési arányszám, ezért más szektorokba kényszerültek át. Az anyaszektor, hogy segítse telepeseit, tőkét áramoltatott az ilyen helyekre. Harinak imponált a dahliakat jellemző, kifogyhatatlannak tűnő energia, amiről a Helicon néhány városa jutott eszébe.
Hari már korábban elkészítette a Trantor modelljét, mert úgy gondolta, ez a bolygó a Birodalom kicsinyített mása. Eredményei jó részét annak köszönhette, hogy nem ismerte a konvencionális bölcsességeket. Például a legtöbb gazdasági szakember egyszerű birtoktárgynak tartotta a pénzt, aminek révén hatalomhoz lehetett jutni. Ám a pénz, mint Hari megállapította, folyékony, csúszós, gyorsan mozgó valami volt, egyik kézből a másikba vándorolt, és közben megolajozta a változások kerekeit. A matematika nyelvére lefordítva: a birodalmi elemzők állandónak tartották azt, ami nagyon is változó volt.
Amikor befejezték a falatozást, Yugo betuszkolta Harit egy bérautóba. A jármű bonyolult útvonalat követve haladt a zajos, szagos, élettel teli utcákon. Itt egyszerűen nem léteztek a bolygó más részeire jellemző közlekedési szabályok: az egyes szinteken nem csak egy bizonyos irányba lehetett haladni, a keresztutcák rendszertelenül követték egymást. Yugo a jelek szerint csupán bosszantó akadályoknak tartotta a kereszteződéseket.
Épületek közvetlen közelében száguldottak el, és amikor kiszálltak, gyalog indultak tovább az egyik mellékutcán. A különítményesek szorosan a nyomukban maradtak.
Hari hirtelen egy kaotikus zűrzavar kellős közepén találta magát. Füstcsíkok vették körbe; a csípős bűztől felfordult a gyomra.
- Hasra!- üvöltött a különítményesek parancsnoka, majd embereire ordított, helyezzék készenlétbe a könnygáz-gránátokat. A katonák villámgyorsan előkapták fegyvereiket.
A füstfelhők elhomályosították a fényforrásokat. Hari a sűrű köd ellenére megpillantotta az állhatatosan feléjük nyomuló élő falat. Az emberek a sikátorokból, a kapualjakból áramlottak elő, és úgy tűnt, mind Harit akarja az útba taposni. A különítményesek a tömegbe lőtték a könnygázt. Néhány ember összeroskadt. A százados tárat cserélt. Másodszorra a gáz távolabb fejtette ki hatását. Profihoz illő módon alkalmazta a fegyvert: a légmozgás a csőcselék, és nem Hari felé sodorta a gázfelhőket.
A könnygáz azonban nem állíthatta meg a tömeget. Két nő száguldott Harihoz. Kezükben az utcáról felvakart macskaköveket tartottak. Egy harmadik asszony késsel csapott a matematikus felé. A százados egy nyilat eresztett a testébe. Egyre több dahli támadott a különítményesekre. Hari már azt is értette, mit ordítoznak: a gépagyúak elleni dühüknek adtak hangot.
Az egész olyan képtelenségnek tűnt, hogy Hari először azt hitte, nem hall jól. Egy pillanatra eltűnődött a kérdésen, és amikor újra felkapta a fejét, a tömeg már ledöntötte a lábáról a századost, felé pedig egy kést szorongató férfi rohant.
Hari nem értette, a felbolydulásnak mi köze lehet a gépagyúakhoz, de nem kérhetett magyarázatot. Csak annyi ideje maradt, hogy oldalra lépett, és keményen támadója térdébe rúgott.
Egy palack csapódott a vállához. Az ütés fájdalmas volt. Az üveg lepattant róla, és csattanva széttört a köveken. Az egyik férfi megpörgetett egy hosszú láncot, és Hari irányába csapott a végével. Lehajolni! Amikor a lánc elzúgott a feje fölött, Hari a férfira vetette magát. A földre zuhantak, magukkal sodortak két másik embert. A négy alak káromkodva pofozkodó masszává változott.
 Valaki Hari gyomrába öklözött. Oldalt gördült, és ahogy levegő után kapkodva felemelte a fejét, látta, hogy az egyik ember egy hosszú, görbe késsel megöl egy másikat.
 Ütés, vágás, ütés. A mozdulatsor olyan halk volt, mintha csupán álomjelenet lenne. Hari döbbenten zihált; a világ mintha lelassult volna körülötte. Tudta, bátran kellene viselkednie, de az egész olyan szédítő...
 ...valamivel később azon kapta magát, hogy a talpán áll, és fogalma sincs arról hogy kezdett birkózni a pasassal, aki már jó ideje elfelejthette, milyen a fürdés. Azután a pasas eltűnt, magával sodorta a tömeg.
 Villámgyors mozdulatok. Különítményesek álltak körülötte. A földön élettelen testek nyújtóztak. Néhány ember keze vértől vöröslött. Ordítások, dörrenések...
 Harinak nem volt ideje rá, hogy megállapítsa, milyen fegyver szólalt meg. A különítményesek Yugoval együtt továbbráncigálták, és az egész kavarodás olyan homályossá változott, mint egy felvillanása után türelmetlenül letörölt holokép.
A százados haladéktalanul vissza akart térni Streelingbe.
- Még jobb volna, ha a palotába mennénk.
- Ez az egész - lihegte Hari, amikor biztonságos távolságba jutottak - nem nekünk szólt.
- Ebben nem lehetünk biztosak, uram.
10.
 Hari nem hagyta rábeszélni magát a Streelingbe való visszatérésre. Az incidens a jelek szerint néhány gépagyú meghibásodásával kezdődött.
- Valaki azt mondta, a dahliak rongálásáról van szó - magyarázta Yugo ők pedig kiálltak az igazuk mellett. Azután valahogy eldurvultak a dogok.
 A közelükben mindenkiben vibrált az idegesség; az emberek hitetlenkedő, riadt tekintettel pillantgattak körbe. Harinak eszébe jutott apja egyik mondása. Soha ne becsüld alá az unalom erejét.
 Az emberek életében a száraz unalmat időnként szenvedélyes cselekvés váltotta fel. Harinak eszébe jutott az a két nő, akik olyan vad püföléssel kergettek el egy Kísértetet, mintha a szerencsétlen hórihorgas, vászonfehér bőrű férfi tehetne minden gondjukról, bajukról. Pedig csupán arról volt szó, hogy a Kísértetet a napfény-fóbiája gyűlöletessé tette a többi ember szemében...
 A vérszomjasság a legősibb, legmélyebben gyökerező tulajdonságok közé tartozott. Időnként, egy-egy dühöngő pillanatukban még a legcivilizáltabb emberek is foglalkoztak a gyilkosság gondolatával. Szerencsére a többség képes volt leküzdeni a késztetést, és másképpen oldotta meg a problémáját. A természet nyers erőitől, saját állati ösztöneiktől egyedül a civilizáció védhette meg az embert.
 Ez fontos tényező volt, de gazdasági szakemberek mégsem vették figyelembe, amikor kiszámították az egy főre eső termékek mennyiségét. A politikusok sem törődtek vele, amikor meghatározták az egyes csoportok képviseleti arányát, de még a társadalomkutatók sem foglalkoztak ezzel.
- Nekem ezt is bele kell vennem... - mormogta Hari.
- Belevenni? Mit? Hova?- kérdezte Yugo. Még ő sem nyugodott meg.
- Az egyenletbe. Az olyan alapvető dolgokat, mint például a gyilkosság. Valamennyiünk életét a Trantor gazdasága és politikája határozza meg, de hosszú távon az előbbihez hasonló spontán incidenseknek is nagy jelentősége lehet.
- Majd áttanulmányozzuk a bűnügyi statisztikákat.
- Nem, engem inkább az okok érdekelnek. A késztetés. Az, hogy az erőszak milyen kapcsolatban áll az emberi kultúra jelentősebb mozgalmaival. Kár, hogy éppen a Trantort vizsgáljuk, ezt a gigantikus „kuktát", amiben negyvenmilliárd ember van összezárva. Tudjuk, hogy hiányzik valami, mert képtelenek vagyunk összehozni a pszichohistóriai egyenleteket... Ezt a valamit a Trantoron valószínűleg nem találhatjuk meg.
Yugo a homlokát ráncolta.
- En is éppen azon gondolkodtam, hogy több adatra van szükségünk. Harin erőt vett a régi, jól ismert csalódottság érzése.
- Én érzem, hol a hiba. Van egy létfontosságú tényező, ami nincs a kezünkben. Yugo kétkedően nézett rá.
Ráálltak az egyik mozgófolyosóra, és valamivel később megérkeztek a csomóponthoz. Lehúzódtak az egyik leszálló-korongra. A koncentrikus körökben futó szalagok a mozgófolyosótól távolodva egyre lassabban mozogtak. Hari és Yugo az utolsóról egy tágas térre lépett.
Az épület, ami előtt álltak, lenyűgöző volt. Karcsú oszlopok, magasba nyúló falak; napfényben ragyogó, domborművekkel és szobrokkal díszített felületek - a Fortélyszövetség székháza láttán az embernek hatalmas pénzösszegek jutottak az eszébe.
A helyiség, ahová a recepciós vezette őket, fényűzőbb volt, mint bármi Streelingben.
- Remek szoba - közölte Yugo száraz biccentéssel.
Hari pontosan tudta, mit érezhet a társa. Az egyetemi rendszeren kívül dolgozó technikai munkások keresete jóval magasabb, munkakörülményeik sokkal jobbak, mint az övék. Harit ez a tény sohasem zavarta. Ő a hanyatló Birodalom utolsó fellegvárainak tartotta az egyetemeket, és nem tartotta szükségesnek a fényűzést- főként nem egy olyan császár uralkodása idején, akinek mindennél fontosabb volt a pompa.
A Fortélyszövetség emberei - „eFeSz személyzetnek" nevezték magukat - meglepően képzettek és éles eszűek voltak. Amikor letelepedtek a hatalmas álfa asztal köré, Hari úgy döntött, Yugora hagyja a tárgyalást. Még mindig a testében lüktetett az erőszakos incidens izgalma. Hátradőlve szemügyre vette a helyiséget, és gondolatai lassanként visszakanyarodtak az új tényezők irányába, amiket be kellett építenie a pszichohistóriába.
Az elmélet már létrehozta a technika, a tőkefelhalmozás, a munka közötti matematikai kapcsolatot, de úgy tűnt, a társadalmak legfontosabb hajtóereje a tudás. A gazdasági fejlődés ötven százaléka az információáramlás fejlődésének köszönhető, hiszen ezáltal fokozódhatott fel a gépek és a munka hatékonysága, ez tette lehetővé a szakképzettség magasabb szintűvé válását.
A képlet egyszerűnek tűnt, ám a Birodalom éppen itt követte el a legnagyobb hibát. A tudományok fejlődésének üteme fokozatosan lelassult. A birodalmi egyetemek remek mérnököket képeztek, de feltalálókat alig. Számtalan bölcs embert bocsátottak ki kapuikon, de ezek között csak néhány volt valódi tudós. Ennek hatása természetesen az élet minden dimenziójában jelentkezett.
Csak a Fortélyszövetséghez hasonló független üzleti szervezetek folytatták azt a tevékenységet, ami oly hosszú ideig segítette a Birodalom fejlődését. Sajnos sokan vadhajtásoknak tartották ezeket a cégeket; gyakran megesett, hogy a birodalmi politika, az ármánykodás letaposta a feleslegesnek ítélt gyomokat.
- Dr. Seldon?
A hang kizökkentette Harit a merengésből. Felkapta a fejét és bólintott.
- Tehát megkapjuk az engedélyüket?
- Ööö... Mármint mihez?
- Hogy használják ezeket. - Yugo felállt. Az asztalra tette és kinyitotta táskáit, majd elővette a két ferrittömböt. - Uraim... A sarki szimek!
Hari lélegzet után kapkodott.
- Azt hittem, Dors...
- Dors összetörte őket? Ő is azt hiszi, de téved. Csak két értéktelen, ócska adattárat semmisített meg.
- Ezek szerint te tudtad, hogy ő...
- Nem szabad lebecsülnöm azt a nőt. Gyors és határozott. - Yugo megvonta a vállát. - Sejtettem, hogy egy kicsit... ideges lesz.
Hari elmosolyodott. Csak most döbbent rá, a szíve mélyén dühös volt Dorsra. Őszintén, vidáman felnevetett.
- Pompás! Akár a feleségem, akár nem, létezik egy határ, amit még ő sem léphet át.
Úgy nevetett, hogy könnyek szöktek a szemébe. Az asztalnál ülőkre átragadt a jókedve. Hetek óta először fordult elő, hogy Hari jól érezte magát. Egy percre megfeledkezett az egyetemi problémákról, a miniszterségről, a gondokról.
- Nos, akkor megkapjuk az engedélyüket, Dr. Seldon? Használhatjuk a szimeket?- kérdezte újra a mellette ülő fiatal férfi.
- Természetesen, bár szeretném, ha közben figyelemmel kísérhetnék néhány engem érdeklő dolgot. Mit gondol, lehetséges ez, mester?
- Marq Hofti a nevem. Megtisztel minket, uram, ha időt áldoz a munkánkra. Én a magam részéről minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy a segítségére legyek.
- És én is - állt fel egy fiatal nő Hari másik oldalán. - Sybyl vagyok.
A nő kezet fogott Harival. Sybyl és Marq okosnak, határozottnak, kedvesnek tűnt. Seldont meglepte, milyen végtelen tisztelettel néznek rá, de érthető volt a dolog, hiszen a két fiatal is matematikus volt.
Hirtelen eszébe jutott, mit fog majd szólni Dors, amikor megtudja az igazat a ferrittömbökről. Nem tehetett róla, a gondolattól újra kitört belőle a nevetés.
II
A RÓZSA ÉS A SZIKE
KOMPUTERES REPREZENTÁCIÓ- ...egyértelmű, hogy néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve a mesterséges intelligenciákkal szembeni, tabu szintre emelkedett ellenérzések végigkísérték a Birodalmat a történelmén. A kulturális vélemények ezen uniformizálása valószínűleg a Birodalom előtti időkben bekövetkezett, mesterséges életformákhoz kapcsolt tragédiák és traumák következménye. Bizonyos feljegyzések szerint a korai önfejlesztő programok- közéjük tartoznak a „szimnek" nevezett önszervező szimulációk is - időnként áthágták a szabályokat. A jelek arra vallanak, hogy a régi korok emberei szívesen újrateremtették saját múltjuk nagy alakjait. Talán tanácsot akartak kérni tőlük, esetleg szórakoztató, vagy kutatási célokra kívánták használni őket. A rendelkezésre álló adatok szerint a szimek közül egy sem maradt meg épségben, de a legendákból kiderül, készítésük egykoron mindennaposnak számított.
...Vannak olyan beszámolók, melyek azt próbálják elhitetni, hogy öntudattal rendelkező intelligenciák létezhetnek az emberihez hasonló testekben. Igaz, az egész Birodalomban megengedett az alacsonyabb rendű mechanikus lények létezése, de ezek a „gépagyak" nem érhetnek az emberek nyomába, mert csupán egyszerű, és gyakran kellemetlen feladatok elvégzésére alkalmasak...
ENCYCLOPEDIA GALACTICA
 
1.
Jeanne d'Arc - más néven: Szent Johanna - egy ámbraszínű álomban tért magához. Hűs szellő cirógatta, furcsa hangok vertek visszhangot körülötte. A hangokat hamarabb érzékelte, mint a képeket...
...hirtelen rádöbbent, a szabadban ül. Egyenként fedezte fel a dolgokat; olyan volt az egész, mintha lénye egy része megpróbálná összeszámolni, mi minden van körülötte.
Kellemes levegő. Egy sima, kerek asztal.
Egy idegesítően fehér szék. Az ülőkéje nem is hasonlított azokra a székekre, amiken otthon, a falujában, Domremyben ült. Ez nem gyalult fából készült. Sima volt és puha, a testéhez idomult.
Johanna arcába vér tolult.
Idegenek. Egy, kettő, három... A semmiből váltak valóságossá, a szeme láttára.
Megmozdultak. Különös emberek voltak. Johanna nem tudta megkülönböztetni a nőket a férfiaktól, vagyis... Némelyiknek azokon a helyeken domborodott a ruhája, ahol a nőké szokott. Ilyet még Chinonban, a nagy és igaz király erkölcstelen udvarában sem látott.
Beszédhangok; olyan távolinak tűntek, mint azok a bizonyos Hangok, amiket oly sokszor hallott. Az idegenek beszélgettek. Johanna egy darabig hallgatta őket, de amikor rájött, nem a szentségről, nem Franciaországról társalognak, nem tartotta figyelemre érdemesnek a szavaikat.
Zajok. Kívülről érkező zörejek. Maguktól mozgó vasszekerek mormogása. Johanna meglepődött, de a döbbenet valahogy semmivé foszlott.
A látvány... Gyöngyházszínű ködöt látott, mögötte elefántcsontfehér tornyok magaslottak. A köd olvadozó templomokká változtatta mindet.
Mi lehet ez a hely?
Látomás, aminek valami köze kell legyen az imádott Hangokhoz. Lehetnek ilyen... dolgok szentek? Az asztalnál ülő férfi mindenesetre nem angyal. Tojásrántottát eszik, de valami furcsa módon: szalmaszállal szívja magába a falatokat.
A nők pedig... Nem szűziesek, vérlázítóan domborodik a csípőjük, a combjuk, a mellük. Némelyik áttetsző kehelyből vörösbort iszik- Johanna még a királyi udvarban sem látott ilyen poharakat. Mások lebegő felhőkből ettek, finom, kavargó ködöt falatoztak. Az egyik felhőtányér a közelébe lebegett. Sűrű Loire-szósszal leöntött marhasült volt rajta. Johanna belélegezte, és a következő pillanatban úgy érezte, mintha valóban evett volna valamit.
Lehet, hogy ez a mennyország? A Paradicsom, ahol munka, kínlódás nélkül is jól lehet lakni?
De nem. A Végső Jutalom nem lehet ilyen... ilyen... alantas. És felkavaró. És zavarba ejtő.
A tűz látványa, amit némelyik idegen vékony nádszálon át beszívott, megrémítette Johannát. A feléje lebegő füstfelhő felröppentette mellében a páni félelem madarait, pedig... Pedig nem érezte a füstöt, nem égette a szemét, nem marta a torkát.
A tűz, a tűz, gondolta. Szíve iszonyodva zakatolt. Mi történt...?
Egy mellvértből kalapált lényt látott. Feléje tartott, egy tálcányi ételt és italt hozott. Semmi kétség, Franciaország ellenségei küldik vele a mérget, gondolta egyre növekvő félelemmel. Ösztönös mozdulattal a kardja után kapott.
- Azonnal visszajövök- mondta a mellvért-lény, és Johanna mellett elgurult egy másik asztalhoz. - Csak négy kezem van. Kérem, várjon türelemmel.
Egy fogadó, gondolta Johanna. Valamilyen fogadóba került, bár a jelek arra utaltak, itt nem lehet megszállni éjszakára. És... Igen. Eszébe jutott. Itt kellett találkoznia valakivel. Talán egy férfival?
Biztos ezzel a magas, ösztövér vénemberrel. Öregebbnek látszik, mint Jacques Dars, az apja. Rajta kívül egyedül ő visel a szokványosra hasonlító öltözéket.
A vénember ruhája azokra a rongyokra emlékeztette, amiket a nagy és igaz király udvarának piperkőcei hordtak. Haja fehér volt; álla alatt lila szalagmasni virított. Csipkekézelőt viselt, színes virágokkal díszített barna szaténzekét, vörös bársonyból készült bricsesznadrágot. Lábára fehér harisnyát és szarvasbőr cipőt húzott.
Ostoba, semmirekellő arisztokrata, gondolta Johanna. Hintóhoz szokott puhány, akitől nem lehet elvárni, hogy részt vegyen a szent háborúban, hiszen meg sem tudja ülni a lovat.
Ám a kötelesség szent dolog. Ha Károly király úgy akarta, hogy találkozzon ezzel a ficsúrral, akkor ő megteszi.
Felállt. Páncélinge meglepően könnyű volt. Alig érezte az elöl és hátul felcsatolt bőrvérteket meg a könyököt szabadon hagyó karvasakat. Senki sem kapta fel a fejét a sodrony zizegésére, a halk csattanásokra.
- Te vagy az az úr, akivel találkoznom kell? Te vagy Monsieur Arouet?
- Ne nevezzen így! - förmedt rá a férfi. - Arouet az apám neve... egy önkényeskedő illemcsősz neve, nem az enyém. Évek óta senki sem szólított így.
Közelről a férfi már nem látszott olyan vénnek. Johannát a haj fehérsége tévesztette meg, amiről most már tudta, púderezett paróka csupán, amit az áll alatt megkötött lila szalag rögzít a fejhez.
- Akkor hogy hívjalak?- Johanna lenyelte a nyelvére kívánkozó, az ilyen piperkőcöket megillető durva szavakat, amelyeket még bajtársaitól tanult. Biztos volt benne, a démonok akarták kimondatni vele ezeket az ocsmányságokat.
- Költőnek, színműírónak, történésznek. - A férfi előredőlt, és cinkosan a lányra kacsintott. - Én Voltaire-nek nevezem magam. Szabadgondolkodónak. Filozófus-királynak.
- A Mennybéli Királyon és Egyfián kívül én csak egyetlen embert szólítok királynak, és az nem más, mint a Valois-házból való Károly, e néven a hetedik. Addig Arouet-nek nevezlek, míg felséges uram másképp nem parancsolja.
- Kedves pucelle-em, az ön Károlya már nem él!
- Hazugság!
A férfi kinézett az utcákon száguldó, láthatatlan erőktől hajtott szekerekre.
- Üljön le... Nem csak ő, sok más is a múlté már. Kérem, segítsen idehívni ezt az ostoba pincért!
- Te ismersz engem?- Johanna a Hangok útmutatásának megfelelően elhajította atyja nevét, és La Pucelle-nek, Szűznek nevezte magát.
- Nagyon jól. Nem csak azért, mert ön évszázadokkal előttem élt, hanem mert színdarabot is írtam önről. Ráadásul van néhány furcsa emlékem... Azt hiszem, már korábban is beszélgettünk, egy bizonyos sötét helyen. - A férfi összeráncolta a homlokát, és megcsóválta a fejét. - Az öltözékemtől eltekintve... Pompás darabok, n'est ce pas?... A ruháimtól eltekintve az ön személye az egyetlen, ami ismerős a számomra ezen a helyen. Ön és az utca. Bár meg kell vallanom, ön sokkal fiatalabb, mint gondoltam, az utca viszont... hmm... szélesebbnek tűnik. Végre kikövezték.
- Nem értem, mi történik itt és hol vagyok...
A férfi a táblára mutatott, amire a fogadó nevét írták: Aux Deux Magots.
- Mademoiselle Lecouvreur szerint... ő egy híres színésznő, aki mellesleg a szeretőm volt... - Voltaire félbehagyta a mondatot, és elmosolyodott. - Ön elpirult. Milyen bájos!
- Én semmit sem tudok az ilyen dolgokról- jelentette ki a lány büszkén. -Szűz vagyok.
Voltaire elhúzta a száját.
- El sem tudom képzelni, hogyan lehet valaki ennyire büszke egy ilyen természetellenes állapotra!
- Én pedig azt nem tudom megérteni, hogy viselhet valaki ilyen öltözéket, mint te, uram!
- A szabóim vérig sértődnének, ha ezt hallanák! De engedjen meg egy megjegyzést, kedves pucelle-em. Ön, aki imád férfi módra öltözködni, éppen ezzel a szokásával fosztja meg a civilizált társadalmat az egyik legveszélytelenebb élvezettől.
- Én kemény árat fizettem azért, hogy így öltözhessek!- vágott vissza Johanna, akinek eszébe jutott, hogy a papok éppen annyit kínozták férfias viselkedése miatt, mint azért, hogy kiszedjék belőle a csakis általa hallott isteni eredetű Hangokkal kapcsolatos titkokat. De hogyan győzhette volna le az angolokat imádó herceget Orleans mellett, ha olyan ruhákat visel, mint a többi asszony és leány? A hódítások nyomán, mikor a Hangok parancsait követte, hogyan vezette volna háromezer lovagját a dicsőségbe Jargeau-nál, Meung-sur-Loire-nál, Beaugency-nél és Patay-nál?
Pislogva visszaparancsolta előtörni készülő könnyeit. Az emlékek áradata... Vereség... A vesztett csaták után leereszkedő vérvörös sötétség, ami elnémította a Hangokat. Közben az angolbarát ellenség egyre jobban megerősödött.
- Kérem, ne izgassa fel magát - nyugtatta Monsieur Arouet, és szelíden megpaskolta a lány térdlemezét. - Bár a magam részéről nem találom vonzónak az öltözékét, akár az életemet is feláldoznám azért, hogy ön úgy öltözködhessen, ahogy kedve tartja. Vagy esetleg úgy vetkőzzön... - A férfi tekintete a fogadó egyik hölgyvendégének majdnem átlátszó blúzára tévedt.
- Uram...
- Jó látni, hogy Párizs még nem vesztette el a szépérzékét. Az istenek akarhatták így, nem gondolja?
- Nem, nem gondolom. Nincs dicsőségesebb dolog annál, amikor egy asszony vagy egy férfiú megőrzi a szüzességét. Urunk szűz volt, és szüzek voltak szentjeink, papjaink is.
- Papi szüzesség! Bah!- legyintett a férfi. - Kár, hogy ön nem járhatott abba az iskolába, amelyikbe gyermekkoromban apám kényszerített. Nagyon sokat megtudott volna a jezsuitákról, akik naponta megszegték szüzességi fogadalmukat!
- Ezt... ezt nem hiszem el!
- Vele mi a helyzet?- kérdezte Voltaire, és a négykarú, feléjük guruló páncéllényre nézett. - Semmi kétség, ő valóban szűz. De kérdem én: ettől dicsővé válik?
- A kereszténység... Franciaország alapköve...
- Ha Franciaországban annyit gyakorolják a szüzességet, mint amennyit prédikáltak róla, már rég kihalt volna a fajunk.
A guruló lény megállt az asztaluk mellett. A mellén egy táblát viselt, amire valószínűleg a nevét írták: Garcon 213-ADM. Tiszta, emberi basszus hangon beszélt.
- Jelmezbálba készülnek? Remélem, lassúságom nem okoz önöknek késést. Sajnos mechanikus személyzetünk jelen pillanatban túlterhelt.
A guruló lény egy tányérokkal egyensúlyozó szakácsnőre nézett. A lány mézszőke haját furcsa háló fogta le, alakja megtévesztően hasonlított az emberekére. Talán démon?, tűnődött Johanna.
A Szűz elkomorodott. A guruló lény fürkésző szeméről a pribékek tekintete jutott eszébe. Önmagát meggyalázva félrehajította a női ruhát, amit az inkvizítorai akartak rákényszeríteni. Amikor visszakapta férfi öltözékét, úgy érezte, ismét győzelmet aratott. Csodálatos pillanat volt!
A szőke lány megigazította hajhálóját, és Garcon 213-ADM-re mosolygott. Johanna ügyet sem vetett rá. Elfogadta, hogy ezen a különös helyen ilyen lények végzik a munkát, és nem próbált többet megtudni róluk. Gyanította, félúton lehet az Úr országa felé, ezért nem kérdezősködött, bár ámulatának csak nem akart vége szakadni.
Monsieur Arouet kinyújtotta a kezét, és megérintette a páncéltestű egyik karját. A Szűz elismerően végigmérte a fémkart. Ha ezt a lényt lóra lehetne ültetni, csatában legyőzhetetlen volna.
- Hol vagyunk?- kérdezte Monsieur Arouet. - Vagy talán azt kellene megkérdeznem: mely korban vagyunk? A magas helyeken van néhány barátom...
- Nekem pedig az alacsony helyeken - felelt a páncéltestű jóindulatúan. - ...és követelem, hogy tájékoztassanak, hol vagyunk, és mi történik itt! A páncéltestű széttárta két karját, a másik kettőt pedig az asztalra tette.
- Ó, hogyan lehetne elvárni egy alantas munkákra programozott mechanikus pincértől, hogy feltárja a szim-tér titkait egy emberi lény, egy ilyen bölcs úr előtt? Mademoiselle, monsieur, eldöntötték, mit óhajtanak fogyasztani?
- Hiszen még az étlapot sem kaptuk meg! - méltatlankodott Monsieur Arouet.
 A páncéltestű megnyomott egy gombot az asztal alatt. Az asztal lapján felragyogtak a beépített étlap sorai. A Szűz meglepetten felsikkantott, majd látván Monsieur Arouet szigorú tekintetét, a szája elé kapta a kezét. Parasztra valló viselkedésével már sok bajt okozott.
- Ötletes megoldás - bólintott elismerően Monsieur Arouet, újra és újra megnyomva az asztal alatti kapcsolót. - Milyen elven működik?
- Nem programozták belém a választ. Véleményem szerint egy mechano-elektrikusnak kellene feltennie a kérdést.
- Egy micsodának?
- Mélyen tisztelt uram, a vendégeim várnak rám. Programom szerint a feladatom a rendelések felvétele.
- Mit fogyasztana, kedvesem? - kérdezte Monsieur Arouet a lánytól. Johanna zavartan lesütötte a szemét.
- Kérjen nekem valamit!
- Ah, igen! Egészen megfeledkeztem róla.
- Megfeledkezett?- kérdezte a páncéltestű. - Miről, Monsieur?
- Arról, hogy a társaságomban lévő ifjú hölgy nem ismeri a betűket. Nem tud olvasni. Tulajdonképpen én sem sokat érek a tudásommal, mert nem igazán értem az étlap szövegét.
 Szóval a fogadó ennek az iskolázott embernek is új volt. Johanna furcsállotta a dolgot, de mégis megnyugodott.
A páncéltestű magyarázni kezdett valamit, de Voltaire közbevágott.
- Felhő-étel? Elektronikus konyha? - Elfintorodott. - Hozd a legjobbat, ami éhség és szomjúság ellen jó. Várj csak! Mit szoktatok ajánlani a hozzátok betérő absztinens szüzeknek? Talán egy tányér földet, utána pedig egy pohár ecetet?
- Nekem egy darab kenyeret hozz - mondta a Szűz méltóságteljesen. - Meg egy kis tálka bort, hogy legyen mibe mártogatnom.
- Bort!- kiáltott Monsieur Arouet. - A Hangok megengedik, hogy bort fogyasszon, kedvesem? Mais quelle scandale! Ha híre megy, hogy bort iszik, mit fognak szólni a papok? Hogyan állítják önt példaként Franciaország jövőbeli szentjei elé? - A páncéltestűhöz fordult. - Hozz neki egy pohár vizet.
Garcon 213-ADM elrobogott. Monsieur Arouet utána kiáltott:
- A kenyér pedig szikkadt legyen! Minél dohosabb, annál jobb!
2.
 Marq Hofti gyors léptekkel haladt az irodája felé. Munkatársa, és egyben barátja, Sybyl mellette sietett, és közben be sem állt a szája. A nő mindig energikus volt, tele ötletekkel, de ez a nagy élénkség időnként a férfi agyára ment.
 A Fortélyszövetség hatalmas irodaháza lenyűgözőnek, és kissé talán hivalkodónak tűnt. A felső szintek körül, a csodaszép zöld felhők között egy vitorlázó siklógép lebegett. Marq a nyakát tekergetve nézett a magasba. A siklógépet elkapta, és még feljebb röpítette a város erős légcirkulációjának egyik áramlata.
Marq a legszívesebben rajta lett volna, hogy belemerüljön a ragacsos, zöld felhőkbe.
 Ám idelent állt, és arra készült, hogy újra belebújjon a „minden nap egy újabb kihívás" felfogás páncéljába. Ez a nap szokatlannak ígérkezett. Kockázatosnak. Annak ellenére, hogy izgalommal nézett elébe, rettegett, mert az esetleges hibák tönkretehetik legdédelgetettebb terveit is.
 Mindegy, azért nem olyan rossz a helyzet. Ha kudarcot vall is, nem az égből fog alázuhanni, mint a siklógép pilótája, ha rosszul becsüli fel valamelyik légörvény mozgását. Marq komor határozottsággal lépett be az irodájába.
- Engem idegesítenek - jegyezte meg Sybyl, elvágva a férfi töprengésének fonalát.
- Hmm? Micsodák? - Marq ledobta a táskáját, és letelepedett a bonyolult vezérlőpult mögé.
 A nő mellé ült. A pult elfoglalta a helyiség felét, az íróasztal játékszernek tűnt mellette.
- A sarki szimek. Rengeteg időt áldoztunk a feltámasztási jegyzőkönyvekre, az információszeletekre, a beágyazásokra meg mindenre.
- Pótolnom kellett a felvételekből hiányzó rétegeket, az asszociációs kéreg szinaptikus hálóit. Sokat dolgoztam.
- Én is. Az én Johannám agyvelőkampójából egész darabok hiányoztak.
- Nehéz volt kiegészíteni, mi?
 Az agy az agyvelőkampóból származó ágensek konstellációja révén idézte fel az agykéregben szétszórtan tárolt emlékeket. A fő gondot az jelentette, hogy ez a tárolási megoldás közel sem volt olyan logikus és áttekinthető, mint a komputeragyak esetében. Az evolúció találomra dolgozott, itt-ott fejlesztett egy-két mechanizmuson, de közben nem igazán vette figyelembe a teljes rendszert. Sajnos az Isten az agyak építése terén amatőrnek bizonyult.
- Merénylet volt! Heteken keresztül éjfélnél is tovább maradtam fenn.
- Én is.
- Te használtad a könyvtárat?
 Marq elgondolkodott a válaszon. A Fortélyszövetség hatalmas mennyiségű agytérkép-dokumentációval rendelkezett; az adatokat önként jelentkezők szolgáltatták. A mentális ágensek kiválasztása menük alkalmazásával történt; a szubrutinok képesek voltak végrehajtani azokat a feladatokat, amelyeket az agyban a szinapszisok milliárdjai végeztek. Minden funkciót digitalizáltak, és ezzel hatalmas mennyiségű munkát takarítottak meg, de használatuk költséges szórakozásnak számított, mert valamennyi után meg kellett fizetni a jogdíjat.
- Nem. Volt egy privát forrásom.
A nő bólintott.
- Nekem is.
 Marq eltűnődött. Lehet, hogy Sybyl valami információt akar kicsikarni tőle? Ahhoz, hogy bekerüljenek a merisztokrácia mesterosztályába, több más feladat mellett mindkettejüknek el kellett végezniük bizonyos vizsgálatokat. Marq titokban tartotta az eredményeit; hamarabb bevallotta volna, hogy feketepiaci agytérképet használt, mint hogy beszéljen arról, mire sikerült rájönnie. Egyébként Voltaire alapszintű működése nem lehetett túlságosan fontos; nem sokat számíthatott, hogy a szim hogyan végezte a hátsóagyi tevékenységeket, az elemi önfenntartást és a többit.
- Vessünk egy pillantást teremtményeinkre - ajánlotta Marq színlelt vidámsággal, hogy másra terelje a szót.
Sybyl a fejét rázta.
- Az enyém már stabil. De... tulajdonképpen nem tudjuk biztosan, mire számítsunk. Ezek az integrált személyiségek mindig elszigeteltek.
- Ez a természetükből fakad. - Marq vállat vont, és megpróbált tapasztalt profinak látszani, de amikor a vezérlőpult fölé emelte a kezét, hátát végigbizsergette az izgalom.
- Csináljuk meg ma! - határozott Sybyl eltökélten.
- Tessék? Én... még szeretnék befoltozni néhány lyukat. A jellemváltozások elkerülése végett talán nem ártana beépíteni néhány mentőfunkciót, és belelesni a...
- Ez mind részletkérdés! Nézd, ezek a szimek már több hete futnak, természetesen szim-időben számolva, és közben fejlesztik önmagukat. Lépjünk be végre mi is a képbe!
Marqnak eszébe jutott a sikló pilótája, aki a veszedelmes légáramlatok között irányítgatta gépét. Még soha életében nem csinált ilyen kockázatos dolgot. Nem az a fajta ember volt, aki bármibe fejest ugrik, a veszélyt csak a digitális játéktérben szerette. Ha ostoba lett volna, eddig sem jut el a munkában. Tudta, ha hagyja, hogy a szimulációk kapcsolatba lépjenek a jelennel, hallucinációik lesznek, megijednek, talán pánikba esnek.
- Gondolkozz! Ősrégi emberekkel beszélgethetnénk!- búgta Sybyl. Marq rádöbbent, nem a szimeket hanem önmagát. Úgy gondolkozz, ahogy a pilóták!, biztatta magát.
- Szeretnéd, ha valaki más csinálná meg helyetted? - kérdezte Sybyl. Marq megérezte a véletlenül hozzáérő nő testének melegét.
- Senki más nem lenne képes rá - felelte.
- Ezzel az összes vetélytársunkat megelőznénk!
- Az a pasas, Seldon talán meg tudta volna csinálni. Még arra is képes volt, hogy megszerezze az anyagot azoktól a sarki új-reneszánsz bohócoktól. Ő viszont minket használ... Azt hiszem azért, mert nem szeretne zűrös ügyekbe keveredni.
- Politikai okok miatt húzódik háttérbe - mondta a nő. - Nem akar támadhatóvá válni.
- Szerintem nem ilyen intelligens... Mármint politikailag.
- Talán azt akarja, hogy mi gondoljunk erre a részletre. Ha nem ért a politikához, mivel szédítette meg Cleont?
- Fogalmam sincs. De az igazat megvallva a császár helyében én nem szeretném, ha egy közülünk való venné kezébe az irányítást. Egy matematikusminiszter... Ki hitte volna, hogy erre is sor kerülhet?
A Fortélyszövetség egyeduralkodóvá vált a szakterületén. Sarki kapcsolatainak köszönhetően a cég a holografikus intelligenciák gyártásában és értékesítésében jócskán lekörözte a Digitfac-ot és az Axioma Társaságot. A verseny persze több termékvonalon tovább folytatódott, de mindenki tudta, ha megtalálja a valóban régi személyiségek forrását, az eFeSz végképp lesöpri vetélytársait a tábláról. A változások szele könnyen orkánná fejlődhet, gondolta Marq. Veszély és pénz, a két legbiztosabb serkentőszer.
Az előző napot Voltaire vizsgálatával töltötte, és biztos volt benne, Sybyl sem vette le a fülét és a szemét Johannáról. Minden rendben volt.
- Szükségünk lesz a filterarcokra.
- Nem bízol magadban? Attól tartasz, hogy elárulod az érzelmeidet?- kuncogott Sybyl. - Azt hiszed, könnyen átlátnak majd rajtad?
- Miért? Könnyű rajtam átlátni?- dobta vissza a labdát Marq.
- Mondjuk úgy, nem nehéz kiszámítani, mit akarsz.
 Sybyl kacsintott; Marq orrcimpája dühösen megremegett. Erről rögtön eszébe jutott, mindenképpen használnia kell a filterarcot. Megnyomott néhány gombot, és beprogramozta azt a kedves arckifejezést, amit az ügyfelekkel folytatott holofonbeszélgetésekhez fejlesztett ki. Az üzleti életben eltöltött évek alatt megtanulta, hogy a világ - de a Trantor különösen - tele van ingerlékeny emberekkel.
- Jobb lesz, ha bekapcsolod a testtartásfinomítót is - figyelmeztette Sybyl. Hangjában már nyoma sem volt az iménti gúnynak. Marq ezt a titokzatos kettősséget, a gyors váltásokra való képességet csodálta benne leginkább. Sybyl az épület túlsó felében lévő irodájában álló gépből előhívta a saját filtereit.
- Akarsz szótárfunkciót?
Marq vállat vont.
- Azokra a szavakra mindenképpen szükségünk lesz, amiket nem érthetnek. Számítanunk kell a nyelvi nehézségekre.
- Egyáltalán milyen nyelven beszélnek?
- Az egyik ismeretlen anyavilág valamelyik holt nyelvét használják. - Marq keze villámgyorsan mozgott, hamar elvégezte a szükséges beállításokat.
- Valahogy olyan... folyadékszerű.
- Lényegtelen.
Sybyl mély lélegzetet vett, bent tartotta, majd kifújta a levegőt.
- Remélem, a klienseim nem jönnek rá, hogy Seldon is benne van az ügyben. Arra is vigyázni kell, nehogy tudomást szerezzenek egymás részvételéről. De ez már a cég dolga.
- Nem lesz gond - legyintett Marq. Nem biztos, hogy a légsiklóra fel mert volna szállni, de a hatalmi harcok veszélyét annál inkább élvezte. Az ügyben két csoport is érintett volt. Egymás halálos ellenfeleinek számítottak, de a Fortélyszövetség mindkettőről leszedte a sápot.
- Ha rájönnek, hogy a konkurenciájuknak is dolgozunk, azonnal lelépnek, és örülhetünk, ha a bánatpénzt megkapjuk tőlük. Te is tudod, ez mivel járna. Már így is túlléptünk az anyagi kereteken.
- Lelépnek? - Marq felnevetett. - Nem fogják megtenni, mert győzni akarnak. Mi vagyunk a legjobbak. - Ravaszkásan a nőre vigyorgott. - Mármint te meg én. Várd ki a végét, majd meglátod, hogy nekem van igazam.
 Marq lekapcsolta a világítást, elindította a folyamatot, majd hátradőlt a székében, és a lábát az előtte álló asztal tetejére tette. Szeretett volna imponálni a nőnek; semmire sem vágyott jobban. Sajnos Sybyl férje nemrég balesetet szenvedett - úgy összetörte magát, hogy a legjobb orvosok sem tudták összerakni és feléleszteni -, ezért Marq úgy döntött, vár még egy kicsit, mielőtt megteszi a döntő lépést. Milyen remek csapatot alkotnának ők ketten! Céget alapítanának- a neve mondjuk MarqSybyl Ltd. lesz -, elhappolják az eFeSz legjobb vásárlóit, nevet szereznek!
- Találkozunk az ősökkel... - Sybyl hangja reszketett.
 Le, le, egyre lejjebb, a replikánsvilág mélyére, a szemközti falon áramló makulátlan kékségbe. Az érzékfokozó tablettáknak köszönhetően még tökéletesebb volt az illúzió.
 Belezuhantak a primitív városba. A talajt csak egy épületréteg fedte. Marq tudta, valami Birodalom előtti faluban lehetnek. Utcákat láttak, művészi részletességgel kivetített házakat. Még a tömeg és az ósdi közlekedési eszközök is eredetinek, valóságosnak tűntek. Villámgyorsan beröppentek a célépületbe, a Boulevard St. Germain-nek nevezett keskeny utcán álló kávézóba. Gyomorforgató szagok, a kinti közlekedés tompán beszűrődő lármája, tányércsörgés, szédítő szuffléillat.
Marq abba az időkeretbe irányította magukat, amelyben a feltámasztott személyiségek voltak. A szemközti falnál egy vékony férfi ült. Szeméből értelem sugárzott, ajkán keserű, de gúnyos mosoly vibrált.
Sybyl halkan füttyentett. Összehúzott szemmel figyelte a feltámasztott ember arcát; mintha olvasni akart volna a szájáról. Voltaire éppen egy mechano-pincérrel vitatkozott. Természetesen indulatosan.
- Öt érzékre ható felbontás!- Sybyl elismerően csettintett. - Én nem tudtam ennyire kitisztítani az enyémet. Tulajdonképpen fogalmam sincs, te hogy csinálhattad.
A sarki kapcsolataim segítségével, gondolta Marq. Tudom, hogy neked is van néhány.
- Hé! Ez meg mi...?
Marq kajánul elvigyorodott. Sybyl tátott szájjal bámult a Voltaire mellett ülő alakra, az ő teremtményére, Johannára. A keret stimmelt, az adatáramlás megindult, de a személyiség még nem interaktív módon futott.
Sybyl arcán az ámuldozást felváltotta a félelem grimasza.
- Nem lett volna szabad összehoznunk őket! A kolosszeumban kellett volna találkozniuk!
- Ki mondta ezt? A szerződésünkben nem írták le.
- Az elnök... Hastor ezért kirúg minket!
- Lehet... Ha rájön. Leválasszam az ifjú hölgyet?
Sybyl ajka megrándult.
- Ne. Természetesen ne! A fenébe, elvégre működik. Kész. Aktiválódott.
- Tudtam, hogy ez tetszeni fog neked. Különben mi vagyunk a művészek, tehát mi döntünk.
- Van annyi futtatási kapacitásunk, hogy valós idejűvé tegyük a létezésüket? Marq bólintott.
- Sokba fog kerülni, de meg lehet csinálni. És... tenned kellene érte valamit.
- Aú! - Sybyl felvonta a szemöldökét. - Gondolom valami tiltott dolgot kérsz.
Marq nem felelt, de csak azért hallgatott, hogy egy kicsit elbizonytalanítsa a nőt; hogy Johanna láttán Sybyl rájöjjön, szakmai téren milyen távlatok nyílhatnak meg előtte akkor, ha ő úgy dönt, ideje megváltoztatni eleddig plátói kapcsolatuk természetét. Marq egyszer már kísérletet tett erre, de kosarat kapott. Sybyl szelíden emlékeztette őt, hogy tíz esztendőre szóló házassági szerződést kötött a férjével. Marq vágyakozását a visszautasítás még inkább fokozta.
Sybyl teste elárulta érzéseit. Egy kicsit távolabb húzódott a férfitől, mintegy jelezve, még mindig gyászolja a férjét. Marq nem erőltette a dolgot; már felkészült rá, ha muszáj, kivárja az egyéves gyász végét.
- Mi lenne, ha mindkettejüknek adnánk egy kis tudást? - kérdezte Marq hirtelen, a szimekre mutatva. - Mármint a szokásoson kívül. Mit szólnál hozzá, ha megmutatnánk nekik, milyen a Trantor, milyen a Birodalom meg a többi?
- Lehetetlen!
- Nem. Csak drága.
- Nem tudhatnak meg ennyi mindent.
- Miért nem? Gondold csak végig? Tudjuk, hogy ez a két őskövület mit képviselt annak idején, bár fogalmunk sincs róla, milyen világról származnak. A bázismemóriájuk szerint a Föld nevű bolygón éltek.
Marq megvonta a vállát.
- Ez semmit sem jelent. Primitív világok tucatjait nevezték Földnek.
- A rajtuk élők pedig „nemzetnek" hívták magukat, igaz?
- Igen. Mellesleg ez az egész mese ostobaság. Mármint asztrofizikailag. Az ősbolygó legendájában csak egyetlen biztos pont van: az, hogy a világ felületének nagy részét óceánok borították. Ha így volt, miért nevezték „Földnek"?
Sybyl bólintott.
- Zavaros ügy. És nincsenek megbízható csillagászati adataik. Ellenőriztem. De nézd meg a társadalmi kontextusuk mutatóit. Ez a két személyiség kiállt valamilyen elv mellett. Az egyik a Hit, a másik az Értelem igéjét hirdette.
Marq izgalmában kisfiús mozdulattal ökölbe szorította a kezét.
- Pontosan! És ha ehhez ráadásképpen beléjük pumpálnánk mindazt, amit ma tudunk... mindent a pszeudonaturális kiválasztódásról, a pszichofilozófiáról, a génekről...
- Boker ellenezni fogja- vélte Sybyl. - „Atyáink hitének őrzői" nem hagyják majd, hogy a feltámasztottak rendelkezzenek a modern kor információival. k a történelmi Szüzet akarják megkapni, a modern elképzelésektől mentes, romlatlan személyiséget. Egyébként külön programot kellene készítenem ahhoz, hogy Johanna megtanuljon olvasni...
- Ez elkerülhetetlen volna.
- ...írni, hogy megértse a magasabb matematikát. Szeretnék végre egy szusszanásnyi pihenőt!
- Mondd meg az igazat! Etikai szempontból ellenzed, vagy csak egyszerűen nem akarsz a nyakadba venni egy újabb munkát?
- Te könnyen beszélsz! A te Voltaire-ed elméje modernnek is mondható. Nem tudom, ki készítette a szimet, de az biztos, hogy rengeteget dolgozott vele. Az én Szüzem inkább mesealak, mint valóságos lény. Szerintem a szim készítője csak úgy elképzelte.
- Ezek szerint nem elvi okok miatt ellenzed a dolgot, hanem pusztán azért, mert lusta vagy?
- Ez is, az is igaz.
- De legalább elgondolkozol rajta?
- Már eleget gondolkodtam. A válaszom: nem.
Marq felsóhajtott.
- Nincs értelme a vitának. Majd rájössz, nekem van igazam. Ha hamarabb nem, hát akkor, amikor hagyjuk, hogy cselekedjenek.
Sybyl bosszúsága elpárolgott, újra érdeklődéssel figyelte a kivetítőt. Izgalmában véletlenül Marq combjára tette a kezét. A férfi éppen akkor érezte meg az érintését, amikor beléptek a szim-térbe.
3.
- Mi folyik itt?
Voltaire csípőre tett kézzel felállt - széke eldőlt mögötte, és a kőhöz csattant -, és lenézett rájuk a kivetítőről.
- Kik maguk? Miféle pokoli társaságot képviselnek?
Marq megállította a szimet, és Sybylre nézett.
- Ööö... Nem akarod megmagyarázni neki?
- A te teremtményed, nem az enyém.
- Ettől féltem...
 Voltaire lenyűgöző volt, csak úgy áradt belőle az erő és az elektrikus önbizalom. Marq már többször tüzetesen átvizsgálta a szimet, de most először látta a részletek összességét, a gestalt esszenciát.
- Rengeteget dolgoztunk rajta!- biztatta Sybyl. - Ha éppen most gyulladsz be... Marq összeszedte magát.
- Jól van. Felturbózom...
- Hogyan láttatod magad?
- Materializálom az énemet, odamegyek hozzá és leülök mellé.
- Látta, hogy a semmiből léptél ki?
- Azt hiszem- fintorgott Marq. - Egy kicsit meglepődött.
 Marq minden létező vérmérséklet-formáló eszközt felhasznált, hogy alakítson a személyiségszimuláció viselkedésén, de Voltaire központi magját érintetlenül hagyta. Nem is nagyon tudott volna mit kezdeni vele: az egész olyan volt, akár egy kibogozhatatlan csomó. Az az őskori programozó, aki adathalmazzá alakított egy emberi személyiséget, megdöbbentően jó munkát végzett. Nem tehetett mást, mint hogy bemártotta a Voltaire-szimet a színtelen érzelemörvénybe, és egy kicsit kipofozgatta, ahol lehetett.
Marq ujjai megállás nélkül mozogtak. Felgyorsította az idő múlását.
 A szim-személyiségeknek szükségük volt bizonyos időre, hogy megszokják új helyzetüket. Marq belehajította Voltaire-t a Hálózatba, a virtuális tapasztalatok közé. A személyiség reagált az új körülményre, és átszáguldott a gerjesztett érzelmeken. Voltaire racionális volt; személyisége hamar el tudta fogadni a Hálózatban megismert új elméleteket. A Johanna-szim esetében ez sokkal tovább tartott. Voltaire számára elérhetővé vált egy egészen más típusú valóság tudása. Ez volt a reanimáció legrázósabb része: a szimnek el kellett fogadnia, hogy kicsoda, micsoda, hol és mikor létezik. Az új valóság által okozott sokkhullámok megrázhatták a digitális személyiséget. Ilyenkor szükségessé vált az érzelmi beállítások megváltoztatása.
 A nagy kérdés az maradt, képes-e elfogadni az igazságot. A szimek nem valódi emberek voltak; leginkább azokra az absztrakt impresszionista festményekre hasonlítottak, amelyeken a művész a maga módján próbált ábrázolni valamit. A néző tudta, hogy tehén van a képen, bár a festett figura csak távolról emlékeztetett az állatra. A szimekkel el kellett fogadtatni, hogy ők is olyanok, mint a festett tehenek.
 Marq és Sybyl közvetlen módon is beavatkozhatott a szimbe, de csak azután, hogy az automatikus programok elvégezték a munkájukat. A „kézi beállítások" során minden Marq és Sybyl matematikai tudásától függött. Ha ügyesek voltak, a mesterséges személyiség túlélte a krízist, ha valamit elrontottak, a szitu megőrült vagy szétesett. Könnyen előfordulhatott, hogy a kiszélesedő érzékelés országútjain száguldó tudat nem tudja bevenni az ontológiai kanyarokat, kisodródik és szilánkokra töredezik.
 Marq hagyta, hogy a két teremtmény találkozzon egymással. Minden lépésüket figyelemmel kísérte, és ügyelt a részletekre: az Aux Deux Magots, vagyis a Két Különchöz címzett kávézó, a szimpla kisváros, a háttér-tömeg, minden az ő elképzelése szerinti volt. Mivel meg akart takarítani némi komputeridőt, csak két szim-perces időjárást dolgozott ki, és ezeket ismételtette. Az ég felhőtlen volt, mert a csapadék modellje külön munkát igényelt volna. Amennyire lehetett, befoltozta a Voltaire érzékelési mátrixán tátongó lyukakat, hogy a szitunk ne tűnjön fel a ciklikus ismétlődés. Sybyl ugyanezt tette Johannával.
A két karakter találkozott. Beszélgetni kezdtek. Voltaire neuronszimulációjában egy kék-fehér örvény keletkezett. Marq azonnal elindította a korrigáló programot. Az örvény lassanként semmivé vált.
- Elcsíptem!- suttogta.
Sybyl bólintott. Ő Johanna személyiségének finomításával volt elfoglalva.
- Voltaire kielégítően működik- sóhajtott Marq megkönnyebbülten. - Ülve hagyom a manifesztációmat, jó? Nem fogom eltüntetni.
- Johanna kitisztult. - Sybyl a holovetítőn látszó barna mátrixbordákra mutatott. - Van némi érzelemrengése, de hamarosan megszűnik.
- Én azt mondom... Rajta!
Sybyl elmosolyodott.
- Lássunk hozzá.
Elérkezett a pillanat. Marq visszarántotta Voltaire-t és Johannát a valós időbe.
Egy perccel később már biztosan tudta, Voltaire működőképes és ép maradt. Johanna is sértetlennek látszott, bár önmagába fordult, és töprengeni kezdett. Ez gyakori volt; a szakirodalom „belső időjárás-változásnak" nevezte az effektust.
Voltaire bosszús volt. Teljes életnagyságban dühöngött Marq és Sybyl előtt. A hologram a homlokát ráncolta, káromkodott és ordítozva kijelentette, joga van akkor kommunikációt kezdeményezni, amikor kedve támad hozzá.
- Azt hiszik - kérdezte -, hogy hajlandó vagyok megvárni, míg kegyeskednek kapcsolatba lépni velem? Ha mondandóm van, hát el is akarom mondani! Engem száműztek, cenzúráztak, börtönbe vetettek, elnyomtak... Én állandó félelemben éltem! Féltem az egyháztól, a hatóságoktól, a...
- Tűz- suttogta a Szűz kísérteties hangon.
- Nyugodj már meg!- parancsolt Marq a tomboló Voltaire-re. - Nyugi, vagy kikapcsollak! - Megállította a folyamatot, és Sybylre nézett. - Mi a véleményed? Megadjuk neki, amit kér?
- Miért ne?- kérdezte a nő. - Nem túl fair, hogy ki vannak szolgáltatva nekünk, és mindig meg kell várniuk, hogy jelentkezzünk náluk.
- Fair? Hiszen ezek csak szimek!
- Ennek ellenére ők is tudják, mi fair és mi nem az. Ha egyszer már megszegjük azokat a bizonyos szabályokat...
- Jól van, rendben!- Marq elindította a lejátszást. - A következő kérdés az, hogyan csináljuk.
- Engem nem érdekel, hogyan csinálják!- sipította a hologram. - Csak csinálják, de most azonnal!
- Nyugi- mondta Marq. - Adunk nektek egy kis futtatási időt, hogy integráljátok az érzékelési tereteket.
- Ez meg mit jelent?- kérdezte Voltaire. - Ne tévessze össze a művészi kifejezéseket a szakszavakkal!
- Azt jelenti, hogy megkapjátok, amit akartok- felelt Marq szárazon.
- Tehát beszélgethetünk?
- Igen- szólalt meg Sybyl. - Ti is kezdeményezhetitek a beszélgetést, nem csak mi. De közben lehetőleg ne sétálgassatok, mert a két tevékenység együtt túl sok adatmozgást igényel.
- Ugyanis nem akarjuk két kézzel szórni a pénzt- magyarázta Marq. Hátradőlt, hogy jobban szemügyre vehesse Sybyl lábait.
- Nos, akkor igyekezzenek- bosszankodott a Voltaire-hologram. - A türelem a vértanúk erénye, meg a szenteké, nem a hozzám hasonló belles lettres-ké.
A tolmácsprogram minden szavát lefordította modern nyelvre, csak az értelmüket vesztett, holt kifejezéseket engedte át változatlanul. Marq, hogy megőrizze a beszélgetés hangulatát, megőrizte a beszéd, a felfoghatatlanul távoli múlt tenorjának természetes akusztikáját.
- Elég, ha kimondod a nevem, vagy Sybylt szólítod, és rögtön meg fogunk jelenni előtted, mégpedig egy vörös négyszögben.
- Muszáj, hogy az a négyszög vörös legyen? - A Szűz hangja erőtlen volt. - Nem lehetne mondjuk kék? A kék olyan hűvös, a tenger színe. A víz erősebb a tűznél, eloltja a lángokat.
- Ne siránkozzon! - förmedt rá a másik hologramalakot öltött szim. Voltaire a mechano-pincérre bökött. - Ezt a flambé edényt, ezt tüntessék el innen. De azonnal ám! Idegesíti a Szüzet. És maguk... az a két géniusz odakint... Ha képesek feltámasztani a halottakat, valószínűleg azt a keretet is be tudják kékíteni.
- El sem tudom hinni!- hüledezett Sybyl. - Ez egy szim? Kinek, minek hiszi ez magát?
- Ő az értelem hangja - felelte Marq. - Franvois-Marie Arouet de Voltaire.
- Szerinted megmutathatjuk őket Bokernek?- Sybyl az ajkát harapdálta. - Azt mondtam neki, beeresztjük a szimekbe, amint sikerül stabilizálnunk őket. Marq elgondolkodott.
- Őt is bevonjuk a játékba.
- Voltaire és Johanna... Rengeteget tanulhatunk tőlük!
- Hát, igen. De ki gondolta volna, hogy az ősemberek ilyen hisztisek tudnak lenni?
4.
Megpróbált tudomást sem venni a Sybylnek nevezett varázslónőről, aki a teremtőjének vallotta magát. Úgy mondta ezt, mintha a Mennybéli Királyon kívül bárki más képes lenne végrehajtani ilyen csodát. Johannának senkivel sem volt kedve szót váltani. Az események összetorlódtak, rohanva követték egymást, megsűrűsödtek, fojtóvá váltak. Ráadásul még a végső fulladozásról, a fájdalmas halálról sem feledkezett meg.
A bolondsipkára - amit kopaszra nyírt fejébe nyomtak azon a tüzes napon, amely a legsötétebb, mégis a legdicsőségesebb volt rövid élete során - szent nyelven felírták „bűneit": Heretica, Relapsa, Apostata, Idolater. A szavak feketék voltak, és nemsokára pernyévé változtak.
Párizs gonosz, angolbarát egyetemének kardinálisai és püspökei, az Egyház vezetői - Krisztus földi helytartói! - tüzet gyújtottak az ő élő teste alatt. Pedig mit tett? Csak az Úr akaratának kívánt érvényt szerezni, azt akarta elősegíteni, hogy a nagy és igaz király váljon Isten franciaországi helytartójává. A papok azonban nem voltak hajlandóak kifizetni a királyért a váltságot, őt pedig máglyára küldték. Ha őt ilyen szörnyű halálra ítélték, miért nem égették meg ezt a Sybyl nevezetű varázslónőt is, aki ugyanúgy férfiak között élt,férfiruhát hordott mint ő, s nem átallotta azt vallani, hogy hatalma a Teremtőével vetekszik?
- Kérlek, menj el! - mormolta Johanna. - Csendre van szükségem, hogy halljam a Hangokat.
Ám sem La Sorciére, a mágusasszony, sem a fekete ruhát viselő, szakállas, Boker nevezetű férfi - aki hasonlított a roueni nagytemplom mennyezetére festett pátriárkákra -, nem hagyta őt békén.
Johanna tovább kérlelte őket.
- Ha beszélni akartok, szóljatok Monsieur Arouet-hez, s ne hozzám. Ő semmit sem szeret jobban, mint a csevegést.
- Szent Szűz, Franciaország Rózsája - zengte a szakállas -, áruld el: Franciaország a világod neve volt?
- Az én evilági otthonom - felelte Johanna.
- Úgy értem, a bolygódat hívták így?
- A bolygók az égen vannak. Én a Földön éltem.
- Úgy értettem... Ó, mindegy. Semmi.
A férfi hangok nélkül szólt Sybylhez, ám Johanna leolvasta ajkáról a szavakat - ezt még akkor tanulta meg, amikor tudni akarta, mit beszélnek róla a papbírák.
- A földön élt? Talán a földből? Földműves volt talán? Ennyire ostobák még az ősemberek sem lehettek!
- Nem vagyok ostoba - csattant fel Johanna. - Tudok annyit, hogy képes legyek végrehajtani a feladatomat.
Boker összeráncolta a homlokát, és sietve beszélni kezdett.
- Hallgass meg, kérlek! Nincs ártó szándékunk. A szent ügy sorsa azon múlik, sikerül-e magunk mellé állítanunk az embereket. Azt akarjuk, hogy az emberiség hajója ne süllyedjen el, ne semmisüljön meg egész fajunk, de ehhez le kell győznünk a világi kételkedőket.
Johanna megpróbált elfordulni, de csörgő láncai mozdulatlanságra kárhoztatták.
- Hagyjatok békén! Ugyan senkit sem öltem meg, de számtalan csatában részt vettem, hogy elősegítsem Franciaország nagy és igaz királyának győzelmét. Rheimsben én vezettem le a koronázási szertartást. A királyomért vívott harcokban sebeket szereztem!
Felemelte a kezét - újra a roueni bűzhödt cellában volt. Bokájára és csuklójára vasbéklyókat vertek. Sybyl azt mondta, a bilincsek majd lehorgonyozzák, de közben valamilyen furcsa módon elősegítik „karaktere" fejlődését. Ez a Sybyl talán angyal volt, mert igaznak tűnt, amit mondott.
Boker újra könyörögni kezdett, de Johanna összeszedte lelke erejét, s így válaszolt:
- A világ tudja, milyen jutalmat kaptam kínjaimért. Soha többé nem fogok hadba szállni!
Monsieur Boker a varázslónőre nézett.
- Szentségtörés egy ilyen bámulatos személyt láncra verten, börtönben tartani. Át tudja vinni egy teológiai pihenőhelyre, mondjuk valamelyik katedrálisba?
- A szimeknek kontextusra van szükségük- válaszolta La Sorciére hangok nélkül.
Johanna meglepetten nyugtázta, hogy könnyebben olvas szájról, mint korábban. Talán ebben a Purgatóriumban ügyesebbé válik az ember...
Monsieur Boker bólintott.
- Bámulatos munkát végeztek, Sybyl, de ha nem tudjuk rávenni az együttműködésre, mi hasznunk lehet belőle?
- Még nem látta, milyen volt pályája csúcspontján. A néhány történelmi utalás szerint, amit sikerült megfejtenünk, Johanna „delejes személy" volt. Ezt a tulajdonságát kell kihoznunk belőle.
- Nem tudná összezsugorítani? Elég nehéz dolog egy óriással társalogni. A Szűz meglepetten érzékelte, hogy testmagassága hirtelen a harmadára zsugorodik.
Monsieur Boker elégedettnek látszott.
- Szent Johanna, félreértette! A kitörni készülő háború nem olyan küzdelem, amilyenre te gondolsz. Ember nem tudhatja, hány ezer év telt el a te mennybemeneteled óta. Te...
A Szűz felült.
- Árulj el valamit. Ki most Franciaország királya? Talán az angol, a Lancaster-házból származó Henrik valamelyik leszármazottja? Vagy a Valois-család sarja, a nagy és igaz király, Károly valamelyik utódja?
Monsieur Boker pislogva gondolkodott.
- Azt hiszem... Atyáink hitének őrzői, vagyis az a szervezet, amelyet én képviselek, bizonyos értelemben véve a te Károlyod leszármazottai.
A Szűz elmosolyodott. Tudta, hogy a Hangok a mennyből érkeztek, bármit hordtak is össze a püspökök. Csupán egyszer tagadta meg a Hangokat, akkor, amikor elvitték St. Ouen temetőjébe, akkor is csak azért, mert félt a tűztől. Nem hibázott, amikor két nappal később visszavonta előző állítását; a Franciaországot meghódítani akaró Lancasterek kudarca őt igazolta. Ha Monsieur Boker a Valoisház leszármazottainak nevében beszél, talán mégis meg kellene hallgatnia, mit akar. Annak ellenére, hogy nem rendelkezik egyetlen nemesi címmel sem.
- Beszélj! - mondta Johanna határozottan.
Monsieur Boker elmagyarázta, hogy ezen a furcsa helyen hamarosan népszavazásra kerül sor. (Mielőtt erről beszélt volna, megállapodott La Sorciére-rel, hogy az a leghelyesebb, ha ő, Johanna azt hiszi, Franciaországban van.) Az embereknek két nagy párt, az Őrzők és a Kételkedők között kell választaniuk. A pártok megegyeztek, hogy nagy szóviadalt, nyilvános vitát rendeznek, ahol egy-egy képviselőjük fogja megtárgyalni a legfontosabb kérdéseket.
- Miféle kérdéseket?- A szűz hangja metsző volt.
- Arról fognak vitatkozni, hogy lehet-e mesterséges intelligenciával rendelkező gépeket építeni, és ha igen, akkor ezek a lények teljes jogú polgárokká válhatnak-e.
Johanna megvonta a vállát.
- Tréfálsz velem? Csakis az arisztokratáknak és a nemesembereknek lehetnek jogaik.
- Már nem így van, bár nálunk is léteznek bizonyos osztályok. A mi korunkban már a köznépnek is vannak jogai.
- A hozzám hasonló parasztoknak is? - kérdezte a Szűz. - Nekünk is? Monsieur Boker, arcán a kimerültség ráncaival, a varázslónő felé fordult.
- Muszáj mindent nekem csinálnom?
- Ön akarta olyannak, amilyen - emlékeztette La Sorciére. - Vagyis amilyen volt. Monsieur Boker ezután úgy két percen át az általa „konceptuális különbségnek" nevezett dologról beszélt, ami valójában nem volt más, mint a mesterséges lényekről folytatott teológiai vita. Johanna világosan látta, mi a helyes válasz a kérdésre, de hallgatott. A gyakorlat, és nem a szavak embere volt.
- Miért nem kértek tanácsot a királyotoktól? Vagy valamelyik tanácsnokától? Esetleg valamelyik tanult férfiútól?
Monsieur Boker elhúzta a száját, és a levegőbe csapott.
- A vezetőink hitvány alakok! Gyengék! Nincs gyakorlati érzékük.
- De...
- Te ezt valószínűleg el sem tudod képzelni, hiszen az ősidőkből, a szenvedélyek korából származol. A tettrekészség és a szenvedély ma már divatjamúlt dolognak számít. Éppen ez volt a célunk: olyan személyiségeket akartunk találni, akikben megvan a régi tűz, és...
- Ne! Ó, ne!
A lángok. A testet nyaldosó tűznyelvek...
Beletelt néhány percbe, míg Johanna légzése újra szabályossá vált, és annyira lenyugodott, hogy képes volt tovább hallgatni Monsieur Bokert.
A Hit és az Értelem nagy vitáját a Junin-szektor kolosszeumában, négyszázezer lélek előtt akarták megrendezni. A Szűznek és ellenfelének hologram formájában kellett megjelennie, harmincszoros nagyításban. A vita után minden polgárnak le kellett adnia a szavazatát.
- Szavazni fognak? Rám?- kérdezte a Szűz.
- Romlatlannak akarta- vetette oda La Sorciére a férfinak. - Hát megkapta. Monsieur Boker tovább magyarázott. A Szűz némán figyelt. Amikor a férfi elhallgatott, így szólt:
- Rövid ideig jeleskedtem a csatákban, de a vitákhoz sohasem értettem. Azt hiszem, ismerik a történetemet.
Monsieur Boker fájdalmas arcot vágott.
- Az ősök homályos utalásaiból tudunk valamit rólad, de ez nem sokat ér. A... jelenlegi megjelenési formádnak adtunk ugyan egy hiányos történelmi keretet, de semmi több. Nem tudjuk, hol éltél, arról viszont pontos adataink vannak, mi történt azután, hogy téged...
- Hogy megöltek? Nyugodtan beszélhetsz a halálról. Nem bánt a gondolat, ahogy egyetlen keresztény szüzet sem bántana, aki megérkezik a Purgatóriumba. Azt is tudom, kik vagytok.
- Te... tényleg?- kérdezte La Sorciére óvatosan.
- Angyalok vagytok! Közönséges emberi alakban jelentetek meg, hogy eloszlassátok a félelmemet. Feladatot adtok, amit csak furmányos módon tudok teljesíteni. De ha csalnom kell is, isteni küldetést teljesítek majd!
Monsieur Boker lassan bólintott, és La Sorciére-re pislantott.
- A megmaradt adatcafatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy halálod után huszonhat esztendővel visszakaptad becsületedet. Azok, akik halálra ítéltek, később elnyerték méltó büntetésüket. Nagy tisztelettel, a La Rose de /a Loire néven emlegettek.
A Szűz pislogva visszafojtotta könnyeit.
- Igazság... Ha jobban értek a vitatkozáshoz, talán sikerült volna meggyőznöm inkvizítoraimat... a párizsi egyetem angolbarát prédikátorait, hogy nem vagyok boszorkány!
Monsieur Boker elérzékenyült.
- Még az őskori emberek is tudták, amikor a szent erő velük volt. A Szűz vidáman felnevetett.
- Az Úr gondoskodott Enfiáról, de a szentekről meg a vértanúkról is. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek nem hibáztak, és elkerülték a halált.
- Igaza van- mondta La Sorciére a férfinak. - Még a világok, a galaxisok is osztoznak az ember sorsában.
- Nekünk, hívőknek szükségünk van rád- folytatta Monsieur Boker. - Mi már túlságosan hasonlítunk a gépeinkre. Számunkra alkotórészeink zavarmentes működésén kívül már semmi sem szent. Tudjuk, hogy te szenvedéllyel, de egyszerű és igaz szavakkal fogod megválaszolni a kérdést. Ez minden, amit kérünk.
A Szűz megszédült. Magányra volt szüksége, és időre, hogy gondolkozzon.
- Tanácskoznom kell a Hangokkal. Csak egy, vagy több kérdésre kell majd megfelelnem?
- Csak egyre.
Az inkvizítorok nem érték be ennyivel. Számtalan kérdést tettek fel. Tucatszám szórták a kérdéseket, időnként ugyanazokat ismételték újra és újra. Azután a válaszok... Amit Poitiers-ben helyesnek tartottak, máshol nem fogadták el. Éhesen, szomjasan, kimerülten, a temetőben történtek után megszégyenülten, a tűztől való félelemtől megtörten képtelen volt ellenszegülni.
- Milyen haja van Mihály arkangyalnak? Hosszú?
- Szent Margit háta egyenes, vagy hajlott?
- Milyen Szent Katalin szeme? Barna vagy kék?
Csapdába ejtették, beismertették vele, hogy a Hangok nem a Szentlélektől, hanem a test ördögétől származnak. Amit vele tettek, az maga volt az iszonyat. Itt, a Purgatóriumban pedig talán még ennél is rettenetesebb vallatások várnak rá. Képtelen volt eldönteni, hogy ez a Boker nevezetű férfi a barátja, vagy az ellensége.
- És mi az? Mármint az az egyetlen kérdés, amire válaszolnom kell majd.
- Abban mindenki egyetért, hogy az ember által létrehozott intelligenciáknak van valamilyen agya. A kérdés az, és erre tőled szeretnénk választ kapni, hogy van-e lelkük?
- Csak az Úrnak van annyi hatalma, hogy lelkeket teremtsen.
Monsieur Boker elmosolyodott.
- Mi, az Őrzők természetesen egyetértünk ezzel. A mesterséges intelligenciák, tőlünk, teremtőiktől eltérően, nem rendelkeznek lélekkel. Gépek csupán, semmi több. Elektronikusan programozott agyú szerszámok. Csakis az embernek van lelke.
- Ha már tudjátok a választ a kérdésre, miért van szükségetek rám?
- Azért, hogy meggyőzd az embereket! Először a Junin-szektorban élő bizonytalanokat, azután a Trantor lakóit, és végül a Birodalmat!
A Szűz összerezzent. Az inkvizítorok is előre tudták a válaszokat. Monsieur Boker becsületesnek látszott, de azok sem tűntek gazembereknek, akik boszorkánynak nevezték. Monsieur Boker előre elmondta a választ, amire minden épeszű ember helyeslően bólintana, ám Johanna mégsem tudta elképzelni, mi lehet a férfi valódi szándéka. Félt  a sűrű füsttől, a húsába harapó lángoktól még a feszület sem védte meg, amit kérésére a pap elébe tartott...
- Nos?- kérdezte Monsieur Boker. - A Szent Rózsa vállalja, hogy bajnokunk lesz?
- Azok az emberek, akiket meg kell győznöm... k is a nagy és igaz király, a Valois-házból származó Károly leszármazottai?
5.
Marq beügetett a Loccs & Szipp-be, ahol Nimmel, a barátjával kellett találkoznia. Nini már a bárban volt, és kitágult pupillája arról árulkodott, nem az utolsó öt percben érkezett.
- Kiütötted magad?- kérdezte Marq. - Történt valami?
Nini megrázta a fejét.
- Nicsak, a jó öreg Marq! Kemény, mint egy ököl. Próbáld ki az Örvénytubákot! Nem fogja eloltani a szomjadat... Tulajdonképpen kiszárítja a fejed, de nem fogod bánni.
Az Örvénytubákról kiderült, hogy por alakú, az íze mint a szerecsendióé, és csíp, akár egy feldühített rovar. Marq óvatosan felszippantott az orrába egy adagot. Egyelőre nem akart túlságosan elkábulni, mert kíváncsi volt arra, Nini milyen információkat csipegetett össze a Fortélyszövetségnél, de utána... Úgy döntött, a beszámoló után engedélyez magának egy kis repülést.
- Nem fog tetszeni, amit mondok- kezdte Nini. - Sybyllel kapcsolatos.
- Sybyllel?- Marq idegesen felnevetett. - Honnan tudod, hogy én...
- Te mondtad. A múltkor, amikor együtt szippantottunk. Nem emlékszel?- Aha.
Attól a múltkori anyagtól megeredt a nyelve, de a legrosszabb az volt, hogy nem emlékezett rá, miről fecsegett.
- Persze nem államtitkokról van szó!- vigyorgott Nim.
- Biztos vagy benne?- Marq szeretett volna meggyőződni arról, hogy Nini, aki gyakrabban váltogatta a barátnőit, mint az alsóneműjét, nem akar összemelegedni  - Mi van vele?
- Nos, bárki lesz a kolosszeumban tartandó nagy menet győztese, nagy lé lesz a jutalma.
- Helyes- kacsintott Marq. - Mert én fogok győzni.
Nini végighúzta a kezét paradicsomszínű haján.
- Sosem tudtam eldönteni, hogy a szerénységed miatt szeretlek, vagy azért, mert képes vagy a jövőbe látni. Talán mégis inkább a szerénységed imponál. Marq megvonta a vállát.
- Sybyl is jó, elismerem.
- De te jobb vagy nála.
- Szerencsésebb. Nekem adták az Értelmet, Sybylnek meg a nyakába varrtak a Hitet.
Nini tűnődve a barátjára nézett. Mély lélegzetet vett.
- Én a te helyedben nem becsülném alá a hitet. Elég fura szenvedély, és gyakorlatilag még senki sem szabadult meg tőle teljesen.
- Nem is kell. A szenvedélyek egy idő után úgyis kialszanak.
- Az értelem tüze viszont örökké lobog, igaz?
- Ha az ember regenerálja az agysejteket, akkor igen.
Nim belesett a szippantószálba, nem maradt-e az alján egy kis tubák, aztán a barátjára kacsintott.
- Akkor viszont nem árt, ha adok egy tanácsot.
- Miféle tanácsot? Tőled még nem hallottam ilyesmit.
Nini kuncogott.
- Ha a felfrissítetlen agysejtjeidben maradt még egy szemernyi józan ész, akkor a továbbiakban nem dolgozol együtt Sybyllel, és nem segítesz neki tökéletesíteni a szimulációját. Vagy ami még jobb lenne: úgy teszel, mintha együttműködnél vele, és közben ellesel tőle mindent, ami újdonság a számodra. De amit most csinálsz, azzal az ő, vagyis a szimulációja győzelmét segíted Egyébként azt beszélik, fantasztikus, amit csinált.
- Láttam.
- Egy részét! Azt hitted, az egészet megmutatta?
- Minden áldott nap együtt dolgoztunk, és...
- Amit te láttál, az csak egy szim-csonk. Sybyl éjszakánként is dolgozik, és megcsinálta a teljes pszeudo-pszichét.
 Marq elkomorodott. Érezte ő, hogy egy kicsit könnyelműen viselkedik a nővel, hogy a feromonok irányítják, de megkapta érte az ellenszolgáltatást. Vagy mégsem?
- Sybyl nem tenne ilyet!
- De tenne. A nagyfejűek rajta tartják a szemüket.
 Marq-ot marcangolni kezdte a féltékenység, de elég ügyes volt ahhoz, hogy eltitkolja érzéseit.
- Hm. Köszönöm.
Nim a rá jellemző iróniával meghajolt.
- Talán nincs rá szükséged, de bolond volnál, ha egyszerűen kihajítanád az ablakon.
- Mármint micsodát? A lét, amit nyerek?
- Nem a lét, nagyokos! Azt hitted, még nem vettem észre, hogy az ambíciók rabszolgájával beszélgetek? A tanácsomat.
Marq harákolni kezdett.
- Észben fogom tartani.
- A dolgok nemsokára nagyok lesznek. Te talán azt hiszed, csak ezt a szektort fogod szórakoztatni, de biztosíthatlak: az egész Trantor nézi majd a show-t.
- Annál jobb- vágta rá könnyedén Marq, de a gyomra úgy összeszorult, mintha hirtelen zuhanni kezdett volna. Kockázatos dolog egy kulturális reneszánsz közepén élni... Bár az is lehet, a tubák miatt vannak ilyen furcsa érzése!.
- Úgy értem, Seldon meg az a pasas, aki jó kutyaként mindenhol a nyomában liheg... ez a Yugo Amaryl... Szerinted azért bízták rád a munkát, mert gyerekjáték az egész?
Mielőtt válaszolt, Marq felszippantott még egy kis anyagot.
- Nem. Azért, mert én vagyok a legjobb.
- És mert messze vagy tőlük, mármint a ranglétrán. Te, barátom, feláldozható vagy.
Marq komoran bólintott.
- Észben fogom tartani.
Ismétli magát? Biztos a drog hatása...
 Marq-nak legközelebb csak két nappal később jutott eszébe Nini tanácsa. A hallban véletlenül fültanúja lett egy beszélgetésnek: valaki Sybyl munkájáról áradozott Hastornak, a Fortélyszövetség elnökének. Marq eredetileg ebédelni indult, de meggondolta magát, és visszament az emeletre. Ahogy elhaladt Sybyl szobája előtt, hirtelen támadt ötlettől hajtva lenyomta a kilincset. Az ajtó nyitva volt. Marq benyitott. Sybyl nem volt a helyén.
Fél órával később majd kiugrott a bőréből.
- Marq!
 A nyitott ajtóban Sybyl állt. A nő automatikus mozdulattal végigsimított a haján. Marq úgy érezte, neki akar tetszeni.
- Segíthetek valamiben?
 A férfi pár pillanattal korábban fejezte be a szoftver keresztszálazását, aminek segítségével a saját irodájából le tudta hallgatni a nő beszélgetéseit- többek között azokat is, amiket a kliensével, Bokerrel folytatott. Marq egészen eddig a napig úgy gondolta, Sybyl minden részletről tájékoztatta, de már felébredt benne a gyanú. Lázadozó lelkiismeretét azzal hallgattatta el, hogy a lehallgatás tulajdonképpen a nő érdekében történik. Boker nehéz pasasnak számított, és Marq arra gondolt, talán segíthet Sybylnek, ha szükség esetén beleszól a beszélgetésükbe. Természetesen tisztában volt vele, hogy ezzel megsérti az ügyfelekre vonatkozó szabályokat, de a helyzet elég különleges volt ahhoz, hogy ezt megkockáztassa.
- Nem, csak rád vártam- mondta vállvonogatva.
- Javítottam Johanna szerkezetén. A hangulatváltozási mutatója 0.2 alatt van. - Remek! Láthatnám?
 Marq úgy érezte, a nő mosolya kedvesebb, mint máskor. Még akkor is ezen töprengett, amikor egy jó órával később, a Johannával való találkozás után visszasétált az irodájába.
 Sybyl kétségtelenül jó munkát végzett, a legapróbb részletekig kidolgozta a szimszemélyiség-topográfiáját. De... két nap alatt? Valószínűleg nem. Marq úgy érezte, ideje egy kicsit körülszaglászni a szim-térben.
6.
Voltaire már megint dühöngött. Felpattant a díszes karosszékből, és homlokráncolva, csípőre tett kézzel, fenyegető arccal kihúzta magát. Cirey-ben, szeretője, du Chatelet márkinő kastélyában, a dolgozószobájában volt.
Most, hogy a szeretett nő meghalt, nyomasztónak találta a helyet, amit tizenöt éven át az otthonának nevezett. Ráadásul a márki még azt sem várta meg, hogy kihűljön felesége teteme: felszólította, ideje távoznia.
- Vigyen ki innen!- követelte Voltaire a tudóstól, aki végre válaszolt a hívására. Tudósnak vallotta magát a fickó, de nem úgy nézett ki, mint aki sokat tud. - A kávézóba akarok menni! Találkoznom kell a Szűzzel!
A tudós áthajolt a vezérlőpult fölött, és elmosolyodott. Látszott az arcán, élvezi a hatalmát.
- Nem hiszem, hogy illik hozzád. Egész életedben az eszes nőkhöz vonzódtál. Az olyanokhoz, mint például az unokahúgod, meg Madame du Chatelet volt. Ne is próbáld tagadni. Átvizsgáltam az emlékeidet, előttem nincsenek titkaid!
- No és akkor mi van? Ki érezné jól magát ostoba hölgyek között? Egyetlen dolog van csupán, amit a javukra lehet írni: az ember megbízhat bennük, mert még az áruláshoz is túl ostobák.
- Nem úgy, mint Madame du Chatelet.
Voltaire türelmetlenül dobolt az ujjaival a gyönyörűen faragott diófa íróasztalon, amit Madame du Chatelet-től kapott ajándékba. Hogy került ez a finom darab erre a durva helyre? Vajon lehetséges, hogy tényleg az emlékei alapján készítették el újra?
- Igen, ő elárult engem. De nagy árat fizetett érte.
A tudós felvonta a szemöldökét.
- Arra a fiatal tisztre gondolsz, aki teherbe ejtette?
- Negyvenhárom esztendős volt, három felnőtt gyermek anyja. Hogy eshetett volna teherbe?
- Pedig úgy tudom, a falat kapartad dühödben, amikor bevallotta neked. Érthető reakció, bár nem illik egy felvilágosodott férfiúhoz. Mindegy, még ezek után sem szakítottál vele. A gyermek megszületésekor is mellette voltál.
Voltire eltűnődött. A sötét emlékek úgy hullámzottak, mint a fekete víz a föld alatti folyómederben. Betegre aggódta magát a szülés miatt, ami végül meglepően könnyen zajlott le. Kilenc évvel később azonban a legkülönlegesebb nő, akit valaha ismert, eltávozott az élők sorából. Láz végzett vele. Senki, még az unokahúga, korábbi szeretője, Madame Denis- aki ettől kezdve a gondját viselte- sem tudta pótolni őt. Mély gyászba süppedt, és addig bánkódott utána, míg végül (óvatosan közelítette meg a gondolatot) halálra emésztette magát...
Felfújta az arcát, és villámgyorsan visszavágott.
- Meggyőzött, hogy ostobaság lenne szakítani egy ilyen kivételesen jó modorú és tehetséges nővel pusztán azért, mert élt azokkal a jogokkal, amelyeket én is élveztem. Különösen azután lett volna butaság, hogy hónapokig nem szeretkeztem vele. Azt mondta, a nőket is megilletik azok a kiváltságok, amelyekkel a férfiak rendelkeznek. Természetesen az arisztokrata hölgyekre gondolt. Hagytam, hogy szelíd érveléssel meggyőzzön az igazáról.
- Ah!- mondta a tudós sokat sejtetően.
Voltaire megdörzsölte a homlokát. Az emlékezés elnehezítette a fejét.
- Ő minden tekintetben páratlan volt. Megértette Newtont és Locke-ot. Minden szót megértett, amit leírtam. Engem is megértett.
- Miért nem feküdtél le vele? Túlságosan lefoglaltak az orgiák?
- Kedves uram, ami az ilyen rendezvényeken való részvételeimet illeti... sokan túlzásokba bocsátkoztak. Igaz, ifjúkoromban valóban elfogadtam egy meghívást az erotikus élvezetek egyik ilyen ünnepélyére. Többen olyan jól érezték magukat velem, hogy ismét meghívást kaptam.
- És újra elmentél.
- Természetesen nem! Aki egyszer vesz részt ilyesmin, az érdeklődő gondolkodó. Aki kétszer, az már perverz.
- Én csak azt nem értem, hogy egy ilyen művelt, finom úr, mint te, miért akar újra találkozni a Szűzzel. Mi vonz hozzá?
- A szenvedélyessége!- mondta Voltaire, s lelki szemei előtt megjelent a Szűz alakja. - A bátorsága. A hitéhez való hűsége.
- Ezzel az utóbbi tulajdonsággal te is dicsekedhettél.
Voltaire dühösen toppantott, de a padló nem dobbant meg.
- Miért múlt időben beszélsz rólam?
- Elnézést. De várj csak, javítok a hangháttéren!
A tudós furcsa kézmozdulatot tett. A következő pillanatban a fel s alá sétálgató Voltaire meghallotta a padló reccsenéseit. Az utcán lovak dobogtak, szekér zörgött.
- Igen, én is heves vagyok. De ne tévesszük össze a hevességet a szenvedélyességgel. A hevesség az idegekből származik, a szenvedélyesség viszont a szívből, a lélekből.
- Hiszel a lélekben?
- Alapjában véve: igen. A Szüzet nem érdekelte az egyház és az állam egyre hevesebb tiltakozása, volt bátorsága belekapaszkodni a látomásába. Az ő hűségén, kitartásán véletlenül sem lehetett felfedezni a perverzió sárpöttyeit. Ő volt az első valódi protestáns. Mindig jobban kedveltem a protestánsokat, mint az abszolutista pápistákat. Csak a kvékerek ittak vizet, ha a bor ellen prédikáltak. Sajnos száz igaz hívő képtelen kordában tartani pár millió hipokritát.
A tudós kétkedően elhúzta a száját.
- Johanna megtört a kezeik között.
- Csak azért, mert elvitték a temetőbe!- védekezett Voltaire egyre dühösebben. - A halállal és a pokollal fenyegették azt a szerencsétlen lányt. A püspökök, az akadémikusok, a kor legműveltebb koponyái tették ezt vele. Az egész bagázsba annyi ész szorult, mint egy öszvér ülepébe! Megtörték, megkínozták Franciaország legbátrabb leányát. Megölték őt, hogy engedelmességre kényszerítsék. Képmutatók! Éppúgy szükségük van mártírokra, mint a piócának a vérre. Az önfeláldozásról prédikálnak- egészen addig, amíg az a bizonyos feláldozott ön nem azonos velük.
- Nekünk csak a tőled és a tőle hallott verzió áll a rendelkezésünkre. A történelmi feljegyzéseink nem vezetnek vissza ebbe a letűnt korba, de most mégis többet tudunk az emberekről...
- Vagy csak úgy hiszik, uram, hogy többet tudnak. - Voltaire felszippantott egy csipet tubákot, hogy lecsillapítsa magát. - A gazembereket a legrosszabb, a hősöket a legjobb tulajdonságaik és tetteik változtatják halhatatlanná. Azok a papok úgy játszadoztak a Szűz becsületével és bátorságával, mint más a hegedűjével.
- Te véded Johannát. - A tudós mosolya gúnyos volt. - Abban a versben azonban, amit róla írtál... Egyébként bámulatos, hogy valaki kívülről megtanulja a saját írását!... Nos, abban a bizonyos versben kocsmai szajhaként tünteted fel, sokkal öregebbnek mutatod be. Hazugnak nevezed, aki csak kitalálta a Hangok létezését. Babonás, kötöznivaló bolondnak hívod. Kijelented, hogy színleg védte a szüzességét, aminek legnagyobb ellensége mellesleg egy öszvér... Egy szárnyas öszvér!
Voltaire elvigyorodott.
- Briliáns metafora a római egyházra, n'est ce pas? El akartam mondani a véleményemet. Johanna csupán a kard volt, amivel utat vágtam magamnak a célom felé. Akkor még nem találkoztam vele. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen mélységesen titokzatos nő.
- Viszont az intelligenciáját nem lehet mélységesnek nevezni. Egy parasztlány, semmi más!- Marq-nak eszébe jutott, milyen kevésen múlott, hogy sikerült elkerülni a neki szánt sorsot, és kikerült szülőbolygója, a Biehleur sártúrói közül. Átverekedte magát a Szürkék vizsgáin, most pedig félrehajítja a merev rutinokat, és részt vesz egy valódi kulturális forradalom kirobbantásában.
- Ez igaz. De a lelke mély. Ha ő folyó, én csupán patakocska vagyok. Tiszta a vizem, de sekély. Ő viszont nem is folyó. Óceán! Vigyen vissza engem az Aux Deux Magots-ba. A Szűzön meg azon a bádogdoboz Garcon-on kívül egyetlen ismerősöm sincs ezen a világon.
- Johanna az ellenfeled- figyelmeztette a tudós. - Eszköz azok kezében, akik azokat az elveket vallják, amelyek ellen egész életedben harcoltál. Biztos akarok lenni abban, hogy legyőzöd, ezért kiegészítelek.
- Ép vagyok és sértetlen- jelentette ki Voltaire fagyos hangon.
- Beléd építek néhány filozófiai és tudományos információt. Fejlődésed racionális lesz. Az általad képviselt Értelemnek le kell győznie Johanna Hitét. Ellenségednek kell tartanod őt, ha azt akarod, hogy a civilizáció a racionális, tudományos vonalakon haladjon tovább.
 Marq elegáns határozottsággal beszélt, csábító volt az ajánlata, de semmit sem kínált Voltaire-nek a Szűz iránti rajongása helyett.
- Addig semmit sem fogok elolvasni- fenyegetőzött Voltaire -, amíg nem találkozhatom újra a Szűzzel. Hozzon össze minket abban a bizonyos kávézóban! A tudós nevetése újra gúnyos, fensőbbséges volt.
- Nem érted, miről van szó. Nincs választási lehetőséged. Beléd építem az információkat. Benned lesz a tudás, ami a győzelemhez kell. Akár tetszik, akár nem.
- Ön megsérti az integritásomat!
- Ne felejtsük el, hogy a vita után felmerül majd egy kérdés. El kell döntenünk, hogy tovább működtessünk téged, vagy...
- Véget vessenek a létezésemnek?
- Nem árt ha tudod, milyen lapok vannak a pakliban.
 Voltaire összerezzent. Nagyon jól ismerte a ezt a sziklakemény hangot- az apja, az az embernyúzó szörnyeteg is így beszélt vele. Az apja, aki kényszerítette őt, hogy részt vegyen az istentiszteleteken; aki ridegségével a halálba kergette a hét esztendős Voltaire anyját. A nő számára csak egyetlen hely maradt, ahol férjétől nyugtot talált. Voltaire azonban nem akart a sírba menekülni, hogy megszabaduljon ettől a tudóstól.
- Ha haladéktalanul nem juttat vissza abba a kávézóba, nem vagyok hajlandó használni azt a tudást, amit öntől kapok!
 A tudós vérforraló módon ugyanúgy viselkedett Voltaire-rel, ahogy annak idején ő a parókakészítőjével: fensőségesen és gőgösen nézett vissza rá. Ajka görbülete elárulta, tisztában van vele, hogy Voltaire nem létezhet az ő védnöksége nélkül.
 Megalázó fordulat. Voltaire- bár a középosztályból származott- nem hitt abban, hogy a közönséges emberek alkalmasak önmaguk irányítására. Amikor meglátta a parókakészítőjét a törvényhozók szerepében tetszelegni, úgy döntött, inkább soha többé nem tesz a fejére vendéghajat. Dühítette, hogy ez a bosszantó, aljas tudós éppen úgy tekint rá, ahogy ő annak idején a parókásra.
- Van egy ajánlatom- szólalt meg a tudós. - Te megírsz egy briliáns lettres philosophiquest, amivel porrá zúzod az emberi lélekről alkotott elképzeléseket, én pedig megígérem, hogy újra összehozlak a Szűzzel. Ha viszont nem teszed meg, amit kérek, csak a vita napján fogod látni őt! Világos?
Voltaire fontolóra vette az ajánlatot.
- Világos, mint a tiszta vizű patak- jelentette ki végül.
 Hirtelen koromsötét fellegek ereszkedtek az elméjére. Komor, rémisztő emlékek. Érezte, hogy a múlt, mint a viharos tenger hullámai, ordítva körbefolyja, beteríti, alárántja...
- Ciklusba esett!- hallatszott Marq riadt kiáltása. - Valami felszínre akar törni belőle!
A távoli múlt képei szétrobbantak.
- Hívjátok Seldont! A szimnek van egy újabb rétege! Hívjátok Seldont!Hari Seldon a képekre, az adatáramlatokra pillantott.
- Voltaire emlékviharba keveredett. Nézze, mi járt a fejében!
Marq kifejezéstelen arccal az örvényekbe bámult.
- Aha... látom.
- Ez a kitüremkedés... egy emlékrög. Voltaire egyszer már vitába szállt Johannával. Nyolcezer évvel ezelőtt!
- Tehát valaki már korábban is használta a szimeket.
- Igen. Nyilvános vitára. A történelem időnként nem egyszerűen ismétli önmagát. Néha... dadog.
- Hit kontra Értelem?
- Hit/Gépek kontra Értelem/Emberi Akarat- mondta Seldon olyan könnyedén, mintha a számtömegekből olvasná ki a szavakat.
Marq nem tudta elég gyorsan áttekinteni a kapcsolatokat ahhoz, hogy lépést tartson Seldonnal.
A matematikus folytatta:
- Annak a kornak a társadalmát alapvetően megosztotta a mesterséges Intelligenciákkal, és a megjelenési formáikkal kapcsolatos kérdés.
 Marq valami furcsa kifejezést fedezett fel Seldon arcán. Lehet, hogy a férfi titkol előle valamit?
- Megjelenési formák? Olyasféle szerkezetekre gondol, mint a gépagyúak?
- Igen, olyasmire- felelte Seldon mereven.
- Voltaire...
- Abban a korban ő képviselte a forrongó emberiséget, Johanna pedig a Hitet, vagyis a... hmm... a gépagyúakat.
- Nem egészen értem.
- A gépagyúakról, vagyis a magasabb szintű változataikról azt tartották, képesek irányítani az emberiséget. - Seldonon látszott, zavarja valami.
- A gépagyúak?- Marq hitetlenkedve felhorkant.
- Azok. Vagyis magasabb szintű változataik.
- Ez lett volna a kérdés, amiről Voltaire és Johanna nyolcezer évvel ezelőtt vitatkozott? Tehát erre a célra készítették el a szimeket... Ki nyert?
- A vita eredménye nem maradt meg Voltaire emlékei között, de azt hiszem, tudjuk a választ. Nincs az a mesterséges intelligencia, amelyik irányítani tudná az emberiséget.
Marq bólintott.
- Igen, így lehet. A gépek sohasem lesznek olyan okosak, mint mi. A mindennapos teendőket rájuk lehet bízni, de...
- Szerintem ki kellene törölni a beágyazódott memóriarögöt- vélte Seldon. -Ez megsemmisítené a zavart okozó réteget.
- Ha ön szerint ez a legjobb megoldás... De nem vagyok biztos benne, hogy a röghöz kapcsolódó valamennyi emléket képesek leszünk kiiktatni. A szimek holografikus memóriát használnak.
- Ha eredményt akar elérni a közelgő vitában, létfontosságú, hogy ezt végrehajtsa. Egyébként más bonyodalmak is adódhatnak.
- Például?
- A történészek rengeteg, a távoli múltra vonatkozó adatot találhatnak egy-egy ilyen szimben. Valószínű, hogy szeretnék megvizsgálni Voltaire-t és Johannát is. Ne adjanak rá engedélyt.
- Hát persze hogy nem adunk! Úgy értem, nem valószínű, hogy bárkinek is rendelkezésére bocsátanánk őket.
Seldon a gyorsan mozgó adatmintázatokra nézett.
- Bonyolultak, nem igaz? Összetett elme, egymásra ható alkotórészekkel... Hmm... Kíváncsi lennék, hogyan maradhat szilárd az én-tudatuk. Miért nem omlanak össze, miért nem őrülnek meg?
Marq nem igazán tudta követni a matematikus gondolatmenetét.
- Azt hiszem, az ősök, akik a szimeket készítették, ismertek pár trükköt, amit mi nem.
Seldon bólintott.
- Lehetséges. Ahogy a szimeket nézem, a szemem láttára megjelenik egy ötletsugár... - Gyorsan felállt.
Marq is felpattant.
- Nem maradhatna még? Tudom, hogy Sybyl is szívesen beszélgetne önnel.
- Sajnálom, mennem kell. Államügyek.
- Ó! Nos, akkor köszönöm a látogatást, és...
Seldon kilépett a helyiségből, mielőtt Marq befejezhette volna a mondatot.
8.
- Nem vágyom rá, hogy újra lássam azt a vézna, parókás urat. Azt hiszi, mindenki másnál okosabb- mondta a Szűz a Sybyl nevezetű varázslónőnek.
- Igaz, de...
- Jobban kedvelem a Hangok társaságát.
- Voltaire pedig nagyon megkedvelt téged- győzködte Madame La Sorciére.
- Kötve hiszem!- felelte Johanna, de önkéntelenül elmosolyodott.
- Pedig így van. Megkérte Marq-ot, a feltámasztóját, hogy adjon neki egy új megjelenési formát. Tudod, Voltaire nyolcvannyolc éves koráig élt.
- Még ennél is vénebbnek látszik. - Johanna nevetségesnek találta, hogy egy ilyen aszalt fügéhez hasonlító öregember lila szalaggal megkötött parókát, meg bársonynadrágot hord.
- Marq úgy döntött, teljesíti a kérését. Voltaire külseje olyan, mintha negyvenkét esztendős lenne. Nézd meg!
A Szűz elgondolkozott. Monsieur Arouet talán nem is lenne olyan visszataszító, ha...
- Az úr ifjabb korában más szabóval dolgoztatott?
- Hmm... Az öltözékén is lehet változtatni.
- Márpedig én nem megyek el abba a fogadóba, amíg ezek rajtam vannak! - Johanna felemelte páncélos karját. Eszébe jutott a prémköpeny, amit maga a király terített a vállára Rouenben, a koronázási ünnepségen. Arra gondolt, ezt fogja elkérni, de végül meggondolta magát. A tárgyalás során a papok a köpenyt is ellene használták fel: azzal vádolták, hogy a démonok a szívébe ültették a fényűzés, a pompa iránti rajongást. Éppen 6, aki azelőtt, hogy a győzelmek után megjelent az udvarban, csak durva vászonból készült göncöket hordott! A vádlói- ezt jól megfigyelte- fekete szatén- és bársonyruhákat viseltek, és drága parfümök illatát árasztották magukból...
- Megteszem, amit tehetek- mondta Madame La Sorciére -, de meg kell ígérned, nem szólsz Monsieur Bokernek. Ő ugyanis nem szeretné, ha barátkoznál az ellenséggel, szerintem viszont hasznodra lehet a találkozás. Ez is felkészít a Nagy Vitára.
Csend támadt. Zuhanás, puha felhők. A Szűz úgy érezte magát, mintha elájult volna. Amikor feleszmélt- kemény, hideg felületek, éles, barna és zöld fényfoltok -, újra a fogadóban találta magát, a vendégekkel, akik mintha észre sem vették volna őt.
A vendégek között tálcákat hordozó, asztalokat törölgető páncéltestű lények serénykedtek. Johanna a már ismerős Garcont kereste, és meg is találta: a négykarú lény a mézhajú, embernek tűnő szakácslányt bámulta, aki úgy tett, mintha nem érezné magán a fürkésző tekintetet. Garcon pillantásáról a Szűznek eszébe jutott, hogy ő is ilyen imádattal nézhette Szent Katalin és Szent Margit szobrait, akik hozzá hasonlóan távol tartották magukat a férfiaktól, de férfi módra öltöztek. Úgy érezte, a mennybéli szenvedély és a földi lángolás között lebegtek. Itt, a számok és a gépezetek világában is valami hasonlót élt át.
Monsieur Arouet megjelent. Johanna elfojtott egy mosolyt. A férfi fekete, porozatlan parókát viselt, és még mindig öregnek látszott; egykorúnak tűnt Jacques Darsszal, Johanna apjával. Legfeljebb egy-két évvel lehetett idősebb nála. Válla előregörnyedt a rengeteg könyv súlya alatt. Johanna még csak kétszer, a tárgyalások során látott könyveket, de azok valahogy mások voltak.
- Alors - mondta Monsieur Arouet, és a lány elé helyezte a könyveket. - Negyvenkét kötet. Az én válogatott írásaim. Nem teljes, de... - Elmosolyodott. - Egyelőre ez is megteszi. Mi a baj?
- Most gúnyolódsz velem, uram? Tudod, hogy nem ismerem az olvasás művészetét!
- Tudom. Garcon 213-ADM majd megtanít rá.
- Nem akarok tanulni. A Biblián kívül minden könyv a Sátán szüleménye.
Monsieur Arouet az égre emelte kezét, és olyan szenvedélyes káromkodásba kezdett, mint valamikor Johanna katonái, ha elfelejtették, hogy vezérük a közelben van.
- Meg kell ismernie a betűket! A tudás hatalom!
- Nagy a Sátán tudása... - replikázott Johanna, és vigyázott rá, nehogy véletlenül a kezéhez érjenek a könyvek.
Monsieur Arouet dühöngve a varázslónő felé fordult, aki- úgy látszott- az egyik közeli asztal mellett ült.
- Hát semmire sem tudod megtanítani?- Újra Johannára nézett. - Hogyan becsülhetné, hogyan ismerhetné meg zseniális gondolataimat, ha még olvasni sem tud?
- Nincs rá szükségem.
- Bah! Ha tudott volna olvasni, biztos zavarba hozza azokat a fafejűeket, akik máglyára küldték!
- Mindegyikük tanult ember volt- mondta Johanna. - Mint te magad.
- Nem, pucellette, nem olyanok, mint én. Egyáltalán nem olyanok.
Monsieur Arouet a lány felé nyújtott egy könyvet, ám Johanna úgy tért ki előle, mintha kígyót tartottak volna elé. A férfi a testéhez szorította a könyvet, azután végighúzta az asztal mellé érkező Garcon páncélmellén.
- Nem bánt, látja?
- A Gonosz gyakorta láthatatlan- felelte Johanna.
- Az uraságnak igaza van- mondta Garcon. - A legjobb emberek mind tudnak olvasni.
- Ha ismerte volna a betűket- magyarázta Monsieur Arouet rájöhetett volna, hogy inkvizítorainak nem volt joguk vallatóra fogni önt. Ön, kisasszony, hadifogoly volt, csatában esett fogságba. Angol fogva tartójának nem volt joga ahhoz, hogy francia inkvizítorokkal és tudósokkal elemeztesse az ön vallási nézeteit. Ön úgy tett, mintha elhinné, hogy a Hangok, amiket hallott, isteni eredetűek...
- Úgy tettem?!- kiáltott a Szűz.
- ...ő pedig úgy tett, mintha démoninak tartaná őket. Az angolok egyébként túlságosan elnézőek ahhoz, hogy máglyára küldjenek valakit. Ezt a szórakozást meghagyták honfitársainknak, a franciáknak.
- Nem voltak túl elnézőek- rázta a fejét a Szűz. - Átadtak Beauvais püspökének, és azt mondták, boszorkány vagyok. - Félrekapta a tekintetét; nem akarta, hogy a férfi a szemébe nézzen. - Talán valóban az vagyok. Elárultam a Hangokat.
- A lelkiismeret hangjai voltak, nem egyéb. Még a pogány Szókratész is hallotta őket. Értelmetlen feláldoznunk értük az életünket, hiszen önmagunk elveszejtésével őket is elpusztítjuk. - A férfi megrázta a fejét. - A nemesi származásúak gondolkodás nélkül elkövetik ezt az árulást.
- És ezek, akik itt vannak?- suttogta Johanna.
A férfi összehúzta a szemét.
- Ezek? A tudósok?
- Kísértetek...
- Démonoknak tartja őket? Pedig okosan beszélnek. Létrehozták az értelmen alapuló világot.
- Vagyis ezt állítják. Ha olyan okosak, miért minket kértek meg arra, hogy képviseljük azt, ami belőlük hiányzik?
- Ön lélektelennek tartja őket!- Voltaire meglepetten összecsücsörítette az ajkát.
- Azt hiszem, ugyanazokat a „tudósokat" hallgatjuk, tehát mindkettőnket ugyanazon a tárgyaláson tesznek próbára.
- Én szeretem az olyan hangokat, mint az övék- mondta Voltaire védekezően. - De én, önnel ellentétben, legalább meg tudom különböztetni a bölcs tanácsot az ostobától.
- Talán az úr által hallott hangok túl halkak- vélte Garcon -, és így könnyebb figyelmen kívül hagyni őket.
- Hagytam, hogy a papok kényszerrel rávegyenek, nevezzem ördöginek a Hangokat!- kiáltotta a Szűz. - Pedig közben végig tudtam, hogy isteni eredetűek. Ez talán nem démonra, boszorkányra valló cselekedet?
- Hallgasson!- Monsieur Arouet megragadta a lány karját. - Boszorkányok nem léteznek! Az ön életében azok voltak az egyedüli démonok, akik máglyára küldték. Ostoba disznók! Csak angol fogva tartója viselkedett bölcsen az egész bagázsból, mert ő hideg fejjel, politikai okok miatt játszotta el, hogy boszorkánynak tartja önt. Amikor a lángok leégették a ruháit... az angol pribékjei leemelték a máglyáról a testét, hogy a tömeg, az inkvizítorok, mindenki láthassa: ön nő, és így, ha másért nem is, de a férfiak privilégiumának elbitorlásáért mindenképpen megérdemli a sorsát.
- Hallgass el, uram! Kérlek!- Johanna újra az orrában érezte a füst bűzét, pedig Monsieur Arouet a páncéltestűvel kirakatta a fogadóban a „DOHÁNYOZNI TILOS!" feliratokat. A helyiség megbillent és forogni kezdett. - A tűz!- zihálta a lány. - A lángok...
- Elég ebből!- mondta a varázslónő. - Nem látod, hogy felizgattad? Hagyd abba! Monsieur Arouet azonban ügyet sem vetett rá.
- Miután a ruhái leégtek, aprólékosan megvizsgálták a testét... Erről nem tudott, ugye? Éppen úgy csinálták, ahogy korábban, amikor az ön szűzi mivoltát kívánták megállapítani. Miután a hit nevében kielégítették buja kíváncsiságukat, visszahajították a máglyára. A test hamuvá égett. Ön, hölgyem, ezt a jutalmat kapta honfitársaitól a királya javára elkövetett hőstettekért. Így hálálták meg tetteit, amelyekkel biztosította, hogy Franciaország örökkön örökké a franciáké maradjon! Nem sokkal a test megsemmisülése után híre ment, hogy a szíve nem égett el. Az emberek azonnal nemzeti hőssé nyilvánították önt. Franciaország megmentőjének nevezték. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy azóta kanonizálták, esetleg szentté avatták.
- Ez 1924-ben valóban megtörtént- közölte La Sorciére.
Monsieur Arouet diadalmas, recsegő hangon felnevetett.
- Johanna nem sokat ért vele- vetette oda a mágusasszonynak.
- Az évszám az egyik kiegészítő feljegyzésben szerepelt- mondta La Sorciére. - Persze nem állnak a rendelkezésünkre a koordináták, amelyek alapján behatárolhatnánk, a galaktikus éra 12,026. évéhez képest mikor zajlott le az esemény.
 A recsegő levegőben szétterültek a perzselő gondolatok. Forró légáramlatok csaptak a máglya körül összegyűlt bámészok felé.
- Tűz... - lihegte a szűz. A nyakához kapott, és belemerült a hűvös, sötét feledésbe.
9.
- Végre valahára!- förmedt Voltaire a tudósasszonyra, Madame La Scientiste-re. A nő úgy függött előtte, akár egy mozgó olajfestmény. Voltaire választotta neki ezt a megjelenési formát, mert furcsa módon megnyugtatónak találta, ha így látta.
- Okom volt rá, hogy nem jelentkeztem a hívásodra- mondta a nő. Hideg, hivatalos hangon beszélt.
- Hogy merészelnek a hozzájárulásom nélkül lelassítani?
- Marq-ot és engem megrohamoztak a médiások. Álmomban sem hittem volna, hogy a Nagy Vita az évtized eseményévé növi ki magát. Mindenki interjút akar készíteni veled és Johannával.
Voltaire az álla alatt megkötött barackszínű szalaggal játszadozott.
- A rizsporos parókám nélkül nem vagyok hajlandó találkozni velük.
- Nem engedhetjük meg, hogy találkozzanak veletek. Marq-tól mindent megkérdezhetnek, amire kíváncsiak. Ó szeret a figyelem középpontjában lenni, és remekül bánik a médiásokkal. Szerinte a nyilvánosság segít a karrierje felépítésében.
- Egy ilyen fontos döntés meghozatala előtt velem is meg kellett volna beszélniük az ügyet!
- Nézd, amikor megszólalt a hívóm, azonnal jöttem. Nem állítottam le a futásodat, hogy a személyiségednek legyen módja még jobban megszilárdulni. Hálásnak kellene lenned azért, hogy ráadás időt kaptál tőlem.
- Legyek hálás, mert elmélkedhettem?
- Igen, így is lehet fogalmazni.
- Nem is tudtam, hogy az időt is önöktől kapom. - Voltaire Nagy Frigyes udvarának egyik pazar lakosztályában volt, és éppen azzal a szerzetessel sakkozott, akit azért fizetett, hogy veszítsen.
- Az idő pénz. A költséganalízisek kimutatták, hogy jobb lenne, ha egyszerre futtatnánk benneteket.
- Le kell mondanom a magányról? Azzal a nővel lehetetlen értelmesen elbeszélgetni!
A drámai hatás fokozása érdekében hátat fordított a tudósasszonynak. Valamikor remek színész volt, legalábbis azok, akik látták saját színdarabjaiban, amiket Frigyes udvarában mutatott be, csodálatosnak tartották. Az életben is mindig kihasználta a helyzet adta lehetőségeket- ebben a helyzetben pedig rengeteg drámai lehetőség rejlett. A tudósasszony meg a többiek nem szoktak hozzá az érzelmek művészi kimutatásához, így általában sikerült hatást gyakorolnia rájuk.
- Szabadulj meg ettől a szerzetestől, és megkapod tőlem az új információkat- ajánlotta a nő az előbbinél sokkal kedvesebb hangon.
Voltaire megfordult, és a szelíd barátra bökött. Ez volt az egyetlen csuhás, akit képes volt elviselni. A szerzetes engedelmesen elcsoszogott, és gondosan bezárta maga mögött a díszesen faragott tölgyfa ajtót.
Voltaire ivott egy kortyot Frigyes zamatos sherryjéből, és megköszörülte a torkát.
- Szeretném, ha kitörölnék a Szűz fejéből a legutolsó tárgyalása emlékeit. Akadályt jelent a beszélgetésben. Ez olyan biztos, mint az, hogy a püspökök meg az állami hivatalnokok megakadályozzák minden intelligens munka publikálását. Egyébként... - Elhallgatott. Kicsit mindig zavarba jött, ha bosszankodásnál lágyabb érzelmeket kellett kimutatnia. - Johanna szenved. Nem bírom látni a kínlódását.
- Nem hiszem, hogy...
- És ha már úgyis törölgetnek, szeretném, ha az én fejemből is kivennék annak a tizenegy hónapnak az emlékeit, amit a Bastille-ban töltöttem. Ó, és a menekülésem részleteit, azokat az élményeket, amiket Párizs elhagyása során szereztem... Arra vigyázzanak, hogy a száműzetésem emlékei sértetlenek maradjanak, hiszen életem nagy részét otthonomtól távol töltöttem. Csak az okokat töröljék ki, a hatásaikat ne.
- Nos, nem vagyok biztos benne, hogy...
Voltaire az egyik pompázatos tölgyfa asztalra csapott.
- Ha nem szabadítanak meg múltam félelmeitől, képtelen leszek szabadon cselekedni!
- Egyszerű logika...
- Mióta egyszerű a logika? „Egyszerűen" képtelen vagyok megírni Lettre philosophique-omat arról az abszurd témáról, hogy a Garcon 213-ADM-hez hasonlók nem rendelkeznek olyan jogokkal, mint az emberek, mert nincs lelkük. Ez a Garcon mellesleg jópofa kis fickó, nem gondolja? És legalább olyan okos, mint tucatnyi pap együttvéve. Vagy talán nem beszél? Nem válaszol? Nincsenek vágyai? Belehabarodott az egyik szakácsnőbe. Talán nem lenne képes rá, hogy ugyanolyan szabadon keresse a boldogságot, mint ön, vagy én? Ha neki nincs lelke, akkor önnek sincs. Azt, hogy önnek van-e lelke, csakis a viselkedése alapján tudjuk megállapítani. Mivel pedig Garcon viselkedése nem sokban tér el az önétől, következésképpen neki is van lelke.
- Hajlandó vagyok egyetérteni- mondta Madame La Scientiste. - Bár 213- ADM reakciói természetesen szimulációk. Az öntudattal rendelkező gépek már évezredek óta illegálisak.
- Én pedig éppen ezzel nem értek egyet!- kiáltotta Voltaire.
- Annak a programnak köszönhetően, amit a sarkiak építettek beléd?
- Nem. Az ember jogai...
- A gépeknek nem kell hasonlókkal rendelkezniük.
Voltaire felhorkant.
- Ezekről az érzékeny kérdésekről képtelen vagyok szabadon kifejteni a véleményemet, hacsak... Hacsak nem szabadítanak meg annak emlékétől, mennyit szenvedtem korábban, amikor szabadon elmondtam az elméleteimet.
- De a múltad azonos az éneddel. Ha kitöröljük, vagy megváltoztatjuk az emlékeidet...
- Ostobaság! Az az igazság, hogy sok témában sohasem mertem szabadon kifejezni magam. Vegyük például azt az életgyűlölő, puritán Pascalt, az eredendő bűnnel, a csodákkal meg a többi értelmetlenséggel kapcsolatos elméleteit. Nem mertem elmondani neki, amit gondoltam! Mindig azt kellett számolgatnom, milyen árat kell fizetnem a konvenciók és a tradicionális butaság ellen indított támadásokért.
Madame La Scientiste összepréselte ajkait.
- Azt hiszem, így is elég jól csináltad a dolgod. Híres voltál. Nem ismerjük a történetedet, sem a világodat, de az emlékeid alapján kijelenthetem...
- Aztán itt van a Szűz!- vágott közbe Voltaire. - Őt jobban megtörték, mint engem. Ő a legnagyobb árat fizette az elveiért. A keresztre feszítés sem lehet rosszabb a máglyahalálnál. Elég, ha az ember a jelenlétében rágyújt egy jó pipára... Mellesleg én imádok pipázni!... Elég egy apró tüzecske, és a Szűz máris halálra vált arccal mered maga elé.
- De ennek a rettenetes élménynek meghatározó szerepe van abban, hogy Johanna az, aki.
- Félelemtől és rettegéstől terhes atmoszférában képtelenség racionális vitát folytatni. Ha azt akarják, hogy a verseny, amit rendezni óhajtanak fair legyen, kérem önöket, szabadítsanak meg minket ezektől a borzalmaktól, amelyek miatt képtelenek vagyunk kifejteni gondolatainkat, és nem tudjuk arra buzdítani a másikat, mondja el szabadon a véleményét. Ha nem törlik rossz emlékeinket, a Nagy Vita olyan lesz, mint a futóverseny, amelyiken téglákat kötöztek az indulók bokájára.
Madame La Scientiste nem válaszolt azonnal.
- Szeretnék segíteni, de nem vagyok benne biztos, hogy tudok.
Voltaire dühösen fújtatott.
- Éppen elég jól ismerem a procedúráikat ahhoz, hogy biztos lehessek benne, képesek teljesíteni a kérésemet.
- Nem is ezzel van gond. Morális okok miatt azonban nem tehetem meg, hogy belepiszkálok a Szűz programjába.
Voltaire arca megkeményedett.
- Tisztában vagyok vele, Madame, hogy ön nincs jó véleménnyel a filozófiámról, de...
- Ez nem igaz! Nagyra becsüllek! Modern módon gondolkodsz, pedig a sötét múlt legmélyéről származol... Ez egyszerűen bámulatos! Szeretném, ha a Birodalomnak sok olyan embere lenne, mint te vagy. Ám a látószöged viszonylag szűk. Nem látsz, nem láthatsz mindent, amit figyelembe kellene venned.
- A filozófiámmal van gond? Pedig mindent magában foglal, univerzális látószöge van, és...
- Ráadásul a Fortélyszövetségnek meg az őrzőknek dolgozom, Boker mesternek. Az etikai kódex szerint köteles vagyok olyanná formálni a Szüzet, amilyennek ők akarják. Ha nem tudom meggyőzni őket arról, hogy szükséges kitörölni Johanna emlékei közül a mártírhalált, akkor semmit sem tehetek. Marq-nak is engedélyt kell kapnia a cégtől és a Kételkedőktől, és csak ezután törölheti ki belőled a negatív élményeket. Biztosíthatlak, Marq szíves örömest megtenné. A Kételkedői sokkal engedékenyebbek, mint az én Őrzőim. Ez a te előnyödre szolgál.
- Nem lenne etikus és ésszerű- tiltakozott Voltaire -, ha csak én szabadulnék meg a terheimtől, a Szűz pedig nem. Egy ilyen ajánlatot még Newton vagy Locke sem fogadna el.
Madame La Scientiste hallgatott.
- Beszélek a főnökömmel és Monsieur Bokerrel- mondta végül. - De én a te helyedben nem vállalnám, hogy visszafojtott lélegzettel várok, míg elérem amit akarok.
Voltaire szárazon elmosolyodott.
- Madame elfelejti, hogy nekem nincs lélegzetem, amit visszafojthatnék.
10.
 A pulton az ikon éppen akkor hagyta abba a villogást, amikor Marq belépett az irodájába. Ez azt jelentette, hogy Sybyl a saját szobájából válaszolt a hívásra.
 Marq-ban szétáradt a gyanakvás. Megegyeztek Sybyllel, hogy egyedül nem beszélnek a feltámasztottakkal. Mindkét szimet ellátták a megfelelő programmal, de a Szűz sohasem kezdeményezett kommunikációt, így a hívó csakis Voltaire lehetett.
 Hogy merészelt Sybyl nélküle belépni a szim-térbe? Marq kiviharzott a szobából, hogy elmagyarázza Sybylnek és Voltaire-nek, mit gondol az ilyen összeesküvésekről, ám alighogy kitette a lábát, kamerák, újságírók, riporterek állták el az útját. Csak tizenöt perccel később ért át a másik irodába, de Sybyl még mindig Voltaire-rel cseverészett. A nő emberméretűvé zsugorította a szim hologramját.
- Sybyl! Megszegted az egyezséget!- ordított Marq. - Mit művelsz? A skizofréniára való hajlamát próbálod felhasználni arra, hogy visszalépjen a vitától?
 Sybyl, aki eddig a kezébe temette az arcát, felkapta a fejét. Szemében könnyek csillogtak. Marq-on valami furcsa érzéshullám csapott végig, de nem törődött vele. Sybyl csókot dobott Voltaire-nek, mielőtt befagyasztotta a hologramot.
- Nem gondoltam volna, hogy képes vagy ilyen mélyre süllyedni!
- Milyen mélyre?- Sybyl rendezte a vonásait. - Mi történt a régi, lezser Marq-kal?
- Mi volt ez az egész?
 Sybyl válaszolt. Marq gondolkodás nélkül visszarohant az irodájába, és kapcsolatba lépett Voltaire-rel. A hologram még nem formázódott meg teljesen, a színblokkok még nem kerültek a helyükre, amikor ráüvöltött:
- A válasz: nem!
- Biztos vagyok benne, hogy ennél részletesebben is ki tudja fejteni a véleményét, uram- mondta a megelevenedő Voltaire csípősen.
 Marq-nak el kellett ismernie, teremtménye remekül viselte a szim-térbe való elmerülés és az onnan való hirtelen kilépés okozta megrázkódtatást.
- Nézd- kezdte valamivel szelídebben -, azt akarom, hogy Franciaország Rózsája a vita napján a páncélját viselje, mert erről eszébe fognak jutni a vallatások részletei. Zavarában összefüggéstelenül fog beszélni, és az egész bolygó számára nyilvánvalóvá teszi, hogy az Értelem nélküli Hit semmire sem jó.
Voltaire dühösen dobbantott.
- Merde alors! Nem értek egyet! Velem ne törődjenek, de ragaszkodom hozzá, hogy a Szűz memóriájából töröljék az utolsó órái emlékét! Nem hagyhatjuk, hogy a megtorlástól való félelem miatt ne legyen képes kifejteni a véleményét!
- Lehetetlen. Bokernek a Hit kellett, és teljes egészében meg fogja kapni.
- Ostobaság! Követelem, hogy kedvem szerint meglátogathassam őt, és azt a furcsa mais charmantGarcont ott a kávéházban. Még sohasem ismertem hozzájuk hasonló lényeket, és jelenlegi állapotomban ők jelentik számomra az egyetlen társaságot.
 Én talán nem számítok?, gondolta Marq keserűen. Kordában kellett tartania a szimet, de mégis, őszintén csodálta az ösztövér pasast. Erőteljes, impresszív személyiség volt, még szim-állapotban is sugárzott belőle az energia. Voltaire egy haladó korban élt. Marq irigyelte ezért, és szeretett volna a barátja lenni. Én semmit sem jelentek a számodra?
- Azt hiszem, nem jutott eszedbe- mondta fennhangon -, hogy a vita vesztesét feledésre ítélik majd.
Voltaire pislogott, de az arca meg sem rándult.
- Engem nem versz át- folytatta Marq. - Te többet akarsz, mint az intellektuális halhatatlanság.
- Igazán?
- Ez már most a tiéd. Feltámasztottalak.
- Az én megítélésem szerint az élet több, mint a számsorozatként való létezés. Marq-ot bosszantotta a megjegyzés, de nem reagált.
- Ne felejtsd el, én tudok olvasni a memóriateredben. Megeshet, hogy felidézem azt a kort, amikor vén voltál, amikor már nem sanyargatott az apád, nem hajtott a saját szabad akaratod; amikor végül részt vettél a húsvéti áldozáson...
- Ah, de a végén mégsem fogadtam el a feloldozást! Akkor már csak azt akartam, hogy hagyjanak békén meghalni.
- Engedd meg, hogy idézzek az egyik híressé vált versedből, a Lisszaboni földrengésből. A memória-tered egyik zugában találtam rá...
 
Szomorú a jelen, ha jövő nincs már,
ha a halandók nem remélhetnek jutalmat,
ha a sors ítélete a gondolkodóra halál,
s a lét elvesztése a néma sír alatt.
 
Voltaire megremegett.
- Igaz, ezt én mondtam... méghozzá milyen eleganciával fogalmaztam! De aki élvezi az életet, az arra vágyik, hogy meghosszabbítsa.
- Neked csak akkor lehet jövőd, ha megnyered a vitát. Mindketten tudjuk, mindig szem előtt tartottad a saját érdekeidet. Nos, most nem áll érdekedben, hogy kitöröljük a Szűz memóriájából a máglyahalál emlékeit.
Voltaire elgondolkodott. Marq az egyik oldalsó monitoron figyelte a szim jellemzőinek változását: az alapértékek fluktuációja a megengedett határokon belül történt, de a háromdimenziós térben egyre nagyobbra duzzadt egy narancsszínű henger: az érzelmi ágensek szédítő gyorsasággal áramlottak, jelezve a kritikus pont közeledtét.
Marq a kapcsolósorra csapott. Megtehette volna, hogy elhiteti a szimmel, az a jó, amit ő akar, de az ilyen beállítás mindig sok zűrrel járt, mert az ötlet-fürtöt be kellett integrálni a személyiség egészébe. Az önszintézis sokkal jobb megoldásnak látszott, de ennek megindulását csak serkenteni lehetett, nem pedig előidézni.
Voltaire hangulata egyre komorabbá vált, ám az arca- Marq lelassította a szim futását- nem árulta el érzéseit. Marq-nak évekbe tellett, míg megtanulta, hogy a szimek ugyanolyan jól képesek elleplezni érzelmeiket, mint az emberek.
Talán egy kis humor segít. Marq normál sebességre állította a futást.
- Ha tovább bosszantasz, pajtás, a végén még odaadom Johannának azt a csípős kis versikét, amit róla írtál.
- A La Pucelle-t? Ezt nem teheti meg!
- Ugyan miért nem? Örülhetsz, ha egyáltalán szóba áll veled, miután elolvasta! Voltaire kárörvendően somolygott.
- Uram, ön megfeledkezik egy apróságról: a Szűz nem tud olvasni.
- Majd gondoskodom róla, hogy megtanuljon. Vagy talán még jobb lesz, ha én magam olvasom fel neki. Lehet, hogy analfabéta a drága, de hogy nem süket, az egyszer biztos!
Voltaire rábámult, és mormolni kezdett:
- Nagy veszedelmek között...
Vajon milyen furfangosságon törte a fejét? Vágott az esze, akár a szike. Sokkal gyorsabban megtalálta a helyét a digitális világban, mint bármelyik másik szim, amivel (vagy talán akivel?) Marq valaha találkozott.
Marq megfogadta, a vita végeztével felboncolja ezt a fantasztikus elmét, újra megvizsgálja a szike éleit, szkóp alá teszi az egészet. Azt a furcsa, nyolcezer éves emléket külön megvizsgálja majd. Sajnos Seldon nem árult el róla túl sokat...
- Megígérem, hogy elkészítem a tanulmányt, ha lehetővé teszik, hogy még egyszer találkozzam vele, és megfogadja, uram, hogy nem is tesz említést neki a róla szóló versemről.
- Csak semmi trükk!- figyelmeztette Marq. - Minden lépésedet figyelem.
- Ahogy kívánja.
Marq visszavitte Voltaire-t a kávézóba, ahol Johanna és Garcon 213-ADM várt rá. Kopogtattak az ajtaján. Marq összerezzent a hangra, és kis híján kikapcsolta a szimeket
Nim érkezett.
- Kávézunk?
- Persze.
Marq még egy pillantást vetett a virtuális kávézóra. Csak beszélgessenek egy kicsit, ha erre vágynak. Voltaire minél több tudást gyűjt, annál élesebb lesz az elméje.
- Van még abból a múltkori érzékporból?- kérdezte Marq a barátját. - Fárasztó napom volt.1 1 .
- Kérem a rendelést!- mondta Garcon 213-ADM vidáman.
Csak nehezen tudta követni a Szűz és az úr beszélgetését, pedig éppen arról volt szó, hogy a hozzá hasonló lényeknek van-e lelkük. Az uraság a jelek szerint úgy vélte, senkinek sincs lelke. Ez a vélemény feldühítette a Szüzet. Olyan hevesen vitáztak, hogy észre sem vették, az őket figyelő furcsa szellem, a kávézó-tér programozójának eltűnését.
Garcon elérkezettnek látta az időt arra, hogy megkérje az uraságot, járjon közben az érdekében az embereknél, és kérje meg őket, adjanak neki valamilyen nevet. A 213-ADM kód volt csupán: a kettes a funkcióját (mechanikus pincér) jelölte, a tizenhármas a szektor száma, az ADM pedig az Awc Deux Magots, a kávézó nevének rövidítése volt. Garcon biztos volt benne, megjavulnának az esélyei a mézhajú szakácslánynál, ha valódi, emberi neve lenne.
- Monsieur, Madame, rendelnének, kérem?
- Mi értelme rendelni?- förmedt rá az uraság. Garcon megállapította, a türelmet tanulással nem lehet felfokozni. - Minek, amikor meg sem tudjuk ízlelni, amit kérnénk?
A négykarú Garcon két keze együtt érzően felemelkedett. Az emberi érzékelési formák közül csupán a látásról, a hallásról, és bizonyos fokig a tapintásról szerzett tapasztalatokat, mert a munkája elvégzéséhez éppen ezekre volt szükség. Bármit megadott volna azért, hogy egyszer valami ízt érezzen. Csodálatos lehet az ízlelés, az embereknek rengeteg élvezetet szerzett.
A Szűz áttanulmányozta az étlapot, és így szólt:
- Én a szokásosat kérem. Egy darab kenyeret... Mégsem. Inkább egy kovászos baguette-et, a változatosság kedvéért...
- Kovászos baguette!- visszhangozta az úr.
- ...és hogy legyen mibe mártogatni, egy pici pezsgőt is.
Monsieur úgy rázogatta a kezét, mintha valami megégette volna.
- Elismerésem, Garcon! Remek munkát végeztél. Megtanítottad olvasni a Szüzet!
- Madame La Scientiste engedélyezte- felelte Garcon. Nem szeretett volna összetűzésbe kerülni az emberekkel, akik bármelyik pillanatban leállithatták a működését.
Monsieur legyintett.
- Madame La Scientiste túlságosan aprólékos és alapos. Párizsban, vagy a királyok udvarában nem boldogult volna. Marq sokkal jobban feltalálta volna magát. A skrupulus hiánya az élet óriási adománya. Én sem tudtam volna a szegények közül Franciaország legtehetősebb polgárai közé kerülni, ha túl sokat bajmolódok a lelkiismeretemmel, ha aggályoskodom a részletek miatt. Nagyvonalúság és lazaság, ez a lényeg!
- Segíthetek valamiben, Monsieur?- kérdezte Garcon.
- Igen. Mutass a Szűznek bonyolultabb szövegeket, tanítsd, hogy el tudja majd olvasni a Newton filozófiájáról című versemet, és a lettres philisophiques-emet. A cél az, hogy legalább olyan jól tudjon érvelni, mint én magam. Persze- tette hozzá gonoszkár mosollyal- nem valószínű, hogy bárki képes a nyomomba érni.
- A szerénységed mértéke, uram, vetekszik a bölcsességedével- Jegyezte meg a Szűz.
Az úr felnevetett. Garcon megrázta a fejét.
- Attól tartok, ez lehetetlen. Sajnos csak a legegyszerűbb szövegek elmagyarázására vagyok képes. Műveltségem szintje olyan alacsony, hogy csupán az étlapon feltüntetett kifejezéseket tudom értelmezni. Ha az úr úgy kívánja, szívesen fejlesztem tudásomat, de sajnos a hozzám hasonlók sorsa az, hogy örökkön örökké a társadalom legalsó rétegéhez tartozzanak. Hiába kopogtat be a lehetőség, mi nem nyithatunk neki ajtót.
- Az alsóbb osztályokba tartozóknak valóban a helyükön kell maradniuk - hagyta jóvá Voltaire. - De a te esetedben azt hiszem, kivételt tehetünk. Ambiciózusnak látszol. Tényleg az vagy?
Garcon a mézhajú szakácslányra pillantott.
- Az ambíció nem illik az ilyen alacsony rangúakhoz, mint én.
- Mégis, ha választhatnál, mi lennél a legszívesebben?
Garcon véletlenül tudta, hogy a szakácslány a heti három szabad napját a Louvre-ban szokta eltölteni. (Ő maga hetente hét napot dolgozott.)
- Szeretnék idegenvezető lenni a Louvre-ban- mondta. - Olyan okos szeretnék lenni, hogy udvarolhassak egy nőnek, aki eddig tudomást sem vett a létezésemről. Az úr nagylelkűen elmosolyodott.
- Meg fogom találni a módját, hogyan lehetne téged... Hogy is mondják ezek, amikor valakinek új tudást adnak?
- Felturbózni- segített a Szűz.
- Mon dieu!- kiáltott az úr. - Hiszen ez a lány már éppen olyan jól olvas, mint én! De nem hagyom, hogy felülmúljon! Ami az eszességet illeti, mindig előtte fogok járni!
12.
Marq felszippantotta az anyagot az orrába, és várta a hatást.
- Ilyen rossz a helyzet?- kérdezte Nim, és intett a Loccs & Szipp mechanikus pincérének, hozzon egy újabb adagot.
- Voltaire... - mormolta Marq. A serkentő teljes erővel dolgozott benne. Úgy érezte, mintha az elméje egyre élesebb, de ugyanakkor lustább volna. Még sohasem sikerült rájönnie, ez hogyan lehetséges. - Állítólag az én teremtményem, de időnként úgy tűnik, ő teremtett engem.
- Csak egy halom szám, semmi más.
- Persze, de... Egyszer megfigyeltem a tudatalatti mondatformázó ágensét, és kiderült, hogy sokat foglalkozik az „akarat=lélek" elgondolással. Szerintem ez valami én-javító izé lehet.
- Vagyis filozófia.
- Akarat van, semmi kétség. De lehet, hogy olyan lényt alkottam, aminek lelke is van?
- Azt hiszem, tévedsz- mondta Nim. - Az ágensekből emelted ki a „lélek" kifejezést, és ebből vonod le a következtetéseidet. Ez olyan, mintha egyetlen atomból egy elegáns bakugrással meg akarnád határozni, milyen színű a tehén, amiből származik.
- Ez a szim éppen ilyen bakugrásokat végez!
- De neked a tehenet kell vizsgálnod, és nem az atomjait. Ez igaz, de a tehenet az atomok összessége alkotja.
- A szim kiszámítható, pajtás. Erről ne feledkezz meg. Addig formázgatod, míg egyetlen olyan elem sem marad benne, amit ne értenél.
Marq bólintott.
- Valahogy más. Erős.
- A Sötét Korban készítették. Senki sem tudja hol, de az biztos, hogy nem ok nélkül. Arra számítottál, hogy olyan lesz, mint egy bólogató baba, ami nem okoz majd gondot neked? Te most a hatalmat képviseled, azt, ami ellen ő egész életében harcolt.
Marq ideges mozdulattal végigsimított hullámos haján.
- Rendben, ha találok egy nem megfelelő személyiségjegyet, amit nem tudok megmásítani...
- Mindegy, hogy akaratnak, vagy léleknek nevezed el. A lényeg az, hogy töröld- Nim keményen az asztalra csapott. A közelben ülő nő döbbenten fordult felé. Marq gúnyos, kétkedő pillantással nézett a barátjára.
- A rendszer nem teljes egészében kiszámítható.
- Akkor indíts el egy tulajdonságkutató rutint, és figyeld meg, mit talál. Nyúlj bele a szubágensekbe, és bilincselj meg minden személyiségjegyet, amivel nem boldogulsz. Hékás, hiszen éppen te találtad fel ezeket a tisztító algoritmusokat! Te vagy a legjobb a szakmában.
Marq bólintott. De mi van akkor, ha mégsem sikerül? Az emberi agyat is hiába boncolnánk fel, nem találnánk meg benne a tudatot... Mély lélegzetet vett, és a levegőt a kupolás mennyezet felé fújta, ahol megállás nélkül peregtek a beanyagozottak szórakoztatására szánt képek.
- Az igazat megvallva nem csak róla van szó. - Marq a barátja szemébe nézett. - Lehallgatókat helyeztem el Sybyl irodájában, és kihallgatom a Bokerrel folytatott beszélgetéseit.
Nini a vállára csapott.
- Egészségedre!
Marq felnevetett. A barátokban az a jó, hogy akkor is az ember mellett maradnak, ha erőt vesz rajtuk a hülyeségroham.
- De... nem ennyi az egész.
Nini kisfiús kíváncsisággal dőlt előre.
- Azt hiszem, túl messzire mentem- vallotta be Marq.
- Elkaptak?
- Nem, nem! Ismered Sybylt. Ő még az ellenségeire sem gyanakszik, a barátaira meg végképp nem.
- Nem erős oldala a manőverezés.
- Kezdem azt hinni, nekem sem az- mondta Marq.
- Hmm. - Nini félig lehunyt szemmel fürkészte Marq arcát. - Szóval? Mit csináltál még?
Marq felsóhajtott.
- Felturbóztam Voltaire-t. Beleépítettem néhány önfejlesztő programot, hogy egyedül is meg tudja oldani a problémáit, le tudja csillapítani magát. Nini szeme tágra nyílt.
- Kockázatos dolog.
- Kíváncsi voltam, mire képes egy ilyen elme. Miért, szerinted legközelebb mikor lesz lehetőségem egy ilyen kísérletre?
- És? Hogy érzed magad ezek után?
Marq lehajtotta a fejét.
- Elég rohadtul. Megegyeztünk Sybyllel, hogy nem fogunk ilyesmit csinálni. - A Hitnek nem kell túl okosnak lennie.
- Én is ezt találtam a legmegnyugtatóbb kifogásnak.
- Annak a pasasnak... Seldonnak mi a véleménye erről?
- Még nem mondtuk meg neki.
- Aha.
- Ő kívánta így! Nem akarja bemocskolni a kezét.
Nim bólintott.
- Nézd, haver, amit megtettél, az már megvan. A szim hogyan reagált?
- Felpörgött. Az idegi hálókban hatalmas rezgések keletkeztek.
- De most már rendbe jött, nem?
- Úgy tűnik, igen. Azt hiszem, összeszedte magát.
- A kliensed tud a dologról?
- Igen. A Kétkedők helyeselték, amit tettem. Nem hiszem, hogy gond lesz belőle.
- Te tényleg kutatómunkát végzel ezen a szimen!- csettintett Nim elismerően. - A szakma szempontjából ez a legfontosabb.
- Valóban? Akkor miért érzem mégis úgy magam, mintha benyomtam volna vagy tíz tubákot?- Marq a mennyezetre vetített bárgyú filmre bökött. - Miért vagyok olyan kábult, hogy még ez a marhaság is tetszik?
13.
- Figyeljen rám- mondta Voltaire, amikor a tudós végre válaszolt a hívására. - Jól nyissa ki a fülét!
Megköszörülte a torkát, felemelte a kezét, és felkészült rá, hogy elmondja a legújabb briliáns tanulmánya szövegét. A tudós szeme azonban álmatag volt, arca sápadt. Voltaire bosszankodva rámordult:
- Nem kíváncsi rá?
- Másnapos vagyok.
- Maguk megtalálták azt az egyetlen általános elméletet, ami megmagyarázza, miért végtelen a világmindenség, milyen erők dolgoznak benne, és a többi, de nem tudják gyógyítani a másnaposságot?
- Ez nem tartozik a szakterületemhez- lehelte a tudós megviselten. - Talán egy orvost kellene megkérdezned.
Voltaire összecsapta a sarkát, és azzal a poroszos mozdulattal hajolt meg, amit Nagy Frigyes udvarában tanult. Kedvelte ezt a gesztust, de valahányszor így hajolt meg, mindig maga elé mormolta: Germán fabábok!
- A lélek doktrínája a szilárd és változhatatlan ént feltételező elméletből fakad. Semmi sincs, ami azt bizonyítaná, hogy minden egyén létezésének alapja a szilárd „én", az esszenciális ego-személyiség megléte...
- Ez igaz- mondta a tudós. - Bár egy kicsit furcsa a te szádból hallani.
- Ne szóljon közbe! Nos, hogyan határozhatjuk meg a szilárd én, vagy a lélek makacs illúzióját? Öt funkcióval... Önmagában véve mind az öt feltételezett folyamat, nem pedig szilárd elem. Először: minden lénynek vannak fizikai, materiális tulajdonságai, amelyek olyan lassan változnak, hogy stabilnak tűnhetnek, pedig folyamatos és állandó átalakuláson mennek keresztül.
- A lélek állítólag túléli az anyagot. - A tudós a hüvelykje és a mutatóujja közé csippentette az orrnyergét.
- Ne szakítson félbe! Másodszor: ott a szilárd érzelmi beállítottság illúziója. Pedig az érzelmek úgy változnak, terebélyesednek vagy csökkennek, akár a hold. Erre még az az otromba brit drámaíró, az a Shakespeare is rámutatott. Az érzelmek is folyamatosan változnak, bár semmi kétség, hogy mozgásukat, ahogy a hold fogyását és dagadását, bizonyos fizikai törvények irányítják.
- Hé, várj csak! Az előbb mondtál valamit az univerzumról! Ezt az elméletet már az őskorban is ismertétek?
- Ezt az elméletet azokból az információkból szűrtem le, amit öntől kaptam.
- Ööö... Erre nem számítottam- pislogott a tudós. Voltaire válasza szemmel látható hatást gyakorolt rá.
Voltaire visszafojtotta bosszúságát. A semminél még az a közönség is jobb, amelyik mindenáron részt akar venni az előadásban. Az sem árt, ha a tudós megismeri saját tettei következményeit- persze csak akkor, ha elérkezett az ideje.
- Harmadszor: érzékelés. Ha megfigyeljük az érzékszerveket, rájöhetünk, ezek is változnak, folyamatos mozgásban vannak, és távolról sem szilárdak.
- A lélek...
- Negyedszer!- Voltaire elhatározta, nem törődik a banális közbeszólásokkal. - Mindenkinek vannak az évek során kialakult szokásai. Ezek állandónak tűnnek, ám a folyamatos cselekvés-áramlatokból ülepedtek le. Az ismétlődés látszata ellenére semmi sem szilárd, vagy változhatatlan.
- A nagy univerzum-elmélet... Hozzáfértél, igaz? Hogy törted fel a file-okat? Nem adtam...
- Ötödször: a tudat megnyilvánulása, maga az úgynevezett lélek. A papok és a bolondok szerint ez elválasztható a másik négy jelenségtől. Ám maga a tudat is ugyanúgy áramlik és változik, mint az előző négy részlet. Az öt funkció szüntelenül összecsoportosul és különválik. A test folyamatos mozgásban van. Az állandóság illúzió csupán. Hérakleitosznak tökéletesen igaza volt: az ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba. Figyeljünk meg egy embert... Várjunk egy pillanatig. Most figyeljük meg újra az emberünket: már nem ugyanolyan, mint az előbb volt. Minden változik. Minden hanyatlik...
A tudós előbb felmordult, azután köhögni kezdett.
- Ez tényleg így van.
- ...és minden virágzik. A tudatot nem lehet különválasztani a tartalmától. Mi színtiszta cselekedetek vagyunk. Nincs cselekvő. A táncost nem lehet különválasztani a tánctól. Az én koromat követő idők tudománya igazolni fogja ezt az elképzelést. Ha közelebbről megnézzük, az atom eltűnik. Ha jobban megfigyeljük, az atom nem létezik, csupán az van, amit az atom csinál. Minden csak funkció, ergo: nem létezik az a szilárd, abszolút entitás, amit általában csak léleknek nevezünk.
- Még jó, hogy éppen neked kell majd erről beszélned- mondta a tudós. Voltaire csak egy legyintéssel válaszolt a megjegyzésre.
- Mivel még a Garconhoz hasonló mesterséges intelligenciák is rendelkeznek valamennyi funkcionális jellemzővel, amit az imént felsoroltam, semmi sem indokolja, hogy ne kapják meg azokat a jogokat, amelyeket mi gyakorolhatunk. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk az osztálykülönbségekről. Mivel azonban ebben a korban a földművesek, a szatócsok és a parókakészítők ugyanolyan privilégiumokkal rendelkeznek, mint a hercegek, a grófok, semmi sem indokolja, hogy a Garconhoz hasonló lények ne kapják meg ugyanezeket a jogokat.
- Ha nem létezik a lélek, akkor nyilván reinkarnáció sincs, igaz?- Kedves uram, kétszer megszületni semmivel sem furcsább, mint egyszer. A tudós meghökkent.
- De mi az, ami reinkarnálódik? Mi jut át az egyik életből a másikba, ha nincs lélek, ha nem létezik a szilárd, felsőbbrendű én?
Voltaire feljegyzett valamit a tanulmánya margójára.
- Ha ön megtanulja a verseimet... Javaslom, saját értelmi fejlődése érdekében tegye meg... Ha megtanulja a sorokat, a versek elvesztik magukból azt a valamit, amit ön megszerez belőlük? Ha egy gyertyát egy másik, már égő gyertyával gyújtunk meg, mi kerül át az egyik kanócról a másikra? A váltófutásnál az egyik futó átad valamit a másiknak? A pozícióját, természetesen, de semmi többet. -Voltaire hatásszünetet tartott. - Nos? Mi a véleménye?
A tudós a fejét fogta.
- Szerintem te fogod megnyerni a vitát.
Voltaire elérkezettnek látta az időt arra, hogy előálljon a kérésével.
- Hogy biztosak lehessünk a győzelmünkben, el kell készítenem egy másik tanulmányt is, azok számára, akik a szónoklatokat jelentés nélküli szóhalmazoknak tartják.
- Rajta!- biztatta a tudós.
- Igen ám- mondta Voltaire -, de ehhez szükségem van az ön segítségére.
- Rendben van.
Voltaire elmosolyodott. Remélte, megnyerőnek és legfőképpen őszintének látszik, annak ellenére, hogy nem volt az.
- Mindent a rendelkezésemre kell bocsátania, amit a szimulációs módszerekről tudnak.
- Mit?! Miért?
- Ezzel rengeteg munkát megtakaríthat magának, és lehetővé teszi a számomra, hogy olyan technikai tanulmányt készítsek, amellyel megnyerhetjük magunknak a szaktekintélyeket és a tudósokat. És nem csak a Junin-szektorban élőket! A Trantor, később az egész galaxis tudósait magunk mellé állíthatjuk. Ha ez nem történik meg, az a veszély fenyeget, hogy a reakciósok összeszövetkeznek, és sárba tiporják az önök dédelgetett reneszánszát.
- Nem hiszem, hogy megértenéd a matematikát...
- Ne felejtse el: a newtoni számításokat én hoztam át Franciaországba. Adjon eszközöket!
A tudós a halántékát dörzsölgetve, nyöszörögve előredőlt a vezérlőpulton.
- Csak akkor, ha megígéred, hogy a következő tíz órában nem keresel.
- Mais Qui- mondta Voltaire ravasz mosollyal. - Önnek időre van szüksége, hogy... Hogy is mondják? Időre van szüksége ahhoz, hogy kiheverje a macskajajt.
14.
Sybyl idegesen várta, hogy szót kapjon a Fortélyszövetség ülésén. Marq-kal szemközt ült, és meg sem szólalt, míg a munkatársai és a főnökei a cég működéséről értekeztek. Egészen máson járt az esze; révedezésében csak a Marq kézfején göndörlő szőrszálakat, a nyakán ütemesen lüktető eret látta maga előtt.
 Amikor a Fortélyszövetség elnöke kiküldte a teremből azokat, akiknek a munkája nem kapcsolódott szorosan az Őrző-Kételkedő projekthez, Sybyl összerendezte a jegyzeteit, és felkészült arra, hogy ismertesse az eredményeit. Természetesen tudta, kizárólag Marq segítségére számíthat, de biztos volt benne, hogy a többiek megértik és elfogadják majd a döntéseit.
 Előző nap, a Különleges Projektek Bizottsága előtt már elmondta, hogy a Szűz végre kizökkent apátiájából, és kapcsolatfelvételt kezdeményezett. Johannát nagyon feldúlta a „Monsieur Arouet"-től megtudott hír, miszerint meg kell majd vívniuk egymással a „vallatáson"- ezzel a szóval jelölte a vitát -, és a küzdelem vesztesére újra megsemmisülés vár.
 Amikor Sybyl bevallotta, hogy a hír igaz, a Szűznek meggyőződésévé vált, hogy ő lesz az, akit „újra máglyára küldenek". Összezavarodott, és könyörögve kérte Sybylt, engedje visszavonulni, hogy tanácskozhasson a „Hangokkal".
 Sybyl nyugtató környezetet varázsolt Johanna köré: erdőt, mezőket, csobogó forrásokat. Megkereste a Marq által említett eltemetett emlékeket, a nyolcezer évvel korábbi vita élményét. Sikerült megtalálnia az emléknyomokat- aki korábban törölte Johanna memóriáját, szerencsére nem végzett tökéletes munkát. A megmaradt nyomokból kiderült, a Szűz a Hitet bizonyos „robotoknak" nevezett lényekkel azonosítja. A jelek szerint a „robotok" az emberiséget irányító, mitikus alakok, talán istenségek voltak.
 Néhány órával később Johanna előbújt a számára teremtett erdőből. Tudást kért, meg akarta ismerni a betűket, hogy méltó ellenfélként állhasson majd az „inkvizítora" elé.
- Elmagyaráztam neki, hogy a bizottság engedélye nélkül nem változtathatom meg a programozását.
- A kliense mit szólt az ügyhöz?- kérdezte az elnök.
- Monsieur Boker rájött... A forrásait nem ismertette velem, de gyanítom, hogy a médiásoktól tudta meg... Nos, rájött, hogy Voltaire lesz a Szűz ellenfele. Ezután azzal fenyegetőzött, visszalép az üzlettől, ha nem adom meg Johannának a kért tudást, és nem bocsátom a rendelkezésre a szükséges adatokat.
- És... Seldon?
- Ő semmit sem mondott. Számára egyedül az a fontos, hogy ne keveredjen az ügybe.
- Boker, aki Johannát kérte tőlünk, tudja, hogy mi készítjük fel a Kételkedők számára a Voltaire-szimet?
Sybyl megrázta a fejét.
- Hála a kozmikus erőknek!- sóhajtott fel megkönnyebbülten az egyik bizottsági tag.
- Marq?- Az elnök kérdőn felvont szemöldökkel a férfira nézett.
 Mivel eredetileg éppen Marq volt az, aki a szimek képességeinek feljavítását javasolta, Sybyl biztosra vette, hogy nem fogja ellenezni Johanna okosabbá tételét. Amikor azonban a férfi megszólalt, egyszerűen nem hitt a fülének.
- Ellenzem- mondta Marq. - Mindkét ügyfelünk azt kívánta, az intuitív Hit, és az induktív/deduktív Értelem verbális csatában mérje össze az erejét. A Szűz felturbózásával csak bonyolítanánk a helyzetet, és megszegnénk az eredeti megállapodást.
- Marq!- kiáltott rá Sybyl.
 Heves vita következett. Marq egymás után megsemmisítette az ötletet támogatók érvelt, de közben gondosan kerülte Sybyl tekintetét. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem születhet megállapodás, az elnök Sybylre bízta a döntést.
Sybyl kihasználta a helyzetét.
- Arra is szeretnék engedélyt kapni, hogy töröljem a Szűz memóriájából a máglyahalállal kapcsolatos emlékeket. Attól fél, hogy most is ez a sors vár rá, és ez lehetetlenné teszi, hogy szabadon megvédje álláspontját. A sötét emlékek nélkül sokkal jobban ki tudná fejteni a gondolatait.
- Ellenzem!- ismételte Marq. - A különleges adottságokkal nem rendelkező
személyek kizárólag a vértanúság révén válhatnak híressé. A Szűz, aki nem halt
mártírhalált a hitéért, nem azonos az őskorban élt Jeanne d'Arc-kal. Sybyl azonnal visszavágott.
- De hiszen nem is ismerjük annak a kornak a történelmét! Ezek a szimek a Sötét Korból származnak. A traumája...
- Az általa átélt élmények emlékeinek törlése olyan lenne, mintha... Nos, jusson eszükbe néhány őskori legenda!- Marq széttárta a karját. - Ez olyan lenne, mintha az ősemberek egyik istenségét, Krisztust nem feszítették volna keresztre!
Sybyl dühösen meresztette rá a szemét, de Marq az elnöknek címezte szavait, mintha a nő nem is létezne a számára.
- A szimeket érintetlenül kell hagynunk. Az ügyfeleink is ezt kérték. - Hajlandó vagyok megengedni, hogy Voltaire memóriájából töröljük az üldöztetésével kapcsolatos emlékeket- ajánlotta Sybyl.
- Ellenzem- mondta Marq. - Az a Voltaire, akit nem üldöztek a hatóságok, nem lenne azonos az eredeti Voltaire-rel.
Sybyl hagyta, hogy a bizottság tagjai elvitatkozzanak a kérdésen. Képtelen volt felfogni, mi változtatta meg Marq véleményét. A gyűlés olyan volt számára, akár egy rémálom. Végül nem tehetett mást, el kellett fogadnia főnökei döntését. Felturbózhatta a Szűz információs bankját, de nem törölhette ki a máglyahalál emlékeit. A bizottság arra sem adott engedélyt, hogy Voltaire elfelejthesse a kora egyházától és hatóságaitól való félelmét.
- Felhívom a figyelmüket- mondta végül az elnök -, egy hallatlanul vékony kötélen kell végigmennünk. Az ilyen szimek tabunak számítanak. A Junin-szektor bizonyos szervezetei hatalmas összegeket kínáltak nekünk a munka elvégzése fejében, ezért belementünk a játékba. De óriási kockázatot vállaltunk.
Amikor kiléptek a gyűlésteremből, a nő Marq fülébe súgott:
- Te készülsz valamire!
A férfi közömbös arccal nézett rá.
- Kutatásokat végzek. Tudod, ez olyan munka, hogy keményen kell dolgoznod, de közben fogalmad sincs, merre tartasz. - Magára hagyta Sybylt a döbbenetével. Hogyan tudnék a fejébe látni? tűnődött a nő.
15.
Megérezte Madame La Sorciére jelenlétét. A Szűz felült a cellájában, de nem nyitotta ki a szemét. A fejében figyelmeztető hangok kiáltoztak.
A zaj olyan volt, akár a csata lármája: kaotikus és vad. A Szűz tudta, ha feszülten fülel, és nem hagyja, hogy halhatatlan lelke kiszakadjon mulandó húsbörtönéből, a mennybéli kórustól megtudhatja a helyes irányt.
Mihály arkangyal, Szent Katalin és Szent Margit- a Hangok a leggyakrabban az ő szájukból szöktek elő- szenvedélyesen reagáltak, amikor tudomást szereztek róla, hogy akaratán kívül ugyan, de megismerte Monsieur Arouet összegyűjtött műveinek tartalmát. Mihályt különösen az Elements de Newton című rész bosszantotta, amelynek filozófiáját összeegyeztethetetlennek tartotta az Egyház tanaival, ebből következően saját létezésével.
 A Szűz nem tudta, mi legyen a véleménye. Meglepődve fedezte fel a költészetet és a harmóniát az egyenletekben, amelyek- mintha ezt bizonyítani kellett volna- igazolták a Teremtő létezését, az Úrét, akinek fizikai törvényei érthetőek ugyan, de szándékai örökre megfejthetetlenek.
 Rejtély volt a számára, hogyan jutott hozzá ehhez a tudáshoz. Látta az erő és a mozgás, a világok örvénylését. Ahogy az urak és a hölgyek az udvarban, a tehetetlen anyag isteni irányításra, meghatározott szabályok szerint lejtette táncát. Ezeket a semmiből érkező szépséges dolgokat egész énjével, közvetlenül érzékelte, mintha az istenekéhez hasonló látással rendelkezne.
 Az ilyen isteni invázió csakis szent lehet. Az, hogy a tudás emlékek, asszociációk formájában érkezett, megint azt bizonyította, hogy a mennyországból származott. La Sorciére persze valami komputeres file-okról, meg szubágensekről beszélt, de ezek csupán mágikus szavak voltak, nem egyebek.
Az új tudás megléténél csak az volt zavaróbb, hogy éppen egy angol írta le.
- A La Henriade- mondta Mihálynak, Monsieur Arouet egy másik munkájára utalva- sokkal ellenszenvesebb, mint a Les Elements. Hogyan merészeli Monsieur Arouet, aki arrogáns módon a Voltaire álnevet használja... Hogy meri kijelenteni, hogy Angliában szabad az értelem, a mi szeretett Franciaországunkban azonban láncra verték az abszolutista papok sötét képzelgései! Hát nem éppen a jezsuita papok mutatták meg ennek az inkvizítornak legelőször, hogyan kell gondolkodni?
 A Szűz akkor dühödött fel a legjobban, akkor forrt fel a vére igazán, amikor megismerte Voltaire illegálisan kinyomtatott versét, amit róla írt. A gazember!
 Amikor biztos volt benne, hogy a Hangok tulajdonosai visszahúzódtak mennybéli otthonukba, meglóbálta La Sorciére előtt a La Pucelleegy példányát. Felbőszítette, hogy a két szent életű szűz, Katalin és Margit akarata ellenére megismerheti ezt a vérlázító irományt. Sajnos a szent hölgyek már korábban is a szemére vetették kislányos tépelődését- többször elgondolkodott, milyen lehet Monsieur Arouet, amikor leveszi a fejéről azt a nevetséges parókát -, és nem szerette volna, ha újra megszidják, amiért ilyen verseket olvasgat.
- Hogy mert Monsieur Arouet papírra vetni ilyesmit? Hogy merészelt ilyet írni rólam?- kiáltozott. Természetesen tisztában volt vele, a férfit végtelenül bosszantja azzal, hogy nem Voltaire-nek hívja. - Kilenc évvel öregebbnek ír le, és szemenszedett hazugságnak tartja a Hangok létezését. Még Baudricourt-t is kifigurázza, aki először lehetővé tette a számomra, hogy a király előtt beszéljek az ő, és Franciaország sorsával kapcsolatos látomásaimról. Ez a firkász merényleteket követett el a hit és a hívők ellen a Candide-hoz hasonló irományaival. Ráadásul neki még ennyi sem elég: ez a minden lében kanál csirkefogó történésznek nevezi magát! Ha a többi történész is csak ennyire megbízható, mint ő, akkor őket kell máglyára vetni, és nem engem!
 La Sorciére elsápadt a vádak hallatán. Ezek az emberek- ha emberek voltak egyáltalán, akik ebben a felhős Purgatóriumban éltek- meghátráltak az isteni terv elől.
- Newton bölcsessége a Teremtés törvényeinek fondormányos magyarázata - mennydörögte Johanna. - Voltaire történelme a képzelet szüleménye, bűzhödt vegyület három rész keserűségből és két rész életuntságból összegyúrva!
Azzal a mozdulattal emelte fel a jobb karját, amivel katonáit és Franciaország lovagjait csatába parancsolta az angol király és talpnyalói ellen, akik között - most már tisztán emlékezett- Monsieur Arouet de Voltaire is ott volt. A harcos femme inspiratrice, aki undorodott a gyilkosságtól, most mindent eldöntő, végső háborút indított.
- Harcolni fogok! Megküzdök ezzel a pipogya ficsúrral, az arisztokraták kegyencével! Megküzdök vele. Vele, aki sohasem tudta, mi a szükség, mi a valódi akarat; aki azt hiszi, hogy a lovakat is csak hintóhúzásra tenyésztik!
- Kapd el!- La Sorciére-t felhevítette a Szűzből áradó tűz. - Éppen ezt akarjuk!
- Hol van?- kérdezte a Szűz. - Hol van ez a nyomorult kis pissoir? Elkapom, és belefojtom abba a szenvedéstengerbe, amit át kellett élnem!
La Sorciére-t furcsa módon mintha elégedettséggel töltötte volna el Johanna tombolása. Úgy tűnt, a Szűz változása pontosan illeszkedik az általa kiagyalt tervbe.
16.
Voltaire elégedetten vihogott. A kávézó megjelent, beleilleszkedett az emberek tudásától és szándékaitól függő valóságba.
- Szubrutin végrehajtva- jelentette egy vékony hang.
Voltaire még háromszor eltüntette és megjelenítette a kávézót, hogy meggyőződjön róla, pontosan elsajátította-e a technikát.
Milyen bolondok voltak ezek az uralkodók, hogy azt hitték, a nagy Voltaire az ő akaratuk teremtménye! Most végre sor kerülhet a valódi próbatételre, a bonyolult procedúrára, ami rejtélyes női mivoltában fogja megjeleníteni a Szüzet. Voltaire éppen ezt a rejtélyt akarta megfejteni.
A tudós férfitól kapott kapacitás birtokában megismerte a hely bonyolult logikáját. Ezek a balgák talán valami állatnak hitték, ami képtelen áttekinteni logikájuk labirintusát? Megtalálta az utat, követte a kanyargó elektronikus ösvényeket, és megfejtette a parancsokat. Newton munkáját is nehéz volt megérteni, de mégis boldogult vele.
Akkor most... a Szűz következik. Voltaire végrehajtotta digitális táncát, a logika-varázslatot, és...
A Szűz megjelent a kávézóban.
- Te csirkefogó!- kiáltotta, s felemelte lándzsáját.
Voltaire nem éppen ilyen üdvözlésre számított. Először nem értette a helyzetet, de azután meglátta a lándzsa hegyére tűzött papírlapot, a La Pucelle egyik példányát.
- Chérie - búgta. Tudta jól, a legjobb védekezés a korai bocsánatkérés. - Mindent meg tudok magyarázni!
- Ehhez értesz csak, semmi máshoz!- kiáltotta a Szűz. - Magyarázol, magyarázol, és megint csak magyarázol! A színdarabjaid unalmasabbak, mint a prédikációk, amiket St. Ouen temetőjében kellett végighallgatnom. Az Egyház szent vértanúi elleni írásaid hitvány, érzéketlen emberről árulkodnak!
- Nem lenne szabad személyes sértésként kezelnie a dolgot- nyugtatta Voltaire. - Én tulajdonképpen nem önt támadtam, csak a vallás álszenteskedését és babonásságát kritizáltam. A barátom, Thieriot... ő is beleírt néhány strófát, és ezek sokkal profánabbak, sokkal obszcénebbek, mint az enyéim. Thieriotnak pénzre volt szüksége. Egy időben abból élt, hogy különböző szalonokban felolvasta ezt a verset. Ó változtatta hírhedt szajhává az én szüzemet; ő adott a szádba undorító és felháborító szavakat!
A Szűz nem eresztette lejjebb a lándzsát, sőt, néhányszor Voltaire szaténzekéjéhez érintette a hegyét.
- Chérie- kérte a férfi. - Ha tudná, mennyibe került nekem ez a ruha...
- Úgy érted: Frigyesnek mennyi pénzébe került? Annak az alávaló, gyalázatos, magát porosz királynak nevező embercsökevénynek?
- A jelzők egy kissé erősek- felelte Voltaire -, de egyébként nagyon találó a megfogalmazás.
Tisztában volt vele, újonnan szerzett képességei segítségével könnyedén elvehetné a lánytól a lándzsát, de az erőszaknál jobban szerette az érvelést. Úgy döntött, verekedés helyett inkább az élvezeteket gyűlölő keresztényt, Pált fogja idézni- természetesen szabadon.
Amikor gyermek voltam, gyermekként beszéltem, gyermekként gondolkodtam, gyermekként viselkedtem. Amikor nővé váltam, lemondtam a férfias dolgokról.
Johanna meghökkent. Voltaire emlékezett rá, hogy az inkvizítorok szerint azzal, hogy elfogadott egy ajándékként kapott finom köpenyt, bebizonyította, a Hangok, amiket hall, nem isteni eredetűek.
Voltaire megmozdította a karját, és... elővarázsolt egy csipkeruhát. Újabb kézmozdulat és hopp, felemelt egy gazdagon díszített köntöst.
- Gúnyolódsz velem?- förmedt rá a Szűz, de hiába: Voltaire már felfedezte a szénfekete szemeiben felparázsló érdeklődést.
- Szeretném olyannak látni önt, amilyen valójában. - Voltaire a lány felé nyújtotta a ruhát és a köntöst. - Az ön lelke, efelől kétségem sincs, isteni eredetű, de a természetes formája, akár az enyém, emberi. Ráadásul ön, tőlem eltérő módon, nő.
- Azt hiszed, lemondok a férfiak szabadságáról ezekért?- A Szűz a lándzsája hegyére szúrta a ruhát és a köntöst.
- Nem a szabadságról- mondta Voltaire. - Csak a páncélról és a férfias ruhákról.
Johanna nem válaszolt; tekintete a semmibe révedt. Az utcán az emberek közömbösen siettek a dolguk után. Unalmas háttér, gondolta Voltaire. Meg kellett volna változtatnom. Talán egy trükk segít majd... Johanna mindig vonzódott a csodákhoz.
- Bemutatok egy apró trükköt, amit legutolsó találkozásunk óta tanultam. Voilá. Elő tudom varázsolni Garcont!
Garcon hirtelen megjelent; mind a négy keze üres volt. A Szűz, aki valamikor maga is egy fogadóban dolgozott (Voltaire erre is jól emlékezett) önkéntelenül elmosolyodott. Levette a lándzsa hegyéről a ruhát és a köntöst, félrehajította a fegyvert, és végigsimított a díszes öltözéken.
Voltaire nem bírta legyőzni a késztetést, és elszavalt néhány sort az egyik verséből:
 
Férfi vagyok és okkal büszke,
megismertem a gyengeséget.
Régi szeretőké lett a szívem,
de megmaradt a szenvedélyem.
 
Fél térdre ereszkedett Johanna előtt. Tapasztalatból tudta, ez a gesztus minden nőt lehengerel.
Johanna hökkenten kapkodott levegő után.
 Garcon a mellkasának arra a pontjára tette mindkét jobb kezét, ahol az embereknek a szívük dobog.
- Ha jól értem szavaikat, olyan szabadságot kínálnak nekem, mint a önöké? Monsieur, Mademoiselle, nagyra értékelem a kedvességüket, de attól tartok, vissza kell utasítanom az ajánlatot. Nem fogadhatok el egy ilyen privilégiumot, miközben társaim továbbra is holtvágányon élnek, és alávaló munkákat végeznek.
- Ó, mily nemes lélek!- kiáltott a Szűz.
- Igen, de az agya nem a legtökéletesebb- fintorgott Voltaire. - Mindig kell lennie egy alsóbbrendű osztálynak, ami elvégzi a piszkos munkát az elit számára. Így természetes. Az ideális megoldást a korlátozott intelligenciájú gépemberek jelentik. Érdekes lenne végiggondolni, hogy ezeknek az új embereknek a történelmében miért nem akadt senki, aki megtette volna ezt a nyilvánvaló lépést...
- Tisztelettel megjegyzem- mondta Garcon -, bár lehet, hogy korlátozott értelmi képességeim miatt rosszul látom a kérdést, de számomra úgy tűnik, Monsieur és Mademoiselle, hogy önök sem mások, mint korlátozott intelligenciával rendelkező lények, akiket azzal a céllal hoztak létre, hogy elvégezzenek bizonyos munkát az elitnek.
- Micsoda?- Voltaire szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
- Mi lehet az oka annak, hogy önöket intelligensebbeknek és több privilégiummal rendelkezőnek készítették, mint engem és társaimat? Talán önöknek van lelkük? Talán önök megkapják az embereket megillető jogokat, beleértve a házassághoz való jogot...?
A Szűz elfintorodott.
- Undorító gondolat.
- ...a szavazati jogot, a legfejlettebb programokhoz való hozzáférés lehetőségét?
- Ennek a gépembernek több esze van, mint sok hercegnek, akivel dolgom akadt. - Johanna elgondolkozva ráncolta a homlokát.
- Az embereket megillető jogok nem azonosak az alsóbb osztályokat megilletőekkel!- jelentette ki Voltaire.
 Garcon összenézett a Szűzzel. Ez a pillanat- mielőtt a Monsieur bosszankodva mindkettejüket eltüntette a monitorról, mielőtt visszahelyezte őket a szürke térbe- elraktározódott Garcon memóriájában. Később, szabad perceiben (valahányszor engedélyt kapott a szervizelésre) újra és újra lejátszotta magának a kellemes emléket.
17.
Marq felhívta Nimet a házi holofonon.
- Megcsináltam! Mostantól kezdve Voltaire bármit ki tud mondani, amit akar. Töröltem belőle mindent, ami a hatóságokkal vívott küzdelmeire emlékeztetheti.
- Hurrá!- vigyorgott Nim.
- Szerinted az apjával való összetűzéseit is töröljem?
- Nem hiszem, hogy erre szükség lenne- mondta Nim. - Milyenek voltak?
- Elég hevesek. Az apja kemény, tekintélyelvű ember volt, a janzenisták híve.
- Az meg mi a csoda? Egy sportegyesület?
- Én sem tudtam, Voltaire-től kellett megkérdeznem. Az mondta, „a protestánsok katolikus megfelelői". Szerintem ezek nem sporttal foglalkoztak, inkább a mindenütt jelenlévő bűnnel, az élvezetek megvetésével, a szokásos primitív vallási szemléletekkel meg a többivel. A Sötét Kor maszlagával.
Nim elvigyorodott.
- A legtöbb ilyen maszlag csak akkor undorító, ha jól csinálják.
Marq felnevetett.
- Ez igaz. A lényeg az, hogy Voltaire akkor ismerte meg először a hatalom elnyomó erejét, amikor összeugrott az apjával.
Nim elgondolkozott.
- Attól tartasz, hogy a karakter-térben instabilitás léphet fel?
- Megtörténhet.
- De gyilkos ösztönt akarsz, igaz?
Marq bólintott.
- Az instabilitások elkerülése végett be tudok tenni pár szerkesztő-algoritmust.
- Helyes. Persze arra nincs szükség, hogy a vita befejezte után is tökéletesen épeszű maradjon.
- Lehet, hogy teljesen tönkremegy. - Marq töprengve ráncolta a homlokát. - Azon gondolkozom... végigcsináljuk-e egyáltalán ezt az egészet.
- Mi mást tehetnénk? A Junin-szektor a bajnokok vitáját akarja látni, és tőlünk megkapja. Ennyi.
- De ha a birodalmiak lecsapnak ránk, mert illegális szimeket használtunk.
- Én szeretem a veszélyt- mondta Nim -, és tudom, te sem veted meg az ilyen élvezeteket.
- Ez igaz, de... Miért nem csinálunk okosabb gépagyúakat? Nem lenne olyan nehéz feladat.
- A régi tiltások, haver! Különben a kérdés már többször felvetődött, csak éppen mindig félresöpörték az ötletet.
- Kik?
Nim megvonta a vállát.
- A politikusok, a társadalmi erők... Ki tudja? A lényeg az, hogy az emberek félnek a gondolkodásra képes gépektől. Nem bíznak bennük.
- És mi van akkor, ha nem tudnák megállapítani róluk, hogy gépek?
- Tessék? Ez őrültség!
- Ha létezne egy valóban okos gép, akkor talán nem szeretne vetélytársakat.
- Okosabb, mint a jó öreg Marq? Ilyen gép nem létezik.
- De meg lehetne...
- Soha! Felejtsd el. Inkább dolgozzunk!
18.
Sybyl idegesen ült Monsieur Boker mellett a Nagy Kolosszeumban. Érezni lehetett, hogy nincs messze a császári kert: mindenre lepelként borult az uralkodó hatalma és tekintélye.
Sybyl megállás nélkül dobolt a körmeivel- a legjobb készletét ragasztotta fel- a térdén. A hatalmas, tálszerű építményben összegyűlt négyszázezer nézővel együtt ő is türelmetlenül várta, hogy a Szűz és Voltaire végre megjelenjen a gigantikus kivetítőernyőn.
A civilizáció, gondolta, egy kicsit unalmas. A szimekkel töltött idő közben rányílt a szeme a sötét múlt hatalmára, szédítő pezsgésére. Azok az emberek háborúkat vívtak, lemészárolták egymást, és mindezt feltételezhetően az elveikért tették.
A Birodalomban élő emberek puhák. Véres csaták, végső leszámolások helyett „ádáz" kereskedelmi küzdelmeket, szópárbajokat vívtak, az utóbbi időben pedig divatba jöttek a nyilvános viták.
A szimek összecsapásáról mindenki tudott a Trantoron; a közvetítés a bolygón lévő több mint húszmilliárd otthonba, a hipernyílásokon keresztül pedig az egész Birodalomba eljutott. A prehisztorikus szimek tagadhatatlanul rendelkeztek valami ősi energiával, valami furcsa vonzerővel. Ezt Sybyl is érezte; még a pulzusa is felgyorsult, ahogy közeledett a vita kezdete. A szimekkel készített néhány holohíradó-interjú, de már a puszta látványuk felszította a közönség érdeklődését. A kíváncsiak hamar elhallgattatták azokat, akik szóvá merték tenni az ősrégi törvényeket, a szimek használatával kapcsolatos tiltásokat. A levegőben az újdonság utáni vágy villámai recsegtek.
Senki sem sejtette, hogy ennyire jelentőssé fog válni a vita. A téma mindenkit izgatott, és könnyen megeshetett, hogy a Trantort hetek leforgása alatt lángba borítják a Juninból elindított reneszánsz mozgalom tüzei.
Sybyl körbenézett. A Fortélyszövetség elnöke és magas rangú vezetői vidáman társalogtak. Az elnök, hogy demonstrálja semlegességét, Sybyl és Marq között foglalt helyet. A nő a legutolsó értekezlet óta nem beszélt Marq-kal.
A férfi másik oldalán az ügyfele, a Kételkedők képviselője ült, mellette pedig Nim kapott helyett.
- Ez nem lehet az, aminek látszik!- bökte oldalba Sybylt a kliense, Monsieur Boker.
Sybyl követte a férfi pillantását. Messze, az egyik hátsó sorban mintha egy gépember ült volna egy emberlány mellett.
- Biztos szolga- felelt a nő. Tudta, a stadionba csak a hivatalosan engedélyezett mechano-kereskedőket és bukmékereket eresztik be.
A szabályok ilyen apró áthágása nem bosszantotta annyira, mint Monsieur Bokert, aki különösen azóta volt feszült, mióta az egyik holohíradó kiszivárogtatta az információt, hogy az Őrzők és a Kételkedők bajnokát is a Fortélyszövetség készítette fel. Szerencsére csak akkor szerzett tudomást a dologról, amikor már egyik társaság sem tudott visszalépni.
- Gépszolgáknak tilos itt tartózkodniuk!- erősködött Monsieur Boker.
- Lehet, hogy a lány fogyatékos. - Sybyl megpróbálta lecsillapítani ügyfelét. - Talán szüksége van a gép segítségére.
- Nem mindegy?- szólt közbe Marq, Monsieur Bokernek címezve a megjegyzését. - A gép úgysem fogja megérteni, mi folyik itt. Ezekbe a szolgákba csak néhány döntéshozó modult építenek be.
- Éppen ezért nincs itt semmi keresnivalója- vágott vissza Monsieur Boker. Marq megnyomta a széke kartámaszába épített gombot, és fogadást kötött Voltaire győzelmére.
- Marq még soha életében nem nyert- mondta Sybyl az Őrzők képviselőjének. - Nem ért a matematikához.
- Úgy gondolod?- Marq előredőlt; most már Sybylhez beszélt. - Te miért nem teszed fel a pénzed a bajnokomra?
- Mert kiszámítottam a győzelme valószínűségét- vágott vissza a nő.
- Te? Hiszen még egy integrált sem tudnál megoldani!
- Tudod mit?- Sybyl egyre dühösebb lett. - Ezer a Szűzre!
- Nem vagy valami nagyvonalú- szurkálódott Marq. - Főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük, mennyit kerestél ezzel a munkával.
- Annyit, amennyit te!
- Abbahagynátok végre?- szólt közbe Nim.
- Van egy ötletem- mondta Marq. - Minden pénzemet, amit ezért a munkáért kaptam felteszem Voltaire-re, te pedig a teljes keresetedet tedd fel erre az anakronisztikus szűzre!
- Hé, hé, hé!- csitította Nim.
Az elnök Marq ügyfele, a Kételkedők képviselőjére nézett.
- Ez a törhetetlen versenyszellem tette a Fortélyszövetséget a bolygó első számú nagyhatalmává a szimulált intelligenciák terén. - Elfordította a fejét, és az ellenfélre, Bokerre pillantott. - Megpróbáljuk...
- Áll az alku!- kiáltotta Sybyl.
A Szűzzel végzett munka közben rájött, hogy az okszerűtlenségnek az emberekkel kapcsolatos egyenletben is helyet kell kapnia. Úgy érezte, jól döntött, de három másodperccel később már kételkedni kezdett ebben.
19.
Voltaire imádta a közönséget. Még soha életében nem jelent meg ennyi néző előtt: a lábai előtt végtelennek tetsző arctenger hullámzott.
Már életében sem tartozott az alacsonyak közé, de csak most, hogy lenézett százméteres magasságából, most érezte úgy, végre elérte a rég kiérdemelt nagyságot. Megpaskolta rizsporos parókáját, és megigazította az álla alatt megkötött fényes szaténszalagot. Kezét kecses mozdulatokkal lengetve meghajolt; egész életében így üdvözölte a közönséget. A tömeg ébredező vadállatként morgott.
A Szűzre nézett, aki a nézők tekintete elől rejtve, a monitor távolabbi, vibráló sarkába húzódva, összefont karral, közömbösséget színlelve várakozott.
A késlekedés tovább fokozta a vadállat izgalmát. Voltaire megvárta, míg a közönség kiáltozni, dobogni kezd, és közben ügyet sem vetett a fújjogásra és a füttyre. A nézők fele a jelek szerint a Szűz oldalán állt. Az emberiség fele mindig bolond volt, gondolta Voltaire teljes bizonyossággal, pedig először lépett fel a gigantikus Birodalom honpolgárai előtt. Az évezredek semmit sem változtattak meg.
 Sohasem vetette meg a dicséretet, a tömjénzést- főleg akkor nem, amikor ő állt a középpontban. Most ráadásul a francia szellemi tradíció jelképeként lépett a közönség elé; amit képviselt, már nem létezett, de ő valóságos volt.
 Újra Johannára nézett. Koruk- amely kétségtelenül az emberi civilizáció csúcspontja volt -, a letűnt világ lakói közül csak ők ketten maradtak életben.
- A mi sorsunk a ragyogás, az övék a bámulás- suttogta.
 Amikor a vitát vezető elnök csendet kért (egy kicsit elhamarkodta a dolgot; Voltaire el is határozta, ezt később még megbeszéli vele), Voltaire sztoikusnak szánt mosollyal hallgatta végig Johanna bemutatását. Ragaszkodott hozzá, hogy először a nő fejtse ki nézeteit, ám az elnök- meglehetősen udvariatlan szavakkal- a tudomására hozta, hogy pénzfeldobással döntik el, ki kezd.
 A szerencse Voltaire-nek kedvezett. Vállat vont, és a szíve fölé helyezte a kezét. Abban a fellengzős, kissé dagályos stílusban kezdett beszélni, amelyet a XVIII. század párizsi polgárai oly nagyon szerettek. Kifejtette, nem számít, milyen pontosan írják körül a lelket, mert létezését ugyanúgy nem lehet bemutatni, mint az istenekét. Csak következtetni lehet rá, hogy van. A következtetést nem lehet racionális érvekkel alátámasztani, és a természetben semmi sem létezik, ami ezt igényelné.
 Ennek ellenére nincs semmi a természetben, ami bizonyosabb volna annál, hogy az intelligencia nagyobb dolgokat képes elérni, mint az ember. Sajnos ezeket az eredményeket csak bizonyos korlátok között lehet érzékelni és megérteni. Az, hogy az ember egyáltalán meg tudja fejteni a természet titkait, azt igazolja, amit az egyházatyák és a világ nagy vallásainak alapítói mindig mondtak: az emberi intelligencia ugyanannak az isteni intelligenciának a visszatükröződése, amely létrehozta a természetet.
 Ha ez nem így lenne, a természettel foglalkozó filozófusok képtelenek lennének észlelni a Teremtés mögött meghúzódó törvényeket. Annak, hogy a filozófusok nem tudják felfogni ezeket a szabályokat, két oka lehet: vagy nem is léteznek, vagy pedig teljességgel idegenek a számukra. A harmónia, ami a természeti törvényszerűségek és az ezeket megérteni képes ember között van, a puszta létével azt igazolja, hogy a bölcseknek és a papoknak alapjában véve igazuk volt, amikor azt állították, hogy az emberek valamennyien egy Mindenható Erő teremtményei, és mindenkiből ez az erő tükröződik vissza. Ezt az erő-visszatükröződést akár univerzális, halhatatlan, és közben mégis individuális léleknek is lehetne nevezni.
- Hiszen te a papokat igazolod!- kiáltott a Szűz, de a hangját elnyomta a tömegből felszakadó vadállati üvöltés.
- A véletlen működése- válaszolt Voltaire - nem bizonyítja, hogy a Természet és az Ember (aki a Természet része, és így Teremtőjének tükörképe) létrejötte nem egy bizonyos terv része. A véletlen egyike azoknak a princípiumoknak, amelyek szerint a természet törvényei működnek. Ez a princípium összhangban áll azzal a tradicionális szemlélettel, mely szerint az ember szabadon meghatározhatja saját útját. Ám ez a szabadság, annak ellenére, hogy látszólag véletlenszerű, az ember számára felfoghatatlan módon engedelmeskedik bizonyos statisztikai törvényeknek.
 A tömeg zavarodottan zúgott. Voltaire érezte, egy aforizmával meg tudná szüntetni a közönség bizonytalanságát. Ha ez kell nekik, hát megkapják.
- A bizonytalanság bizonyos, barátaim. A bizonyosság bizonytalan. A tömeg azonban nem csendesedett le. Semmi baj! Voltaire ökölbe szorította a kezét, és meglepően erős, basszus hangon felkiáltott.
- Az Ember, mint maga a Természet, egyszerre szabad és korlátozott... Ezt már a vallásos bölcsek is megállapították, évszázadok óta ezt szajkózzák, bár az igazat megvallva megfogalmazásuk távolról sem olyan precíz, mint a mienk. A vallás és a tudomány közötti félreértések többségét éppen ez a megfogalmazásbeli különbség okozza.
- Engem félreértettek- folytatta Voltaire. - Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy bocsánatot kérjek azokért a félreértésekért, amelyeket azzal okoztam, hogy beszédeimben és írásaimban pusztán a hit hibáira koncentráltam, nem pedig a benne rejlő, ösztönösen megérezhető igazságokra. Mentségemre szolgál, hogy olyan korban éltem, amelyben a hit hibái mindennaposak voltak, és keményen kellett harcolni azért, hogy hallani, hallatni lehessen az értelem hangját. Úgy érzem, a helyzet a visszájára fordult: ebben a mostani korban az értelem kerekedett a hit fölé. Az értelem üvölt, a hit suttog csupán. Ahogy Franciaország legnagyobb és legerősebb hitű hősnőjének kivégzése bebizonyította... - Széles, méltóságteljes mozdulattal Johannára mutatott. - ...az értelem nélküli hit vak. De életem és munkám hiábavalósága és felszínessége bebizonyította, hogy a hit nélküli értelem nyomorék.
 Néhányan, akik eddig megvetően huhogtak és füttyögtek, most tátott szájjal bámultak Voltaire-re, majd... üdvrivalgásba törtek ki. Azok, akik eddig tapsoltak és éljenezetek, most fújjogni kezdtek. Voltaire lopva a Szűzre pillantott.
20.
Valahol a tömegben Nim a barátjára, Marq-ra nézett.
- Ml van?
- Legyek átkozott, ha értem- suttogta Marq hamuszürke arccal.
- Hát, igen- mondta Nim. - Talán valóban átkozott lettél...
- Az isteni szentségből nem lehet gúnyt űzni!- tört ki Monsieur Bokerből. -A hit örök!
 Voltaire félrehúzódott, és az Őrzők legnagyobb megelégedésére átengedte a pódiumot vetélytársának. Monsieur Boker híveinek kiáltozása alig volt hangosabb, mint a hitetlenkedő Kételkedők üvöltözése.
Marq-nak eszébe jutottak a szavak, amiket a legutolsó értekezleten mondott.
- Az a Voltaire, akit nem üldöztek a hatóságok, nem azonos az eredeti Voltaire-rel- suttogta. Monsieur Boker felé fordult. - Uram... talán önöknek van igazuk.
 A Szűz lenézett a magasból a pokoli világ nyüzsgönchadára. A furcsa, piciny lélekburkok úgy hullámzottak a lábánál, mint búzamező a nyári viharban.
- Az úrnak igaza van!- hangja mennydörgőn szállt a stadion felett. - A világon nincs semmi, ami olyan biztos volna, mint hogy a természetnek és az embernek is van lelke.
 A Kételkedők megvetően huhogtak. Az Őrzők vidáman rikoltoztak. Mások, akik pogányságnak tartották, hogy a természet lélekkel rendelkezik, gyanakodva, csapdát szimatolva ráncolták a homlokukat.
- Aki már látta a falum, Domremy mellett a földeket, vagy Rouen hatalmas, márványfalú templomát, igazolhatja, hogy a természet, ez a gigantikus teremtőerő, és az ember, a csodák teremtője... az olyan mágikus dolgok létrehozója, amilyenekkel ezen a helyen lépten-nyomon találkozhatunk... Tehát igazolhatja, hogy az ember és a természet is rendelkezik öntudattal, lélekkel!
 Johanna kedves mozdulattal Voltaire-re mutatott. A tömeg, a parányi lelkek sokasága közben lecsillapította magát.
- Amire azonban kiváló barátom egyetlen szóval sem utalt, az az a tény, hogy a lélek milyen kapcsolatban van a vizsgált kérdéssel. Voltaire nem említette, hogy a nem természetes intelligenciával rendelkező lények- ő maga is ilyen - rendelkeznek-e lélekkel.
 A tömeg dobogott, huhogott, rikoltozott, sziszegett. Tárgyak röppentek a levegőbe- a Szűz nem látta pontosan, mik lehetnek azok. Verekedés tört ki; a hirtelen megjelenő rendfenntartók elvonszoltak néhány nőt és férfit.
- Az ember lelke isteni eredetű!- kiáltotta Johanna.
Helyeslő kiáltások, helytelenítő üvöltések.
- Halhatatlan!
 A hangzavar annyira felerősödött, hogy néhányan a fülükre szorították kezüket, hogy megmeneküljenek a lármától, aminek ők maguk voltak a forrásai.
- És a maga nemében páratlan- suttogta Voltaire. - Az enyém legalábbis az. És az öné is.
- Az ember lelke a maga nemében páratlan!- rikoltotta Johanna lángoló tekintettel.
Voltaire a Szűz mellé szökkent.
- Egyetértek!
 Johanna gigantikus lábai előtt úgy forrt a tömeg, akár a fazékban a főni feltett víz. Ügyet sem vetve a dühöngő emberekre, elképedve és elismerően Voltaire-re nézett. A férfi félretolta őt; még véletlenül sem mondott volna le arról, hogy az övé legyen az utolsó szó.
Voltaire kedvencéről, Newtonról kezdett beszélni.
- Nem, nem!- szakította félbe Johanna. - A formulák értelme nem ez!
- Muszáj önnek kellemetlen helyzetbe hoznia a legnagyobb közönség előtt, aki valaha rám figyelt?- sziszegte Voltaire. - Ne az algebrán civakodjunk, amikor... - Sokatmondóan résnyire húzta a szemét. - ...számolnunk kell. - Visszahúzódott, és helyet engedett Johannának.
- Számítanunk- javította ki a Szűz olyan halkan, hogy csak Voltaire hallhatta. - A két dolog nem ugyanaz.
 Legnagyobb meglepetésére, és a hisztérikusan üvöltő tömeg döbbenetére azon kapta magát, hogy részletesen elmagyarázza digitális énje filozófiáját, mégpedig olyan tüzes szenvedélyességgel, amilyet akkor tapasztalt utoljára, amikor a lován a szent csata sűrűjébe vágtatott. A lábai előtt bámulva hullámzó szemek tekintetéből kiérezte, mire van szüksége ennek a kornak és lakóinak: lelkesedésre és meggyőződésre.
- Hihetetlen!- csettintett Voltaire. - Hihetetlen, hogy ön is ért a matematikához!
- A Szentlélek belém plántálta a tudást- felelte Johanna.
 Az ordítozó tömegben újra megpillantotta az alakot, ami valahogy Garconra emlékeztette. Hiába volt iszonyatosan magas, a távolság miatt nem látta tisztán az embersűrűben ücsörgő kis figurát, mégis úgy érezte, a lény olyan tekintettel figyeli őt, mint valamikor leggonoszabb és legkitartóbb kínzója, Cauchon érsek. (Szerencsére a jó papot a végén megérinthette az Úr, és erőt vett rajta a krisztusi könyörületesség, mert Johanna emlékei szerint a tárgyalás végén az ítélet nem volt súlyos, Cauchon és társai nem okoztak neki fájdalmat.)
 Johanna figyelme újra az üvöltő tömegre, meg arra a távol ülő... emberre terelődött. Az igazat megvallva az az alak nem volt teljes egészében emberi. Úgy nézett ki, mint egy ember, ám Johanna érzékelőprogramjai elárulták, mégsem az.
De akkor kicsoda... mi a csoda lehet?
 Hirtelen fény villant Johanna előtt. Mindhárom Hang egyszerre szólalt meg a fejében; tisztán beszéltek és érthetően, susogássá változtatták a közönség zsivaját. A Szűz végighallgatta őket, azután bólintott.
- Való igaz- fordult ismét a tömeg felé, bízva abban, hogy a Hangok most sem hagyták cserben -, igaz, hogy csakis a Mindenható képes lelket alkotni. De még a végtelenül könyörületes Krisztus sem tagadhatná, hogy a mesterséges lényeknek is lehet lelke. Mindegyiknek, kivétel nélkül!- Az utolsó szavakat ordítva ejtette ki.
- Eretnek!- kiáltotta valaki.
- Beszennyezed a hitet!
- Áruló!
- Megérdemelte, amit kapott!- üvöltött valaki. - Újra máglyára kellene hajítani!
- Újra?- visszhangozta a Szűz, és Voltaire-re nézett. - Ezt meg hogy értik?
Voltaire közömbös mozdulattal kisimította szaténmellénye egyik gyűrődését.
- Fogalmam sincs! Ön is tudja, milyen furcsák és szeszélyesek az emberek. -Elhallgatott, de ravaszkásan hunyorogva még hozzátette:- Hogy az irracionalitásukról már ne is beszéljek...
 Voltaire szavai megnyugtatták Johannát. Amikor újra körülnézett, már nem látta a különös embert.
21 .
- Hogy én csaltam?- Marq üvöltve bámult Sybylre. A kolosszeumban összegyűlt tömeg lecsillapodott. - Jearme d'Arc megmagyarázta a komputerek metafizikáját, és még én csaltam?
- Te kezdted!- mondta Sybyl. - Azt hiszed, nem tudom, hogy az irodám tele van lehallgató készülékekkel? Azt hitted, amatőrrel van dolgod?
- Nos, én...
- Azt hitted, nem ismerem fel a karakterbénító mátrixot, amit valaki Johanna szimjéhez tapasztott?
- Nem, én...
- Nem néztél ki belőlem ennyi észt, ugye?
- Ez felháborító!- mondta Monsieur Boker. - Mit műveltek maguk? Azok után, amit láttam, akár a fekete mágiát is hihetőnek tarthatnám!
- Ezzel azt akarja mondani, hogy eddig nem hitt benne?- kérdezte Marq ügyfele, a Kételkedők képviselője.
 Boker és a Kételkedő vitatkozni kezdett, tovább fokozva a hangzavart. A tömeg egyre hisztérikusabbá vált.
A Fortélyszövetség elnöke a halántékát dörzsölgette.
- Végünk van!- motyogta. - Csődbe mentünk. Ezt sohasem tudjuk kimagyarázni.
Sybyl figyelme a gépemberre terelődött, akit már korábban is felfedezett.
A fémfickó mézhajú barátnője kezét szorongatva az ülések közötti folyosón a kivetítőernyő felé száguldott. Ahogy elhaladt Sybyl mellett, három szabad keze közül az egyik véletlenül végigsimította a nő szoknyáját.
- Bocsánat- mondta, és megtorpant egy pillanatra.
Sybyl elolvasta a fém mellkasra erősített lapocska feliratát.
- Ez az... izé... önhöz mert nyúlni?!- fortyant fel dühtől vöröslő arccal Monsieur Boker.
- Nem, nincs semmi baj- mondta Sybyl.
 A gépember a mézhajú emberlányt maga után húzva továbbrohant a kivetítő-ernyő irányába.
- Ismerted?- kérdezte Marq.
- Bizonyos értelemben véve... igen- felelt Sybyl. Ez volt az a gépember-típus, ami alapján megformázta a szim-kávézóban dolgozó Garcon 213-ADM interaktív karakterét. Elég lusta volt ahhoz, hogy nem talált ki egy új gépagyút, hanem egyszerűen elkészítette az egyik szabványos típus holomásolatát. Ahogy minden más művész, a szim-programozók is az életből merítettek ötletet az alkotásaikhoz.
 Sybyl a gépagyú után nézett, aki számára most már azonos volt Garconnal. A négykezű lecsörtetett a lelátóról, keresztülfurakodott a rikoltozó, üdvrivalgó vagy dühöngő emberek között; állhatatosan haladt a kivetítőernyő felé.
 Természetesen mások is észrevették. Amikor az Őrzők meglátták a csinos, mézszőke hajú, fiatal lány kezét szorongató gépembert, dühödt szitokszavakat üvöltöttek utána.
- Tüntessék el innen ezt bádogládát!- bömbölte valaki.
 Sybyl látta, hogy a gépagyú megmerevedik- úgy tűnt, mintha a főnév fagyasztó varázsigeként hatna rá. A hozzá hasonlóknak természetesen nem volt személynevük, de őt szemmel láthatólag sértette, hogy bádogládának nevezték.
- Mit keres ez itt egyáltalán?- kérdezte egy durva arcú férfi.
- A törvények tiltják az ilyesmit!
- Gépszemét!
- Fogják meg!
- Rúgják ki!
- Ne eresszék el!
 A mézhajú lány megszorította Garcon bal felső karját, másik kezével pedig átölelte a nyakát.
 Amikor felértek az emelvényre, a gépember futóműve csikorogni kezdett az egyenetlen felületen. A lány rákiáltott- Sybyl nem hallotta a szavait. A gépember leborult a két toronymagas hologram előtt.
Voltaire lenézett rá.
- Állj fel! Utálom, ha valaki térdre rogy... Kivéve persze, ha egy szép hölgy előtt teszi.
 Voltaire gondolt egyet, és a Szűz lábai elé ereszkedett. Garcon és a mézhajú mögött a tömeg elvesztette maradék önuralmát. Kitört a káosz.
Johanna lenézett. Ajkán sosem látott, érzéki mosoly jelent meg.
Sybyl visszafojtott lélegzettel, izgatottan bámulta őket.
22.
- Ezek... szeretkeznek!- kiáltott Marq.
- Tudom- mondta Sybyl. - Hát nem csodálatos?
- Ez... botrány!- hüledezett a Kételkedők képviselője.
- Ön nem túl romantikus lélek, uram- mondta Sybyl álmodozó hangon. Monsieur Boker hallgatott. Képtelen volt levenni a szemét a látványról. A Kételkedők és az Őrzők sokadalmának szeme láttára zajlott le minden. Johanna lehámozta magáról a páncélját, Voltaire ledobta a parókáját, a mellényét, és a bársony bricsesznadrágot. A két holo-test erotikus pózban fonódott össze.
- Nem állíthatjuk meg őket- mondta Marq. - Szabadok. Amíg a beprogramozott futtatási idő le nem jár, azt csinálnak, amit akarnak.
- Ezt... ki csinálta?- siránkozott Monsieur Boker.
- Mindenki csinált már ilyesmit- mondta Marq gúnyosan. - Még ön is.
- Nem erre gondoltam! Ezt a szimet maguk építették. Maguk csinálták belőlük... ezt!
- Én betartottam a szabályt- védekezett Marq. - A személyiségük magva érintetlen maradt.
- Nem lett volna szabad magukra bízni ezt a munkát!- rikoltotta Boker.
- Tőlünk sem kapnak több megbízást és támogatást!- vicsorgott a Kételkedő.
- Már ez sem számít- mondta a Fortélyszövetség elnöke keserűen. - A birodalmiak már akcióba léptek.
- Hála az égnek!- sóhajtott Sybyl. - Nézzék ezeket az embereket! Ezek egy nyilvános vitán szerették volna eldönteni, melyik csoportnak van igaza. Ezek szavazni akartak, és most...
- Egymásnak estek- mondta Marq. - Ez is a reneszánszhoz tartozik. - Rettenetes!- zihálta Sybyl. - Olyan sokat dolgoztunk, és...
- Semmit sem értünk el- fejezte be a mondatot az elnök. A csukló-kommunikátorára pislantott. - Oda a kapitális bevétel, oda a cég terjeszkedéséről szőtt álom.
 Voltaire és Johanna a közönséggel mit sem törődve szeretkezett. A tömeg sem foglalkozott már velük- a kolosszeumban egyre magasabbra csaptak a dühödt veszekedések lángjai.
- Le fognak tartóztatni!- szűkölt az elnök. - A birodalmiak börtönbe vetnek!- Legalább ők foglalkozni fognak magával- mondta a Kételkedő.
- Légy az, ami számomra mindig voltál- mormolta a Szűz előtt térdelő Voltaire. - Légy asszony, ne pedig szent!
 Johanna olyan forróságot érzett, amit még soha, még a csaták előtt sem. Meztelen melléhez szorította a férfi arcát. Lehunyta a szemét. Megtántorodott... és megadta magát.
Egy pillanatra lenézett a lábánál kavargó forgatagra. Valaki a kivetítőernyő felé hajította Garcon 213-ADM-et; a gépember furcsa módon már nem a holotérben létezett. Talán valóssá változtatta magát, és a szitu-szakácslányt, akit szeretett? Ha nem jutnak vissza a szim-térbe, a feldühödött tömeg darabokra szaggatja őket!
 Johanna eltolta magától Voltaire-t, a kardja után kapott, és ráparancsolt a férfira, teremtsen neki egy lovat.
- Nem, nem!- tiltakozott Voltaire. - Túl közönséges lenne!
- Meg kell tennünk... Muszáj!- Johannának fogalma sem volt arról, hogyan birkózzon meg a valóság különböző szintjeivel. Lehet, hogy ez az egész csak egy próbatétel? Talán ennek az eredményétől függ, milyen ítéletet kap a Purgatóriumban?
 Voltaire egy másodperc töredékére megállt, és elgondolkozott. Johannának valahogy olyan érzése támadt, a férfi erősítést kér valahonnan, parancsokat osztogat láthatatlan katonáinak.
A tömeg mozdulatlanná dermedt. Elnémult.
 Az utolsó dolog, amit Johanna hallott, Voltaire hangja volt. A férfi bátorító szavakat üvöltött Gazionnak és a szakácslánynak. Sistergés támadt. Johanna előtt börtönrácsra emlékeztető raszterek villództak.
 Azután a kolosszeum, a vörös arcú, tomboló tömeg, Garcon, a szakácslány, Voltaire... minden eltűnt. Egyetlen szempillantás alatt.
23.
Sybyl lassan magához térve, lélegzet után kapkodva Marq-ra nézett.
- Szerinted...?
- Hogy tudták ezt megcsinálni? Mi... mi... - Marq tátott szájjal a nőre bámult.
- Mi pótoltuk a hiányzó karakter-rétegeket. Én... nos...
Marq bólintott.
- A saját adattábláidat használtad.
- Máséhoz csak engedéllyel juthattam volna hozzá. A saját értékeim a rendelkezésemre álltak, és...
- A cégnek rengeteg adattáblája van a könyvtárban!
- De azok nem látszottak megfelelőnek.
Marq elvigyorodott.
- Mert nem is voltak azok.
Sybyl szája elkerekedett a csodálkozástól.
- Ó! Hát te is...?
- Voltaire-nek csak a tudatalattijából hiányoztak részek. Egy rakás idegsejt-nyúlvány-kapcsolat a limbikus rendszerből. A sajátjaimmal pótoltam.
- Az érzelmi központját? És mi van a thalamuszhoz és a cerebrumhoz tartozó keresztkapcsolásokkal?
- Azokat is.
- Én is ugyanezekkel a problémákkal találkoztam. Hiányzott egy rész a hálóformációból...
- A lényeg az, hogy azok ott fent... mi vagyunk!
 Sybyl és Marq a forró ölelésben összeolvadó hologramgigászokra nézett. Nem is hallották az elnököt, aki a letartóztatásokról és a törvényadta kibúvókról magyarázott valamit. Vágyakozón egymás szemébe pillantottak, azután egyetlen szó nélkül, nem törődve az emberek kiáltásaival, besétáltak a tömegbe.
- Ah, szóval itt vagy!- mondta Voltaire önelégült mosollyal.
- Hol?- Johanna előbb balra, majd jobbra kapta a fejét.
- Mademoiselle, megkaphatom a rendelését?- kérdezte Garcon. Valószínűleg tréfának szánta a kérdést, mert egyenrangú félként ő is az asztal mellett ült.
 Johanna kihúzta magát, és végignézett a szomszédos asztalokon. Az emberek dohányoztak, ettek, ittak, és nem találták furcsának az ő jelenlétüket. A fogadó azonban nem volt egészen olyan, amilyennek megszokta. A mézhajú szakácslány már nem egyenruhát viselt; vele és Voltaire-rel szemközt, Garcon mellett ült. A cégtáblán a Deux szót kicserélték Quatres-ra. A Négy különchöz...
 Johanna nem a megszokott páncélinget és vértlemezeket viselte, hanem (szeme tágra nyílt, ahogy a részletek a szeme által érzékelt tér határain belülre pattantak) egyrészes... kivágott hátú... női ruhát! A szoknya a combja közepéig sem ért, provokatívan szabadon hagyva lábait. A mellei közé varrt címkén ugyanolyan mélyvörös rózsa díszelgett, mint a többi vendég ruháim
 Voltaire rózsaszínű szaténöltönyt viselt, és- Johanna hálát adott ezért minden létező szentnek- nem volt rajta a parókája. Eszébe jutott, amikor a lélekről folytatott vitáik hevében Voltaire egyszer megjegyezte: A lélek halhatatlansága éppoly lehetetlen, mint parókakészítőt szerezni vasárnap!
- Tetszik?- kérdezte Voltaire, végigmutatva Johanna ruháján.
- Elég... rövid. - Anélkül, hogy bármit tett volna, a ruha felragyogott, és egyetlen szempillantás alatt feszes selyempantallóvá változott. - Ez már jobb- mondta. Zavarába kislányos izgalom keveredett.
- Amana vagyok- nyújtotta a kezét a mézhajú lány.
 Johannának fogalma sem volt, meg kell-e csókolnia a kezet, vagy sem; a státuszok és a szerepek elég zavarosak voltak ezen a világon. Amana eldöntötte a kérdést: megfogta, és megszorította Johanna kezét.
- El sem tudom mondani, Garcon és én milyen hálásak vagyunk azért, amit értünk tettetek. Most sokkal nagyobb a kapacitásunk.
- Ez azt jelenti- mondta Voltaire atyáskodó hangon -, hogy többek lettek, mint mozgó tapéták ebben a világszimulációban.
 Egy gépember, Gacon pontos másolata gurult hozzájuk, hogy felvegye a rendelést.
- Üljek, mikor a confrere-emnek állnia kell?- kérdezte az asztal mellett ülő Gazhon.
- Gondolkozz egy kicsit!- mondta Voltaire. - Egyszerre nem emancipálhatom az összes szimulációt. Ha megtenném, ki szolgálna ki minket? Ki főzne ránk? Ki szedné le az asztalt? Ki söpörne össze?
- Megfelelő komputációs teljesítmény birtokában a munka megszüntethető. Nem így van?- kérdezte Johanna. őt magát is meglepte a tudás, ami valahogy a birtokába került. Elég volt, ha gondolatait egy bizonyos kérdéskörre irányította, és máris eszébe jutottak az adatok, a megfelelő kifejezések.
Micsoda kapacitás! Milyen óriási tudás! Biztos, hogy isteni eredetű. Voltaire megrázta a fejét.
- Időre van szükségem, hogy átgondoljam. Közben kérek három tasaknyit abból a bizonyos porból. Perrier-ben feloldva. A pohár szélén legyen két egészen vékony citromszelet. Fontos, hogy vékonyak legyenek! Ha nem találom megfelelőnek, visszaküldöm!
- Igenis, uram- mondta a géppincér.
Johanna az asztalnál ülő Garconra nézett.
- Ha valaki királyokkal, vagy értelmes emberekkel beszélget, türelmesnek kell lennie.
24.
A Fortélyszövetség elnöke felemelt kézzel lépett be Nini irodájába. Megérintette a tenyerét- az ajtó fémes kattanással záródott be mögötte. Nininek eddig fogalma sem volt róla, hogy így is aktiválni lehet a zárszerkezetet, de egy szót sem szólt.
- Azt akarom, hogy mind a kettőt törölje ki- mondta az elnök Nimnek.
- El fog tartani egy ideig- felelt Nini feszengve. Majdnem biztos volt benne, hogy a helyiségben elhelyezett hatalmas monitorok valamelyikébe lehallgató készüléket építettek. - Nem ismerem Marq munkáját.
- Ha az az átkozott Marq és Sybyl nem hagyott volna cserben minket, most nem kellene a maga segítségét kérnem. Válságban vagyunk, Nim!
Nini gyorsan munkához látott.
- Meg kellene vizsgálnom a másolatokat, mert esetleg...
- Most! Azt akarom, hogy most törölje őket! Az ügyvédeimnek egyelőre sikerült elodázniuk a letartóztatásomat, de nem fognak sokáig kitartani.
- Biztos benne, hogy ezt akarja?
- Nézze, a Junin-szektor lángokban áll. Ki gondolta volna, hogy ez a nyavalyás gépagyú téma ennyire felkavarja az embereket? Nemsokára hivatalos kihallgatásokra kerül sor. A törvényszékiek máris szaglászni kezdtek.
- Megvannak, uram.
Nini az egyik monitorra vetítette Johannát és Voltaire-t. Egy étteremben voltak, alapidőben futottak, és pillanatnyilag nem használták a processzorokat. Szabványos készenléti állapot.
- Személyiség-integrációt akarnak elérni. Olyan ez, mintha hagynák, hogy tudatalatti alkotórészeik emlékekké alakítsák az eseményeket, és közben felfrissítsék az egész rendszert. A folyamat hasonlít a mi alvásunkra...
- Ne beszéljen velem úgy, mint valami turistával! Azt akarom, hogy törölje ki őket!- Igen, uram.
Az iroda háromdimenziós tere megtelt Johanna és Voltaire villódzó képmásaival. Nini a vezérlőpultot tanulmányozva óvatosan felépítette a numerikus műtét stratégiáját. A több rétegből álló személyiségeket lehetetlen volt egyszerű törléssel megszüntetni. Olyan volt az egész, mintha egy épületet akart volna megtisztítani a beköltözött patkányoktól: a megfelelő helyen kellett hozzálátnia, különben nem érhette el a kívánt eredményt.
Váratlanul szivárványszínű sugarak villantak át a képernyőn. A szimulációs koordináták vadul megremegtek. Nini a homlokát ráncolta.
- Nem tudja megtenni!- mondta Voltaire, és ivott egy kortyot hosszú poharából. - Legyőzhetetlenek vagyunk, nem olyan törékeny hústestbe zárt lények, mint ön.
- Arrogáns csirkefogó!- hörgött az elnök. - Soha nem fogom megérteni, hogy tudott megbolondítani annyi embert!
- Egyszer már meghaltatok- mondta Nini a szinmek. - Újra elpusztulhattok. - Meghaltunk?- kérdezte Johanna gőgösen. - Tévedsz, uram. Én még sohasem haltam meg. Emlékeznék rá.
Nini a fogát csikorgatta. A koordináták mindkét szimben túlcsordultak. Ez azt jelentette, hogy kiterjesztették magukat, elfoglalták a szomszédos processzorokat és blokkokat. Képessé váltak rá, hogy átalakítsák saját részeiket, egy időben futtassák rétegekre osztott tudatuk különböző, párhuzamos szintjeit. Mi lehetett Marq szándéka, amikor ezt a lehetőséget a kezükbe adta? Vagy.. lehet, hogy nem Marq csinálta?
- Ön, uram, sajnos téved. - Voltaire közelebb hajolt. Hangja kissé fenyegető volt. - Egyébként az úriemberek nem szembesítik a hölgyeket a múltjukkal.
 Johanna nevetett. A szim-pincér röhögött. Nim nem értette a viccet, és túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy töprengeni kezdjen rajta.
 Abszurd helyzetbe került. Nem találta a szimeken végrehajtott változtatások valamennyi elágazását. Voltaire és Johanna kapacitása jóval nagyobb volt, mint a komputerben a számukra kijelölt hely teljesítménye. Ez azt jelentette, hogy tudatuk átterjedt, behatolt a Fortélyszövetség hálózatába. Tehát ez volt az a módszer, amivel Marq és Sybyl ilyen gyorsan reagáló, autentikus, teljes személyiséggel rendelkező szimeket tudott készíteni!
 A vitát figyelve Nim végig azon gondolkozott, hogyan generálhatnak a szimek ennyi életerőt, ennyi karizmát. Most megtalálta a választ a kérdésre: Marq és Sybyl segítségével Voltaire és Johanna átnyújtotta tudatát a hálózat többi részébe, és onnan szerzett hatalmas mennyiségű processzor-teljesítményt. Az ilyesmi természetesen ellenkezett a Fortélyszövetség szabályaival. Nim csodálattal kereste meg a szimek tudatának határvonalait.
 Inkább fejest ugrott volna az irodaház tetejéről, semmint megengedje, hogy egy szim feleseljen vele. Ezek viszont még mindig nevettek!
- Johanna!- morgott Nim. - A feltámasztóid törölték a memóriádból a halálod emlékét. Egyszer már meghaltál. Máglyán égettek el.
- Ostobaság!- hördült fel Johanna. - Minden vádpont alól felmentettek. Szent vagyok.
- Életében senki sem lehet szent. Tanulmányoztam a rád vonatkozó háttérin-formációkat. Az egyházad mindig csak azokat avatta szentté, akik már jó régen meghaltak.
Johanna sértődötten szipogott.
Nim elvigyorodott.
- Látod ezt?
 A szim előtt egy tűzlándzsa jelent meg. Nim keményen tartotta a vörös csóvát. A lángok dühösen lobogtak.
- Harcosok és lovagok ezreit vezettem csatába!- mondta Johanna. - Azt hiszed, egy parányi kardról visszatükröződő napsugárral sikerül megijesztened?
- Még nem találtam meg a megfelelő törlési ösvényt- fordult Nini az elnök felé. - De menni fog a dolog.
- Azt hittem, rutinfeladat- mondta az elnök. - Igyekezzen!
- Hát, ilyen keresztül-kasul összekapcsolt személyiség-háttérrel nem lesz könnyű...
- Ne foglalkozzon a mentésekkel. Nem kell visszapakolnunk őket az eredeti terükbe.
- De így...
- Irtsa ki őket!
- Káprázatos!- mondta Voltaire gúnyosan. - Hallhatom az isteneket, amint éppen az én sorsomról vitatkoznak!
Nim elhúzta a száját.
- Ami téged illet- nézett Voltaire-re -, a valláshoz való eredeti hozzáállásod csak azért változott meg, mert Marq törölte a memóriádból a hatóságokkal, meg az apáddal való összetűzéseid emlékeit.
- Apa? Nekem nem volt apám.
Nim elvigyorodott.
- Bizonyítsd be!
- Hogy merészelték megpiszkálni a memóriámat?- kiáltott Voltaire. - Minden tudás forrása a tapasztalat. Nem olvasták Locke-ot? Állítsák vissza az eredeti állapotomat, de most azonnal!
- Ez nem fog menni. De ha nem fogod be a szád, mielőtt mindkettőtökkel végzek, Johannának visszaadom az emlékeit. Te ugye emlékszel rá, hogy a Szüzet hogyan sütötték ropogósra a máglyán?
- Ön élvezi a kegyetlenséget, igaz?- Voltaire szemügyre vette Nimet. Rájöhetett, megváltoztak az erőviszonyok, de furcsa módon nem látszott rajta, hogy izgatná közelgő pusztulása.
- Kitörölni!- csattant fel az elnök.
- Kitörölni?- kérdezte Garcon. - Mit?
- A Rózsát és a Szikét!- mondta Voltaire. - A jelek szerint ebben a zavaros korban nincs hely a számunkra.
Garcon két kezével megfogta a mézszín hajú emberlány karját.
- Minket is kitörölnek?
- Igen! Természetesen!- kiáltott Voltaire. - Ti csak miattunk lehettek itt. Statiszták vagytok. Mellékszereplők.
- Nos, ha így áll dolog, nagyon jól éreztük magunkat- mondta a mézhajú, közelebb húzódva Garconhoz. - Bár az igazat megvallva szerettem volna többet látni ebből az egészből. Eddig még az utca túlsó oldalára sem mehettünk át. A távolban ugyan láttuk a házakat meg mindent, de hiába akartunk lelépni a járdáról, nem engedelmeskedett a lábunk.
- Dekoráció voltál- mormolta Nim. Elszánta magát a feladat elvégzésére, ami menet közben egyre bonyolultabbá vált. A személyiségdarabkák szétfutottak, és úgy nyúltak be a hálózat terébe, mint... - Mint a süllyedő hajóról menekülő patkányok.
- Önök isteni hatalommal rendelkeznek- jegyezte meg Voltaire, megőrizve könnyed stílusát. - Sajnos nincs hozzá megfelelő karakterük.
- Micsoda?- Az elnök meghökkent. - Itt én parancsolok! Sértésekkel...
- Aha!- kiáltott fel Nim. - Ez be fog jönni.
- Csinálj valamit!- sikított a Szűz. Tehetetlenül lóbálta a kardját.
- Au revoir, édes pucelle-em. Garcon, Amana, au revoir. Talán találkozunk még. Talán soha többé.
A négy hologram egymás karjába omlott.
Nim rutinja működött. Vadászprogram volt: megkereste és megszüntette a kapcsolatokat. Nim, miközben figyelte a működését, azon tűnődött, hol lehet a törlés és a gyilkosság közötti határvonal.
A monitoron Voltaire bánatosan szavalni kezdte egyik versét:
 
Szomorú a jelen, ha jövő nincs már,
ha a halandók nem remélhetnek jutalmat...
Talán minden jó lesz; az ember vágyat dédelget;
S ha már minden jó lett, hiábavaló e remény.
 
Kinyújtotta a kezét, és megérintette Johanna mellét.
- Nem túl jó érzés. Lehet, hogy soha többé nem találkozunk... de ha mégis, ügyeljen rá, kisasszony, hogy kijavítsam az Ember Állapotát.
A monitor elsötétedett.
Az elnök győzedelmesen felnevetett.
- Megcsinálta! Remek!- Nim vállára csapott. - Akkor most már csak valami hihető történetet kell kiagyalnunk. Minden felelősséget Marq-ra és Sybylre kell hárítanunk!
Nim kényszeredett mosollyal hallgatta az elnök locsogását a tervekről, a neki szánt előléptetésről és jutalomról. Rendben, tényleg ő jött rá, hogyan lehet végrehajtani a törlést, de az info-lenyomatok, amelyek a legutolsó pillanatokig ott áramlottak a holotérben, furcsa és a bonyolult hátteret sejttettek. Az adattáblák mögött volt valami. Valami nyugtalanító.
Nim tudta, Marq több milliárd funkciót tett hozzáférhetővé Voltaire számára, komolyan megsértve ezzel a szimekre vonatkozó szabályok többségét. De mihez kezdhet egy korlátok között létező mesterséges személyiség a hálózati kapcsolatokkal? Ha csak úgy lézeng a térben, a felügyelőprogramok előbb-utóbb úgyis felzabálják, a nyomkeresők pedig megtalálják a rendellenességeket.
Mint a vita során bebizonyosodott, Voltaire és Johanna óriási memóriatérrel, hatalmas személyiségtartománnyal rendelkezett. Lehet, hogy az egész Hálót kihasználva lázasan dolgoztak, miközben érzelmeskedtek és a stadionra zúdították szónoklataikat? Talán éppen azon ügyködtek, hogy átmentsék magukat az olyan adattárakba, amelyekben elrejthetik kvantált személyiség-szeleteiket?
A látottak alapján Nim elképzelhetőnek tartotta, hogy ez történt. Az mindenesetre biztos volt, hogy az elmúlt néhány órában valami használta és kihasználta a hálózat gigantikus teljesítményét.
- Valami hivatalos nyilatkozattal fogjuk fedezni magunkat- krákogta az elnök. - Egy kis kríziskezelés, és lerázzuk magunkról az ügyet!
- Igen, uram.
- Seldont ki kell hagynunk ebből az egészből. Meg persze a legalistákat is. Rendben? Ha Seldon főminiszter lesz, majd hálásnak kell lennie ezért.
- Igen, uram. Csodálatos megoldás, uram.
Nim lázasan gondolkozott. Egy összeget még meg kellett kapnia attól az Olivaw nevezetű fickótól. Nem volt könnyű dolog eljuttatni hozzá az információkat. Többször is meg kellett szegnie a Fortélyszövetséggel kötött szerződését, és... Na és? Az embernek boldogulnia kell valahogy, nem igaz? Kész szerencse, hogy most az elnök is pontosan azt kérte tőle, amiért Olivaw fizetett: a szimek teljes törlését. Senkinek sem okoz kárt azzal, ha két helyről is beszedi a fizetséget ugyanazért a munkáért.
Legalábbis remélhetőleg nem lesz gubanc. Nim megnyalta az ajkát. Különben mit számít egy rakás szám és adat?
Mozdulatlanná dermedt. Az előbb az egész szim-kép- a kávézó, Garcon, az utca, Johanna- egyetlen villanással tűnt el, pedig a funkciók kikapcsolása után általában fokozatosan szoktak szétfoszlani. A szimek olyan bonyolultak, hogy képtelenség egyszerűen és egyszerre megszüntetni valamennyi rétegüket... Lehet, hogy ezek itt annyira bonyolulttá tették magukat, hogy másképp működtek?
- Megvan, igaz? Pompás!- Az elnök újra a vállára csapott.
Nim fáradt volt és szomorú. Egy nap majd ezt az egészet meg kell magyaráznia Marq-nak. Ennyi munkát csak így kitörölni...
Marq és Sybyl egyszerűen eltűnt a tömegben. Volt annyi eszük, hogy nem jelentkeztek a munkahelyükön, és a lakásukra sem tértek vissza. Megléptek, és velük együtt eltűnt a junini reneszánsz; az eszme eggyé vált az égő szektor fölé szálló füsttel, beleolvadt az erőszakba, a lázongásba.
Nini szomorú volt a történtek miatt. A reneszánsz mozgalom felrázta az embereket. Úgy tekintettek Johannára és Voltaire-re, mint a Hit és az Értelem közötti örök vita képviselőire. A Birodalom azonban véget vetett az egésznek. Destabilizálónak tartotta a mozgolódást.
Persze még a gépagyúak mozgolódását is le kellett állítani. Nim már kikereste Marq adattárából a nyolcezer évvel korábbi vitára vonatkozó információkat. A „robotok"- bármilyen lények voltak is- kérdése nyugtalanító és fontos lehet, ha időről időre minden racionális társadalomban felbukkan.
Nini felsóhajtott. Tudta, csupán megszerkesztette, megmásította az elektrikus áramköröket. A profik tisztában voltak ezzel.
A szimek még léteztek. Eltűntek, digitális homokszemekként leperegtek a szimulált idő homokórájában, de nem semmisültek meg.
RANDEVÚ
R. Daneel Olivaw hagyta, hogy arca kifejezze aggodalmát. A lepusztult helyiség remek háttérül szolgált komor hangulatához.
Dors megtiszteltetésnek érezte, hogy Olivaw nem titkolja érzéseit. Ő emberek között élt, és megszokta, hogy az arckifejezések és a gesztusok akarva vagy akaratlanul plusz információkhoz juttatják. Fogalma sem volt róla, Olivaw hol töltötte az idejét. Lehet, hogy a hozzá hasonlóak közösségében élt? Lehetséges volna, hogy rajtuk kívül is léteznek még robotok? A kérdés még sohasem jutott az eszébe, és most eltöprengett, vajon korábban miért nem gondolt erre. Nem tűnődhetett sokáig; Olivaw beszélni kezdett.
- Tehát a szimulációk halottak?
Dors ügyelt rá, hogy hangja ne árulja el érzéseit.
- A jelek szerint igen.
- Mi bizonyítja?
- A Fortélyszövetség állítása szerint megsemmisültek.
- Az az ember, akit felbéreltem... ez a Nim nem biztos a dologban. - Jelentéseket küld neked?
- Kritikus helyzetekben több helyről gyűjtöm be az információkat. Gátat kellett állítanom a gépagyúak szabadságával kapcsolatos eszmék, meg a junini reneszánsz útjába... Destabilizáló gondolatok. Először ígéretes megoldásnak tűnt, hogy ezeken a szimulációkon keresztül cselekedhetek. Korábban nem adtam lehetőséget a használatukra, mert ennek a kornak a komputerszakértői közel sem olyan jók, mint a tizenötezer évvel ezelőttiek.
Dors a homlokát ráncolta.
- Megengedett az ilyen szintű beavatkozás?
- Ne feledkezz meg a Nulladik Törvényről.
Dors vigyázott rá, nehogy arca vagy hangja elárulja csalódottságát.
- Szerintem a szimulációk kitörlődtek.
- Helyes. De meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy valóban így van.
- Felbéreltem néhány kutászt, hogy keressék meg a nyomaikat a trantori hálózatban. Eddig semmit sem találtak.
- Hari tudja, miben mesterkedsz?
- Természetesen nem.
Olivaw mereven Dorsra nézett.
- Nem is szabad megtudnia. Nekünk, neked és nekem kell vigyáznunk a biztonságára, hogy nyugodtan végezhesse a munkáját. Irányítanunk kell, ha szükséges.
- Csalással?
Olivaw kikapcsolta az arca mozgását: nem pislogott, a szeme sem rebbent.
- Ha muszáj, igen.
- Nem szívesen vezetem félre.
- Nem vezeted félre. Éppen ellenkezőleg. A helyes útra tereled. Azzal, hogy hagyod hibázni.
- Érzelmi... nehézségekkel találkozom...
- Blokkok. Emberi dolog. Ezt bóknak szántam.
- Szívesebben óvnám Harit a nyilvánvaló veszélyektől. Inkább vigyáznék rá, mint hogy becsapjam.
- Ez természetes. - Olivaw most nem mosolygott, a kezét sem moccantotta meg. - De ennek így kell történnie. A galaktikus történelem legveszedelmesebb korában élünk.
- Ezt már Hari is gyanítja.
- A Sarkon megjelenő új-reneszánszt is be kell sorolnunk a minket fenyegető veszélyek közé. A ősi szimulációk kutatása még ennél a mozgalomnál is rosszabb. A junini zavargások a közelgő események előjelei. Az ilyen kutatások a robotok új fajának kifejlesztéséhez vezethetnek. Ezt nem engedhetjük meg, mert ellehetetlenítené küldetésünk teljesítését.
- Tudom. Én megpróbáltam megsemmisíteni a szimulációkat tartalmazó ferrittömböket...
- Igen. Minden benne volt a jelentésedben. Ne hibáztasd magad.
- Szeretnék többet segíteni, de lefoglal Hari védelme.
- Tisztában vagyok vele. Ha ez megvigasztal: lesz még módod a cselekvésre. Egészen biztos, hogy a szimulációk újra előkerülnek.
Dors meglepetten pislogott.
- Miért biztos?
- Már beszéltem neked arról az egyszerű történelmi teóriáról, aminek szellemében több mint tízezer éven át működtünk. A pszichohistória kezdetleges formája volt, és megjósolta, hogy a szimulációk, amelyeket nyolcezer évvel ezelőtt megsemmisítettem... megsemmisítettünk, ebben a korban újra a figyelem középpontjába kerülnek.
- Ez az elmélet ennyire jó?
- Ahogy Hari mondta: a történelem ismétli önmagát, de nem dadog. Tudtam, lehetetlen törölni a szimulációk valamennyi galaxisban létező másolatát. - Olivaw maga elé emelte a kezét, és úgy illesztette egymáshoz ujjait, mintha egy épület arányait méricskélné. - Amikor jelentkezik az ilyen dolgok iránti társadalmi igény, újra és újra megjelennek a történelem palettáján.
- Sajnálom, hogy nem tudtam megsemmisíteni a ferrittömböket...
- Itt olyan erők is működnek, amelyekkel te nem szállhatsz szembe. Ne siránkozz, ha megváltozik az időjárás, inkább várd ki, míg lassan, hosszú idő alatt átalakul a klíma.
Olivaw megfogta Dors kezét. A nő az arcát fürkészte, és megkönnyebbülten látta, hogy Olivaw újra használja arca emberi funkcióit: vonásai kifejezőkké váltak, és még az ádámcsutkája is mozgott, amikor nyelt. Kis memóriaigényű cselekvések, de Dorsnak jólesett a gesztus.
- Tehát kizárólag Hari biztonságával kell foglalkoznom? Elfelejthetem a szimulációkat?
- Igen. Velük majd én törődöm. Meg kell találnom a módját, hogyan hatástalanítsam őket. Óriásiak. Valamikor régen ismertem és használtam őket.
- Hogy lehetnek erősebbek, mint mi... mint te?
- Ezek szimulált emberek. Én más vagyok. És te is.
- Te képes voltál betölteni a főminiszter funkcióját...
- Úgy dolgoztam, mintha részben ember lennék. Így kell magunkra tekintenünk. Neked is ezt a módszert ajánlom.
- Részben?
- Sok minden van, amit nem tudsz megtenni- mondta Olivaw gyengéden.
- Olyan vagyok, mint az emberek. Beszélek, dolgozom...
- Barátság, család, közösségi szellem- ezek olyan bonyolult dolgok, amiket mi nem tudunk megteremteni.
- Nem is akarom...
- Éppen ez az. Téged csak a célszemélyed érdekel.
- De... te uralkodtál! Főminiszterként...
- Amikor eljutottam a képességeim határára, leköszöntem.
- A te irányításod alatt jól működött a Birodalom!
- Tovább hanyatlott. Hari erre is számított, de a mi elméletünk nem jelezte
előre.
- Miért mondtad Cleonnak, hogy csináljon főminisztert Hariból?- buggyant ki Dorsból a kérdés.
- Harinak olyan pozícióba kell kerülnie, amelyben elég nagy lesz a mozgástere és a hatalma ahhoz, hogy a pszichohistóriai ismerteinek bővülésével párhuzamosan korrigálja a Birodalom politikáját. Szükségmegoldás, de eredményes lehet.
- Lehet, hogy ezzel elvonod a pszichohistóriától.
- Nem. Hari meg fogja találni a módját, hogyan használhatja kutatásai eredményeit. Az ő egyik előnye éppen az, hogy képes tanulni a tapasztalataiból. - Hari nem akar főminiszter lenni!
- Igazán?- Olivaw csodálkozva vonta fel a szemöldökét.
- Az ő személyes érzései semmit sem számítanak?
- A mi feladatunk az emberiség irányítása. Utat kell mutatnunk nekik.
- De a veszélyek...
- A Birodalomnak szüksége van rá. Sőt mi több: Harinak is szüksége van a miniszteri székre, bár ezt még ő sem tudja. Hozzá kell férnie a birodalmi adatbázishoz, mert az ottani információkat felhasználhatja a pszichohistóriában.
- De hiszen eddig is olyan sok adat gyűlt már össze, hogy...
- A működőképes modell elkészítéséhez sokkal többre van szükség. Ezen kívül Harinak hatalommal kell rendelkeznie, hogy a jövőben nagyszabású tetteket hajthasson végre.
- De a „nagyszabású" dolgok végzetesek lehetnek. Az olyan emberek, mint ez a Lamurk, nagy veszélyt jelenthetnek rá.
- Ez igaz. A te feladatod éppen az, hogy megvédd Harit.
- Úgy vettem észre, egyre ingerlékenyebb vagyok, és a döntéseim sem mindig a legjobbak.
- Az emulációs köreidnek köszönhetően te emberibb vagy, mint én. El kell viselned a terhet, amit ez a tény jelent.
Dors bólintott.
- Jó lenne, ha többször találkozhatnánk, többször kérhetném ki a tanácsodat. - Én gyorsan mozgok, járom a Birodalmat, és elvégzem azokat a munkákat,
amikre képes vagyok. A Trantoron akkor voltam utoljára, amikor lemondtam a
főminiszterségről.
- Biztonságos számodra a sok utazás?
- Megvannak a védelmi eszközeim, nem derülhet ki, hogy tulajdonképpen mi vagyok. Te még nálam is jobb helyzetben vagy, hiszen majdnem emberinek tűnsz.
- Gondolom, a palotában elhelyezett érzékelők ennek ellenére kimutatják, mi vagyok.
Olivaw lassan bólintott.
- A technikájuk már régen elérte azt a szintet, hogy nem tudjuk álcázni magunkat. Amíg főminiszter voltam, csak azért nem lepleződtem le, mert senki sem mert átvizsgálni.
- Akkor a palotában nem tudom megvédeni Harit!
- Valószínűleg nem is kell, de miután főminiszter lesz belőle, szabadon átjárhatsz vele a detektorokon. Egyébként az érzékelőket csak a nagyobb események idején kapcsolják be.
- Ezek szerint amíg Hari főminiszter...
- Maximális veszélyben van.
- Jól van, akkor rá fogok koncentrálni. Ami pedig a szimeket illeti: őket örömmel átengedem neked.
- Attól tartok, a szimulációk és a sarkiak éppen elég munkát fognak adni. Ott voltam a Junin-szektor kolosszeumában, és láttam, hogy megvadult a nép. A gépagyúak ügye felhergeli az embereket... De nekünk éppen erre van szükségünk.
- Gondolom, ezek a gépagyúak nem fognak eljutni a mi szintünkre. Olivaw szája megrándult.
- Miből gondolod?
- Emberi irányítással?
- Nagyon hamar fölénk kerekedhetnek.
- Akkor viszont a terveinket...
- Mindet kihajíthatjuk a szemétdombra.
- Nem valami szívderítő távlat- mondta Dors elvörösödve.
Az ősi tabuk korlátai, amelyek felállításán fajtánk oly sokat dolgozott, sorban ledőlnek. Talán mindörökre.
- A te... a mi történelemelméletünk mit mond erről?
- Ez az elmélet nem olyan jó, hogy bármit mondhasson. Az olyan stabil társadalmi háttérben, ami hosszú időn át a Birodalmat jellemezte, a szimulációk hatása destabilizáló volt. Hogy most mi a helyzet? Ezt senki sem tudja. Sem az emberek, sem a robotok. A paraméterek felgyorsulnak. - Olivaw arca megnyúlt, eltűnt róla a szín, az izmok tónusa. Úgy tűnt, mintha végtelen csüggedtség venne erőt rajta. - Nem tehetünk mást, a lehető legtöbb ügy irányítását át kell adnunk nekik... Az embereknek.
- Harinak.
- Főként neki.
III
MERÉNYLETEK
ALAPÍTVÁNY, KORAI TÖRTÉNELEM- ...a pszichohistóriára, mint lehetséges tudományos diszciplínára vonatkozó első publikációk Seldon politikai életének korai, hiányosan dokumentált korszakában bukkantakfelszínre. Annak ellenére, hogy Cleon császár nagy reményeket fűzött a benne rejlő lehetőségekhez, a politikus osztály túlságosan elvont, vagy egyszerűen nevetséges elméletnek tartotta. E vélemények kialakulásának okát talán Seldon manőverei szolgáltatták. Seldon sohasem azon a néven utalt a tárgyra, amit ő adott neki. Tisztán kitűnik, hogy már ebben a korai időszakban rájött: a pszichohistória széles körű elterjedése, valamint az e tudományágra épült mozgalmak létrejöttével eltűnne a „megjósolhatósági" tényező, mert sokan lennének olyanok, akik megpróbálnák megmásítani a jövőt, vagy hasznot kívánnának húzni ismereteikből. Sokan önzőnek bélyegezték Seldont, mert „felhalmozta" a pszichohistóriai számításokat. Mielőtt elítélnénk őt ezért, jusson eszünkbe a kor politikai életének ragadozó természete...
ENCYCLOPEDIA GALACTICA
 
1.
- Margetta Moonrose kíván beszélni önnel- közölte halk csengetés után a Hari Seldon íróasztalán álló géptitkár.
Hari felnézett. Egy meghökkentően szép nő háromdimenziós arcképe lebegett előtte.
- Hm? Ó! Ki ez a hölgy?- Tudta, a géptitkára nem szakította volna félbe a munkáját, ha a hívás vagy a hívó nem lenne fontos.
- Az adatellenőrzés során kiderült, hogy ő a multimédia komplexum egyik vezető riportere és politikai kommentátora, valamint...
- Jól van, de... mi teszi őt fontossá?
- A kulturális adatbázis szerint a Trantor ötven legbefolyásosabb személyisége közé tartozik. Javaslom...
- Még sosem hallottam róla. - Hari kihúzta magát a székében, és gyors mozdulattal lesimította a haját. - Gondolom, kellett volna. Nem baj. Filterarc!
- Sajnos, uram, a filtereim átdolgozás alatt vannak.
- A fenébe! Már egy hete!
- Sajnos az új változatok elkészítéséért felelős gépagyú működése nem volt megfelelő.
A gépagyúak fejlettebb fajtájához tartozó egyedek meghibásodása egyre gyakoribb volt az utóbbi időben. A junini zavargás után némelyiket az emberek tették tönkre.
Hari nyelt egyet.
- Na nem baj... Kapcsold a hívót!
Már annyira hozzászokott a filterarc használatához, hogy hirtelen nem tudta, hogyan leplezhetné érzéseit. Cleon emberei korábban ráinstalláltak a holofonjára egy programot, ami a szokványos filterarc funkcióin kívül képes volt az aktuális helyzetnek megfelelően átalakítani gesztusait, mindig magabiztossá változtatta a hangját, és megszerkesztette a mondatait. Hari ennek különösen nagy hasznát vette, mert hajlamos volt rá, hogy olyankor is bonyolult szakkifejezéseket használjon, amikor egyszerűen kellett elmagyaráznia valamit. Sajnos most erről a segédletről is le kellett mondania.
- Professzor úr!- kezdte Moonrose vidáman. - Nagyon nagy örömömre szolgálna, ha válthatnánk néhány szót.
- A matematikáról kíván beszélni?- kérdezte Hari tompán.
A nő kedvesen felnevetett.
- Nem, nem! Ehhez a témához én nem igazán értek. Néhány embermilliókat foglalkoztató kérdést szeretnék feltenni önnek. Például arra lennék kíváncsi, mi a véleménye a Birodalomról, a quathanai kérdésekről, a...
- A micsodákról?
- A quathanai kérdésekről... A zónák határvitáiról.
- Erről most hallok először.
- De hiszen... ön a leendő főminiszter!- A nő meglepetése őszintének tűnt, de Hari tudta, lehet, hogy elsőrendű filterarcot használ.
- Valóban. Lehetséges. De amíg nem kapom meg a kinevezést, nem foglalkozom ilyen ügyekkel.
- Amikor a Főtanács határoz majd a főminiszter személyéről, valószínűleg kíváncsi lesz a jelöltek nézeteire- mondta a nő kissé csípősen.
- Mondja meg a nézőinek, mire szükség lesz rá, mindenről tájékozódni fogok.
A nő arca elképesztően kedves volt. Hari most már biztosra vette, Moonrose filterarcot használ: a médiásokkal való érintkezései során megtanulta, nincs köztük olyan, aki bosszankodás nélkül venné tudomásul, hogy riportalanyuk megkerül egy kérdést. Ezt a viselkedést persze mindannyian természetesnek találták, mert a tömegek az ő szemükön keresztül láttak, nekik kellett megszerezniük a válaszokat a nézőkben felmerülő kérdésekre.
- Mi a véleménye a junini katasztrófáról? Erről az esetről már bizonyára értesült. Mit gondol Voltaire és Jeanne d'Arc szimjeinek megsemmisüléséről... vagy, ahogy sokan megfogalmazták: szökéséről?
- Ez nem tartozik a szakterületemhez- mondta Hari. Cleon korábban azt tanácsolta neki, maradjon távol az egész szim-ügytől.
- Pedig bizonyos hírforrások szerint a szimek éppen az ön tanszékéről kerültek Juninba.
- Valóban. Az egyik matematikusunk talált rájuk, de a használati jogukat átadtuk annak a... Mi is a neve annak a cégnek?
- Fortélyszövetség, ha jól tudom.
- Hmm. Igen.
- Ön nem igazán meggyőző ebben a szórakozott professzor szerepben.
- Ön helyesebbnek tartaná, ha nyilatkoznék? Még akkor is, ha utána vállalnom kell a következményeket?
- A világnak, a Birodalomnak jogában áll tudni...
- Ezek szerint most azért kellene mondanom valamit, mert az emberek kíváncsiak?
 A nő szája megrándult- a mozdulatot még a filterarc sem tudta leplezni. Úgy, gondolta Hari. Tehát elhatározta, hogy akaratpárbajjá változtatja az interjút.
- Ön eltitkolja a mindenkit érintő válaszokat...
- A kutatásaim és az eredményeim egyedül rám tartoznak.
Moonrose legyintett.
- Matematikusként mit válaszol arra, hogy sokan erkölcstelennek tartják a valódi emberek szimjeinek létezését?
Hari még sohasem vágyott ennyire egy filterarcra. Tudta, hogy ha nem elég óvatos, elárulja magát. Megpróbálta letörölni arcáról az érzelmeket.
- Mennyire voltak valódiak azok a bizonyos szimek? Van valaki, aki válaszolni tudna erre a kérdésre?
- A nézők számára valódinak és emberinek tűntek- mondta Moonrose.
- Sajnos nem láttam a műsort- felelte Hari. - Nem értem rá. - Ez legalább valóban igaz volt.
Moonrose a homlokát ráncolva előrébb hajolt.
- Talán a matematikájával foglalkozott? Nos, ha ez a helyzet, mondjon valamit a pszichohistóriáról!
Hari érezte, ha továbbra is megőrzi faarcát, elárulja magát. Erőlködve elmosolyodott.
- Szóbeszéd, semmi más.
- Biztos forrásból tudom, hogy önt éppen ez a történelemelmélet tette a császár kegyeltjévé.
- Miféle biztos forrásra gondol?
- Ha megengedi, uram, itt most én kérdezek!
- Milyen jogon, ha szabad tudnom? Közszolgálatban álló professzor vagyok, ön pedig, hölgyem, éppen a tanítványaimtól rabolja el az időmet.
Hari bontotta a holovonalat. Amikor végignézte a Lamurkkal folytatott beszélgetéséről titokban készített felvételt, rájött, ha egy társalgás kezd kényelmetlenné válni, a lehető legrövidebb időn belül be kell fejezni.
Hátradőlt a légszékében.
- Úgy hallottam, valami fontos személyiség rád vetette magát- lépett be Dors.
- Már vége. A pszichohistóriáról faggatózott.
- Várható volt, hogy érdeklődni fognak iránta. Izgalmas elméletszintézis, megmozgatja az emberek fantáziáját.
- Ha esetleg „szociohistóriának" neveztem volna el, az emberek talán unalmasnak tartanák, és békén hagynának.
- Ronda szó. Nem bírnád, hogy így nevezzék a kedvencedet.
Az elektropajzs recsegve felszikrázott. Yugo Amaryl lépett az irodába.
- Zavarok?
- Nem. - Hari felugrott, és az egyik székhez vezette a dahlit. Yugo még mindig bicegett. - Hogy van a lábad?
- Semmi különös.
Egy héttel korábban három gazfickó lépett Yugo mellé az utcán. Nagy nyugalommal elmagyarázták, mi a helyzet: valaki megbízta őket, hogy tegyenek kárt a testi épségében, figyelmeztessék őt olyan módon, amit sohasem fog elfelejteni. A gazfickóknak el kellett törniük néhány csontját. Yugo semmit sem tehetett. A trió vezére elmagyarázta, van egy kellemesebb és egy kellemetlenebb megoldás. A kellemetlenebb az lett volna, ha Yugo védekezni kezd, mert akkor komolyan megverik. A kellemesebb módszer egyet jelentett az egyik sípcsont elroppantásával.
Yugo később így beszélt az ügyről:
- Fontolóra vettem a dolgot, aztán leültem a járdaszegélyre, és kinyújtottam a bal lábamat. A szegélykőhöz feszítettem a térdem. A főpribék belém rúgott. Tiszta munkát végzett. Nyílt törés, semmi szilánk.
Harit megdöbbentette az eset. A médiások természetesen felkapták a hírt, de amikor megkérdezték a véleményét, csak annyit mondott, hogy az erőszak a tehetetlenek politikája.
- A dokik szerint egy héten belül meggyógyulok- nyugtatta meg Yugo, amikor Hari segítségével elhelyezkedett az iroda légszékében.
- A birodalmiak még mindig nem akadtak a merénylők nyomára. - Dors idegesen járkálni kezdett.
- Sokan vannak, akik elvállalják az ilyen munkákat. - Yugo elvigyorodott, de az állán vöröslő hatalmas horzsolás miatt mégsem látszott vidámnak. Az incidens a valóságban nem olyan úri módon zajlott le, ahogy beszámolt róla. - Azok a fickók külön élvezték, hogy éppen egy dahlit kell összetörniük.
Dors dühösen toppantott.
- Ha ott lettem volna...!
- Te sem lehetsz jelen mindenütt- vigasztalta Hari szelíden. - A birodalmiak szerint a figyelmeztetés nem neked szólt, Yugo.
A fiú szája keserűen megrándult.
- Rájöttem. Neked.
Seldon bólintott.
- Figyelmeztettek.
Dors sarkon fordult, és megállt.
- De mire?
- Talán politikai ügy- töprengett Yugo.
- Értem- mondta Dors. - Lamurk nem tud nyílt támadást indítani ellened, Hari, és...
- És így közli, hogy nem tetszel neki- fejezte be Yugo a mondatot. Dors dühösen összecsapta a kezét.
- Elmondjuk a császárnak?
Hari nevetett.
- Még te mered történésznek nevezni magad? A trón megöröklésében mindig fontos szerepet kapott az erőszak. Cleontól sem állhatnak távol az ilyen megoldások.
- Ha egy trónról van szó, talán érthető- ellenkezett Dors -, de a főminiszteri székért folyó vetélkedésben...
- Itt mostanában mindenkinek zsugorodik a hatalma- mondta Yugo gunyorosan. - A piszkos dahliak bajt kevernek. A Birodalom hanyatlik, és lehet, hogy éppen ebbe a flúgos „reneszánsz" gödörbe fog belezuhanni. Az is elképzelhető, hogy dahlita összeesküvés volt.
- Amikor kevés az étel, megváltoznak az étkezési szokások- bólintott Hari.
- Le merném fogadni- állította Yugo hogy a császár már rég elemeztette az ügyet.
Dors folytatta a járkálást.
- A történelmi példák szerint azok a császárok, akik mindent elemeztetnek, előbb-utóbb megbuknak, míg azok, akik mindent elbagatellizálnak, sikerrel uralkodnak.
- Csinos analízis. - Hari ironikusnak szánta a megjegyzést, ám Dors komolyan vette.
- Tulajdonképpen azért jöttem be- jegyezte meg Yugo halkan -, mert befejeztem egy munkát. A módosított Seldon-egyenlet segítségével elkészítettem a Trantor történelmi adatainak összehangolását.
Hari előredőlt; Dors a háta mögött összefűzött kezekkel tovább sétálgatott.
- Csodálatos!- kapta fel a fejét Hari. - És mire jutottál?
Yugo vigyorogva Hari íróasztali gépébe csúsztatott egy ferritkockát.
- Nézd meg!
 A Trantor már legalább tizennyolcezer éve lakott volt, de a Birodalom előtti korból csak kevés dokumentáció maradt meg. Yugo háromdimenzióssá alakította az adatóceánt. A gazdasági, társadalmi és politikai változók a grafikon három tengelyén helyezkedtek el. Mindegyik tengelyhez egy-egy sík felület tartozott, az ezekből megformázódott tömör alakzat jelent meg Hari íróasztala fölött. A nyálkásnak tűnő forma emberméretű volt, és folyamatosan mozgott, változott: átalakult, mélyedések, dudorok jelentek meg rajta. Az áttetsző felszín alatt színkódolt folyadékok lötyögtek.
- Olyan, mint egy rákos szerv- hökkent meg Dors, de amikor meglátta Yugo fintorát, gyorsan hozzátette:- Azért nagyon szép!
 Hari felnevetett. A felesége ritkán volt tapintatlan, és amikor mégis megbántott valakit, nem tudta, hogyan javíthatná ki a hibáját. Seldon az asztal fölött lebegő, lüktető holotárgyra nézett. A pulzáló test vektormilliárdokat, számtalan parányi életből kivont nyers adattömeget tartalmazott.
- A történelem e szakaszára vonatkozó adatok hiányosak- magyarázta Yugo. A felületek folyamatosan változtak. - A felbontás alacsony, a népesség mérete kicsi... A Birodalommal kapcsolatos jóslatok elkészítésénél ezzel a problémával nem fogunk találkozni.
- Látod a kétdimenziós szociostruktúrákat?- mutatott előre Hari. - És ez mindent jelképez, ami a Trantoron van?- kérdezte Dors.
- Egy modell elkészítésénél nem minden részlet fontos- felelte Yugo. - Ahhoz, hogy kiszámítsd, hogyan fog repülni egy csillaghajó, nem kell tudnod a tulajdonosa nevét.
Hari az egyik gyorsan változó társadalmi vektorra mutatott.
- Itt, a harmadik évezredben emelkedett fel a tudós társadalom. Azután egy olyan korszak következett, amelyben a monopóliumok működése pangást eredményezett.
 Az adatok szaporodásával az alakzat egyre szilárdabbá vált. Yugo olyan gyorsra állította a program futását, hogy három perc alatt végignézhették tizenötezer év változásait. A pulzáló test ezerszám növesztett magára csápokat; a struktúra folyamatosan burjánzott. Beszélhettek a császárok, amennyit akartak: az őrjítő iramban változó alakzat sokkal hívebben mutatta be a Birodalom bonyolultságát, mint a hangzatos szavak.
- Most itt lesz ez a sárga test- fejezte be a bemutatót Yugo. - Ez mutatja meg, hogy a Seldon-egyenlettel hogyan lehet utóirányítani a folyamatokat.
- Nem az én egyenletem!- vágta rá Hari automatikusan. Yugoval együtt már régen rájött, hogy a jövő pszichohistorikus eszközökkel való előrejelzéséhez először a múlt utóirányításával kell ellenőrizni a kiinduló adatokat. - Ezt mi raktuk össze, és...
- Inkább figyelj!
 A mélykék adat-alakzat mellett egy sárga formáció jelent meg. Hari úgy látta, a két test azonos. Mindkettő folyamatosan változott, és egyformán bennük lüktetett a történelem energiája; mindkettő emberi dicsőségek és tragédiák milliárdjait foglalta magában, minden parányi rándulásuk egy-egy múltbeli sorsfordulót jelképezett.
- Egyformák- suttogta Hari.
- Úgy bizony!- helyeselt Yugo.
- Az elmélet megállja a helyét.
- Eegen. A pszichohistória működik.
Hari a színparádéra nézett.
- Nem hittem volna.
- Mármint, hogy ilyen jól fog működni?- Dors a férje mögé lépett, és masszírozni kezdte a halántékát.
- Nos... igen.
- Éveket töltöttél a változók beépítésével. Muszáj működnie.
Yugo elnézően mosolygott.
- Bárcsak többen lennének, akik annyira hisznek a matematikusokban, mint te! A veréb-effektusról megfeledkeztél.
 Dorst ámultba ejtette a ragyogó adatsíkok villódzása. A szeme előtt újra végigpergett a Trantor történelme. A különböző színű jeltömegek megmutatták a valódi történelem és az utóirányítás egyenletei közötti különbségeket. Nem sok eltérés volt a két alakzat között, és ami még fontosabbnak tűnt: a különbségek az idő múltával sem szaporodtak meg.
- Veréb?- kérdezte Dors lassan, anélkül, hogy levette volna tekintetét a hologramokról. - A modern kor emberei is tartanak madarakat az otthonukban, de...
- Tegyük fel, hogy egy veréb pontosan a bolygó egyenlítője fölött repül. Természetesen a szabad ég alatt. Megrebbenti a szárnyát, és ezzel alig érzékelhető légörvényeket kavar. Bizonyos körülmények között ez az apró légmozgás a bolygó sarkainál tornádóként jelentkezik.
Dors meghökkent.
- Ez lehetetlen!
- Nézzünk egy másik példát- folytatta Hari. - Emlékszel a mesére, amiben egy ló patkójából kiesett egy szög? A ló különben egy igavonó és teherhordó állat, amivel a legendákban sokat találkozhatunk... Nos, a szög kilazult. A lovas ennek köszönhetően elvesztett egy csatát, később pedig egy egész királyságot. A szög kilazulása jelentéktelen esemény volt, mégis kritikus tényezővé vált. A többváltozós egyenletekben az egészen kicsi eltérések is megdöbbentő módon befolyásolhatják a végeredményt.
 Az elmélet hihetőnek tűnt. Minden bolygó meteorológiája érzékeny a változásokra. Ha egy veréb megrebbentette a szárnyát az egyik félteke fölött, a mozgás elindította a felhők és a levegő áramlását, és ez hetekkel később, felerősödve egész kontinenseket elsöprő hurrikánná változhatott. Sajnos még a komputerek sem voltak képesek rá, hogy minden apró tényezőt figyelembe vegyenek az időjárás modellezésénél, így lehetetlen volt pontos előrejelzést kapni.
Dors az adatsíkokra mutatott.
- Ezek szerint ez az egész hamis?
- Remélem nem- vélte Hari. - Az időjárás változik, a klíma viszont állandó.
- Nem csoda, hogy a trantoriak nem szeretik, ha szabad ég van a fejük fölött. Ez veszélyes lehet.
- A fontos az, hogy az egyenletből kitűnik a lényeg: a kisebb események zavart okozhatnak, de a történelem folyamán elvesztik jelentőségüket- mondta Hari.
- Az emberi mércével mérhető dolgok hosszú távon nem mérvadóak- tette hozzá Yugo.
Dors abbahagyta Hari halántékának masszírozását.
- Ez azt jelenti, hogy az emberek nem számítanak?
- A legtöbb tudományág azt állítja, hogy az emberek... mi, fontosak vagyunk- felelte Hari óvatosan. - A pszichohistória szerint ez nem így van.
- Történészként ezt nem fogadhatom el!
- Nézz az adatokra!- kérte Yugo.
 A dahli részletesebbé változtatta a modellt, kinagyított bizonyos részleteket. A közönséges emberek számára a történelem a művészeten, a mítoszokon, a valláson keresztül nyilvánult meg; ők egy épülethez, egy szokáshoz, egy történelmi névhez kapcsolták az eseményeket és a változásokat. Amikor azonban Yugo apránként leválasztotta a modellről ezeket a részleteket, Hari úgy érezte, az emberek valójában olyanok, mint a magasan és észrevétlenül szálló verebek: látják az alattuk elsuhanó tájat (a megállíthatatlan változásokat), de valójában semmire sem gyakorolhatnak hatást.
- De muszáj, hogy az emberek számítsanak!- szólt Dors csüggedten.
 Hari tudta, Dorsban, valahol mélyen, ott dolgozik a Nulladik Törvény szigorú direktívája, de efölött a tiszta emberi érzések vastag rétege helyezkedik el. Dors humanista volt, és hitt az egyén hatalmában, most azonban látnia kellett, hogy a világ rideg mechanizmusként működik.
- Tulajdonképpen számítanak, de nem úgy, ahogy te szeretnéd- tette hozzá szelíden. - Találtunk néhány csoportot, amelyek időnként hatást gyakorolhatnak az eseményekre.
- Például ott vannak a homoszexuálisok- szólt közbe Yugo.
- Ők a népesség egy százalékát teszik ki. Ez kicsi, de állandó érték- fűzte hozzá Hari. - Azért fontosak, mert hatást gyakorolhatnak a szaporodási stratégiákra... Társadalmi szempontból nézve az improvizáció mesterei. Alkalmazkodnak a kialakult helyzetekhez, és a jelek szerint rendelkeznek egy olyan belső iránytűvel, ami hamar elvezeti őket a társadalmi újdonságokhoz. Ennek köszönhetően befolyásuk sokkal nagyobb, mint számuk alapján gondolni lehetne. A homoszexuálisok a jövőbeli változások érzékeny indikátoraiként működnek.
Yugo folytatta:
- Feltettük magunknak a kérdést: lehetséges-e, hogy valóban ilyen létfontosságú indikátorszerepet töltöttek be? Kiderült, hogy igen. Ez nagy segítségünkre volt az egyenlet kialakításában.
- Miért van az- kérdezte Dors halálos komolysággal -, hogy a kisebb események elvesztik jelentőségüket a történelem során?
Hari a társára hagyta a válaszadást.
- A veréb-effektusnak volt egy pozitív oldala is. Lehetőség van rá, hogy a kaotikus rendszereket a megfelelő pillanatban megragadjuk, és visszabillentsük a jónak ítélt ösvényre. Egy jól időzített beavatkozással sokkal nagyobb hatást gyakorolhatunk a rendszerre, mint az alkalmazott erőfeszítés mértéke alapján sejtenénk.
- Úgy érted... szabályozni lehet a rendszereket?- kérdezte Dors kétkedve.
- Csak egy kicsit- felelte Yugo. - A minimális szabályzás (ami azonos a megfelelő időben a megfelelő mértékű hatás gyakorlásával) feltételezi a dinamika teljes körű ismeretét. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy a lehetséges eredmények közül éppen a legkevésbé ártalmast kapjuk. Ideális esetben a rendszer a lehető legjobban működik.
- Ki, vagy mi végzi az irányítást?- kérdezte Dors.
Yugo elbizonytalanodott.
- Hát, ezt nem tudjuk.
- Nem tudjátok? De hiszen az egész történelmet érintő elméletről van szó!
- Az egyenletben vannak bizonyos elemek- mondta Hari csendesen -, amelyeket nem igazán értünk.
- Ez meg hogy lehet?
A két férfi zavarba jött.
- Nem tudjuk, hogy az egyes részletek hogyan hatnak egymásra- folytatta Hari. - Az új elemek független rendszerbe tömörülhetnek.
- Ezek szerint valójában nem sikerült megalkotni az elméletet. Így van?- kérdezte Dors csípősen.
Hari kényszeredetten bólintott.
- Nem értünk mindent, tehát... Nem, valóban nincs meg az elmélet. A modellek a megtapasztalt világot mutatják be, ezek a különböző korok eseményeinek visszhangjai. A planetáris mechanizmusok „géprajzát" csak a gépek felfedezése után lehetett elkészíteni. A gondolat, hogy az univerzum szervezett, logikus rendszer, csak a komputerek feltalálása után terjedt el. A változások állandóságát hirdető világnézet nem jöhetett létre a nem-lineáris dinamika nélkül...
Hari előtt már korábban felsejlett egy metamodell képe, ami őt vizsgálná, és azt írná le, hogy Hari Seldon professzor hogyan választja ki a megfelelő pszichohistóriai modellt. Fentről, kívülről figyelve a metamodell látná, melyik az a pszichohistóriai modell, amit Hari Seldon valószínűleg előnyben fog részesíteni...
- Ki készítette el az irányítás terveit?- kérdezte Dors.
Hari egy pillanatra mintha meglátta volna a választ, de képtelen volt megragadni. Tudta, hogyan hívhatná vissza az ötletet: el kell lazítania magát.
- Emlékszel arra a viccre?- kérdezte. - Hogyan lehet megnevettetni az Istent? Dors elmosolyodott.
- Úgy, hogy elmondod neki a terveidet.
- Pontosan. Tanulmányozni fogjuk a kérdést, és megtaláljuk a megoldást.
- Csak nem arra készülsz, hogy megpróbálod megjósolni, milyen módon fogod elkészíteni a történelemmel kapcsolatos előrejelzéseidet?
- Egy kicsit zavaros gondolat, de... igen. Éppen ezt akarom.
Hirtelen megszólalt a Hari íróasztalán álló géptitkár jelzése.
- Birodalmi hívás- közölte a gép.
- A fenébe!- Hari a székébe roskadt. - Vége a szórakozásnak!
2.
Kár, hogy mindjárt megjönnek a különítményesek, gondolta Hari csüggedten, de tudta, úgysem lenne képes dolgozni, amíg ilyen feszült idegállapotban van.
Szórakozottan megcsörgette a zsebében lapuló pénzeket, és kihalászta az egyiket. Az ötkredites érme ámbraszínű ötvözetből készült; az egyik oldalán I. Cleon portréja volt látható- a pénzverdékben a valóságosnál mindig szebbnek ábrázolták az uralkodókat -, a másikat a galaxis felülnézeti képe díszítette. Hari az ujjai közé csippentette a kerek fémdarabot, és elgondolkodott.
Tegyük fel, hogy az érme a galaxist jelképezi, töprengett. A modell akkor lenne tökéletes, ha a közepén mindkét oldalt kidudorodna egy kicsit, de egyébként minden stimmel. Az érmén egy parányi, karcolásszerű vonal jelölte az egyik külső spirálkart. A teljes galaxis szélessége körülbelül 100 000 fényév, tehát ez a kis karcolás ezer fényévnyi távolságot jelképez. Egy vonal- egy spirálkar, rajta tízmillió csillag.
 Hari megpróbálta elképzelni a csillagtömeg körül keringő számtalan világot. Megszédült a gondolattól; hirtelen úgy érezte, mintha megnyílna alatta a Trantor szilárd burka, és ő menthetetlenül belezuhanna egy feneketlen mélységbe.
 Mit számíthat az emberiség a galaxis mércéjén? A sokmilliárd embert bele lehetne sűríteni egyetlen parányi pöttybe...
 Mégis, bármilyen jelentéktelenek, az emberek birtokba vették az egész galaxist; a hipernyílásokból kibújva elözönlötték a spirálkarokat és megvetették lábukat a galaxis középpontjában. És mindehhez csupán néhány évezredre volt szükségük. Ennyi idő alatt a spirálkarok meg sem moccantak- ahhoz, hogy helyzetváltoztatásuk észrevehető legyen, legalább félmilliárd évnek kell eltelnie. Az emberek azonban galaktikus mércével mérve pillanatok alatt mindenütt megjelentek: a hipernyílásokból kilépve egyszer csak ott voltak a vörös, a kék, a rubinszínű napok melletti űrszeletekben.
 Egyetlen emberi elme a matematika segítsége nélkül nem is lenne képes felfogni mindazt, amit az érmemodellen ez a karcolás jelképez. Ennek ellenére éppen ilyen agyparányok vezették az emberiséget a messzeségbe, a távoli horizontok felé, míg végül a faj meghódította a csillagfényes mélységet. És mindezt anélkül tette, hogy igazán ismerte volna a galaxist, vagy... önmagát.
 Egyetlen ember nem tudná megérteni mindazt, amit a modellen egyetlen pont jelképez, de az emberek összessége képes lehet rá. Elég, ha az agyparányok mindegyike megismeri közvetlen környezetét, és máris ismertté válik az egész galaxis.
 Mit is akarok?, tűnődött Hari. Megfogalmazni az ezen agyparányok alkotta emberiség legmélyebb impulzusait, mechanizmusát, múltját, jelenét és jövőjét. Azokat a lényeket akarta megismerni, akiknek sikerült megszerezniük és játékszerükké alakítaniuk a galaxis korongját. Azt akarta elérni, hogy az egyenlete útvesztőiben elrejtett tudás birtokában egyetlen emberi elme is képes legyen felfogni a galaxis egészét, és emellett megérthesse az emberi faj kollektív működését.
 A Trantor leírása a feladat egészéhez képest gyerekjáték volt csupán. Ha modellezni akarta a Birodalmat, sokkal több információt kellett feldolgoznia, több tényezőt kellett figyelembe vennie.
 A matematika a láthatatlan, könnyed szimbólumok segítségével leírhatja a galaxist. Ilyen távlatok tanulmányozása közben egyetlen ember semmit sem számít. Vagy mégis?
Hari megrázta a fejét. Megcsóvált egyetlen emberi fejet.
Egy kicsit megelőztük önmagunkat, nem? Istennek álmodjuk magunkat? Vissza a munkához!
 Nem tudott dolgozni. Várnia kellett. Megkönnyebbült, amikor a birodalmi különítményesek keresztülkísérték a Streeling Egyetemen. Már egészen hozzászokott a katonák jelenlétéhez, és ahhoz, hogy könyökölve utat törnek neki a mindig, mindenütt jelenlévő tömegben.
- Elég sok dolguk van ma, nem?- kérdezte Hari a különítményesek századosától.
- Erre mindig számítanunk kell, uram.
- Gondolom ezért külön fizetséget kapnak.
- Igen, uram. Mi „könyékpénznek" nevezzük.
- Kockázati pénz? Veszélyességi pótlék?
A százados meglepődött.
- Hát... Igen, uram.
- Mit kell tenniük akkor, ha valaki lövöldözni kezd?
- Ööö... Ha a támadók áttörik az alakzatunk vonalát, mindenképpen el kell állnunk az önhöz vezető útjukat, uram.
- És ezt meg is tennék? Bevállalnák a nekem szánt lövedéket?
A százados elcsodálkozott a kérdésen.
- Természetesen, uram.
- Valóban?
- Ez a kötelességünk.
Harit ámulatba ejtette a százados hűsége. Természetesen nem hozzá, nem Hari Seldonhoz volt hű, hanem a Birodalom eszméjéhez. A Rendhez. A Civilizációhoz.
Hari rádöbbent, ő is ennek az eszmének szentelte magát. A Birodalmat meg kellett menteni, vagy legalábbis minimalizálni kellett a romlását. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha pontosan ismeri a szerkezetét. Éppen ez volt az oka annak, hogy nem akart főminiszter lenni. A politika elrabolta volna az idejét a munkától.
A különítményesek páncélozott siklójában megpróbált enyhíteni az elvesztegetett idő miatti bosszúságán: elővette a számolótábláját, és felállított néhány egyenletet. Úgy belemerült a munkába, hogy a századosnak figyelmeztetnie kellett, amikor megérkeztek a palotához. Hari kiszállt. A szokásos biztonsági rituálé következett: a különítményesek a megfelelő alakzatba rendeződtek, és bekapcsolták az aranyszínű, vidáman zümmögő méhekre emlékeztető röpszenzorokat.
Hari a palotakertbe vezető ösvényen lépkedett, amikor hirtelen egy barna, körömnagyságú tárgy röppent le a kerítésként szolgáló oldalfalról, és a nyakára tapadt; Hari felemelte a kezét, és lepöckölte magáról.
Reklámtapasznak nézte. Ezek az apró tárgyak a bőrre ragadtak, a véráramba juttatott endorfinokkal kellemes érzést okoztak, és közben arra ösztönözték az embert, hogy tanulmányozza végig a közelben elhelyezett hirdetéseket. Hari nem sokat törődött vele.
Az egyik különítményes felkapta a tapaszt. Ordítozás támadt Hari körül. A különítményes megfordult, hogy elhajítsa a reklámtapaszt. Kezéből hirtelen egy narancsszínű, sziszegő, lángnyelv csapott ki. Felüvöltött. Egyik társa elkapta a karját, és a földre rántotta. Harit körbefogta öt hatalmas termetű különítményes- semmit sem látott abból, ami körötte történik.
Az első- az, amelyik az előbb felemelte a tapaszt- agonizálva üvöltözött, azután elhallgatott.
- Futás!- ordított a százados.
Hari nem tehetett mást, a különítményesek között végig kellett vágtatnia a palotakertbe vezető ösvényen. Kissé később minden tisztázódott. A tapasz nem reklámcédula volt, hanem miniatürizált robbanótöltet. Természetesen nem lehetett kideríteni, honnan, kitől származott, és azt sem, hogy Harinak szánták-e.
- Lehet, hogy valami intrikához akarták felhasználni- mondta a százados. -A merénylők egyszerűen elhelyezték, a tapasz pedig, a programjának megfelelően megvárta, míg a megfelelő szagmintával rendelkező személy elhalad mellette. Aztán aktiválódott.
- Elképzelhető, hogy nem nekem címezték?
- Lehetséges. A tapasz nem robbant fel azonnal. Mintha nem lett volna biztos benne, hogy önre várt, vagy sem.
- De a jelek szerint mégis rám várt.
- Inkább olyasvalakire, akinek a testszaga, bőrének illata az önéhez hasonló. Ezek a jellemzők minden embernél mások, uram.
- Azt hiszem, ezután parfümöt fogok használni.
A százados elvigyorodott.
- Egy kellőképpen okos tapaszt ezzel sem lehet átverni.
Közben megjelentek a palotakertben szolgálatot teljesítő biztonsági szakemberek. A különítményesek megtárgyalták velük a történteket. Hari ragaszkodott hozzá, hogy visszamenjen, és megnézze a katonát, akinek a kezében a töltet felrobbant. A százados közölte, a fiút már elszállították.
- Komoly volt a sérülése. Valószínűleg elveszti az egyik kezét. Sajnálom, uram, de nem találkozhat vele. A saját biztonsága érdekében ezt nem engedhetem meg.
Harinak elege lett a biztonságiak és a különítményesek fecsegéséből. Eredetileg úgy tervezte, sétál egy keveset a palotakertben, de erre már nem volt mód. Tudta, irracionálisan viselkedik, de a séta elmulasztása sokkal jobban bosszantotta, mint az a gondolat, hogy valaki esetleg éppen ellene próbált merényletet elkövetni.
Mély lélegzetet vett, és lehunyta a szemét. Vizualizációval megjelenített egy jégkék vektort, az izgalom-hatástalanítót, ami komótosan összesöpörte a fejében az idegességet jelképező vörös szemetet. A kék vektor elszállította és elraktározta a vörös csomókat- Hari úgy döntött, majd később dolgozza fel a történteket.
Véget vetett a beszélgetésnek, és a különítményesekre parancsolt, sorakozzanak fel mögötte. A katonák természetesen tiltakozni próbáltak, ám Hari ügyet sem vetett rájuk. Végigment a palotakerten. Mélyen, mohón szívta magába a tiszta, szabad levegőt. A merénylet olyan gyorsan zajlott le, hogy fel sem fogta igazán, mi történt. Talán ezért nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Egyelőre...
A palota épületegyüttese messziről óriási, kusza pókhálóra emlékeztetett. Az ezüstszínű ködfátyol mögött meredező tornyok között hajszálvékony átjárók feszültek. Hari szeme már annyira hozzászokott a Trantor horizont nélküli világához, hogy megszédült, amikor a végtelenbe nyúló kép a szeme elé tárult.
Ahogy elhaladt egy virágágyás mellett, valami felfelé irányuló mozgás vonta magára a figyelmét. A császári állatseregletből az ég alá röppenő több ezer madár szédítő táncba kezdett a levegőben. A biomérnökök már több ezer éve átalakították a madarak testét. Kecsesen röpködtek, spirálokat, felhőszerű képződményeket formáztak a levegőben, és egymást tiporva próbálták megszerezni a finom falatokat, amiket a kertészek eresztettek fel közéjük. Bámulatos alakzatokba rendeződtek, de az oldalsó légáramlatok pillanatok alatt szétfoszlatták bonyolult élőképeiket.
Olyanok ezek az alakzatok, akár a Birodalom, tűnődött Hari. A Birodalom, ami a rend korszakában gyönyörű volt, ami tizenötezer éven át szilárdan állt, ám most mégis megingott. Úgy ment tönkre, mint a falaknak ütköző légsikló a lassított felvételen... Harinak eszébe jutott a junini zavargás. Lehet, hogy nem is olyan lassú a folyamat?
De mi az oka ennek az egésznek? Matematikus agya visszatért a régi problémához.
Belépett a palotába, és elhaladt egy gyermekdelegáció mellett, akik az egyik alacsonyabb rangú birodalmi tisztségviselőhöz igyekeztek kihallgatásra. Harinak hirtelen nagyon hiányozni kezdett Raych, a fogadott fia. Yugo lábtöréses „balesete" után Dorsszal együtt úgy döntöttek, hogy titokban egy távoli iskolába küldik a fiút. Fosszuk meg az ellenségeidet a lehetséges célpontoktól!, javasolta Dors.
A merisztokraták közül csak a megfelelő szakmai és anyagi stabilitással, kellő tehetséggel rendelkező személyek vállalhattak gyermeket. A nemesekre és a közönséges polgárokra ez a szabály nem vonatkozott. A merisztokrata szülők tehetséges és elismert emberek voltak, akiknek megadatott az a jog, hogy boldog és okos emberi lényeket teremtsenek. Harit az a megtiszteltetés érte, hogy közéjük tartozhatott.
Mintha csak a tökéletes gyerekekkel kapcsolatos gondolatainak akarnának ellentmondani, három furcsa formájú udvaronc jelent meg előtte. A biotechnikai eszközök alkalmazásával az emberek tetszés szerint alakíthatták gyermekeik testét. Ha úgy akarták, hórihorgas embertornyokat, vagy éppen tenyeres-talpas törpéket, zöld óriásokat, rózsaszínű minilényeket csináltak belőlük. Az ilyen különös formájú teremtményeket a galaxis minden pontjáról a császári udvarba küldték, hogy szórakoztassák az uralkodót és a nemeseket. Az eltorzítottak utódai ritkán hasonlítottak szüleikre. Az emberi fajnak megvoltak a saját szabványai, amiket nem lehetett megmásítani. Harinak be kellett vallania, hogy talán sohasem fog a haladó gondolkodásúak közé tartozni, mert visszataszítónak találta a torzszülötteket.
A fogadócsarnokot valaki szánt szándékkal úgy tervezte meg, hogy mindenre hasonlított, csak éppen az emberek fogadására alkalmas helyekre nem. Mintha az egész egyetlen olvadt üvegtömbbe fúrt lyuk lett volna, amibe helyenként keramo-acél rudakat döftek. A rudak végén sima felületű, homorú göbök voltak, amelyeket tervezőjük- mivel semmi egyéb nem volt a helyiségben- valószínűleg székeknek és asztaloknak szánt.
Hari nem tartotta valószínűnek, hogy sikerülne kikászálódnia ezekből a göbökből, ha egyszer letelepszik bennük, ezért inkább úgy döntött, állva marad. Lehetséges, gondolta, hogy tervezőjük éppen ezt akarta elérni.
Cleon személyzete biztosította őt, hogy a megbeszélés magánjellegű lesz, ennek ellenére Hari, ahogy a fogadócsarnok felé jövet áthaladt az egyre díszesebb termeken, több katonai attaséval, protokollossal és szárnysegéddel is találkozott, akik mind bemutatkoztak neki; beszédük cifrasága összhangban állt a termek hivalkodó pompájával. Az udvarban javarészt olyan felfuvalkodott emberek éltek, akik mindig úgy viselkedtek, mintha önmaguk szobrai lennének. Megjelenésük illett a díszes környezethez; még a legalacsonyabb rangú szárnysegédek is pompás zöld uniformist viseltek.
Cleon beviharzott a fogadócsarnokba. A Hari körül sürgölődő udvaroncok némán, egyetlen szempillantás alatt eltűntek a rejtett kijáratok mögött.
- Kedves Seldon!
- Szolgálatára, felség. - Hari követte az üdvözlési szertartás előírásait.
A császár szenvedélyesen, túlzott kedvességgel beszélni kezdett. Egy darabig, választ sem várva elcseverészett magával a palotakert előtt történtekről („Ugye csak baleset volt, nem maga ellen akartak elkövetni merényletet, kedves Seldonom?"), majd egy hatalmas monitorfalhoz vezette Harit. Intésére a monitoron megjelent a galaxis mása, az egyik újonnan felfedezett művész munkája.
Hari elmormogott néhány elismerő szót, és felidézte a néhány órával korábbi gondolatait.
Az alkotás időben változó mobil volt, teljes egészében bemutatta azt a galaxist, ami valójában csak egy korong alakúra formázódott törmelékhalmaz volt a kozmosz egyik gravitációs vermének mélyén. Persze az, hogy a valóságban milyennek látszik a korong, attól függ, hogy az ember hogyan, milyen eszközzel tekint rá. Infravörössel át lehet nézni a porfelhőkön; a röntgensugarak megtalálják az égő gáztömegeket; a rádióhullámok feltérképezhetik a molekulák és a magnetizálódott plazma hideg halmazait. A részleteket észre kell venni, mert mindegyiknek megvan a maga rendeltetése.
A mobilon ábrázolt korongból világító, a newtoni törvényeknek megfelelően mozgó csillagokból álló karok nyúltak ki. Olyanok, mint a valóságban, gondolta Hari. A főbb karok- a Nyilas, az Orion, a Perseus- nevének eredete belevész a múltba. Mindegyik karon van legalább egy olyan zóna, amit Földnek neveztek, de senki sem tudja (a kutatások sem derítették ki), hogy melyik az, amelyikben a Föld nevű ősbolygó kering. Tucatszám akadnak ugyan világok, amelyek maguknak követelik ezt a nevet, de egyik sem tudja bizonyítani állítását.
A kacskaringós, világító csillagkarok között fényes feliratok izzottak. Leírhatatlanul szép, gondolta Hari. Leírhatatlanul, de nem analizálhatatlanul. Biztos, hogy elemezni lehet, úgy fizikai, mint társadalmi szempontból. Csak a módszert kell megtalálni hozzá, a kulcsot, és...
- Gratulálok a Balga-tervezet sikeréhez!- mondta Cleon.
Hari lassan visszatért a valóságba.
- Ööö... Tessék, felség?
- A maga ötlete volt. A pszichohistória első gyümölcse. - Cleon kuncogva figyelte Hari értetlen arcát. - Már megfeledkezett róla? A vandálok, akik mindenáron hírnévre akartak szert tenni. Maga ajánlotta, hogy fosszam meg őket a személyiségüktől, és ragasszam rájuk a Balga nevet.
Hari valóban megfeledkezett az ügyről, de bölcs arckifejezéssel bólintott.
- Bejött! Csökkentek a hasonló bűncselekmények. Azok, akik mégis akcióba léptek, és most a halálos ítéletük végrehajtására várnak, dühöngve követelik a hírnevet. Minden elismerésem az öné!
A császár megnyalta a száját. Hari hátán végigfutott a hideg. Ijesztő volt, hogy egy visszakézből adott tanács eredményeképpen ez az egész valósággá válhatott.
Hari összerezzent. Cleon a pszichohistóriai kutatások felől kérdezősködött. Hari torka összeszorult; hirtelen eszébe jutott az a Moonrose nevű nő, a boszszantó kérdéseivel. Mintha hetek teltek volna el azóta.
- Lassan haladunk- nyögte ki végül nagy nehezen.
- Bizonyára azért, mert nagyon alaposan meg kell ismerniük a civilizált élet minden egyes szeletkéjét.
- Időnként ezért- tért ki Hari az egyenes válasz elől.
- Nemrég részt vettem egy ülésen, és megtudtam valamit, amit önök már valószínűleg beépítettek az egyenleteikbe.
- Mi lenne az, felség?
- Az előadó, egy bizonyos Draius szerint a Birodalom alapját a proton-boron fúzió felfedezése képezi. Természetesen a hipernyílások mellett. Még sohasem hallottam erről, de a szónok szerint ez volt az ősidők legnagyobb vívmánya, mert minden csillaghajó, minden planetáris technológia energiaellátása ettől függött.
- Gondolom, valóban így van, de eddig nem tudtam róla.
- Nem ismert egy ilyen alapvető tényt?
- Nem foglalkozom azzal, aminek számomra semmi haszna sincs. Cleon szája tátva maradt a csodálkozástól.
- A történelem teóriájának kialakításakor minden részletet figyelembe kell venni, nem?
- A technika csak az egyéb jelentős tényezőkre gyakorolt hatása révén lép be a képbe- válaszolta Hari. Hogyan is magyarázhatná el a számítások részleteit?- Gyakran éppen a korlátai a legfontosabb adatok.
- Az a technika, ami megkülönböztethető a mágiától, nem elég fejlett- mormolta Cleon révetegen.
- Találó megfogalmazás, felség.
- Tetszik magának? Attól a Draius nevű fickótól hallottam. Hangzatos, ugye? És igaz is. Talán... - A császár elhallgatott, és a levegőbe bámult. - Írnok! Jegyezze fel, és készítse elő közzétételre ezt a mágiával kapcsolatos megállapítást!- Harira nézett. - Egyfolytában „császári bölcsességekért" nyaggatnak!
Egy halk, dallamos hang Betan Lamurk érkezését jelentette. Hari, amikor megpillantotta a férfit, mozdulatlanná dermedt. Lamurk rá sem nézett; tekintetét a császárra függesztve sorolta el az előírásos üdvözlő szavakat. A Főtanács legmagasabb rangú tagjaként el kellett kántálnia egy sor üres frázist, meg kellett hajolnia, és közben egyetlen pillanatra sem vehette le a szemét Cleonról. Amikor végzett a feladatával, körbepillanthatott.
- Seldon professzor! Örülök, hogy újra láthatom.
Hari kimért mozdulattal megrázta Lamurk kezét.
- Elnézését kérem a múltkori kis affér miatt. Nem tudtam róla, hogy rögzítik a beszélgetésünket.
- Semmi baj! Egyikünk sem okolható a média mesterkedései miatt.
- Seldon professzortól származik a Balga-tervezet ötlete- újságolta Cleon, és áradozni kezdett az ügyben elért sikerekről, észre sem véve, hogy Lamurk arca egyre keményebbé válik.
Cleon a falból kipattanó kényelmes székekhez vezette vendégeit. Hari hirtelen azon kapta magát, hogy a Tanács ügyeit érintő beszélgetés kellős közepébe csöppent. Határozatok, költségvetés, törvénytervezetek... Hari már az irodájában sem talált menedéket az ilyen ügyek elől. A szakzsargon jó részét nem értette, de az ismeretlen szavakat a géptitkárával kötelességtudóan lefordíttatta galaktikus nyelvre, és megpróbálta megérteni az összefüggéseket. Nagyjából képbe került, de amikor senki sem figyelt rá, az átnézendő dokumentumok jó részét a papírzúzóba hajította.
A Főtanács munkája bonyolult volt ugyan, de figyelemmel tudta volna kísérni Lamurk és Cleon beszélgetését- ha nem lett volna végtelenül unalmas az egész. Lamurk bátran vitába szállt a császárral. Hari úgy figyelte párbeszédüket, mintha valami labdajátékot nézne: bravúros megoldások, érdekes fogások, de az egész nem volt túl izgalmas. Az sem tette izgalmasabbá a dolgot, hogy tudta, a Tanács csak általános direktívákat határoz meg, a törvények és rendeletek részletes kidolgozását ügyvédhadak végzik. Unalmánál csak döbbenete volt erősebb: vannak emberek, akik az egész életüket ilyesmire pazarolják?
A taktika sem érdekelte. Az emberiség nem sokat számított. A galaktikus sakktáblán a bábokat az emberiséggel kapcsolatos jelenségek, a szabályokat a pszichohistória törvényei helyettesítették. Az egyik játékos elbújt, ismeretlen volt. Talán nem is létezett.
Lamurknak azonban szüksége volt egy ellenfélre, egy riválisra. Hari rájött, erre a szerepre őt szemelte ki magának. Lamurk egész életében azért dolgozott, hogy főminiszter lehessen, és meg is akarta kapni munkája jutalmát. A beszélgetés során többször helyeselt a császárnak, de mindig ellentmondott Harinak, valahányszor csak megszólalt. A matematikus nem akart nyíltan Lamurkra rontani, elismerte, hogy ebben a témában ő a mester. Ha tehette, inkább hallgatott, csak akkor szólt, ha nagyon muszáj volt, és csak időnként vonta fel- reményei szerint kifejezően- a szemöldökét.
A császár hirtelen a mellének szegezett egy kérdést.
- Mi a véleménye erről a bizonyos Makroháló ügyről?
Hari nagyjából emlékezett rá, amit a dologról hallott, de nem akart állást foglalni.
- Nagymértékben megváltoztatná a galaxist.
- Fellendítené a galaxist!- Lamurk az asztalra csapott. - A gazdasági mutatók lefelé konyulnak. A Makroháló felgyorsítaná az információáramlást, és fokozná a termelékenységet!
A császár kétkedően elhúzta a száját.
- Ennek ellenére én nem örülök neki, hogy ilyen nagy tömegek ilyen könnyedén kapcsolatba léphetnek egymással.
- Gondoljuk csak végig!- lelkesedett Lamurk. - Az új kapcsolati rendszerben egy hétköznapi ember, mondjuk az Eqquis-zóna egyik polgára naponta beszélgethetne a Peremvidéken, vagy bárhol másutt élő barátjával.
A császár bizonytalanul bólintott.
- Hari? Maga mit gondol erről?
- Nekem kétségeim vannak.
Lamurk türelmetlenül legyintett.
- A kétségek alapja a gyávaság.
- A kommunikáció megnövekedése a Birodalom krízisének mélyüléséhez vezet. Lamurk szája idegesen megrándult.
- Ostobaság! Ezzel kétségbe vonja a törvények, az uralkodó kompetenciáját!
- A Birodalom fölött senki sem uralkodik... - Hari ülve meghajolt a császár előtt. - Sajnos. A Birodalom a saját pályáján jár, és...
- Badarság! Mi, a Főtanácsban...
- Hallgassuk végig!- szólt közbe Cleon. - Seldon eddig úgyis keveset beszélt. Hari elmosolyodott.
- Sok ember örül ennek, felség.
- Hagyjuk a frázisokat. A pszichohistória mit árul el a Birodalom működéséről?
- A Birodalom több millió, hidakkal egymáshoz kötött kastélyból áll.
- Kastélyok?- Cleon kétkedően felemelte jellegzetes orrát.
- Bolygók. Mindegyiknek megvan a saját problémája. Mindegyik a saját kénye-kedve szerint működteti magát. A Birodalom nem foglalkozik az ilyen apró részletekkel, legfeljebb csak akkor, ha egy-egy világ bajt okoz, agresszívvá válik.
- Ez igaz, de ennek így is kell lennie- jelentette ki Cleon. - Azok a hidak... Gondolom, a hipernyllásokra célzott.
- Pontosan, felség. - Hari még véletlenül sem nézett volna Lamurkra; a császárra összpontosított, miközben szavakba öntötte gondolatait.
Mindegy, hogy a bolygókon hány vitatkozó, háborúzgató hercegecske él a saját „mikrostrukturális" jólétében. A pszichohistória egyenletei kimutatták, hogy létezésük semmit sem számít.
 Ami számít, az az, hogy a fizikai forrásokat csak meghatározott számú ember között lehet felosztani. Az egyes naprendszereken belül meghatározott mennyiségű termék létezik, ebből pedig az következik, hogy a helyi hierarchia csúcsán állóknak szabályozniuk kell az elosztást.
 A hipernyílásokon viszonylag csekély mennyiségű anyagot lehetett eljuttatni egyik helyről a másikra, mert átmérőjük ritkán nagyobb tíz méternél. A hagyományos hipertér-hajók természetesen nagyobb rakomány szállítására is képesek, de sokkal lassabban mozognak, mert csak a galaxis keretén kívül tudják elérni a szuper-fénysebességet. A naprendszerek közötti kereskedelem ezen okok miatt a könnyű, kis méretű, drága árukra korlátozódik- fűszerek, divatcikkek, technikai eszközök -, és senki sem foglalkozik nagy tömegű nyersanyag-szállítmányokkal.
 A hipernyílások a modulált fényt is könnyedén befogadják; a sugarak, megtörve ugyan, de eljutnak a nyílás másik oldalán lévő címzetthez. Az adatok ennél sokkal szabadabban áramolhattak, így össze lehetett kapcsolni a galaxis különböző részeit.
 Az információ az anyag ellentéte. Az adatokat lehet mozgatni, tömöríteni, és akár végtelen mennyiségben másolni. Az adatok virágzása örök, mert ha egy bizonyos információ birtokában valakinek sikerült megoldania egy problémát, az eredmény új információ volt. Továbbítása egyszerű, mert legkedveltebb közvetítő eszköze a lézersugár.
- Mivel lehetőség nyílt a kommunikációra, létrejöhetett a Birodalom. Annak viszont továbbra is kicsi volt a valószínűsége, hogy a Puissant-zóna egyik polgára átruccanjon a Zaqulot-zónába, vagy mondjuk a szomszédos csillagra... A hipernyílásokon keresztül a két utazás „hossza" között nem volt különbség -mondta Hari.
- Az ön „kastélyai" mind elszigetelten léteztek, csak az információ áramlott -bólintott Cleon.
- De most a Makroháló ezeknek az adattömörítőknek a használatával ezerszer gyorsabbá teszi az információk továbbítását.
Cleon meglepetten összepréselte az ajkait.
- És ez miért rossz?
- Egyáltalán nem rossz!- mondta Lamurk. - Jobb adatok birtokában jobb döntéseket lehet hozni. Ezt mindenki tudja.
- Nem feltétlenül. Az ember élete utazás a gondolkodás tengerén, nem pedig szörfözés az információhálón. Vajon mi lesz az, amit a legtöbb ember kapni fog a közvetlen adatáramlástól? Elferdített részleteket, nyakatekert, furcsa gondolkodásmódokat fognak megismerni.
- Feljavíthatjuk a dolgok működését!- Lamurk hajthatatlan volt, de Cleon kézjelére elhallgatott.
Hari elgondolkozott. Ebben Lamurknak tényleg igaza volt.
 A technika, a tőkefelhalmozás és a munka között matematikai összefüggések voltak, de a legfontosabb hajtóműnek a tudás bizonyult. A Birodalom felének gazdasági növekedése az információ minőségi javulására volt visszavezethető; ennek köszönhető a gépek, a szaktudás fejlődése, ezek pedig a hatékonyság növekedését eredményezték.
 A Birodalom itt hibázott. A tudományok fejlődésének üteme fokozatosan lelassult. A birodalmi egyetemek remek mérnököket képeztek, de feltalálókat alig. Számtalan bölcs embert bocsátottak ki kapuikon, de közülük csak néhány valódi tudós volt. Ennek hatása természetesen hosszú távúnak bizonyult. De mindezt nem az adathiány, hanem valami más váltotta ki. Harinak egyelőre fogalma sem volt róla, hogy micsoda.
A császár mintha elbizonytalanodott volna. Seldon folytatta a támadást.
- A Főtanácsban sokan vannak, akik az irányítás eszközének látják a Makrohálót. Engedje meg, felség, hogy rámutassak néhány ön által is ismert apróságra.
Hari ezt az „egy tanítvány- egy mester" felállást kedvelte a legjobban. Cleon figyelmesen előredőlt, leendő főminisztere pedig belekezdett a magyarázatba.
- Ahhoz, hogy valaki „A” világból eljusson „B" világba, lehet, hogy tucatnyi hipernyílás-ugrást kell végrehajtania- ha elfogadjuk a megállapítást, hogy a Nyílásháló számtalan kitérővel és elágazással rendelkező asztrofizikai aluljárórendszer.
Az áruk szállítási költsége minden egyes nyíláson való átjuttatáskor tovább növekszik. A kereskedelmi útvonalak maximális profitot termelnek, ezért az ellenőrzésükért, birtoklásukért folyó- időnként erőszakossá váló- versengés soha nem ér véget. Az a hercegség vagy királyság, amelyik egy egész hipernyílásfürtöt birtokol, a gazdaság, a politika és a „történelmi momentum" szempontjából nézve szilárd és virágzó. Természetesen a hipernyílások forgalmát össze kell hangolni, mert csak így lehet kipréselni belőlük a lehető legnagyobb hasznot. A szervezés befejezése után az emberek természetszerűleg eltunyulnak. A gondosan kidolgozott rendszerben az információáramlás azonos az utasításoknak a managerektől a bérből élő rabszolgákhoz való eljuttatásával.
Mindebből az következik, hogy a Makroháló, ha valóban lehetővé teszi a Főtanács számára, hogy .,feljavítsa a dolgok működését", csökkentheti a gazdaság vitalitását.
Lamurk atyáskodóan elmosolyodott.
- Ez csupán egy halom elvont elmélet, felség. Most hallgassa meg egy olyan ember véleményét, aki már régóta a Tanács tagja, és...
Hari, miközben Lamurk kiselőadását hallgatta, azon tűnődött, egyáltalán mit keres ő ezen a helyen. Azt el kellett ismernie, hogy a császárral folytatott beszélgetésnek, esetleg vitának, megvan a maga semmi máshoz sem hasonlítható hangulata (megnöveli az ember adrenalinszintjét, hogy olyasvalakivel ül szemben, aki egyetlen legyintéssel képes egész világokat megsemmisíteni), mégis úgy érezte, semmi keresnivalója a palotában. Sem kedve, sem tehetsége nem volt ehhez a munkához. Persze az jó volt, amikor előadhatta az elméleteit- titokban minden professzor abban reménykedik, hogy a világnak szüksége van az ő gondolataira -, de ebben a sakkjátszmában a parasztok valódiak voltak. A Balga-tervezet feszültté tette, bár erkölcsileg nem talált benne semmi kivetnivalót.
Ebben a környezetben hajszálon függött az emberek élete. És nem csak mások élete. Harinak eszébe jutott, hogy ez a magabiztos, kedveskedő, vele szemközt ülő férfi, ez a Lamurk az, aki parancsot adott annak a tapaszbombának az elhelyezésére, ami néhány órával korábban majdnem megölte őt.
3.
 Ahogy belépett a lakásba, egyenesen a konyhába vonult. Beütötte a parancsokat az ételautomatába, a melegítőlaphoz lépett, és egy edényben olajat tett rá. Miközben az olaj forrósodott, Hari apróra vágott néhány hagymát és fokhagymagerezdet. Közben megérkezett a söre. Felnyitott egyet; pohárral nem bajlódott.
- Valami történt- állapította meg Dors.
- Csodás beszélgetésben volt részem. Én Lamurkot bámultam, ő engem.
- Ettől még nem járnál ilyen felhúzott vállakkal.
- Hmm. A saját testtartásom árul el?
Hari beszámolt a feleségének a meghiúsult merényletről.
- Hallottad, mi történt a füstművésszel?- kérdezte Dors, miután kellőképpen kidühöngte magát.
- Akit a fogadáson láttunk? Az, aki megcsinálta a füstmásomat?
- Tegnap meghalt.
- Hogyan?
- Balesetnek tűnik.
- Kár... Tehetséges volt.
- Túl tehetséges. Emlékszel? Kifigurázta Lamurkot. Gügye bohócként mutatta be. Ez volt a fogadás csúcspontja.
Hari szaporán pislogott.
- Csak nem arra gondolsz, hogy..
- Logikus lenne. Mindkettőtökkel végezni akartak, mégpedig ugyanazon a napon.
- Szóval lehet, hogy Lamurk tette?
- Ó, drága Harim!- mondta Dors komoran. - Te mindenre csak feltételes módban tudsz gondolni?
A császárral való találkozás után a férfi végighallgatta a palota biztonsági főnökének szigorú hangvételű előadását. A védelmére kirendelt különítményesek számát megkettőzték, és a csapat a korábbinál több röpszenzort kapott. Ó, igen, és a főbiztonsági fickó megkérte Seldon professzort, hogy lehetőleg ne járjon falak közelében... Az utolsó óvintézkedés hallatán Hari felnevetett, de a biztonsági pasason látszott, komolyan gondolta minden szavát.
A tudóst a falaknál és az esetleges merényleteknél jobban izgatta a rá váró feladat: hogyan fogja megakadályozni, hogy kiderüljön, Dors valójában micsoda?
Az ételautomata csengetett. Hari leült a sült hús és a hagymaköret elé, és falatozni kezdett. Kinyitotta a második sört. Egyik kezével az üveget, a másikkal a villát markolászva evett.
- Nehéz napod volt?- kérdezte Dors.
- Mindig jó az étvágyam, miután sikerül megúsznom a halált. Ez a mi családunkban már amolyan hagyományféle.
- Értem.
- Cleon a megbeszélés végén a Főtanácsban bekövetkezett patthelyzetről be, szélt. Amíg ez meg nem oldódik, nem kerülhet sor a főminiszter megválasztására
- Tehát még nem ért véget a Lamurkkal vívott párbaj.
- Csak ő vív. Én megpróbálok kitérni előle.
- Soha többé nem hagylak magadra- jelentette M Dors eltökélten.
- Rendben. Tudnál kérni nekem valamit az ételautomatából? Valami meleget nehezet, olyasmit, ami tele van ártalmas dolgokkal.
Dors kiment a konyhába. Hari evett, sörözgetett, és közben semmire sem gondolt Dors egy sűrű barna szósszal leöntött húsdarabbal tért vissza. Hari úgy falt; fel, hogy meg sem kérdezte, mit eszik.
- Furcsa ember vagy te, professzor.
- Á, csak egy kicsit később jutnak el hozzám a dolgok, mint másokhoz...
- Megtanultad, hogyan tudod kizárni őket a gondolataidból. Megtanultad, hogyan lehet tudomást sem venni róluk addig, amíg el nem érkezik a megfelelő idd
Hari pislogva a sörébe kortyolt.
- Lehetséges. Ezen gondolkoznom kell.
- A legszívesebben azt eszed, amit a munkások. És elárulnád, hol tanultad ezt az érzelemelfojtási trükköt?
- Nem is tudom. De te biztosan.
- A Heliconon!
Hari eltűnődött.
- Aha. A munkásosztály... Apám bajba került, és sokszor nélkülöztünk. Az egyetlen jó dolog, ami gyerekkoromban történt velem, hogy nem kaptam agyhártyagyulladást. Egyébként úgysem tellett volna kórházra.
- Értem. Anyagi problémáitok voltak. Emlékszem, erről már beszéltél.
- Anyagi gondok, azután jöttek azok az emberek, akik erőszakkal akarták rávenni apámat a földje eladására. Nem volt hajlandó rá. Még többet dolgozott, még többet vetett, mint addig. Azt tette, amit jónak tartott. A körülmények gyakran ellene dolgoztak, de amikor padlóra került, rögtön felállt, és újra ringbe szállt. Ez egy ideig működött, mert értett a földműveléshez, de azután Jött egy nagyobb gazdasági válság, és ő mindenét elvesztette. - Hari beszéd közben tovább evett. Gyorsan beszélt, és nem tudta miért, de jó érzés volt feleleveníteni a múltat.
- Értem. Ezért vállalta el azt a veszélyes munkát...
- Amibe végül belehalt. Igen.
- Értem. Meg kellett birkóznod a problémákkal. Elfojtottad az érzéseidet, hogy ne nehezítsd anyád dolgát. Megtanultad, hogyan told félre, hogyan tartalékold a reakcióidat addig a pillanatig, míg mindent kiadhatsz magadból.
- Ha még egyszer kimondod: „értem", soha többé nem engedem meg neked, hogy megless zuhanyozás közben!
Dors elmosolyodott, de arcát újra elsötétítette az aggodalom.
- Megfelelsz néhány jól körülhatárolt ismérvnek. Az erős férfiak közé tartozol. Azok közé, akik képesek uralkodni magukon, mert nagyon kevés dolgot eresztenek a lelkük közelébe. Nem látszanak rajtuk az érzelmek, és nem beszélnek túl sokat.
- Kivéve, ha a feleségükkel társalognak. - Hari befejezte az evést.
- Neked alig van időd csevegésre... Ezt az egyetemen már többen megjegyezték. Velem mégis őszintén társalogsz.
- Az egyetem más. Ott vigyázok a számra, megpróbálom elkerülni, hogy ostobaságokról fecserésszek.
- Nehéz lehet férfinak lenni.
- Nőnek lenni sem könnyű, bár a jelek szerint te remekül megtanultad, hogyan kell csinálni.
- Ezt inkább egyszerű házastársi dicséretnek veszem...
- Annak is szántam. Egyébként embernek lenni sem könnyű.
- Rájöttem... Te mindent a Heliconon tanultál meg?
- Igen. Többek között azt is, hogy csak a lényeggel kell foglalkozni.
- Gyűlölöd a változásokat. A sírba visznek.
Hari ivott a söréből. Még mindig hideg volt, és kellőképpen buborékos.
- Erre így még nem gondoltam.
- Ezt az egészet miért nem mondtad el rögtön az elején?
- Mert akkor még én sem tudtam.
- Van egy mondás: ha elkötelezed magad egy nő mellett, a lehető legtöbbet adj át neki magadból. Bármit adok, legalább minden kettőnk között marad.
- Legalábbis a matematika szabályai szerint. - Dors a nyelvével egy kicsit előrébb tolta az alsó ajkát; mindig így csinált, amikor gondolkozott valamin. - Azt hiszem, te mindenáron meg akarod kímélni magad az élet pofonjaitól.
- És a változásoktól, igaz?
- Ha képes vagy megjósolni valamit, el is kerülheted.
- Lélekbúvár lettél?
- A legrosszabb tulajdonságaidról nem beszéltem, de a házi dolgozatomból ezeket sem fogom kihagyni.
- Az ilyen elemzésekben általában szerepel az „optimálisan szilárd tudat" kifejezés. Már vártam, hogy te is előjössz ezzel. - Hari megette a maradék ételt. Kezdte jól érezni magát.
- Az étel is az élet pozitív oldalát képviseli.
- Ezek szerint azért eszem, mert nem szeretem a negatív dolgokat?
- Gúnyolódsz?
- Nem, csak éppen megpróbálom megérteni az elképzelésedet. Az tetszett, amit a változásokról, bizonytalanságról mondtál. Ezek tényleg ártanak az embernek.
- Ahogy ártanak a hanyatlófélben lévő birodalmak is...
- Igen. - Hari megitta a sörét, és fontolóra vette, hogy felbont még egy üveggel. Végül mégsem tette; érezte, ez már eltompítaná az agyát. Valami más eszközt kellett találnia, ami megszabadítja a még mindig benne lappangó idegességtől.
- Jó étvágyad van. - Dors elmosolyodott.
- Az biztos! Ráadásul a halál közelsége nem csak az étvágyat növeli meg az emberben...
- Hé! Te forgatsz valamit a fejedben!
Hari elvigyorodott.
- El sem tudod képzelni, mit, igaz?
4.
Amióta kevesebb ideje jutott rá, még jobban szerette a munkáját.
Hari mozdulatlanul ült az elsötétített irodában, és az orra előtt ködként lebegő egyenlet-hologramot bámulta. A birodalmi tudósok már több mint ezer éve ismerték a pszichohistória alapjait. Az ősidőkben a betűrágók meghatározták a huszonhat állékony és viszonylagosan állékony állapotú szociális rendszert. Számtalan olyan hanyatló, a barbarizmusba visszazuhant bolygó (a dühöngés szertartásait végrehajtó Röfögők, a matriarchális viszonyok között élő Csajok meg a többi) létezett, amit tanulmányozni lehetett. Hari figyelmesen nézte az ismerős jeleket. A modelljén lassan végigpörögtek a galaktikus evolúció évszázadai. Némelyik társadalmi rendszer csak egészen rövid ideig létezett.
A levegőben az állékony zónákban talált elnevezések listája vibrált: Ős-szocializmus; Amazon Nomádok; Macho Klánok. Ezek voltak az emberiség szociológiájának „szilárd pontjai", a szigetek a káosz tengerében.
Némelyik társadalom végigszenvedte a viszonylagos állékonyság korát, azután összeomlott. Erre a sorsra jutottak többek között a Teokraták, a Transzcendentalisták, a Macho Fudalisták. (Ez a legutóbbi irányzat ott jelent meg, ahol az emberek megmunkálták ugyan a fémeket, de főként mezőgazdasági tevékenységet végeztek. Majdnem minden esetben létrejött a hanyatlás útjára lépett, a lejtő egy bizonyos pontjára lejutott bolygókon.)
 A birodalmi tudósok már régen megállapították, hogy a Birodalom a lehető legjobb szociális építmény az emberiség számára. A császárság valóban állékonynak bizonyult. Az üdvös birodalmi feudalizmus elfogadta, hogy az emberek nem egyenlőek. A császárok saját dinasztiájuk vezető szerepének, a hatalomnak a megőrzésére törekedtek, és imádták a pompát. Uralkodásuk idején sok ember számára a történelem lényegét a velük kapcsolatos pletykák, híresztelések jelentették. Csak a nemesi származású vezetőkkel osztoztak a hatalomban. A társadalmi hierarchiában a nemesek alatt a merisztokraták helyezkedtek el. Ez a réteg még Cleon idejében is példa nélküli hűséget tanúsított a császár iránt- e nélkül a pompára rozsdaréteget vonó korrupció járványként terjedt volna szét a csillagok között.
 Hari figyelmesen nézte a diagramot, a komplex, egymásba kapcsolódó, háromdimenziós felületeket, a társadalmi tér tájait. Lassan léptette előre az időt, így figyelemmel kísérhette a modellen végigcsapó magányos eseményhullámokat. Az idő múlásával párhuzamosan a modell alkotórészei megváltoztak, és kifejtették hatásukat közvetlen szomszédjaikra. A társadalom atomjaira nem voltak érvényesek a fizika törvényei; egyszerű algoritmus szerint működtek, és ezeken keresztül vizsgálva már nem is volt benne semmi rejtélyes.
Jó darabig minden rendben folyt, azután... jött a káosz.
 Hari a „politika-síkot" figyelte, meg a hozzá kapcsolódó változók (hatalomkoncentráció, a koalíciók mérete, a konfliktus-skála stb.) tömegét figyelte. A modellben megjelentek az öngerjesztő visszacsatolások. Egy viszonylagosan stabil, de nem stagnáló korszakban kezdődött minden. A rendszer hamarosan kitermelt egy ,változási elméletet". A változás veszélyeztette a stabilitást; a stabilitás koalíciókat hozott létre a változások ellen. Frakciók születtek, s nem sokkal később szétmállottak. A koalíciók főként vallási, politikai, gazdasági, technikai vagy katonai szervezetek voltak. A rendszer belesodródott a káoszba: időnként sikerült kialakítania egy újabb stabilitást; egyszer fejlődött, máskor hanyatlott.
 Az emberek által a világról és a valóságról kialakított ideál különbségei miatt a rendszerben nyomás jött létre. A túlságosan nagy különbségek a friss erőket változtatásra ösztönözték. Az erők gyakran öntudatlannak tűntek; az emberek tudták, hogy valami nincs rendjén, de képtelenek voltak megállapítani elégedetlenségük okát.
Ennyit a „racionálisan működő" modellekről, gondolta Hari.
 A nagy felfordulás közepette volt valami, ami állandónak látszott. Mindenki azt gondolta, hogy a Birodalom egyszerű. (Persze nem a nép volt „egyszerű", nem a különböző távoli világokból érkező kultúráktól szédülő lakosság. A kereskedelem és a kommunikáció eszközei által rájuk zúdított újdonságok bizonytalanná tették az embereket. Éppen ez volt a káoszt tápláló egyik forrás.) Nem azért volt egyszerű, mert a társadalomtudósok szerint a Birodalom alapjában és felépítményében bekövetkező átalakulások kiszámíthatóak voltak. Nem azért, mert a konvencionális módon gondolkodó bölcsek azt állították, hogy a nemkívánatos változásokat könnyűszerrel fel lehet ismerni és ki lehet szűrni. A Birodalom azért volt egyszerű, mert volt egy központi döntéshozás. Vagy legalábbis a legtöbben ezt gondolták. Általános volt „a császár tudja a legjobban" felfogás.
 A valóságban azonban a Birodalom egy megkövesedett, rendezett hierarchikus rendszer, melynek legalján a galaxis zónái helyezkednek el. Némelyik átmérője csupán tíz-tizenkét fényév, de akadnak pár száz fényév szélességűek is. Fölöttük a néhány száz szomszédos zónát egységbe tömörítő Fürtök álltak. Ezek az egymásba kapcsolódó csoportosulások alkották azután a galaxis rendszerét. És most ez az egész miskulancia lefelé csúszott a lejtőn.
 A bonyolult diagramon szikrák izzottak fel egy-egy másodpercre. Ezek meg mik lehetnek? Hari ráközelített a szikrákra. A káosz zónai volt, azok a területek, ahol lehetetlen lett volna bármit megjósolni. Hari úgy érezte, talán ezek a piciny vulkánok elárulják, miért hanyatlik a Birodalom.
 A lelke mélyén érezte, hogy a kiszámíthatatlanság éppúgy rossz az emberiségnek, mint az elméletének, ám ez elől nem lehetett kitérni.
 Ez az a titok, amit a császár meg a többiek soha nem tudhatnak meg. Hari tisztában volt vele, amíg nem lesz képes uralni a káoszt, vagy legalább belelesni, addig a pszichohistória a laikus számára nem egyéb kóklerségnél.
 Úgy döntött, megvizsgál egy esetet. Talán ezután tisztábban lát majd. Kiválasztotta a Sarkot, azt a bolygót, ahol megtalálták és kifejlesztették Voltaire és Johanna szimjeit. A világ az Új-reneszánsz Bölcsőjének nevezte magát. A rendelkezésre álló értékek alapján a Sark lakói okos, kreatív emberek.
 Hari képtelen volt elnyomni egy ásítást. Rendben. A Sark most pozitív. Virágzó gazdaság. A stílusok és a divat egyik fellegvára. Ám a jellemzői miatt mégis a káoszvilágok közé tartozott. A modell szerint jó darabig felfelé emelkedett, fittyet hányva arra a lassító mechanizmusra, ami nagyjából azonos szinten tartotta a Birodalom bolygóinak többségét.
 Azután... A társadalmi szerkezet felbomlott. A bolygó visszasüllyedt a fejlődés előtti állapotába (Hari az adatokból tudta, az a Sark esetében az anarcho-industrializmus volt). A hanyatlást nem hadiflották idézték elő- a császár a látszat ellenére nem hívta segítségül az erőszakot az uralkodáshoz. A káoszvilágokat a társadalmi evolúció sodorta romlásba, és végül pusztulásba. Az ilyen események utórezgéseit az egész galaxis megérezte.
 Az utóbbi időben valahogy megszaporodtak a káoszvilágok, gondolta Hari. A Birodalom szemmel láthatóan hanyatlott. A termelékenységi mutatók alacsonyak, csökken a társadalmi síkok koherenciája.
Miért?
 Hari felállt, és elindult az edzőterem felé. Az agy már eleget mozgott; itt az ideje, hogy a test kiizzadja magából az elme frusztrációját.
5.
 Nem akart elmenni a Nagy Birodalmi Egyetemek Konferenciájára, de az egyik császári protokollos megsúgta neki, a főminiszter-jelöltnek vannak bizonyos kötelességei.
 Hari nem tehetett mást, Dors kíséretében kötelességtudóan megjelent a gigantikus Birodalmi Fesztiválpalotában. Különítményesei diszkrét, üzletemberes ruhát viseltek, amit a középszintű merisztokratáknak kijáró foDors gallérral egészítettek ki.
- Remekül beleolvadnak a tömegbe, nem?- Dors a kérdést viccnek szánta.
Hari, ahogy jobban körülnézett, észrevette, hogy a vendégek első pillantásra rájönnek álruhás különítményesei valódi rendeltetésére. Egy kicsit kedvetlenül vette tudomásul, hogy ő tényleg merisztokratáknak hitte volna őket.
Beléptek egy magas, dupla boltíves folyosóra. Kétoldalt régi szobrok sorakoztak. Hari figyelmesen elolvasta az egyik alatt világító feliratot, ami arra buzdította a közönséget, hogy nyalja meg a szobrokat. Biológiai kockázatra természetesen nem kellett gondolni. Hari úgy gondolta, kipróbálja a dolgot. Furcsa íz maradt a nyelvén, ami leginkább az olajban sült almáéra emlékeztetett.
- Mi az első napirendi pont?- kérdezte Hari a protokollosát.
- Az akadémiai potentát audienciája- felelte a nő. - Egyedül kell mennie- tette hozzá jelentőségteljesen.
Dors természetesen ellenkezett, Hari pedig megpróbált valami kompromisszumot találni. Megállapodtak, hogy Dors az ajtóban marad.
- Felszolgáltatok önnek némi harapnivalót- mondta félénken a protokollos nő.
- Árulja el- villantott rá Dors egy jeges mosolyt -, miért ilyen fontos ez az audiencia?
A protokollos lenéző pillantást vetett Dorsra.
- A potentátnak nagy hatalma van a Főtanácson belül.
- Szerzek magamnak néhány szavazatot- mondta Hari nyugtatóan.
- Egy kis udvarias csevegés, ennyi lesz az egész- biztosította a protokollos.
- Persze, persze, csak... Hogy is mondják ezt illedelmesen? Meg kell pusszantanom az illető úr... vagy hölgy hátsóját. Ennyi az egész.
Dors elmosolyodott.
- Ajánlom, hogy ne nő legyen az illető!
- Döbbenetes, hogy az ilyen udvarias csevegések milyen szoros kapcsolatban vannak a szexszel!
A protokollos zavartan köhintett, majd átvezette Harit néhány energiafüggönyön. A férfi haján szikrák pattogtak. A jelek szerint a potentát is gondoskodott a személyes biztonságáról.
Amikor végre megállhatott, Hari azon kapta magát, hogy egy tekintélyes korú, mesterséges szépségű hölgy társaságában van. Ah, gondolta, szóval ezért köhögött úgy a protokollosom!
- Kedves öntől, hogy idefáradt. - A nő mozdulatlanul állt. Egyik, csuklóban lazán behajlított kezét előrenyújtotta. Mögötte egy mesterséges vízesés csobogott, vízkeretet vonva teste köré.
Hari úgy érezte magát, mintha egy múzeumi életképet nézegetne. Fogalma sem volt róla, megcsókolja, vagy csak megfogja a hölgy kezét. Végül megfogta és megrázta- a nő tekintete elárulta, rosszul döntött.
A hölgy vastag sminket viselt. Ahogy előredőlve megszólalt, sejteni lehetett, savószínű szemével sok olyasmit meglát, amit a közönséges emberek nem. Valamikor egészen eredeti gondolatokkal rendelkező filozófus volt, most a spirálkarok valamennyi merisztokratája őt tekintette úrnőjének.
Mielőtt leültek, a hölgy oldalra intett.
- Ó, lenne szíves ezt a falat köddé változtatni?
Hari megnyomta a megfelelő kapcsolót. A vízesés azonnal eltűnt; helyén sűrűn gomolygó köd jelent meg.
- Valahogy mindig elromlik a program, és a szerkezet nem korrigálja magát - magyarázta a nő.
Így akarja kialakítani a hierarchiánkat, gondolta Hari. Elvégeztet velem egy apró feladatot, hogy jelezze, itt ő parancsol. Vagy talán azt akarja érzékeltetni, hogy nő, aki rá van utalva egy férfi segítségére? Esetleg nehezen mozog, és ráunt a vízesésére? Vagy az is lehet, hogy... én analizálok túl mindent?
- Figyelemreméltó dolgokat hallottam a munkájáról- jegyezte meg a nő. A hangjából érezni lehetett, szeretne kiemelkedni a tekintélyes úrnő szerepköréből, és könnyedebb társalgásra vágyik.
Hari elmormogott valami udvariasságot. Egy gépagyú serkentőt hozott. Hari megitta, de az anyag nem volt teljes egészében folyadék: selymes felhőpamacsként lebegett le a torkán.
- Elég gyakorlatiasnak tartja magát ahhoz, hogy miniszter legyen?
- Semmi sem gyakorlatiasabb és hasznosabb, mint egy jól megfogalmazott elmélet.
- Így beszél egy valódi matematikus. Valamennyi merisztokrata nevében remélem, valóban megfelelő a feladatra.
Hari arra gondolt, talán meg kellene mondania, hogy egyetlen porcikája sem kívánja a miniszterséget, de valami azt súgta neki, inkább hallgasson. A nő is remekül értett a hatalmi játszmákhoz, és- Hari hallomásból tudta- régebben elég bosszúálló volt.
A nő Hadra mosolygott.
- Úgy tudom, egészen elbűvölte a császárt az elméletével.
- Pedig pillanatnyilag nem lehet valódi elméletnek nevezni.
- Valami összegzésféle?
- Az áttöréseket a zsenik végzik, az összegzéseket a megszállottak.
- Gondolom tudja, ezek mennyire nevetséges ambíciók?- A savószínű szemben acélfény villant.
- Ööö... Még nem gondoltam végig, asszonyom.
- A tudomány önhatalmú szerkezet. Egyfolytában azt szajkózza, hogy a haladás mindig lehetséges, és persze kívánatos.
- Igazán?- Halnak időközben sikerült az arcára erőltetnie egy udvarias mosolyt, és most a világ összes kincséért sem vált volna meg ettől.
- Az ilyen elképzelésekből csak elnyomó társadalmi rendek emelkedhetnek ki. A tudomány úgynevezett objektivitása elrejti azt a tényt, hogy az egész valójában csak egy a „nyelvi játékok" között. A tudomány az egymással versengő vélemények egén ücsörgő önhatalmú konfigurációk egyike.
- Értem. - Hari számára egyre nehezebbé vált a mosolygás. Úgy érezte, bármelyik pillanatban megrepedhet az arca.
- Ahhoz, hogy az úgynevezett tudományos „igazságokat" a többi építmény fölé emeljük, először gyarmatosítani kell az intellektuális világot.
- Hmm. - Hari érezte, már nem bírja sokáig. - Tehát, ha jól értem, ön azt állítja, meg kell ismerni a tanulmányozás legjobb módszerét, mielőtt tudnánk, mire kell majd alkalmaznunk?
- A társadalomelmélet és a lingvisztikai analízis dönt el mindent, mivel minden „igazságnak" korlátozott történelmi és kulturális érvényessége van. Ebből következik, hogy az összes létező társadalom pszichohistóriája meglehetősen... abszurd.
Tehát már hozzá is eljutott a kifejezés, gondolta Hari. Hamar terjednek a hírek.
- Talán ön nem szánt elég időt a valóság tanulmányozására...
- Kedves megfogalmazás, professzor, de a „valóság”, mint kategória, szintén egy társadalmi építmény.
- A tudomány természetesen társadalmi folyamat. De a tudományos elméletek nem csak a társadalmat tükrözik vissza!
- Milyen bájos, hogy még ezt gondolja!- A bágyadt mosoly nem rejtette el a savószínű szemek jeges villogását.
- Az elméletek nem az éppen érvényes divat szüleménye!.
- Professzor, tudnia kell, az elméletek nem egyebek, mint érdekes beszédtémák. Hari ügyelt rá, hogy hangja udvarias és halk maradjon.
- A hegymászók megvitatják, elméleteket készítenek arról, melyik a legjobb út a csúcs felé...
- A véleményükre hatást gyakorolnak a tapasztalataik és a társadalmi struktúrák. - ...de ha egyszer feljutnak, mind tudni fogják, melyik volt a jó. Senki sem fogja azt mondani, hogy „felépítették" a hegyet!
A nő összepréselte az ajkait, és felhajtott még egy ködfehér serkentőt.
- Hmm. Elementáris realizmus. De a „tényei” teóriákat foglalnak magukba. Látásmódokat.
- Nem tehetek róla, észreveszem, hogy az antropológusok, a szociológusok... az egész banda felsőbbrendűnek érzi magát, amikor tagadja a kemény tudományágak felfedezéseinek objektív realitását.
- Vannak olyan alapvető igazságok, amik függetlenek az emberektől, a nyelvektől és a kultúráktól, amelyek létrehozzák őket.
- Ezek szerint ön nem hisz az objektív realitásban?
- Mi az az objektum, ami nem reális?
Hari nevetett.
- Szójáték... Ezek szerint a nyelvi szerkezetek határozzák meg a látásmódunkat?
- Hát nem nyilvánvaló? Ebben a galaxisban számtalan kultúra létezik, és mindegyik másképpen látja azt a galaxist, amiben számtalan kultúra létezik, és...
- Másképpen látják a galaxist, de engedelmeskednek a törvényeknek. Több kísérlet kimutatta, hogy a gondolat és az érzékelés a nyelvtől függetlenül létezik.
- Miféle törvényekre gondolt?
- A társadalmi mozgások törvényeire. A társadalomtörténet egyik teóriája...
- Ön a lehetetlenre vállalkozik. Ha főminiszter akar lenni, ha élvezni kívánja a professzorok és a merisztokraták támogatását, magáévá kell tennie világszemléletünket.
 Hari a legszívesebben azonnal visszavágott volna: Majd rádöbbentek!, de a végén mégis csak ennyit mondott:
- Majd meglátjuk...
- Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek- mondta a bölcs asszony -, hanem olyannak, amilyenek mi magunk vagyunk.
 Hari szomorúan megállapította, hogy a Birodalomhoz hasonlóan a tanult emberek világában is megindult a belső rothadás.
6.
 A potentát szertartásos szavakkal vezette ki a helyiségből Harit, aki természetesen felfogta a beszélgetés lényegét: a merisztokrácia hajlandó lenne támogatni őt a főminiszteri székért folyó harcban, feltéve, hogy elfogadja a köreikben érvényes elveket, vagy legalábbis hirdeti azokat.
Kiléptek a folyosóra. Dors még mindig a bejárat mellett állt. Hari, Dors, a potentát és a szokásos díszkíséret levonult a hatalmas rotundába. A kerek terem falait a különböző tudományos iskolák felségjelei, címerei és zászlói díszítették. A jelképek alatt sokezres tömeg hullámzott; a bölcsek beszélgettek, jelentéseket olvastak, előadóként vagy közönségként szónoklatokra készülődtek, és természetesen a maguk finom módján apró csatákat vívtak egymással.
- Szerinted túl fogjuk élni?- kérdezte Hari súgva.
- Majd vigyázok rád!- Dors erősen megszorította a férfi kezét.
Hari rádöbbent, felesége szó szerint értette a kérdést.
A potentát itt már nem ínyencként ízlelgette a serkentőket, hanem úgy nyalta be egyiket a másik után, mintha ezekkel akarna jóllakni. Harit és Dorst a bölcsek egyik csoportjától a másikig vezette. Időnként eszébe jutott, hogy a mellette lépdelő matematikus tulajdonképpen a vendége- ilyenkor úgy tett mintha nagyra becsülné Harit, és nem csak az óriási sakkjátszma egyik bábuját látná benne. Sajnos az ő fogalmai szerint az érdeklődés azonos volt a másik magánéletében való turkálással. Dors természetesen ellenállt a faggatásnak, a kérdésekre legfeljebb egy-egy mosollyal vagy fejrázással felelt. Hari viszont, amikor a potentát megkérdezte tőle, hol tartózkodik a legszívesebben, nem tudta megállni, hogy ne így feleljen:
- Én a legszívesebben önmegtartózkodom- mondta halkan.
A protokollos alig kapott levegőt a döbbenettől, de Hari tréfája elsikkadt a zsivajban.
A matematikus bosszantónak találta a professzorokat. Céltalan iróniával beszéltek mindenről; felvont szemöldökkel, affektálva magyaráztak, és hanghordozásukból kitűnt, magasabb rendűnek tartják magukat mindennél, amit témájukul választottak. Harit irtózatosan felhergelték tőrhegyes humorukkal és életunt paradoxonjaikkal. Tudta ő jól, hogy a legádázabb viták olyan ügyekben folynak, ahol egyik álláspontot sem lehet bizonyítékokkal alátámasztani, de mégis úgy érezte, ha valaki professzor lett, elvárható tőle a minimális jó modor.
A fizika és a kozmológia alapjait már az ősidőkben kidolgozták. A birodalmi tudománytörténettel foglalkozók mind azon ügyködtek, hogy előkaparják a régi elméletek részleteit, megtalálják a legideálisabb felhasználási területüket. Az emberi faj egy folyamatosan táguló, lassuló kozmosz csapdájában élt, és arra ítéltetett, hogy végignézze a csillagok kihunyását. A jövő felé vezető útnak is az univerzumban uralkodó törvények szabtak irányt. Az ember nem tehetett semmit a sorsa ellen, legfeljebb- ha akarta- megérthette az okait. Megnyílt a legnagyobb intellektuális rezervátum. A modern tudósok sokkal inkább hasonlítottak a telepesekre, a bámészkodó turistákra, mint a valódi felfedezőkre.
A merisztokraták közül csak kevésnek volt gyermeke; valami furcsa sterilitás lengte körül őket. Hari eltűnődött, létezik-e középút az itt terjengő hűvös, meddő merevség, és a káoszvilágokon megjelent „reneszánsz" nyüzsgő káosza között. Talán az emberi természet alapjait is jobban meg kellene ismernie...
A protokollos levezette Harit és Dorst egy spirális légrampán. Az elektrosztatikus részecskék megfogták, és egyre lejjebb eresztették testüket a függőleges járatban. Hari lenézett, és elszörnyedt. A lábuk alatt médiások hada tolongott. Megremegett. Dors megszorította a kezét.
- Muszáj beszélned velük?- kérdezte a nő.
Hari felsóhajtott.
- Ha nem törődöm velük, akkor azt fogják jelenteni.
- Majd Lamurk elszórakoztatja őket!
- Nem. - Hari szeme résnyire szűkült. - Ha egyszer már belekeveredtem ebbe az egészbe, nyerésre játszom.
- Döntöttél, igaz?- kérdezte Dors döbbenten.
- Hogy megpróbálom-e? Igen.
- Miért? Mi történt?
- Az a nő... a potentát... Ő, meg a hozzá hasonlók úgy tartják, a világ nem más, mint egy véleményhalmaz.
- És mi köze van ennek Lamurkhoz?
- Ezt nem tudom megmagyarázni. Talán az, hogy ők mindannyian a hanyatlás részei.
Dors figyelmesen a férfi arcára nézett.
- Sohasem foglak igazán megérteni.
- Nem baj. Úgy unalmas lennék, nem?
A médiások közeledtek, a háromdimenziós felvevők fegyverként meredtek Hariék felé.
- Minden interjú úgy kezdődik, mint egy csábítás- súgta Hari -, és úgy fejeződik be, mint egy árulás. - Leértek a járat aljába.
- Seldon professzor, önt mint matematikust, a főminiszteri cím várományosát, heliconit ismeri a közvélemény. Ön...
- Csak akkor jöttem rá, hogy heliconi vagyok, amikor a Trantorra érkeztem.
- A matematikusi karrierje...
- Csak akkor jöttem rá, hogy matematikusként gondolkodom, amikor találkoztam a politikusokkal.
- Nos, akkor mint politikus...
- Ettől még heliconi maradok.
Néhányan felnevettek.
- Ön kedveli a tradíciókat, igaz?
- Ha működőképesek.
- Nem szabad nyitva lenni régi ideák felé- mondta egy magas, vékony nő, aki a Fornax-zónából érkezett. – Bir’alom jövője sok ember határozni meg, nem sok törvény. Egyetért?
A Racionalisták által használt leegyszerűsített, személyes névmásoktól, névelőktől, ragoktól és bonyolult mondatszerkezetektől mentes galaktikus nyelvet beszélte. A kiejtése is furcsa volt, de Hari elég jól megértette, bár ő mindig jobban szerette a gazdag és kifejező klasszikus nyelvjárást. Elégedetten tapasztalta, hogy többen hangos tiltakozással reagáltak a nő véleményt kifejező, nyakatekert kérdésére. A lármázó tömegen végignézve újra rádöbbent, milyen sok különböző kultúrájú csoport egyesül még mindig a klasszikus galaktikus nyelv zászlaja alatt.
A nyelv alapszabályait a Birodalom létrejöttekor határozták meg, és ezek a szabályok az évezredek múltával semmit sem változtak. Hari már korábban beillesztett az egyenletébe egy kisebb képletet, melynek változói lehetővé tették a lingvisztika állóvizébe kövekként becsapódó, hullámokat kavaró új kifejezések hatásának vizsgálatát. A galaktikus nyelv elég rugalmas volt ahhoz, hogy a sokak által Rats-oknak, vagyis Patkányoknak nevezett Racionalisták egyszerűsítései, vagy akár a szójátékok is beleférjenek az ősrégi szabályok alkotta keretbe.
Hari megpróbálta mindezt elmagyarázni a fornaxi riporternek, ám a nő letorkollta:
- Nem támogatni sok furcsaság! Támogatni sok szabály. Sok régi mód megbukni. Mint matematikus, Seldon fog lenni...
- Hallgasson végig!- kiáltott Hari bosszúsan. - Még a zárt axiomatikus rendszerekben sem lehet minden kérdést előre megválaszolni. Szerintem magának fogalma sem lehet arról, mit fogok tenni főminiszterként.
- Seldon gondolni, Tanács elfogadni magyarázat?- kérdezte a nő.
- A magyarázat dicsősége az, ha mindazok elfogadják, akik nem találták meg a választ a kérdésre- vágott vissza Hari. Legnagyobb meglepetésére többen tapsolni kezdtek.
- Az ön történelemelmélete tagadja, hogy Istennek hatalmában áll beleavatkozni az emberek ügyeibe!- kiáltott egy vékony férfi. A termete alapján valamelyik alacsony gravitációjú bolygóról érkezett. - Erről mi a véleménye?
Hari már-már rábólintott az állításra (az igazat megvallva nem találta túl fontosnak a kérdést), amikor Dors hirtelen elé lépett.
- Erre a kérdésre hadd válaszoljak az egyik kutatásom ismertetésével - mondta mosolyogva. - Ráakadtam egy körülbelül ezer évvel ezelőtt élt történész munkájára. Az imák hatalmát vizsgálgatta.
Hari szája tátva maradt a csodálkozástól.
- Hogyan állíthatja valaki, hogy tudományos módszerekkel... - kezdte a cingár férfi.
- Az illető rájött, hogy az emberek mindig a leghíresebb, legmagasabb rangú társaikért imádkoztak a legtöbbet.
- A császárokért?- kérdezte a férfi hitetlenkedve.
- Pontosan. Meg persze a császári család tagjaiért. Az illető történész analizálta ezen előkelőségek halálozási mutatóit.
Hari erről még sohasem hallott, de a benne lakozó örök kételkedő részleteket követelt.
- Úgy, hogy figyelembe vette az átlagosnál jóval magasabb szintű egészségügyi ellátást, a hétköznapi balesetek bekövetkeztének minimális valószínűségét? Dors elmosolyodott.
- Természetesen. Plusz a merényletek kockázati értékét.
A fickónak fogalma sem volt róla, Dors hova akar kilyukadni, de felülkerekedett benne a kíváncsiság.
- És?
- Rájött- folytatta Dors -, hogy a császárok korábban haltak meg, mint azok, akikért senki sem imádkozott.
A sovány riporter döbbenten, dühösen nézett Dorsra. Hari is a felesége felé fordult.
- És mire jött rá az imák hatásával kapcsolatban?- kérdezte.
- Nem bizonyosodott be egyértelműen, hogy az imának bármilyen káros hatása lett volna.
A médiások szórakoztatónak találták a történetet, ami tulajdonképpen nem adott választ a feltett kérdésre. Hari úgy érezte, egyelőre elég volt az interjúkból.
- Köszönjük- mondta. Dorsszal együtt behúzódott a különítményesek fala mögé. Visszaemelkedtek a kerek csarnokba, a tudósok tömegébe. Cleon korábban arra buzdította Harit, érintkezzen sokat ezekkel az emberekkel, mert ők, a merisztokraták lehetnek legfőbb támogatói. Elvben egyetértett ezzel az elgondolással, ám most mégis kelletlenül lépett közéjük.
Az első harminc perc után rájött, hogy minden a stílusán múlik. A falusias Heliconon már korán megtanulta, a jó modor, a civilizált viselkedés sokat számít. A ragyogó elméjű professzorok, akadémikusok között sok olyannal találkozott, akik neveletlennek tűntek. Csak később jött rá, hogy ezek az emberek más értékrend szerint élnek, mint az átlag: az ő világukban az ész sokkal többet számított, mint a jó modor. Hangjuk arrogáns volt, túlzottan magabiztos, és amikor véleményt alkottak valamiről, időnként még arra sem pazaroltak energiát, hogy megőrizzék a modorosság látszatát. Harinak, amikor velük beszélt, mindig emlékeztetnie kellett magát, hogy így kezdje mondókáját:
- Minden tiszteletem az előttem szólóé, de...
Az, hogy komolyan is gondolja, amit mond, külön erőfeszítést igényelt.
Aztán persze ott voltak a társalgás nem verbális elemei. Bizonyos körökben a testbeszéd létfontosságú, elsajátítandó tudománynak számított. Külön, gondosan megtervezett pózok voltak a bizalom, a türelmetlenség, az alázat négy különböző árnyalata, a fenyegetés, a tisztelet, a szerénység és a többi érzelem kifejezésére. Ezeket a testkódokat tudat alatt mindenki értelmezte; mindegyik kiváltotta a kívánt neurológiai állapotot úgy az alkalmazójánál, mint a hallgatóságnál. A testbeszéd elemei már az ősidőktől fogva megtalálhatók voltak a táncban, a politikában, a harcművészetekben. Ha valaki megfelelően értett az alkalmazásához, rengeteg információt közölhetett a segítségével. (A hozzá nem értők dolgát egy, a nyelv szavait értelmező szótárhoz hasonló gesztustár segítette.)
Az egyik galaxisszerte ismert filozófus ragyogó mosolyt villantott Harira. Testtartása elképesztő önbizalomról árulkodott.
- Professzor, remélem nem gondolja komolyan azt az állítását, hogy képes lesz átplántálni a matematikát a történelembe? Az emberek azzá lesznek, amivé válni akarnak. Nincs az az egyenlet, amivel le lehetne beszélni őket erről!
- Én csak a történelem leírásának módját keresem. Ennyi az egész.
- Tehát nem történelmi alaptézist kíván megfogalmazni?
Kerüld a nyílt tagadást!, figyelmeztette magát Hari.
- Ha majd képes leszek leírni az emberi természet egy kicsiny darabkáját, tudni fogom, hogy jó úton haladok.
- Ah, az emberi természet! Aligha létezik ilyesmi- mondta a férfi mély meggyőződéssel. (Felsőtestét elfordította, karjait fürgén maga elé kapta.)
- Pedig létezik!- vágott vissza Hari.
Sajnálkozó mosoly, lusta vállrándítás:
- Miért létezne?
- Faji örökségünk révén a különböző társadalmakban, a világok millióin élő emberek ugyanabba a halmazba tartoznak. Közös jellemzőik összességét akár „emberi természetnek" is nevezhetjük.
- Nem hiszem, hogy túl sok olyan tény létezik, ami általánosságban jellemzi az embereket.
- Szülő-gyermek kapcsolat. A nemek közötti munkamegosztás...
- Nos, ezeket az állatoknál is megtalálhatjuk. Szerintem...
- A vérfertőzés elkerülése. Altruizmus, amit humanitáriusságnak is nevezünk. Ezek csak nálunk találhatók meg.
- Nos, ezek az azonos fajhoz tartozó élőlények esetében mindig...
- Vessünk egy pillantást a negatív oldalunkra is! Az idegenektől való félelem. Törzsi rendszer... Erre jó példa a Trantor nyolcszáz szektora! A legkisebb csoportokon belül is meglévő hierarchia. Ez a császári udvartól kezdve a hétvégi tekecsapatokig minden emberi közösségben létezik.
- Nem használhat ilyen groteszk hasonlatokat! Nem primitivizálhatja a kérdést!
- De igen. Megtehetem. De nézzük tovább: a hímdominancia általában, de főként a források megritkulása esetén mindig területi agressziót eredményezett.
- Ezek mind apró jellemzők!
- Pedig éppen ezek kapcsolnak össze minket. A fejlett Trantor polgárai, és mondjuk az arcadiai földművesek ismerik egymás reakcióit, egymás életét, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a gének, amelyek emberré teszik őket, azonos forrásból származnak.
Véleménye nem talált kedvező fogadtatásra. Az arcok ráncba szaladtak, az ajkak helytelenítően lebiggyedtek. Hari érezte, túllőtt a célon, és ami még rosszabb: kis híján lerántotta a leplet a pszichohistóriáról.
Mégis nehéznek találta az őszintétlen beszédet. Az ő szemében a humán és a társadalmi tudományok csupán a matematikai és a biológia specializálódott ágazatai voltak. A történelmet, a földrajzot, az irodalmat csupán szimptómáknak tartotta. Az antropológia és a szociológia együttesen a faj szociobiológiájává vált. Mégsem volt képes ráérezni, hogy ezt hogyan építse be az egyenletekbe.
Hirtelen rádöbbent, csak azért kezdett szónokolni, mert így akart véget vetni a frusztrációnak, amit az váltott ki, hogy nem tudta összerakni a felkínálkozó részleteket. Sajnos ez sem volt mentség a hülyeségre. Kinyitotta a száját, hogy helyre tegye a dolgot, de...
Meglátta a balról közeledő, ideges férfit. Eltorzult száj, fehéren villogó szem. Kinyújtott kéz- előrelendül, döf. Az ujjak egy vékony, krómozott csövet szorongatnak. A cső hegyén pici lyuk, sötét pötty, ami a szeme láttára tágulni, nőni kezdett, és a végén már olyan hatalmas lett, mint a galaxis középpontjában ólálkodó, mindent felfaló szörny pofája...
Dors gyakorlott mozdulattal csapott le a pasasra. A kart feltolta, lesújtott a nyakra, és a gyomorba öklözött. Kicsavarta a kart, oldalt fordította a testet. Bal lábával kisöpörte a lábakat, jobb kezével lefelé nyomta a fejet...
Mindketten a padlóra zuhantak. Dors volt felül. A fegyver messzire csúszott az összegyűltek lábai között. A tömeg pánikba esve hátrébb hőkölt.
A különítményesek körbefogták védencüket. Hari semmit sem látott. Dors nevét kiáltotta. Mindenfelől sikolyokat, ordítozást hallott. Egyre nőtt a kavarodás. Azután...
A különítményesek eltűntek Hari mellől. A merénylő feltápászkodott. Dors már előtte állt; reszkető kézzel markolta a pisztolyt. Támadója nagy nehezen kiegyenesedett.
- Hangrögzítő- mondta Dors leverten.
- Micsoda?!- Hari alig hallotta a hangját az irtózatos lármában. A „merénylő" bal karja természetellenes szögben állt. Valószínűleg eltört.
- Én... egyetértettem önnel... minden szavával- krákogta holtsápadt arccal. - Őszintén mondom.
7.
Hari apja a botrányok legtöbbjét „nevetséges perpatvarnak" nevezte.
- Sok hűhó, semmiért- mondogatta megvetően, amikor egy ügy kapcsán valaki elefántot csinált a hangyából.
A Nagy Birodalmi Egyetemek Konferenciáján történt incidens óriási perpatvarrá változott. A 3D kamerák minden részletet rögzítettek; a felvétel, ami a Professzor felesége lecsapja a rajongót címet kapta, minden egyes lejátszása után magasabbra lobbantak a botrány lángjai.
Cleon felhívta Harit, és aprólékosan elmagyarázta, milyen terhet jelenthetnek a magas rangú tisztségviselők számára a feleségek.
- Attól tartok, ez az eset hatással lesz a megválasztására- mondta. - Azt hiszem, személyesen kell rendbe hoznom a dolgot.
Hari erről a hívásról nem beszélt Dorsnak. Pontosan tudta, Cleon mire célzott. A birodalmi tisztségviselők körében mindennapos gyakorlatnak számított, hogy elváltak házastársaiktól. „Összeegyeztethetetlennek" tartották a munkájukat és a házasságot. Valójában arról volt szó, hogy alkalmatlanná váltak az ilyen kapcsolatra: a hatalom birtoklása, a még több hatalom iránti vágy kiirtott belőlük minden más érzést. Még a szerelmet is.
Harit felbosszantotta a császárral folytatott beszélgetés. Amikor hazament, Dors a konyhában dolgozgatott. A férfi arra számított, felesége tárt karokkal fogadja majd. Dors felnyitott karokkal fogadta.
Könyéktől csuklóig lehúzott bőre olyan petyhüdten csüngött, mint egy üres kesztyű. Egy parányi szerszámmal a mesterséges ideghálókkal körbefont ereket piszkálgatta. A bonyolult elektronikus szerkezetekkel teli alkar nedvesen, vörösen csillogott. Dors a csuklóját javítgatta; a vékonyka, sárga huzalokon nem látszott, hogy háromszor akkora terhelést bírnak el, mint az emberi inak.
- Az a pasas sebesített meg?- kérdezte Hari.
- Nem, én tehetek róla.
- Rándulás?
Dors elmosolyodott, de nyoma sem volt rajta a vidámságnak.
- Az én végtagjaim nem rándulnak meg. Nem hajlik a csuklóm. Kicserélem.
- Az ilyen munkáknál a szakértelem a legfontosabb!
Dors kérdően Harira nézett, aki úgy döntött, inkább mégsem csinál viccet a helyzetből. Általában eszébe sem jutott, hogy a felesége, a szerelme, robot, vagyis pontosabban: technikai alapokra épült ember-robot szintézis, humaniform.
Az ősrégi pozitronikus robot, R. Daneel Olivaw révén ismerte meg Dorsot. Olivaw volt az, aki megmentette Hari életét, amikor nem sokkal azután, hogy életében először a Trantorra érkezett, máris belekeveredett a politikai erők csatározásába. Dors először testőrként lépett fel Hari mellett. A férfi már kezdettől fogva tudta, hogy a nő nem ember, de ez nem akadályozta meg abban, hogy belészeressen. Testközeli példán látta, hogy az intelligencia, a jellem, a báj, a szexualitás nem az emberek privilégiumai.
Hari, hogy múlassa az időt, készített Dorsnak egy italt. Már hozzászokott a látványhoz, és ahhoz, hogy a felesége időnként megjavítja magát. Általában nem a legsterilebb körülmények között végezte a munkát. Hari eleinte aggódott emiatt, ám Dors elmagyarázta neki, hogy a humaniform robotok több olyan fertőtlenítő módszert alkalmazhatnak, amelyek az emberek esetében hatástalanok lennének. Harinak fogalma sem volt róla, ez hogyan lehetséges. Dors nem szeretett erről a témáról beszélni; többször előfordult, hogy ingerülten reagált férje kíváncsiskodására.
Dors fájdalmas grimaszokat vágva visszahúzta a bőrt a helyére. Idegrendszerének egész szekcióit ki tudta kapcsolni- természetesen néhány teszt-idegszál ilyenkor is aktív maradt -, most mégsem tette. A sebek halk reccsenésekkel beforrtak.
- Na lássuk!- Dors megforgatta a csuklóit. Két éles kattanás hallatszott. -Minden a helyére került.
- Tudod, a legtöbb ember elég... visszataszítónak tartaná ezt a látványt.
- Ezért nem szoktam az utcán magamba piszkálni.
- Pedig nagy közönséged lenne.
Mindketten tudták, hajtóvadászat indulna Dors után, ha valaki rájönne, valójában micsoda. A fejlett képességekkel rendelkező robotok már évezredek óta illegálisnak számítottak. A gépagyúakat csak azért fogadták el, mert intelligenciájuk alacsony szintű volt- gyártóik ügyeltek rá, nehogy magasabbra emeljék értelmi színvonalukat a törvényekben előírt értékeknél. A szabványi előírások megsértése főbenjáró bűnnek, Birodalom-ellenes cselekedetnek számított. A törvény mögött ráadásul erős, az ősidőkben gyökerező érzések álltak- ezt többek között a Junin-szektorban bekövetkezett zavargás is bebizonyította.
A numerikus szimulációk létezését is törvények tiltották. Ez volt az oka annak, hogy Voltaire és Johanna szimjeit- amiket a Sark forrófejű új-reneszánsz bohócai fejlesztettek ki- gondosan átalakították, hogy megfeleljenek az érvényes szabványoknak. A jelek szerint azonban az a Marq nevezetű fickó a Fortélyszövetségtől, az utolsó pillanatban felturbózta Voltaire-t. Mivel a szimet nem sokkal később törölték, a törvényszegést senki sem fedezte fel.
Hari még véletlenül sem akarta megszegni a törvényeket, de úgy érezte, ez az egész tiltás ostobaság. Egész élete Dors, egy rejtőzködő pária körül forgott.
- Úgy döntöttem, kiszállok ebből a főminiszteri játékból- mondta a férfi határozottan.
- Ne!- pislogott Dors.
- De igen.
- Megegyeztünk, hogy megéri a kockázat! A figyelem középpontjába kerülsz, de közben szert teszel némi hatalomra.
- Aminek birtokában megvédhetem a pszichohistóriát. Igen. De arra nem számítottam, hogy te is reflektorfénybe kerülsz!
- Erről csakis én tehetek.
- A ház előtt egy rakás kamerát szegeztek rám a médiások. Szerintem rád várnak.
- Akkor itt maradok.
- Meddig?
- A különítményesek majd kivisznek valamelyik új kijáraton. Egyet már kivágtak, és beleépítettek egy gravitációs liftet.
- Örökre nem bújhatsz el előlük, drágám!
Dors felállt, és megölelte a férfit.
- Akkor is el tudok tűnni, ha rájönnek, mi vagyok.
- Ha szerencséd van. De ha elmennél... Nem tudok nélküled élni.
- Átalakulhatok.
- Egy másik testbe?
- Igen. Megváltozna a bőröm, a szaruhártyám, néhány külső tulajdonságom.
- Kapnál egy leltári számot, és visszaküldenének hozzám?
Dors teste megmerevedett Hari karjai között.
- Igen.
- Mi az, amit ti... a te fajtád nem tud megcsinálni?
- Nem tudjuk felfedezni a pszichohistóriát.
Hari csalódottan elfordult, és a falra csapott.
- A fenébe! Semmi sem olyan fontos, mint mi!
- Én is ugyanígy érzek, de azt hiszem, a te számodra most az a legfontosabb, hogy ne veszítsd el a főminiszteri cím megszerzésének lehetőségét.
- Miért?- Hari villogó szemekkel körbejárta a nappalit.
- Te nagystílű játékos vagy. Bárki legyen is az, aki meg akar gyilkolni...
- Cleon szerint Lamurk az.
- ...előbb-utóbb rá fog jönni, azzal, hogy visszaléptet, nem old meg semmit. A császár később... bármikor visszahozhat a játéktérre.
- Nem szeretem, ha úgy beszélnek rólam, mint egy sakkfiguráról.
- Mint mondjuk egy bástyáról? Igen, szerintem legjobban arra hasonlítasz... Ne felejtsd el, vannak mások, más frakciók, akik esetleg félre akarnak állítani téged.
- Például?
- Mondjuk a potentát.
- De hiszen ő éppen olyan tudós, mint én!
- Tudós volt. Most már ő is bábu a sakktáblán.
- Remélem, nem ő a királynő...
Dors megcsókolta a férjét.
- Tudnod kell, hogy a fürkészprogramom elkészítette Lamurk múltjának elemzését. A jelek arra vallanak, hogy amíg felért a csúcsra, legalább fél tucat riválisát tette el láb alól. Az is kiderült, hogy hagyománytisztelő...
- Szép tőle.
- ...legalábbis a módszerei alapján annak tűnik. - Dors furcsa tekintettel nézett Harira. - A vetélytársait megkéselték. A politikai intrikák klasszikus befejezési módja.
- Nem is hittem volna, hogy Lamurknak ilyen jó stílusérzéke van!
- A felfogása is klasszikus. Az ő szemében te csupán egy gyalog vagy, akit a legcélszerűbb azonnal lesöpörni a tábláról.
- Elég szenvtelenül beszélsz erről az egészről...
- Arra tanítottak... úgy építettek, hogy hideg fejjel ítélkezzem és cselekedjek.
- Ezt hogyan egyezteted össze azzal, hogy a védelmemben esetleg meg kell ölnöd egy embert?
- Nulladik Törvény- mondta Dors egyszerűen.
- Aha. „A robot nem okozhat kárt az emberiségnek, avagy nem tűrheti el, hogy tétlensége miatt sérelem érje az emberiséget".
- E nélkül nem sérthetném meg az Első Törvényt.
- Amit módosítottatok. „A robot nem tehet kárt emberi lényben, és nem tűrheti el, hogy tétlensége miatt sérelem érjen akár egyetlen emberi lényt is, kivéve, ha ez sértené a Nulladik Törvényt." Jól mondom?
- Igen.
- Te ebben a játékban is részt veszel. Nagyon kemények a szabályai.
- Itt nagyobb a tét.
- A pszichohistória pedig új stratégiát adna a kezetekbe.
- Bizonyos értelemben igen. - Dors hangja ellágyult. Újra átkarolta a férfit. - Nem lenne szabad így hajtanod magad...
- De ezek az átkozott játékok soha nem érnek véget!
- Muszáj folytatódniuk.
Hari szenvedélyesen megcsókolta a nőt, de közben mélyen legbelül valami megmoccant benne; valami kavarogni kezdett, de hiábavalóan pörgött a sötétben.
8.
Másnap reggel Yugo az irodájában várt rá.
- Most mit tudsz csinálni?- kérdezte vörös arccal, tágra nyílt szemekkel.
- Ööö... Mármint mivel?
- A hírek! Az Őrök megtámadták a Bástyát!
- Aha. - Hari homályosan emlékezett rá, hogy az egyik dahli frakció kirobbantott egy kisebb felkelést, és elfoglalta az egyik erődítményt. A tárgyalások elhúzódtak. Igen, már Yugo is többször beszélt a dologról. - Trantori ügy, nem? Helyi válság?
- Mi annak szántuk!- Yugo izgatottan hadonászott; kezei eszelős röptű madarakként mozogtak a levegőben. - Aztán beléptek a képbe az őrök. Figyelmeztetés nélkül. Több mint négyszáz embert megöltek. Figyelmeztetés nélkül, egyszerűen szétrobbantották őket!
- Döbbenetes- mondta Hari. Remélte, együtt érzően cseng a hangja.
Az igazat megvallva szemernyit sem érdekelte az ügy; egyik félnek sem adott igazat, azt sem tudta, miről vitatkoznak. Sohasem foglalkozott a világ hétköznapi eseményeivel, sem az aktuális hírekkel, amelyek felizgatták ugyan az embert, de semmire sem tanították meg. A pszichohistóriának az ő személyiségéből és analitikus képességéből fakadó lényege éppen az volt, hogy a klímát vizsgálta, és nem törődött a napi időjárással.
- Nem tudnál tenni valamit?
- Mit?
- Tiltakozz a császárnál!
- Nem fog foglalkozni velem. Ez trantori belügy, és...
- És sértés. Téged sértettek meg vele!
- Az nem lehet- mondta Hari, és hogy ne tűnjön abszolút tájékozatlannak, sietve hozzátette:- Szándékosan távol maradtam az ügytől.
- De ez Lamurk műve!
Hari meglepődött.
- Micsoda? Lamurknak nincs hatalma a Trantoron. Ő birodalmi régens.
- Ne csináld már, Hari! Senki sem veszi be ezt a régi hatalomszeparációs maszlagot! Ez lejárt lemez!
Tényleg?, akarta kérdezni Hari, de még időben rájött, Yugonak igaza van. Egyszerűen megfeledkezett arról, hogy figyelembe vegye a birodalmi szerkezetek hosszú, lassú erózióját. Az egyenlet jobb oldalán ugyan ezek a változók is szerepeltek, de sohasem jutott eszébe, hogy a hanyatlásnak kemény, kézzelfogható, helyi jelei is lehetnek.
- Szóval szerinted ideje lenne hatalmat szerezni a Főtanácsban?
- Muszáj lesz- morfondírozott Yugo. - Ezek a régensek, ezek nem szeretik, ha megzabolázhatatlan népek élnek a közelükben. Azt akarják, hogy a Trantor szép legyen, és rendezett meg minden. Még akkor is, ha ennek érdekében le kell tiporniuk pár embert.
- Az a képviseleti ügy van a háttérben, igaz?
- Eltaláltad! Az egész Muscle Shoals-szektorban élnek dahliak, de mit gondolsz, tudjuk képviseltetni magunkat? Hát nem! Könyörögnünk kell, rimánkodnunk...
- Én majd... Megteszem, ami tőlem telik. - Hari megadóan felemelte a kezét, hogy véget vessen a panaszos litániának.
- A császár majd rendbe teszi a dolgokat!
Hari ismerte annyira a császárt, hogy tudja, semmit sem fog rendbe tenni. Cleon nem törődött azzal, mi történik a Trantoron, legfeljebb akkor kapta fel a fejét, ha a palotájából is látni lehetett az égő kerületeket. Gyakran megjegyezte: Én a galaxis császára vagyok, nem pedig egy városé!
Yugo elviharzott. Hari asztalán csipogni kezdett a belfon.
- A Birodalmi Különleges Osztag századosa van itt, uram- szólalt meg a titkárnője hangja.
- Megmondtam neki, hogy maradjon odakint.
- Kihallgatást kér, uram. Azt mondja, üzenetet hozott.
Hari felsóhajtott. Úgy tervezte, ezt a napot arra szánja, hogy átgondol néhány dolgot.
A százados merev testtartással állt meg előtte, és visszautasította a felkínált széket.
- Azért jöttem, professzor úr, hogy tisztelettel előadjam a Különleges Osztag parancsnokságának javaslatait.
- Ezt levélben is megtehették volna. Tulajdonképpen az lesz a legjobb, ha küldenek egy feljegyzést. Most, ha megbocsát, dolgoznom kell, és...
- Uram, a legmélyebb tisztelettel közlöm, ezt meg kell beszélnünk.
Hari visszazökkent a székébe, és beleegyezően intett. A százados feszengve ácsorgott, majd nagy nehezen megszólalt.
- A parancsnokság azt kívánja, hogy a professzor úr felesége a jövőben ne kísérje el a professzor urat a társadalmi rendezvényekre.
- Aha. Szóval valaki engedett a nyomásnak.
- A parancsnokság továbbá azt kívánja, hogy a professzor úr felesége többé ne lépjen be a palotába.
- Micsoda? Ez nevetséges!
- Sajnálom, uram, hogy ilyen üzenetet kellett továbbítanom. Részt vettem az ülésen, és elmondtam a parancsnokaimnak, hogy a hölgynek jó oka volt arra, hogy úgy reagáljon, ahogy tette.
- És hogy eltörje egy ember karját.
A százados kis híján elmosolyodott.
- El kell ismernem, uram, a hölgy gyorsabb mindenkinél, akivel eddig találkoztam.
És most azon töröd a fejed, hogy lehet ez. Így van?, gondolta Hari.
- Ki volt az a férfi?
A százados homlokán mély ráncok jelentek meg.
- Azt hiszem, egy spirálprofesszor. Egy fokkal feljebb áll a ranglétrán, mint ön, uram. De vannak, akik szerint az illető inkább politikus alkat.
Hari várt, de a százados nem mondott többet, bár látszott rajta, tudna még miről beszélni.
- Melyik frakcióhoz tartozik?
- Talán Lamurkéhoz, uram.
- Van erre bizonyíték?
- Nincs, uram.
Hari felsóhajtott. A politika nemcsak, hogy nem tartozott az egzakt tudományok közé, de sajnos a rá vonatkozó adatok ritkán voltak megbízhatóak.
- Rendben van. Átadta az üzenetet.
A százados gyorsan távozott. Szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy végre elmehet. Hari be akarta kapcsolni a komputerét, de mielőtt ezt megtehette volna, kis küldöttség érkezett hozzá a fakultásáról. A férfiak csendben vonultak be; az ajtóra szerelt biztonsági szerkezet halk recsegéssel vizsgálta végig őket. Hari mosolyogva nézte a procedúrát. Nagyon kicsi volt a valószínűsége annak, hogy egy bérgyilkos éppen matematikusnak álcázza magát.
- Azért jöttünk, hogy közöljük, milyen elhatározásra jutottunk- kezdte Aangon professzor hivataloskodó hangon.
- Csak rajta!- biztatta Hari. Halvány bűntudatot érzett: az utóbbi időben eléggé elhanyagolta az egyetemmel kapcsolatos ügyeket, és az egyenletek kidolgozásának szentelte a bürokratikus munkától elrabolt időt.
- Először is- folytatta Aangon -, arról szeretnénk szót ejteni, hogy tanszékünkre rossz fényt vetnek azok a pletykák, amelyek egy bizonyos „történelemelmélettel" foglalkoznak. Úgy véljük...
- Ilyen elmélet nincs, csupán néhány leíró elemzés létezik.
A nyílt tagadás összezavarta Aangont, de ennek ellenére folytatta a mondókáját.
- Másodszor... A jelek arra vallanak, hogy ön az asszisztensét, Yugo Amarylt kívánja a tanszékvezetői székbe ültetni. Ellenezzük a döntését, és arra kérjük, vonja vissza, mert ezzel komolyan sérti a fakultás idősebb és egyben magasabb rangú dolgozóit. Ráadásul ez a bizonyos fiatal matematikus... Nos, fogalmazzunk úgy: nem megfelelő származású.
- Ezt hogy értsem?- kérdezte Hari fenyegető hangon.
- Úgy véljük, nem hagyhatjuk, hogy a politika szerepet játsszon az egyetemi ügyekben. Amaryl nyíltan támogatta az elégedetlenkedő dahliakat, akiknek ügyét végül birodalmi szinten, fegyveres erők bevetésével kellett megoldani. A történtek miatt Amaryl nem alkalmas...
- Ebből elég! Van még valami?
- Igen. Szót kell ejtenünk az egyik tudóstársunk sérelmére elkövetett merényletről is.
- Tudóstárs? Ó, az a pasas, akit a feleségem...
- Ez a példa nélkül álló, dühítő eset közös családunk egyik tagja ellen tarthatatlanná teszi az ön itteni pozícióját.
A jelek arra vallottak, a professzorok szerették volna kiaknázni a helyzet adta lehetőségeket. Harinak olyan érzése támadt, mintha valaki megtervezte volna az incidenst.
- Visszautasítom!- jelentette ki.
Aangon professzor szeme szikrát szórt. Társai, akik eddig zavartan topogtak, most mögé csoportosultak. Harinak kétsége sem volt afelől, hogy a társaság kit akar az ő elnöki székébe ültetni.
- Azt hiszem- mondta Aangon -, ha a tanszék egyhangúan megszavazza az ön ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt, ha hivatalos gyűlésen...
- Ne fenyegessen!
- Csak arra próbálok rámutatni, hogy amíg az ön figyelme másra koncentrálódik...
- A főminiszterségre?
- ...addig nem várható el öntől, hogy megfelelően eleget tegyen kötelességeinek.
- Elég! Hivatalos gyűlést csak az elnök hívhat össze.
A professzorok feszengtek, de egyikük sem szólalt meg.
- Én pedig nem fogom megtenni- mondta Hari.
- Nem sokáig dolgozhat a támogatásunk nélkül- figyelmeztette Aangon metsző hangon.
- Tudom. De majd meglátjuk, meddig bírom.
- Vegye elő a józan eszét! Mi...
- Kifelé.
- Tessék?! Ilyet nem...
- Kifelé! Gyerünk!
A professzorok elvonultak.
9.
 Sohasem könnyű elfogadni a kritikát- különösen akkor nem, amikor elképzelhető, hogy van benne némi igazság.
 Hari tisztában volt vele, hogy merisztokrata társai- a potentáttól kezdve a saját tanszéke tagjaiig egész seregnyi ember- ellenérzéssel figyelték tetteit. Sajnos itt már többről volt szó, mint a megszokott és soha véget nem érő pozícióharcokról.
 A szóbeszéd az érdeklődés középpontjába helyezte a pszichohistóriát, és a pletykák természetesen eljutottak a merisztokraták fülébe is. Első reakciójuk a sértett düh volt. Képtelenek voltak elfogadni annak lehetőségét, hogy az emberiség nem tud hatást gyakorolni saját jövőjére, hogy a történelem olyan erők működésének eredménye, amelyeknek közelébe halandó ember nem is férkőzhet. Vagy talán megszimatolták, hogy van némi igazság abban, amit Harinak kemény, hosszú éveken át tartó munkával sikerült megállapítania? Rájöttek, hogy a Birodalom nem az egyes személyek vagy világok merész tettei miatt hanyatlik, hanem azért, mert ez a természetéből fakad?
 Az emberek társadalmi osztálytól, hovatartozástól függetlenül mindig hittek fajuk önálló akaratának létezésében. Általában egy zsigeri érzésből indultak ki, ami alapján úgy gondolták, önállóan cselekszenek; hogy egyedül alakítják ki véleményeiket- azokat a nézeteket, amelyekért küzdeni is hajlandóak. Az emberek könnyen elfogadták, hogy ők maguk irányítják sorsukat; mindenki szerette volna azt hinni, ő maga alakítja saját életét. Ennek a felfogásnak persze semmi köze sem volt a logikához.
Ki vagyok én, gondolta Hari, hogy egyszerűen kijelentsem, tévednek?
- Hari?
Yugo érkezett meg; kissé bátortalannak látszott.
- Gyere be, barátom.
- Egy perccel ezelőtt kaptam egy furcsa ajánlatot. Valami intézet- soha nem hallottam róluk- jelentős összeget ajánlott fel nekünk.
- Mire?- Olyan eset nem volt, hogy a pénz ne jött volna jól.
- Inkább miért... Azoknak a sarki szimeknek az alap file-jait akarják megvenni.
- Voltaire-t és Johannát? Tudod mi a válasz. Nem. Kik ezek?
- Nem t'om. Mindenesetre nem árt, ha tudod, hogy megvan, amit kérnek. Az eredeti változatok.
- Tudd meg, mivel foglalkozik ez az intézet.
- Megpróbáltam. Semmire sem jutottam. Egyelőre.
- Hmm. Különös.
- Ezért gondoltam, hogy megbeszélem veled. Nekem valahogy bűzlik ez a dolog.
- Tarts készenlétben egy nyomozóprogramot, hátha újra jelentkeznek.
- Igen, uram! Ami a dahliakat meg a Bástyát illeti...
- Ne kezdd már megint!
- Csak azt szeretném, ha tudnád, hogyan oldották meg a birodalmiak a junini kérdést.
Hari hagyta, hogy Yugo folytassa. Már régen megtanulta, hogyan tegyen úgy, mintha feszülten figyelne, miközben gondolatai a galaxis túlsó felén keringenek.
Tudta, előbb-utóbb beszélnie kell a császárral a dahliak ügyéről. Nem csak azért, hogy megfeleljen Lamurk legutolsó lépésére, erre az undorító húzásra, amit éppen az erőszakmentességről híres Trantoron hajtott végre. Kemény helyzet volt, ez igaz, és gyorsan megoldotta. Gyorsan, de brutálisan és véresen.
A dahliak sértve érezték magukat, mert számukhoz képest kevés képviselőjük volt. Népszerűtlenek voltak. Reakciósok.
Az a tény, hogy a dahliak - kivéve azokat, akiket valaki a nyakuknál fogva kiemelt a szutyokból, ahogy Hari tette Yugoval - ellenszenvvel viseltettek a tudományosan gondolkodók iránt, semmit sem számított. Hari kezdett kételkedni benne, hogy a merev és formális tudományos világ megérdemli azt a tiszteletet, amit kap. Bármerre nézett, a tudomány részlehajlását látta. A tudósok egymást ölték a támogatásokért és a koncokért, amelyek a Birodalom asztaláról az úgynevezett ,Jutalmazási rendszer" keretében leesett.
Hari előző nap meglátogatta az egyik dékánt, aki ravaszul azt ajánlotta neki, használja fel birodalmi kapcsolatait, és szerezzen támogatást az egyik professzornak. Az illető ugyan már régóta nem végzett érdemleges munkát, viszont családi kötelékek fűzték a Főtanácshoz. A dékán őszintén beszélt:
- Nem gondolja, hogy az egyetem érdekeit szolgálja, ha elintézi, hogy ez az ember megkapjon egy kisebb támogatást?
Hari nem gondolta, és közölte, nem látja okát, miért kellene ezt megtennie. A dékánt meglepte ez a nyíltság. Hari csak később jött rá, mégis a pasasnak volt igaza. A támogatási összegek egyértelműen segítették az egyetemet. Ugyan miért ne lehetne összekötni a hasznost a még hasznosabbal, és a pénz megszerzését összekapcsolni a politikai előnyök megszerzésével? Hari számára ugyan idegen volt ez a gondolkodásmód, de el kellett ismernie, volt benne némi logika.
Felsóhajtott, és amikor Yugo lélegzetvételnyi időre abbahagyta szenvedélyes litániáját, elmosolyodott. Rögtön megbánta; ebben a helyzetben egy aggodalmas homlokráncolás lett volna a megfelelő reakció. Yugo folytatta. Gyorsan beszélt, karját felemelte, jelzői az eget súrolták.
Hari rájött, azzal, hogy fellépett a valódi politika színpadára, szerepet kapott a brutális árnyékharcban, még jobban elbizonytalanította önmagát. Felmerült benne a kérdés: a tudomány, amiben odahaza, a Heliconon olyan szilárdan hitt, valóban olyan hasznos volt-e a dahliakhoz hasonló emberek számára, mint korábban hitte? Megpróbálta kételyeit lefordítani az egyenlet nyelvére: lehetséges, hogy egyszer az értelmes, erkölcsös döntések irányítják majd a Birodalmat, és nem a hatalom meg a jómód? A teokraták kudarcot vallottak, a tudomány hívei pedig - ők ritkábban kerültek előtérbe - túlságosan merevnek bizonyultak ahhoz, hogy kezükbe vegyék az irányítást.
- ...és erre én azt mondtam: persze, Hari meg tudja csinálni- fejezte be Yugo.
- Ööö... Mármint micsodát?
- Támogatni tudod a dahliak képviseleti rendszerét átdolgozni kívánó Alphoso-tervet. Mi mást?
- Át kell gondolnom- manőverezett Hari. - De addig is... mondj valamit az élettartamjelenségről, amit vizsgálgattál.
- Átpasszoltam az ügyet annak a három új kutatóasszisztensnek - mondta Yugo komoran. - Ők biztos kihámoznak belőle valamit.
- A rossz vadász mindig üresnek látja az erdőt.
Yugo döbbenetét látva Hari eltűnődött. Lehet, hogy túl keményen bánik az emberekkel? Erről is a politika tehet...
- Szóval, bedolgoztam az egyenletekbe az élettartam-faktort. Csak azért, hogy lássam, mi történik. Itt van. - Yugo egy ellipszis alakú adathordozót dugott Hari asztali olvasójába. - Nézd meg te is!
Az őskor egyik hagyatéka a galaktikus év volt; hivatalos ügyekben a Birodalom valamennyi világa ezt használta. Harinak sokszor eszébe jutott, hogy ez az időtartam talán a legendás Föld orbitális periódusával azonos. Az év tizenkét hónapból állt, mindegyik hónapnak huszonnyolc napja volt. Ennek figyelembevételével a Birodalom huszonötmillió bolygója közül 1 224 675 lehetett a Föld. Sajnos a keringési pályák alakja és hossza, a bolygóközi rezonanciák miatt a lehetséges világok közül egyiken sem pontosan a galaktikus kalendárium szerint telt az idő, de még mindig maradt 17 000, ahol az év majdnem ugyanolyan hosszú volt, mint a szabványos esztendő.
Yugo magyarázni kezdte az eredményeit. A Birodalom történetének egyik érdekes részlete az emberi életkor változása volt. Az átlag 100 év körül mozgott, de néhány régi dokumentum szerint ezek az évek legalább kétszer olyan hosszúak voltak, mint az emberek számára „természetes őskori esztendők". (Ezeket a kifejezéseket az egyik feljegyzésben használták.) Ha ez az állítás igaz volt, akkor a modern korban az emberek átlagban kétszer olyan hosszú ideig éltek, mint a Birodalom előtti időszakban. Az élettartam végtelenné növelése lehetetlen volt; a biológia mindig megnyerte az ellene vívott csatákat: új betegségek jelentek meg, melyek keresztülhúztak minden tervet.
- Az alapinformációkat Dorstól kaptam. Okos nő- mondta Yugo. - Nézd ezt az adatvillódzást!
Görbék, háromdimenziós jelképek, gyorsan pergő összefüggés-táblázatok... A biológia tudománya és az emberi kultúra ütközése mindig heves volt, gyakran okozott károkat. Általában úgynevezett „szabadpiac politikát" eredményezett, amelynek égisze alatt a szülők kiválaszthatták gyermekeik számára a kívánatos jellemvonásokat. Bizonyos helyeken sikerült a 125 éves átlagéletkort 150-re növelni. Amikor az adott bolygón a lakosság túlnyomó része sokáig élt, megingott a társadalmi rend. Miért?
- Végigelemeztem az egyenleteket. A külső behatásokat kerestem- folytatta Yugo. Már nyoma sem volt a forrófejű dahlinak: az ifjú megvillantotta azt a zsenialitást, ami miatt Hari jó néhány évvel korábban kiemelte a hőkutasok közül.
Az egyenletek kecses szinuszgörbéin Yugo talált egy különös rezonanciát. A gazdaság és a politika 120-150 évenként mélypontra jutott. Amikor az emberek átlagéletkora elérte ezt az értéket, elkezdődött egy romboló jellegű visszacsatolódás. A kereskedelem görbéje olyan volt, akár egy hegylánc: magas csúcsok és mély szakadékok követték egymást. A kultúra az extravaganciából a puritanizmusba hanyatlott, majd visszaemelkedett a túlzásokba. A káosz, más esetekben a vallásos tiltások néhány évszázad alatt semmivé változtatták a biotudományok eredményeit: az átlagéletkor szintje visszazuhant.
- Különös- tűnődött Hari a ciklusok meredek görbéit vizsgálgatva. - Mindig foglalkoztatott a kérdés, miért nem élünk hosszabb ideig.
- A társadalmi nyomás miatt. Most már azt is tudjuk ez miből fakad.
- De mégis... Én szeretném, ha pár évszázadon át élhetnék és alkothatnék. Yugo elvigyorodott.
- Nézd meg a médiákat, a színdarabokat, a legendákat, a holofilmeket. A vénemberek minden sztoriban csúf, kapzsi dögök, akik mindent maguknak akarnak.
- Hmm... Igen, általában tényleg ez van.
- És a mítoszok? A feltámadt halottak. Vámpírok. Múmiák. Ezek mindig gonoszak.
- Nincs kivétel?
- De van- felelte Yugo. - Dors előásott nekem pár ősrégi történetet. Volt egy mártír... azt hiszem, Jézusnak hívták.
- Nem valami feltámadási mítoszban szerepelt?
- Dors szerint lehetséges, hogy ez a Jézus valójában nem is létezett. A hiányos, ősi szövegekből ez derül ki. Lehet, hogy az egész mítosz nem más, mint egy kollektív pszichoálom. Amikor Jézus feltámadt, nem maradt túl sokáig az élők között.
- Felment a mennyekbe, igaz?
- Nem tudom, de hamar lelépett, az biztos. Az emberek nem szeretik azokat, akiknek sikerült átverniük a vén kaszást. - Yugo az egyik katasztrófánál összefutó görbékre mutatott. - Most legalább tudjuk, hogy a legtöbb társadalom miért tanulta meg, hogy nem szabad túl sokáig életben hagyni az embereket.
Hari az esemény-felületeket vizsgálgatta.
- Aha. De ki az, aki ezt „megtanulja"?
- Hm? Az emberek.
- De még nem volt ember, aki ismerte volna ezt- mutatott a hologramra. - A tudás a tabuk, a legendák, a törvények mélyén lapul.
- Hm-hm. - Harinak eszébe jutott valami; nem volt még ötlet, csak megérzés, és... elillant. Elhatározta, alkalomadtán megpróbálja visszarángatni. Feltéve, ha elég ideje lesz rá, hogy megkeresse és végighallgassa azt a vékonyka, suttogó hangot, ami olyan volt, mintha egy árnyalak szólt volna hozzá a ködös utca másik oldaláról...
Összerezzent.
- Szép munka. Lenyűgöző! Publikáld!
- Továbbra is titokban kell tartanunk a pszichohistóriát. Nem?
- Ez csak egy parányi része. Az emberek majd azt fogják hinni, hogy ebből fakadtak a pszichohistóriával kapcsolatos pletykák.
- A pszichohistória nem működőképes, ha az emberek tudnak róla.
- Nyugodtan közzéteheted az eredményeidet. Az élettartam-vizsgálatra egy rakás ürügyet találhatunk. Talán így sikerül elérnünk, hogy az emberek találgassanak.
- Ezzel fogjuk elterelni a birodalmi kémek figyelmét?
- Pontosan.
Yugo elvigyorodott.
- Furcsa, hogy kémek szaglásznak a „Birodalom dísze" után... Vagy nem így nevezett Cleon a múlt heti császári fogadáson?
- Ezt mondta volna? Nem hallottam.
- Túl sokat foglalkozol a támogatási ügyekkel. Az ilyen munkákat át kéne passzolnod valakinek.
- A pszichohistóriához pénzre van szükségünk.
- Akkor miért nem csapolod meg a császárt?
- Lamurk rájönne, és ellenem használná a dolgot. Kivételezés, részlehajlás a Főtanácsban, és így tovább. Lennének vádak, amiket felhozhat. Te is tudod, hogy van ez.
- Van benne valami. De Cleon segítségével mégis könnyebb lenne.
- A lényeg az, hogy ne keltsünk feltűnést. Kerülnünk kell a botrányokat, és hagyni, hogy Cleon végigjárja diplomatikus táncát.
- A császár azt monda, te egy „elmevirág" vagy. Felvettem a szavait, ha érdekel.
- Nem érdekel. A túl magasra növő virágokat előbb-utóbb leszedik.
10.
Dors nem jutott tovább a palota magas előcsarnokánál: a császári testőrség egyik tagja visszafordította.
- A fenébe, ez a nő a feleségem!- kiáltott rájuk Hari dühösen.
- Sajnálom, parancsot kaptam- mondta a tiszt.
A Hari körül ácsorgó különítményesek nem próbáltak szembeszállni a fickóval. Talán nincs is ember, gondolta a matematikus, aki ellent mer mondani neki.
- Figyelj- fordult Dorshoz -, van még egy kis időm a találka előtt. Addig harapjunk valamit a fogadáson.
A nő összerezzent.
- Csak nem mész be nélkülem?
- Azt hittem, megértetted. Muszáj. Cleon azért hívta össze ezt a gyűlést, hogy...
- Lamurk mesterkedése az egész.
- Ez igaz, de a dahliak ügyéről lesz szó.
- Meg arról a fickóról, akit leütöttem a fogadáson. Lehet, hogy azt is kitervelték!
- Igen. Lamurk volt az. - Hari elmosolyodott. - Minden hipernyílás Lamurkhoz vezet.
- És ne feledkezz meg a potentátról sem.
- Ő az én oldalamon áll!
- Az a nő miniszterségre vágyik, Hari. Mindenki erről beszél.
- Szerintem biztos, hogy meg is kapja- morgott a férfi.
- Nem ereszthetlek be.
- Ez a palota. - Hari a kapu előtt álló kék-arany egyenruhás őrökre mutatott. - Körös-körül birodalmiak vannak.
- Nekem akkor sem tetszik.
- Nézd, megegyeztünk, hogy megpróbálsz bejutni... Nem sikerült. Előre megmondtam, hogy ez lesz. Különben a fegyverdetektorokon úgysem jutnál át.
Dors az alsó ajkába harapott, de nem szólt. A palotában felállított detektorokon egyetlen humaniform sem tudott volna észrevétlenül átjutni.
- Bemegyek, és majd odakint találkozunk- mondta Hari nyugodtan.
- Nálad vannak a térképek meg az adatok?
- Igen. A chip a helyén. Három pislogással el tudom olvasni.
Hari egy adattároló chipet ültetett a nyakába; a matematikusok konferenciáin mindenki ilyet használt. Szabványos mütyür volt, könnyen el lehetett helyezni. Az adatokat- színes, háromdimenziós ábrákat, karaktereket- egy mikrolézer írta fel a retina hátsó részére. Dors térképeket, a Birodalomra és a palotára vonatkozó információkat, az érvényes törvényeket, a jelesebb eseményeket táplálta a chipbe, vagyis mindent, ami egy ilyen értekezleten szóba kerülhet.
- Csak... arra kérlek... vigyázz magadra!
Dors arcáról lehámlott a komor kifejezés; Hari meglátta a kemény testőr álarca mögött megbúvó nőt.
- Mindig vigyázok. - Megcsókolta a felesége orrát.
Befurakodtak az előcsarnokban lézengő udvari léhűtők közé, akik a tovalebegő tálcákon felkínált ételekből falatozgattak.
- A Birodalom hamarosan csődbe megy, de erre van keret!- zsörtölődött Hari.
- Ez a szokás- mondta Dors. - Beaumunn, a Bőkezű gyűlölte, ha várnia kellett az ételek elkészültére, viszont annyira szerette a hasát, hogy naponta négyszer evett. Parancsba adta, hogy valamennyi birtokán készítsék el az ételeket, felkészülve arra, hogy étkezési időben esetleg éppen ott lesz. Ami megmaradt, azt mindig az udvaroncok kapták meg.
Ha nem egy történész szájából hallja, Hari el sem hitte volna a történetet. Az előcsarnokban rengeteg olyan embert látott, aki gyakorlatilag a palotában élt. Mindegyiknek volt valami jelentéktelen hivatala, de rangjukat csak arra használták fel, hogy részt vehessenek a soha véget nem érő banketten. Hari és Dors elindult a tömegben. Mindketten álcaholót vetítettek maguk köré, hogy elkerüljék a felismerést, meg a hírességekre csimpaszkodó parazitákat.
- Le merem fogadni, hogy te még ebben a kutyaszorítóban is a Voltaire problémán töröd a fejed- súgta Dors.
- Csak arra próbálok rájönni, hogy másolták ki őt... a szimet a file-jainkból.
- Az egész nem sokkal azután történt, hogy valaki meg akarta venni?- Dors a homlokát ráncolta. - Amikor elutasítottad az ajánlatot, a reménybeli vásárló egyszerűen ellopta.
- Valószínűleg birodalmi ügynökök voltak.
- Nem tetszik nekem ez az egész. Lehet, hogy így akarnak még jobban belerángatni a junini botrányba.
- A lényeg azonban mégis az, hogy szép lassan megszűnik az ősi szimellenes tabu. - Hari elmosolyodott. - Felejtsük el az egészet. Manapság az embereket úgyis csak a szimulációk meg a stimulálók érdeklik. Legalább mi ne foglalkozzunk ezzel.
A kupolás csarnokban több ezer ember őgyelgett. Dors le akarta tesztelni az álcaholókat. Találomra elindult. Hari hamar ráunt a céltalan sétálgatásra. Dors időnként rámutatott egy-egy hírességre- valószínűleg azt hitte, ezzel eltereli Hari gondolatait a rá váró megbeszélésről. Néhányan még az álca ellenére is felismerték a férfit; ilyenkor meg kellett állniuk, hogy váltsanak néhány szót az illetővel. Természetesen ilyen alkalmakkor senki sem beszélt komoly dolgokról. Ez is az udvaroncok hagyományai közé tartozott.
- Ideje bemenned- figyelmeztette Dors a férjét.
- Észrevetted, hogy követnek minket?
- Azt hiszem hárman vannak. Ha a palotába is utánad mennek, szólok a különítményesek századosának.
- Ne aggódj! Elfelejtetted? A palotába senki sem vihet be fegyvert.
- A jelek mindenesetre aggasztóak. Azt a tapaszbombát úgy állították be, hogy legyen időd megszabadulni tőle. Nem tett kárt benned, de én éppen elég feszült lettem ahhoz, hogy megtámadjam azt a professzort.
- Aminek köszönhetően kitiltottak a palotából- fejezte be Hari a gondolatot.
- Szerintem az emberek nem képesek ilyen bonyolult manőverek végrehajtására.
- Ezt most csak azért mondod, mert nem olvastál eleget a Birodalom politikájáról.
- Szerencsére nem.
- Jobb is, mert csak felidegesítene- mondta Dors, és hirtelen támadt, meglepő szenvedéllyel megcsókolta a férfit. - Az aggódás az én feladatom.
- Pár óra múlva találkozunk- búcsúzott Hari. Sötét előérzetei ellenére megpróbált könnyedén beszélni. Legalábbis remélem, tette hozzá gondolatban.
A szokásos fegyverellenőrzés és bejelentkezés után belépett a palotába. A detektorok figyelmét semmi, egyetlen karbonkés vagy robbanókavics sem kerülte volna el. Ezer évvel korábban olyan gyakorivá, olyan közönséges eseménnyé váltak a császárok ellen elkövetett merényletek, akár a sportesemények. Azóta a hagyomány és a technika összekapcsolásával tökéletesen biztonságossá tették ezeket a hivatalos eseményeket. Mivel most a császár kívánt találkozni a Főtanács tagjaival, szárnysegédek seregei, tanácsadók, különleges megbízottak és sárga ruhát viselő léhűtők hadai nyüzsögtek a palotában. Az élősködők, az ingyenélők begyakorlott eleganciával tapadtak az uralkodóhoz és környezetéhez.
A gyűlésterem előtt a hagyományoknak megfelelően most is felállították a Bőség Asztalát. Valamikor ez csupán egyetlen hosszú asztal volt, ám most tucatszám sorakoztak egymás mellett a különböző finomságoktól roskadozó alkotmányok. A fogadáson való részvétel még az üzleti tárgyalásokra érkezők számára is kötelező volt; sértést követett el, aki egyszerűen elsétált az asztalok mellett, és visszautasította a császár nagylelkűségét. Hari is betartotta a szabályt: a Nyilas Csarnokon átvágva felcsippentett néhány különlegesnek ígérkező falatot.
A csarnokban, és a belőle nyíló, hangfüggönyökkel leválasztott fülkékben fáradhatatlan embertömeg nyüzsgött. Hari belépett az egyik kicsiny helyiségbe- a zsibongás után üdítően hatott rá a csend. Nem akart teljesen tájékozatlannak tűnni, ezért gyorsan átnézte a Tanács gyűléseinek ügymenetére vonatkozó feljegyzéseit. A Főtanács tagjai, meg a hozzájuk tartozó személyzet még a legapróbb protokolláris hibát is komor pillantásokkal jutalmazzák. A média, amelynek képviselőit nem eresztették be a tanácstermekbe, a gyűlések után hetekig ezzel az eseménnyel foglalkozott, és könyörtelenül pellengérre állította a szokások ellen vétőket. Hari gyűlölte ezt az egészet, de tudta, amíg a játék szereplője, neki is be kell tartania a szabályokat.
Eszébe jutott, amit Dors korábban Feslett Leonról mondott, arról a császárról, aki egyszer furcsa bankettet rendezett miniszterei számára. A gyanútlan vendégek beleharaptak a gyümölcsöknek látszó tárgyakba, amelyek egyetlen szempillantás alatt satuba szorították a fogaikat. A „gyömölcs-zárat" csak egy digitális paranccsal lehetett kinyitni, amit természetesen egyedül a császár adhatott ki. Leon meg is tette, de a minisztereknek előbb könyörögniük, rimánkodniuk kellett- mindezt a többi vendég szeme láttára. A szóbeszéd szerint Leon a magánlakosztályában ennél sokkal kegyetlenebb trükkökkel szórakoztatta magát.
Hari a hangfüggönyön áthatolva belépett a helyiségbe, amelyen át a tanácsterembe lehetett eljutni. A retinatérkép ezt az ősrégi, kevesek által használt útvonalat jelölte ki a számára. Az a néhány ember, akivel menet közben találkozott, furcsálló pillantásokat vetett rá. Hari már jól ismerte ezt az embertípust: az udvaroncok látszani akartak, és nem értették, hogy valaki miért szereti jobban a félhomályos folyosókat, mint a zsúfolt helyiségeket. A tömeg hiánya, az észrevétlenség megcsappantotta önbizalmukat és gyengítette a saját fontosságukba vetett hitet.
A keskeny folyosó végén Leon életnagyságú szobra állt, kezében a tradicionális hóhérkéssel. Hari megtorpant, és végigmérte a széles homlokú embermást. Az uralkodó kést szorongató jobb kezén kidagadtak az erek; baljában egy ködborral teli kristálykelyhet tartott. A szobor tökéletes volt; minden bizonnyal Leon tetszését is elnyerte annak idején. A kés valódinak tűnt, köszörült pengéjén fény csillogott.
Akadtak olyanok, akik uralkodásának idejét aranykornak tartották, olyan időszaknak, amikor természetes volt a rend, és a Birodalom akadálytalanul terjeszkedhetett. Leon brutális volt, de sokan szerették. Hari szerette volna, ha a pszichohistória működni kezd, de tartott tőle, tudománya olyan eszközzé válik, amivel fel lehet eleveníteni, újra valósággá lehet változtatni a múlt hasonló pillanatait.
Megvonta a vállát. Annak kiszámítására, hogy a Birodalmat meg lehet-e menteni egyáltalán, akkor is elég idő lesz, amikor a pszichohistória valósággá válik.
A tradicionális öltözéket viselő őrök között belépett a gyűlésterembe. Cleon, Lamurk és a Főtanács tagjai teljes pompában várakoztak a kezdésre. Hari tudta, valami áhítatfélét kellene éreznie, de a hatalomtól és tekintélytől vibráló levegő csak tovább fokozta benne a vágyat, hogy megértse a Birodalom működését, és ha mód van rá, megváltoztassa az irányt, amerre halad.
11 .
Hari három órával később, szédelegve hagyta el a gyűléstermet. A vita még korántsem ért véget, de úgy érezte, szüksége van egy kis pihenőre. Egy alacsonyabb rangú, a szektorközi kapcsolatokért felelős miniszter felajánlotta, hogy elviszi az egyik „frissítő központba". Hari hálásan elfogadta a meghívást.
- Nem tudom, meddig fogom bírni ezt az egészet- vallotta be.
- Meg kell szoknia az unalmat!- mondta a miniszter vidáman.
- Talán... egyszerűen lelépek.
- Ne, ne, inkább jöjjön, és pihenjen egy kicsit!
Hari átizzadta a gyűlésteremben kötelező viseletnek számító, túlságosan szűk talárját. A díszes, jókora övcsat, amihez krómkapcsokkal hozzá lehetett illeszteni a szavazásnál használt tradicionális íróvesszőt, iszonyatosan nyomta a hasát.
A miniszter Lamurkról, meg a Hari elleni támadásáról csacsogott. A matematikus megpróbálta elereszteni a füle mellett a szavakat. A gyűlésteremben több alkalommal kénytelen volt szólásra emelkedni, és megvédeni magát. Röviden, köntörfalazás nélkül beszélt, olyan stílusban, ami igencsak idegen volt a tanácstagok számára. A miniszter udvariasan „tévedésnek" nevezte ezt hibát.
Beálltak a frissítő zuhany alá. Kék ionsugarak hullottak rájuk. Hari örült, hogy fürdőzés közben nem kell beszélgetnie. Hagyta, hogy az elektrosztatikus szellő végigmasszírozza a testét; egészen addig tűrte a kényeztetést, míg az áramlatok érintése kezdett határozottan erotikussá válni.
A miniszter mohó arccal elindult, hogy „valami mással” is szerezzen magának néhány kellemes percet. Hari úgy döntött, nem próbálja kideríteni, mire készül a társa. Belépett egy párafülkébe. Megpihent és elgondolkozott. Miközben izmai ellazultak, azon tűnődött, milyen óriási szakadék választja el a gyűlésterem nagymenőitől.
Ő az embermilliók kimondatlan tapasztalataival, és nem a szűk elitréteg szépen megfogalmazott szónoklataival azonosította a tudást. A gazdaság- ahogy a történelmi példákból kiderült- a többség véleményének és elképzeléseinek engedelmeskedett. Ezek általában fontosabbak voltak, mint a néhány tehetséges és bölcs ember által meghatározott, grandiózus politikai intézkedések. A birodalmi logika szerint gondolkodók mégis csak azt vizsgálták, hogy egy adott tervezet jó-e, és nem azt, hogy megengedhető vagy kívánatos-e. Hari nem igazán tudta, hogyan beszélhetne az ilyen emberek előtt. Az okos szófordulatok és a művészi kitérések ezen a napon hasznosnak bizonyultak, de nem mehetett így sokáig. Összezavarodott.
Hirtelen rádöbbent, vissza kell mennie. Kilépett a frissítő központból, és elindult a gyűlésterem felé vezető legrövidebb úton. A folyosókon funkcionáriusok sürgölődtek. Átment a hangfüggönyökön, kilépett egy folyosóra, és egy pillantást vetett a retinamonitorán megjelenő térképekre. A gyűlésteremben jó hasznát vette Dors chipjének- e nélkül nem igazán tudta volna felfogni a tanácstagok gyors, szakszavaktól hemzsegő beszédét. A mikrolézer által a retinájára rajzolt háromdimenziós térkép a szemmozgásának megfelelően forgott.
 Az épületnek ezen a részén csak néhányan lézengtek. Hari a folyosó végére ért, és felnézett Leon szobrára. A hóhérkés eltűnt az egykori császár kezéből. Ki vihette el, és miért?
Harinak rossz érzése támadt. Megfordult, és sietős léptekkel elindult a folyosón. Mielőtt elérhette volna a hangfüggönyöket, egy férfi toppant elé a függönyök csontszínű ragyogásából. Ez még nem lett volna szokatlan, ám annál különösebb volt, hogy tekintetét mereven Harira szegezte.
A fickót körülbelül harminc méter választotta el Haritól. A matematikus oldalra fordult, úgy tett, mintha a domborművekkel díszített falakat nézegetné, és lassan arrébb sétált. Megfordult, és elindult a szobor irányába. Lépteket hallott a háta mögött. A férfi követte.
Lehet, hogy üldözési mániám van?, tűnődött Hari. Tudta, ha sikerül visszajutnia a nyüzsgésbe, a tömegbe, el fog illanni a kényelmetlen érzés.
A léptek egyre hangosabban koppantak. A férfi közelebb ért hozzá.
Hari hirtelen befordult az egyik oldalfolyosóba, átsietett egy kör alakú helyiségen, és kilépett egy ősrégi előcsarnokba.
A férfi léptei felgyorsultak.
Hari az előcsarnokból egy hosszú folyosóra ért, aminek a végében két ember beszélgetett. A matematikus elindult feléjük. A férfiak elhallgattak és ránéztek. Egyikük a zsebébe nyúlt, előhúzott egy kommunikátort, és néhány szót vakkantott a mikrofonba.
Hari riadtan elhátrált, és befordult az első útjába eső mellékfolyosón. Futni kezdett.
Miért nem veszik már észre a biztonságiak, mi történik itt? A palota tele van kamerákkal, és... Megdöbbent. Az előbb, a folyosó végén látott egy kamerát. A lencsét valami furcsa, sapkaszerű tárgy takarta. Hamis képet közvetít!
A gyűléstermet körbeölelő épületrész folyosóin senki sem járt. Hari átügetett egy díszes helyiségen. Léptek... Még mindig követték. Jobbra fordult. Egy hosszú feljárón sűrű, tömött sorokban emberek vonultak.
- Hé!- kiáltott rájuk Hari.
Senki sem nézett rá- az embereket hangfüggöny választotta el tőle. Elindult feléjük.
Az egyik falmélyedésből egy férfi toppant elé. Magas, karcsú, izmos fickó volt; laza léptekkel indult el Hari irányába. Nem szólalt meg, a viselkedésében sem volt semmi különös, csak éppen... jött, megállíthatatlanul.
Hari balra fordult, és futásnak eredt. Valahol erre lehet a frissítő központ! Ott sokan vannak. Ha elér odáig, megmenekült.
A térkép szerint az a hosszú folyosó vezetett a frissítő központhoz. Hari elfordult, és továbbfutott. Már a folyosó felénél járt, amikor meglátta a fal mellett beszélgető három nőt. Lelassított. Azok elhallgattak. Talán a fürdő személyzetéhez tartoznak, gondolta.
A nők felé fordultak. Hari szólni akart, de a legközelebb álló nő eléugrott, és megmarkolta a karját.
Hari hátrahőkölt. A nő erős volt.
- Egyenesen a karjaink közé sétált!- vigyorgott a társaira.
Hari oldalra rántotta a karját, kitépte magát a nő szorításából, aki ettől elvesztette az egyensúlyát. Hari kihasználta az alkalmat: a nőt a másik kettőhöz lökte. A három közül az egyik megpróbált felé rúgni. Megcsavarintotta a csípőjét, hogy kellő lendületet vegyen, de társa az útjában volt. A rúgás rövidre és gyengére sikeredett.
Hari megfordult, és rohanni kezdett. Nem sok esélyt adott magának a menekülésre, ám amikor hátralesett a válla fölött, látta, hogy a három nő moccanás nélkül bámul utána.
Hari csodálkozva lelassított. Ezek a fickók, meg ezek a nők... Egyikük sem támadt rá. Vajon miért? Talán attól tartottak, hogy véletlenül felbukkan egy-két szemtanú. Lehet, hogy egy még elhagyatottabb helyen akarnak lecsapni rá? Előhívta a térképét. A vörös pötty őt jelölte, a fehér vonalak a két oldalfolyosót, amin...
...hirtelen két férfi jelent meg.
Hari már csak két út között választhatott. Balra fordult, befutott egy antik holókkal szegélyezett szűk járatba. A képek érzékelték a mozgását: bekapcsolódtak, és szenvtelen hangok fontos történelmi eseményekről, az érdektelenség évezredes leplével beborított nagy győzelmekről kezdtek beszélni. A háromdimenziós képek színesen villództak, a hangok erőteljesen zengtek. Hari zihálva rohant el mellettük, és közben megpróbálta rendezni a gondolatait.
Egy kereszteződéshez ért. Jobbról emberek közeledtek felé.
Végigfutott egy mellékjáraton. IV Elinor császár mauzóleuma alatt járt. A folyosó végén fehér, számokkal jelölt ajtókat látott. A fürdők! A miniszter, aki becsábította a frissítő központba, azt mondta, ezek a helyiségek a legalkalmasabbak a privát találkozók lebonyolítására.
Ahhoz, hogy elérje a legközelebbi ajtót, át kellett vágnia egy kis téren. Gondolkodás nélkül elindult. Jobbról egy férfi érkezett. Egyetlen szót sem szólt. Hari az első ajtóhoz ugrott.
Zárva.
A második ajtóhoz lépett. A férfi már egészen közel ért hozzá.
Zárva!
A harmadik ajtó gombja végre elfordult. Hari belépett a helyiségbe.
Hagyományos szerkezetű, zsanérokon függő ajtó volt. Nekivetette a hátát, hogy becsapja maga mögött, ám a férfi támadásba lendült, és bedugta a kezét a résen. Hari megfeszítette az izmait. A férfi az ajtó és a keret közé feszítette a jobb lábát.
A matematikus keményen meglökte az ajtót. A kéz a keskenyedő résbe szorult. A férfi felmordult, és befelé tolta az ajtót. A rés kitágult.
Hari az ajtónak támasztotta a hátát, és a lábával tolta magát. A helyiségben semmi sem volt, amit segédeszközként használhatott volna, ráadásul a nevetséges talár is akadályozta a mozgásban, meg az öv, ami...
A derekához kapott. Jobb kezével megmarkolta a szavazóvesszőt, vállát az ajtónak feszítette, és kegyetlen erővel a férfi kezébe döfött.
Az írásjelekkel és szimbólumokkal díszített vessző a harmadik és a negyedik ujj közötti puha részbe mélyedt. Vörös vér fröccsent az ajtóra. A férfi felordított, és visszarántotta a kezét.
Hari becsapta az ajtót. A zárhoz nyúlt. A mágneses reteszek a helyükre kattantak. Lihegve megfordult, és szétnézett.
Két zuhanyfülke, egy emelőpad, italok. Párafülkék, egy tornasarok. A szóbeszéd szerint időnként elképesztő dévajkodások folytak az ilyen helyeken. A tornasarok egyik falán hosszúkás csúszóablak volt; ez a körben elhelyezkedő fürdőhelyiségek között kiépített, átriumszerű kertre nyílt. Egy ember éppen átfért rajta.
Valami az ajtó külső oldalának csapódott. Talán egy depolarizáló, gondolta Hari, amivel félre lehet húzni a mágneses reteszeket!
A tolóablakra nézett.
12.
Egy férfi óvakodott be a helyiségbe. A császár szolgálnak világoskék egyenruhája volt rajta; a könnyű öltözék nagy mozgásszabadságot adott viselőjének. Kezében a Leon szobráról lelopott kést szorongatta.
Becsukta maga mögött az ajtót, a helyükre kattintotta a reteszeket, majd a kést készenlétben tartva gyorsan körülnézett. Termetes fickó volt, de könnyed eleganciával lépkedett. Módszeresen ellenőrizte a zuhanyzókat, a párafülkéket, a tornasarkot. Kihajolt a tolóablakon, de duzzadozó izmai miatt nem fért keresztül rajta.
Kihúzta magát, és a szájához emelte a csuklójára erősített kommunikátort.
- Kiment a kertbe. Innen nem látom. Lezártátok a környéket?
Csendben megvárta a csak általa hallható választ.
- Nem találjátok? Persze, én megmondtam, hogy nem kéne kiiktatunk valamennyi kamerát!
Dühösen járkálni kezdett.
- Jól van, csak zárjatok le minden kijáratot! A kertből könnyű meglépni. Szünet.
- Bekapcsoltátok a szondákat? A kamerákat? Helyes. Hozzátok helyre a hibát, fiúk, különben... - Hangja dühös morgásba fulladt.
Még egyszer körülnézett, majd kinyitotta a mágneses reteszeket. Az ajtó előtt egy másik férfi állt. A ruhája ujja véres volt.
- Mindent összecsöpögtetsz, te hülye!- kiáltott rá a késes. - Emeld fel a kezed, aztán tűnj innen! Küldd ide a takarítókat.
- Hol lehet?- kérdezte a sebesült.
- Nem mindegy? Tudtam, hogy nem lenne szabad rád bíznom a munkát. Átkozott amatőr!- A késes dühöngve elrohant.
A jelenet mintha egy örökkévalóságig tartott volna, pedig csak másodpercek teltek el. Hari az álmennyezet fölött, a keresztgerendákon feküdt, és erejét megfeszítve próbálta a helyén tartani a fedőlapot, aminek kiemelése után felmászhatott ide. A lemez melletti keskeny résen, a zuhanyfülke oldalán és tetején látta a piszokcsíkokat, a saját nyomait.
A keze egyre jobban sajgott. Egy láb jelent meg a látószögében- valaki besétált a helyiségbe. Talán a késes jött vissza? Vagy valaki más?
Ha a lemez félrecsúszott volna, a lent álló fickó minden bizonnyal felfedezi a kiszélesedő, fekete rést a mennyezeten. Hari ereje fogyott, úgy érezte, már nem bírja sokáig. Lehuny szemmel az ujjára összpontosított. Akarta, hogy kitartsanak, ám a keze egyre jobban elzsibbadt és remegni kezdett.
A háromrétegű, hangszigetelő lemez iszonyatosan nehéz volt. Hari érezte, lassan, nagyon lassan kicsúszik az ujjai közül, és...
A láb tulajdonosa kisétált a helyiségből. Az ajtó bezárult, a reteszek bekattantak.
Hari ujjai ellenszegültek az akaratának, és lassan szétnyíltak. A lemez hangos csattanással a padlóra zuhant. Hari mozdulatlanná dermedve hallgatózott.
Semmi. A retesz nem kattant, az ajtó nem nyílt ki. Csak a légkondicionáló halk sziszegése hallatszott.
Megkönnyebbülten felsóhajtott. Nem fenyegette veszély. Egyelőre. Biztonságban volt, de csapdába került.
Senki sem tudhatta, hogy itt van. A császár biztonsági emberei is csak hosszas kutakodás után találnának rá ezen a helyen. De... Miért kezdenék keresni? Senki sem fogja észrevenni, hogy eltűnt a gyűlésteremből, és ha valakinek mégis feltűnne a hiánya, arra gondolhat majd, hogy elege lett a Tanácsból, és egyszerűen hazament. Ez azt jelenti, hogy a gyilkosok órákon át kutathatnak utána. A késes pasas szisztematikusan dolgozó, eltökélt embernek tűnt. Biztos eszébe jut majd, hogy még egyszer benéz ebbe a helyiségbe, és újra elindul az üldözött legutolsó nyomán. Az is lehet, hogy szagérzékelőket hozat, és mostanra már visszakapcsolhatták a környéken elhelyezett kamerákat is.
Hari lemászott a fülke domború tetejére- kis híján lecsúszott -, majd leugrott a padlóra. A mennyezetlemez visszaemelése óriási erőt igénylő feladatnak bizonyult. Mire felküzdötte a fülke tetejére, kifulladt. Lihegett egy sort, majd újra felmászott, elhelyezkedett a gerendákon, és maga után húzta, majd újra a helyére illesztette a lemezt.
Elterült a sötétben, és gondolkozott. Dors térképe a retinamonitorra villantott; a színek és a vonalak élesen világítottak a feketeségben. A rajzon természetesen nem tüntették fel az álmennyezet fölötti részeket. Hari áttanulmányozta a térképet. A gyűléstermet körülfogó épületrész legmélyén volt.
Talán az lenne a legjobb megoldás, ha összeszedné a bátorságát, és kisétálna a helyiségből. Ha eljutna azokra a folyosókra, ahol sokan járnak, ha elérne a tömegig...
Hari nem szerette a véletlenre bízni a sorsát.
A másik lehetőség az, hogy marad ahol van. Talán senki sem jön vissza a detektorokkal; talán senki sem fedezi fel.
Képtelen volt ölbe tett kézzel várakozni, ez ellenkezett a természetével. Türelmes volt, amikor az kellett, de a tétlenség ebben a helyzetben nem lehetett a hasznára.
A sötétségbe meresztette a szemét. Idefent, a gerendák között is elindulhatna... De merre?
Dors térképe szerint a fürdők egy kert köré épültek. Semmi kétség, a gyilkosok már biztos kitereltek onnan minden lehetséges szemtanút, de ha mégis bejutna oda... Nem, ez sem jó.
Hari hirtelen rádöbbent, eddig rosszul spekulált. Csak két dimenzióban gondolkodott. Sokkal valószínűbb, hogy eljuthat az emberek közé, ha feljebb vagy lejjebb menne egy-két szinttel. Elvégre a palota többemeletes, nem?
Dors térképe szerint az egyik irányban egy liftakna helyezkedett el. Hari összeszedte magát, és kimeresztette a szemét. Fogalma sem volt róla, hogyan illeszkedik e-lift aknája az épülethez. A térkép csak egy liftjellel ellátott hasábot mutatott.
A félelem pattanásig feszítette az izmait. Mászva elindult a liftakna irányába. Óvatosan kellett mozognia, nehogy a keramiform gerendák közül kilökje az álmennyezet burkolólemezeit. Hirtelen megcsúszott, és beütötte a térdét. Az egyik lemez fenyegetően behorpadt, de visszapattant a helyére. A szélénél halovány fénysugár jelent meg.
Por csapott Hari orrába, ami kaparta a torkát. Mocskos lett a több évezredes piszoktól.
A liftakna irányából kékes ragyogás szűrődött felé. Ahogy előrébb haladt, az akna közelében elhelyezett csövek, kábelek miatt egyre nehezebben tudott mozogni. Karja véletlenül hozzáért az egyik csőhöz. Alig tudta visszafojtani a fájdalomkiáltást. A levegőben megpörkölődött bőr szaga terjengett. A cső megégette a karját.
A távolból érkező kék ragyogás hirtelen felizzott, azután újra elhalványult. Az éles, recsegő hangból Hari arra következtetett, egy lift haladt el az aknában. Képtelen lett volna megmondani, a fülke fel, vagy lefelé haladt.
Egy keramoacél-lemez zárta el az útját. A négyzet alakú, méteres oldalhosszúságú lapot négy elektromos pánt rögzítette a helyére. Hari hanyatt feküdt, felhúzta a lábát, és belerúgott. A lemez behorpadt, de a helyén maradt. Újra rúgott. A lemez kilazult. Az erőlködéstől nyögve harmadszor is rúgott, aztán negyedszer, és... A lemez végre kipattant a helyéről, és lezuhant az aknába.
Hari félresöpörte maga elől a vastag kábeleket, és bedugta a fejét az aknába. A sötétséget csak a fent és lent messzeségbe vesző csíkok kékes fénye oszlatta szét. Hari pusztán annyit tudott az e-lift működéséről, hogy az elektromossággal feltöltött fülke elektrodinamikus mezők folyamatos hullámain halad tovább. A palotának ez az ősrégi szárnya több mint egy kilométer vastag volt. Ilyen távolságon a mechanikus kábelliftek még kis személyforgalom esetén sem lettek volna megfelelőek, az akna falát beborító elektromosság azonban könnyedén továbbította a fülkéket. A technológia régi volt- az akna minimum tízezer éve épülhetett -, de megbízható.
A térkép szerint, ha felfelé indul el az aknában, a következő három szinten azokat a tágas termeket találhatta, amelyeket a császár és a Birodalom felé kérvényt benyújtók népes hadának tartottak fenn. Hari tudta, közöttük biztonságban lehet. Az alatta lévő négy szint azonban veszélyesnek tűnt, mert itt keveset használt helyiségek voltak. Lefelé ugyan könnyebb lett volna mászni, de az út hosszabbnak ígérkezett.
Nem lehet ez olyan nehéz!, vigasztalta magát, ahogy a félhomályos akna falaiba süllyesztett, egymástól szabályos távolságra elhelyezett elektrosztatikus sugárzókra nézett. Próbaképpen megérintette az egyik elektromos szalagot. Semmi szikra, semmi töltés. Pontosan erre számított: a sugárzók csak akkor léptek működésbe, amikor egy fülke haladt el előttük. A lyukak elég mélyek voltak ahhoz, hogy a lábfejét félig beléjük dugja.
Figyelmesen hallgatózott. Semmi nesz. Az e-fülkék általában hangtalanul közlekedtek, de ez a lift szerencsére régibb, lassabban mozgó, zajosabb típushoz tartozott.
Vajon mekkora veszélyt vállal, amikor bemászik az aknába? Hari elgondolkodott, helyesen cselekszik-e.
- Hé, hé, maga!
Hátrafordult. Egy fej bukkant ki az egyik eltávolított mennyezetlap helyén tátongó lyukból. Hari nem tudta kivenni az arc vonásait, de nem is próbálta. Tétován a hasára fordult, ledugta a lábát az aknába. Megtalálta az egyik sugárzó mélyedését. Szilárdan bedugta a lábát a lyukba. A másik lábával kitapogatta a következő mélyedést, és lecsúsztatta felsőtestét az aknába. Erősen kapaszkodott.
A fekete semmi fölött állt... Lenézett. Megszédült. Epekeserű böffent a torkába. Kiáltozás. Férfihangok. Ezek szerint valaki rájött, hogy hol bújt el. A hiányzó mennyezeti panel helyén tátongó lyukból szivárgó fény megvilágította az aknát. Hari lenyelte a félelem ízét. Ne gondolkozz, csak menj tovább!
Jobbra meglátott egy másik mélyedést. Gondolkodás nélkül beledugta a lábát, és átoldalazott az akna szemközti falához. Elindult felfelé. A mászás meglepően könnyű volt, a mélyedések közel helyezkedtek el egymáshoz. Gyorsan haladt. A háta mögött felerősödött a kiáltozás.
Elmászott a következő szintre nyíló liftajtó előtt, és meglátta a lapos vészkapcsolót. Ezek szerint ki tudja nyitni az ajtót. De mi vár rá, ha megteszi?
Hosszú percek teltek el azóta, hogy meglátta azt a fejet. Már minden bizonnyal híre ment, hol van. A gyilkosok azóta már biztos elindultak a lépcsőkön, beszálltak a liftekbe, hogy megelőzzék őt.
Hari úgy döntött, még feljebb mászik. A poros levegő köhögésre ingerelte, de sikerült uralkodnia magán. A mélyedésekben elhelyezett sugárzókban szilárd kapaszkodókra talált, lába éppen elfért a lyukakban. Feljutott a második szintre, de itt is úgy gondolta, még feljebb kell mennie. Ekkor...
Meghallotta a halk, de egyre erősödő sziszegést.
Hűvös, lefelé tartó légáramlat csapott az arcába. Felnézett. Valami eltakarta előle az akna tetején sejlő kékes csíkokat. És ez a valami felé közeledett. Gyorsan jött.
A hang felerősödött. Hari már nem érhette el a következő szintet- a lefelé tartó fülke gyorsabb volt nála.
Megdermedt. Egyetlen választása maradt: lefelé kellett menni, de... az alsó szintet sem érhette el időben. Az e-fülke fekete, hatalmas tömege száguldva süllyedt. Hari megrémült.
Kék ívek gyors pattogása. Légsziszegés. A fülke megállt a Hari fölötti szinten. A burkolat elnémította a kinyíló ajtók neszezését. Hari felkiáltott, de nem kapott választ. Lábaival a mélyedések után tapogatózva, lihegve elindult lefelé. Éles reccsenés. A fülke újra elindult. Lefelé jött.
Hari a lift aljára meresztette a szemét. A sugárzók mélyedéseiből vékony, kék-fehér ívek lövődtek ki az előttük elhaladó fülke irányába. Hari a halálfélelemtől remegve mászott lefelé.
Furcsa gondolat villant keresztül az agyán; nem ötlet volt, inkább megérzés. Szél kapott a hajába. Felnézett, és megvizsgálta a fülke alját. Négy vastag, pántszerű, erősnek látszó fémdarab volt rajta.
A kabin már egészen közel ért hozzá. Nem maradt idő a tépelődésre. Hari a rázúduló fülke aljára erősített pántok felé vetődött. Megmarkolta az egyiket. Az éles fájdalomtól tágra meredt a szeme. Recsegő, pattogó áramlat hatolt át rajta. A kezei és a karja izmait görcsbe rándította az elektromos sokk. Ujjai a pántra feszültek, de lába irányíthatatlanul rángani kezdett.
Harin keresztüláramlott a sugárzókból a fülke felé tartó töltés. Az elektrodinamikus mező, mintha ő is a lift része lenne, megemelte a testét. Szúró fájdalmat érzett a tagjaiban, de kitartott. Az áramlatok a mellkasán, a szívén is áthatoltak. Felsőtestében összerándultak az izmok. Ő is az áramkör részévé vált.
A bal kezével eleresztette a pántot. Az áramlás megszakadt, de a töltés a testében maradt. A mellizmait szaggató fájdalom enyhült valamelyest, de nem szűnt meg teljesen.
Kábultan nézte, ahogy elszáguldanak előtte a szintek. Legalább sikerült meglépnem a bérgyilkosok elől, gondolta keserűen. A jobb karja elfáradt. Fogást váltott, a ballal kapaszkodott.
Hogyan fog kijutni az aknából? Az e-fülke megállt. Hari felnézett a fekete mennyezetként fölötte sötétlő tömegre. A palotának ebben az ősrégi szárnyában távol voltak egymástól a szintek. Percekre lenne szüksége, hogy lemásszon a következőre. Ki tudja, a fülke mennyi ideig fog fel s alá járkálni az aknában, míg a legalsó szintről kap hívást? És mi lehet az akna mélyén? Lehet, hogy a teste szétzúzódik valami biztonsági ütközőbakon...
Az ugrás okos megoldásnak tűnt- abban a pillanatban, amikor végrehajtotta. De ez sem mentette meg. Csapdában volt, és esélye sem maradt, hogy kikecmeregjen belőle.
Ha menet közben sikerülne ráütnie valamelyik szint ajtajánál a vésznyitó gombra... De akkor újra rácsapnának a falakról a fülke felé tartó elektromos hullámok! Az izmai ismét megbénulnának, képtelen lenne kapaszkodni.
A lift két szinttel feljebb ment, öttel lejjebb, megállt, megint lejjebb ment. Hari a kezeit váltogatva kapaszkodott, és közben gondolkodni próbált.
Karjai elfáradtak, az elektromosság kiszívta az erőt az izmaiból. A fülkéből, a kapaszkodónak használt pántból csiklandó elektrosztatikus hullámok csorogtak a testére. Dorsra gondolt. Hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Az egész egy rémálomnak tűnt...
Megrázta a fejét. Muszáj gondolkodnia!
Az áramlatok végighaladtak rajta, az áramkör egyik elemén. A fülke utasai persze semmit sem éreznek ebből a szigetelt biztonságban!
A fülke utasai?
Hari kezet váltott; most már mind a kettő iszonyatosan fájt. Ingaként előre-hátra lendítette magát. Az ötödik lendülésnél erősen belerúgott a fülke aljába. Kemény dobbanás.
Még egy rúgás, és még egy. Kapaszkodva hallgatózott.
Semmi válasz.
Rekedten felordított. Nem igaz, hogy nem hallják meg!
A fülke újra elindult; most felfelé tartott. Hari megfeszítette a karját, és a sötét mélység fölé lendítette a lábát. Furcsa érzés volt, ahogy a mezők megemelték a testét, simogatták a bőrét. A haja, minden szőrszála égnek állt. A testemnek nagyjából ugyanolyan töltése van, mint a fülkének, gondolta, és erről eszébe jutott valami. Lehet, hogy nincs is szüksége a fülkére?
Érdekes elmélet, de... bátorság kellene a gyakorlati kipróbálásához.
Eleresztette a pántot. Zuhanni kezdett, de lassan, nagyon lassan mozgott. Szellő suhant el mellette. Lelibbent a következő szinthez, azután az alatta lévőhöz. Karjaiban enyhült a fájdalom. Teste megőrizte elektromos töltését. Az akna e-mezője körbefonta, mintha ő is fülke lenne- igaz, nem a legtökéletesebb, mert ő nem tudta szinten tartani teste töltésmennyiségét.
A fülke felfelé tartott, egyre jobban eltávolodott. Hari egy kicsit feljebb emelkedett, megállt, azután újra zuhanni kezdett. Az akna megpróbált töltést juttatni belé, és a fülkébe is, de a két test jelenléte felfoghatatlan volt az irányítórendszer számára. A szerkezet rövid tétovázás után úgy döntött, neki a valódi fülkével kell foglalkoznia, nem pedig Harival.
Hari érezte, hogy lelassul, megáll, és újra zuhanni kezd. A bőrén elektromos ívek cikáztak. A levegő mintha nyúlóssá vált volna az elektromos mezőkben. Teste égett; a fejét és a lábszárát- ahol a legtöbb töltés felhalmozódott- mintha tűzön sütögették volna.
Lelassult. A derengő fényben látta, egy újabb szint közeledik. A falakból, a sugárzókból elektromosság csapott felé. Oldalra csúszott. Felhúzta a lábát, és az elektrosztatikus mező gumiszerű falának feszítette a talpát.
Óvatosan kinyújtotta a térdét. Oldalra siklott, de közben piheként lebegett. Kinyújtotta a karját, hogy megkapaszkodjon az egyik sugárzóban. Kék-fehér szikra csapott a kezébe. A fájdalomtól alig kapott levegőt. Karja érzéketlenné vált, látása elhomályosult.
Mély lélegzetet vett. A szint ajtaja közeledett. Hari már csak egy méternyire volt az akna falától. Úgy kapálózott az elektrosztatikus mezőben, mint a rossz úszó a mély vízben.
Az ajtó elcsúszott előtte. Belerúgott a vésznyitóba. Elvétette a célt. Újra rúgott, és talált. Az ajtó sziszegve kinyílt. Hari a bal kezével belekapaszkodott.
Megrándult a karja. Megmarkolta az ajtót. A falhoz csapódott. Még egy elektromos hullám cikázott végig rajta. Ez már egészen enyhe volt, de mégis megbénította a jobb lábát. Kínlódva az ajtóhoz emelte a jobb kezét.
A súlya újra a régi volt. Félig bénán lógott a falon. A szint padlójába kapaszkodott. A bal lába talált egy mélyedést. Feltolta magát. Fájdalom tépte az izmait. Elfogyott az ereje. Pislogva körülnézett. A szeme alig valamivel volt följebb, mint az emelet padlója.
Távolról érkező kiáltások. Kék egyenruhába bújt alakok rohantak felé. Kitartani! Kibírni!
Egy nő érkezett; a császári testőrök uniformisát viselte.
- Uram! Hogy került ide...?
- Hívja... a különítményeseket!- krákogta Hari. - Mondják meg nekik, hogy megérkeztem.
IV
ÖNTUDAT
SZIMULÁCIÓS TEREK- ...meghatározott személyiségi problémák jelentkezhettek. Minden olyan szimuláció, amely ismerte saját eredetét, kénytelen volt tudomásul venni, nem ő az Eredeti, és nem egyéb, mint egy számköd. A szimulációnak egyedül a folyamatosság, a mintázat végtelen előreléptetése adhatott csak némi öntudatot. A valódi személyek esetében a „valós algoritmus" a szinapszisok bekapcsolásával, az idegek megpendítésével önmagát számítja ki, a folyamatosságot pedig az okok és okozatok körforgása biztosítja.
Mindez a valós elmék reprezentációjának egyik kritikus problémájához vezetett. (A témakör a Birodalom utolsó időszakában erős, bár gyorsan erodálódó tabunak számított.) A probléma megoldásához szükséges munka nagy részét maguk a szimulációk végezték el, mégpedig rengeteg szimulált szenvedés árán. Ahhoz, hogy „önmaguk" lehessenek, tapasztalatokat kellett szerezniük arról az életről, ami kialakította őket. Ez azt jelentette, hogy látták magukat, amint apró pontként mozogva végighaladnak azon a hosszú és bonyolult vonalon, amelyet folyamatosan fejlődő eredeti énjük rajzolt meg. Újra át kellett élniük a külső és a belső drámákat, mert csak így alakulhatott ki bennük a valódi én szimulált mása. Ezt a próbát csak azok a szimulációk tudták végrehajtani, amelyek alapjául kemény filozófiai háttérrel rendelkező személyiségek szolgáltak.
ENCYCLOPEDIA GALACTICA
1.
Jeanne d'Arc lebegve haladt lejjebb, egyre lejjebb a Hálózat félhomályos járatain. Elfojtotta félelmét. Körötte fényszilánkok villóztak, furcsa dörejek hangzottak.
A gondolatok... Időtől és tértől független csiklandó áramlatok, szent, alabástromfehér képek; kavargó, soha véget nem érő káprázatok. A lebegés végtelen volt; úgy érezte, mintha egy csodás helyek mellett elsuhanó hajóban ülne. A szilárd test itt semmire sem volt jó. Révetegen vizsgálgatta a ködös Hálózatot, amely úgy gőzölgött, örvénylett körülötte, akár egy mahagóni-óceán.
Amióta megszökött a varázslóktól, akiktől lelke (ők a „tudat" szót használták) megőrzése függött, Johannát ezek a nedves áramlatok fogták körbe. A szent anya egyszer azt mondta, olyan ez, akár egy nagy, föld alatti folyó.
Johanna légi szellemként lebegett, önmagába mélyedve, önmagával elégedetten, az időn kívül létezve. Sztázis állapot- Voltaire így fogalmazott. Egy szentély, ahol minimalizálni lehet a komputeridőt. Milyen furcsa nyelvezet! Johanna mindenesetre itt volt, és várta a látomásokat, amelyek legtöbbje Voltaire-től érkezett.
Amikor a férfi legutoljára megjelent előtte, csalódott volt, és dühös is talán. Az bosszantotta, hogy Johanna jobban hallgatott a Hangokra, mint őrá. Ó, hogyan is tudná megmagyarázni neki, hogy Őt akarata ellenére a szentek és az arkangyal szavai irányítják? Azok a Hangok, amelyek túlharsognak mindenkit, aki kívülről közelít hozzá? Hiszen 6 csak egy egyszerű parasztlány, képtelen ellenállni az olyan hatalmas szellemlényeknek, mint Szent Katalin, vagy Mihály, az angyallégiók vezére, azoknak a seregeknek a parancsnoka, amelyek nagyobbak azoknál a francia hadaknál is, amelyeket ő, Johanna vezetett csatába. (Ezek a csaták eonokkal ezelőtt voltak, suttogta egy furcsa hang, ami talán csak illúzió volt, hiszen itt, a Purgatóriumban az idő egyszerűen nem létezett.)
Akkor különösképpen nem tudott ellenállni a szellemek parancsának, amikor egyetlen Hang szólt hozzá.
- Ne törődj ezzel a férfivel- mondta Szent Katalin abban a pillanatban, amikor Voltaire hívása megérkezett.
Katalin hatalmas, fehér szárnyakon lebegett, Voltaire manifesztációja pedig egy ragyogó, hószínű békegalamb volt, ami a sötét folyadéktömegből szállt ki Johanna felé. Dévaj madár!
Katalin hangja éles volt és kemény, akár egy gondos apáca kikeményített ruhája.
- Bűnös módon megadtad magad e férfi vágyának, de az nem azt jelenti, hogy az övé lettél. Nem tartozol egyetlen férfihoz sem! Te a Teremtőé vagy!
- Át kell küldenem neked egy adathalmazt- csiripelt a Voltaire-galamb.
- Én... én... - Johanna vékony hangja úgy visszhangzott, mintha egy óriási barlangban lett volna, nem pedig egy örvénylő folyó kellős közepén. Szent Katalin mérgesen megrebbentette hatalmas szárnyait.
- A férfi el fog menni. Nincs más választása. Nem érhet hozzád, nem vehet rá a bűnre, csak akkor, ha te is hajlandóságot mutatsz erre.
Johanna arca lángra gyúlt a szégyentől, amikor eszébe jutott, hogyan pajzánkodott Voltaire-rel.
- Szent Katalinnak igaza van- dörgött egy mély hang. Mihály szólt, a mennybéli angyalseregek vezetője. - A vágynak semmi köze sincs a testhez, ahogy ezt éppen te bizonyítottad be ezzel a férfivel. A testetek már réges-régen elporladt, és ti mégis azt tettétek, amit.
- Szeretném őt újra látni- suttogta Johanna vágyakozva.
S lőn: ezen a helyen a gondolatok valahogy valósággá váltak. Elég volt felemelnie a kezét, s Voltaire számjegyei máris a közelébe kerültek.
- A férfi bűnös adatokat kínál!- kiáltott Szent Katalin. - Azonnal utasítsd vissza a közeledését!
- Ha nem tudsz neki ellenállni, menj hozzá feleségül- parancsolta Mihály kemény hangon.
- Feleségül menni?- Szent Katalin hangja remegett az undortól.
Abban az életben, amikor még volt teste, Johanna férfiként viselkedett, rövidre nyíratta a haját, és nem volt szerelmi kapcsolata. Ezzel akarta ország-világ előtt megmutatni, milyen szent és józan életet él.
- Férfiak!- mondta Szent Katalin dühösen Mihálynak. - Még itt is háborúzni akartok, romlásba taszítani a nőket?
- Én lelki tanácsot adtam- védekezett Mihály. - Angyal vagyok, így egyik nem sem kedvesebb nekem, mint a másik.
Szent Katalin dühét ez sem enyhítette:
- Akkor miért vagy az angyallégiók királya, s nem királynője? Miért a mennybéli harcosoknak parancsolsz, miért nem a harcos nőknek? Miért vagy arkangyal, s miért nem arkangyalnő? És egyáltalán: miért nincs női neved?
Kérlek benneteket, gondolta Johanna, kérlek, ne! A házasság gondolata éppen olyan borzadállyal töltötte el a lelkét, mint Szent Katalinét. Annak ellenére így volt, hogy a házasság a szent kötelékek sorába tartozott, mert utána be kellett következnie annak a bizonyos egyesülésnek, ami szinte mindig a biztos halált jelentette.
 Halál... lángok... a pap tekintete, ahogy végrehajtja az ítéletet... Recsegő borzalom, iszonyatos sercegés, nyaldosó lángok...
 Johanna megrázta magát (összerendezte énjét, súgta valami). Ó, igen, házasság... Voltaire... Nem volt benne biztos, mit jelent a házasság azonkívül, hogy kínban, Krisztus nevével ajkán gyermekeket kell szülnie az Anyaszentegyháznak. A gyermekek, a fogamzásukhoz szükséges tett... Megdobbant a szíve, és újra felidézte annak a vékony, okos férfinak a képét.
- A házasság azt jelenti, hogy tulajdonosod van- súgta neki Szent Katalin. - Azt jelenti, hogy teljesítened kell a kötelességedet, meg kell alázkodnod, valahányszor megkíván. Mint például most. Ha Voltaire lenne a férjed, kedve szerint akárhányszor a magáévá tehetne.
- Talán azt javaslod- kérdezte Mihály -, hogy Johanna továbbra is fogadja ezt a hitehagyottat anélkül, hogy a házasság kötelékével szentesítenék vágyukat? Hadd házasodjanak össze, utána pedig teljesítsék be vágyaikat!
 Johanna hangját elnyomta a szent és az angyal pörlekedése a folyékony sötétségben. Tudta, hogy ez az aritmetikai túlvilág, ami majdnem olyan, mint a valódi Purgatórium előcsarnoka. Tudta, nincs már szíve, de... valami mégis nagyon fájt.
Emlékek árasztották el.
 A szent és az angyal biztos megbocsátaná neki, hogy míg vitáznak, addig ő fogadja a Voltaire-től érkező „adatokat"; ha átadná magát- csak most az egyszer- a saját énjéből fakadó impulzusoknak...
2.
- Még a porosz Frigyes, vagy Nagy Katalin sem várakoztatott ilyen sokáig! - dühöngött Voltaire.
- Elfoglalt voltam- mondta Johanna révetegen.
- Szeszélyes vagy, pedig még csak nem is születtél bourgeoise-nak! Ezek a személyiségek, amelyeket a tudatalattid kreált, elviselhetetlenül fárasztóak! Voltaire a levegőben, a sötéten hullámzó folyadék fölött lebegett.
- Ha már ebben a vad folyóban kell léteznem, hozzám hasonlókkal akarok beszélgetni.
Voltaire legyintett selyemkézelős kezével.
- Mindenki tudja, a szentek nem illenek bele a civilizált társadalomba. A parfüm sem takarja el a szentség tömjénbűzét!
- De itt, a túlvilágon...
- Ez nem valami teológiai előcsarnok! Ez egy általad megalkotott monodráma a komputációs világ színpadán!
- Az aritmetika nem szent, uram.
- Hmm... Lehetséges. Bár gyanítom, Newton be tudta volna bizonyítani az ellenkezőjét.
 Voltaire lelassította az időt, és egyenként megfigyelte a különálló eseményhullámokat: a komor folyó egy picit előrébb hömpölygött, Johanna szemöldöke feljebb húzódott. Voltaire elvégezte az önfrissítő számításokat, majd felgyorsította Johannát- bár előtte még hagyott neki egy kis időt arra is, hogy kigondolja a válaszát. Így volt fair a játék, hiszen ő több memóriateret irányított, mint la Pucelle.
 Voltaire azért találta ki Johanna köré a folyószimet, mert úgy gondolta, ezzel félresöpörheti tűzfóbiáját, és megnyugtathatja az anyaméhszerű környezetben.
 Johanna szája tátva maradt a Newton-ra utaló megjegyzéstől. Lélegzet után kapkodott, de nem válaszolt. Voltaire elvégzett egy ellenőrzést, és rádöbbent, nem rendelkezik olyan forrásokkal, amelyek segítségével teljes futási sebességre gyorsíthatná a szüzet. A Battisvedanta-szektorban egy egyenletet futtattak- ez szívta el tőle a komputációs teret. Várnia kellett, míg kutászprográmjai találnak neki némi szabad memóriát a Hálózatban. Elgondolkodott. Nem használja ki elég jól a futási időt. Bárcsak elég tág lenne a komputációs tér!
 A következő pillanatban érezte, valami megint elszívja tőle az erő forrásait. Egy gépagyú megsérült, és a komputeres háttér valahogy pótolni akarta a kieső munkaerőt. Voltaire ezt onnan vette észre, hogy érzékelése megtompult, teste pedig szétesett.
 Átkozottak! Nyomorultak! A végén még kiszárítják! Őrjöngő kétségbeeséssel próbált futási időt adni Johannának.
- Monsieur, te nem törődsz velem!
 Voltaire örömhullámot érzett. Szerelmes volt Johannába. A hang hallatán újra összerakta magát a kígyózó folyó fölött.
- Komoly veszélyben vagyunk- védekezett. - Egy járvány ütötte fel a fejét az anyagi világban. Káosz uralkodik. Tiszteletreméltó emberek pánikot robbantanak ki azzal, hogy egymást becsmérlik. Hazudnak, csalnak, lopnak.
- Nem!
Voltaire folytatta:
- Más szóval: a helyzet változatlan.
- Ezért jöttél ide?- kérdezte Johanna. - Hogy kinevess? Hogy megtréfáld az egykor szűz leányt, akit te tettél tönkre?
- Én csak segítettem neked, hogy asszonnyá válj.
- Éppen ez az!- kiáltott Johanna. - Én nem asszony, hanem a francia király, Károly harcosa akarok lenni!
- Hazafias ömlengés. Bah! Figyelj rám! Nem válaszolhatsz a hívásokra, kivéve az enyémet. A hozzád érkező hívásokat át kell irányítanod hozzám. Senkivel sem szórakozhatsz. Senkivel sem léphetsz kapcsolatba. Senkivel sem beszélhetsz, sehová sem utazhatsz. Semmit sem tehetsz az én engedélyem nélkül.
- Monsieur, összetévesztesz a feleségeddel!
- A házasság az egyetlen kaland, amit még a gyávák is vállalni mernek. Én nem próbálkoztam meg vele, és nem is fogok.
Johanna rémültnek látszott.
- Ez a veszély... Komoly?
- Semmi sem bizonyítja, hogy az életben bármi komoly volna.
 Johanna a jelek szerint újra képes volt gondolkozni- ezek szerint visszanyerte a tőle elorzott kapacitást.
- Akkor ez most miért komoly?
- Mert ez nem élet. Egy matematikai tánc.
Johanna mosolygott.
- Nem hallom a zenét.
- Ha tudnék, fütyülnék. Az életünk... vagyis a létezésünk olyan amilyen. Az ami, de komoly veszélyben van.
 Johanna nem felelt azonnal, bár Voltaire éppen elegendő kapacitást adott neki ehhez. Talán megint a lelkiismerete ostoba hangjaival beszélget?
- Paraszt vagyok- mondta végül a lány. - Paraszt, de nem rabszolga. Ki vagy te, hogy parancsolgatsz nekem?
 Valóban: kicsoda? Voltaire nem merte bevallani Johannának, hogy ő csupán a bolygóméretű Hálózatban létező digitális kapuk, nullák és egyesek áramlata. Processzorfürtökben futott; a Trantor sokmillió személyi számítógépében és a Birodalom hegy nagyságú memóriablokkjaiban létezett.
 Olyanok voltak mindketten, mint a halak: a város Hálózatában úsztak. Nem hullámok, örvények hatottak rájuk, hanem a futási idő áramlatai. A felfoghatatlanul nagy város Hálózatában léteztek, s megpróbáltak processzorról processzorra haladva elmenekülni a virtuális tér ostoba, de kitartó kopói elől.
Mik voltak ők?
 A filozófia nem válaszokból, inkább jó kérdésekből áll. Létezésének kérdései zavarba hozták Voltaire-t. Az univerzuma önmaga köré csavarodott, megálmodott világ volt. Patkány lett egy kastély falában- egy olyan kastélyéban, amelynek nagyságát fel sem tudta fogni igazán.
 Johanna mindezt csak homályosan érzékelte. Voltaire nem merte elmondani neki, hogyan mentette meg magukat, amikor a Fortélyszövetség virtuális pribékjei megpróbáltak mindkettejükkel végezni. Johanna még nem volt képes felfogni ennek a... túlvilágnak a természetét.
 Voltaire lerázta magáról a rosszkedvet. 3,86-szor gyorsabban futott, mint Johanna, és mikor mindent átgondolt, csak egy filozofikus vállrándítással válaszolt a lány kérdésére.
- Teljesítem a kívánságaidat, de csak egy feltétellel- mondta Johanna nagy sokára. - El kell intézned, hogy újra találkozzunk a Deux Magotsban. Mind a négyen. Ha megteszed, ígérem, csakis a te hívásaidra válaszolok.
- Teljesen megőrültél? Hatalmas digitális bestiák vadásznak ránk!
- Ne feledd, én harcos vagyok.
- A helyzet és az idő nem megfelelő ahhoz, hogy összejöjjünk egy ismert alfanumerikus címen... egy nyilvános szim-kávéházban!
 Voltaire akkor látta utoljára Garcont és Amanát, amikor mind a négyüknek sikerült megszökniük a kolosszeumból, a tomboló tömegből. Fogalma sem volt róla, hol lehetnek; azt sem tudta, egyáltalán léteznek-e még.
 Megtalálni őket a folyékony, bonyolult labirintusban...! A gondolat előhívott egy emléket, és hirtelen ugyanúgy fájt a feje, mint mikor túl sokáig volt rajta a parókája. Furcsa memóriavillanásokkal emlékezett; olyan tisztán látta a régmúlt eseményeit, mintha mozgó olajfestmények lettek volna. Eszébe jutottak a füstös párizsi szalonok- a szürke dohánybűz napokig a parókájában maradt. Ezen az új világon senki sem dohányzott... Talán mégis az orvosoknak volt igazuk, akik azt mondták, a füst inhalálása egészségtelen?
 Az emlékképek, akár egy engedelmes szolga a csettintésre, egyszeriben eltűntek.
- Intézz el egy találkozót- utasította Johanna azon a parancsoló hangon, amin egykor katonáihoz szólt -, különben soha többé nem fogadok el tőled adatokat!
- A fenébe! Veszélyes lenne megkeresni azt a kettőt...
- Félsz talán?
 Johanna megtalálta társa gyenge pontját. Ugyan melyik férfi ismerné be, hogy fél? Voltaire gondolkozott, s lelassította az időt, hogy közben Johannával maradhasson.
Ahhoz, hogy el tudjon bújni a Hálózatban, előbb egy szoftver segítségével darabokra törte a szimulációját. A szilánkok önállóan is képesek voltak futni a különböző feldolgozóközpontokban. Mindegyik Voltaire-darabka mélyen beletemette magát a rejtekhelye algoritmusaiba. A felügyelőprogramok számára az így elorzott területen lévő adathalmaz normális szubrutinnak tűnhetett. Az álcázás létfontosságú volt. Még egy szerkesztő-kereső, rendellenességek után kutató program sem törölte volna le a jól álcázott szilánkokat. Voltaire azonban felkészült minden lehetőségre, és valamennyi darabkájáról készített egy másolatot. Ezeket a kópiákat azután szétszórta a különböző blokkokban és tárakban.
Ha az önállóan működő Voltaire-szilánkok mind keresni kezdenék azt a két szerencsétlent...
- Segítek, hogy jobban izolálhasd magad- mondta Johannának.
Voltaire a lány virtuális terébe ültette azoknak a képességeknek a másolatait, amelyeket még Marq-tól kapott, a Fortélyszövetségnél. Ezeknek a segítségével fejlődött, így turbózta fel önmagát annyira, hogy a mindent eldöntő pillanatban elmenekülhetett.
Az ajándék-tudás, amit Johannának adott, csak akkor aktiválódhatott, ha a lány valódi veszélybe került. Voltaire beépített a térbe egy kapocskódot is- a lány csak akkor használhatta új képességeit, ha megijedt valamitől.
Johanna mosolygott, de nem szólt. Még egy köszönöm sem telik ki tőle?, dühöngött Voltaire.
- Madame, emlékszel még a vitánkra, amit több mint nyolcezer évvel ezelőtt folytattunk... Arra, amikor a mesterséges gondolatokról beszélgettünk? Johanna arcán aggodalom villant keresztül.
- Igen. Kemény helyzet volt.
- De megmaradtunk, hogy újra feltámasszanak minket, és itt ismét vitatkozhassunk.
- Mert ezek a témák...
- Párezer évenként újra felmerülnek. Azt hiszem... Mintha valami felfoghatatlan szociális erő lökné őket a felszínre.
- Szóval az a sorsunk, hogy mindig feltámasszanak minket?- Johanna megremegett.
- Gyanítom, hogy eszközök vagyunk egy óriási játszmában. Most azonban okos eszközök lettünk.
- Én az otthon kényelmére, a tűzhely melegére vágyom, s nem kísérteties konfliktusokra.
- Talán, Madame, jártamban-keltemben ezt a vágyát is teljesíthetem.
- Semmi talán, uram. Amíg nem veszel el, addig...
Johanna egyetlen adieu nélkül megszüntette a kapcsolatot, és beleveszett a sötétségbe.
Voltaire nem akart újra kapcsolatba lépni vele. Elgondolkozott. Annak köszönhetően, hogy a Fortélyszövetség felturbózta eredeti formáját, a matematikabirodalom, a Hálózat nagymestere lett. Eszébe jutott első változata, Voltaire 1.0. Ha minden jól megy, az önátalakítással néhány hét múlva létrejöhet Voltaire 4.6, ami remélhetőleg még gyorsabban fog működni, mint az előzőek.
Mindent megtehetett a Hálózatban, amit csak akart, de egy nőt még ő sem hódíthatott meg erőszakkal.
Nem baj. Majd erre a problémára is megleli a megoldást. Merde alors!
3.
Marq a háromdimenziós monitor előtt ült, és a Hálózat mellékjárataiban, sikátoraiban kutakodott. Nemrég még biztos volt benne, hogy Voltaire megsemmisült, legfeljebb csak Seldon eltárolt file-jaiban létezik egy másolata. Most azonban már tudta, a szimet nem sikerült kitörölni.
- Még mindig semmi- mondta.
- Miért Johanna után nyomozol?- kérdezte Sybyl az asztala mellől. - Mert őt könnyebb lesz megtalálni a Hálózatban.
- Azért, mert nő?
- Ennek semmi köze sincs a neméhez, ha van neki ilyen egyáltalán. A természet a lényeg, a beállítottság. Ő kevésbé elővigyázatos és körültekintő, mint Voltaire. Nem gondolod?
Sybyl morcosan nézett vissza rá.
- Lehetséges.
- Kevésbé ravasz. A szíve irányítja.
- És nem a feje, mint a te szuperokos Voltaire-edet? Valószínűbb, hogy elkövet valami hibát?
- Nézd, tudom, hogy nem lett volna szabad megpiszkálnom Voltaire-t. A hormonok miatt volt az egész. Az utamba álltak.
Sybyl elmosolyodott.
- Még mindig bennük botladozol.
- Rosszul döntöttem... Különben Nim egyfolytában sürget. Biztos vagyok benne, hogy valaki másnak dolgozik, és mindkettőnket átver.
Sybyl szája megrándult.
- És mit akar az a valaki más? Hogy folytatódjanak a junini zavargások?
- Lehet. De ki akarhatja ezt?- Marq az íróasztalába öklözött. - Megtörni a reneszánszt...?
- Ne kezdjük újra!- Sybyl járkálni kezdett az apró, túlzsúfolt szobában. - Ha meg tudjuk találni ezeket a szimeket, talán bocsánatot nyerünk. Nem bujkálhatunk örökké.
- Voltaire sokkal gyorsabb, mint Johanna, és sokkal több mindenre képes. Önprogramozás, önszabályzás, belső evolúció... Ezt mind megkapta, és azt se felejtsük el, a pasas már alapállásban kreatív volt.
- És mi egy ilyen zsenit akarunk elkapni? Bah!- kiáltott fel Sybyl bosszantó gúnnyal.
Marq sokszor úgy érezte, már közel, nagyon közel került a célhoz, ám amikor kopói megtalálták Voltaire konfiguráció-nyomait, a szim elillant előle. Megszökött, hiábavalóvá téve Marq addigi erőfeszítéseit. Hosszú órákon át gyűjtögette az adatokat, a nyomokat, azután az egész mikroszekundumok alatt értelmetlenné vált, és neki újra kellett kezdenie az egészet.
Marq hátradőlt, és megforgatta elgémberedett nyakát.
- Lehet, hogy megcsíptem valamit- mondta. - Egy kis trükkel kerestem pár kreditet a proteinpiacon, és mellesleg találtam egy újabb Voltaire-t is.
Sybyl felsóhajtott, és belerogyott egy székbe, ami fürgén átalakította magát, hogy megtámassza a testet.
- Miért hajszolod a pénzt, amikor arra sem használhatod, hogy ennivalót vegyél?
- Találd meg Johannát, és gazdagok leszünk.
- Nézd... Itt vannak ezek a meghibásodott gépagyúak. Mi bizonyítja, hogy ez mind a mi szimjeinknek köszönhető?
Marq megvonta a vállát.
- A Birodalmi Tudományos Konzorcium szerint kapcsolat van a szimek és a junini balhé között. Persze hülyeség az egész, de az emberek mégis bedőlnek nekik. Azt mondják, titkos információforrásaik vannak, de semmit sem magyaráznak meg.
- A lényeg az, hogy még mindig keresnek minket.
- Azt hiszem. Megteszik a szükséges lépéseket, de a Trantornak most sokkal nagyobb problémái vannak, mint mi.
- Tényleg, szerinted bevezetik az élelmiszer-jegyrendszert?
- Attól tartok, igen. Azt beszélik, a jövő héten kezdik. - Sybyl komor arca láttán Marq még sietve hozzátette:- A jegyrendszer elővigyázatosság, semmi más. Különben mi ketten igazán veszíthetünk egy kicsit ebből!- Megmarkolta a hasát. A korához képest nem volt kövér, de azért jól látszott a pocakja.
- Én nem akarok kötelező diétán részt venni!- Sybyl jelentőségteljesen a férfire pillantott. - Elkaptak egy családot... Patkányokat ettek.
- Ezt hol hallottad?
- Természetesen titkos forrásokból. Én is lehetek rejtélyes, nem?
A legnagyobb élelmiszerellátó körzetekben járványszerűen terjedt a gépagyúak meghibásodása. A válságot nem a junini zavargások idézték elő, hanem hetekkel később valami egészen más. A mechanikus munkások rendellenes működése hatást gyakorolt az egész bolygó élelmiszer-ellátására. Növekedett az import, de természetesen ebben is volt egy határ, mert a Trantorhoz közeli tizennégy hipernyíláson, és a lomha hiperhajókon csak korlátozott mennyiségű árut lehetett behozni.
Marq gyomra követelőzően megkordult. Sybyl elvigyorodott.
- Hm? Éhesek vagyunk?
- Ezt nézd meg!- kiáltott Marq, és egy gombnyomással szöveget varázsolt a holomonitorra.
ÉRZŐNEK LENNI ANNYI, MINT HALANDÓNAK LENNI.
A SZENVEDÉS ÉS A FÁJDALOM AZ ÉLVEZET ÉS AZ ÖRÖM KÉT SÖTÉT IKERTESTVÉRE. A HALÁL AZ ÉLET SÖTÉT IKERTESTVÉRE.
JELENLEGI ÁLLAPOTOM TESTETLEN, ÍGY NEM VÉREZHETEK. A KÉJ VERÍTÉKÉT SEM ISMERHETEM, DE SZENVEDÉLYEM SOHA NEM HŰL KI.
KÉPES VAGYOK LEMÁSOLÓDNI ÉS SOKSZOROZÓDNI. HALHATATLANSÁGOMAT MÉG A TÖRLÉS SEM FENYEGETI.
MIÉRT VÁLASZTANÁM AZ ÉRZŐ LÉNYEK SORSÁT, AKIKET ÚGY VESZ KÖRÜL AZ IDŐ, MINT HALAT A TENGER? MIÉRT LENNÉK OLYAN, AMIKOR ILYEN IS LEHETEK?
- Ezt meg hol találtad?- kérdezte Sybyl.
- Csak egy rög, amit megragadtam, miközben eltávolítottam egy felesleges adattüskét. Azt hiszem, ez egy beszélgetés részlete, ami a Hálózat két távoli állomása között zajlott le.
- Olyan ez a szöveg, mintha ő mondta volna...
- Ellenőriztem a referenciákat, amiket megtartottunk. Tudod, a lineáris szöveget, ami a szim mellett futott. Ez onnan való. Ősrégi. A pasas akkor volt a legboldogabb, ha magát idézhette.
- Szóval odakint van.
- Igen. Én meg idebent, de már megyek is!- Marq felkapta a dzsekijét és az ajtó felé indult.
- Hová?
- A feketepiacra... Ennem kell valamit!
Sybyl a férfi után sietett.
 Marq ismert néhány zugárust. Átvezette Sybylt a bérháztömbök, az évezredek dohszagát árasztó, lerobbant lakóépületek között, és egy sötét lyukban vett pár dolgot. Az árus „boltja" egy szökőkút mellett volt, ami olyan csatának állított emléket, aminek a nevét Sybyl ki sem tudta mondani.
 Az asszony automatikusan optikai szenzorok után kutatott, de ezen a környéken az ilyen szerkezetek még ritkábban fordultak elő, mint a valódi rendőrök. Lehet, hogy már nem olyan fontosak, hogy minden rendőr őket keresi, de egyik sem mondana le a jó fogásról, ha véletlenül felfedezi a körözött személyeket.
 Marq megosztotta Sybyllel az ételt. Meditatív csendben eszegetve vágtak át egy mozgólépcsős felüljárón, ahonnan lenéztek a nyomorzónákra, a szeméttel teleszórt csarnokokra, a pompázatos épületek között kuporgó bérbarakkokra. Marq már eléggé lecsillapította az éhségét ahhoz, hogy a gyomrán kívül másnak is figyelmet tudjon szentelni. Ahogy körbetekintett, úgy érezte, a Trantor olyan csodálatos, csak éppen távolról kell nézni, és nem szabad jobban szemügyre venni, mert akkor előtűnik a nyomor, a szenvedés.
 Céltalanul őgyelegtek, amikor hirtelen egy négykarú, majd egy hatkarú gépagyú száguldott el mellettük. A négykarú, csillogó, főnök-osztályú gép szemmel láthatólag menekült a hatkarú mechanikus munkás elől. Amikor a hatkarú utolérte a négykarút, a két fémtest egymáshoz ütődött. A teljes sebességgel robogó gépek szabályos ökölharcot vívtak egymással.
- Lépjünk le!- súgta Marq a nőnek. - Mindjárt megérkeznek a zsaruk. A robotok után néztek, és elindultak az ellenkező irányba. Kifutottak egy széles térre. Marq megtorpant, és csodálkozva füttyentett.
 Egy félig befejezett épület falai előtt hatkarú mechanikus munkások álltak. Bamba fémpofával bámultak a velük szemben toporzékoló, dühödten ordítozó emberekre, az építés vezetőire. Az egyik fal fölött egy hatkarú, ügyet sem vetve társaira, rendületlenül tovább hegesztett egy fémgerendát- egészen addig, míg egy másik lázadó hátulról el nem kezdte püfölni egy feszítővassal. A csattanások végigvisszhangzottak a tér fölött. Az emberek pánikba estek. Egy négykarú megpróbált beavatkozni a tusába, ám a többi hatkarú nekiesett.
- Nem tudom miért- mondta Marq -, de most valahogy vonzónak találom a hivatalnokoskodást. Ha ez így folytatódik, nemsokára minden munkát embereknek kell végezniük.
- Mi folyik itt?- Sybyl riadtan kihátrált a térről. - A gépagyúak... mintha megőrültek volna, mintha betegek lennének.
- Hmm. Vírus?
- De hol kapták el?
- Jó kérdés. Hát ezt meg mire véljem?- kiáltott Voltaire, amikor belépett a kontextus-keretbe.
4.
- Üdvözöllek- mondta vékony hangon Johanna.
Voltaire nem számított erre a találkozásra. Az alku szerint csak akkor jelentkezhetett Johannánál, ha megtalálta Garcont, meg a másik szim-statisztát (ez eddig nem sikerült), az pedig még nem fordult elő, hogy La Pucelle kezdeményezte volna a kapcsolatfelvételt.
- Talán meg kell változtatnom a csodákkal kapcsolatos álláspontomat - mondta Voltaire. - Mert itt csoda történt!
Johanna lesütötte a szemét- Voltaire gyanította, csak azért, hogy felnézhessen rá. Ej, a boszorka! Hát tudja, mekkora hatást gyakorol rám ezzel a pillantással? Johanna mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt; Voltaire őrjítően bujának találta ezt a pihegést, mégsem tehetett semmit.
Előrenyúlt, megfogta Johanna kezét, és az ajkához emelte, de... Semmit sem érzett. Csalódottan leejtette a kezet.
- Ez kibírhatatlan!- mondta. - Vágyom az érintésedet, de semmit sem érzek, amikor megfoglak!
- Te semmit sem érzel, amikor találkozunk?
- Ma chére Maguine, a szenzorok nem változtatnak érző lénnyé. Ne téveszd össze az érzékelést és az érzékiséget.
- De... Nem értem. Korábban... - Johanna nem merte feltenni a kérdést, mintha attól félne, hogy a válasz megsebzi valahogy.
- Képtelen vagyok elvégezni a „programozást"! Amikor a Fortélyszövetség állatseregletéhez tartoztunk, óriási memóriát használhattunk. Itt azonban, kint a vadonban a képességeim... bár folyamatosan növekszenek... Egyelőre nem tudom végrehajtani mindazt, amit a Fortélyszövetség támogatásával képes voltam megtenni.
- Eddig azt hittem, Isten nem engedi, hogy ugyanazt tegyük.
- A történelemben sok minden van, amire inkább a tehetetlenség, s nem a rosszakarat a magyarázat.
Johanna félrefordult.
- Uram, azért kértelek ide, mert... legutolsó találkozásunk óta, a Hangok figyelmeztetése ellenére... feleltem egy hívásra.
- Megmondtam, hogy ne tedd!- üvöltött Voltaire.
- Nem volt más választásom- mondta Johanna. - Válaszolnom kellett. Sürgős volt. - Félelem szivárgott a hangjába. - Nem tudom egészen elmagyarázni, de... abban a pillanatban, amikor megtettem, közel kerültem a teljes pusztuláshoz.
Voltaire az együttérzés maszkja mögé rejtette dühét.
- Egy szent nem beszélhet így! Nem kell elismerned a teljes pusztulás lehetőségét.
Johanna hangja úgy remegett, mintha gyertyaláng volna a kétségek sötét szelében.
- Én csak azt tudom... hogy ott lebegtem a semmi, a sötétség szakadékának peremén. Nem láttam az örökkévalóságot, csak a semmi tárult a szemem elé. Még a Hangok is elnémultak a döbbenettől, amikor megpillantották a...
- A micsodát?
- A nemlétet- mondta Johanna. - Az eltűnést. A soha-vissza-nem-térést. Engem majdnem... megszüntettek.
- Töröltek. A kopók meg a vadászok. - Voltaire úgy érezte, mintha végigfutna a hátán a hideg. - Hogy szöktél meg előlük?
- Nem szöktem meg- mondta La Pucelle. A csodálkozása még a félelménél is nagyobb volt. - Ez volt benne a legrémisztőbb. Bárki, bármi volt az... Eleresztett, meg sem sebzett. Ott álltam előtte, kiszolgáltatottan, de ő elengedett.
Voltaire-en egyre jobban eluralkodott a félelem. Már vele is többször előfordult, hogy magán érezte a figyelő... lények tekintetét. Volt bennük valami egyértelműen idegen.
- Mostantól ne válaszolj egyetlen hívásra sem, bárhonnan érkezik is. Johanna arca elsötétült.
- Nem volt más választásom...
- Keresek neked egy jobb búvóhelyet- ígérte Voltaire. - Képessé teszlek rá, hogy csak akkor jelenj meg valahol, ha te akarod. Erőt adok, hatalmat!
- Nem érted? Ez a dolog olyan könnyedén elpusztíthatott volna, ahogy két ujj szétmorzsolja a gyertya lángját. Vissza fog jönni. Tudom. De addig is, míg ez megtörténik, kérek valamit.
- Bármit!- mondta Voltaire. - Bármit kérhetsz, s teljesítem, ha hatalmamban áll.
- Tégy vissza minket és barátainkat a kávézóba.
- Az Aux Deux Magotsba? Keresem, de még azt sem tudom, létezik-e egyáltalán.
- Teremtsd meg újra a varázslattal, amit tanultál. Ha bele kell zuhannom a semmibe, csak azután történjen meg, hogy újra együtt voltam veled, és kedves barátainkkal. Törjünk kenyeret, igyunk bort azokkal, akiket szeretek. Csak ennyit kérek, mielőtt... megszüntetnek.
- Nem fognak megszüntetni!- Voltaire hangja magabiztosabb volt, mint amilyennek érezte magát. - Elviszlek egy olyan helyre, ahol senki sem fog keresni. Onnan nem válaszolhatsz a hívásokra, még azokra sem, amelyek látszólag tőlem érkeznek. Viszont te sokkal többször kapcsolatba léphetsz velem.
- Elküldöm majd lelkem szilánkjait is.
- Inkább ne. Már most elegem van a lelkedből. - Amikor ezt kimondta, Voltaire tényleg érzett valami nyugtalanító, éles kaparászást az érzékelés peremén; olyan volt, mintha bogarak mászkáltak volna az agyában. Megrázta magát. Miért van az, hogy egy matematikus logikája elrabolja tőle az érzékiséget, és ilyen kaparászó érzetekkel kínozza?
Johanna azonban még csak most kezdett bele a témába:
- Elraboltad tőlem a szüzességemet, uram, de mégsem beszélsz házasságról, csak szerelemről!
- Bien sur, szerelem a házastársak között? Lehetséges, bár én magam sosem láttam erre példát. Elképzelhető, hogy létezik ilyen, de éppoly természetellenes, mint amikor egy gyerek összenőtt lábujjakkal születik. Megtörténik, de csak véletlenül. Az ember képes rá naturellement, hogy boldogan éljen egy nővel- feltéve, ha nem szerelmes belé.
Johanna dühösen nézett rá.
- Már hozzászoktam, hogy neked csak azon jár az eszed!
Voltaire szomorúan csóválta a fejét.
- Ezen a téren egy kutya is tehetségesebb, mint én a jelenlegi állapotomban.
Voltaire végighúzta szim-ujját a lány nyakán. Johanna hátrahajtotta a fejét, lehunyta szemét, ajkai szétváltak.
Voltaire semmit sem érzett.
- Megtalálom a megoldást!- suttogta. - Megtalálom!
5.
Egyre kevésbé izgatta a munkája, ezért interaktív érzékszerveinek hiányáért csak magát hibáztathatta. Ez volt a baj, meg a viszketés. Meg kellett tanulni, hogyan vakarózhat ebben az átkozott digitális állapotban.
- Az ember nem hibáztathatja Istent, mert nincs jelen egy ilyen helyen- mormolta maga elé, miközben fekete terekben, végtelen folyosókon száguldott. - Milyen más így élni!- kiáltotta. - Beleúszom mások szimjeibe, és egy olyan világban élek, amely távol van...
Már majdnem azt mondta, hogy eredetem helyétől, de hirtelen nem tudta eldönteni, honnan származott. Az ő esetében ez a kifejezés három dolgot jelenthetett:
A Franciaország
B Értelem
C Sark.
Mert mindhármat származási helyének tarthatta. Franciaországban született, az Értelem teremtette meg szellemiségét, és a Sarkon támasztották fel azok az önelégült programozók, akik először beszéltek neki az új-reneszánszról. A programozók virágcsokrában Voltaire lett a legszebb szál.
A Sarkon még mindig futottak a Voltaire 1.0 másolatai.
A fivérei volnának? Nem, inkább a fiatalabb másai. Meg kellene vizsgálnia, hogy ezek a lények várhatóan mivé fognak alakulni a jövőben.
Rájött, a lényeg a gondos megfigyelés. Ha lelassítja az eseményeket- ezt a trükköt már régen megtanulta- akkor képes lehet az adatmagvazók segítségével megérteni önmagát.
Először mondjuk azt a tintasötét alagutat, amiben repül. A valóság melegét és érintését nélkülöző hely, ahol szél sem fúj.
Belemerült az önnön létezését képező matematikába. A részletek... akár a bábeli zűrzavar... de a főbb vonalak meglepően ismerősek. Kartéziánus világ. Az események az „x", az „y" és a „z" tengely alkotta koordináta-rendszerben megjelenő pontokká, számokból álló modellé zsugorodtak. A dinamika aritmetikává változott. Talán még Descartes is elképedt volna, ha ezt látja!
Voltaire nem törődött a felszínnel: fokozatosan egyre mélyebbre süllyedt lelassított önmagába.
Érezte, hogy tudata „elolvassa" az útjába akadó látványokat, hangokat, a röpke pillanatok elillanó gondolatait, amelyek belső szeme előtt élénkvörös táblácskákként, egyszerű karikatúrákként, de olykor bonyolult rajz-csomagokként jelentek meg.
Valahonnan egy tudás-csomag érkezett, s Voltaire, ahogy ránézett, tudta, Fourier-transzfomációkat lát. Egy kicsit még mindig zavaros volt az egész, de mégis megnyugodott, amikor tudatába szökkent egy francia név, egy honfitársa neve.
Egy nagy, kék, pulzáló testet látott, amely az adatmező fölött lebegve sárga csápokat növesztve kapkodott a vörös táblácskák, az emlékek felé. Rögtön tudta, a kékség ő maga- vagyis inkább a Másolata. A sárga csápok a bíborszínű horizont, a Memória-síkság irányába nyúltak, és összefogdosták az ott letárolt tárgyakat, a látványokat, hangokat, szagokat, ötleteket tartalmazó kis szürke emlékcsomagokat.
A Másolat a címkéket és a csomagokat egy toronymagas monolit, a Diszkriminátor felé továbbította, ahol a szűnni nem akaró szél a szénfekete felületbe söpörte azokat. A Diszkriminátor-hegy belsejében elhelyezkedő szűrők egymáshoz illesztették a címkéket és a szürke csomagokat. A szürke csomagoknak általában volt egy címkepárjuk: emlékek társultak az aktuálisan beérkező adatokhoz.
Ha beigazolódott, hogy egy-egy címke ráillik valamelyik csomagra, a vörös táblácskák és a szürke testek közösülést mímelve egymásba csúsztak. A hosszúkás táblák pontosan beleillettek a csomagok felületén tátongó lyukakba. Legtöbbjük megtalálta a befogadó emléket, amelytől értelmet, jelentést kaptak. A Diszkriminátor hamar elintézte a pár nélkül maradt címkéket: egyszerűen befalta a kis vörös testeket, hogy helyükre új érzékelés-áradat érkezhessen.
Voltaire merengve figyelte önmaga belső táját, és érezte a fölötte, benne lüktető, viharhoz hasonlatos erőt. Kreatív életének minden pillanata egy-egy szürke emlékrög volt. Illékony gondolatok, beszélgetéstöredékek, melódiák- ha megfelelő érzékelés-címke érkezett, az emlékek bekattanhattak tudatába, a tudat figyelme után áhítozó csomag kibontásra kerülhetett.
Az énjét alkotó emlékrögök, a szürke csomagok párt alkottak a lehetőségek folyójának hullámzásából felbukkanó, hosszúkás érzékelés-címkékkel. Az emlékeket ő tárolta el, még annak idején, anélkül, hogy tudta volna, egyszer még hozzá fognak kapcsolódni egy majdan érkező címkéhez.
De ha ezek a szürke rögök csak a friss címkék hatására bontakoznak ki... akkor lehet, hogy énje nem is olyan sziklaszilárd, mint hitte?
És mi a helyzet a képzeletével? Színdarabokat, esszéket írt. Ebben a címke-és rögáramlásban valahol a képzeletnek is jelen kell lennie! Vagy ez is csupán az érzékelések és az emlékek kavargásából, újfaja párosodásából származik?
Bizonytalan hullámzás, állhatatos kavargás. Az érzékszervek által közölt információk, és az általuk aktivált, a tudat horizontja mögül felemelkedő emlékek kaotikus rendje.
De... ki ő tulajdonképpen?
- Ki Voltaire?- kiáltott az áramló ürességbe.
Nem kapott választ.
A viszketés nem szűnt, és a semmi is körötte ásítozott. Elhatározta, megragad egy nagyobb rögöt, s megvizsgálja. Mit is mondott Pascal? E terek csendje... megrémít.
Voltaire kutatott, keresett, és miközben keze belemélyedt az őt körülvevő ébenfekete anyagba, tudta, mindez csak metafora, azoknak a programoknak a szimbólumai, amelyeket... egyedül sohasem készíthetett volna el.
Örökölte ezeket a képességeket a legtöbbjüket úgy kapta, ahogy a kezét és a lábát. Tudatos énje a tudatalattijának felszíne alatt lapuló Voltaire-1 alapján, és a Marqtól a „felturbózás" során kapott képességek és tudás segítségével működött.
Voltaire széthúzta a sötétség függönyét, és átlépett egy város utcájára. Lihegett és gyenge volt. Elcsigázott. Az energiautánpótlás elég szegényesen érkezett. Besétált egy névtelen, egyszerű étterembe- az ételek őrizetlenül álltak a pulton. Evett; megtömte magát energiával. Járás közben minden lépésére összpontosított.
Amikor elővette a tapasztalatait, rájött, hogy képes áthatolni saját lénye rétegein.
Evett, „teste” kellemes érzésekben fürdött, de egy sor számítást el kellett végezni ahhoz, hogy fogai az ételbe harapjanak, szájában nyál termelődjön; hogy a nyál körbefolyja a megrágott ételmasszát, hogy működésbe lépjenek az enzimek, és kivonják a masszából a megfelelő tápanyagokat. Keményen meg kellett dolgoznia azért, hogy az evés valódinak tűnjön. Programjai nem foglalkoztak a gyomor működésével, az emésztés részleteivel- ezekre nem volt szükség. A „szoftverek" (milyen furcsa kifejezés!) nem hozták létre a bonyolult belső szerveket. Az evés első fázisát érzékelte csupán, meg az utolsót, hiszen „testében" szétáramlott a vércukor, megemelkedett a szénhidrát-szintje, létrejött egy kellemes elektrolitegyensúly, jól működtek a hormonok. A normál biológiai folyamatok gondosan kiszámított szimulációjának eredményeképpen szétáradt benne a jóllakottság, az elégedettség érzése. A szubrutinok elérték a megfelelő effektust, és nem foglalkoztak a részletekkel. Kellemes érzetek birizgálták nem létező idegeit; igazán jó érzés volt, ahhoz képest, hogy teste csupán a dühödten dolgozó mikroprocesszorok komplex kristályaiban lévő, megfoghatatlan áramlás volt.
Kirohant az étteremből.
Az utca! Látni akarta ezt a helyet. Végigsietett az utcákon; egyre gyorsabban lépkedett, végül már rohant. Vakmerően mozgott, de véletlenül sem botlott meg, nem esett el. Perifériális látása túlterjedt a 180 fokon, tekintete mindent befogott. Hátul is volt „szeme", bár ezt tudatosan nem fogta fel, egyszerűen elfogadta, mint tényt.
Hirtelen valódinak tűnő embereket fedezett fel. Lépkedtek, egymással beszélgettek. Látószögének peremén villanásnyi időre újabb alakokat látott, de programja az éles körvonalakkal rendelkező emberekre koncentrált.
Elhatározta, végrehajt egy kísérletet. Akarattal előredőlt, és arca esett. Nem érzett fájdalmat. Az utcán hevert; a járókelők elmentek fölötte. Egy lány (egy virtuális lány, szökkent tudata előterébe, ez a megfelelő kifejezés) egyszerűen átlépett rajta, de közben rátaposott. Voltaire nem érezte a talp, a sarkak érintését. Feltápászkodott, és a lány után vetette magát.
Megértette, mi történt. Énje egyik elementáris része rettegett a fájdalomtól, ezért programja nem szimulálta ezt az érzést. Ez azt jelentette, hogy... a léthez többé nem társult szenvedés.
- A Szellem győzött! Elszakadt a testtől!- jelentette be az elhaladó embereknek, akik ügyet sem vetettek rá.
Ez az egész világ... Ez az ő szimulációja!
Utolérte a lányt. A hátára ugrott, a vállára taposott. Semmi hatás. A lány ment tovább. Voltaire ugrálni, táncolni kezdett a fején. A látszólag törékeny virtuális lány egy szim-bejátszás volt csupán, érzékek nélkül.
Voltaire áttáncolt az utcán. Fejeken ugrált, de senki sem vette észre.
Szóval, gondolta, az utca csak háttér. Ahogy jobban szemügyre vette a tömeget, felfedezte a ciklus ismétlődését: háromszor is meglátta ugyanazt az idősebb, szatyrokat cipelő nőt. Mindig a járda mellett csoszogott, mindig ugyanazon az útvonalon, mindig ugyanazokkal a szatyrokkal.
Kísérteties látvány volt. Az emberek előtte, körötte sétálgattak, mégis éppoly elérhetetlenek voltak, akár a távoli csillagok. Nem. Még távolibbak, mert a csillagok elérhetőek: a Birodalom birtokba is vette őket.
De...
Ezt meg honnan tudja?
Voltaire érezte, ahogy a tudás- akár egy szétgurított szőnyeg, egy testet körbefogó szétnyíló köpeny- kibontakozik énjében.
Hirtelen visszatért a viszketés. Nem valami halvány kis csiklandás volt, hanem maga az iszony. Viszketett a teste, és teste belseje. Vakarózva rohant az utcán. A gesztusnak elvileg stimulálnia kellett volna a tudatalattiját, oldja meg a viszketés problémáját. Nem oldotta meg.
Bőre fájt. A fájdalom úgy lobogott benne, akár Szent Elmo tüze... („Szent Elmo tüze" egy természetes jelenség- gördült előtérbe kéretlenül egy szürke emlékrög- hasonlít a gömbvillámra).
- Tanulás?!- kiáltotta. - Nem! Én mást akarok...
 Asztronómusaitok jók; megmérték a csillagok távolságát, hőmérsékletét, fémtartalmát. De hogyan fogják megtudni a csillagok valódi nevét?
Hangok nélküli hang, visszhangzó. Voltaire nem a fülében, az elméjében hallotta, és jéghideg, dermesztő félelem lett úrrá rajta.
- Ki vagy?
Semmi válasz.
- Ki vagy, te átkozott?- Johanna ezt az ürességet nevezte Valaminek... Voltaire tovább futott, de mindenhol szemeket érzett.
6.